Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-28 / 253. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. október 28., csütörtök = JSM A 11J * a|g . llg fgjj ' 5. ban egy hetet töltött Nyiko- lajev. Egy ablak, melyen át kilátott, egy rádió, egy mé­retre öntött ülés — nem ké­nyeztették el az űrhajózás első hőseit. Akikről — ha repültek — ma már tudjuk: mind kis falvak szülöttei voltak. Miért? Jó idegek, jó fizikum? Ki tudja? De tény, furcsa tény, hogy egykor mind parasztgyerekék voltak. Akiket csak a feladat ho­zott össze. Tyereskova és az elsőként a Holdra lépő Armstrong kézfogása — kép a múzeumban — ma már történelem. Az a történelem, amely megfosztotta az igazi elsők, Armstrong és Gagarin kézfogásától az emberisé­get... És amelynek alakításában most Nyikolajev is, Tyeres­kova is tevékenyen részt vesz. A férj a Legfelsőbb Tanács csuvas küldötte; neje a Szovjet Nőszövetség elnö­ke. És hazajárnak Sorselibe, a családhoz, a kolhozelnök- testvérhez, az egykori pa- rasztgyerek-pajtáshoz, akik a környék legjobb kolhozát „hozták össze”. A néphez, amely Nyikolajevban, fiá­ban mindannyiszor ünnepli —■ önmagát. És alkonyat tájt, amikor a lenyugvó nap békét süt a főutcára, hazahajtja kenyér- veteményből tyúkocskáját, apró ablakokból anyókaként les az utcára — és talán ne­ki is hihetetlen, hogy Nyiko­lajev innen indult a csillagok felé. Kőhidi Imre A kormosra égett Vosztok—3. az egykori iskolában kapott helyet Látszólag olyan falu, mint a többi; a tajga legolcsóbb anyagából, a fenyőből rótt takaros házak ablaka ugyan­így faragott keretű, festett, mint másutt. És így alko- nyattájt ugyanúgy hajtják haza a csordát az eső elver­te porú főutcán, mint a több ezer orosz, vagy csuvas falu bármelyikében. És mégis: innen indult el az a falusi gyerek, Andriján Nyikolajev, akinek nevét 1962 nyarán szárnyára vette a vi­lághír. Harmadik szovjet állampolgárként repült a kozmoszba; utóbb kiderült, nem is utoljára. (Miután az addigi űrhajósok közül ő bírta a legjobban a tartós súlytalanságot — azóta is csak Farkas Bertalan úszta meg minden rosszullét nél­kül az átállást a súlytalan életre! — újra felment, 19 napra, Szevasztjanovval. Az ő útjuk volt a nyitány: meg-* kezdhették a tartósan lakott űrállomás előkészületeit. Nyikolajev akkor már apa volt: ^.Ijona lánya-ma már első éves medikus. Az anya személye sem érdektelen: Tyereskova majd húsz éven át őrizte az egyetlen női űrhajós büszke címét. Eskü­vőjük tanúja maga Hruscsov volt; és ők ugyanúgy elvit­ték esküvői csokrukat az Is­meretlen Katona Sírjára, mint a sok ezer többi ifjú pár. Mindez a szülőfaluban, Sorseliben ma múzeum mu­tatja be. Ott az iskolapad, a vésett. Az űrkabin, amely­nek 2,3 méter átmérőjű gömbjében, a leszálló kabin­JUGOSZLÁVIA Réztáblák a ház falán Járek kis falu Újvidék mellett, a Vajdaságban. A ház semmiben sem külön­bözik azoktól a szárazkapu- bejáratú keresztházaktól, amelyekből a legtöbb van a községben. Csak az a feltű­nő, hoóy a nagykapun, egy­más alatt, gondosan gravíro­zott réztáblák sorakoznak. A vezetéknév valamennyin azonos, de az utónév más, meg a cégjelzés. A Rajié fi­vérek műhelyeiben járunk. — Volt egy kis pénzem és hatvannyolcban megnyitot­tam az első kisipari műhelyt — mondja Milorad Rajié az újságírónak. Az irodában a , tárgyalóasztal mellett hat szék. Az épületben szépen egymás mellett hat műhely. Az egyikben öntöde, a má­sikban esztergapadok, a har­madikban szerelde. Külön helyiség a tervezőiroda. Saját szabadalom — öt munkással kezdtem. Különféle trafótartozékokat készítettünk, meg hidraulikus berendezésekhez alkatrésze­ket. Jól kerestünk, de úgy éreztem, többre vagyunk képesek. Hetvenkettőben sa­ját szabadalmam alapján üzemanyagtöltő pisztolyokat kezdtünk gyártani. Az új termék bevált. A benzinku­tasok részéről akkora volt a kereslet, hogy bővíteni kel­lett a műhelyt. Időközben öcsém, Vladimir befejezte a fémipari technikumot. Új műhelyt nyitott, itt az enyém mellett. A munká­sokkal együtt ekkor már ti- zenketten voltunk. A másik testvér, Nedeljko hetvenötben otthagyta az újvidéki fémipari iskola- központot, ahol mint mérnök dolgozott, és szintén mű­helyt nyitott. Vele, meg a munkásaival tizennyolcra szaporodott a három műhely foglalkoztatottjainak száma. Családtagjaik szintén dolgoz­tak. És volt tíz szakmunkás- tanuló. Benzintöltő pisztoly — Új termékek gyártásá­ba fogtunk — kapcsolódott a beszélgetésbe Nedeljko. — Légnyomásmérőket, gépko­csihűtők töltésére szolgáló csapokat, újabb típusú ben­zintöltő pisztolyokat, kenő­olajtöltő berendezéseket kezdtünk gyártani. Mindezek saját szabadalmaink alapján készülnek. Tizennégy szaba­dalmaztatott találmányunk van, további kettőt bejelen­tettünk a Szabadalmi Hiva­talnak. A Rajié fivérek műhelyei­nek termékei iránt egyre nő a kereslet. Csupa olyan dol­got gyártanak, amelyet az­előtt kizárólag importból le­hetett beszerezni. Valarneny- nyi termékük hazai nyers­anyagból készül, az import­anyagok alig teszik egy szá­zalékát a készítményeknek. Rajiéék a hazai piac meghó­dítása után célba vették a külföldet is. A külkereske­delmi cégek révén Bulgá­riába, Görögországba, Algé­riába, Magyarországra és az NSZK-ba szállítanak, és van már megrendelésük az NDK- ba is. Adminisztráló asszonyait — Ma már hatan va­gyunk, hat műhelyünk van és valamennyien a közös ter­mékeken dolgozunk. Min­denki foglalkoztat öt mun­kást, ennyit enged a tör­vény. Az adminisztrációt a feleségek végzik — mondja Milorad. A községnek jelentős adó­bevételt jelentenek a Rajiő- műhelyek. Az ott foglalkoz­tatott 30 munkás pedig csökkenti a munkanélküliek számát. A község vezetői szeretnék, ha a műhely szer­ződéses munkaszervezetté válna, amitől Rajiéék nem zárkóznának el. Ilyen mun­kaszervezet megalakulására már van példa a faluban. (0) CSEHSZLOVÁKIA Prágai hidak A múlt század derekáig Prágában a Moldva két part­ját csak a több mint fél év­ezrede épített Károly-ihíd kötötte össze. A XIX. század első felében az ipar fejlődé­sé — és főleg a smichovi negyed iparosodása — meg­kívánta egy újabb híd építé­sét, hogy közelebb kerüljön egymáshoz az Ó- és az Új­város. Külföldön készült hi­dak példájára Bedrich Schnarch lánchidat tervezett, amelyet I. Ferencről nevez­tek el és 1841-ben adtak át rendeltetésének. Jóllehet annak idején ez a híd európai viszonylatban a legkorszerűbbek közé szá­mított, néhány évvel az ava­tása után már nem felelt meg a közlekedés növekvő igényeinek. Ezért — még a századforduló előtt — a hí­don leállították az átkelő forgalmat és a közelében egy új kőhidat emeltek. Ez a híd ma a Május 1. elnevezést viseli annak emlékére, hogy a prágai munkásság 1890- ben a Moldva egyik közeli szigetén ünnepelte meg első ízben május elsejét. Azóta a Moldvát sok új híd íveli át, hiszen a fővá­ros szüntelenül fejlődött Így készült el a Ferenc József­eid, majd egy vasúti híd, amelynek helyét később a Manes-híd foglalta eL A sort az 1876—1878-ban épített Palaoky-híd, a karlini via­dukt és egy másik, szintén a múlt században épített vasúti híd folytatta. Végül a század elején sor került a Letná alatti fahíd lebontásá­ra, illetve annak helyén a Svatopluk Cechről elneve­zett híd felépítésére. VIETNAM ROMANIA Növekvő kézműipari export A Vietnami Szocialista Köztársaságban sok helyütt készítik ügyes kezű kézmű­vesek a szebbnél szebb, vesszőből, nádból font hasz­nálati tárgyakat. Nagy ré­szüket exportálják. Ha Son Rimlh megye vesszőfonói pél­dául 1982 első felében ötven százalékkal több nádtermé­ket készítettek, mint az el­múlt esztendő azonos szaka­szában. Mivel ezek a cikkek sok külföldi piacon keresettek, újabb vesszőfonó műhelyeket nyitnak, s a gyakorlott mes­terek bekapcsolódnak a kéz­műves-utánpótlás nevelésébe is. A vidéki városok ipar­iskoláiban 200 fiatal tanulta meg nemrég a fonás mester­ségét, így 46 faluban, illetve városban száz új műhely nyithatta meg kapuját. Ezen­kívül több háziipari szövetke­zet bővítette tevékenységi körét nádból, vesszőből font áruk — kosarak, dísztárgyak, bútorok — előállításával. Az utóbbi három évben a KN.DK nád- és vesszőfonó kézműipara 3 millió domggal növelte termelési értékét. Műszállal az arab piacokon Popa Róza főmérnök: Évente nyolcezer tonna műszálat exportálunk, főleg az arab piacokra... A romániai Moldovában, a nagy múltú mezőgazdasági termelés mellett meghatáro­zó szerepe van az iparnak. Különösen Iasi megyében, ahol a gépipar, a vegyipar, az elektronikai ipar, a fémkohászat és az építő­anyagipar különösen fejlett. Az ország acélcsőtermelésé­nek például a nagyobbik ré­sze innen kerül ki és a ro­mán műszáltermelés egyötö­dét is ez a megye adja. Iasi város déli részén, az ipartelep közepén találni a műszálgyártás egyik legna­gyobb üzemét, a Terom Vegy­ipari Kombinátot. Délidő van, amikor érkezünk, közel a második műszak végéhez. A kombinát irodaépületé­nek előcsarnokában, fiatal főmémöknő fogad. Vegyész, aki alig másfél esztendeje a termelés fő irányítója itt. A bejárattól néhány lépés­re a nagyüzem hatalmas ma­kettje előtt állunk meg. Az üvegasztalon fény gyullad, az épületek kicsinyített má­sain parányi villanykörték jelzik az üzemek elhelyezke­dését. Popa Róza főmémöknő veszi át a szót és a kezében levő mutatópálcával magya­ráz: — Tizenhárom éve épült kombinátunk, 44 hektár te­rületen, itt a város végé­ben. Két év alatt készült el, ami az építők gyors munká­ját dicséri. öt egymáshoz közel eső üzemegységből áll, ahol polimerszálakat gyár­tunk. Olyan vékony és vas­tag műszálakat készítünk, amelyeket gyapjúval, lennel és gyapottal keverve dolgoz­nak fel. Ezenkívül vegyipa­ri gépeket, valamint ezekhez szükséges pótalkatrészeket is gyártunk. Úgynevezett vas. tag és vékony műanyagfo­nalat állítottunk elő, melye­ket megfelelő színezés és vá­logatás után függönygyártás­ra, illetve a kötődőkben pu­lóverek, valamint egyéb műszálas termékek készíté­sére használnak fel. Éven­te 13 ezer tonna műszál ke­rül ki kombinátunkból. Ipari liftbe szállunk és feljutunk a műszálgyártó üzem emeleti irányító köz­pontjába. Előttünk kapcsoló- táblák segítségével követik nyomon a gyártási folyamat útját. Emberi kéz érintése nélkül, automata gépekkel készül a nyersanyag. Nyu­gatnémet, svájci, francia és olasz gépsorok jelzik az élenjáró technikát. A kombi­nát 9500 embernek ad mun­kalehetőséget, 2500 a női dolgozó, zömmel betanított munkás. Három műszak­ban tevékenykednek, tehát éjjel-nappal működnek az üzemrészek. Benn a nagyterem ben egyenletesen dolgoznak a gépek. Kék köpenyes mun­kások éber figyelemmel vi­gyázzák valamennyit. — Évente nyolcezer tonna műszálat exportálunk — mondja a főmémöknő. — Termékeinket főleg az arab piacokra szállítjuk, Szíriába, Jordániába, Egyiptomba, de vásárolnak tőlünk Görögor­szágból , Franciaországból, sőt a távoli Indiából is, fő­leg hosszú és rövid műszá­lakat textilipari feldolgo­zásra. Kétmilliárd-ötszáz­millió lej az éves árbevéte­lünk és nyereségünk tavaly megközelítette a háromszáz­milliót. Kombinátunkban nyolcezer szervezett munkást találni, akik részben Iasi- ban, illetve a környező köz­ségekben laknak. Gyárunk­nak nagy a vonzása, ezért nagy gondot fordítunk arra, hogy munkásaink kulturált otthonhoz jussanak. Iasi vá­ros tanácsával régóta jó munkakapcsolatot alakítot­tunk ki, melynek eredmé- ként évente javaslatunkra háromszáz lakást kapnak munkásaink, főleg a fiatal, itt letelepülő szakemberek. Dolgozóinknak több mint fe­le, 4500 fiatal, s erre büsz­kék vagyunk, hiszen az át­lagéletkor 28 év. Ezek már a jövő emberei, a holnap kombinátjának tevékeny ré­szesei. Rajtuk kívül 750 ve­gyész, gépész, villamos- és textilipari mérnök dolgozik itt, akik részben irányítók, illetve tervezők. Az ő mun­kájuk nyomán készítettünk új vegyipari gépeket, me­lyeket más román üzemek­ben is alkalmaznak. A szomszédos teremben a kombinát műszaki kollektí­vája által kifejlesztett gépe­ket működés közben is be­mutatják : — Itt van egy fonálnyúj­tó gépsor — beszéli Popa Róza —, amellyel a polipro­pilén alapanyagot szövésre készítjük elő, a műszövet­ből pedig exportra kerülő csomagolóanyagot gyárta­nak. Svéd licenc alapján egy olyan gépsort is kifejlesztet­tünk, amely a kész műszá­lat gombolyagok formájában csavarja fel. Ezt sorozat­gyártás után a külpiacokon is szeretnék értékesíteni! Vegyipari kutató laboratóri­umokban új műszálgyártás­ra alkalmas anyagok kiala­kításával és új feldolgozási módok kidolgozásával fog­lalkozunk, amelyeket a jö­vőben a termelésbe is vihe­tünk. Az üzemet elhagyva, ki­felé menet, szó esik a kom­binát további fejlesztési programjáról is : — Miután gyárunk is az intenzív fejlesztési szakasz­ba lépett, így a termelé­kenység érdekében olyan technológiai korszerűsítést valósítunk meg, amellyel a minőséget is tovább javít­hatjuk. Az idén év végéig és a jövő év elején, olyan gé­pieket helyezünk üzembe, amelyekkel versenyképe­sebbek lehetünk a műszál­gyártásban. A technikai kor­szerűsítéssel együtt már lé­péseket tettünk szakembere­ink továbbképzésére is, és ezt a jövőben rendszeresen folytatjuk. A technikai és a szellemi fejlődés együttes garancia arra, hogy a kö­vetkező években is lépést tarthassunk a piac növekvő igényeivel és bővítsük ex- PKirtkapcsolatainkat más or­szágokkal is. Mentusz Károly A Terom Vegyipari Kombinát kívülről (A szerző fel vételei! Nyikolajev szülőfalujában

Next

/
Oldalképek
Tartalom