Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-07 / 287. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. december 7., kedd S. Magyar modell A KGST-tagországoknak az öltözködési kultúrával foglalko­zó munkabizottságai magyarországi tanácskozásán bemutat­ták 1984-es ruhakollekcióikat Román női kollekció (MTI fotó: Tóth Gyula felv.) ■ Nemcsak bélyeggyűjtőknek Csak egy föld van Kinyújtott tenyérben megtépázott kis madár áll NSZK-bélyegen, számyasze- gett madár a kietlen tájban a francia fekete vizű folyó­ban vergődő hal kiemelkedő uszonya, mint fuldokló ke­ze nyúlik ki segítséget kér­ve a monacói, a kettéosztott földgömb nagyobbik részén virágok pompáznak, a kiseb­bik már kiszáradt az olasz bélyegen. Valamennyi — és még sok száz — korunk egyik legnagyobb problémá­jára, a természetvédelemre hívja fel a figyelmet. Kevés olyan ország van, amely e nagy cél érdekében a sok millió példányszámú bélye­gek propagandaerejét ne venné igénybe. A Magyar Posta e tekintetben élen jár. A Védett virágok című sorban már 1966-ban sáf­rány, ciklámen, hamuvirág, tüzesliliom, kockás császár­korona és északi pufóka sze­repel. Ugyanebben az évben sor figyelmeztet kihalófél­ben lévő madarainkra; füsti fecskére, őszapóra, kereszt­csőrűre, közép-fakopácsra, búbosbankára. Bélyeggel emlékeztek meg az Országos Erdészeti Egyesület cente­náriumáról. Kitaibel Pál vi­rágai a címe annak a sor­nak, amely a neves botani­kus (1757—1817) emlékére — aki mintegy kétszáz ma­gyar növényt és sok állatfaj­tát fedezett fel — jelent meg. Ebben megörökítették arc­képét és a következő virá­gokat: Kitaibel-mályva, ik- rás fogas-ir, nyaláb csengő­ke, halvány ziliz, szirti bú­zavirág, vetővirág, magyar nőszirom. Abból az alkalomból, hogy a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács Magyarországon tar­totta konferenciáját. újabb madárvédelmi sor jelent meg. Ebben fehér gólya, sár­garigó, parlagi sas, kékvér­cse, füles kuvik, túzok, gyur- gyóka és nyárilúd szerepel a bélyegeken. A Hortobágyi Nemzeti Parkot legelő mé­nes, pusztai vihar, csikós­verseny, vágtató fogatok, es­te a cserénynél— mutatják be egy sorban. Védett ma­darait: vörös és kanalasgé­met, darut, barázdabillege­tőt, böjti récét és másokat ábrázol egy sor. Természet- védelmi törekvéseket szol­MAGYAR POSTA gál a Cousteau Társaság ál­tal kezdeményezett mozga­lom támogatására megjelent bélyegünk*, amely háttérben a Fekete-tengert, a Duna vonalát és a Dunából kiha­lással fenyegető vizát ábrá­zolja. Elpusztult halak, po­hár vízbe rózsát helyező csontvázkéz — a tengerek és az ivóvíz szennyezettségé­re intenek. Levegőben elhul­ló madarak, vegyszerrel fer­tőzött talajban kipusztult virág, egészséges és beteg tüdőrész, a földgömb előtt óvó kéz az ábrája egy másik hatásos rajzú természetvé­delmi sorunknak. Az egymilliomodik hektár erdősítése alkalmából meg­jelent bélyegünkön a háttér­ben Magyarország térképe erdősített területtel, s az eb­ben legnagyobb szerepet ját­szó nyárfa, tölgy- és fenyő­falevelekkel látható. Védett állatainkra: vidrára, vad­macskára, nyusztra, borzra, molnárgörényre, nyestre szintén bélyegsor hívja föl a figyelmet. A keszthelyi VI. ifjúsági béketalálkozót kö­szöntő sor a Kis-Balaton madárvilágát eredeti kör­nyezetben jeleníti meg. A budapesti egyetemi botani­kus kert megalapításának 200. évfordulójára megjelent sorban megörökítették létre­hozója, Winterl Jakab (1739—1809) arcképét és a következő virágokat: bromé- lia, virágzókő, pusztai mé­táiig, karmin-sünkaktusz, kék tündérrózsa, homoki nő­szirom, bánsági bazsarózsa. Az RNSZ néhány termé­szetvédelmi akciójának több országban állítottak filaté- liai emléket. Így 1960-ban az erdősítési világkongresz- szusnak, az ezt követő nem­zetközi vízügyi konferen­ciának. 1972-ben a Stockó- holmban tartott természet- védelmi világkongresszus­nak, amelyre a svéd posta bélyegpárt adott ki. Ez utóbbi svéd és angol nyel­ven, a hozzá tartozó szel­vényen pedig hét nyelven hirdetik: „Csak egy föld van”. A kongresszus 10. év­fordulójára több ország adott ki bélyeget, köztük a szovjet posta, amelyen föld­gömb előtt két kéz gyengé­den kis virágot "fog. Ez év novemberében az ENSZ .,őrizzük meg és védjük kör­nyezetünket” címmel sort adott ki. Mentsük meg a levegőn­ket, a vizet! — hirdetik az Egyesült Államok bélyegei. A svájci posta nemrég meg­jelent bélyege a víz tiszta­ságáért száll síkra. Az utcai közlekedés levegőszennyezé­sét jól illusztrálja az a svéd bélyeg, amelyen autók előtt gázálarcos gyerek látható. NSZK-bélyegen a tengeren bekarikázott nagy olajfolt mutatja a szennyeződés ve­szélyét. Kuvaiti bélyegen a tenger előtt széttárt ujjú kéz szimbolizálja a tengerek vé­delmét. Repülő madár, ki­száradt fa, fertőzött vizű fo­lyó az ábra holland sorban. Az afrikai Ruanda bélyegei a talajművelést választották témául. A világ számos országában kihaló állatfajokra, a vad­állatok számának rohamos csökkenésére hívják fel a figyelmet bélyegekkel. Hajdú Endre Százezer Csárdáskirálynő Mozaikok Kálmán Imréről Gondolatok A nagy jellemek olyanok, mint a világítótornyok a sö­tétségben. (I rzykovtski) ★ A boldogságot néha meg­találhatjuk, de csak önma­gunkban. Sehol másutt. (Chamfort) ★ Az emberiség egész törté­nete türelmetlen várakozás arra, mikor győzedelmeske­dik az elnyomott ember. (Rabindranath Tagore) ★ Az élet a fejlődésben el­maradottak iskolája. (Robert Karpacz) ★ A bölcsesség önmagában még nem elegendő. (Krecia P.) ★ A filozófusoknak ne csak egymásnak legyenek mon­danivalójuk, hanem honfi­társaiknak is. (Sydney Hook) Kálmán Imre, minden idők talán legsikeresebb operett­komponistája, 1882. október 24-én született. E reá vonat­kozó első adatot később a számok hosszú sora követte: a színházi lapok százas és ezres nagyságrendű számok­kal adták hírül, hogy a Csárdáskirálynő vagy a Ba­jadér hány előadást ért el a világ minden táján. A szá­zadik születésnap alkalmából elevenítsünk fel néhány jel­lemző mozzanatot Kálmán Imre nem mindennapi pá­lyafutásáról. Fütyülő slágerszerzőknek a zeneileg képzetlen, művei­ket nem lekottázó, hanem csak elfütyörésző komponis­tákat volt szokás nevezni. Ezzel szemben „Tudós mu­zsikusoknak” hívták a szó­rakoztató zene szerzői közül a Zeneakadémiát végzette­ket. A tudós muzsikusok má­sodik nemzedékéhez tarto­zott Szirmai Albert, Kálmán Imre, Jacobi Viktor, ők 'hárman ugyanannak a Koess- ler Jánosnak a tanítványai voltak a Zeneakadémián, akitől a zeneszerzést Bartók, Dohnányi, Kodály és Weiner is tanulta. Csak persze egé­szen más fajsúlyú zenét szereztek ezek, merőben mást azok. Koessler János tanár úr így vélekedett a három tu­dós muzsikusról, az operett­színpadok meghódítására in­duló három tanítványáról: „A legtöbbet tud Szirmai Albert; a legtöbbre viszi Kálmán Imre; a legzseniáli­sabb Jacobi Viktor.” Kálmán Imre a hódító utat „tatárjárással” kezdte. A Tatárjárás című operett­jét az akkor még ismeretlen Bakonyi Károlynak, a János vitéz fiatal szövegírójának librettójára komponálta. A hadgyakorlat keretében szö­vődő regényes történet meg­zenésítését alkalmasabb dol­gozószoba híján a New York kávéházban kezdte meg. Reisz Gyula, a legendás iro­dalmi főpincér számolócédu- láinak hátára jegyezte le a melódiát. A Tatárjárás zenéje volt a leghosszabb kottasor, amit a körúti kávéházban vetett papírra, a legrövidebb pedig az a néhány akkord, amely a New York emlékkönyvé­ben látható. Minden más bejegyzéstől eltérően Kál­máné csak hangjegyekből áll, csupán a nevét írta alá­juk. Első operettjét természete­sen Beöthy Lászlóhoz vitte, de a nevezetes színigazgató akkor éppen Oscar Strauss Varázskeringőjére készült, hónapokig nem ígért bemu­tatót Kálmánnak. Az illeté­kes kapu tehát nem nyílt meg a fiatal komponista előtt, s ő egy merész fordu­lattal operettjét a társasági színdarabok műintézetének, a Vígszínháznak ajánlotta feL S amire addig nem volt példa, a Vígszínház fősze­zonban, 1908 februárjában műsorra tűzte a Tatárjárást, amelynek egy évvel később már Bécs is lelkesen tapsolt. Kálmán Imre,'aki a zene­szerzés mellett jogot is ta­nult, nem „szerzett” senki mástól zenét. Nem csoda, ha nem lelkesedett a má­sok zenéjét elszerző muzsi­kusokért. Állítólag ő csinált paródiát a Lopkovicznak csúfolt Zerkovitz Béla nagy sikerű száma, a — Lesz maga juszt is az enyém. Csak az enyém. Csak az enyém — kezdetű népszerű sláger szövegére: „Lesz ez a dal még a zeném. Csak az enyém. Csak az enyém.” * Miközben Kálmán Imre operettjei sorra világsikert arattak, a pesti és a bécsi színigazgatók között dúlt a féltékenység újabb sikerda­rabjai körül — a parádés szerepek honi és császárvá­rosi alakítói között pedig még inkább. Persze Kálmán Imre számára Bécs jelentette a világsiker kapuját. Való­ságos közmondásként emle­gették akkoriban, hogy „Bécs nem lehet meg operett nél­kül, az operett meg nem le­het meg Kálmán nélkül.” A nácik először Németor­szágban parancsolták le Kálmán Imre műveit a szín­padról, 1938-tól, az An­schluss után pedig már Bécs is kénytelen volt meglenni Kálmán nélkül. Kálmán Im­re elmenekült előbb Párizs­ba, majd Amerikába. A há­ború után visszatért Európá­ba, s operettjei ismét siker­szériákat értek el; amikor 1953-ban elhunyt, a Csárdás- királynő becslések szerint már elérte a százezredik előadását. Csorna Béla H eti umor ét elején A rendelőből kiszól a nő­vér: — Kérem a következőt! — Maga következik — mondja Jaroslav űr a szom­szédjának. — Menjen csak maga — tiltakozik a másik —, én még nem tudom, ml Is fáj tulaj­donképpen. .. ★ Károlyka kérdezi: — Papa, mit ettek a mo­lyok, amikor az emberek még meztelenül jártak? ★ — Képzelje, milyen sznob ez a lord Rumsey! Nem haj­landó a sofőrjével egy autó­ban ülni! ★ Rownék elküldik Tomot a nagyszülőkhöz. Két nap múl­va táviratot küldenek utána: — „Nálunk tornádó pusz­tít, szeretnénk, ha a kis Tom még néhány napig ott ma­radhatna!” A választáviratban ez áll: „Tom visszamegy, küldjé­tek inkább a tornádót!” ★ — Az autó az igazi hala­dás! Amióta autó van, az emberek gyorsabban mozog­nak! — Igen, főleg a gyalogosok a zebrán... „Báránybőrbe bújt“ veszélyes szelek Ártatlannak látszó felhők néha vad és kiszámíthatat­lan szelekkel járnak együtt, mint azok, amelyeket több légi katasztrófa okozásával gyanúsítanak, köztük egy Boeing 727-eséért július 9- én New Orleans közelében, amelyben 153-an haltak meg. Másrészt különösen sötétnek és fenyegetőnek látszó vihar­felhőket a legtöbb esetben nem kísér semmiféle veszé­lyes szél. Ezek az első megállapítá­sai a záporokat és zivataro­kat kísérő meteorológiai kö­rülmények legújabb ameri­kai vizsgálatainak. A Chica­gói Egyetem munkatársa, dr. Theodore Fujita elmond­ta, hogy a tapasztlaton ala­puló emberi ítélőképesség segítségével nem lehet meg­bízhatóan kijelenteni vala­mely felhőről, hogy rejt-e veszélyes szeleket. A Joint Airport Weather Studies keretében Doppler­elven működő lokátorokat használnak a coloradói Den­ver nemzetközi repülőtere feletti felhőkhöz társult sze­lek vizsgálatára. Különösen „mikrokitöréseket” keresnek — azokat az erőteljes lefelé és kifelé irányuló légmozgá­sokat, amelybe elég komoly szélollót tudnak létrehozni ahhoz, hogy földre kénysze­rítsenek egy nagy utasszál­lító gépet is. Annak megállapításán kí­vül, hogy csak látás útján nem lehet észlelni a veszé­lyes körülményeket, dr. Fu- jita fontos dolgokat fedezett föl a mikrokitörések térbeli kiterjedését és időtartamát illetően is. A veszélyes szél­olló körülményei csak 2—10 percig (átlagosan öt percig) tartanak, és nem fednek le 4 km-nél nagyobb átmérőjű területet. „Ez azt jelenti, hogy a mikrokitörések teljesen a légikikötőre korlátozódhat­nak” — mondta dr. Fujita. „Ez pedig azt jelenti, hogy az egyik repülőgép biztonsá­gosan áthaladhat egy légté­ren, de néhány perccel ké­sőbb egy másik ugyanebben a légtérben veszélyes mik- rokitörésekel találkozhat.” (The Times)

Next

/
Oldalképek
Tartalom