Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-28 / 99. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. április 28., csütörtök Hatvani Galéria-naptár Négy új kiállítás - Csontváryra emlékeznek — A pódiumon Hernádi Judit, Szombathy Gyula — Duna-kanyar: Ruttkai Évával, Sztankay Istvánnal — Különbusz Esztergomba Ma csütörtökön este 6 órakor Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára nyitja meg azt a kettős kiállítást a Hatvani Galériában, amelynek művészei — Gödör Kálmán festő, Pálffy Katalin szobrász — több vonatkozásban kötődnek a településhez. Gódor Kálmán itt született, ma is itt él, Pálffy Katalin pedig Hatvanban letelepedett szülei révén került szoros kapcsolatba a várossal. A megnyitó ünnepség műsorában Oláh Zoltán és Papp Attila, az állami zeneiskola művésztanárai működnek közre. Ez a két önálló kiállítás egyébként május 15-ig lesz nyitva, hogy utána — május 21-i ünnepi aktus keretében — „Nógrád bemutatkozik” címmel a szomszéd megye két kiemelkedő képességű alkotójának nyújtsanak szereplési lehetőséget a galéria termei. Ekkor a földszinten idős Szabó István Kossuth- díjas szobrászművész faszobrait, az emeleten pedig Iványi Ödön akvarellfestmé- nyeit mutatja be a helyi műpártoló közönségnek Gé- czy János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára. A képzőművészeti szabad- egyetem „Magyar mesterek” sorozatának újabb témája Csontváry Kosztka Tivadar festészete lesz. Munkásságáról május 9-én, hétfőn este fél 7-kor dr. Losonci Miklós műtörténész tart diaképes előadást, amelyet délután fél 4-kor a Kossuth téri leánykollégiumban is megrendez a galéria. A Vi- lágtükör-sorozatban, május 23-án, hétfőn este fél 7-kor Peruval ismerteti meg hallgatóit zenés, diaképes élménybeszámoló keretében Ördög Mária, a galériában már hatalmas sikerrel bemutatkozott Tomkins ének- együttes tagja. Még mindig a művészeti ismeretterjesztést szolgálva: május 30-án, hétfőn este fél 7-kor képző- művészeti könyvvásár lesz a galériakertben, és a vásár vendégei Csapó György művészeti íróval találkoznak, hogy elbeszélgethessenek vele két legutóbb megjelent művéről, amelyek egyike a szentendrei Ilosvai Varga István festészetét tárgyalja, a másik pedig művészportrék írott gyűjteménye. A nagy érdeklődésre tekintettel a Galériapódium május 11-én, szerdán este 8 órakor kimozdul megszokott helyéről, hogy a Damjanich Szakmunkásképző Intézet nagytermében nyújtson lehetőséget Hernádi Judit, Szombathy Gyula zenés műsorának, amelyhez a kíséretet a Gyarmati—Jávori duó szolgáltatja. És ahogyan korábban jeleztük, ugyancsak a Damjanich Szakmunkásképző Intézetben rendezik meg május 25-én, szerdán este fél 9-kor a Galériajátékszín harmadik bemutatóját. Ezúttal Karinthy Ferenc Duna-kanyar című zenés játéka kerül színre Ruttkai Éva Kossuth-díjas és Sztankay István érdemes művész felléptével, míg a színdarab zenei kíséretét Hajdú Júlia látja el. A népszerű galériabusz május 21-én, szombaton reggel 9 órakor Esztergomba indul, hogy utasai megismerkedjenek a Keresztény Múzeum műkincseivel, a város történelmi emlékeivel, hazatérőben pedig — Budapesten — megnézzék a kecskeméti Katona József Színház vendégjátékát, Cza- kó Gábor „Karcsi” című komédiáját. Nagy Péter: Pihenő Szakszervezeti életünk — fotópályázat A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa az idén másodízben is meghirdeti a Szakszervezeti életünk fotópályázatot. A gazdasági építőmunkát, a kulturális és sporttevékenységet bemutató fotókat éppúgy várják, mint a testvérkapcsolatokat bemutató fényképeket, vagy a természetfotókat. Az egyedi képeket és sorozatokat szeptember 10-ig várják, az SZMT kulturális és ágit -prop, osztályára kell küldeni (Eger, Szálloda utca 6., 3301). A képméret á hosszabb oldalon 40 cm legyen, a képek hátoldalára a nevet, a kép címét, sorozatnál a sorszámot fel kell írni. A díjazásra tízezer forint áll rendelkezésre, ezenkívül 1983 októberében kiállításon mutatják be a legjobb alkotásokat. Az elmúlt évi pályázat anyagából választott három képpel adunk ízelítőt a tematika lehetőségeiből. A kiállítás az SZMT-székház földszintjén tekinthető meg. Mázán Géza: Ellenfényben Énekel és szaval Meghívást kaptam az idősek gyöngyösi otthonába. Menjek el, mert az ott lakóknak műsort ad — egy teljesen ismeretlen nevű előadó. Énekel, versel, prózát mond. Teszi ezt pedig szinte minden második héten. Csak úgy, kedvtelésből, minden ellenszolgáltatás nélkül, valamiféle „egyszemélyes szocialista brigádként”. Kíváncsi lettem. Elmentem. Régi ismerősként fogadták öt azok a nők és férfiak, akik életük delén már jócskán túljutottak. Ez lenne a kisebbik gond az életükben. A nagyobbik az, hogy — magányosak. Ez az „otthon" az otthonuk. Itt kapnak egy ágyat, itt kapnak enni és 1. rész Felemeli a gépet, lefényképez egy furcsán kitekere- dett, arctalan halottat. A csizmájáról a sarat vakarta volna le, akkor érte a sugár. Bal kezében görcsbe szorulva a rohamkés, előtte a piszkos lábbeli. A fájdalom elvész az álarc mögött. Egy némán heverő csoportra irányítja a gépet: perzselt, hólyagos, elégett védőruhák. A zömök fegyvereken felhólyagzott a festék, ám a szerkezet épen maradt. Fertőtlenítés és felületkezeinni, itt törődnek romló egészségük jobbításával, az ápolónők, a fizetett alkalmazottak a „családtagjuk”. Mindent nekik mondanak el, mindent velük beszélnek meg. Szívszorító a helyzetük. ... és akkor jön egy teljesen ismeretlen, aki odaáll eléjük és azt mondja: — Most pedig énekelni fogok, tessék velem énekelni. Előbb egy kis szomorkás dalt, aztán pedig vidámabbat. Miközben a dallam kikerekedik belőle, a hallgatóság egy része óvatos mozdulattal törli ki az árulkodó könnycseppet a szeme sarkából. Majd amikor vidámabb szöveg kezdődik, valamiféle lés után újra használhatóak, ölésre. Nehézkesen jár a súlyos védőruhában. Nem sietős az útja. Fényképeket gyűjt egy archívumba. Az archívum sorsa ugyanaz lesz, mint az itt lefotografált tárgyaké. Ha beteljesedik a sorsa, valaki lefényképezi egy másik archívumnak. Az is sorra kerül. Egyszer egyetlen archívum lesz a világ. Mihelyt pontosan tudják hátul: hol, melyik oldalon emésztett a sugár, kiegészítik a pusztítást, aztán az elhullottakra hivatkozva kiterjesztik. Az furcsa, a hajdanvolt ifjúságot visszaálmodó önfeledt- séggel mondják ők is. Egy ősz hajú asszony szép éneklése emelkedik ki a többiek közül. Varázslat történik. Jól érzik magukat. Még a köny- nyeiknek is tudnak örülni, hiszen azt kapnak, amit annyira hiányolnak magányosra fordult életükből: az emberi lélektől az emberi lélekig ívelő érzelmeket. A „varázsló” egy fiatalasszonyka. A neve: Bognár Imréné Hangosi Ildikó. A foglalkozása? Jegyszedő a moziban. Azért pénzt is kap. Itt „csak” köszönetét. Bütykös, remegő kezek simoga- tását. Csak ... ? első vonal egyszerű indokká válik-. Alig ég a jobb válla, és éppen csak zsibbad a bal keze. Zsigereiben érezte meg a veszélyt, s míg a többiek a győzelembe bízva az arcvonal felőli visszasugárzás- tól óvták magukat, ő éPP a szemköztiek felé védetlenül, s saját területük felől árnyékolta magát. Ha jobban meglapul dombhátnak támaszkodó vackában, talán sértetlenül megússza. Nem tiltakozott, amikor a meggyőződésével ellentétben fegyvert nyomtak a kezébe. Nem tiltakozott, nem került hadbíróság elé, börtönbe. Ügy legalább magához maradhatott volna hű. Nem maradt annyi vigasza sem, hogy legalább ő nem járult hozzá. Nem volt ereje tiltakozásával magára vonni a hatalom haragját. őrizte magát a párjának és a két fiúnak. Erre hivatkozott. Hát akkor most indulás hozzájuk. Hátha eljut. Üjra kattint. A lencse érthetetlen feliratú konzervdobozokra irányul, feketére égett bab, káposzta buggyan ki belőlük. Dokumentálni a hadtáp megsemmisítését. Nem is undorodik magától. Fáradt. Fáradtan nem tagadta meg a szolgálatot. Azt hitte, akkor következetes, ha a mindent elborító őrületben elvállalja a rá eső pusztítást. Nem akart illúziókat, elébe Könyvaukció Az Állami Könyvterjesztő Vállalat antikvár csoportja immár 17. alkalommal rendez könyvárverést Budapesten. Az eseményt ezúttal új helyszínen, a pesti Vigadó hangversenytermében tartják május 13-án, 16.30 órakor. A szervezők 278 kötetet bocsátanak árverésre, a különféle magángyűjtemények és a budapesti antikváriumok anyagából. Közöttük számos régóta keresett kötet is kalapács alá kerül. A könyvgyűjtőknek igazi csemege lehet a Wesselényd-féle összeesküvés résztvevőinek peréről és kivégzésükről 1671- ben Bécsben megjelent német nyelvű kötet, amelyet 12 nagyméretű rézmetszet illusztrál. Szépen restaurált állapotban kelhet el az ment a veszélynek. Arra számított, hogy őket éri az első csapás. Felderítőkocsijukból fülébe csattan a felszólítás: „Felmérést befejezni, visszatérést megkezdeni! Vétel!” Álarca mögött elfintorodik. „Felmérés”. Egy ponton túl már minden megengedett. „Vétel!” kiáltanak újra a fülébe. „Vettem”, mondja és tudja: hiába fintorog, neki már nincsen arca, nincs termete, testalkata, ő egy védőruha, a felderítőkocsi egyik ujja a nyolc közül. Négy műszaki- ujj, négy mérnök a műtárgyakat, a kőbe, vasba, technikába hatoló sugarakat a négy orvo6-ujj pedig az ember-műtárgyak roncsolását „méri fel”. Megtagadhatta volna a szolgálatot — jogában állt. Ám akkor is ugyanilyen ember-maradványokat hoztak volna analizálni sebészasztalára. Otthon maradhatott volna hideg, szép felesége mel. lett, tiszta lakásukban. Otthon az a remény is kecsegtethette volna: ha elég közel ér hozzájuk a fenyegetés, a pusztítás, törvényes asszonyát a félelem űzi közelebb hozzá, a rémület simítja a vállára, s ha nem is melegszik fel kényszerű ölelésük, talán langyosodik. Eljött. Nem akarta, hogy a halálfélelem hozza meg az életkedvét. Vajon hányán érkeztek így ide? tizenhetedszer 1732-ben Nagyszombaton kiadott Káldi- és az Utrecht- ben 1747-ben nyomtatott Károlyi-biblia egy-egy példánya. A legnépszerűbbek várhatóan ismét a régi szakács- könyvek lesznek. Az árverésen többek között Czifrai István 1833-ban kiadott Magyar nemzeti szakácskönyve és Csáki Sándor a XX. szá- ,zad szakácsművészete, valamint Gundel Károly néhány kötete kerül kalapács alá. A modern grafika mestereinek munkáit, a térképészeti kiadványokat és vadászati könyveket is tartalmazó aukció előtt a teljes anyagból kiállítást rendeznek a helyszínen, A „tárlat” május 2-től 10-ig naponta 10-től 18, valamint szombaton és vasárnap 10-től 14 óráig tart. Kegyes hozzá a sugár — megroncsolta, de érzésteleníti is. Meddig juthat előre két térdén és bal könyökén? Előre — azaz hátra, hiszen oda igyekszik, hogy felfedezzék, még hátrább vigyék és nyomorékként, de mégis élve kerüljön a családjához. Engedik? Kutatóintézet lesz a sorsa? Sebészek és sugárszakemberek tanulmányozzák majd, adatokat szednek le róla? Ha valamiképpen mégis viszontlátja a párját és a fiúkat, a további csapások során legalább együtt kerülnek terítékre. Ha visszajut, mégis megláthatja őket. Vajon számít-e, hogy sohasem emelte volna emberre a fegyverét? Vagy a mértékadóknak és mértékszabóknak nem a másikra emelt fegyver a fontos, hanem a hivatkozási alapként odavetett áldozatok? Pár száz métert, ha megtett. Gyengül, alig lát. Kilométerek tucatjait kell maga mögött hagynia, hogy élő emberre leljen. Ez most biztonságos hely. Az ellenség — ellenség? — nem lő ide többet. Az értékes anyagot inkább üzemekre, hadi célokra és nagy városokra irányítják. Itt van kilátása, hogy megmenekül. Torz vi- gyort érez az arcán. Bár neki nincsen arca, csak védőruhája. (Folytatjuk) A kellemes Johnny Cash koncert ürügyén A rituális mondat elhangzott, amely oly sok zenerajongónak vált szállóigéjévé nálunk is; Hello I am Johnny Cash, azaz Üdv mindenkinek, Johnny Cash vagyok. A legendás észak- amerikai country-éne- kes a Budapest Sport- csarnokban köszöntötte így tízezres közönségét. A dalok a Magyarországon is forgalomban lévő lemezekről, kazettákról jól ismertek. Johnny Cash a hétköznapokról énekel, a kemény és egyszerű világról. Hangja élőben még jobb, mint lemezen. Árad, hömpölyög a női szíveket szétziláló férfias orgánum. A siker óriási volt. Ám a tomboló tapsvihar sem feledtetheti, hogy a most látott Cash már nem a hazánkban is játszott Pisztolypárbaj klasszikus magányos hőse, nem a börtöndalokkal küldetést vállaló, a vietnami háborúval nem egyetértő énekes. Mi már a kellemes Johnny Cast láttuk. A szalonkabátosat, a show világában profiltalanná válót. Csak hangjának markánssága nem változott. A két telt ház a Budapest Sportcsarnokban azt bizonyítja, hogy még mindig fénylő csillag. S ha már a két telt házról van szó, talán még ide kívánkozik: a Budapest Sportcsarnok jó példa arra, hogy nemcsak „.füstölgő” gyárakkal lehet jó beruházást csinálni. E nemzeti sportcsarnok a fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságon, a C-csoportos jégkorong VB-n, a kötött- és szabadfogású EB-n át színházi és zenei események rendezéséig jó befektetésnek is bizonyult. (—szyA—) (gmf) Dolmányos László: Csodálkozó
