Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-08 / 32. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. február 8., péntek A pártértekezletekről jelentjük: Több munkával — mindannyiunkért Több mint száz küldött részvételével tartották meg a Mátraalji Szénbányáknál a pártértekezletet, amelyen részt vett Horváth Árpád, az MSZMP Központi Bi­zottságának munkatársa, Schmidt Rezső, a megyei pártbizottság titkára, Hor­váth Viktor, a gyöngyösi vá­rosi pártbizottság munka­társa. Rajki Sándorné, a Gagarin Hőerőmű Vállalat pártbizottságának titkára és Bódi Béla, az erőmű vezér- igazgatója is. A vállalati pártbizottság­nak a XII. kongresszus óta végzett munkájáról a be­számolót Hatvani Ferenc terjesztette elő. Szólt arról, hogy csaknem öt évvel ez­előtt a XII. kongresszus na­gyon fontos döntést hozott: váltót kell állítani, új pá­lyára kell irányítani a nép­gazdaság mozdonyait. A szocializmus alapvető vív­mányait megvédve lassítani kell a fejlődés tempóját, hogy megszüntethessük az eladósodási folyamatot, ugyanakkor helyreállítsuk a gazdaság egyensúlyát, biz­tosítsuk az ország fizetőké­pességét, miközben pedig őrizzük meg az életszínvo­nal területén elért eredmé­nyeinket és javítsuk is élet- körülményeinket. Kiemelte, hogy a követ­kező kongresszus sem vár­hat rózsásabb körülménye­ket, mint amilyenek voltak 1980-ban. A kérdés: ilyen helyzetben folytatja-e a párt az idestova három évtizede követett fő politikai irány­vonalát? A válasz: igen. A vállalati pártbizottság irányítása alá tartozó 23 alapszervezet és 4 pártveze­tőség elvégezte az elmúlt öt esztendő munkájának érté­kelését. Erre a tevékenység­re a fokozott aktivitás, az őszinte véleménynyilvánítás, a párt politikája melletti ki­állás volt a jellemző. Fog­lalkoztak mindenütt a gaz­dasági munka helyi tapasz­talataival. A gondok között említették a kiöregedést, va­lamint az elvándorlást. Töb­ben azt hangoztatták a vitá­ban, hogy erősíteni kell az ideológiai munkát. A beszámoló rámutatott: hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a munkában a telje­sítmények különbözőek. Eb­ből következik, hogy ilyen arányban kell a béreknek is alakulniuk. További fejlődésünk egyik fontos követelménye, hogy nyílt vitákban ütközzenek a különböző nézetek. A válla­lat kommunistáinak úgy kell dolgozniuk, hogy tevé­kenységükkel kifejezzék a nép szolgálatában vállalt kö­telezettségeik eredményes teljesítését. A vitában Hársszegi Ti- borné arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy az eddigiek­nél szervezettebben, meg- gondoltabban kell dolgozni, többek között az erőmű re­konstrukcióján. A vélemé­nye szerint a női vezetők száma a vállalatnál nem fe­lel meg a létszámarányuk­nak. Dorner Sándor azokat a nehézségeket sorolta fel, amelyekkel a fiataloknak kell szembenézniük a csa­ládalapításnál, illetve a la­káshoz való jutásnál. Bérces József né a petőfibányai gép­üzemben folyó nőpolitikái tevékenység eredményeit jr Vil 111 említette. (5 sem hallgatta azonban el, hogy vezető beosztásban kevés nő ta­lálható. Menczel Sándor, az ecsédi bányaüzem feladatait össze­gezte. Nagyon fontosnak mi­nősítette a kis külfejtéses bányák termelési tervének a teljesítését. Szólt arról, hogy milyen részt vállalnak az országos energetikai prog­ram megvalósításából. Oláh András arra muta­tott rá, hogy a Thorez bá­nyaüzemben kiemelkedő gaz­dasági eredményeket értek el, bár a külső körülmények bizonyos mértékig rosszab­bodtak. Rudi Jánosné arról tájékoztatta a pártértekezle­tet, hogy a petőfibányai vegyesüzemben sikeresen hajtották végre a szakmun­kások átképző tanfolyamát. Eperjesi Iván hangsúlyoz­ta, hogy sem a Thorez bá­nyaüzem, sem a vállalat nem tudja a tervét teljesíteni kölcsönös segítség nélkül. Ezt kell szorosabbá tenni, mint ahogy az elmúlt évek­ben is minden törekvés er­re irányult. Gáspár Sándor kérte, hogy a beszámolót a Tervezőiroda és az Igazga­tóság pártalapszervezeteinek a munkájával egészítsék ki. A Központi Bizottság, a megyei és a városi pártbi­zottság nevében is köszön­tötte a pártértekezletet Hor­váth Árpád. Bevezetőjében a kongresszusi irányelvek­kel kapcsolatos országos szintű vita és hozzászólás összegezését mondta el. A későbbiekben gazdasági, közgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Kiemelte, hogy nagy feladataink, tennivaló­ink vannak az életszínvo­nal alakítására vonatkozóan. Felhívta a figyelmet arra, hogy a párton kívüli milli­ókkal kell a szocializmust építenünk továbbra is. Vé­gül: elismeréssel szólt azok­ról az eredményekről, ame­lyeket a különböző kitünte­tések elnyerése is bizonyít itt, a vállalatnál. A munkásőri tevékenység­ről mondta el gondolatait Farkas Gábor. Dr. Győry Sándor vezérigazgató arra hívta fel a figyelmet, hogy továbbra is 1500 kalória ér­tékű fűtőanyagot kell adni­uk az erőműnek, amire hosszú távú szerződést dol­goztak ki. A VIÍ. ötéves terv végére a mostani 7— 7,2 millió tonnáról 9 millió tonnára növelik a visontai lignittermelést. A választások során kiala­kult a vállalati pártbizott­ság összetétele, a városi pártértekezletre delegált kül­döttek csoportja. A kong­resszuson Oláh András kép­viseli a szénbányák kommu­nistáit. A vállalati pártbizottság titkárának ismét Hatvani Ferencet választották meg. G. Molnár Ferenc Közterületi zsűri alakult Debrecenben Építész, grafikus, közleke­dési és városszépítő szakem­berek részvételével közte­rületi zsűri alakult Debre­cenben. A zsűri véleménye­zése nélkül ezentúl a város közterületeire semmiféle cégér és reklámtábla, vala­mint hirdető eszköz sem ke­rülhet ki. A kiviteli terve­ket előbb a zsűrinek kell bemutatni, s csak azután nyújthatók be a tanácshoz engedélyezésre, ha a testü­let már' elfogadta. A kész munkát a zsűri helyszíni szemlén is ellenőrzi. A Ma­gyar Hirdető Vállalat az idén a zsűri közreműködésé­vel a debreceni utcákon, te­reken kétszáz hirdetőtáblát, oszlopot újít fel. SZEGED — SZOLNOK — EGER Társadalmi vita a hosszú távú közútfejlesztésről Ahol az M3-as autópálya jelenleg véget ér: a gyöngyösi leágazás légi felvételen (Fotó: Kőhidi Imre) Az országos közúthálózat fejlesztési koncepciójáról társadalmi vitát rendezett a Hazafias Népfront Országos Titkársága'. A közelmúltban befejeződött eszmecserék ta­pasztalatait összegezve a népfront Illetékesei elmond­ták: a tanácskozásokon elis­merőleg szóltak közúti háló­zatunk elmúlt néhány évti­zedes fejlődéséről, de hang­súlyozták, hogy mostani ál­lapotában nem képes kielé­gíteni a megnövekedett for­galmi igényeket. Ez a 'ko­rántsem kedvező helyzet an­nál is inkább gondot okoz, mert számítások szerint az ezredfordulóra legalább meg­kétszereződik a forgalom. Becslések szerint több mil­liárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy úthálózatunk színvonala elérje a kívána­tosat, s megszűnjön az utak „Budapest-centrikussága”, aminek következtében zök­kenőmentesebbé válhatna a Duna és a Tisza közötti kapcsolat. Ennek kapcsán rámutattak: az igények meg­határozásakor a hosszú távú társadalmi, politikai és ke­reskedelmi érdekekből in­duljanak ki. A nemzetközi áruforgalomba és az. idegen­forgalomba az eddigieknél élénkebben bekapcsolódni ugyanis csak akikor lehet­séges, ha az úthálózat és a kiszolgáló létesítmények megfelelően gyarapodnak, bővülnek. A vitáikon azon­ban arra is nyomatékosan felhívták a figyelmet, hogy a fejlesztés nemcsak új erő­források feltárását feltétele­zi, de támaszkodik a meg­lévők mind jobb kihaszná­lására. Magyarán: nem szük­séges mindenütt új utakat, hidakat építeni, ellenben meg kell találni az ésszerű átalakítás, a rekonstrukció módját. Miskolcon a legtöbb ész­revétel az M3-as autópálya munkálataira érkezett, he­lyeselve, hogy az új út Bu­dapestet és Emődöt közvet­lenül! összeköti majd. Ám, célszerűnek látszik, vetették fel, ha Miskolcig meghosz- szabbítják ezt az autópá­lyát. Így nem kellene meg­építeni a tervezett négysá­vos elsőrendű főútvonalat. Győrben főként akörül csaptak össze a nézetek, hogy merre vezessen az E5- ös európai főútvonal ma­gyarországi szakasza, Győrt követően. A vitában meg­erősítették a helyi lakosság akaratát: eszerint az autó­pálya elkerüli a Szigetközt, és a Hanság keleti peremén át éri majd el az osztrák határt. Nagy figyelmet for­dítottak az észak-dunántúli megyék közúti kapcsolatá­nak alakulására, rámutatva, hogy az eddig másodrendű­nek kezelt útvonalak bőví­tésével lényegesen javítha­tó összeköttetésük minősége. Szegeden arra hívták fel a figyelmet, hogy az útháló­zat fejlesztésekor találjanak olyan megoldásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy csak a szükséges mennyiségű ter­mőföldet vonják el a mező- gazdasági termelésből. Azt is szorgalmazták, hogy a leg­forgalmasabb utak, elsősor­ban a nemzetközi teherszál­lításban részt vevők, ne érintsék a nagyvárosokat. Sok szó esett az új Duna- hidakról, amelyek megépíté­sét szükségesnek tartották az országrészek közötti együttműködés fejlesztésé­ért. Elsősorban a folyó alsó és középső szakaszán legye­nek új átkelőhelyek — ve­tették fel, s mintegy ehhez kapcsolódóan Pécsett azt kér­ték, hogy Adonynál, Duna­újvárosnál, Mohácsnál és Szekszárdnál kezdjenek hoz­zá az ez irányú munkálatok­hoz. A tiszai kapcsolatok bő­vítése pedig Dombrádnál, Csongrádnál, Polgárnál, Sze­gednél és Szolnoknál kíván­ják meg új átkelőhelyek lé­tesítését. A debreceni vita résztve­vői elsősorban az M3-as au­tópálya építésének kérdései­vel foglalkoztak, de kitértek a Debrecen és Budapest kö­zé tervezett M4-es autópá­lyának a terveire is. Hang­súlyozták, ezen a szakaszon elegendőnek látszik egy négysávos autóút építése is, nem szükséges autópályában gondolkodniuk a szakembe­reknek. Egyetértettek azzal az elképzeléssel is, hogy Sze­ged, Szolnok, s Eger között út létesüljön, de szorgalmaz­ták, hogy ennek nyomvona­la érintse a kiskörei táro­zót, s egyik ága pedig Pol­gárnál keresztezze a Tiszát. Élénk eszmecsere alakult ki a Hortobágyi Nemzeti Parkot átszelő 33-as út fej­lesztéséről, s arra az állás­pontra jutottak, hogy csak minimális mérvű legyen ez a fejlesztés, mert nein cél­szerű növelni az áthaladó autóforgalmat. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa a regionális vitákon elhangzott észrevé­teleket kötetbe gyűjtve meg­küldte az Illetékes szervek­nek. Nemcsak a poroszlói dosszié lapjai tanulságosak Melléküzemág — szorítóban A melléküzemág hasznos és örömet szolgáló, ha van és jól működik, de igen ártalmas, sok bosszúság for. rása is lehet, ha még a legcsekélyebb reményeket sem váltja be. Valóban mind a kétféle érzést élik át egy­két esztendeje a poroszlói Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben. A nagygazdaság által működ­tetett laüzem a csillogó oldal immár másfél évtizede, az 1981 őszén életre hívott szerelő, fröccsöntő és játék. tsomagoló tevékenység viszont rövid idő alatt sötét folt lett, s nem véletlen, hogy miatta újabb mély rán­cok jelentek meg a vezetők homlokán. Egyszersmind persze, bizonyos gazdasági döntésekkel és folyamatok­kal kapcsolatos tendenciákról is képet kaphatunk a konkrét eset ürügyén. A történtek korántsem annyira nyilvánvalóak — igaz, bizonyos mértékig megérthetőek —, minthogy szó nélkül menjünk el mel­lettük! o A halászairól- *is neveze­tes mezőgazdasági nagy­üzemben egyáltalán nem mondhatnék, hogy híján let­tek volna a tapasztalatok­nak. Tizenöt éven át — a kezdeteket leszámítva — iga­zán nem lehetett panasz ar­ra a faüzemre, amelyet a község Borsodirvánkai útjára telepítettek. Feldolgozás nyo- jnán alátétfákat készítenek ma is az Alsózsolcai Beton- elemgyár részére, de a mel­léküzemágban dolgozók mun­kájához ugyancsak hozzá­tartozik a gyülmölcsös lá­dák szögezése, készgarnitú- rák, ékek. különféle raklap­elemek előállítása. Az alap­anyag a környező termelő- szövetkezetekből érkezik, de Füzesabonyban például po­roszlói brigád termeli a gyártáshoz szükséges fát. Egy szó, mint száz: ha kis­mértékben is, de ez a kis gazdálkodó részleg is hoz­záteszi a forintjait a kö­zöshöz. Elég, ha csak az elmúlt évi eredményre pil­lantunk. négymilliós árbe­vételt jegyezhettek fel, s kereken ötszázalékos hasz­not hoztak a szövetkezetnek. Nem véletlen tehát, hogy napjainkban sok helyen sür­gető átszervezésre nem szo­rul ez az'egység... e Korántsem mondható el ugyanez a szerelő, fröccs­öntő és játékcsomagoló mel­léktevékenységről. Budapesti székhellyel még 1981 őszén alakították meg a gazdasági egységet, ötven embernek adott munkát az ott folyó daruszerelés, laka­tos tevékenység, építéssze­relés és műanyag-előállítás. A faluban, ehhez kapcsoló­dóan, hamarosan játékcso­magoló részleget hoztak lét­re. A Műanyag- és Fémfel­dolgozó Szövetkezet részére megint csak ötven helybeli asszony „dobozolta” a ki­csinyeknek szórakozást nyúj­tó eszközöket. Olyanok ke­rültek ki az üzemből kezük munkája nyomán, mint a Babylon I. és II. elnevezé­sű játékok. Az átlagkereset az otthoni üzemben persze, nem volt valami magas: 1800—2000 forintot vihettek haza fizetéskor a dolgozók. Úgymond — ellensúlyozni kellett a pestiek bérszínvo­nalát. .. ! A szövetkezet vezetői egyébként ma is úgy emlé­keznek vissza az 1982-es, a tulajdonképpeni kezdő évre, hogy sejtették-tudták, nye­reség nemigen várható. Ez az „elképzelésük” be is vált: a {melléktevékenység abban az esztendőben minimális vesztséggel zárt. Joggal re­ménykedtek persze Porosz­lón — valószínűleg mások is így tettek volna —, hogy majd a következő meghoz­za az áhított fellendülést. Ehelyett — mondhatni — 1983-ban beütött a „krach”!. A szerződéses partnerek pénzügyi nehézségekkel küszködtek, ennek következ­tében a várt és ígért idő­nél csak jóval később tud­ták az ellenértéket leróni. Rengeteg vita volt abban az időben, s mintegy saját mu­lasztásaik palástolására is, a megrendelők kifogásolni kezdték a poroszlóiák mun­kavégzését. Bírósági tárgya­lásokra is sor került. Egy­szóval a remélt haszon he­lyett a veszteség csak nö­vekedett, mégpedig kétszáz­ezer forinttal. 1983 májusá­ban lépett be — döntés alapján — ebbe a mellék- tevékenységbe a fröccsöntő üzem a községben. A cél ekkor már az volt, hogy a csomagolás mellett a mű­anyag - játékrészeket is hely­ben gyártsák. További hat­van embert tudtak így fog­lalkoztatni. Azután munka­időn túli szakcsoporttá vált a melléküzemág. Be- * tartva az árképzési szabá­lyokat. a nehezebbé vált gazdasági körülmények kö­zött is az ország szinte min­den részében végezték a munkájukat. S hogyan? Er­ről köszönő levelek sokasá­ga tanúskodik. Ennek elle­nére. a 10—15 százalékos ter­vezeti nyereség helyett is­mét elúsztak a forintok. Nem lehetett más a meg­oldás. mint az újabb átszer­vezés: 1984. február 1-től önálló szakcsoportot alakí­tottak. s főállásban nyolcva- nan dolgoztak Poroszlón, illetve Budapesten. A meg­állapodás arról szólt, a szak­csoport tiszta nyereségének 8,18 százalékát utalja át a tsz-nek. A helyzet tavaly még rosz- szabb lett. Nemhogy gyara­pították volna a haszon ösz- szegét, hanem a veszteség akkor már másfél millióra rúgott. A szövetkezet veze­tése határozott inézkedéshez folyamodott: október 30-ával felmondta a megállapodást a pestiekkel. Egy hónappal ké­sőbb a poroszlói üzemből mentek el sorra az embe­rek — a Színvonal Művé­szi Kézműves Kisszövetke­zethez. Ám, ez sem lett tel­jes megoldás, az asszonyo­kat nem tudták ellátni nye­reséget biztosító munkával, a kereset" a korábbinál is kevesebb volt, ráadásul he­teket késtek a fizetéssel . Húszán^ ennek a cégnek is felmondtak, s átmentek a borsodivánkai tsz által mű • ködtetett varrodába. Mind­emellett bérbe vettek a tsz- től egy épületet. Sajnos, at­tól kell tartanunk — mond­ják ma a nagyüzemben —, hogy rövidesen bérleti díjat, s fizetést sem lesznek ké­pesek fizetni. Nincs olyan munkájuk, ami számukra gazdaságos lenne. Valószínű­leg — állítják — a jövőben ismét a termelőszövetkezet veszi át a melléküzemágnak indult gazdálkodási formát. Jelenleg tehát itt tartanak... o Bátran mondhatjuk, a po­roszlói példa nagyon is ta­nulságos. Nemcsak azért, mert a termelőszövetkezet­ben saját bőrükön érezhet­ték egy fel-fellendülő és ha­ladó termelési egység kál­váriáját, s nem kevés fej­törésbe került (vagy kerül?) a bajból való kievickélés. Azért is figyelemre méltó a jelenség, mert rá kell, hogy döbbentse a gazdasággal fog­lalkozókat. a tervek, a vá­gyak valóra váltásánál nem elegendő a pillanatnyi hely­zetre való odafigyelés, ne­tán az elhamarkodottnak tű­nő döntés. A poroszlóiak nyilván gazdagodtak azzat a fontos tapasztalattal is. hogy egészen más körülmé­nyek vezérelték a hetvenes évek elején a melléktevé­kenységre való törekvést, s megint mások a mostani év­tized gazdasági elhatározá­sait. Márpedig — s ez egy­értelmű következtetés lehet — a gazdasági folyamatok formálódásai, változásai az alkalmazkodást igénylik... Szalay Zoltáa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom