Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. április 14., szombat S. Még mindig szűk Egy fedél alatt Nem ők találták ki, de a tény értékét ez nem kisebbíti: Gyöngyöstar jánban néhány évvel ezelőtt megépítették az általános nevelési központot. — Az igazgató irányítása alatt működik itt együtt az általános iskola, a művelődési ház, a könyvtár és újabban a sportkör is. Az alap- intézmény az iskola. A felsorolást Niemetz Győzőtől, az — most már a hivatalos elnevezés helyes írása szerint — Általános Nevelési Központ igazgatójától hallottam. Ezzel értelmezte is a fogalmat. Bennem azonnal a következő kérdés fogalmazódott meg: mi a jó ebben? Mi a jó ebben a gyöngyöstarjáni- aknak? Mindenekelőtt. Nyitott ajtók Először is: az iskola. Figyelemre méltó körülmény, hogy a szaktárgyakat nálunk az arra képzett nevelők tanítják. Kevés iskola mondhatja el ezt magáról. A másik: itt a kicsengés után nem fogja a motyóját mindenki és siet a buszhoz vagy igyekszik haza, búcsút intve másnap reggelig az épü- letnék. Az oktatás, a nevelés, a különböző csoportos foglalkozások folytatódnak délután is. Felsorolni sem lehet a szakkörök és a hasonló társulások számát. — Hogyan győzik ezt a nevelők? — Természetesnek tartják. Igaz, figyelembe vesszük a sajátos körülményeket is. Nemcsak az ajtók nyitottak ebben a központban állandóan, hanem a kollégák is egymás iránt. Hogy mit kapnak a délutáni munkáért? Ha az iskolásokkal foglalkoznak, akkor legfeljebb túlórát. Ez már így alakult ki itt. ebben a községben. • Egy egész lista áll össze a különböző teljesítményekből. Ilyenekről: járási és megyei orosz nyelvi verseny, természetkutatók, technikusok, társadalomkutatók dicséretes helyezései. A többiek között a kisdobosok is büszkélkedhetnek már önnön teljesítményeikkel. Hogy az eredményhirdetéskor kiemelték a tűzoltó-úttörők nevét a járásban is, a megyében is, az már szinte természetes. Ugyanígy az MHSZ lövészvetélkedőn is, ahogyan az összetett honvédelmi szemlén is. Atlétika? Igen: második hely. Sakk? Hogyne: helyezések sora. Kulturális szemle? A színjátszók, a táncosok, a citerá- sok, a versmondók hoztak haza „arany” oklevelet. Kissé szokatlannak tetszhet, de még a csecsemőgondozási versenyben is eljutottak a megyei második helyezésig. Ne tessék félreérteni, ez csak amolyan „játszásiból” való dolog. Mindez nagyon szép, de mi van a tanulmányi eredményekkel? — Arra büszkék vagyunk, hogy a végzett diákjaink mind tovább tanulnak. A középiskolákban és a szakmunkásképzőkben megállják a helyüket. Általában megtartják a tanulmányi eredményeiket is. Lemorzsá- lódás nincs közöttük. Aki mindezt szerényen elsorolja, az igazgató az. Kicsik és nagyok A könyvtár vezetője Tari Ágnes. Előbb arról tájékoztat, hogy a hivatalos nyitva tartás inkább csak formalitás, mert az esti órákig Gyerekek a könyvtárban Rajzóra a másodikosoknak (Foto: Szántó György) szinte mindig beléphet bárki a terembe, készséggel áll a rendelkezésére könyvügyben. A kötetek világa arra is jó, hogy a különböző tanítási órákat itt tartsák meg: búvárkodhassanak a témakörrel kapcsolatban, ismerkedhessenek az adott tárgykör irodalmával. Szemes Mari, Pécsi Ildikó, Horváth Teri előadóestjeire pedig mindenkit várnak és sokan el is jönnek. A fiatalok vendége volt már itt Granasztói Szilvia és Marék Veronika. Sokakat vonzott Szilvási Lajos személye is a könyvtárba. A művelődési ház irányítása Tari Antalné feladata. A nagyteremben hol tornaórát tartanak, hol filmet vetítenek, hol pedig bált rendeznek. Mindezt előre eltervezett rend szerint. Szívesen emlegetik a huszadik jubileumi évüket, amikor az egykori műkedvelők ismét színpadra léptek és előadták valamikori sikereik egy-egy részletét. A közönségnek most talán még jobban tetszett ez az előadás: hiszen anyukák, apukák és nagymamák is színre léptek. Nemcsak a községbelieket, de még a környező települéDélutánonként a művelődési házban próbálnak a néptáncosok sek lakóit is megmozgatja a bátyusból vagy a nősemberek bálja. Szép, csendes, családias mulatság ez. A Gyermekszínház és a bábszínház legalább havonta egyszer tart itt előadást. Még egy név: Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós, akire olyan sokan voltak kíváncsiak. Csak együtt Szép ez a központ, ez az épület, csak — kicsi. — A tanítást csak úgy tudjuk megoldani, hogy a könyvtárban is és más helyiségben is található egy- egy osztály. De hiányzik a napközis étterem is az épületből. A tanács végrehajtó bizottságának titkára, Horváth Sándor egyben a tennivalókat is megjelölte ezzel. — Kértük a lakosság támogatását is. Megbeszéltük ezt a tanácsülésen is és a tanácstagi beszámolókon. Anyagi támogatást várnak a lakosságtól, ötszáz forinttól nyolcszáz forintig terjed az az összeg, amelyet egy- egy család befizethet az iskola bővítésére. — Igaz, hogy a lakosság egy része eljár dolgozni, de itt él a községünkben és itt kell minden igényüket kielégítenünk. Kopogtattunk már a más településeken lévő munkaadóknál, azonban elég kényelmetlenül éreztjik magunkat, amikor visszautasítottak. A gyöngyöstarjáni- akra is jellemző ugyan, hogy eléggé befelé fordulnak, idejük java részét leköti az anyagi javak megszerzéséért folytatott tevékenység, de megértöek és türelmesek egymás iránt. A közösségért való segítőkészségüket is többször kinyilvánították már. Számítanak a tsz-re, annak szocialista brigádjaira is, mint tették ezt korábban is, ahogy a kisiparosok felajánlott közreműködését is nagyra becsülik. Gyöngyöstarján lakossága megint megmozdul, mert ismét tenni akarnak a jobb holnapért. G. Molnár Ferenc Harminc év a kozugyekert Ceruzavonások egy aranydiplomás orvos portréjához „Hatvan város Tanácsa elismerését és köszönetét fejezi ki dr. Zeke Gábor elvtársnak, mint tanácstagnak, 30 éven át a lakosság érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért. .Az így szövegzett díszoklevelet 1984. március 26-án a tanácsülés megnyitását követően adta át Angeli József elnök az idős orvosnak, aki 76 évesen vonult vissza az aktív közéleti tevékenységtől, és most Iskola utcai otthonában együtt idézzük a három nehéz évtized eseményeit. Hogy milyen volt például az induló tanácsrendszer munkája? És milyen feladatok kötötték le leginkább 25—30 esztendeje a tanácstag dr. Zeke Gábort, a város akkori főorvosát? — Az biztos, nehezen rá- zódtunk rendes kerékvágásba. Ma talán humorosnak tűnik, de az első választások alkalmával, 1954-ben, elkallódott jelesül a testület tagjainak a lakcímjegyzéke. Mit lehet tenni? Még körzeti orvosi időmből ismertem majdnem az egész várost, elhozták hát hozzám a névjegyzéket, én pedig fejből diktáltam az utcaneveket, házszámokat. Az első tanácsülést így tudták aztán összehívni. Hogy milyen gondokat, közügyeket kellett vállra vennem? Bizony, akkoriban eléggé kezdetleges volt a város egészségügyi ellátása. A különböző intézmények legalábbis embrionális állapotban voltak. Így legtöbben azzal jöttek hozzám, hogy ebben segítsek. Kipofoztuk hát 1955-ben a Bástya utcai szülőotthont, majd a tüdőgondozót. Bővítettük a szociális otthont, a rendelőintézetet, amelynek az első sebésze Nacsa Laci lett. Megteremtettük továbbá a Horváth Mihály utcai, azóta lebontott egészségházat, majd Üj-Hatvan első bölcsődéjét a Mohács utcában. Ami pedig a lakossági panaszokat, a kommunális kérdéseket illeti, talpaltam a Vár, az Iskola, a Csapajev utcák burkolása, az Eötvös utcai szép fasor telepítése, a Hunyadi téri fuvarosállások megszüntetése végett, hogy ne legyen ott állandó szemétrakás. És hogy milyen szükség van a Grassalko- vich-kastély sarkánál „villanyrendőrre”, saját bőrömön tapasztalhattam, miután egyszer utcánkból kihajtva belém futott egy Skoda. . . — Hírlik, dr. Zeke Gábor nevéhez fűződik a hatvani kórház léte. Egy ilyen intézmény nem olcsó mulatság, hogyan sikerült mégis a költségeit, a drága berendezést előteremtenie? — Kell az energia, de nem ártanak az emberi kapcsolatok sem. Nekem a makói gimnáziumban, majd a pécsi orvosegyetemen mindvégig diáktársam volt dr. Román József egészségügyi- miniszter, aki Hatvanban hétvégeken gyakran meglátogatott. A városi párttitkár, aki utcaszomszédom volt, föl is fedezte kertünkben az A-s kocsit, s rögtön szimatolni kezdett. Kié, ki jár vele hozzánk? Amikor pedig megtudta, hogy a szakminiszter rögtön nekem szegezte: márpedig, Zeke elvtárs, holnap felutazol a minisztériumba, és kijárod, hogy Hatvan kórházhoz jusson! így is történt. A helyettesek ugyan lefricskáztak, de miután sikerült Románhoz bejutnom, mihamar kisimult az ügy. Olyannyira pedig, hogy másfél év múltán, 1961-ben, a Grassalko- vich-kastély emeletén beindult a kórház, majd a földszinten a rendelőintézet munkája, mégpedig dr. Dobos Imre igazgatásával. Persze, ezt a hajlékot igen hamar kinőttük, de annyira még mindig futotta a régi barátság, hogy a majdani, alaptól a tetőig új kórház építését Román Józseffel előkészítsük. Ezért tüske bennem mindmáig, hogy a* időközben tisztéből kikerült minisztert a kórházavatásra meg sem hívták... — Fontos a tanácstagi munka szempontjából, hogy az Illetőnek széles és szoros kapcsolata legyen választóival. így tudja igazán mérni, hol mi fáj. A jelzéseket viszont továbbítania kell, különben nem ér az egész egy hajítófát. Mi van akkor, ha ilyesféle dolgok képviseletében nem talál egyetértésre dr. Zeke Gábor a tanácsvezetőknél? Ha például ütköznie kell? — Kapcsolattartás szempontjából nekem az orvosi rendelőm volt a minden. Ott az is kijött választóimból, amit talán el sem akartak mondani. Én tehát így informálódtam, így tapogattam ki a körzet neuralgikus pontjait, hogy aztán a szakosztályoknál, vagy éppen az elnöknél eljárjak gyógyításukban. Ütközések ? Általában addig feszítettem a húrt, ameddig lehetett. Néhányszor azonban össze kellett akaszkodnom a hivatalbéli főnökséggel, de ezek inkább főorvosi munkakörömből adódtak. Emlékszem például, hogy volt egy bábánk, aki szentképeket árult a szülőotthonban, meg a kicsinyeket fényképezte mamájukkal. Ezt az akkori tanácselnök ki akarta velem rúgatni. Ellene voltam, mert az ügyet tisztességesen is rendezni lehetett volna. És hogy mennyire nekem volt igazam, legjobb bizonyság rá a munkaügyi döntőbizottság, amely visszahelyezte tisztébe az asszonyt. — Egy időben rengeteg társadalmi megbízást magára vállalt «a tanácstagságtól harminc esztendő után most megvált dr. Zeke Gábor. Volt pártvezetőségi tag. vöröskereszt társelnök, népfronttitkár, TIT elnökségi tag, szb-titkár. munkásőr egységorvos, akitől később a fia vette át ezt a pártmegbiza- tást. Vajon méltányolták a szerteágazó társadalmi munkát? — Csináltam volna mindent különösebb elismerés nélkül, mint ahogyan még annyi tucat ember végez Hatvanban kiemelkedő munkát, bár rá sem fütyülnek. Engem azonban mindig „utolért” a megbecsülés. Például orvosi tevékenységemet a miniszter „Kiváló Munkáért” éremmel honorálta. Megkaptam a Munkásőrség Országos Parancsnokságának kitüntető érmét, a helyi tanács „Hatvan városért” elismerését, amiben olyanokkal osztozom, mint Barcsay Jenő, Abrahám Kálmán és még jó néhány jelese a hazának, a városnak. Két esztendeje pedig aranydiplomás orvos vagyok, amit ötven esztendei gyógyító munka fémjelez. De igazán most sem hagytam fel a prakti- zálással, a fogászatot még folytatom. Hogy miért pont ezt? Őszinte leszek: ma már egyre több jó körzeti orvosa van a városnak, nehéz velük hetvenhat esztendősen lépést tartani... Moldvay Győző
