Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. június 4., szombat VEZETŐK ÉS BEOSZTOTTAK A munkaerőnek esze és szíve is van Ha a piac visszabeszél... Sikk lett szidni Tervező es a lehetőség fantáziája A tervezők székhaza már önmagában reklámszámba megy.. Ügy érzem, amikor lakó­telepeink egyhangúságáról esik szó, sok embert érintő gondról beszélünk. A ház­gyári elemekből épülő tömbhá^ak hasonlóságát hovatovább „sikk” lett szidni, hogy a jellegzetes építészeti arculatú városa­ink lakótelepei egymástól alig megkülönböztethetőek. Legtöbben mindezekért a tervezőket hibáztatják, fan­táziátlanságukat hangoztat­ják. Valóban így van ez? Elképzelhető, hogy kizáró­lagosan a tervező mérnö­kök keze nyomán formáló­dik egy új városrész? Ezekről kérdeztük Németh Ferenc építészt, a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat műszaki igazgató- helyettesét. — Előre bocsátom, hogy vállalatunk házgyári termé­kekből készülő épületek ter­vezésével eddig nem foglal­kozott. A kérdésről csak mint vezető építész beszélhe­tek. A gyorsan változó igé­nyek és a mindenkori lehe­tőségek között nem kis el­lentmondás feszül. Így pél­dául az államilag tervezett és épített lakások számát az erre a célra fordítható pénz­összeg mértéke határozza meg. Évtizedeken át a meny- nyiségi követelmények ki­elégítése volt a döntő fel­adat. A korábbi alapvetően kézműves jellegű és ezért szerény termelékenységű épí­tési tevékenységet ipari szín­vonalra kellett fejleszteni. Az új helyzet a tervezőktől is minőségileg újat kívánt. Ehhez viszont a szakemberek nem rendelkeztek megfelelő ismeretekkel és tapasztala­tokkal. A minőségi váltásnak ugyanakkor igen rövid idő alatt kellett végbemennie. — Persze azt sem feled­hetjük, hogy még mindig nagyon sok család vár lakás­ra, az igénylők száma nem­hogy csökkenne, növekszik. Az ellentmondás úgy tűnik, egyelőre feloldhatatlan. Ma­napság inkább az a fő kér­dés, hogy az iparosított épí­tésmóddal „egyhangúvá" tett környezetet hogyan tehetjük emberközelivé? — E téren két feladat vár az építészekre. A meglévő lakótelepeket kell barátságo­sabbá tenni. Ennek jegyében a közeljövőben országos ■ tervpályázatot hirdetnek meg az egri Csebokszári-lakótelep hangúlatának feloldására. Egy a régi idők kevéssé fan­táziadús megoldásai közül: kockaház, kockaerkélyekkel... (Fotó: Kőhidi Imre) Kisebb pavilon jellegű üzle­tekkel, trafikokkal, elárusító helyekkel próbáljuk külsőleg változatosabbá tenni a ma még szürkének ható környe­zetet. Emellett a magánerős építkezőknek és építtetőknek is minőségileg újat kell hoz­ni. Nagy gondosságot, ötlet- gazdagságot kívánó feladat ez is. — Igaz, ma már egyre több azoknak a száma, akik vál­lalják, sőt igénylik az önerő­ből történő építést a városi környezetben is. A többség azonban továbbra is az ipa­rilag előállított, „késztermé­kekbe” költözik. Vajon nem rejt-e magában több lehető­séget az iparosított lakásépí­tési mód? — Az eddig meghatározó­nak tekinthető környezet- alakítási tényezők, mint a mennyiségi követelmények és a kivitelezői érdekeltség hiánya vagy legalábbis el­lentmondásos helyzete úgy tűnik, változóban vannak. Olyan gazdaságpolitikai ten­denciák éreztetik ugyanis a hatásukat, ha csírájukban is, amelyek az építészet terén is reménykeltőek. A jelenleg egyhangúnak mondott lakó­épületeinket a jövőben min­den bizonnyal tetszetősebbek váltják fel. — Miként vélekedik a vál­lalat korábbi terveiről? — Nincs szégyenkezésre okunk. Az alagútzsalus tech­nológiára történő tervezésben jó eredményeink vannak. Példázza mindezt az új Ho­tel Eger és az északi lakó­telep szolgáltatóháza. Jó színvonalon teljesítettük a Kacsapart rekonstrukcióját, vagy említhetném a Vörös Rák Étterem felújítását is. — Jelenleg milyen munkák készülnek a tervezők asztala­in? — Irodánkban dolgoznak már a hatvani Grassalkovich- kastély teljes rekonstrukció­jának tervén, valamint He­ves megye és Eger több mű­emléki épületeinek felújítási feladatain is. Jelentős az eg­ri Almagyar-dombi és a Fel­német Pásztor-völgyi családi házak építésére alkalmas te­rület mélyépítészeti munká­ja, csakúgy, mint az Eger— Tihamér városrészben elhe­lyezhető 180 lakás építésének megtervezése. — Nos, hol van a tervezők fantáziája ...? A környezet­kialakításban érdekelt felek és nemcsak a tervezők eddi­ginél hatékonyabb együtt­működése adhat választ. Re­méljük erre nem kell sokáig várnunk. Tereny Andrea A MUNKAERŐ IS EM­BER? A kérdés egy áruházi dolgozó panasza nyomán ju­tott eszembe. Az illető el­mondta: az áruház egyéb­ként tapasztalt, szakmailag kiváló vezetője a legkisebb mulasztás esetén is durván, gorombán beszél beosztott­jaival. A munkán kívül az égvilágon semmi más nem érdekli, de jó szava azok­hoz sincs, akik lelkiismere­tesen, vagy akár a legjob­ban dolgoznak. S ha ezt szemére vetik, azonnal kész a válasszal: „A dicséret is, a figyelmesség is kinek-ki- nek benne van a boríték­jában. Azért, mert valaki eleget tesz kötelességének, miért járna köszönet? Egyelőre maradjunk a kö­telességnél. Való igaz: el­képesztő káosz, rendetlen­ség származna abból, ha a fizetés, a munkaviszony ön­magában nem kötelezne tisztességes, sőt tudásuk, ké­pességük szerint végzett munkára. Ha mondjuk egy esztergályos, vagy akár kö­zépiskolai tanár, a jó mun­ka feltételeként — a min­dennapi dicséretadagot — a vezetők szívélyes mosolyát is kiköthetné magának. Ennek, a kötelességnek a hangsúlyozása annál is in­kább fontos, mert különö­sen a munkaerőgondokkal küszködő vállalatoknál so­kan és gyakran valóban megfeledkeznek róla. Jel­lemző eset: az egyik lakás­javító szövetkezet művezető­je az általános munkaerő- helyzetre hivatkozva hunyt szemet a lazaságok, a fe­gyelmezetlenségek felett, s próbálta „megmagyarázni” a csöpögő vízcsapokat, a he­pehupás parkettát, a repe­dező vakolatot. „Ha lelki- ismeretes munkát követel­nék — mondta —, tovább- állnának tőlem az embe­rek.” Vizsgálat derítette ki, hogy sok tervező szinte kizáró­lag a havi rendszerességgel kapott célprémiumért dolgo­zott, természetesen munka­időben; újítási pénzt köve­telt — és kapott — olyan munkáért, amelynek az el­végzése kötelessége volt. nyilvánvaló, hogy aki belép egy munkahelyre, aki felveszi fizetését, annak a jogai mellett számolnia kell a kötelességeivel, a mun­kával szükségképpen együtt­járó fegyelemmel is. S a mint jogok, a kötelességek sem lehetnek függvényei a fő­nök, avagy a beosztott sze­mélyes természetének, han­gulatának. Ez azonban csak a kér­dés egyik oldala... A vezetők, az irányítókés a beosztottak viszonya attól vált igazán bonyolulttá, ágas- sá-bogassá, hogy szocialista társadalmat építünk, ennek mielőbbi megvalósításán fá­radozunk, vállalva a velejá­ró összes konzekvenciát. Azo­kat is, amelyek a vezetők és a beosztottak viszonyára vonatkoznak. Nemcsak más, de lénye­gesen egyszerűbb is a hely­zet a kapitalizmusban. Hogy ez nem mindig és nem min­denki száijnára nyilvánvaló? Ez is érthető. A tőkés orszá­gok állama, a monopóliu­mok, a kis és nagy részvé­nyesek, a hivatalnokok, a milliós példányszámú újsá­gok, a tulajdonosok szolgá­latában álló hatalmas hiva­tali apparátusok, a pénzért elkötelezett vagy jóhiszemű, de félrevezetett értelmiségi­Befejeződött a pontykelte­tés, megkezdték a növény­evő halak mesterséges sza­porítását a halászati terme­lőszövetkezetek dinnyési ivadéknevelő tógazdaságá­ban. A vizek lakóinak után­pótlását biztosító „ivadék­gyárban” az idei tavaszon 90—100 millió pontyot, amurt és busát keltetnek. A ek, tudósok, művészek, pró­bálják leplezni, humánusnak álcázott bölcselkedéssel el­homályosítani az osztályel­lentéteket. A kizsákmányo­lok és a kizsákmányoltak valóságos viszonyát. A hely­zet ennék ellenére sem vál­tozik: az egyik oldalon álla tőkés tulajdon és tulajdonos, a másikon azok, akiket ki­zsákmányolnak, akik ennek a tulajdonnak a szolgálatá­ban állnak — akár kénysze­rűségből, akár lelkesen, őszintén vagy bármilyen mo­dor). Ott alapvetően ez ha­tározza meg a vezető és a beosztott viszonyát, még ak­kor is, ha bizonyos szinte­ken a vezető szintén a ki­zsákmányoltak sorába tar­tozik. A munkaerő fogalma itt egyértelmű: valaki, il­letve valakik eladják a mun­kaerejüket valakinek, vagy valakiknek. Túlzott leegyszerűsítés? Inkább a lényeg kiemelése a viszonyok szövevényéből. DE KANYARODJUNK VISSZA eredeti témánkhoz. Nálunk elsősorban a tulaj­don- és osztályviszonyok megváltoztatásával kapott új tartalmat a vezetők és be­osztottak viszonya, s vált egyszersmind bonyolulttá. Mert itt is szükségszerű az alá- és fölérendeltség: a szo­cialista állam sem mondhat le a szervezettségről, a fel­adatok teljesítésének szá­monkéréséről, sőt esetenként a büntetésről sem. A hata­lom gyakorlásában minde­nütt szükség van a munkát, a közéleti tevékenységet, a társadalmi együttélést szabá­lyozó mechanizmusokra. Mégis: aki csak ezt látja, aki csak ezt az oldalt veszi tekintetbe, az akarva-ákarat- lanul a mi társadalmunk lé­nyegét és egyben a szerve­zett munka legfontosabb célját téveszti szem elől. Ne­vezetesen például azt, hogy a dolgozók — beosztásuktól, munkakörüktől függetlenül — az állami, a szövetkezeti tu­lajdon birtokosai. S ilyen minőségükben: valamennyi­ünk joga, sőt sok tekintetben kötelessége is a beleszólás, az állampolgári és egyéb jogok gyakorlása, a szocialista tu­lajdon védelme, gyarapítása, a munkahelyi és társadalmi viszonyok formálása. S ebben az összefüggés­ben már távolról sem te­kinthető személyes ügynek a vezetők világnézete, politi­kai-erkölcsi magatartása, vagy akár figyelmessége, ér­zékenysége a dolgozók min­dennapi, akár személyes gondjai iránt. S az ilyen vezetői megnyilvánulás ép­pen úgy nem nélkülözhető, mint például a szakmai hoz­záértés, a feladatok ellenőr­zésének következetessége és szigora. Ilyen összefüggésben lehet szerepe — és kell is, hogy legyen! — a jó szó­nak, a figyelmességnek, a dicséretnek. Alaposan téved tehát az a vezető, aki mind­ezt alábecsülve, csupán bo­ríték-ügynek tekinti az er­kölcsi-emberi elismerést. Mert az egyéni, sőt a vál­lalati-közösségi gondok is jobban elviselhetők ott, ahol a vezetők tájékoztatják, mi több, beavatják a dolgozókat: ahol a beosztottak nemcsak a munkaerejére, de az eszé­re, a szívére is számítanak. AHOL A MUNKAERŐN nem statisztikai fogalmat, ha­nem gondolkodó, az orszá­gért, az üzemért felelős em­bert értenek. (F. J.) különleges „szülőszobákban” a temperált vízzel töltött zuger üvegékben eddig 60 millió ivadék látott napvilá­got. A következő tíz-tizenkét napban 30 millió növényevő halat — busát és amurt — akarnak keltetni. Az ivadé­kok gondozására külön „halbölcsődéket”, nevelőta­vakat alakítottak ki. Résztvevők Heves megyéből is A gabona­programról Szolnokon Tizenegy megyében, kö­zöttük Heves megye mező- gazdasági üzemeinek gabona- termelését segíti a Szolnoki Gabona és Ipari Növények Termelési Rendszere. Kez­deményezésükre pénteken délelőtt a Szolnok megyei Rákóczifalván fajtabemuta­tóval egybekötött kalászos gabonatermelési tanácsko­zást rendeztek. Ezen a He­ves megyei partnergazdasá­gok képviselői is részt vettek. Dr. Bereczki László, a rá- kóczifalvi Rákóczi Termelő- szövetkezet állami díjas el­nöke nyitotta meg a tanács­kozást. Ezután dr. Szabó Miklós, a Növénytermelési és Minősítő Intézet tudományos osztályvezetője tartott beve­zető előadást, melyben a ga­bonatermelés időszerű kérdé­sei, különösen a fajtaválasz­tás, a helyes agrotechnika és a növényvédelem jelentősé­gét méltatta. Rámutatott, hogy célszerű fajtaössze­állítással többletköltség nél­kül lehet egységnyi terület­ről nagyobb hozamot és ezen keresztül nagyobb árbevételt elérni. Ezt követően dr. Szalai György, a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem Kompolti Kutató Intézetének igazga­tója beszélt arról, hogy nap­jainkban a gabonatermelés meghatározó szerepet tölt be a mezőgazdasági üzemek éle­tében is. Bozsik Zoltán, a Szolnoki Gabona és Ipari Növények Termelési Rend­szerének igazgatója a rend­szer feladatait elemezte a gabonaprogram eredményes megvalósításában. Kiemelte, hogy segítséget nyújtanak a partnergazdaságoknak ahhoz, hogy lehetőségeik szerint nagyobb területen termelje­nek kalászosokat és szakmai irányításukkal évente foko­zatosan emeljék a termés­hozamokat. Ehhez megfelelő iparszerű termelési techno­lógiára, nagy hozamú fajták­ra, valamint a '"hazai és a nemzetközi élenjáró termelé­si tapasztalatok hasznosítá­sára van szükség. Az előadásokat követően gyakorlati bemutatóra került sor, ahol a részt vevő üzemi szakemberek megismerked­tek a jelent és a jövőt szem­léltető hazai és külföldi őszi árpa, búzafajtákból összeállí­tott kisparcellás, illetve nagyüzemi kísérletekkel. A BUBIV veszi a jelzést A nagyobb ütemű lakás­építésekkel egyidőben, a IV. ötéves terv idején a bútor­ipar jelentős állami támoga­tást kapott. A gyárak előtt kettős feladat állt: maxi­málisan elégítsék ki a ma­gyar fogyasztók igényeit, majd exportáljanak gazda­ságosan, elsősorban a tőkés országokba. A lecke első részét többé- kevésbé megoldották; a vá­sárló ízlése, pénztárcája szerint választhat, sőt nap­jainkra a legújabb divatot követő bútorok is mind gyakrabban megtalálha­tók az áruházak kínála­tában. Exportálni, rá­adásul a nagyon igényes tő­kés piacra, a mai gazdasági viszonyok között keményebb dió. „Feltöréséhez” nem elég szépet, divatosat praktikusat kínálni, ha az ár nem versenyképes, meg­hiúsul az üzlet. A Budapesti Bútoripari Vállalat 7-es számú egri gyáregysége „jól veszi a jelzéseket”, ezt bizonyítja dinamikusan fejlődő ex­portja. A 280 dolgozót fog­lalkoztató egri gyár a BUBIV összes tőkés kivite­lének negyven százalékát „hozza", átlagosan 1 millió dollár értékben ad el szé­keket, asztalokat és ebédlő­garnitúrákat az európai tő­kés országokban, illetve az Egyesült Államokban és Ka­nadában. — A divat diktálta piaci igényeket csak akkor tudjuk rugalmasan követni, ha ké­szek vagyunk befogadni az újat, és az áruval időben jelentkezünk — mondja Vermes Ferenc igazgató. — E tekintetben szerencsések vagyunk, hiszen gyárunk kicsi, néhány termékre spe­cializált. Borovi fenyőből, tölgyből, bükkből készülnek, elsősorban hazai fából. Mi­vel az erdőgazdaságok is exportérdekeltségűek, ese­tenként olyan különös hely­zetbe kerülünk, hogy a szép fát már eladták, az ipar a gyengébb minőségűt kapja, ebből kell tetszetős bútort előállítanunk. Persze az is igaz, a nyersfát néha ked­vezőbb feltételek mellett le­het értékesíteni, mert akad olyan gyártmány is, amiért a partner csak az önköltségi árat fizetné meg... — Sok múlik tehát a ter­vezésen, kivitelezésen, nem utolsósorban az áron. A BU­BIV hogyan tud megfelelni e követelményeknek? I — Gyártmányaink húsz­huszonöt százaléka mindig új. A tervek a budapesti gyár iparművészeinek asz­talán, illetve a külföldi prospektusok, a vevők konk­rét megrendelései alapján készülnek. Az automatizálás, egy-egy új technológia meg­honosítása, például a felü­letkezelés korszerűsítése — amin most dolgozunk —, nemcsak termelékenységün­ket, bevételünket növeli, de a bútor eladhatóságát is. Legutóbb, a koppenhágai vásáron több nyugati part­nertől kaptunk olyan jel­zést, ha a faanyag felületét speciális eljárással sikerül öregbítenünk, azaz antikká tennünk, vevők lennének. Nos, a technológiát sikerült megszerezni, ha az első da­rabok tetszenek, a dánok először 1500, majd további 25 ezer széket vásárolnak. E termékünk iránt érdek­lődnek az USA-ból is. Az üzlet érdekében már csak azért is megteszünk min­dent, mert gyárunk több millió forintos hitelt vett fel, amit a termelés auto­matizálására használtunk. A BUBIV egri gyárát nyolcéves exportkapcsolat fűzi a skandináv piachoz. Legnagyobb vevőjük a vi­lághírű svéd Ikea-cég. Az Egerből útnak induló székek, asztalok, ebédlő­garnitúrák vasalással készül­nek, nem pedig ragasztás­sal, ezáltal teherbírób­bak. Szállításuk, raktáro­zásuk egyszerűbb, mivel szétszerelve kerülnek a vevőhöz, aki a mellékelt rajz alapján néhány perc alatt maga állítja össze. Előny az is, hogy a szét­szerelt elemek jól csomagol­hatok, így szállítás közben sérülés nincs. — A hazai kereskedelem nem rendel ilyeneket, pedig raktárgondokkal küzd — mondja az igazgató. — A vásárlók a lakások méreté­ből adódóan a kicsi, variál­ható, olcsó bútorokat kere­sik, amelyekből kapacitás­gondok miatt szinte nem tudunk eleget gyártani. Ha­sonló okok miatt a szocia­lista országok piacán alig négymillióért adunk el pedig a kereslet óriási. A BUBIV egri gyárában már a szeptemberi BNV-re készülnek. Az Otthon ’83 cí­mű kiállításon a belföldi piacra ebédlőgarnitúrákat is kínálnak majd. A vásá­ron bemutatott termékek már az év végén kaphatók lesznek az üzletekben. Fazekas Eszter Kikelt a ponty,jön az amur

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom