Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-24 / 95. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. április 24., szerda 3. A magyar vetőmag fogalom. Híre bejárta a világot, ahol földműveléssel, kertészkedéssel, virág- termesztéssel foglalkoznak, ott mindenütt ismerik és nagyra értékelik jó csírázóképessége miatt. A hazánkban termelt vetőmagnak nagyobb a biológiai értéke, mint sok más országban előállított szaporítóanyagoké. Ezt földrajzi, adottságunknak köszönhetjük, kedvező éghajlati viszonyainknak, a napfényes órák nagy számának. Ezt kihasználva vált Magyarország hagyományosan vetőmagtermelő, vetőmagszaporító és -exportáló országgá, megelőzve e tekintetben sok más országot, és vetekedve az ugyancsak jó adottságokkal rendelkező Franciaországgal. Magyar vetőmag 35 országba Mauthnerék lerakatai A vetőmagtermelésnek és . -szaporításnak érdekes története van, ahogy mondani szokás, „nagy múltja”, amely még Mauthner előtt kezdődött. Mégpedig az- zjal, hogy a zöldségtermelők szebb termékeikből magot •' tettek félre. Folytatódott azzal. hogy kis „zöldséges házak” alakultak ki. Volt, amelyik sárgarépamagot gyűjtött, a másik zöldborsót. Később kialakult a szelekciós tevékenység is. ami növénynemesítéssel folytatódott. A kinemesített magvakat aztán külföldön is értékesítették. Nagy karriert futott be a magyar lucemamag amely ismert és keresett az egész világon. Hasonló volt valaha a „Bánkúti 1201-es” őszi búza is, a Fleischmann Rudolf által kinemesített búza- lajta, amelynek nagy volt a sikértartalma. (Valaha . a londoni cukrászok a kirakatukban jelezték: Ez bánkúti magyar lisztből készült!) Ahogy fejlődött a nemesítés technológiája, úgy fejlődött vele párhuzamosan a kereskedelem. A világhírű Mauthner-céget 1874-ben alapították. Egy jellemző adat: eleinte három ember foglalkozott a magok tasakolásá- val. szelektálásával, 1880-ban már háromezer ember dolgozott a Maúthner-cégpél. amelynek öt kontinensen voltak lerakatai és üzletei. A nagyüzemi gazdálkodás kialakulása újabb lehetőségeket jelentett: és nagyban fellendítette a vetőmagtermelést ás -nemesítést hazánkban. Ezt a munkát ma a ‘ Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat irányítja Budapestről. Rottenbiller utcai központjából Csiszér János vezérigazgató, ismertetve a vállalat szerteágazó tevékenységét, különösen azt hangsúlyozza napjaink fontos feladataként, hogy -szakadatlanul növelni kell a nemesítő munka minőségét, különben kiszorulunk a piacról. Amerikában is A jó minőség azonban nemcsak az exportra kerülő árunál elsőrangú követelmény, hanem a hazai fogyasztásra kerülő vetőmagvakra is érvényes kívánalom. Hiszen a hazai ellátást is évről évre javítani szükséges, a termést minden gazdaságban növelni szeretnék, hogy teljesítsék a tervet. Ezt pedig valóban csak kifogástalan, csíraképes vetőmagvakkal lehetséges elérni. Éppen ezért különösen nagy .figyelmet szentelnek a nemesítést munkának, amihez az állam is nagy támogatást nyújt, és megfelelő anyagi bázist biztosit. Hová, mit exportálunk? A vezérigazgató elmondja, hogy a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat 35 országba exportál vetőmagvakat. A szocialista országok közül legtöbbet a Szovjetunióba szállítunk, a legkevesebbet Romániába. Keresett a magyar vetőmag az NDK- ban. Cj^hszlovákiában. Lengyelországban és Bulgáriában. A tőkés országok közül főleg az NSZK-ba exportálunk, de vevőnk Anglia Hollandia. Svédország, Dánia, Olaszország, Ausztria, sőt ismerik és szeretik a magyar vetőmagot Amerikában is. Milyen vetőmagvakat keres külföld? A lucerna, mint már említettük, az egész világon keresett, s drága is. Jelentős exportunk van vörösheréből. Az elmúlt őt esztendő alatt feltört a paradicsom. Az ipari növények közül a napraforgónak van jó piaca. A zöldségfélékből a gyö- .kérzöldségek vetőmagjait visszük külföldi piacra, szeretik a magyar hagymaíaj- tákat is. Van elég nagy mennyiségű virágmagexpor- tunk is újabban. A kukoricával kapcsolatban megállapítja a vezérigazgató, hogy a múlt esztendő nagyon rossz volt. Hazánk régebben szállított külföldre nemesített kukoricahibridet, az idén azonban nem tudtunk eleget tenni kötelezettségeinknek. sőt magunk is behozatalra szorulunk. A hazai ellátásban azonban nem lesz fennakadás. A legjobbat Az az elv a mezőgazdaságban, hogy mindig a legjobb, a legszaporább magvakat termesztjük. Amennyiben a hazainál jobb minőségűt nemesítenek ki másutt. akkor az kerül köztermesztésbe, mert csak így tudjuk a mezőgazdaság feszített tervét teljesíteni. Ezért tudtunk rekordbúzatermést elérni az utóbbi esztendőkben, s ezért fokozhatjuk a cukorrépa és más ipari növények termését is. így tartani tudjuk mezőgazdaságunk európai szintjét. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat munkáját két kutatóintézet 12 területi egysége segíti. A feladatot abban jelöli meg a vezérigazgató, hogy a jövőben tovább szükséges kon- •centrálni a hazai kutatást, illetve növelni kell az erre fordított összegei, nehogy lemaradjunk. A további gyors korszerűsítés szükségessége elvitathatatlan, erre kell minden erőt fordítani, hogy ne csökkenjen versenyképességünk. A vállalat igyekszik kézben tartani a biológiai hátteret. A vetőmagtermelést az állami gazdaságokra és a termelőszövetkezetekre bízza. csak a nagyon munkaigényes vetőmagvakat termelik meg a háztáji gazdaságok kiskertjei. A forgalomba hozott vetőmagvak mennyisége 500 ezer tonnára tehető. Ezt 350—400 ezer hektáron termelik meg a gazdaságok. .A' feldolgozást, válogatást, tasakozást 24 üzem végzi. A fejlesztés egyik útja: a külföldön való termeltetés. Közös vállalkozásokat hoznak létre a fejlődő országokban, így Egyiptomban és több más afrikai országban is, valamint Kubában, ahol magtermelő vállalatokat alapítanak. Kambodzsában például magyar szójával kísérleteznek nagy farmokon. Ami pedig a belső fejlesztést illeti: a Vetőmagtermel- tető Vállalatnál rövidesen bevezetik a számítógépes eljárást. ami szervezetté teszi a munkát és rugalmasabbá a külföldi piachoz való alkalmazkodást. És remélhetőleg: újabb sikert és elismerést hoz a magyar vetőmagnak. í. S. TABLA NINCS KINT, DE A KAPU NYITVA Duna cipő — Zagyva mellől Látogatás a 15 éves hatvani gyárban Rövidesen — ez év novemberében — megalakulásának 15. évfordulóját ünnepelheti a Duna Cipőgyár II. sz. gyáregysége Hatvanban. A másfél évtizedes jubileum jó alkalom arra, hogy Kozák Géza gyáregységvezetővel visszatekintsünk erre az időszakra. Sokkal alkalmasabb alanyt nem is igen találhatnánk erre, hiszen ő azon — egyre kevesebb — emberek egyike* akik már korábban is a gyár dolgozói voltak, s egyben részesei a legfontosabb feladatok szervezésének és végrehajtásának. Nézzük tehát, hogyan került a csizma az asztalra, vagyis, a Duna Cipőgyár — a Zagyva közelébe. Mivel a termelés feltételei — már akkoriban! — kedvezőtlenül alakultak — kezdte a válaszadást Kozák Géza —, mint több más gyárnak, nekünk is vidéki megoldást kellett keresni. Ennek jegyében létesítettünk gyáregységeket Hatvanban, Dunaújvárosban és Oroszlányban. így a budapestivel együtt most négy gyáregységünkben történik a termelés, összesen 4,3 millió pár cipőt készítünk, 1,4 milliárd forint termelési értékben. Ezen belül a mi feladatunk itt. Hatvanban 920—950 ezer pár cipő készítése, mintegy 300 millió forint értékben. Itt gyorsan jegyezzük meg: jelen esetben tehát nem a csizma, hanem a cipő került az asztalra, női, leányka- és fiúcipők formájában — 30-as szám fölötti méretekben. Ezek után érdemes rövi_ A szalagról lekerülő, tetszetős lábbeliket alapos minőségi ellenőrzésnek vetik alá, ezt követően pádig... ...együtt egy tani... ! den visszatekinteni a kezdeti időszakra, hogy összevethessük az akkori képet a maival. Nos, a hatvaniak egyetlen kis rozoga műhelyben kezdték meg annak idején a munkát, és akkoriban bizony a „se szakember. se munkás” jellemezte a képet. A feladatuk is másodrendű: 1974-ig csupán cipőfelsőrészeket készítenek, s ekkorra fejlődnek odáig, hogy a készárutermölést is elkezdhetik. Azóta, tehát 11 év alatt kereken tízmillió pár cipő került ki — Duna cipőgyári címkékkel ellátva — hatvani műhelyekből, amelyek száma időközben hétre emelkedett. Ahhoz' hogy ez megtörténhessen, már az előző esztendőkben, tehát >72—’73-ban komoly szervező munkára volt szükség. Ennek sikerét jelzi, hogy 540 dolgozóval, akiknek 80 százaléka nő — megkezdhették a zárt rendszerű készárutermelést. Időközben tovább módosult a helyzet, az általuk jelenleg előállított, immár 700— 750 ezer pár felsőrész ma már elegendő a tervezett készáru-kibocsátásukhoz, nem fedezi a szintén saját előállítású cipőaljrész előállítást. Ezért, mint a gyáregységvezető elmondta, bérmunkát végezhetnek a hatvani termelőszövetkezet nagykökényesi üzemegységében és a Pest megyei Dány községben. Így jön össze végül is annyi aljarész, ameny. nyi a felsőrészekhez éppen elég. > A jelenlegi helyzetet az jellemzi, hogy megfelelő gépparkkal és technológiával rendellceznek, ha szerényen is, de lényegében mindennel, amj egy vállalatnál — Kozák Géza szavaival élve — egy vállalatnál illik, hogy meglegyen. Ezt tükrözik eredményeik is. Míg 1976_ban termékeiknek csupán húsz százaléka került exportra, addig 1984- ben készáruiknak 61 százaTágas, tiszta, jól megvilágított csarnok tételei e gyütt az eredményes termelés alapvető fel(Fotó: Szabó Sándor) kisebb kollekció, tessék válaszléka. Legnagyobb felvevő piacuk a Szovjetunió, ahová tavaly 448 ezer pár női cipőt szállítottak. Ugyanebből a termékből 364 ezer pár itthon talált gazdára. Az utóbbi időben tőkés exportjuk is növekvő tendenciát mutat. Az elmúlt esztendő adatai szerint ebbe a kategóriába 90 ezer pár cipő tartozott, amelyek főleg Líbiába, az NSZK-ba és Jordániába kerültek. Mivel pedig az üzletben a pénz dominál, említsük meg: tavalyi demokratikus exportjukból 116,5 millió forint, tőkés exportjukból pedig 30 millió forint árbevételük származott. Mindez meglátszik dolgozóik keresetén is: az elmúlt év bérszínvonala 53,400 forint volt. és javultak a munkakörülmények is. így például az általános két műszak mellett beindítottak egy tűzödei felsőrészüzemet a gyermekgondozásról visszajött asszonyok számára. Itt most ötvenen dolgoznak egyműszakban, és ez a munkarend lehetővé teszi számukra, hogy a munka mellett családjukat, háztartásukat is megfelelően ellássák. Sajnos. — mint erről végül szintén szó esett — a hatvani gyáregység munkáját gyakran zavarják ellátási gondok. Lényegében már a ’84-es esztendőt is ez jellemezte, és szintén ilyen okok miatt most, az első negyédévben csak 80— 85 százalékos termelést tudtak produkálni. • - ■ — Bármennyire is fájlaljuk — mondta búcsúzóul a gyáregységvezető — ezt nem tudjuk kivédeni. További jobb munkaszervezéssel igyekszünk segíteni gondjainkon, nem utolsósorban pedig dolgozni tudó és szerető emberekkel. Igaz, táblát nem teszünk ki.' de azért főleg női és fiatal dolgozókat szívesen várunk, nyitva áll előttük a kapunk. B. Kun Tibor A szolgáltatóipar háttere Szegény vállalatoknál dolgozó gazdag embereknek tartják azokat, akik munkabér helyett be nem vallott szolgáltatásokkal szerzik jövedeLmülk jelentősebb részét. A „fusi” tehát ma is jövedelmező!, nem úgy a hivatalos fogyasztási ^.ol - gáltatások. Legalábbis erre a következtetésre jutott Simán Miklós, a Szolgáltatási Kutatóintézet igazgatója, a Hazafias Népfront Országos Elnöksége kereskedelmi és szolgáltatási albizottságának ülésén. Simán Miklós ugyanis előterjesztésében megállapította: a fogyasztói szolgáltatásokról kialakítható kép változatos. Az új szervezetek eddig nagyobbrészt központi elhatározásból, nagyobb egységek szétbontásával jöttek létre. Ez lényeges változást nem hozott. A piacgazdaság hatásai nem érvényesültek kellően. Az áhított verseny nem alakult ki, illetve csak olyan kis mértékben, hogy az sem a szolgáltatások színvonalában, sem a minőségben nem érzékelhető igazán. Ennek okát elsődlegesen a nem megfelelő érdekeltségben látják. De részletesen is áttekintették az új típusú gazdasági szervezetek és a fogyasztási szolgáltatások kapcsolatát. Kiderült: a fogyasztási szolgáltatással foglalkozó gazdasági egységek száma meghaladja az .ötezret, hazánkban a foglalkoztatottak 40 százaléka dolgozik a szolgáltatásban. (összehasonlításul: az USA-ban 70 százalék, s előrejelzések szerint az ezredfordulóra tovább növekedik, eléri a 80 százalékot.) A kis szervezetek bővülését akadályozza az alacsony jövedelmezőség. Az év elején életbe lépett szabályozók hatása, hogy tudniillik 10 százalékos adó- visszatérítésiben részesülnek a lakossági szolgáltatás után a fogyasztási szolgáltatást végző kis szövetkezetek és kis vállalatok, még nem igazán érzékelhető. Ezzel szemben megszűntek a kisipari adókedvezmények, és jelentősen nőttek a társadalombiztosítási terhek. Hátráltató tényező, hogy az irányítási rendszer nem kellő- * en alkalmazkodik az új kis szervezetekhez. Nemigen csökkent az adminisztráció. Például egy kisvállalat működéséhez 20 féle szabályzatra van szükség, vagy: akkor is kell havonta baleseti jelentést küldeni a kisvállalatoknak, ha nem történt baleset. A szolgáltatást igénylők szemszögéből nézve pedig: a városi lakótelepek fejlett szolgáltatásra épültek, amely azonban nem valósult meg kielégítően. Aligha kell e megállapítást példákkal bizonygatni, mint ahogy azt sem: a kis településeken fellelhető szolgáltatások száma csökkent, és minősége romlott. Általánosnak mondható: csökken a főállású és nő a mellékállású kisiparosok aránya. Elősegítené a változást a jelenleginél jobban szervezett háttérellátás, és az, ha a különféle szolgáltató szervezetek azonos feltételek közepette dolgoznának. H. T.
