Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-15 / 114. szám
3 NÉPÚJSÁG, 1983. május 15., vasárnap ÉLETFORMA LETT Utazás, üdülés elérhető áron... A világ turizmusát regisztráló, a számokat értékelő szakembereknek meglepetést hozlak az 1982. évi adatok; a gazdasági válság a vártnál kevésbé hatott lankasztóan az utazási kedvre. Az idegenforgalom lényegesen kisebb mértékben csökkent, mint a nemzetközi kereskedelem, amiből arra lehet következtetni, hogy az utazás — legalábbis a fejlett országokban — az életforma szerves részévé vált. A takarékosságra kényszerülő családok nem elsősorban az ország- és világjárásról mondanak le, hanem más kiadásaikat igyekeznek mérsékelni. Igaz, hogy az útra kelők általában közelebbi célországot választanak, olcsóbb Hotelekben szállnak meg, igyekeznek kevesebb pénzért turistáskodni, nyaralni, de az utazáshoz, a környezetváltáshoz — úgy tetszik — ragaszkodnak. Mindezt a WTO — az idegenforgalmi világszervezet — adatai bizonyítják. Hasonló következtetésre juthatunk akkor is. ha a magyar állampolgárok utazásait vizsgáljuk. Valamelyest mérséklődött az országhatárt átlépők száma, különösen azoké, akik tőkés országokat kerestek fel, ugyanakkor nőtt a belföldi turizmus résztvevőinek aránya. Vagyis mi is az olcsóbb, a szerényebb üdülési lehetőségeket keressük. Keressük, de alig találjuk, holott a megnövekedett szabad idő — évente több mint száz a munkaszüneti napok száma — és az egészségesebb életmód azt diktálja: utazzunk, nyaraljunk többet. Az ám, de hová? Akinek jut az idén beutaló szakszervezeti vagy vállalati üdülőbe, azoknak nem okoz gondot a kérdés, hiszen a szociálturisztika még a nemrégiben megemelt árakon is lényegében mindenki számára megfizethető. Megfizethető, de nem elérhető, mert egyegy beutalóra olykor nyolcan-tízen pályáznak, persze csak akkor, ha a nyári főszezonra szól. Más időszakokban viszont olyan pompás, korszerű vállalati nyaralók is üresen, kihasználatlanul állnak, mint például a siófoki Ezüstparton sorakozó új, fűthető épületek. Igaz, hogy az iskolai tanítás lehetetlenné teszi az őszi-téli családos üdülést, és az is sajnálatos tény. hogy a Balaton-part főszezonon kívül időszakokban egyelőre kevés szórakozási alkalmat kínál. A meglévő lehetőségek kihasználásának mégis az a legfőbb akadálya, hogy nálunk az üdülés és a nyaralás közé egyenlőségjelet tesznek az emberek. Pedig üdülni, pihenni különösképpen nemcsak nyáron lehet. Az elő- és utószezoni üdülési lehetőségekre már- csak azért is érdemes jobban odafigyelni, mivel ilyenkor az egyébként elérhetetlen áru szállodák is alaposan, olykor 40—60 százalékkal mérsékelik áraikat. Nem is szólva az utazási irodák által szervezett programokról, amelyek tavasszal, őszszel, télen kifejezetten olcsók, még akkor is, ha külföldre, a szomszédos baráti országokba invitálják az utasokat. Persze, beutaló nélkül is lehet elérhető áron nyaralni. Itt vannak például a kempingek, és nemcsak a Balaton-partiak! Hogy csak néhány példát említsünk. Agárdon, Baján a Petőfi szigeten, Csongrádon, Esztergomban, Győrben, Harkányban, Komáromban, Mezőkövesden, Miskolc-Tapolcán, Nyíregyháza-Sóstón, Or- fűn, Sikondán, Szarvason, a szolnoki Tiszaligeten Tatán, az öreg-tó partján és másutt szép zöld környezetben, melegvizes zuhanyozókkal felszerelt kempingek várják a sátorozókat. Aki a nyaralásnak ezt "á módját választja, azzal is mérsékli kiadásait, hogy nem kell vendéglőbe járnia; a kempingezés örömeihez a szabadban való főzés-sütés is hozzátartozik. Nem fedeztük még fel eléggé az úgynevezett fizetővendéglátó hálózatot sem; A falusi turizmus nem véletlenül jött divatba szerte a világon, a falu, a tanya hangulata, a természet közelsége különösen a városlakó számára vonzó, és kárpótol az összkomfort esetleges hiányáért. Valaha igen elterjedt volt a városi és a falusi gyerekek csereüdültetése; gazdasági helyzetük indokolja, hogy újra felfedezzük a nyaralásnak ezt a formáját. És nem csupán a gyerekek számára. Sajnos nincs utazási iroda, amely a partnereket összehozná, az ilyen üdülést megszervezné, az ügy tehát egyelőre a családok leleményén múlik. Amint általában az is, hogy ki-ki megtalálja a neki, családjának leginkább megfelelő utazási, üdülési formákat, időszakokat, célpontokat. G. Zs. JÓZAN KOCKAZATVALLALASSAL Maga keresi partnerét MOBILIA néven alakítottak közös vállalatot a bútoripar exportjában különösen érdekeltek: az Agria, a Balaton, a Bácska Bútorgyár, a pécsi Bútoripari Vállalat, valamint a Generál- impex Külkereskedelmi Vállalat. Ma már a jó bútort is nehéz külföldön eladni. Érthető tehát, ha a gyárak értékesítési gondokkal küszködnek. Éppen ezért az új társulás — mint Szalay Ferenciül, az Agria igazgató- helyettesétől megtudtuk, az eddigiektől eltérő külkereskedelmi munkával kívánja exportját növelni. Ennek egyik fontos eleme a sok- csatornás értékesítési rendszer, ami a korábbinál jóval munkaigényesebb, de több eredményt ígér. A MOBILIA maga keresi meg a külföldi partnereket, így könnyebben megismeri a piacot és jobban tud alkalmazkodni hozzá. Az exportfejlesztő társulás létrejöttével sikerült kiküszöbölni, hogy a bútorok többkis- és nagykereskedőn át jussanak el a vevőhöz, ami hajdan az árakon is meglátszott: a fogyasztó drágábban vásárolt, míg a gyártó kevesebb hasznot könyvelt el. A bútorok jelentős részénél a gyárak külföldi kárpitszövetet használnak föl, ezért az alapítók a közös vállalatba szerették volna bevonni a Hungarotex Textil-külkereskedelmi Vállalatot is, hogy egy kézbe kerüljön az export és az import. De a Hungarotex óvatos, egyelőre nem volt hajlandó a társulásra. A közös vállalat az év második felében kezdi meg működését. F. E. ( Ilyen állapotban érkezett Hatvanba a szalonkocsi (Fotó; Szabó Sándor) Született nyolcvanöt éve, Uradon Irat egy veterán védelmében C lőször is engedjék ™ meg, hogy bemutassam • új, de nem éppen ifjú ismerősömet! Udvari termeskocsinak hívják, született 1898-ban, Aradon, éspedig Weitzer János gépgyárának köszönhetően. Szolgálta Ferenc József császár és király ' őkegyelmességét, no és szűkebb kabinetjének nagy tekintélyű tagjait. Bejárta a monarchia országait, gurulván kilométerek megszámlálhatatlan ezerét. Luxus-kivitelben vajúdott e világra, de ideje telvén levitézlett, mindjobban aláadta, és mit tesz isten: nemrég a hatvani pályaudvar egy eldugott szegletében találkoztam vele. A termeskocsi, az egykori császár és király, valamint kormányának, retye- rutyájának e hű szolgálója tehát vénségére, kimustrált- ságának végnapjaira ilyen „póri” világba került. Bár a tárgyi hűséghez tartozik az is, hogy az idő vasfoga legfeljebb külső cicomáit kezdte ki igazándiból. Vasutas barátom szakvéleménye szerint ugyanis a „szíve” olyan, akár ifjú korában. Ami „túlélte” az Idők múlását Vasszerkezete, kerekei, továbbá külső váza, belső nemesfa burkolata közel a századik születésnaphoz is szolgálnának még. Csak éppen egy kicsit ki kellene — úgymond — glancolni! Vannak is ilyen törekvések Hatvanban, noha nem teljesen egyértelmű a beavatottak hozzáállása. A buzgó többséggel, a „regenerálást” akár önként vállaló szakmunkásokkal szemminő kedves, közeli helyre, kirándulásképpen, hangulatos utazásként. Esküszöm, magam leszek az első, aki bilétát vált erre a nosztalgia járatra. Hát tessék, elvtársaim, urak, feladatott a lecke, vagy inkább egy pompás lehetőség, ami mindjárt válaszom is a patetikus kérdésre: nosztalgia, vagy értékőrzés?! Ugyanis mindegy végül, hogy útra kel az őszön, avagy az állomásépület elé kerül a hajdani fényében helyrehozott termes- kocsi. Az mindenképpen a múlt egy darabkája lesz, méghozzá kamatoztathatóan. Föl tehát, vasutas barátáim, tegyétek a szívetek szerint valót, általa még önmagatok, szakmátok önbecse is megnövekszik. De az első járat indításakor ne feledkezzetek meg rólam ... ! Moldvay Győző A helyre- állítás előtt az egykori tárgyalások színtere ben ugyanis némely fa- nyalgók fenntartással viseltetnek. Minek ez a hecc? Már megint nosztalgiázunk? Egyáltalán miként szolgálhat ma egy császári és királyi termeskocsi? A maga helyrepofozott pompájában főúri és szárnysegédi hálószobáival, utazó-társalgó termecskéjével ? Én a vállalkozó szelleműekkel tartok! Mert amennyire nosztalgia e nyűhetetlen guruló lakosztály, legalább annyira értékmentés, értékőrzés is, ha illően nyúlnak hozzá. Mert ugyebár a. hatvani pályaudvar ősmozdonyának oldalán akár vasúttörténeti emlék lehet, horribile dictu: utastermében vonatra várókat szórakoztató kisgrafikai, kisplasztikái kiállításokkal. Vagy — ha már nosztalgiát emlegettünk — indítsák el gazdái olykor, mozdony után kötve, valaA GÖRÖG-MAGYAR ELŐTT A szurkoló mélylélektana ,nS>',em t A szurkoló a homo sapiens különleges alfaja (válfaja, kitenyésztett változata). Érdekes, hogy ez az embertípus 1 történelmileg páratlanul rövid idő- alatt önállósult, szakadt le az emberiség nagy, egységes fájáról és alkotott jól elhatárolható különleges csoportot. A szurkoló mint olyan, tipikusan a XX. század szülötte, egyes szociológusok szerint végterméke, amelyet a nagyipari nagyárutermelő kenyeret és ünnepi játékokat elnevezésű össztársadalmi labdarúgás hozott létre. Orvosilag kimutatható, hogy a szurkoló, vagy inkább nagy Sz-szel a Szurkoló szervezetében funkcionális elváltozások fedezhetők fel. Vércukorszintje sokszorosa az átlag honpolgárénak. A belsS elválasztású, úgy- . nevezett szekréciós mirigyek termelése pánikszerű ingadozásokat mutat kilencven percen belül. Legfőbb eltérést azonban mégsem e téren kell keresnünk. önként jelentkező szurkolókon szigorúan ellenőrzött kísérleteket végzett egy klinikai csoport. Elektródákat helyeztek el a páciensek fején, amelyek kóros eltéréseket mutattak ki a mérkőzés , mintegy 89,9 perce alatt. Ä Szurkoló egy másodpercig — a kezdéskor — a tetszhalál állapotában leledzik ugyanis. A tíz vizsgált személy közül kilencnek merült fel az agyában a gyilkosság valamiféle módozata, amikor a kedvenc csapat egy-egy állásnál kihagyta a megítélt tizenegyest. A tizedik személynél semmiféle változást nem jeleztek a műszerek, de később kiderült, hogy ez a szurkoló eredetileg a Vác —Taktaharkány között megrendezendő traktorosversenyre igyekezett, s csak véletlenül tévedt a stadionba. Az orvosok mellett működő nyelvészbizottság legöregebb professzora szinte örömújjongásban tört ki, mert a játékvezetővel kapcsolatban megemlített ló nemiszervére olyan kifejezést használt az egyik drukker, amely fényesen igazolta a magyar—vogul % nyelvrokonságot, míg egy bekiabálás a vér szerinti rokonokra célozva a kabar törzsek nyelvészeti utóhatását bizonyította. A focirajongó azonban nem a lelátón csillog igazán. Kibontakozási helye, virulási környezete a talponálló, a bisztró, a kiskocsma, a baráti összejövetel. Itt lehet közkinccsé tenni igazán történelmi műveltségét. Itt áll be a döbbenetes és néma csend, amikor Czeczi bácsi megmondja, hogy miért nem ment be az a lövés, amit Czibor az uruguayi kapus, Maspoli hálója felé bombázott az első félidő harmincnégy és feledik percében. Továbbá Czeczi bácsi azt is tudja, hogy miért állították be azon a bizonyos meccsen Ombódit az Üllői úti pályán, és Gerendás miért veszett össze ... Na, de ez már a múlt, amelyben csak fényes és még fényesebb győzelmek voltak. A jelenről csak szarkasztikus stílusban lehet tárgyalni. Czeczi bácsi, kezében a Népsporttal, tömör drámaisággal hülyézi a szövetségi kapitányt, hogy miért kell még mindig Törővei próbálkozni. Persze, mert tizenhat évvel ezelőtt a ba- latonlellei strandon két testcsellel sikerült elmennie a lángossütő nyolcéves fia mellett. Na és Ebedli? Miért kell most előkotorni Ebedlit, aki nyolc évvel ezelőtt adta az utolsó használható labdát, akkor is azért, mert fel akart szabadítani és lecsúszott a lábáról a bőr, különben is olyan szélvihar volt, hogy szöglet helyett az ellenfél tizenhatosa elé került a laszti. Ugyanez a Czeczi bácsi, ha győz a csapat, másnap fröccsbe potyogó könnyekkel esküszik örök hűséget Ebed- linek, Törőnek és a szövetségi kapitánynak, valamint szerényen, de jól hallhatóan megjegyzi, hogy ugyebár, ő megmondta... Egyébként a szurkoló mindent előre megmond — utólag. És amit kimutattak még a kutatások: mindig, minden körülmények között neki van igaza. Ebben az egyben azonban hasonlítanak, és nem is kicsit, többi embertársaikhoz is. Szigethy András Bteget utoljára jó néhány évvel ezelőtt irigyeltem. A* öcsémet, aki mandula-gyulladása miatt édesanyánktól kivételes befőttellátásban részesült. En csak szárazon nyelhettem mellette. Most a gyöngyösi kórház személyzeti osztályán Vass Józsefet kezdtem el irigyell- ni. Pedig műtötték. Dr. Pintér László főorvos azt is elmondta, hogy az operáció nagyon jól sikerült, a gyógyulás igen gyorsan folyik, a beteg hazamehet. A beteg... Vass József — nem tévedés — 98 éves. Feleségével 63 éve él együtt. Nyugdíjas MÁV-alkalmazott. Töb mint hat évtizede telepeded le Gyöngyösön. — Az első világháború frontjait mind végigjártam, ott sem esett semmi bajom. Azóta pedig...? Egy kis nátha és néhány évvel ezelőtt egy műtét: sérvről. Naponta egy fröccs, séta, újság, olvasás és szellemi frisseség. A két öreg szülőről a lányuk gondoskodik. Nézem az idős embert aki kényelmetlenül érzi most magát, mert nincs frissen borotválkozva és emiatt egy kicsit idősebbnek látszik annál, amennyi éves, magyarázza aggályoskodva. Nézem őt, hallgatom tagolt beszédét és közben arra gondolok, bár engem is szürke hályogról operálna meg Pintér főorvos 98 éves koromban. Nem titkolom: irigylem az öreg urat. (gmf)
