Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-20 / 169. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 20., péntek 1. Mellékesen mellékeseinkről Tudunk mi jól is dolgozni Magánbeszélgetésben sokszor elhangzik, hát miért ne hozzuk szóba nyíltan: szép számmal akadnak vállalatok, ahol a napi 8 órás munkaidőben legtöbben csak dolgozgatnak, aztán a gmk-ban vagy a kisszövetkezetben, tusiban beleadnak apait-anyait. Mielőtt valaki félreértené: korántsem arról van szó, hogy ezekre az új típusú gazdálkodási egységekre, vagy akár a különböző, mellékkereseteket nyújtó munkalehetőségekre ne volna szükség. Csak éppen ... Csak éppen még nem nőttek ki ezek a gyerekcipőből. Vagy talán inkább kinőttek, szorítja már őket nagyon is, kellene valami megfelelőbb számú után nézni, csak megmondaná valaki. hogy az milyen legyen. Tartalékolt energiák A gazdasági munkaközösségeknek, a vállalatokon belülieknek és az önállóak- nak is, kétségkívül sok hasznát látja a népgazdaság és a lakosság. De sok helyen bizony lassan a rendes munkaidő holmi erőgyűjtés időszakává válik, amolyan bemelegítésféle lesz ahhoz, ami mlajd utána következik. Nyolc órán át tartalékoljuk az energiát, hogy becsülettel helyt állhassunk a gmk- ban vagy a fusib|an. Lehet persze — és igazán nem alaptalanul — arra hivatkozni, hogy a különböző társulásokban (amelyeket a világért sem neveznének második műszaknak, holott igen sok helyen egyszerűen az) lényegesen jobbak a keresetek. Mégis, merjük megmondani, hogy nem ez az elsődleges. Sokkal inkább az, hogy a gazdasági munkaközösségekben összehasonlíthatatlanul jobb a szervezés, zavartalanabb az anyag- és szerszámellátás, pontosabban illeszkednek egymáshoz a sorjában következő munkaműveletek. S hogy ez a társulásoknál így van, az egyáltalán nem baj. Sőt: bizonyítja, hogy tudunk mi jól is dolgozni. Ha esetleg efelől valakinek eddig kétségei lettek volna. Átváltozások De az a bizonyos gyerekcipő éppen itt szorít. Mindenki tudna a saját munkahelyéről példákat sorolni mérnökökről, akik elrajzol- gatnak a napi munkaidőben, s aztán leleményes ötletekkel állnak elő a társulásban vagy a másodállásban. Munkásokról, akik elvégzik a sabtonmunkát a hagyományosan fizetett munkaidőben nem vagy alig érdeklődve afelől, hogy mihez adják kezük munkáját; ám a gmk-ban hevesen vitatkoznak, új és korszerű gondolatokkal állnak elő, praktikus munkafogásokat találnak ki. Közben pedig maguk sem veszik észre, hogy menynyi értékes energiát, gondolatot hagynak veszendőbe menni. S nem ritka az a gyári közép- vagy felső vezető sem, aki már-már lemond arról, hogy a napi rendes munkaidőben kiugró eredmények jöjjenek létre. Elegendőnek tartja — hiszen az is a vállalati eredményekbe számít —, ha a gazdasági munkaközösségek mutatnak fel nagyobb teljesítményeket. Nem egyszer olyan új gyártmányokat, ötleteket, amelyek egyszeriben nyereségessé teszik a mindaddig veszteséges vállalatot. Bejutni a gmk-ba Van pedig ennek az éremnek nem is két, de sok oldala. Ilyen az, hogy a gmk-ba nem mindenkit vesznek be; s a jobbik eset, ha a mérce az addig végzett munka. Megesik az is, hogy valaki csupán azért nem dolgozhat a jobban jövedelmező műszakban, mert nem tartozik a művezető vagy a társulás szervezője baráti köréhez. Vagy azért, mert családi körülményei nem teszik lehetővé: el kell hozni az óvodából, az iskolából a gyereket. vonattal kell a távoli lakóhelyre utazni reggel-este. Megtörténik az is, hogy éppen ezek az önhibájukból kimaradtak szeretnék megmutatni, hogy mit tudnak, mennyire tanulták meg a szakmát vagy (éppen azt, hogy nem öregedtek ki belőle), csak éppen mások önös érdekei miatt nincs erre lehetőségük. Ez pedig már erősen ütközik az alapvető munkaerkölccsel, sőt a munkatársi szolidaritás elveivel is. Megkülönböztetés nélkül Annak természetesen csak örülni lehet, hogy a különböző gazdasági társulások beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Tegyük hozzá: a kezdeti időszakra vonatkozó reményeket. Most azért .kell fáradoznunk, hogy a gazdasági társulásokban örvendetesen tapasztalható jó munkamorál váljék általánossá az első műszakban is. Hogy legyen épp olyan jól szervezett a munka akkor, amikor a nagyobb egység, a gyár, a népgazdaság számára termel az üzemrész a műhely. És, hogy az eközben támadt termelést segítő gondolatokra a vezetők legalább ugyanúgy figyeljenek fel, mint azokra, amelyeket a jól dolgozó, termelékeny munka- közösségek terjesztenek elő. Kiegyenlíteni a kettőt: a gyári, vállalati munkát és a munkaközösségit — minden valószínűség szerint ez a jövő útja. Ügy, hogy egyik se menjen a másik kárára. S hogy a kettői (vagy néhol többes) munkavállalásból minden érdekeltnek haszna legyen: a kis és a nagy közösségnek egyaránt. Várkonyi Endre Az MTA-Soros közös pályázati felhívása A Magyar Tudományos Akadémia és a New York-i Soros Foundation közös bizottsága nyílt pályázatot hirdet. A bizottság e pályázattal támogatni kívánja a külföldi kulturális és tudományos eredmények magyarországi meghonosodását, a magyar gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés értékeinek a világba való szétsugárzását, valamint az önálló szellemi értéket létrehozó, tudományos és kulturális alkotó tevékenységet. A pályázatra vállalatok, intézmények jogi és magán- személyek, és társulások egyaránt nevezhetnek. A pályázati részvétel módjáról, a részletes feltételekről az MTA—Soros Foundation Bizottság titkársága (Budapest, Pf.: 34. 1525) adja meg a szükséges információkat. (MTI) Augusztus 4—5-én: békefesztivál Pusztavacson Ott leszünk az ország közepén... .. .mint ahogy ott voltunk az elmúlt esztendőben is. Amikor a béke jegyében hallatta a hangját többszázezer ember. Akkor írtuk a következőket: „Félmillió kéz emelkedett a magasba, félmillió „V” betűt formáló kéz: a béke hívei többen vagyunk, győzni fogunk... Beleborzongott az ember, lelke mélyén pattanásig feszül a nyomás: tenni akarok valamint az emberiségért, e kék színű bolygóért, ez elkövetkezendő évezredek nyugalmáért. S most csak ezt tehetem: állok a jeltoronynál, az ország közepén és hallgatom, szívom magamba a Himnuszt... És érzem, hogy itt és most, körülöttem, s szerte e hazában béke van. Olyan, amilyenre az egész világ vágyik. Megnyugtató, szívmarkolóan szép augusztusi béke...” Hogy ne csak „augusztusi béke” legyen e földön, hanem örökké tartó: ismét békedemonstrációra kerül sor az ország közepén. Ezúttal is a hirosimai atamtámadás évfordulója alkalmából — augusztus 4-én és 5-én — rendezik meg az Országos Béketanács, a HNF és a Képes Újság közös fesztiválját, amelynek már közismert jelmondata van: „Békét, biztonságot a világnak!” Nos, Pusztavacs — az ország közepe — ismét várja vendégeit. S ahogy a szervezők számítanak, az idén bizonyára rekordot dönt a közönség, vagyis többen lesznek majd, mint egy esztendővel korábban. Pedig akkor sem panaszkodhattak a rendezők, hiszen egy-egy nap nem kevesebben voltak a jókora tisztáson, illetve a tőle két kilométernyire felállított jeltoronynál, mint 250 ezren. Igaz, pontosan senki nem tudta megszámlálni, hogy hányán is vettük körül a békeüzenetet hozó ejtőernyős kislányt, illetve a színpadon álló és a világhoz szóló levelet felolvasó Farkas Bertalan űrhajóst, any- nyi bizonyos: talán egy tű sem fért volna már el a környéken... Szóval, Pusztavacs ismét otthont ad egy nagyszabású békedemonstrációnak. És természetesen számos olyan programnak, amelyben az ember örömét leli, megtalálja a szórakozását. Itt nincsenek, nem lesznek szigorú rendezői szabályok egy kivételével: nem lehet lőni még sportból sem, nem szabad árulni pisztolyt, puskát, tankot, ólomkatonát, ágyút a játékstandokon. Mert itt békét akar mindenki, s béke is lesz..., Lássuk, mivel várja a félmilliós tömeget az idén Pusztavacs : szélesítik, javítják a bekötő utakat, építik már a parkírozókat, bővítik a villanyhálózatot, új kutakat fúrnak, szervezettebb lesz az egészségügyi és a higiéniai ellátás. Gondoskodnak arról is, hogy elegendő étel, ital álljon a vendégek rendelkezésére. Vagyis, hogy megteremtsék a két napig tartó fesztivál résztvevőinek teljes ellátását, s annak a lehetőségét, hogy mindenki gondtalanul vehessen részt a különböző rendezvényeken. Mert ezekből az idén is akad jócskán: ha csak azt soroljuk fel, ami egy-egy színpadon történik, máris oldalakat írhatunk. Lesz itt béke- dalpályázat, politikai vitasátor, plakátverseny, politikai totó — a főnyereménye: utazás a moszkvai VIT-re —, fesztiválüzenet, békemenet, harminchat órás nonstop műsor, autós ügyességi verseny, cirkuszi bemutató, női labdarúgó-mérkőzés, vá- sárfamászás... De megrendezik a „Futafeszt...” című kocogóversenyt is, s ott lesz a kihelyezett postahivatal az erre az alkalomra tervezett, s csak itt stemplizett fesztiválbélyeggel. Akik vállalkoznak, szakácsvetélkedőn vehetnek részt, mások lovasbemutatóban gyönyörködhetnek, vagy a különböző színészek, zenekarok, együttesek műsorát tekinthetik meg. Érdekessége a mostani fesztiválnak, hogy csaknem egy időben kerül sorra azzal a demonstrációval, amelyet Japánban tartanak. Onnan egyébként egy delegáció érkezik Pusztavacsra, s jelen lesznek a 4-i megnyitón az Országos Béketanács ifjúsági táborának nemzetközi résztvevői is. Ezúttal sem marad el a békeóhajunk tolmácsolása: az MHSZ bátor sportolói hozzák az ifjúság üzenetét, s azt a dokumentumot, amelyben szabad hazánk négy évtizedére, közös sikereinkre emlékezünk. Minderről nemcsak mi, hanem najd a helyszínen megjelenő fesztiválújság is hírt ad, s immár úgy, hogy a pusz- tavacsi fesztivál nem egyedi rendezvénye a magyar békemozgalomnak, hanem hagyományos eseménye, találkozója a magyar nép képviselőinek. A jeltoronynál, ahol az elmúlt évbep Romes Csandra, a Béke-világtanács elnöke is tisztelgett. Ahol ott leszünk Heves megyéből is — éppúgy, mint tavaly — ezren és ezren... Szilvás István ¥ Jeltorony az ország közepén Nyaralunk a gyerekkel! Nyaralunk a gyerekkel? Főszezon van. Megtelnek a SZOT-, a vállalati üdülők, a kempingek, a saját nyaralók. A legtöbb gyerekes szülő ilyenkor veszi ki — ha módjában áll — a szabadságát, hogy együtt nyaralhasson a gyerekével. Mit is jelent ez az „együtt”? Gyakran sajnos, szélsőségeket. Az egyik szülő úgy véli: az együtt nyaralás azt jelenti, hogy reggeltől estig közös programot igényel a gyerek. Különösen a gyermekét egyedül nevelő szülő igyekszik úgy beosztani az üdülés minden percét, hogy a gyerekkel együtt legyen. Lehet, hogy a 6—8 éves gyerek ezt még igényli, de a kis vagy nagy kamasz már bizonyosan nem. A szülő ne sértődjön meg, ha a gyerek az üdülőben nem az ő társaságát óhajtja reggeltől estig, hanem a vele egykorúakét. Jó a szülővel kora reggel kimenni horgászni, jó együtt ebédelni az asztalnál, de unalmas a felnőttek beszélgetését hallgatni reggeltől estig, amikor fiatalok is vannak az üdülőben. Ez az egyik véglet, a másik pedig az, amikor a gyerek úgy érzi, hogy egyenesen terhes a szülő számára; amikor a szülő unszolja, hogy barátkozzon ezzel vagy azzal, esetleg éppen olyan gyerekkel, aki számára nem szimpatikus. Nincs rosszabb érzés a gyerek számára, mintha azt érzi: édesanyja, édesapja „le akarja rázni” őt, terhes útban van. Nagyon jó dolog, ha a szülő és a gyerek két-három hetet együtt tölt akár üdülőben, akár kempingben, akár a hétvégi házban. De egy a fontos: egyik se legyen rabja a másiknak, annyi időt töltsenek valóban együtt, ami mindenkinek szükséges. Ha valamikor, úgy éppen a nyári szabadság idején nagyon fontos, hogy lehetőleg mindenki azzal töltse a napot, ami a legkellemesebb számára. Ha egész évben nem alakult ki jó kapcsolat a szülő és a gyerek között, ha nem voltak bizalmasai egymásnak, akkor két hét kevés rá, hogy ez megváltozzék. Ugyanakkor a szabadságidő alatti szabad órák sokszor alkalmasak lehetnek olyan bizalmas, jóízű beszélgetésekre, amelyekre a rohanó esztendőben — sajnos — sokszor nem keríthetünk időt még akkor sem, ha lehetne, ha nagy szükség lenne rá. A szabadság, az üdülés valóban a kikapcsolódás, a pihenés ideje. Ilyenkor lehetőleg mindenki úgy élhessen ezzel a szabad idővel, ahogy az számára a legkellemesebb. És ez nemcsak a szülő—gyermek-kapcsolatra vonatkozik. Ha a férjnek összejön az üdülőben egy jó kis ultiparti, akkor ezért ne nézzen rá ferde szemmel a felesége. Ha a feleség többet akar napozni, mint a férj, akkor nem kell őrző mellé, vagyis a férj ne „önfeláldozzon” azzal, hogy ő is pirosra süt- teti magát. A jó házassági, családi kapcsolatnak nem az a mérlege — még szabadság- időben sem — hogy a nap hány percét töltik együtt a családtagok. Annyit töltsenek együtt, amennyi mindegyiküknek kellemes, és ha éppen látótávolságon kívülre kerülnek, akkor se fűzzenek ehhez mellékgondolatokat. Ne keserítsük meg azt a két-három hetet, amire egész évben vártunk. S. M. Ember ember mellett, ameddig csak a szem ellátott — a tavalyi fesztiválon
