Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-16 / 39. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. február 16., csütörtök

Nyolcezer árucikk — Konténerrel olcsóbb — Alacsony árrések

Amíg az áru eljut a fogyasztóhoz

Még kimondani is sok. Mintegy nyolcezerféle árucikket forgalmaznak. Alapvető élelmiszereket éppúgy, mint édesipari termékeket, konzerveket és déligyümölcsöket. S ha az ABC-ben italt, cigarettát, vagy éppenséggel kozmetikumot vásárolunk, talán az is az ő közvetítésükkel jutott el a gondolákig. Nem 'kis szerepük van a megyeszékhely nagykereskedelmi dolgozóinak abban, hogy még a legkisebb település boltjában is megfelelő választék várja a vásárlót.

Mint Kiss Lajos megbízott igazgató elmondta, az egri raktárház a Mátra Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat második legnagyobb egysége. Ellátási területük Heves megye északkeleti és Borsod délnyugati részét foglalja magába. Körzetük két városában és 92 községében mintegy 1300 üzlet várja áruikat. Ezek között éppúgy megtalálhatók az áfészek boltjai, mint az élelmiszer és iparcikk kiskereskedelmi áru- dák, de szállítanak a Centrum Áruházba, a Csemege- ker boltjába és a vendéglátó vállalatok egységeibe is. Végül is több mint kétszázezer ember ellátásáról gondoskodnak.

— Ez nyilván hatalmas mennyiségű árut jelent, s kiterjedt partnerkapcsolatokat tételez fel.

— Éves forgalmunk nagysága meghaladja az egy- miilliárd forintot. A megfelelő áruválaszték kialakítása miatt több száz szállítóval állunk rendszeres kapcsolatban. Az alapvető élelmiszereket a Borsod és Heves megye területén levő gyáraktól, üzemektől szerezzük 'be. Az ország távolabbi termelőit is felkeressük azonban. Ennek magyarázata egyszerű. Nincs például két olyan konzervgyár, amelynek gyártmányszerkezete teljesen azonos lenne.

A beérkező árukat raktározzák, majd innen szállítják a boltokba havonta három alkalommal. A szállítást mia még zömében hagyományos módon végzik. Korszerűbb, számos előnnyel járó úgynevezett konténeres szállítással ma még az üzleteknek csak töredékét látják el. Pedig kevesebb munkaerőt igényel, csökkenti a sok nehéz fizikai munka miatt rakodási időt, növeli a teljesítményt. Nagyobb arányú alkalmazásának azonban számos akadálya is van. Drága, az alkatrészellátás nem megfelelő, javítóbázist kellene létrehozni, s még lehetne sorolni az ellenérveket.

— Sok egyéb gondunk is van — jegyezte meg Király Gyula igazgatóhelyettes. — Ezek egy része vállalaton belüli. Mintegy kétszáz ember dolgozik a raktárházban, nagyobbik részük szakképzetlen. Sajnos, a fizetések, a kedvezőtlen munka- körülmények, a még mindig nehéz fizikai munka miatt kevés a jól képzett, rátermett szakember. A raktározás körülményei sem megfelelőek. Az áru egy részét a nyitott udvaron vagyunk kénytelenek tárolni. Lehetőségeinket viszont az alacsony árrések meglehetősen behatárolják.

— Gondjaink egy másik részét a partnerek okozzák

— vette át a szót Kiss Lajos.

— Ellátóinkkal előfordul, hogy nem tartják be a szállítási szerződésben foglaltakat. A kiskereskedelem pedig olykor nem tudja fogadni az általunk szállított árut. Csak egy példát mondok. Nem egyeztették az időpontokat, s a bolt előtt három gépkocsi várakozik ugyanazzal a céllal: le szeretnének rakodni róla.

— Mindezek a gondok nyilván hátrányosan befolyásolják gazdálkodásukat is.

— Annál is inkább, mert költségeink között a szállításnak van meghatározó szerepe. Az elmúlt évben raktárházunknak ez mintegy 20 millió forintba került. Ez az összes költségnek jó egy- harmada. Éppen ezért igen nagy gondot fordítunk a szállítások jobb megszervezésére, a leggazdaságosabb szállítási mód kiválasztására, a korszerűsítésre. A szigorodó közgazdasági helyzet bennünket sem kímél. Az elmúlt évre vonatkozóan még nincsenek végleges adataink. Figyelemre méltó azonban, hogy 1981-ről 1982-re költségeink kétszer nagyobb ütemben nőttek, mint az árrések. A vásárlók is takarékosabbak lettek, így még inkább figyelembe kell venni igényeiket. Forgalmunkat csak a választék fokozott javításával növelhetjük — mondta befejezésül Kiss Lajos.

Mosolygó László

Országos döntő áprilisban

Tizenegy szakma legjobb fiataljai Hatvanban

A „Szakma kiváló tanulója” megyei illetve a szakmunkásképző iskolák tantárgyi versenyei február 6-án kezdődtek meg. Hatvanban, éspedig az írásbeli dolgozatok elkészítésével, majd a gyakorlati munkákkal. A Damjanich Szakmunkásképző Intézetben tizenegy szakmában bonyolították le ezt a versengést, amelynek utolsó fejezetére tegnap került sor, amikor is a kőművesek gyakorlati munkáját bírálták el, s döntött a versenybizottság arról, hogy megyénket ki képviselje majd az országos döntőkben.

A mezőgazdasági gépszerelők közül a hatvani Dobos Lajos, a vasúti járműszerelő szakmában az ugyancsak helybéli Mozsár Gábor, a villanyszerelőknél az egri Prokaj Sándor bizonyult a legjobbnak. A cipőfelsőrész-készítőknél a hatvani Szabó Éva, a nőiru- hakészítőknél a szintén helyi Kovács Ildikó, a fényezőmázoló szakmában a Dam. ianichot képviselő Varga László, a fodrásztanulóknál Maka Andrea, a kőműveseknél a gyöngyösi Antal Tibor szerezte meg az elsőséget. Hasonló versenyt rendeztek építőipari anyagismeretből, ahol az egri Tóth Sándor bizonyult legjobbnak, a bőripari anyagismeret tantárgyban viszont ismét helyi siker született Kovács Ildikó révén, míg az üzemgazdaságtan tantárgyban Csuzdi Ottó teljesítménye alapján Gyöngyösre került az oklevéllel és könyvjutalommal járó első díj.

Amint az értékeléskor megtudtuk, az országos döntőkre április folyamán kerül sor hazánk különböző városaiban, és a versenybizottság véleménye szerint addig még sokat kell a fiataloknak készülniük, hogy Heves megyét méltóképpen képviselhessék.

teltek levegővel a radiátorok, s köztudott, hogy úgy nem fűtenek.

Ennyiben maradtunk.

★

— Ami az építkezést illeti, kisebb hiányosságok valóban előfordulnak — mondja Lőrincz György, a HAÉV építésvezetője. — Sokszor azonban a tűrési szabályban is megengedett, egészen minimális hibát felnagyítanak az emberek, s még a vállalat vezetésének is bejelentik azt levélben...

— A tűrési szabály szerint megengedhető, hogy a bejárati ajtón ujjnyi lyuk legyen? — érdeklődöm.

— Nem válaszolja. — Viszont a faanyag hamar deformálódik.

__ 99?

— .. .Azért valóban előfordul felületesség is a munkánkban — magyarázkodik Lőrincz György. — A hiányosságokat azonban folyamatosan pótoljuk.

— És mindig ehhez hasonló gondokkal kell majd számolniuk a lakóknak?

— Most adtunk át olyan épületeket, amelyekkel nem volt probléma. Ott minden összejött.

— Nem lehetne ezt, így folyamatosan csinálni?

— Nem mindig — válaszolja nagy csodálkozásomra. — A jó munkához szükséges, hogy a technológiai sorrendet betartsuk. Viszont, ha egyszerre több típusú épületet készítünk, akkor nem tudjuk szalagszerűen végezni a feladatokat.

★

Miközben beszélgetünk, az OTP képviselője azért agitálja a házbelieket, hogy a falak és a fűtőtestek rezo- nálása miatt most már ne emeljenek kifogást, mivel mérték a zajszintet, s az a megengedett alatt van már. Benéztünk az otthonokba, s a zaj valóban minimálisra csökkent. Valaki megjegyezte:

— Ha tudtam volna, hogy mi vár rám, nem költöztem volna ide...

Talán túlzottak a szavai, de az tény, hogy egy-egy lakást csak akkor édemes átadni és átvenni is, ha abban otthonra, S nem bosz- szúságra lel az ember.

★

A zajjal nincs már baj, a fűtés is megoldódott, s a lakók bíznak abban, hogy ez nem lesz megint csupán átmeneti állapot.

Homa János

Különösen a szélső és a földszinti lakásokban okoz gondot a fűtés (Fotó: Perl Márton)

Üj, önálló otthonba költözni vitathatatlanul nagy öröm. Így volt ezzel az a 125 egri család is, akik december közepén vehették birtokukba a Csebokszári- városrészen felépült lakásokat. Nem kellett hozzá sok idő, hogy kiderüljön, a legtöbbjük mégsem tartozik a szerencsések közé. Az egyik négyemeletes ház tulajdonosai például amiatt, mert az épület alagsorában kapott helyet a hőközpont, s a kazánokból a szobákba vezető csövek rezonálnak, ezzel együtt a falak is. A radiátorok hangosan zúgnak, zakatolnak.

— Éjszaka a nagyszoba használhatatlan — mondja az egyik férfi. — A zaj miatt a kisszobában kell aludni, együtt a gyerekekkel.

— Altatókon élünk — kontráz rá a szomszédasz- szony. — De nem akarunk az idegosztályra kerülni. Még a negyedik emeleten is zaj van.

Az említett négyemeletes háztól — tehát a helyi hő- központtól — távolabb eső épületekben viszont az a gond, hogy 16 Celsius-f oknál melegebb az eltelt két hónap alatt csak január végén volt, akkor is csak három napig.

— Általában zokniban és fürdőköpenyben alszunk — panaszolja az egyik vendéglátóm. — De már így is megfázott az egész család.

— Az építők is elég felületes munkát végeztek — veszi át a szót Halmi Istvánná, a lakók közös képviselője. — Nagyon sok helyen rosszul zárnak az ajtók, az ablakokban lötyögnek az üvegek. A padlószőnyegek koszosak, a tapéta göcsörtös, hullámos. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat, azt hiszem, nem öregbítette ezzel a hírnevét. Előfordul, hogy a konyhából át lehet látni az alatta lévő helyiségbe. Amikor panaszt tettünk, azt’ mondták az illetékesek, hogy ez egy technológiai nyílás. De hát miért szükséges?

•k

A hőközpont ajtaján egy papírlap függ: „Fűtsenek

már, mert az alsóbb szintek kihűltek!”

Az építők, a tervezők és az OTP képviselői (OTP-s lakásokról van szó) a helyszínen tartózkodnak. Tőlük kértünk magyarázatot a felvett panaszokra.

— Most már nincs hideg

— mondja Danes István, a Heves megyei Tervező és Beruházó Vállalat üzemvezetője.

— Néhány perccel ezelőtt néztünk szét — válaszolom.

— A legtöbb helyen még 16 fok sincs. Terhes kismamák fagyoskodnak...

— Ez nem fedi a valóságot — így Danes István.

— De bizony így van — vitázik most már Halmi

Istvánná közös képviselő is. — Január 29-én ügyvédi felszólításra jöttek megvizsgálni a hibát. Akkor meleget „csináltak”, három napig. Egyébként mindig ilyen hűvösek a helyiségek.

— Felülvizsgálatot végeztünk — mondja Danes István. — Nagyobb teljesítményű szivattyúk szükségesek a fűtésrendszerhez.

— A cudar hideg tél miatt gyorsabban is elintézhették volna!. ..

— Az lehet, de a tervezőknek is idő kellett, amíg megállapították a hibát. Azóta mi megrendeltük a szükséges szivattyút, amikor megérkezik, beépítjük. Valószínűleg a fűtési szezon végén.

— Addig fagyoskodjanak az emberek? — kérdezem.

— Nem — mondja Danes István. — Nincs ilyen panasz.

— Hiszen most jártuk végig a lakásokat!

— Ezen a héten átalakítási munkákat végzünk a hőközpontnál — „nyugtat meg” minket. — A kazánból a fűtőtestekhez vezető csövek körül kibontottuk a falakat, s gumiréteget tekertünk rájuk, hogy a beton ne rezo- náljon be. Reméljük, most már nem lesz nagyobb a zaj a megengedettnél.

— Egy légtelenítő berendezés kéne — mondja Hal- miné, — hiszen január végén is három nap után megELSIETETT LAKÁSÁTADÁSOK EGERBEN

'acogások és dübörgések

— Nem mindennapi eset történt velem néhány évvel ezelőtt Cserépfalu mellett, a hidegpataki horhosban. Épp talajvizsgálatot végeztem, amikor bégetéshez hasonló neszre kaptam fel a fejem. S lám, szemtől szembe találom magam egy muflon- falkával. De a derék csiga- szarvúak legalább annyira meglepődtek, mint jómagam

— idézi fel egyik erdei kalandját Zlahy Aladár erdő- mérnök, a Bükk és a Mátra rengetegeinek avatott szakértője. Akiről a későbbi beszélgetés folyamán kiderül, hogy szegről-végről távoli rokona a népszerű írónak, Zilahy Lajosnak. Igaz, ő már Budapesten cseperedett fel, sőt az ősi családi fészket, a szilágysági Zilahot a világháború zavaros évei alatt, bombák árnyékában látta először.

Nagyapjától örökölte természetszeretetét, de ő nemcsak csodálni akarta az évszakokkal változó táj varázsát, hanem érteni kívánta titkait is. Erdőmérnöki diplomáját 1950-ben Sopronban szerzi, s a Lővérek lanká- sabh vonulatait az Északi- Középhegység zordabb vidékére cseréli fel.

Miközben a pályakezdés éveiről mesél, félidéződik az egri erdőrendezőség hőskora. Akkoriban lovas kocsin, kerékpáron, de legtöbbször gyalog járták be a terepet.

— Az apostolok lova jól bírta a napi 20 kilométert

— s fiatalosan villanó tekintete, egészséges arcszíne elárulja, hogy ma sem veti meg a hosszú sétákat.

— Megalakulása óta tagja a Bükki Nemzeti Park és a HNF környezet- és természetvédelmi bizottságának. Tevékenysége is szorosan összefonódott a tájvédelemA Bükk tudora

mel. Ha visszaemlékszik, melyek voltak megyénk első védett tájegységei?

— Az ötvenes évek közepén, amikor az állami gazdaságok területeit térképeztük, eljutottam az Alföld szélére, Pélyre is, ahol Mikolas Kálmán kollégám, aki behatóan ismerte a környék madárvilágát, felhívta a figyelmem arra a jobbára öreg juharfákból álló erdőre, amelyet a környékbeliek madárerdőnek hívtak. Már akkor természetvédelmi területnek tekintettük, hisz a Tisza közelsége miatt számtalan ritka madárfaj talált nyugodt fészekre, s odúra az ősi fák koronája között. Ezt a területet követte a hatvanas években a Szalaj- ka-völgynek és környékének a védelembe vétele.

— Ám az erdésznek nemcsak az a feladata, hogy a meglévő régi őserdőket óvja, hanem gondoskodjon utánpótlásról is. Legnagyobb örömünk az, ha szépen kezelt, gondozott facsemetékkel beültetett környezetet látunk. Emberi gyarlóság, hogy csak a hatalmas, évszázados fákat becsüljük, pedig legalább olyan kedvesek és szépek az évről évre cseperedő — ahogy mi mondjuk — fiatalos ligetek is. Sosem felejtem el, milyen jóleső érzés volt viszont látni az évekkel ezelőtt Arló térségében próbaképp kiültetett vörösfenyök immár 20— 22 centire vastagodott törzseit. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az erdő azért örök, mert képes felújítani önmagát. Noha, ebben nekünk, embereknek is segítenünk kell. Az egyes fafajták telepítése előtt talajvizsgálatokat kell végezni, hisz minden egyes fajta más és más földet igényel. Ezért külön öröm volt számomra, hogy sikerült jól felszerelt laboratóriumot létesítenem, amelyet az erdőrendezőséggel azóta is közösen használunk. Hozzá kell járulnunk ahhoz is, hogy munkánkat a fiatalok megismerjék és értsék!

Igen jó lehetőségeket kínálnak ehhez a nyári úttö- rő-vándortáborok és az oktatóösvények, amelyek kialakítását a Bükki Nemzeti Park is támogatja. Eddig három nagy táborhelyet létesítettünk, Párád, Nagyvis- nyó és Bánvölgye térségében. Egy-egy ilyen séta alkalmával a szakavatott erdei vezetők füzérszerűen felfűzik az erdő életének a megismerését elősegítő látnivalókat. S ha mindezt a bakancsos turisták elsajátítják, akkor kevesebb lesz a gondatlanságból és tudatlanságból eredő tűzeset, s fapusztítás.

— Hivatalosan 1980-tól nyugdíjas, azóta hogyan telnek napjai?

— Az erdőgazdaság azóta is számít munkámra. Nem kis ténnivalót jelent mostanában a néhai erdőmester, Király Lajos házának múzeummá alakítása sem. A készülő múzeum kiállítási anyagához gyűjtök szakmánkat, az erdőművelést bemutató tárgyakat, emlékeket. Német nyelvű szakirodalomból is fordítok vállalatunk számára, de besegítettem a Bükki Nemzeti Park életét

bemutató kötet munkálataiba is. Ha időm engedi, leakasztom a szegről a puskámat, s el-eljárogatok néhanapján vadászni.

Zilahy Aladár kiemelkedő munkáját, szaktudását az évek folyamán több alkalommal elismerték felettesei. A MÉM kétszer tüntette ki az Erdészet Kiváló Dolgozója címmel. 1982-ben a természet- és környezetvédelem, valamint a környezet kialakításáért kifejtett munkája elismeréséül megkapta a Széchenyi-em lékplakettet. Tavaly együtt vehette át barátjával Hortobágyi Ernővel, a MEBIB-nél miniszteri dicséretét.

Mégis minden kitüntetésnél maradandóbban őrzik alkotó keze nyomát a tervei alapján telepített erdei ezüst-, luc- és vörösfenyők ezrei, s az egymásba boruló bükkösök dús lombú ágai Neki sikerült halhatatlant alkotnia, hisz „az erdő örök, mert képes megújítani önmagát”.

Soós Tamás