Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-08 / 211. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 8., szombat i. A nehezebb körülmények közepette is gyarapszik megyénk Mérlegen: a tanácsi gazdálkodás A megyeházán nemrégi­ben értékelték tanácsaink első fél évi gazdálkodását. Vajon mit mutat a mérleg, hogyan érvényesülnek a tár­sadalmi közkiadásokra vo­natkozó párt- és kormány- határozatok szűkebb hazánk­ban ? A témáról Kántor Imre pénzügyi osztályvezetővel beszélgettünk. Amint ennek során min­denekelőtt kiderült: városaink, községeink tulajdonképpen az ország­szerte nehezebb körülmények ellenére sem érezhették ép­pen magukat a korábbinál rosszabb helyzetben. Az elő­ző évi maradványból illetve a központi forrásokból végül is a tervezettnek közel egy­ötödével bővültek a 'költség- vetés lehetőségei. Az eszten­dő végéig így három milliárd forintnál is nagyobb összeg kerülhet felhasználásra. Június végéig valamivel több, mint kétmilliárd jutott ebből különféle célokra, miután a bevételek a várt­nál jobban alakultak, ha szerény mértékben is, de meghaladták a tavalyi ha­sonló időszakét. Minden bi­zonnyal a meggyőzőbb mun­ka eredményeként az 1983- asnál kedvezőbb képet mu­tat a lakossági adók, illeté­kek befizetése s —, hogy csupán néhányra utaljunk — az érdekeltség fokozásá­val, szembetűnően jövedel­mezőbb volt az intézmények üzemeltetése. Aligha róható tanácsaink számlájára, hogy a kiadások egyes részleteikben — az időarányoshoz képest — ki- sebb-nagyobb lemaradásokat tükröznek. Például a kar­bantartásoknál, felújításoknál ugyanis valójában jóval előbbre jutottak, mintsem, a kifizetések mu­tatják, csak hát az elszámo­lást a kivitelezők későbbre hagyták. Vagy ésszerűségből éppenséggel maguk a meg­rendelők kérték néhány fel­adat megoldásának — mint az iskolák tatarozásának, az intézeti olajkályhák „kivál­tásának” — elhalasztását, hiszen a vakációban prakti­kusabban elvégezhetők ezek a munkák, mint a tanévben. A gazdálkodó szervezete­ket dicséri az is, ahogyan a fejlesztési alappal sáfárkod­tak. A 622,4 millió forintos bevétel a módosított évi elő­irányzat 54,6 százaléka. A költekezés ennél kisebb üte­mű, valamivel az elmúlt évi alatt marad. Felépült azon­ban mintegy 80 tanácsi la­kás, olyannyira befejeződött a megyei kórház rekonstruk­ciójának II. üteme is, hogv már csak néhány kisebb munka van hátra. Szeptem­berre elkészülhetnek a köz­ponti egészségügyi mosodá­val is, és biztatóan felgyor­sult a bélapátfalvi szociális otthon kialakítása. Csaknem teljesen megvalósult az idén várt 44 új általános iskolai tanterem, s az egri Lajos- városban terven felül született egy 16 tantermes iskola oktatási szárnya, amely a középfokú nevelés gondjait is enyhíti majd bi­zonyos mértékben. A mai építkezések közis­mert akadályai — az anyag- beszerzési problémák, a ki­vitelezők létszámhiányai, a növekvő beruházási költsé­gek — miatt nem sikerült még előbbre jutni. Ám ak­kor, amikor szerte az ország­ban nem a fejlesztések, ha­nem jobbára csak a szinten- tartások jöhetnek szóba, iga­zán tisztességes az is, amit megyénk településein elér­tek: Kevésbé lehetünk elé­gedetlenek, nincs különösebb okunk a panaszra. S ha tanácsaink a második fél évben is hasonló komoly­sággal, fegyelmezettséggel folytatják tevékenységüket: további gyarapodásnak örül­hetünk. Gy. Gy. Pernye­hasznosítás Egy szinte kifogyhatatlan ipari hulladék, az erőmű­vekből kikerülő pernye hasz­nosítására rendeztek orszá­gos bemutatót pénteken Ko­márom és Győr-Sopron me­gyében az útépítésben érde­kelt vállalatok, szakembe­rek részére. Az országban először Ko­márom megyében kezdte meg a közúti igazgatóság a pernye alkalmazását utak építésénél: mészhidrát és kavics hozzáadásával dol­gozzák be az utak alapjá­ba a pernyét, ily módon a drága cementet helyettesít­hetik. Másfél-két tonna per­nyével egy tonna cementet lehet megtakarítani. A „per- nyés” utak beváltak, kitű­nően bírják a nehéz mező- gazdasági gépek terhelését is, s a tél nem tesz bennük különösebb kárt. A frissen beépített és tömörített ré­teg olyan szilárd, hogy a forgalom szinte azonnal meg­indulhat az újonnan készí­tett pernyés szakaszon. Az országos tapasztalat- cserén — amelyen 200-nál több szakember vett részt, — elmondták, hogy Komá­rom megyében már több százezer négyzetméternyi fe­lületet burkoltak pernyés betonnal. A kedvező tapasz­talatok alapján Győr-Sopron és Zala megyében is meg­kezdték a pernye ilyen célú hasznosítását. Most újabb megyékben tervezik a szin­te kimeríthetetlen nyers­anyagforrás hasznosítását az utak építésénél. A hőerő­művek környékén az elmúlt évtizedekben 60 millió ton­na ilyen hulladék gyűlt ösz- sze, ami évente 5 millió ton­na friss anyaggal gyarapo­dik. Mint szegény lánynak a jó hírét... Gazdasági erkölcs és valóság Az etika címszó alatt az Értelmező Szótárban ez áll: „Valamely hivatás körében érvényesülő erkölcsi elvek, magatartásbeli szabályok összessége.” íratlan normák. Kiterjed­nek az élet minden terüle­tére, mégsem beszélünk ró­luk. Szemérmes hallgatás övezi az üzleti tisztességet is, holott benne van (benne kellene, hogy legyen) a le­vegőben. Tudunk termelőről, aki szerződésszegést követett el, és ezért a partner kénytelen volt szankciót alkalmazni vele szemben. De ismerünk eseteket, ahol nem történt ilyen lépés. Az effajta kö­vetkezmények nélküli ügyek a gyakoribbak, mert a vál­lalatok nem szívesen fordul­nak a Gazdasági Bíróság­hoz, vagy a Magyar Keres­kedelmi Kamara két éve megalakult etikai bizottságá­hoz. Az okokat keressük Korcsik Józseffel, a Mátra- vidéki Fémművek kereske­delmi főosztályvezetőjével. — A Tarnamente Ipari Szövetkezet tubussapkákat gyárt nekünk — mondja. — Tegyük fel, a kapcsolatunk valami miatt megromlik. Mi­vel a terméket rajtunk kí­vül más nem veszi át tő­lük, becsukhatják a kaput. Kényszerhelyzetben vannak, kiszolgáltatottak, ezért kétszer is meggondol­ják a retorziót. Akkor va­gyunk tisztességesek, ha nem élünk vissza a monopolhely­zetünkből adódó előnnyel. A szerződések természetesen írásban születnek, bár gyak­ran kerül sor azok módosí­tására; a határidők, bizonyos termékcsoportok átüteme­zésére. Ha a vevő szóban jelzi effajta igényét, azt igyekszünk rugalmasan tel­jesíteni. De a pótlólagos megállapodást rövid időn be­lül papírra tesszük. Több vállalat is felvetet­te: jobb külföldi üzleteket kötnének, ha a tárgyaláso­kon mindvégig jelen lehet­nének. Arról, hogy egy-egy ügylet sikerében mennyire érdekeltek a külkereskedők Első József, a Parádi Üveg­gyár igazgatója szól: — Annak ellenére, hogy termékeink 75 százalékát a tőkés piacokon értékesítjük, nem kívánjuk megszerezni az önálló külkereskedelmi jogot, mert elégedettek va­gyunk a FERUNION mun­kájával. Kapcsolatunk nyílt, őszinte. Közvetítik például a csomagolástechnikai igé­nyek változását és a divat- irányzatokat. Arra is felhív­ják a figyelmünket, mely díszítőmintákat nem érde­mes alkalmaznunk, mert annyira egyszerűek, hogy a konkurrencia könnyen le­másolhatja azokat. Ismerik a gyártási sajátosságokat, a termékek minőségét, árszín­vonalát. Ezek alapján már eleve megszűrik a vásárló­kat. Természetesen azokról is felvilágosítanak bennün­ket, akikkel végül is nem jött létre a személyes talál­kozás.- Nekünk nem éri meg foglalkoztatni dolgozókat azért, hogy a szükséges ban­ki és egyéb információkat beszerezzük a partnerről, s magunk kereskedjünk. Amíg a FERUNION ezt tisztesség­gel ellátja és nyélbe üti az üzletet — hiszen a minden­kori ár harminc százaléká­ban érdekelt —, nincs okunk panaszra. — Latolgatják, hogy ér­demes volna az eddigieknél jobban versenyeztetni a külkereskedelmi vállalato­kat, egyben felszabadítani azok „vegytiszta” profilját, illetve nagyobb érdekeltsé­get biztosítani számukra — veszi át a szót dr. Sibelka György, a Külkereskedelmi Minisztérium megyei meg­bízottja. — Nyilvánvaló, hogy további exporképes árualapokat tárnánk föl, bár a veszélyekkel is számolni kell: esetleg nem a piaci munkájukat javítanák, ha­nem mások partnereit igye­keznének „elszipkázni"... Érdekeltségük megterem­tésével kapcsolatban az az elképzelés, hogy a külkeres­kedelmi vállalatok mened­zseljék az exportképes ter­mékek gyártását, illetve az eddigieknél jobban járulja­nak hozzá a szükséges fej­lesztések finanszírozásához. Természetesen így a haszon­ból is jobban részesedhet­nének. A szabályozók kiala­kítása, a pénzügyi feltételek megteremtése azonban még a jövő dolga. A legtöbb szerződéssze­gés a szállítási határidők be nem tartásából ered. A Pa­rádi Üveggyár — bár szinte állandóan kardélen táncol —, még nem fizetett kötbért. Az adott szó és az írás kötele­zi őket. Ezt, a következők­kel támasztja alá az igazga­tó: — Az új választék gyak­ran szerepel a különböző külföldi katalógusokban. A hirdetést a partnerünk fize­ti, ám ha a jelzett időpont­ban nincs az ígért fajtájú és mennyiségű áru az üzlet­ben több ezer dollár bünte­tést rónak ki rá. ö a pén­zét kockáztatja, mi a hírne­vünket, s egyiket sem sza­bad eljátszani. A Mátravidéki Fémművek nemrégiben kénytelen volt komoly pénzt követelni a Dunai Vasműtől, mert a ko­ronadugók és a falcolt do­bozok alapanyagát, az ígért acéllemezeket hiába várták. Hasonló esetre azonban az elmúlt hét évben nem em­lékszik a kereskedelmi fő­osztályvezető. Más kérdés persze, hogy a Dunai Vas­mű mivel magyarázza a késedelmet. Meglehet, hogy a ,.B” vál­lalat a paródiákénál is fon­tosabb megrendelését kellett előnyben részesítenie. ' Míg onnan dicséretet kapott, emitt kénytelen volt szó nél­kül a zsebébe nyúlni... A gyár által készített fém­csomagoló eszközök bizony gyakorta szerepelnek a hi­ánycikklistán. Ezt a követ­kezőkkel magyarázza Kor­csik József: — Tubusokból és aeroso- los palackokból valóban el­látatlan a belföldi piac és egyre több megrendelést ka­punk külföldről is. Év ele­jén minden partnerünknek megküldjük: mikor és milyen mennyiségben tudunk szállí­tani. Ha nem győzzük a termelést, igyekszünk igazsá­gosan csökkenteni a keret­számokat. Csakhát a tőkés exportot maradéktalanul tel­jesítenünk kell, emiatt vi­szont a belföldi és a szo­cialista országbeli vevők ke­rülnek háttérbe. (Ez egyben sorrend is). Még soha nem fordult elő, hogy az álta­lunk megállapított kontin­gensen változtattak volna az illetékesek. Arra a kérdésre, hogy ki­ket részesítenek esetleg előnyben, mindkét vállalat képviselője szinte azonos vá­laszt adott. Ha lehet szó egy kis protekcióról, úgy azt a tradicionális partnerek kap­ják. Valljuk meg; ennyi ked­vezmény a tegnap jó üzle­téért, a holnap kapcsolatá­nak reményében talán meg­engedhető. A magyar gazdaság évti­zedeken át üvegházi körül­mények között élt, hiszen a külső változásokat nem érzé­kelték a vállalatok. Manap­ság a termelőket is, a kül­kereskedelmi vállalatokat is sokkolja a tény: megszigo­rodtak a piacok és a pénzé­ért mindenki minőségi árut vár, méghozzá a szerződés­ben megkötött feltételekkel. És azt is tanulnunk kell még, hogy a bizalom az üz­leti tisztességben gyökerezik, amit úgy kell őrizni, mint szegény lánynak a jó hí­rét. .. ! Fazekas Eszter Ruházati termékek Gyöngyösről A könnyű konfekció széles skálája, több tucatnyi típu­sa, s mintegy 740 ezer darabja készül a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat gyöngyösi üzemében. A három évtizedes múltra visszatekintő vállalat az utóbbi évek során rugalmasan alkalmazkodott a hazai és a külföldi piac igényeihez. Pedig divatosat gyártani nem könnyű dolog, hiszen az irányzatok szinte napról napra változ­nak. Az idei 140 millió forintos árbevételüket mégis előreláthatólag jóval túl fogják szárnyalni. Bébi. női és férfi könnyűkonfekció termékeiket a világ számos or­szágába: Kanadába, az USA-ba. az NSZK-ba, az NDK- ba. Franciaországba, a Szovjetunióba szállítják. — ter­mészetesen itthon is ismerik. Akik a felfektetési rajzot ellenőrzik, Bence Gyuláné és Paksi Sándorné Gőzben és gőzvasaló mellett A teritőgép és annak kezelője Kelemen Tiborné A korszerűen felszerelt tanműhelyben neveli az után­pótlást Vályi Nagy Károlyné szakoktató (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom