Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-13 / 61. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 13., kedd 3. A HATVANI CIPŐGYÁRBÓL JELENTJÜK: Matt helyett kibontakozás Különböző, de főként anyagellátásból eredő nehézségek ellenére, jó évet zárt 1983-ban a Duna Cipőgyár. Kifejeződik ez a nyolcvanötmillió forintra nőtt vállalati nyereségben, ami hét és fél napi munkabérnek megfelelő részesedéshez juttatta a hatvani gyáregység 550 dolgozóját is. Továbbá kiállták első nekifutásra a tőkés piac próbáját az Egyesült Államokba, Líbiába szállított leányka- és fiúcipők, rutinban és munkastílusban megalapozva az idei esztendő export- tevékenységét. És volt mindeközben lendítő erő, mégpedig az év során eszközölt háromszázalékos bérfejlesztés, amibe már belejátszott a tőkés termelés után járó preferencia. ★ Molnár Józsefné munkatársnőivel líbiai exportra készülő cipők felsőrészét varrja mutatja Kozák Géza igazgató és Gábor András műszaki vezető az új terméket veszi szemügyre (Fotó: Szabó Sándor) Ez utóbbi, a több és több keményvaluta-árbevételből származó bérfejlesztési lehetőség egyébként komoly húzóerőnek bizonyult a gyártelepen. Szinte minden műhely, minden kisebb munkás kollektíva igyekezett felnőni az igényes feladatokhoz, abban a reményben, hogy 1984-ben egyre inkább részelnek belőle, és élvezhetik előnyeit, a differenciált bérezést. A törekvés nem volt hiábavaló, ez már az új esztendő első két hónapja után tisztán látszik. NSZK, jordániai, líbiai piacra a tavalyi háromszorosát kitevő mennyiségben kell leánykafélcipőt gyártani Hatvanban, és az éves feladatként megjelölt, 925 ezer pár készáru 12 százaléka tart ezekbe az országokba, csak az első fél esztendőre szóló üzletkötések alapján. ★ Műszakiakkal beszélgetve azt megtudtuk, hogy a nagyon munkaigényes exportcikkek előállítása semmilyen beruházást nem igényelt, legfeljebb házon belüli technológiai változtatásokra volt szükség. A gyártásba olyan műveletek léptek be, amelyek itt korábban ismeretlenek voltak. Például: francia szegett lábbeli! Mindeddig ennek híre-hamva nem volt Hatvanban, most pedig már úgy haladnak a munkások a szár záróvonalán díszítőelemként megjelenő bőrszalag feldolgozásával, mintha egész életükben ezt csinálták volna. Más: „fussbett” talpbélés, amely szivacsossága révén puha járást biztosít. Vagy: újszerű, cső- pántos felsőrész a női szandálokra. Valahány szebbé, kényelmesebbé teszi az egyes gyártmányokat. És ami legalább ilyen fontos, e cikkek árbevételben is jelentős többletet képviselnek munkaigényük, anyagminőségük miatt. ★ Itt aztán el is érkeztünk a régi nótához, a már tavaly nyomorgató anyagellátási gondhoz, amit ugyan váltig tagad a Bőripari Vállalat vezérkara, mégsem fantom, mégis zavarkeltő valóság! A Pest megyei Műanyag- ipari Vállalattól várt termékek már az 1984-es év első hónapjaiban annyi programváltoztatásra kényszerítették a hatvani gyáregység különböző szintű-rangú vezetőit, hogy szinte beleőszültek. Szemléltetésként: délelőtt 10-kor telefon a vállalat pesti központjába, miszerint nyersanyaghiány miatt bizonyos cikket a délutáni műszak már nem tud gyártani. Küldjétek szabadságra a részleg munkásait, hallik a válasz. Azt már nem. Pesten megcsinálhatjátok, mert ötven ember ugyanannyi helyről jár be, nem kél híre a dolognak. Ám ha mi megtesszük, másnap egész Hatvan, az egész megye attól lesz hangos, hogy a cipőgyár szélnek eresztette az embereit. Mi van ilyenkor? Idegtépő sakkozás, hogy végül matt nélkül sikerüljön átprogramozni ennek-annak a műhelynek a munkáját. ★ Miért lehet nehéz szirtek felett így lavírozni? Vezető és vezetett állítja, hogy a kölcsönös megértés, a kölcsönös bizalom okán. Az igazgató, a műszaki főnök, a pártalapszervezeti titkár, a szakszervezetis semmit sem titkol a munkások elől. Ellenkezőleg! Taggyűléseken, termelési tanácskozásokon tárják a nagyobb közösség elé az üzem helyzetét, vitatják a lehető legjobb utat, mondják miértre az azértot. És egyszeriben kisimulnak a dolgok, megy a verkli, mintha mi iem történt volna. Hogy ez a „kisimulás” modellcsere, nyersanyagpótlás, munkaerő-átcsoportosítás révén következik be? Nem érdekes. Csak a végeredmény. Ennyi zökkenő után is 100 százalékos tervteljesítés, valamint három százalékkal magasabb minőségi szint, mint azt korábban megcélozták. Olybá tűnik tehát, hogy a Duna Cipőgyár hatvani üzemében igencsak rátapintottak a munkahelyi demokrácia élő, mindenütt jelenvaló fontosságára, és ennek a felhajtó erejével veszik mind biztosabban az eléjük sorjázó akadályokat. Moldvay Győző Az ősi szó nyomán Az idén együtt ünnepli hazánkkal az egész tudományos világ Körösi Csorna Sándor születésének 200. évfordulóját. Ebből az alkalomból a közelmúltban országszerte világhírű tudós nyelvészünk nyomába eredtek — természetesen könyvek és térképek segítségével — kisiskolásaink. Megyénkben is több tanintézet tett eleget a Körösi Csorna Emlékbizottság felhívásának, és a fővárosi általános iskola kihívásának. Beneveztek a versenybe, amelyre hónapokig tartott a felkészülés és felkészítés. Színvonalas megyei döntő zajlott le Egerben is, köszönet érte a szervezőknek s a tanároknak egyaránt. Pedagógusok és diákok távoli, innen Közép-Európából nézve, egzotikus nyelvek és kultúrák ösvényeit barangolták be együtt, nem sajnálva sem a szabad időt, sem pedig a fáradságot. Az érdeklődő nebulók megismerték az egykori székely szolgadiákból lett nemzetközi hírnevű tibeti nyelvész ifjúkori lelkesedés táplálta célját. Távol, Ázsiában fellelni egykori őseink rokonait, megtalálni a magyar szó eredetét. Azóta már tudjuk, hogy ez nem sikerült neki sem, de Csorna Sándor szívét egész életen át ez az egyetlen szent cél hevítette. Lemondott a hírnévről és dicsőségről, a nyugodt életet jelentő hazai és külhoni egyetemi katedrákról. Élete zenitjén nekivágott az úttalan utaknak. Jelleme, egyénisége példa és eszménykép lehet minden olyan mai fiatalnak, akiket — az átlagember szemével nézve még ma is ezek a kissé délibábos vágyak foglalkoztatnak. ötvenegy évvel ezelőtt Japán egyik híres egyetemén Bo- satunak, azaz az eljövendő Buddhának, halhatatlan szentnek avatták fel neves elődünket. A világon először részesítettek európai embert ebben a nagy tiszteletadásban. S szű- kebb hazánkban sem utca, sem tér, de még egy park sem őrzi dicső nevét. Már évekkel ezelőtt megszületett a magyar kelet-kutatókat egyesítő akadémiai Körösi Csorna Társaság, amelynek egyik célja: megismertetni korunk ifjú nemzedékével a távoli tájak egykori híres magyar kutatóit, utazóit. Napjainkban 35 városban alakultak az Akadémia égisze alatt Körösi Csorna középiskolai diákkörök. Ám megyénkben, még a patinás iskolavárosnak számító Egerben sincs egyetlen ilyen. Vajon a jubileumi év után lesz-e változás, folytatódik-e a lelkesedés, vagy visszazuhanunk a Csipkerózsika-álomba? S a tegnap versengő diákjai idővel majd az emlékek panoptikumából is kizárják egykori felfedezőink és kutatóink, így többek közt Körösi Csorna Sándor alakját? Sajnálatos lenne. Mert az ősi szó öröksége nemcsak a gyorsan elévülő évfordulók idejére kötelez! Soós Tamás Hatékonyabb sertéstáp Az Állatorvostudományi Egyetem Hódmezővásárhelyi Tangazdaságának kutatói újfajta, nagy hatékonyságú sertéstáp-koncentrátumot dolgoztak ki. A „HÖDMIX” nevű gyártmány legfontosabb újdonsága, hogy korábban konvertibilis valutáért beszerzett fehérjeadalékanyag — például halliszt — helyett hazai anyagokat, vágóhídi melléktermékeket használnak fel készítéséhez. A tangazdaságban a meglevő erőtakarmány-üzemet — a gépek, keverőberendezések kisebb átalakításával — alkalmassá tették az újfajta takarmány gyártására. Ennek a szuperkoncentrátumnak a hatékonyságára jellemző, hogy körülbelül három és fél kiló elegendő belőle 17 kilós súlygyarapodáshoz. A hagyományos tápokból négy kiló elfogyasztása után is csak 15 kilót gyarapodtak a hízók. Hasonló hatékonyságú koncent- rátumot kísérleteztek ki malacok és tenyészállatok etetésére is. A tangazdaság a saját szükségletén kívül az idén már 15 más mezőgazdasági nagyüzemnek is szállít ösz- szesen hat és fél ezer tonnányi koncentrátumot, s így a népgazdaság már az idén egymillió dollár értékű fehérje behozatalától mentesül. Száz éve született Jackwerth Ede S záz évvel ezelőtt született Budapesten, 1884. március 13-án. Édesapja hétgyermekes kazánkovács volt. Gyerekei közül Ede 1898-ban ipariskolába \ került, melynek elvégzése után esztergályos szakmunkás lett. A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Szak- szervezetének, s a Magyarországi - Szociáldemokrata Pártnak egyaránt 1905-ben lett a tagja. Mint szervezett munkás, több sztrájkban és megmozdulásban vett részt. Az első világháború alatt, 1917-ben az MSZDP Pozsonyba küldte, az ottani vasutassztrájk megszervezése végett. A megbízatásának sikerrel tett eleget. 1918 május végén, több társával együtt letartóztatták a hatóságok, mivel részt vállaltak az egyik nagy háborúellenes sztrájk előkészítésében. A munkásság követelésére 3 hónap múlva feltételesen szabadlábra helyezték, majd szabadulása napján öccsével, Ferenccel újból letartóztatták. 1918. október 31-i „őszirózsás” forradalom győzelme után kiszabadult. 1918. november—december hónapok során ő szervezte meg a MÁV Északi Főműhelyében Budapesten, a Kommunisták Magyarországi Pártját. A Tanácsköztársaság idején a párt Miskolcra küldte, mint teljhatalmú politika megbízottat, s itt dolgozott 1919 május elejéig. 1919. május 7-én jött Egerbe, ahová a Belügyi Népbiztosság kinevezte Heves vármegye kormányzó- tanácsi biztosának. Az lett a feladata, hogy egri 1919 május eleji ellenforradalmi kísérlet elfojtása után teremtsen rendet. Ezzel ösz- szefüggésben átszervezte a megye közigazgatási szervezetét. Részt vállalt a Vörös Hadsereg számára indított élelmiszer- és szállítóeszköz- rekvirálás munkáiban. 1919. június 22-i újabb egri ellenforradalom leverése után, 2 nap múlva ő javasolja az Egri Munkástanács ülésén, az Egri Munkásszázad sürgős felállítását. Intézkedései során több esetben küldött Heves megye élelmiszert az éhező fővárosnak. 1919 július elején az ő nevéhez fűződik az Egri Agitátorképző Iskola felállítása, s a munkás szabadiskolák szervezése. 1919 július végén személyesen is részt vett a tiszai front küzdelmeiben. Innen visszatérve 1919. augusztus 3-ig, a román királyi csapatok Egerbe való bevonulásáig, a hivatalában maradt. A tanácsállam hatalmának megdöntése után menekülni kényszerült. Előbb Vácra, majd Budapestre utazott. Később megpróbált vidéken elrejtőzni üldözői elől, s ezért a Borsodnádas- di Lemezgyárban kívánt munkát vállalni. 1919 augusztus 13-án, az egri de- tektívcsoport vezetője. Sü- meghy Béla, tiszti különítményesekkel együtt Jackwerth Edét budapesti lakásán letartóztatta, s Egerbe kísérte. Az egri fogházban több fogolytársával együtt válogatott kínzásokat állt ki. Augusztus 19-én az egri vésztörvényszék 8 másik társával előbb halálra ítélte, s a kivégzéseket csak a megszálló román katonai parancsnokság tudta megakadályozni. Utóbb 1920. március 5-én, az egri királyi törvényszék jogerősen 2 év 1 hónap szabadságvesztésre ítélte, amit Egerben töltött le. Szabadulására a magyar— szovjet fogolycsere-egyezmény értelmében, csak 1922- ben került sor. Kiszabadulása után a Szovjetunióban előbb Moszkvában telepedett le. Majd 1923-ban a Krím- félszigeti vasútnál helyezkedett el, mint esztergályos. Később Belorussziában egy vállalat igazgatójának nevezték ki. 1928-tól Feodó- szija város hajógyárának lett az igazgatója. Mint szorgalmas ember és jó szakmunkás, munkája alapján hamar érvényesülni tudott új hazájában is. 1941- ben a Szovjetunió német megtámadása után a Kaukázusba települt át. A második világháborút követően közel 4 évtizedes távoliét után, 1961-ben végleg Magyarországon telepedett le. Idehaza többnyire pártmunkásként dolgozott, s emellett egy ideig munkát vállalt a budapesti Vasúti Tudományos Kutató Intézetnél. Tevékenysége elismeréseként Magyarországon több kitüntetésben részesült, így megkapta a Tanácsköztársasági Emlékérmet, s 1967-ben a Szocialista Hazáért Érdemrendet. A pártnak 1905-től a haláláig tagja volt. Élete utolsó szakaszát a budapesti Március 21. veteránotthon lakójaként töltötte. Budapesten hunyt el 1978. január 19-én, s hamvait a rákoskeresztúri temetőben helyezték el. Jackwerth Ede személyében Heves megye legújabb kori történetének egyik kiváló forradalmárát, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosát tiszteljük, aki a forradalomban erélyes kézzel védte a proletárhatalmat, a Magyar Tanácsköztársaságot, s a békében áldozatkész munkával kívánt eleget tenni kora, osztálya, s a párt feladatainak. Születése 100. évfordulója tiszteletére Egerben, ahol 1919-ben, a tanácsállam fennállása idején hónapokon kresztül, mint kormányzótanácsi biztos tevékenykedett, emléktáblát helyeznek el. Az emléktábla éppen oda kerül, arra a helyre, az Oktatási Igazgatóság épülete falára, ahol 1979 tavaszáig állt, az egykori fő- ispáni lakás, ami 1919-ben a „Szovjet Ház” volt, s amelyben Jackwerth Ede, mint kormányzótanácsi biztos dolgozott. Dr. Csiffáry Gergely íme egy szép szandálcipő! Kosztolányi Teréz
