Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-24 / 70. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 70. szám AKA: 1983. március 24., csütörtök 1,40 FORINT KIS TÉGLA - NAGY GOND AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ahány ház... .. .annyi szokás. Leg­alábbis így tartja a köz­mondás. Vannak azért azonos, vagy hasonló szo­kásaink is. Jók és rosz- szak egyaránt. Tavaszodik, mozdul, éled a természet, a színek harcában mind nagyobb birodalmat hódít magának a zöld. A tavasz fogalmá­hoz sokunkban kötődik a nagytakarítás szertartása. Rendet teszünk a házban, a kertekben. Az apróbb zugokat is sorra vesszük ilyenkor. Megszabadulunk a lerakodott portól, a fe­lesleges, óhatatlanul fel­gyülemlő kacatoktól, si­káljuk a padlót, fényesít­jük a parkettet, poroljuk a szőnyeget, tisztítjuk az ablakokat, ajtókat. Minek is sorolni tovább? A szo­kás legtöbb családban ki­alakult, hagyományozódik. Hétvégeken szorgos ke­zek forgatják a földet a hobbikertekben, gyűjtik az avart, eltüntetik a hulla­dékot. Takarítunk. Mindenki a saját portáján. A kérdés csak az, hogy hol húzódik manapság a saját porta határa? Meny­nyire és meddig érezzük magunkénak azt a kör­nyezetet, ahol élünk? Mond­juk a községet, a várost. Nézem a kisebb, na­gyobb lakótelepeket. Egy- egy házban ötven, száz család is lakik. A házak közötti zöld terület — mitagadás — elég szűkös. S ha legalább zöld lenne. De a fűben, a játszóhelye­ken foltok tarkállnak; el­dobált papírzsebkendők, műanyag flakonok, ron­gyok, üvegek. A minap két nagy ház között láttam egy embert. Gereblyével, lapáttal, ko­sárral felszerelve. Gyűj­tötte és a tárolóba hordta a szemetet. Egyedül. 0 úgy érezte, hogy az erké­lyen, a folyosón, a falakon túl is van még sajátja. Rendet tett a ház körül, társak nélkül. Ahol szor­goskodott, ott virágágyá­sok nyomát is felfedeztem. Persze tudom, nincs ő egyedül. Lakótelepi házak előtt máshol is láttam már gondozott virágokat. De a több száz embernek ott­hont adó nagy házakban sajnos még ők vannak ke­vesebben. Azok, akik olyan tulajdonuknak érzik a közterületeket, amelyek­nek szebbítéséért ők is te­hetnek. Tudom, van arra, pél­da, hogy az együttlakók megszervezik házuk kö­rül a tavaszi nagytakarí­tást. De még korántsem jutottunk el oda, hogy ne lenne igaz: ahány ház, annyi szokás. Pedig a szemétnek von­zása van. Ahonnan nem tüntetik el, ott szaporo­dik. Ott könnyebb kézzel szórjuk el a felesleges­sé vált kacatokat. Ez is szokás! Míg ahol a tiszta­ság az uralkodó, ott a jobbérzésű ember szégyell­ne megszabadulni még egy leégett cigarettavégtől is. Jártam már olyan utcákon, ahol illett megkeresni a szeméttartót. Mert való­sággal kiabált volna a jár­dán egy összegyűrt magá­nyos papírzsebkendő... Virágh Tibor A tavalyinál több és jobb traktor a mezőgazdaságnak A gabonatermesztés fej­lesztésének második ütemét valósítják meg a mezőgazda- sági nagyüzemek — mind­inkább előtérbe kerülnek az intenzív módszerek — s eh­hez nagy teljesítményű von­tatókra van szükségük. Meg­nőtt az érdeklődés a trakto­rok iránt. Az idei ellátás jobb lesz az elmúlt évinél; nemcsak az eladásra szánt készlet nagyobb, hanem le­hetőség nyílik a vontatópark teljesítményének fokozásá­ra is. Ugyanakkor a kínálat a korábbinál jobban igazo­dik a kereslethez, azaz a kö­zepes géposztályokból is na­gyobb a raktárkészlet. Ezek­kel a traktorokkal viszony­lag kis üzemanyag költség­gel végezhetnek olyan mun­kákat, amelyeket eddig sok­szor nagytraktorokra bíztak, miután a gazdaságok ese­tenként nem rendelkeztek kisebb vonóerő-teljesítmé­nyű, ám a munkák ellátásá­hoz kellőképpen erős gépek­kel. A termeléshez szükséges vontatókat a velük szemben támasztott magas követel­mény miatt több forrásból szerzik be. örvendetesen megnőtt a magyar — Rába- gyártmányú — vontatók száma. A győri gyár öt ter­melési rendszerrel kötött szerződést, ennek keretében a gépek eladásához hozzá­kapcsolja műszaki ellátásu­kat, a garanciális szerviz­szolgáltatást, továbbá, ami — nemkülönben fontos — az alkatrész- és cseredarab- ellátást. Közel 300 hazai gyártmányú nagy traktort árusítanak majd. Az elmúlt időszakban különösen kere­setté váltak a középteljesít­ményű gépek; ide sorolható a népszerű, szovjet gyártmá­nyú MTZ—50-es traktor, to­vábbá az újdonságot jelentő román U—4—45-ös gép, amelyből az idén érkezik az első nagyobb szállítmány. További MTZ-gépek gazda­gítják a választékot, a 80-as és a 82-es típusból. Mindent egybevetve több mint 3200 szovjet traktort kínálnak a termelőknek. Megjelenik a földeken a csehszlovák Ze- tor—160-as is, amely szintén az egyik keresett „géposz­tály” képviselője. A magyar mezőgazdaság idei traktorellátását közel hétezer gép szolgálja, ez 1500-al több mint az elmúlt évben eladott mennyiség. A készlet alkalmat ad arra is, hogy a gazdaságok felújítsák gépparkjukat, kiselejtezzék a gyakran több éve kényszer­ből járatott gépeket. Az in­tenzív gabonatermeléssel fog" lalkozó üzemek tőkés gépek­hez is hozzájuthatnak, a ko­rábban már jól bevált típu­sok mellett bemutatkozik a Fiat-traktor. (MTI) Tanácskozás a Tejipari Vállalatok Trösztjénél A belföldi ellátás és gazdaságos export A Tejipari Vállalatok Trösztjének vezetői szerdán megbeszélést tartottak az iparág időszerű kérdéseiről, a belföldi ellátás javítását és az export bővítését szol­gáló feladatokról. A tanács­kozáson részt vett Faluvégi Lajos, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az Országos' Tervhivatal elnöke A tröszt vezetői értékel­ték az elmúlt évi gazdálko­dás eredményeit, s megvi­tatták azokat a fontosabb feladatokat, amelyek szoro­san kapcsolódnak a gazdál­kodás hatékonyságának to­vábbi javításához, az ipar­ági fejlesztés céljaihoz. Ki­jelölték az ezzel összefüggő soron következő teendőket. Különös hangsúlyt kapott a tanácskozáson az anyag- és energiatakarékosság, a tejipari termelés mellékter­mékeinek fokozott hasznosí­tása, s a technológia kor­szerűsítéséből adódó megta­karítások lehetősége. Fog­lalkoztak azzal is, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a tejipari szállítá­sok koordinálására, s a bel­földi ellátás elsőbbségének biztosítása mellett a gazda­ságos export növelésére, il­letve az ezt szolgáló termék- szerkezet kialakítására. Egymilliomodik tonna acél Ünnepélyes pillanathoz ér­kezett szerdán a Dunai Vasmű konverter-acélműve: az 1981 augusztusában fel­avatott korszerű berende­zésből lecsapolták az egy­milliomodik tonna acélt. Az ünnepi csapoláson részt vett Soltész István ipari minisz­terhelyettes is. A csaknem 9 milliárd forint értékű be­ruházással létesített konver­ter-acélmű a minőségi acél­gyártás szempontjából jelen­tős változást hozott, ugyan­akkor a 45 perces adagidő révén és az energiafelhaszná­lás csökkentésével javítja az acélgyártás önköltségét a Dunai Vasműben. A folyamatszabályzó szá­mítógéppel ellátott, szovjet gyártmányú konverter más­fél év alatt érte el névle­ges kapacitását. Építkezünk, építkezzünk Beköszöntött a tavasz. Az az évszak, amikor az épít­kezni szándékozó emberek közül sokan hozzálátnak nagy tervük megvalósításá­hoz. S hogy ezt mennyire nem könnyű megtenni, azt igazolhatják azok, akik már korábban kijárták ezt az „iskolát”. Mert egy építkezés rengeteg gonddal-bajjal jár. Arról nem beszélve, hogy igencsak drága mulatság, az építkezők gyakran találják szembe magukat olyan hely. zettel, hogy le kell állni, várni kell, mert ez vagy az hiánycikk. Ha cement van, nincs tégla, ha tégla kapha­tó, hiánycikk a cserép. Előzetes tájékoztatást Csonka Józseftől, a TÜZÉP Észak-magyarországi Válla­latának főosztályvezetőjétől kértünk. Elmondotta, hogy a jelenlegi helyzet nagyjá­ból az elmúlt évinek felel meg, vagy valamivel gyen­gébb, elsősorban az import­lehetőségek korlátozott vol­ta miatt. A hiányok pótlá­sát házon belül igyekeznek megoldani — több-kevesebb sikerrel. — Ami a Heves megyei helyzetet illeti, elöljáróban elmondhatjuk, hogy — ösz- sZességében — az országos átlagnál nálunk valamivel jobb a helyzet. A TANÉP ugyanis évente 30 ezer négy­zetméter műanyag ajtót és ablakot gyárt, és ha nem is sok, de ennek tíz százaléka a magánépítkezők rendelke­zésére áll. A TÜZÉP-telepek viszont — főleg fenyő fű­részáru ügyben nem rit­kán kénytelenek nemet mon­dani az érdeklődőknek. Nem éppen örömünkre, de hasonló a helyzet a kedvelt kis méretű, valamint a B 30-as tégla, és cserép tekin­tetében. Előbbi helyett a gyárak másfajta téglákat ajánlanak — egyben mind praktikusabbat is — az épít­kezők viszont ragaszkodná­nak a B 30-hoz. Ha már a negatívumoknál tartunk: úgy tűnik, nem vált be az egyébként nagyon jó ötletnek látszó, városainkban felállí­tott információs irodák meg­szervezése sem. A tanácsok Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban ugyanis az épít­kezőknek úgy kívántak se­gítséget nyújtani, hogy ezek­ben az irodákban típusterve­ket, építési tanácsokat ad­nak mindazoknak, akik ezt igénylik, és még az anyag­megrendelésben is segítenek. Az érdeklődés azonban minimális ... Az egri nagyjából a me­gyei helyzetet tükrözi. De mi újság például a nagy ••• forgalmú káli TÜZÉP-nél? A kérdésre a telepvezető­helyettes elmondotta. — A három évvel ezelőtti profil­rendezések során a parket­ta és a vasbeton gerenda árusítását náluk megszün­tették, ezek a füzesabonyi és a hevesi telephelyen szerez­hetők be. Ami pedig Kálban a jelen­legi helyzetet illeti: kötő­anyagok — cement, gipsz, mész — korlátlan mennyi­ségben kapható. Nagy ok panaszra eddig kisméretű tégla ügyében sem volt, ősz óta tulajdonképpen nem fo­gyott ki, „csak” most, az el­ső negyedévben. Helyette gázszilikát blokkot ajánla­nak, vagy pedig türelmet kérnek, remélve, hogy a kö­vetkező negyedévben ismét lesz B 30-as téglájuk. Ugyancsak hiánycikk saj­nos — hangzott a további felvilágosítás — a tetőcse­rép. Igaz, a békéscsabai és a mátraderecskei gyárral jó kapcsolatunk van, és ameny- nyit csak tudnak, adnak ne­künk, de ez sem elegendő. Mi megerendelőinknek palát ajánlunk helyette, ez a megoldás azonban — csak kevesek számára vonzó. Barkóczi József, a TÜZÉP hevesi telepének vezetője szintén jó hírrel kezdte tá­jékoztatóját: 500-as cement kellő, sőt korlátlan mennyi­ségben kapható, a tetőcse­rép viszont szintén hiány­cikk, és úgyszintén szab­ványpalával igyekeznek pó­tolni. Főfalnak a mályi tég­lagyártól poroton falazótég­lát, a mátraderecskei gyár­tól pedig az Uniform fala­zótéglát javasolják. Hézagos viszont a választék a gömb­áruból, csak 4 méteres fage­rendájuk van, pedig igény hosszabbakra is lenne. Be­tongerendából ötféle típus a kínálat, de ez sem mindig elégíti ki a vásárlókat. Kapható a telepen 25 .mil­liméteres fenyő fűrészáru, folyamatosan kőpor, üveg, padlólap és csempe, bár utóbbiaknál a választék le­hetne szélesebb. Betonvas­ból 4—6 méter hosszúság­ban 6, 8, 10 és 12, valamint 18 milliméteres vastagság­ban tartanak készletet. Vas­kerítésből háromféle típus kapható, és nyílászáró szer­kezetekből is elfogadható a választék. Ahogy az időjá­rás kedvezőbbre fordult, úgy növekedett Hevesen is a forgalom. Az első két havi értékesítési tervüket egyéb­ként 103,5 százalékra telje­sítették. — kt — Mediterrán az üvegház alatt A nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet 400 négyzetméternyi üvegházai alatt mindig nyár van. A szövetkezet tagjainak háztáji kisgazdaságai számára közel 40 ezer paradi­csom és paprikapalántát nevelnek. Szépen fejlődik a több ezer cserepes dísznövény is, amelyeket a falu szépítésére, csinosítására használnak majd fel. Földbe kerül a salát apalá"*3- ­Kinyílott a kála Megérett a citromfa termé­se is Kaponya Sándor és felesége a „kiskertészet” gondozói. (Szabó Sándor felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom