Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-06 / 210. szám
4. i # 11 maf ♦ NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 6., kedd I™ ■ * MA hav hét KÉPERNYŐ *-57 »ci... ELŐTT--A „Drámaírók műhelyében” sorozatában Illés Endrét mutatta be a Magyar Televízió, művei, önvallomása alapján. Képünkön jelenet a „műhelyből”: Mensáros László és Piros Ildikó oTabi Lászlónak nincsenek akrupulusai: mulattatni akar. Nem egyszerűen szórakoztatni, hanem egyértelműen mulattatni, sőt kacagtatni, vagy finomkodás nélkül megnevettetni. Teszi ezt ízléssel és mértéktartással, ve. ríték és fogcsikorgatás nélkül, majdhogynem könnyed eleganciával. Fütyül arra — szerencsére —, hogy „magvas” mondanivalója legyen — van azért mégis! — derűt, tréfát, jó szituációt teremtve, bohókás történetet hint szét a mesére és mosolyra mindig éhes, eltelni attól sohasem képes közönsége között. A Telepódium mostani bemutatója, A végzet asszonya, műfaji megjelölésben tragi komédia, amelyből a komédiát kell komolyan és a tragédiát derűsen fogadni. Az egyórás játék, pont olyan terjedelmű volt, amennyi kellett, a játék pont annyira volt játék és annyire nem bohózat, amennyire az szükségeltetett. S a színészek, közöttük is elsősorban Horváth Tivadar és Schubert Éva pont annyi irreális élettel töltötte fel és meg színpadi hőseiket, amennyitől azok egyszerre lettek olyanok, akiknek színpadi létük ugyan üres bohóság, játékuk és szövegük azonban oda-odacsípő maiság. Pethes György rendezése a színpadi ajtó csukásától nyitásáig precízen pergett. Mozgást és teret akart biztosítani játékos kedvű színészeinek, nem rájuk telepedni a fölösleges rendezői leleménnyel, s ez kétségkívül sikerült is. A színészek iránti eme bizalom legalább olyan alapja volt a tréfás est sikerének, mint Tabi László játéka és a játékos színészek önfeledt mókái. Kár, hogy Tabi Lászlónak kevés, vagy alig akad követője. Gyurkó Géza Egy költő ajándéka Irodalomtörténetünk kissé mostohán bánt Szép Ernő munkásságával. Jó néhány szakember lekezelően szólt színes egyéniségéről és zömében értékes műveiről egyaránt, megfeledkezve arról, hogy több műfajban is maradandót alkotott, hiszen az ügyes zsurnaliszta nemcsak elbeszéléseket, regényeket, verseket, hanem színdarabokat, sőt, kabarétréfákat is írt. Kifejezésmódját vétek lenne naivnak, gyermekiesnek minősíteni. Aki így vélekedik, arra még mindig hat — legalábbis tudat alatt — az ötvenes évek szűklátókörű, megalapozatlan literatúra- szemlélete. A tamáskodók az elmúlt héten meggyőződhettek átlagon felüli adottságairól, ha megnézték Patika című színpadi munkáját a Madách Színház művészeinek tolmácsolásában. A szerző ezzel is bizonyította a rosszul informált utókornak, hogy otthonosan mozog a világot jelentő deszkák birodalmában, hogy poétái erényeit krőzusi nagyvonalúsággal pazarolja ránk. A sztoriban nincs semmi rendkívüli, a történet majd- hogy szürke, lapos és jellegtelen. Az alkotó azonban nemcsak a hatáskeltés fortélyait ismeri, s alkalmazza bravúrosan, hanem a líra eszköztárást is hadba veti a karakterformálás, a szerepmintázás érdekében. A kisvárosi „intelligencia” sajátos figuráit mutatja be, vonultatja fel, nem feledkezve meg a kisstílűség ironikus szemléletéről sem. Alakjai nemcsak korához kötődnek, hanem az általános emberi jegyeit is magukon hordozva napjainknak is szólnak. A patikussegédet megjelenítő Gyabronka József hálás lehet a nagyszerű lehetőségért, hiszen széles skálán játszhatott, felvillanthatta kifejezőeszközeinek teljes arzenálját. Ilyen alkalom ritkán adatik, így aztán nem csoda, ha minden árnyalatot kidolgozott, olykor már majdhogy öncélúan, szinte megfeledkezve kollégái ottlétéről. Bocsánatos bűn ez, olyan megpróbáltatás, melynek során mindenki esendőnek bizonyulna. Persze nem panaszkodhatnak a többiek sem, mert az író számukra is hagyott teret, ha nem is ekkorát. A nézőknek ritka élményben lehetett részük. Élvezhettek egy jól megformált, költői szépségekben bővelkedő darabot, elismeréssel adózva közben a színészi munka szintjének is. Közben törlesztettek egy régi adósságot: érdemeinek, szellemi rangjának megfelelően méltathatták azt a Szép Ernőt, aki igazi, s nem félremagyarázott mivoltában mutatkozott be nekik. Gazdagabbá téve vala- mennyiüket... (pécsi) Mobilok Kaposvárott Dargay Lajos — újabb bemutatója Rendhagyó a kiállítás, mivel olyan alkotásokból állították össze, amelyek maguk sem szokványosak: a kaposvári közönség először lát mobil szobrokat a városban. A mobilok,, vagy ahogy még titulálják, a kinetikus szobrok alkotója: Dargay Lajos. — Pélmonostoron születtem, Kaposváron töltöttem a gyerekkoromat. Nagyon szép emlékeket őrzök a városról, ezért is fogadtam el a Killián György Ifjúsági és Üttörő-művelődési Központ meghívását ennek a bemutatónak a megrendezésére. Nagyon ritkán szerepelek kiállításokon, mivel alkotásaim nem sorolhatók a galériaművészet körébe. — 1969-ben a velencei biennálén fedeztem föl a kinetikus szobrászatot, ismertem meg a mobilok egyik legjelesebb készítőjének, Nicolas Sohöffernek a tevékenységét. Azóta hazai képviselői is vannak a kinetikus szobrászatnak, önön kívül Haraszty neve ismert. Mobilokkal kezdte a pályáját? — A hagyományos szobrászattal foglalkoztam évekig. Vilt Tibor és Sehaár Erzsébet voltak a mestereim. Elsősorban portrékat mintáztam. Nagy hatással volt rám Giacometti, talán épp neki köszönhetem, hogy új térproblémák kezdtek foglalkoztatni. Aztán 1967-ben Franciaországba utazhattam ösztöndíjjal a zsebemben, s nagy kíváncsisággal. Moholy munkásságát már ismertem korábbról, ismereteimet itt Nicolas Schöffer művészetével egészíthettem ki. Később személyesen is megismerhettem, sőt, munkatársának is elfogadott. — Véleménye szerint, mi a mobilok lényege? — A hagyományos szobrászat nem képes követni a modem építészetet, nem jöhet létre köztük megfelelő összhang. Én magam az építészet fegyvertárából merítettem a legtöbbet kinetikus szobraim elkészítéséhez. Ellentétben Sohöfferrel, én sík formákból rakom össze tér- kompozícióimat. A négy sík sajátos térdinamikát alkot. Mesterséges megvilágítással, programozott idődimenzióval egészül ki a mobil. — Magyarországon köztéren hol láthatunk mobil szobrokat? — Kalocsán magam is részt vehettem Schöffer kinetikus szobrának kivitelezésében, Egerben, ahol élek és dolgozom, a saját munkám található meg. — A modern építészet teremtette meg a kinetikus szobrászatot? — Major Máté szerint a képzőművészetekben előbb voltak jelei azoknak az elképzeléseknek, amelyek később az építészetben is megnyilvánultak. Az utóbbi évtizedekben nálunk is meg. honosodott a lakótelepi építkezés, a panelszerkezet, amivel együtt járt, hogy az esztétikum másodlagossá vált. A kinetikus szobrok, a mobilok talán segítenek olyan élményhez juttatni az embereket, ami feloldja az egyhangúságot, a merev formákat. A mobilok minden pillanatban más képet mutatnak. Kaposvárra is terveztem egy ilyet, de a kezdeti érdeklődés után talán megfeledkeztek rólam és a munkámról. Alszik az ügy. — A mobilok létrehozásában komoly feladatuk van a mérnököknek is, akik a programokat, a szobrok memóriaegységét megtervezik a szobrász elképzelése alapján. — És ezért olcsó is. A gyári technológiához kell alkalmazkodnom, hogy egyáltalán kivitelezhetőek legyenek a szobraim. A költségeit így is jelentős mértékben lehet csökkenteni. Az egri szobrom százötvenezer forintba került. A társadalmi munka értéke ennél sokkal több. Két gyárral van szoros kapcsolatom. A VILATI egri gyáregységével, és az Egri Finomszerelvénygyárral. Dargay Lajos kiállítása Kaposváron a kinetikus szobrászat népszerűsítését is szolgálja. Hórányi Barna Pöfifikc — Hol van Pötyike, a szakácsnő? — kérdezte asztaltársaitól az üzemi étkezdében Sehovai Ernő utó- kalkulátor. — Már hetek óta nem láttam. — Tényleg, hol van? — kontrázott Bezerédi Lajos, a lottózóbrigád vezetője. — Csak nem beteg? Kernács titokzatosan asztaltársai felé hajolt, s úgy suttogta: — Én tudom ... — Na, bökje már ki — noszogatták. — Nem lehet, titok, én is csak véletlenül tudtam meg. Ha elterjedne a híre, beláthatatlan következményei lennének. A népgazdaság viszonylatában — tette hozzá még ultima rációként. Na ne hülyéskedjen — sürgették —, mi hallgatni fogunk, mint a sír. — Hát akkor figyeljenek — fogta a hangját még sut- togóbbra Kernácsi. — A dolog akkor kezdődött, mikor a kapitalista gazdaság válsága a baromfipiacra is begyűrűzött, s itt álltunk térdig csirkében. Akkor adták ki a titkos rendeletet, hogy az üzemi étkezdék tyúkot csak tyúkkal adhatnak, reggelire, ebédre, vacsorára. Pötyikéék sütötték, főzték, dinsztelték a rengeteg tyúkot, úgy, hogy időnként nem csoda, ha azzal is álmodtak. Az első furcsa jelre Pötyike férje figyelt fel. Az asszony egyszer vacsora után csipogni, majd kotkodácsolni kezdett. S ez egyre gyakrabban fordult vele elő. Később apró sárga pihék nőttek a testén, mint a kiscsirkéknek. Hiába jártak orvostól orvosig, senki nem tudott segíteni. Mindenféle hormonokat kapott az asszonyka, de csak azt érték el, hogy a sárga pihékből gyönyörű kendermagos tolla lett. Amikor aztán kotlani kezdett, és harminckét egészséges kiscsirkének adott életet, elvitték otthonról, s most valami intézetben van megfigyelés alatt. Nagyon vigyáznak rá . .. Éjjel-nappal őrzik. Ugyanis telítve van a piac, s nem szeretnék az illetékesek, ha még több csirke lenne. Hát ezért nem látják az urak Pötyikét — fejezte be suttogva Kernácsi, s várta a hatást. Egy darabig döbbent csend volt, majd Sehovai szólalt meg, mélán piszkálva villájával a csirkepörköltet: — Remélem nem sértődik meg Kernácsi kolléga, de régen hallottam ilyen szuperszonikus marhaságot — mondta, s egy unott mozdulattal megvakarta a szárnya tövét. D. Kiss Csaba A Miskolci Nemzeti Színházban Évadnyitó társulati ülés A Miskolci Nemzeti Színház 161. évadját nyitották meg hétfőin délelőtt. Gyarmati Béla, az egri és a miskolci társulat igazgatója a négy évvel ezelőtt elkezdődött folyamat szerves folytatásaként értékelte az előttünk álló hónapokat. A két megye párt- és állami szervednek képviselőit köszöntötték a társulat nevében, majd elemezték a művészek feladatait. Az igazgató hangsúlyozta, hogy alkotó szellemi központtá vált a színház, s tovább kell törekedni arra, hogy igényes alkotásokat hozzon létre. Különösen a fiatalok és a gyerekek életét kell gazdagabbá tenni, „felnevelve” a közönséget. Ezután Csiszár Imre művészeti vezető elemezte a művészeti ág helyzetét, kiemelve, hogy milyen félel- mekked, gazdasági nehézségekkel kell szembenéznie az európai emberinek, s csak a művészet összetartó ereje, bitet adó támogatása segíthet. Ezt adhatják az alkotóik, akiknek nagy a felelőssége, hiszen igazságokat kell felmutatniuk. A színház szerepe növekszik. Közön- ségfonmáló erő a színház- művészet, közüggyé így válhat. A Miskolci Nemzeti Színház igényes művekre ráirányította az érdeklődőik figyelmét, tehette ezt azért, mert kialakult egy egységes társulat, amely képes magas szinten egyetemes érvényű gondolátokat mai formában megfogalmazni... A színház művészeti vezetője ezután a belső munka további gazdagítására buzdította a színészeket: több helyi „kisvállalkozásra” van szükség, előzetesekre, iskolai bemutatókra, hogy közelebb kerüljön a mindennapok emberéhez a társulat. Ezután ismertette az évad színre kerülő darabjait: közöttük klasszikus mű épp úgy található, mint mai darab. Bemutatásra kerül a többi között Az ember tragédiája, a Rómeó és Júlia, Hetltai Jenő vígjátéka A néma levente, vagy a gyerekek örömére a Maugli, Kipling a Dzsungel könyve című művének színpadi átdolgozása. A Művelődési Minisztérium képviselietében Bőgel József köszöntötte a társulatot, s kiemelte, hogy jelentékeny színházi műhely a miskolci. A színikritika is kedvezően ítéli meg a bemutatóik színvonalát. Hangsúlyozta, hogy a meglevő támogatás nem nő, így természetes módon a jobb kihasználásra kell törekedni. A környéken új játszási lehetőségek teremtődtek meg Sárospatakon, illetve Sátoraljaújhelyen, de az egri kötelezettségekről sem lehet megfeledkezni. Együttvéve a színvonal megőrzésére kell törekedni. ★ A társulati ülés után a Népújság Csiszár Imrétől érdeklődött az egri évad felől. Mint ismeretes a Gárdonyi Géza Színház épületét tatarozzák, így a társulat „albérletbe szorult”: a Hámán Kató Megyei Űttö- rőház szűkös körülményei között kellett helytállnia. Nem minden szempontból vált be ez a helyszín, ezért arról érdeklődtünk először, hogy számíthatunk-e valamiféle változásra. — Nagyon nehéz évad elé nézünk Egerben, még az új helyszínünkön, az Ifjúsági Házban is. Az útitörőházat nem fogadta el a közönség, bízunk "abban, hogy köny- nyébbeo elérhető, s jobban szem előtt van, ez a szép épület. Terveink szerint négy darabot mutatunk itt be: Heltai Jenő, A néma levente című vígjátékát, Arisztophanész komédiáját a Madarakat, Machiavelli Mandragora című darabját és A. Milne mesejátékát a Mid Mackót. Úgy érezzük, ez minden rétegnek nyújt valamit: remélhetjük érdeklődéssel találkozik műsortervünk. — Milyen rendszerességgel lesznek előadások? — Ügy gondoljuk, hogy kedvezőbb, hogy egy hétig vagy tovább, folyamatosan játszunk. Az egyeztetések után rajzolódik ki a kép. Az első bemutatóra októberben kerül sor. — Ez a hosszabb .tartózkodás ad e lehetőséget arra, hogy a színészek az előadásokon túl találkozzanak a közönséggel? — Ilyen igény az elmúlt évadban nem volt, de ha , a művészek érzik, hogy figyelnek rájuk, akkor vállalkoznak efféle fellépésekre. Ehhez az kell, hogy igé- nyelijék műsorainkat. — összességében hogyan értékeli a Miskold Színház egri jelenlétét? — Kötelezettségeinknek minden körülmények között eleget igyekszünk tenni, de több megértéssel kell fogadni nehézségeinket. Sok mindent nem lehet számonikér-' ni tőlünk, másssal összehasonlítani : több gondunk van. De amíg együtt van a társülát, addig mindenképpen meg kell találni a lehető legjobb megoldásokat. A közös igyekezet eredményhez vezethet. Gábor László A hét programjából elsőiként a televízió néhány műsorára hívjuk fel a figyelmüket. Kedden délután 17 óra 50 perckor láthatják a pécsi körzetű stúdió riport- filmjét, Hogy van mérnök úr? címmel. Ugyancsak kedden este sugározza a második műsor az Oroszlánbar- lang című kanadai tévéfilmet, 22 óra 5 perckor. A lengyel televízió estjét szerdán 17 óra 40 perctől láthatják a 2-es műsorban. Mestersége; színész. A sorozat következő adásában Major Tamással beszélget Viitrai Tamás vasárnap este 21 óra 35 perckor a tévé egyes programjában. A mozik műsorából két filmre hívjuk fal a figyelmet: az egyik címe Britannia gyógyintézet, a másiké Eltűntnek nyilvánítva. Két könyv Olvasását is ajánljuk. Kulcsár Ödön: A kakas szárnya alatt című útirajzait és Sántha Ferenc novel- lásikötetét, melynek címe Kicsik és nagyok. A vetélkedő első szakasza szeptember 15-én zárul, kérjük, addig küldjék be a levelezőlapokat. A középdöntőre Október 7-én keiül soir. Megkezdődött a II. nemzetközi orgonaverseny Vasárnap a Zeneakadémián megkezdődtek a II. Orgonaverseny Liszt Ferenc emlékezetére elnevezésű nemzetközi zenei verseny elődöntői. A három fordulóban a szereplések sorrendjét sorsolás döntötte el. A II. ongonaversenyen 9 ország 26 fiatal orgonistája vesz részt, Magyarországot 8 fiatal művész képviseli. Az elődöntőkön két köte- ilező: — Liszt: B—A—C—H preludium és fúga, valamint Kodály: Preludium (Universal Edition) —, továbbá egy szabadon választott mű csendül fel. Ez utóbbit Bach: G-dúr preludium és fúga BWV 541, A-moll preludium és fúga BWV 543, D-molll toccata és fúga BWV 565 című művei közül választhatják ki a versenyzők.
