Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-09 / 187. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 9., kedd Létjogosultan és tekintéllyel Csaknem egy évtizede már, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben megalakultak a szakszervezetek. Az új szakszervezeti szervek 1974. óta politikai rangot, tekintélyt vívtak ki maguknak, önállóan, kez- deményezően, egyre inkább működési területük sajátosságaihoz alkalmazkodva képviselik és védik az alkalmazotti érdekeket, nevelik és mozgósítják tagságukat a közös feladatok megoldására. Szerves részként Nagy politikai erkölcsi tőkét jelent, hogy munkájúikkal váltak a szövetkezeti mozgalom szerves, vonzóerőt jelentő részévé. Tevékenységükben — éves munkaprogramjaik szerint — központi helyet kap a termelés segítése, hiszen az alkalmazottak alapvető érdekei is a minél hatékonyabb, jövedelmezőbb gazdálkodást követelik meg. Bekapcsolódnak az éves- és középtávú tervek kialakításába, részt vállalnak végrehajtásukban. E célt jól szolgálja többek között: a különféle verseny és termelési mozgalmak együttes szervezése a szövetkezeti versenybizottságokkal, a társadalmi munka, a betakarítás kampánymunkáira mozgósítás, a hatékonyság, az anyag- és energiatakarékosság, az érdekeltség fokozása. Megkülönböztetetten foglalkoznak a szakszervezeti tagság szociális ügyeivel. Nagyjából 30 és 100 ezer forint közötti összegből rendszeres és alkalmi segélyben részesítik a rászorulókat, beteg dolgozóikat. A nagycsaládosokat 300—500 forintos tanszersegéllyel, Télapó- és karácsonyi ajándékcsomaggal támogatják. Népszerűek a lakásépítést elősegítő kölcsönök. Kedvezményes, telekvásárlást, építőanyagot, szállítójárművet és munkagépet biztosítanak,. Általában javult az üdültetési lehetőség. Több helyen feszültségforrást jelentett azonban, hogy a kettős tagok egy része a szö- vetkezettől és a szakszervezettől egyidőben részesült kedvezményben, ugyanakkor némellyeknek jogos igényét sem tudták kielégíteni. Sokszínű, változatos a sport- és kulturális .tevékenységbe kapcsolódásuk. Ez versenyek, rendezvények szervezésétől, a múzeum- és színházlátogatáson át, szakosztályok működéséig terjed. Természetesen mindenhol nagy gondot fordítanak a szakszervezet belső életének, munkaterv szerinti szervezésére. A szakszervezeti bizottságok általában 2—3 havonta, a főbizalmik, bizalmik évente 2—4 alka- lommall, a szakszervezeti csoportok másfél-kétha- vonta és szükség szerint tanácskoznak. Taggyűlést évente hívnak össze. Helyes gyakorlat, hogy szb-ülések- re a főbizalmiakat, helyenként a bizalmiakat is meghívják. Sajátos feltételek Az általában kedvező tapasztaltotok gondot is jelentenék. Különösen ott, ahol nem tudtak megfelelően alkalmazkodni a sajátos működési feltételekhez. Ez többek között indokolatlan párhuzamosságot is okoz a szakszervezet és a szövetkezeti bizottságok működésében. Nem ismerik fel a szakszervezet érdekképviseleti, érdekvédelmi funkciójából fakadó feladatokat. Van ahol a belső szervezeti feladatok öncélúvá, formálissá válnak, s a tevékenység csupán a bélyegeladásra korlátozódik. A termelőszövetkezeti szakszervezeti mozgalom megerősödéséhez meghatározóan járultak hozzá az irányító járási és nagyközségi pártbizottságok, a termelőhelyi pártszervek, alap- szervezetek. A határozat megjelenésekor aktív felvilágosító, meggyőző és operatív szervező munkával segítették a MEDOSZ-t, és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdasági- politikai vezetését a szak- szervezeti szervek létrehozásában. A későbbiekben a pártirányítás elvi-politikai jelleg vált meghatározóvá. A pártalapszervezetek szükség szerint, de legalább az éves beszámoló taggyűlésen, a szövetkezeti pártszervek egy-két évente, megtárgyalják a tapasztalatokat és tennivalókat. A testületek a munkát összességében rendben levőnek, folyamatosan fejlődőnek ítélték. A hangsúlyt többnyire a minőségi fejlesztésre helyezték. A párttestületek állásfoglalásai e területen is mindenekelőtt a szakszervezetben dolgozó kommunisták révén valósulnak meg. A pártmegbízatással tevékenykedő párttagok többségének munkáját a kezdeményezés jellemzi. Képviselik a párt politikáját, jelentős szerepet vállalnak a megfelelő helyi politikai légkör alakításában, a különféle intézkedések megértésében, elfogadtatásában. Nehezíti a munkát, amikor a szakszervezet elmulasztja felkészíteni és elküldeni képviselőjét a szákszervezeti fórumra, illetve nem hívja meg a szakszervezeti tisztségviselőket a szakszervezeti tagságot is érintő témák testületi vitáira, elhanyagolják a pártmegbíza- tással a szakszervezetben dolgozó kommunisták felkészítését, beszámoltatását. Jelenlét a munkában Az elmúlt esztendőkben az illetékes pártszervek az irányító szakszervezeti szervekkel karöltve nagy gondot fordítottak a szakszervezeti munka megfelelő személyi feltételeinek megteremtésére. Ebből is adódik, hagy a szakszervezeti főbizalmik és bizalmik többsége felkészült a tisztségéből adódó feladatok ellátására. A szakszervezeti és gazdasági vezetők között alapjában megnyugtató elvi és tartalmas gyakorlati együttműködés folyik. Ehhez az is hozzájárul, hogy a szövetkezeti vezetők naponta a gazdasági feladatok elvégzésében és minden dolgozó közötti politikai munkában érzik a szakszervezet pótolhatatlan jelenlétét. Tehát nem csupán az alkalmazottak körében. Legfőbb érdemként említik, hogy elősegítik a szövetkezeti demokratizmus fejlesztését, erősítik a vezetők demokratizmusát, a termelési feladatok megoldását. Együtt a pártszervekkel Az eddigi tapasztalatok alapján most az a fontos, hogy az irányító pártszervek a szövetkezeti pártiszervekkel együtt törekedjenek a sajátos politikai tennivalók differenciáltabb megjelölésére. Ahol indokolt, küldjenek több felkészült párttagot szakszervezeti munkára, gondoskodjanak a pártmegbízatások érdemi ellátásáról. Helyes, ha az illetékes pártszervek saját hatáskörükben és a ME- DOSZ bevonásával továbbra is szorgalmazzák a szakszervezeti tisztségviselők, főként a bizalmik és reszortosok politikai képzését, továbbképzését. Minden alapjuk megvan arra, hogy ahol szükséges, lépjenek fel a helyenként még ma is jelentkező olyan demoralizáló nézetekkel szemben, amelyek a termelőszövetkezetekben működő szak- szervezeti szervek létjogosultságát kétségesnek és vitathatónak igyekeznek beállítani. Csaknem egy évtized eredményei — a gondok ellenére is — jövőbemuta- tóan tanúskodnak ugyanis hasznosságukról, szükségességükről. Dr. Arató András Ameddig a szem ellát: emberek és emberek Népünnepély a béke jegyében - Esküvő a jeltoronynál - Non-stop műsor két napig - Üzenet a jövőnek Ott voltunk az ország ... Mesélik, hogy a pusztavacsi békefesztivál lelkes rendezője és védnöke, Gerencsért Jenő, a Képes Űjság főszerkesztője pénteken délelőtt kiállt a hatalmas színpad közepére, majd a hidegtől vacogva félhangosan megkérdezte: — Lesz itt egyáltalán fesztivál...? A választ már a kora délutáni órákban megkapta: az erdővel körülölelt réten egymás után nőttek ki a földből a színes sátrak, autókonvojok követték egymást az utakon, s amikor már a parkolóhelynek szánt területet is elözönlötték a kempingezők, biztos volt, hogy Igazi népünnepély lesz itt szombaton és vasárnap. Herényi József Ybl-díjas építész tervezte azt a jeltornyot, amelyet a Képes Űjság által szervezett akció — „Keressük meg az ország közepét...!” — eredményeként emeltek Pusztavacs határában. Ettől a jeltoronytól alig két kilométerre épült fel a hatalmas tisztáson a fesztiválváros. Nem tévedés, nem újságírói „túlzás”, Kedves Olvasó: fesztiválváros a szó szoros értelmében! Nos, csak néhány adat erről a kérészéletű „településről”: ezernél több vásározó iparos, népművész, bizsuárus, magánkereskedő állította fel a standját. Több mint 350 lacikonyhás, s számos környékbeli áf ész-konyha, büfé, borozó, söröző, kifőzde gondoskodott a fesztiválváros lakóinak ellátásáról. Ez — ha jól belegondolunk — nem volt kis feladat, mert a becslések szerint naponta 250 ezer ember vett részt ebben a színes kavalkád- ban ... Népünnepély volt ez, amolyan — magyar karnevál. Az ember csak kapkodta a fejét a hatalmas tömegben, mert mindent látni akart, mert minden érdekes volt, mert minden percben történt valami. Ha tudnám, ki volt az illető, neki adnám a Fesztivál Hőse kitüntetést: a 25 méteres vásárfát úgy mászta meg, hogy a csúcs előtt mindig vissza-vissza- csúszott négy-öt métert. De kitartott, újra és újra próbára tette az erejét, s győzött. Amikor lejött, a tömeg körbekapta, s úgy feldobálta a levegőbe, hogy talán ebben fáradt ki jobban. Vagy ott volt a három színpad, amelyen non-stop műsor zajlott két napig: még zúg a fejem a beattől, a rocktól, a countryzenétől, hiszen megállás nélkül játszottak a profi- és az amatőr együttesek. Éjjel egy óra lehetett, amikor a V. Moto Rock tagjainak sikerült „megszökniük” a rajongók elől, akik egyszerűen nem elégedtek meg a népszerű sláger, a koncert befejező számának „parancsával”: — Te csak várj, mig felkel majd a nap . .. S a Nap arra ébredt, hogy itt szinte senki sem aludt: mert hajnalig filmvetítés volt, mert pirkadatkor valaki vagy ötvenszer bömböl- tette le magnójáról a Szan- dokánt, mert a különböző zenekarokat kísérő „sleppek” — a punk divathullám hazai utánzói — a hidegtől, meg a részegségtől napfelkeltéig vinnyogtak. S mert kivilágos kivirradtig állt a bál a mennyegzőn ... A jeltoronynál sorakoztak fel az ifjú párok, felhangzott a nászinduló, az anyakönyvvezető boldog életet kívánt nekik a — bologító igen után. Ezután megkezdődött az ország legnagyobb lakodalma: 250 ezren mulattak. A fesztiválszínpadon a terpesi asszonykórus A boldogító - IGEN Ki-ki a maga szokásai, temperamentuma, kedve szerint. Csak a menyasszonyokat nem lehetett felkérni egy táncra — pedig, szavamra mondom, csinos volt valamennyi —, mert a fáradtságtól már amúgy is alig álltak a lábukon. S egy kis pletyka: valamennyi pár megígérte, hogy miután kipihenték a lakodalom fáradalmait, azon „igyekeznek” — hogy mielőbb megszülessék a család szemefénye, a kis utód. Hogy jövőre már közös névadót tarthassanak az ország közepén ... Fesztivál volt, igazi népünnepély — a béke jegyében. A magyar ifjúság békeüzenetét ejtőernyősök hozták a magasból. A tömeg minden egyes földet- érés pillanatában hangorkánnal köszöntötte a bátor légiutast, közöttük azt a három lányt, akik úgynevezett „kupolaformában” — egymás ejtőernyőjén állva — lebegtek az ég kékjében. Az üzenetet tartalmazó levelet Pákozd Mariann, a BHG 28 éves sportolója hozta, s adta át Farkas Bertalan űrhajósnak, aki felolvasta a magyar fiatalok békevágyát tolmácsoló felhívást. Az ejtőernyős lányt azonnal körbefogták, alig tudtunk szót váltani vele. Mint mondta, ez volt a 2301. ugrása 1975 óta. Egy amerikai újságíró megkérdezte tőle: mit üzen ezen a napon a világ fiataljaihoz, népének. — ... hogy olyan békés legyen az életünk, a jövőnk, mint amilyen békésnek, szépnek láttam onnan föntről ezt a hatalmas, vidáman nyüzsgő embertömíffef... Puszavacsról nemcsak Mariann üzent, hanem egy egész ország — a jövőnek. Bronzkazettába került a békevágyunk szövege, népünk óhaja a világbékére, a háborútól mentes jövőre. Mielőtt azonban ezt a kazettát — száz esztendő múlva szabad csak kinyitniuk az utódainknak — erős betonba ágyazták volna a jeltorony tövében, rövid békegyűlésre került sor. A mikrofon előtt Romes Csandra, a Béke-világtanács elnöke állt: „— Ezekben az órákban, a hirosimai atomtámadás évfordulóján világszerte milliók tüntetnek, tiltakoznak a nukleáris fegyverkezés ellen és ezek az emberek azt mondják: nem lehetnek amerikai rakéták Európában, ne legyen több bomba, ne legyen több háború!” Félmillió kéz emelkedett a magasba, félmillió „V” betűt formáló kéz: a béke hívei többen vagyunk, győzni fogunk ... Beleborzongott az ember, lelke mélyén pattanásig feszül a nyomás: tenni akarok valamit az emberiségért, e kék színű bolygóért, az elkövetkezendő évezredek nyugalmáért. S most csak ezt tehetem: állok a jeltoronynál, az ország közepén és hallgatom, szívom magamba a Himnuszt. És érzem, hogy itt és most, körülöttem, s szerte e hazában béke van. Olyan, amilyenre az egész világ vágyik. Megnyugtató, szívmar- kolóan szép augusztusi béke ... Szilvás István
