Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-12 / 85. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. április 12., kedd 3* Gyorsabb építkezés: az alapokat is előre gyártják Ezentúl nemcsak a ház, hanem az alapja is készülhet előre gyártott elemekből. A panelházak úgyneve­zett fogadószintjének betonozása hat hétig tart, a Budapesti Lakásépítő Vállalatnál készülő előre gyártott elemekből való összeállítása mindössze két hétig. Az idén már 980 házgyári lakás alapozását gyorsítják meg az új módszerrel. A képen: az előtérben készül a sablon, a háttérben a kész alapelem, a levegőben az előre gyártó telepen (MTI fotó — Balaton József felv. — KS) KÉT-HÁROM NAP Számítógépben a cukorgyártás Elektronikus számítógép tartja nyilván a magyar cu­kortermelés minden adatát: a Cukoripari Szolgáltató Vállalat budapesti központ­jában gépesítették az ügy­vitelt. A Videoton—30 típusú számítógép beállításához szükséges költséget a cukor­gyárak vállalták, összesen 1,7 millió forintot fordítot­ták a korszerű ügyviteli rendszer kiépítésére. A be­rendezés egyetlen gomb le­nyomása után olyan bonyo­lult, összetett adatsorokat közöl, amelyek összeállítá­sához nagyszámú tisztviselő­re lenne szükség. A gép nemcsak a szolgál­tatási központnak ad útba­igazításokat, hanem adatait lehívhatják a cukorgyárak is. A gépre bízták egyebek között az elszámolást; a ter­melő által leadott cukorré­pát ugyanúgy nyilvántartja a készülék, mint például azt, hogy mennyit fizetett érte a cukorgyár. A teljes elszámolást két-három nap alatt kapják kézhez az ér­dekeltek. A gép tévedhetet­len, ennél fogva a reklamá­ciók száma is minimálisra csökkent. Az adatok körét újabban, tovább bővítették, a Videoton—30 már nemcsak a termelőüzemeket tartja „emlékezetében”, hanem 1700 táblát — földterületet is —, ezzel értékes informá­cióhoz juttatva a gazdaságo­kat és nemkülönben a fel­dolgozókat. A vállalat terve szerint a cukorgyárak bérel­számolását is beprogramoz­zák majd a berendezésbe és megbízatásokat is elvállal­nak. A beruházás gyorsan kifi­zetődik, csak az elmúlt évi mérlegbeszámolók készíté­sének „gépesítésével” négy- százezer forintot takarítottak meg az üzemek. Számítások szerdint egy év alatt megté­rül a beruházás. (MTI) HATÁROZAT ÉS EGYENSÚLY (IV/1.) Eredmények és gondok az élelmiszer-gazdaságba Beszélgetés Somodi Lajossal, az MSZMP Heves megyei Bizottságának osztályvezetőjével Alig öt esztendő telt el azóta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1978. március 15-i ülésén komplex módon értékelte a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetét. Határozata megerősítette bevált agrár- és szövetkezetpolitikánkat, valamint kijelölte feladatait a nyolcvanas évek­re is: „A mezőgazdaság nagyüzemi bázisára alapozva az egész élelmi­szer-termelés összehangolt, intenzív és hatékony fejlesztését kell megol­danunk... Agrárfejlődésünk kipróbált úton halad tovább, a változó kö­rülményekhez igazodva. Segíti a lakosság kiegyensúlyozott élelmiszer- ellátását, növekvő exportjával pedig javítja a népgazdaság egyensúlyi helyzetét. A Központi Bizottság ve­zérfonalat adott a további feladatokhoz. Ezt alapul vé­ve az MSZMP Heves megyei Bizottsága 1978. március 30-i ülésén értékelte megyénk élelmiszer-gazdaságának hely­zetét és határozatot hozott annak továbbfejlesztésére. Hatására kedvező folyamat indult el, amelynek jelentő­ségéről és eddigi eredmé­nyeiről beszélgettünk Somo­di Lajossal, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetőjével. — Hogyan fejlődött az elmúlt öt évben megyénk mezőgazdasága? — Hevesben a mezőgazda- sági termelés évente 3—4 százalékkal növekedett és valamelyest meghaladja a tervezettet. Szerkezetében alapvető változás nem tör­tént, bár az utóbbi időben a mezőgazdasági tevékeny­ségen kívüli melléküzem- ágak dinamikusan fejlődtek. Kedvező, hogy a kalászos gabonafélék vetésterülete jelentősen nőtt, ugyanakkor gondot jelent, hogy a kuko­ricatermelés évről évre fo­lyamatosan mérséklődik, s nem megnyugtató a zöldség­termő terület csökkenése sem. A szőlő terméshozama a múlt évi kiemelkedő ered­mények ellenére is elmarad a korábbi évek átlagától. Az elmúlt fél évtizedben jöve­delmezőségi gondok miatt tovább csökkent a tehénlét­szám az üzemekben, miköz­ben jelentősen emelkedett a tejtermelés. Növekedett a sertés- és a baromfiállomány is, a juhlétszám ugyanakkor valamelyest csökkent. Ki­emelném, hogy szélesedett a nagyüzemeknek a háztáji és kisgazdaságokat segítő, irá­nyító tevékenysége, különö­sen az adottságoknak meg­felelő zöldség- és gyümölcs- termelésben. A háztáji ál­lattenyésztés fejlődése vi­szont szerényebb volt. — Miként alakult az élelmiszeripar termelése? — A vállalatok gazdálko­dása az eltelt öt esztendő­ben kedvezően alakult, mi­közben a Konzervipari, a Dohányipari, a Borgazdasá­gi és a Cukoripari Vállala­tok Trösztjének megszű­nésével önállóságuk jelentő­sen nőtt. örvendetesen ja­vult az élelmiszeripari vál­lalatok és a mezőgazdasági nagyüzemek termelési kap­csolata. A Hatvani Konzerv­gyárban, illetve a Mátravi- déki Cukorgyárakban az időközben megvalósult re­konstrukciós fejlesztések le­hetővé tették a termelés bővítését és az export foko­zását. Az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát to­vábbra is eredményesen irá­nyítja a termelési rendszeré­hez tartozó mezőgazdasági üzemek szőlőgazdálkodását. Gondot okoz ugyanakkor, hogy még mindig nem kez­dődött meg a Heves me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat további kor­szerűsítése, amely mind a termelést, mind pedig az ér­tékesítést kedvezőtlenül be­folyásolja. — Mit tettek a gazdasá­gok a termelőalapok gazdaságosabb kihasz­nálásáért, az üzem- és munkaszervezés javításá­ért? — Jelentős eredmény, hogy a gazdaságokban éssze­rűbbé vált a földhasznosítás és a mezőgazdaságilag nem művelt területek nagysága 1977 óta jelentősen csökkent. Ehhez kapcsolódik, hogy az elmúlt időszakban az adott­ságokhoz jobban igazodó ter­melési szerkezetet alakítot­tak ki. Előrelépés történt a nagyüzemi művelésre nem alkalmas termőterületek hasznosításában is, főleg Eger, Gyöngyös és Hatvan környékén. Megyénkben a külszíni bányaművelés során visszanyert földek újból ter­mővé alakítása megkezdő­dött, de ütemesen lassú! Az üzem- és munkaszerve­zésben is van előbbre lépés. A mezőgazdasági nagyüze­mek döntő többsége ágazati rendszerben dolgozik, amely korszerű irányításnak tekint­hető! A gazdaságok egy részében viszont még ma sem kielégítő a munka­fegyelem, nincs biztosítva a tevékenységekhez szüksé­ges feltételrendszer. Jórészt ezzel magyarázható, hogy az eszközök, gépek kihasználá­sa sem megfelelő. Az el­múlt fél évtizedben sokat javult az üzemekben a veze­tés színvonala. A növekvő gazdasági feladatokhoz iga­zodva a megyei párt-, álla­mi és érdekképviseleti testü­letek kiemelten foglalkoztak a káder- és személyzeti munkával. Javaslatukra több üzemben került sor az első számú vezetők cseréjére. Az újonnan megválasztott ve­zetők tapasztalataink sze­rint rátermettek, cselekvő- készek és megfelelő munkát végeznek. — Hogyan fejlődtek az üzemek közötti együtt­működések, léptek-e a gazdaságok az energia­felhasználás ésszerűsí­tésében, a melléktermé­kek és a hulladékanya­gok hasznosításában? — A Központi Bizottság határozatának megvalósí­tására megyénk élelmiszer- gazdaságában is kiszélesed­tek a biztonságosabb ter­melést elősegítő együttmű­ködési formák. Ezek egyike, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek nagyrészt valamilyen orszá­gosan elismert termelési rendszer szakmai segítségé­vel szervezik munkájukat. Ennek nyomán a szántóte­rület több mint felén ipar­szerű termelést valósítanak meg növekvő hozamokkal, főleg kalászosokból, kukori­cából, napraforgóból és ugyanez vonatkozik az ál­lattenyésztésre is. örvende­tes, hogy új társulások is alakultak megyénkben, főleg a juhászaiban és az erdő- gazdálkodásban. Az is elisme­résre méltó, hogy ma már nincs Hevesben olyan mező- gazdasági üzem, ahol ne mérnék az erőgépek üzem­anyag-felhasználását. Egyre több helyen hasznosítják a hulladékokat energiater­melésre. Például a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daságban a faaprítékot, a Gyöngyös—domoszlói Álla­mi Gazdaságban kísérlet­ként szőlővenyigét használ­nak az olajfűtés helyette­sítésére. Említést érdemel az úgynevezett geotermikus energia alkalmazása is, pél­dául Tiszanánán, ahol tüze­lőolaj helyett a termálvíz energiáját hasznosítják. Ter­jed az energiatakarékos nedves kukoricatárolás is. — Az említett gondok megszüntetésére me­lyek a további feladatok Heves megye élelmi­szer-gazdaságában? — A nyolcvanas években — a Központi Bizottság ha­tározatának szellemében fontos —, hogy megyénk mezőgazdasági üzemei és élelmiszeripari vállalatai termelésüket még inkább a bel- és külpiaci igényekhez igazítsák! Az adottságoknak megfelelően a gabona-, a zöldség- és a szőlőtermelés növelésére nagyobb figyel­met fordítsanak. Az állat- tenyésztés eredményének ja­vítására emeljék a rét- és legelőgazdálkodás színvona­lát. Bővítsék a melléküzem- ágakat, az erdőgazdálko­dásban pedig erősítsék az együttműködéseket. A terme­lés növelésének a jövőben is fontos része marad a háztáji és kisgazdaságok nagyüzemi támogatása. El­engedhetetlen, hogy tovább csökkenjenek az egyes me­zőgazdasági üzemek gazdál­kodásában levő indokolat­lan különbségek! Az élel­miszeripari vállalatok a meglevő berendezéseik és a technölógiák jobb kihaszná­lására törekedjenek. Párt- bizottságunk továbbra is szorgalmazza a Heves me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalatnál a rekonst­rukciós program megvalósí­tását, valamint az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinátnál az új szőlőfel­dolgozó, tároló és palacko­zó építését. A Központi Bi­zottság 1978. március 15-i, illetve az MSZMP Heves megyei Bizottságának ezzel összefüggő 1978. március 30-i határozatai hosszabb távra szóló feladatokat tartalmaz­nak. Ezek következetes meg­valósításán munkálkodunk a jövőben is. — Köszönjük a beszél­getést. Mentusz Károly A hét öröme-gondja Erken- Tízéves házasság, sok ajándékkal. - De várat magára az iskola, a rendelő felújítása. - Kitüntetett vöröskeresztesek, versenygyőztes ke­reskedők. - Nincs tűzoltó-utánpótlás, lesz viszont kútvízgáztalanító Most tíz esztendeje, hogy Erk, a szomszédos Tarnaörs házastársa, társközsége lett. Akár jubileumnak is nevez­hetjük tehát tegnapi látoga­tásunkat Csintalan György- né társadalmi tanácselnök­helyettesnél, aki fő hivatása szerint a helyi általános is­kola nevelője. Amikor Papp István elnökkel betoppa­nunk hozzá, ezért kezdődik disputánk egy kis visszapil­lantással. Ahogy mondandó­ja elején megjegyzi: tíz év­vel ezelőtt a falubeliek né­mi fenntartással fogadták a társközségi minősítést, de aztán egyre többen rájöttek, hogy az összevont pénzeszkö­zökből jobban lehet gazdál­kodni. — Felsorolni is nehéz, mi­vel gazdagodtunk egy évti­zed során, de a beruházások élére mindenképpen az 1975- ben átadott vízmű kívánko­zik, amellyel megoldódott az ezerlelkes Erk egészséges vízellátása — mondja Csin­talan Györgyné. — A Tárná­méra és Vidéke Áfész ezzel párhuzamosan korszerűsítet­te itteni üzlethálózatát, amelyből különösképpen a Jónás Andrásné vezette ön­kiszolgáló vegyesüzlet emel­kedik ki jó áruellátásával, szorgos kiszolgálóival. Ered­ményük alapján most nyer­ték el a legjobb brigád cí­met, ami mögött százhat százalékos bevételi tervtelje­sítés és megközelítően hét­millió forint forgalom húzó­dik meg. Létesült aztán gáz­cseretelep Erken, amely az egész Tárná mentét ellátja pébégázzal. Űj egészségházat, postaépületet kaptunk, és kilométerekben mérhető a Jókai, a Rákóczi utcákban végzett útfelújítás, vagy a Fő tér körforgalmának kiépíté­se, illetve az orvosi rendelő­ig megépített útburkolat. Ha ezt mind összeszámolnánk, millió forintokra rúgna a ta­nácsi beruházás, felújítás összege. Persze, minden jogok el­lenére maradt gondja a tár­sadalmi elnökhelyettesnek és a tizenhárom főnyi tanácsta­gi csoportnak erre az eszten­dőre is. Mást ne mondjunk, a legutóbbi falugyűlésen igen sokan követelték a Lenin úti járdázat, valamint az is­kola és az orvosi rendelő rendbetételét, mások óvodai csoport létesítéséért protes­táltak. — Öröm, hogy legtöbb ilyen gondunk megoldása fé- lig-meddig már sínen van — folytatta Csintalan Györgyné. — A járdaépítés anyagkölt­ségét a közös tanács bizto­sította, és amennyiben Pal­la Istvánná, Várdai László tanácstagtársaimmal kellő társadalmi munkást tudunk csatasorba állítani, rövidesen megkezdődhet a kivitelezés. Csaknem félmillió forint az iskola nyári tatarozására, az olajkályhák kiváltására, va­lamint az orvosi rendelő és szolgálati lakás tetőszerke­zetének felújítására is bizto­sított, és mind e munkákat a Dózsa Termelőszövetkezet építőbrigádja a nyári szünet­ben elvégzi. Ami egy helyi, vegyes óvodai csoport bein­dítását illeti? Kedvezőek a kilátások. Elhelyezendő gyer­mek bőven van, az iskola karbantartó munkái során pedig kialakítható az a he­lyiség, amely a 20—25 főnyi csoportot fogadná. Ez eset­ben megvan minden kilátá­sunk, hogy megyei hozzájá­rulást is kapjunk a csoport­fejlesztéshez. A községben egyébként igen jó vélemény alakult ki az iskolai tantestületről, amelynek minden tagja — lévén falubeli születésű — több irányú társadalmi mun­kát fejt ki szíves-örömest. Tóthné Tomcsányi Ilona ré­vén föllendült a Vöröskereszt szervezet munkája és a vér­adómozgalom 25 éves évfor­dulóján két helybéli asszony, Éliás Pálné és Fehér Lász­ióné is a megyei elnökség kitüntető plakettjében része­sült. Többen Németh József népfrontelnök munkáját se. gítik, mint például Nagy Sándorné nőfelelős, vagy pe­dig közművelőként dolgoz­nak. Hogy mindemellett hol szorít a cipő? Az utóbbi idő­ben legtöbb gondja Rócz Kálmán önkéntes tűzoltópa­rancsnoknak adódott, mert hogy hiába a jó felszerelt­ség, Erken nincs olyan után. pótlás, mint Tarnaörsön: ke­vés a fiatal. És még egy so­kat hangoztatott problémáról ne feledkezzünk meg! A kö­zös vízmüvet tápláló Jókai úti kút vize igen gázos; egészségtelen is talán. De nem messze a megoldás. Papp István, a közös tanács elnöke mondja, hogy a he­vesi vízmű vállalatnál már készül a gáztalanító beren­dezés, amit rövidesen bele­építenek a vízhálózatba. Moldvay Győző

Next

/
Oldalképek
Tartalom