Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-28 / 304. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. december 28., szerda Egy hét. Szerény ajándékkosár Valamennyien készültünk az ünnepre. Az anyagiakkal okosan sáfárkodtunk, időben megvásároltuk az ajándékokat, mert kellemes meglepetést óhajtottunk szerezni rokonainknak, szeretteinknek. Azt hittük, így cselekszenek a tévé műsorszerkesztői is. Bizonyos jelek feltétlenül erre utaltak, hiszen a karácsonyt megelőző hetek kínálata meglehetősen vérszegény volt. Ügy véltük: a csemegét tartalékolják, s a háborítatlan pihenés óráit varázsolják színessé, tartalmassá vele. Sajnos nem így történt, a felszabadult öröm ugyanis elmaradt, csalódásban viszont bőven volt részünk. Kezdődött a főműsorokkal, a nagyközönségnek, a millióknak szóló produkciókkal. A sok szempontból értékes Háry János című rajzfilm eslsősorban a gyerekek, s a műfaj kedvelői számára készült. A többiek — vasárnap este — megpróbálkozhattak a kettes csatornával: itt Shakespeare Antonius és Cleopatra című drámáját nézhették meg, amely a BBC sorozat egyik darabja volt. A mű erényeit, illetve hibáit lehet mérlegelni, az viszont tény, hogy a meglehetősen szűk, értelmiségi, irodalombarát körnek nyújtott ez némi vigaszt. A kort felületesen ismerők legfeljebb azon töprenghettek, hogy Jonathan Miller rendező a főszereplők megválasztásánál miért nem vette figyelembe a külsődleges személyiségjegyeket. A hajdani egyiptomi királynő világhírű szépségét ugyanis hiába kerestük Jane Lapotaire vonásaiban, s Colin Blakely se emlékeztetett a daliás római férfiúra. Ezért a hiányosságért csak részben kárpótolta a nézőket árnyalatgazdag játékuk. Az unatkozó nem lelt gyógyírra Hámori Ildikó műsorában sem. Az 1937- ben született Lovagias ügy programba iktatása se vil- lanyozott fel bennünket, legfeljebb az a kuriózum keltette fel érdeklődésünket, hogy Keleti Márton akkor még csak rendezőasszisztensként mutatkozott be. Antonius és Cleopatra: Colin Blakely, Jane Lapotaire A hétfő sem hozta meg a joggal remélt változatosságot. A tizenévesek izgatottan várták az egykor kirobbanó sikert arató Tar- zan-sorozat folytatását, modernizált változatát. A jó ötlet kivitelezése azonban torzóvá formálódott. A stáb tagjai képtelenek voltak arra, hogy a régi változat meghatározó értékeit plántálják a mostaniba. Hiába kerestük ^ugyanis a hajdani sztorik hamvas báját. Más szóval: épp az sikkadt el, amit feltétlenül át kellett volna menteni. A délutáni operetthangverseny Kálmán Imre emlékét idézte, ám a siófoki szabadtéri színpadon fellépő művészek meglehetősen unottan adták elő számaikat. azokat, amelyeket számos vidéki útjuk során határozottan elszürkítettek. Krúdy Gyula regényéből készült a Tizenhat város tizenhat lánya című tévéfilm, amelynek forgató- könyvét Liska Dénes írta. Nemcsak az ő bűne, hogy az alkotó érzékletes, elbűvölő, hangulatteremtő, megbabonázó stílusát nem tudta érzékeltetni. Ráadásul a Szindbád-történetek megálmodója nem történelmi tárgyú munkáival vívta ki magának az elismerést, s ezek közt se a legtündök- lőbb ékkövet fedezték fel az alkotók. A Helló, Dolly! 1969-es filmváltozata felett is eljárt az idő, így aztán nem véletlenül éreztük azt, hogy leértékelt árut kaptunk Még az a szerencse, hogy Jerry Herman zenéje, s annak krőzusi dallamgazdag- sága csökkentette bosszúságunkat. Kellett is ez a A KÉPERNYŐ ELŐTT gyógypirula, mert A pofon című francia film a karácsonyi végkiárusítás koronája volt. Ha rendeznének jellegtelenségi fesztivált, fel. tétlenül megilletné a nagydíj. Minket viszont a türelmi vizsga csillagos jelese... Pécsi István Britten: Karácsonyi ének Az idei karácsonyon a tévé számos zenés műsort tűzött műsorára. Így a Brittén-műt, a Karácsonyi éneket is. A középkori angol költők verseire írott dallamok sora nem is nevezhető igazán egységes műnek, szerkezete jóformán a versekre írott dallamok egymásutánja. És mégis megvan ebben a lelki ceremóniában mindaz, ami élményt ad. Külön telitalálat ezúttal, hogy az énekkart Mohayné Katanics Mária kivitte a grandiózus templomi romok közé, ahol a kort és lelkületét árasztó kövek között valóban otthonosan szólalhattak meg a különböző hőfokon, különböző tartalmakat közvetítő középkori versek. Maga a Britten-mű nem több ebben a tévés adaptációban sem huszonöt percnél. Mégis nyomot hagyott benünk. Másfajtát, mint az órákkal előbb felhangzó IX. szimfónia; hatása nem mérhető az időtartammal. Művészi élményt kaptunk. A kitűnő karvezető és a Szilágyi Erzsébet női kar komoly közös múltra tekinthet vissza. Együtt fejlődtek, együtt értek be azokra a nagy formátumú produkciókra, amelyeket mostaná. ban hallani tőlük. Jelen esetben még a grandiózus képi látvány is segítette őket az elmélyült hatás megteremtésében. Csengeri Adrienne és Hajdú Erzsébet szólója lélektanilag jól ágyazottan szólalt meg ezzel az együttessel együtt. Mercz Nóra hárfajátéka ritkán hallható szólóteljesítmény volt. A rendező Méret Anna érdeme, hogy a templombelső minden részlete és a tornyok fel-feltűnő látványa lendületet adott a képzelet játékának. (farkas) Esztendőnek végén A falu behavazott útján végigcsilingelt egy szánkó, tüzes vérű lovak rúgták patkójukkal a jeges göröngyöt. A kémények szilveszter tiszteletére erősen pipáltak, mert a házakban javában állt a vigalom. A természetben semmi nem változott! Az őszről maradt kósza vadvizek jégpáncélt húztak magukra, amelyet friss hóval takart be a búcsúzó december. Szellő suhant az erdőben, és mintha zavarta volna a falu felől idehallatszó vigalom, az erdei világnak ezt súgta: — Aludjatok csak! Nem történt semmi különös. A tél biztosan tartja magát. December, január, egyre megy neki, és nem mérin- cséli ember módra a heteket, napokat, órákat. Látjátok! Alusznak a hegyek, a völgyek, a vízmosások, a sziklák és a tél rájuk terítette hóruháját, nehogy megfázzanak. Hószoknyát kaptak a bokrok is, a szunnyadó rügyek, a bogarak is alusznak a fák kérge alatt, a mókusok az od- vas fák párnás melegében. Havasak a búzavetések is az erdő szélén. Mit csodálkoztok? Hideg havat terített rájuk a természet, meleg takaróként. Az egyik fenyőgallyon pirókok ültek, kékcinkék ugráltak. A kis ökörszem is ide-oda röppent, kereste az éjjeli szállást. A fenyők mélyen fejet hajtottak a nehéz hótakaró alatt és szabad utat engedtek a rókának, akinek most, januárban éppen úgy korog a gyomra az éhségtől, mint tegnap, decemberben és arra gondolt, hogy hátha a fenyők alatt, a tűlevelek között kiszalad valamelyik lyukból egy egér. — Sovány új esztendő! — kelletlenkedett a róka, és éhes gyomra a falu felé hajtotta, ahonnan kakaskukorékolás hallatszott. — Csak el ne késsek! — biztatta magát és megnyújtotta lépteit a szakadék szélén, ahol emberrel egykönnyen nem találkozhatott. Amikor a falu közelébe ért, emberszag ütötte meg ae orrát. Az éjszaka máskor csendes utcák most lármásak és világosak voltak. Emberek kószáltak, daloltak, kurjongattak, kínálhatták egymást. — Boldog új esztendőt! A róka sarkon fordult és elillant egy vízmosás felé, ahol ugyan semmi jó nem volt, de legalább nem szúrta az orrát az emberbűz. Az erdőben az esztendő fordulóján ugyanolyan sötét, hosszú téli éjszaka volt, mint máskor. A tél jeges, óriás csizmával lépkedett az úttalan utakon és menet közben zúzmaragyöngyöket lehelt a bokrokra A bokrok szederin- dás szövevényében csak az alvó madarak vettek észre ebből valamit, de az is lehet, hogy ők is csak álmodoztak. Amikor kivirradt, egy nagy, puha tollú bagoly szállt az egyik ágra, amitől megijedt a nyúl a kökénybokor alatt és meleg vackából klverten futott egyenesen a róka felé. ELKÉSZÜLT A VICTORY. A hajózás története számos legendás hajóst és hajót tart számon. Közéjük tartozik a tra- falgári csatában győztes Nelson admirális és híres zászlóshajója, a Victory is. Pillis József nyugdíjas 3 évi munkával — mintegy 5 ezer óra alatt — elkészítette az eredeti hajónak 100-szorosan kicsinyített modelljét, a munkához eredeti rajzokat is felhasznált (MTI fotó — Fehér József felvétele — KS) Fenyőfaünnepség a Parlamentben Nyertek százezer forintot Nem lottón vagy egyéb szerencsejátékon, hanem pályázaton nyertek százezer forintot a gyöngyöspataiak. A különböző országos szervek juttatták el felhívásukat a művelődési házakhoz, amelyben arra szólították fel a kultúra helyi munkásait, hogy tervezzék meg a lakók szabad idejének hasznos eltöltését. Sorolják fel, hogy ehhez a tevékenységükhöz milyen tárgyi eszközökre lenne szükségük. — Most kaptam az értesítést — mondta Béres- Deák Ferencné, a művelődési ház igazgatója —, hogy mi is százezer forinttal „leszünk gazdagabbak”. — Minden szükséges felszerelésre telik ebből az összegből? % — Korántsem. De az összeg jelentős. Sok mindent meg tudunk belőle venni. — Ki ellenőrzi a beszerzésüket? — A pénzt átutalják a megfelelő számlára, a felhasználását pedig a megyei tanács ifjúsági titkára ellenőrzi. Hadd büszkélkedjem még azzal is, hogy újabb pályázaton indultunk. Ennek témája a szabadidőpark kialakítása. Mi ezt a munkát már elkezdtük. Az iskola mellett, a patak két partján már csemetéket ültettünk, elrendeztük a terepet. A felszereléshez kellene az anyagi támogatás. Ügy tudom, a pályázatunkat továbbították a megyei szervek. Reménykedünk. A tanulság? Nem más: ha valaki ,Jkeres" — talál is. Csák hasznos, életrevaló és közösségi céljainkkal egyező ötletekre van szüksége. Persze, ez sem pattan ki magától senki fejéből, még Patán sem. (6rmf) — Jön a reggeli! — futott össze a róka szájában a nyál és már elfelejtette az éjszakai kudarcot, a kivilágított falut, a daloló, vidám embereket. A nyúl azonban megállt, hét lábra ült és a havas messzeséget kutatta. Emberek jöttek! Szamikat idáig hozta a friss szél. — Szép szilveszterünk volt és szép új esztendőnk van — mondta a Jiatalabb- nak az idősebb, aki félretúrta a havat egy kidőlt fán és fonott korsót vett elő. — Szóval, tetszik az a lány? — Megjárja. — Tetszik vagy nem? — erősködött az idősebb. Kétszer is kortyoltak a korsóból, aztán a legény belekiáltotta óriási titkát a téli világba. — Feleségül veszem azt a lányt! A nyúl sarkon fordult és eltűnt a galagonyásban. A róka pedig azon tűnődött, hogy milyen lehet az a boldogság, amelyből neki egész éjszaka egy nyúlfarknyi sem jutott... Szalay István Az előző naphoz hasonlóan, hétfőn is gyermekekkel népesült be a Parlament kupolaterme: délelőtt a kisdobosok, délután az úttörők érkeztek a fenyőfaiinMintegy 180—190 ezer, 1974 és 78 között született fiatal lép középiskolás korba az 1980-as évtized végétől az 1990-es évek közepéig, s dolgoznak az e korosztály középfokú iskoláztatásához szükséges terveken — tájékoztatták a Művelődési Minisztériumban az MTI munkatársát. A megyei tanácsok felmérték a tanulok és az osztályok számának várható alakulását, valamint az intézményhálózat fejlesztésének, a pedagóguslétszám alakulásának feladatait. Az oktatási szakemberek a számítási adatok első elemzése sorén megállapították, hogy a középfokú iskolákban tanulók száma az 1982 évi 387 ezerről 1991-ig mintegy 504 ezerre emelkedik, majd 1995-ig mintegy 504 ezerre emelkedik, majd 1995-ig 404 ezerre csökken. A középiskolákban továbbtanulók száma 1981 óta csökken, és bár a gimnáziumba jelentkezők aránya növekszik, a felvettek száma is mintegy 3500-zal elmarad az előirányzottól. Évről évre másfélszeres a túljelentkezés a szakközép- iskolákba, a közgazdasági és a kereskedelmi szakközépiskolákban „túlképzés” van. A szakemberek szerint az elkövetkezendő években kiemelt figyelmet kell fordítani a munkaerőszükséglet, a szakképzettség iránti gazdasági igények és az iskolahálózat fejlesztése közötti regionális összhang megteremtésére. A mégyék előrejelzése és a minisztérium számításai alapján a demográfiai csúcs idején mintegy 3000—3500 tanteremmel, tízezer tanműhelyi munkahellyel, hetven tornateremmel. 20—30 ezer diákotthoni férőhellyel többre lesz szükség. A hetedik ötéves terv végéig ezek mintegy kétharmadának kellene elkészülnie. A helyiség- gondokon a már meglévők iobb kihasználásával, más célú éaületek átmeneti igénybevételével. a meglévő intézmények bővítésével is lehet segíteni. Az egyes szakközéoiskolák nappali tagozatán 1985-ben nepélyre. A vendégeket most is változatos műsor fogadta. A töhb mint egyórás előadásban fellépett Gálvöl- gyi János, Halász Judit, Ro- dolfó, Mikó István. induló technikusképzéshez 40—50 új tanteremre, s a jelenleg is működő iskolai tanműhelyek gépparkjának felújítására van szükség. Az új tantervi követelmények — fakultáció, idegen nyelvű oktatás, stb. — teljesítéséhez szükséges osztálybontások teremigényét várhatóan csak az oktatási épületek maradéktalan kihasználását feltételező órarenddel, nem oktatási célú épületek alkalmas helyiségeinek igénybevételével, egyes esetekben úgynevezett „nulladik” órák, délutáni foglalkozások beállításával lehet kielégíteni. Hátrányosan befolyásolja az oktatási feltételeket az is, hogy viszonylag csökken a tanulók diákotthoni elhelyezési lehetősége: a 100 tanulóra jutó helyek száma 1990-ben 13 százalékkal lesz kevesebb a jelenleginél. A középfokú oktatás 1990- ig mintegy háromezer közismereti tanárt és 2000 szakmai pedagógust igényel. A pedagógusigény kielégítésére a minisztérium már 1984— 85-ös tanévtől kezdve szeretné elérni a középiskolai tanárképző intézményekben a hallgatók száminak növekedését. Ennek érdekében feloldani tervezik a felvételi keretszámok korlátozását- Keresik továbbá annak a lehetőségét is. hogy a gyesen lévő pedagógusokat és más területen dolgozó, tanári diDióméval is rendelkező szakembereket — a máinál rugalmasabb, vonzóbb alkalmazási feltételek mellett — miként lehetne bevonni az oktatásba. A közeljövőben a végzős közéoiskolai tanárok elhelyezését jobban segítő ösztönzőrendszert dolgoznak ki. A szakemberek szerint — amennyiben a demográfiai csúcs 4—5. évében a pedagógushiánv indokolná — lehetséges, hogv az utolsó egyetemi évre előírt tanári gyakorlatot munkaviszonyban végzik majd a pedagógusjelöltek. Túlképzés a szakközépiskolákban - Hetven tornaterem kellene — Háromezer új' pedagógus Demográfiai hullám a középiskolákban
