Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET népújság,ms.április20.,szombat Kőműves Kelemen — A balettintézet vizsgaelőadása — Németh László: Nagy család — Koncz Zsuzsa énekel — Luigi Pirandello: Az e mber, az állat és az erény — Záray—Vámosi — Színházi gyermeknap — Párizsi bál Mit kínál a Gárdonyi Géza Színház? Túl vagyunk a „mézeshetekena közönség már néhány emlékezetes estét már töltött a Gárdonyi Géza Színházban, s várja a folytatást. A befogadó színházi jellegből fakad, hogy más társulatok érde­kes bemutatóit hívja meg az intézmény. Emellett folyamatosan játssza az itt született színpadi játékot. Az ember, az állat és az erény című Pirandello-mü- vet, amelyet már méltattunk lapunkban. Nézzük a májusi kínálatot, mivel egészíti ki eddigi ajánlatlis­táját Thália egri hajléka. Május 4-én szombaton este 7 órakor a Vígszínház vendégjátékában láthatják az érdeklődők Szörényi Le­vente—Bródy János Kőmű­ves Kelemen című rock- balladáját. Emlékezetes si­kert aratott ez a produk­ció. sok betétszáma szinte sláger lett. Nem csak kitű­nő zenéje miatt hatott, ha­nem a történet mélyértel- müsége miatt is. A feldol­gozott dráma, Sarkadi Imre műve a közösség érdeké­ről és az egyéni áldozatról mond el szép példázatot. Már jelképpé magasodott Déva vára, amelynek falait csak úgy lehetett megállí­tani. ha emberi test ham­vait keverik a mészbe. Kő­műves Kelemen, aki ezt az ötletet kitalálja keservesen bűnhődik: saját feleségét kell elpusztítani. Népszerű művészek szere­pelnek ebben a zenés já­tékban : Hegedűs D. Géza a címszereplő, láthatjuk még Pap Verát, Kaszás Attilát. Sörös Sándort, Sze- rémi Zoltánt, Rudolf Pétert, Magyar Tivadart, Rácz Gé­zát, Páger Antalt és máso­kat. A zenét a Kormorán együttes szolgáltatja, ren­dező: Marton László. ★ A balett szerelmesei bi­zonyára emlékezetes pro­dukciót láthatnak május fi­án és 7-én este 7 órakor. A jövő néptánc- és balett­művészei közül csaknem negyven lép majd színpad­ra. az Állami Balett Intézet otthon maradt, még két­száz főnyi diákságát is kép­viselve. hogy bepillantást nyújtsanak hazánk első számú táncművészképző in- tézményének munkájába, s főleg eredményeibe. A színpadon ugyanis, mint minden más előadóművé­szeti ágnál, a táncban is csak a szakmai képzés ered­ményének szabad tükröződ­nie. legfeljebb sejtetve csu­pán azt a sok fáradozást, azt a kitartó, rendszeres, mindennapi több órás, ke­mény munkát, amely nélkül még egyetlen jó adottságú, tehetséges fiúból vagy lány­ból sem lett igazi táncmű­vész, s amely azután fel­nőtt korban is napról nap­ra végigkíséri; váljék belő­le akár „csak” kartáncos, akár ünnepelt szólista. ★ Május 8-án a Népszínház társulata adja elő Németh László Nagy család című művét. A darabot Miszlay István rendezte, főbb szere­pekben Pákozdi Jánost, Az Állami Balett Intézet tanítványai adnak számol tudásukról Tóth Juditot. Vándor Évát. Thyll Attilát. Pécsi Ildi­kót láthatjuk. Kocsis Rózsa. az író egyik jó ismerője a Minőségeszmény Németh László szépírói műveiben című könyv szerzője így ír a színműről: „A Nagy csa­lád szintén a társadalmi életbe vetett bizalom je­gyében született. Németh László azt mondja róla, hogy a „nagy család" írói gondolatkörének egyik .leg­régibb motívuma. (. ..) Né­meth ugyanis a kohézió­bomlást látta a modern em­beri élet egyik legnagyobb problémájának és a kis ma­gyar nép bajának is. Honi és világviszonylatban egy­aránt kereste a széthúzás ellenszerét, az emberi léte­zést összefűző erőket. A ko­hézió minőségi szintű mag­ját a jó családi élet modell­jében látta felismerni. (...) Németh evvel a színda­rabjával mint nevelő for­dul a társadalom felé, hogy az erkölcsi önnevelés cél­kitűzésével programot ad­jon neki. A személyiség ön­nevelése emberi kiteljese­déséhez vezet, az erkölcsös személyeken keresztül pe­dig a társadalom is emelke­dik. és eljut a kívánt meg­valósuláshoz.” ★ Május 10-én, délután fél 6 és este 8 órakor Koncz Zsuzsa lép közönség elé. Ez az este része országos tur­néjának, amelyben régi és újabb számaiból ad át egy csokorra valót. A magyar beat „nagyasszonya” bizo­nyára ezúttal sem okoz csa~ lódást. Az előadóművész vendége Bródy János. ★ Luigi Pirandello darabja. Az ember, az állat és az erény is színre kerül május 11-én, 12-én. 17-én. 18-án és 23-án, A Filmszínház Muzsika kritikusa, Róna Katalin így ír az előadás­ról: „Zsámbékj színészeivel förgeteges, igazi olasz komé­diát kerekít a Heltai Jenő magyarította játékból, ötle­teitől pezseg a színpad. Ügy halmozza egymásra őket. hogy eey pillanatig sem érezzük túlzottnak, öncélú- aknak azokat. Mert egytől egyik alá vannak rendelve a jellemek belső parancsá­nak. Zsámbéki mestere a színpadi kavarodás precíz megszervezésének. Látható élvezettel, körültekintő mű­vészi alapossággal dolgozta ki a legapróbb részleteket is Khell Csörsz jó játékte­ret adó színpadképében.” ★ Május 16-án. csütörtökön Ketten az úton címmel Zá­ray Márta és Vámosi János szerepel a színházban. Köz­reműködik Böröczky József parodista. Illés Melinda táncdalénekesnő és kísér Blum József zenekara. Is­mert melódiák, dalok csen­dülnek föl az összeállítás­ban. ★ Gyermeknapra várja az intézmény a legkisebbeket május 26-án. délelőtt 10-401 14 óráig. Táncház, bohóc- műsor. bűvészmutatvány, bábkészítés szolgál hasznos mulatságul az érdeklődők­nek. A színház Harlekin bábtagozata és több népmű­vész és rajztanár irányítja az ügyetlen kezecskéket, ta­nítja meg agyagozásra, rongybabakészítésre, makra­mézásra, kosárfonásra a nebulókat. A kirakodóvásá­ron játékok és ajándékok között lehet válogatni. ★ Az Eger Szálló rendezvé­nyeként Párizsi bálra kerül sor május 31-én, este 8 óra­kor. Fellép a Revue a’ la Parisienne egy pezsgős va­csora és egy hajnalig tartó bál keretében. A közönség láthatja Gina Bárót Barce­lonából, Monsieur X-et Pá­rizsból, a The Argentin De- vilst Buanes Airesből és Victor Vasilievet Párizsból. Ezenkívül'sok más érdekes­ség, szórakozás várja a fel­nőtteket ezen az estén. Csonka Ibolya Az ember az állat és az erény című darabban A forrásnál — Budapestről jött hoz­zánk a szanatóriumba? Ilyen messziről?! Igaz. nem is olyan nagy távolság ma már az a négyezer kilométer. Két óra az út repülővel Moszkváig, onnan aztán még kettő. Egy nap alatt bőven oda juthat az ember Egyéb­ként a? idén magam is vol­tam repülővel Budapesten, Útközben Moszkvát is meg­néztem. ★ Most voltam másodszor Budapesten. Először a hábo­rú alatt, két évig tartó ne­héz úton jutottunk odáig! Most meg? Alig volt időnk a gépen körülnézni, máris megérkeztünk. Jó volt ez az utazás, az egész csoport elé­gedett volt. Hiszen érdekes dolog utazgatni egy idegen országban, megnézni, hogyan élnek az emberek, összeha­sonlítani a mi életünkkel. Különösen izgalmas volt ez nekem, hogv negyven év után újra láthatom azt az országot, amelyben ifjúsá­gom idején már jártam egy­szer. A magyar városok közül, Budapesten kívül Székesfe­hérvárra és Miskolcra em­lékszem a legjobban. Mis­kolcra azért, mert ott fe­küdtem kórházban. Székes- fehérvárra meg azért, meri a környéken elkeseredett harcokat vívtunk. No meg azért is emlékszem annyi­ra erre a városra, mert ahogy magunk között mond­tuk, könnyebb volt elfoglal­ni, mint a „Székesfehérvár” szót helyesen kiejteni, pedig igazán nagy véráldozatokat hoztunk az érte vívott har­cokban. Bár később, ami­kor néhány szót már meg­tanultunk magyarul, kide­rült, hogy a „Székesfehér­vár” szót nem is olyan ne­héz kimondani. Nos, mint mondottam, az utazás elég hosszú ideig tar­tott ahhoz, hogy eljussak csaknem mindenhová, ahol alakulatunk harcolt. Az már a háború utolsó hónapjaiban volt. Tényleg a vége felé jártunk már, és sem mi, túlnyomórészt egész fiatal fiúk, sem a többiek, nem akartunk meghalni az oly sok küzdelem után ki­vívott győzelem kapujában. Mindannyian szerettünk -vol­na hazakerülni újjáépíteni mindent, amit leromboltak, elkezdeni a békés életet, dol­gozni, családot alapítani, gyermekeket nevelni. De a háború az háború, és megér­tettük. hogy amikor távol a szülőföldünktől védjük a ha­zánkat, a népeket segítjük, hogy megszabaduljanak a fasizmustól, ami oly sok szenvedést okozott és oly sokmillió emberáldozatot kö­vetelt. Gondolom, ez egy ki­csit fellengzősen hangzik, de akkor mindannyian így éreztük. Sokan, nagyon sokan van­nak olyan elvtársaim, külön­böző nemzetiségűek, oroszok, ukránok, szülőföldem szü­löttei — kabardok —, akik mellettem küzdöttek, de nem érték meg a háború végét, a győzelmünket. A szovjet katonák százezrei . alusszák örök álmukat a baráti szo­cialista országok földjén, és ezernyi szovjet katonasír van Magyarország földjén is. De a sok véráldozat nem volt Hiábavaló. Amikor a csoporttal ide-od^ utazgat­tunk Magyarországon, a sa­ját szemünkkel győződhet­tünk meg róla, hogy a ma­gyar nép jól él, szorgalma­san dolgozik. Vannak ne­hézségei? De hát létezik-e élet nehézségek nélkül? ★ Hosszú ideig szerencsém volt: már több mint két éve voltam a fronton, de még egyetlen karcolás sem esett rajtam. Magyarországon az­tán elintézett egy repesz- darab. Harcoltam Budapes­ten, aztán Székesfehérvár alatt, végűt egy miskolci kórházban kötöttem ki. Oda szállítottak. A budapesti emlékeim... Házak, amelyeken óriási se­beket ütöttek a belövések, házfalak, amelyekről a go­íyók letépték a vakolatot, betört kirakatok, hidak a Duna hullámsirjába omolva. Csak sejteni lehetett, mi­lyen is volt a város a há­ború előtt. Eszembe jut. hogy néhány évvel ezelőtt az egyik fo­lyóiratban láttam egy fény­képet a budai harcokról. Azt hittem, az egyik kato­na ott én vagyok. A felvé­tel hátulról készült, úgy. hogy hátulról látszom én is. de sebaj, a hátam így is be­vonult a történelembe... ★ Nos^ a második budapes­ti tartózkodásom alatt egé­szen más benyomásaim vol­tak a városról. Nagyon jó, hogy sikerült megőrizni mindazt az értéket, ami az évszázadok során felhalmo­zódott. ugyanakkor egészen modern a • város, kellemes, kényelmes. Van metrója és általában jól szervezett tö­meg közlekedése. Csak sze­rintem túl sóik a gépkocsi, ezért aztán szennyezett a le­vegő, egészen más, mint itt nálunk, a Kaukázus előhe­gyeiben. A Budapesten töltött na­pokat igyekeztünk minél jobban kihasználni, hiszen nem azért repültünk négy­ezer kilométert, hogy a ké­nyelmes Volga szállóban lustálkodjunk. Majd kialusz- szuk magunkat otthon ! — mondogattuk. Még az utolsó nap estéjén is Budán, a Várban csavarogtunk, él­veztük a patinás környezet ódon hangulatát. Hol lát­hat ma már az ember iga­zi régi gázlámpákat? Már az első napon elin­dultam azokra a helyekre, ahol háború idején harcol­tam. Leginkább az Erzsé- bet-híd pesti hídfőjének környékére, meg a Petőfi- szoborra emlékszem. Két jó­barátom ott esett el. A ré­gi hídból akkor nem sok maradt, csak a roncsai lát­szottak ki a vízből. Most egy keskeny belvárosi ut­cán jutottam ki a Duna-part- ra. és hirtelen elém tárult a kecses ívű új Erzsébet híd látványa. Az esti fény­árban úszó királyi vár, a kivilágított Halászbástya, a Lánchíd látványa óriási él­mény. szinte lenyűgözi az embert. Aztán sokáig eláll­dogáltam azon a helyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom