Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

8. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET . Népújság, 1982. október 16., szombat A Kodály-év eseményei külföldön Kodályt, a zeneszerzőt, a zenepedagógust, a népműve­lői, a népzenekutatót az egész világon ünnepük az idén. Hangversenyekkel, ki­állításokkal, zenei rendezvé­nyekkel, szemináriumokkal emlékeznek születésének szá­zadik évfordulójára. Külföl­di Kodály-társaságok, a Nemzetközi Kodály Társaság, külföldi magyar intézetek, baráti társaságok és termé­szetesen hazai intézmények, magyar művészek is kiveszik részüket a nemzetközi ün­neplésből. Számos országban már ta­vasszal, nyáron zajlottak rangos rendezvények. Elég ha csak az amerikai Kodály Musical Training Institute négyhetes nyári tanfolyamát, a detroiti Kodály-fesztivált, a franciaországi Kodály-he- tet, vagy a japán Kodóly- szemináriumot említjük. Szá­mos zenei seregszemlén — a dubrovniki, az athéni, a sza- loniki, az isztambuli, a fla- mand fesztiválon — magyar előadóművészek, zenekarok közreműködésével hangzot­tak fel Kodály művei. A december 16-i születés­nap dátumához közeledve sűrűsödnek az események. Novemberben, decemberben valamennyi szocialista or­szágban emlékestet rendez­nek, kiállítást nyitnak. A Szovjetunió számos városá­ban hangversenyeznek ma­gyar és szovjet művészek Kodály-művekkel. Október­ben a^debreceni Kodály Kó­rus, majd a Zeneakadémia Kamarakórusa turnézik Moszkvában és más váro­sokban. Ugyancsak a debre­ceni Kodály Kórus lép fel az NDK hangversenytermei­ben. Bemutatkozik Berlin­ben a kecskeméti Kodály In­tézet a Kodály-módszerről szóló előadásokkal, konzul­tációkkal, koncertekkel és szakmai találkozókkal. De­cember 15-én a Komische Operben nagyszabású em­lékhangversenyre kerül sor NDK-beli és magyar művé­szek közreműködésével. A szófiai Magyar Intézet­ben, a prágai Magyar Kul­túra Házában, a varsói Ma­gyar Intézetben reprezenta­tív Kodály-emlékesteket ter­veznek, Zágrábban a Ko­dály Vonósnégyes vendég­szerepei. A pozsonyi kama­rakórus pedig a Psalmus Hungaricus magyarországi előadásán vendégeskedik. A szomszédos Ausztriában nemrég járt az Állami Hang­versenyzenekar, december­ben a Magyar Rádió és Te­levízió zenekara és kórusa lép fel Fischer Ádám kar­mester vezetésével. Francia- országban őszi program a Te Deum és a Psalmus pá­rizsi bemutatója. Kiállítást és koncertet rendeznek a párizsi Espaca Pierre Cardin hangversenyteremben, repre­zentatív Kodály-életrajzi ki­állítást a Pompidou Köz­pontban. Észak-Franciaor- szágban Nord-Pas-de Calais városaiban — Lille, Arras, Calais központokkal — két­hetes rendezvényt szentelnek a kortárs magyar zene ün­neplésére. Az október—no­vemberi eseményre az ELTE Bartók Kórusát és több ma­gyar előadóművészt hívtak meg. December közepén Kodály- napok színhelye lesz az an­gol főváros. Ebből az alka­lomból szimpoziont tartanak és ünnepi hangversenyen emlékeznek meg a jeles ma­gyar zeneszerzőről.A londo­ni hangversenyen fellép a Győri Leánykar, több ma­gyar szólista, karmesterük a világhírű, magyar származá­sú Doráti Antal lesz. Kodály­nak szentelték Finnország­ban az idei zenei évadot. A tavasszal létrehozott Kodály Emlékbizottság számos kon­certet és megemlékezést szervezett. Köztudott, hogy a Kodály- módszer Japánban igen nép­szerű, japán zenészek, peda­gógusok tanulmányozzák Ma­gyarországon rendszeresen a zene- és énekoktatás kodályi metódusát. Nagy érdeklődés kísérte a japán Kodály Tár­saság szervezte szemináriu­mot, amelynek számos ma­gyar előadója is volt. Az év­forduló alkalmából több ja­pán városban mutatnak be kiállítást a magyar zeneszer­ző életéről, munkásságáról és túméra hívták meg,a Ko­dály Vonósnégyest is. Méltó az ünneplés az Egyesült Államokban is. Szimpozionok, fesztiválok, hangversenyek sokasága jel­zi Kodály diadalútját, Kali­fornia, Detroit, Massachu­setts, Chicago, New York, Boston a legjelentősebb ese­mények színhelye. A ven­dégszereplő magyar művé­szek közül említsük meg Fe- rencsik János karmester, Onczay Csaba csellóművész, Szenthelyi Miklós, a Kodály Vonósnégyes és a Takács Vonósnégyes nevét. Törökország, Ausztrália, Mexikó, Fölöp-szigetek, In­dia, Írország, Kanada, Irak — és még hosszan sorolhat­nánk a Kodályt ünneplő or­szágokat, a centenáriumot köszöntő eseményeket szerte a világon. S. E. A százéves Petőfi-szobor Petőfi emlékének méltó megörökítésére már nem sokkal a szabadságharc be­fejezése után gondoltak, de erre a Bach-korszakban nem nyílt lehetőség. 1860- ban az önkényuralom eny­hült, a külföldre menekülők közül sokan hazatérhettek. Köztük volt Reményi Ede, Görgey kedvenc hegedű- művésze, aki virtuóz játéká­val külföldön már világhírt szerzett. A Petőfi-szobor fel­állításának tervét ő hangoz­tatta először egy Kiskunha­lason tartott hangversenyén. Hatósági támogatásra termé­szetesen nem számíthatott, ezért nyilvános gyűjtésre hívta fel az ország népét. Jó példával maga járt elöl, mert erre a célra összes koncertje jövedelmének fe­lét felajánlotta. December­ben Kemény Zsigmond la­kásán a szoborbizottság is megalakult. Tagjai közül említsük meg Arany János, Barabás Miklós, Egressy Gábor, Jókai Mór, Pákh Al­bert, Tóth Kálmán nevét. Elnökké Reményit válasz­tották meg. A bizottság működését az önkényuralom betiltotta, s így csak a kiegyezés után, 1867 novemberében kezdhet­te meg újra tevékenységét. Az elnök ismét . Reményi Ede lett, az alelnök pedig Tóth Klímán költő. Folytatták a gyűjtést, eredményét azon­ban károsan befolyásolta, hogy ugyanakkor Széchenyi Istvánnak is szobrot akar­tak állítani, s a gazdagab­bak, az arisztokrácia, a fő­papság, a pénzemberek in­kább arra adakoztak. 1871 végéig így is 27 000 forint gyűlt össze. A kor kiváló szobrászát, Izsó Miklóst bíz­ták meg a mintázással. Fel­tételül szabták, hogy tervét kivitel előtt mutassa be a bi­zottságnak, és az emlékmű talapzatával együtt ne ke­rüljön 40 000 forintnál többe. Izsó 1870—71 telén kül­földi tanulmányutat tett a köztéri szobrok tanulmányo­zására, aztán nekilátott a munkának. Több tervet ké­szített. Ezek közül az egyi­ken, amelyet ő a legjobbnak tartott, Petőfi magasra emelt jobb kézzel a szabadságra esküszik. A bizottság azon­ban ehelyett azt a mintát fogadta el, amely a költőt szívre tett kézzel ábrázolja. Az emlékművet Petőfi 50. születésnapján, 1873-ban akarták leleplezni. Erre az időpontra azonban csak a szobor helyét tudták megál­lapítani a pesti Duna-parton. A kivitelnek két nagy aka­dálya volt; Izsó betegsége és egy alkalmas műterem hiá­nya. A művész végül a Ró­zsa utcában egy kezdetleges, de megfelelő nagyságú mű­termet épített. Dolgozni azonban már nem tudott benne, mert 1857. május 28- án elhunyt. Ezután a munka folytatá­sával Huszár Adolfot bízták meg, a kor egyik legkere­settebb szobrászát. A bizott­ság úgy döntött — korábbi álláspontját megváltoztatva —, hogy a szobrot Izsó elő­ször elutasított terve szerint kell elkészíteni. Huszár a mintázással 1879-ben készült el. Bronz­ba öntését egyetlen magyar gyár sem vállalta, ezért ezt a munkát a bécsi Kari Tur- bainra bízták. A kész szobor 48 mázsát nyom. Petőfit ma­gasra emelt jobbal, baljában irattekerccsel ábrázolja. Az oldalán függő kard azt jel­képezi, hogy fegyverrel is küzdött a szabadságért. A 12 láb magas alakot köpeny fedi, amely elöl szétnyílik és láttatni engedi zsinóros dolmányát .Talapzatát 1881 - ben Ybl Miklós tervezte meg, és Poschacker Antal szürke mauthauseni gránitból fa­ragta ki. A költségekhez az állam egyetlen krajcárral sem já­rult hozzá, egyedül a fővá­ros adott szerény összeget, 4000 forintot. Valóban nem­zeti adakozásból készült, amint a talapzatán levő fel­irat is hirdeti. A leleplezésre 1882. októ­ber 15-én került sor. Az ün­nepséget az Akadémia dísz­termében tartott ülés nyi­totta meg. Az emelvényen a szoborbizottság tagjai ül­tek, mellettük sok előkelő­ség, magas rangú katonatisz­tek, grófok, bárók, olyanok, akiket nem lelkesítettek Petőfi szabadságeszméi. Ál­talában az egész ünnepsé­gen — mint a Vasárnapi Újság egykori tudósítója megjegyezte — „hivatalos mérséklet” uralkodott. A megnyitó beszédet Ráth Károly főpolgármester mond­ta, majd Jókai Mór elevení­tette fel hosszabban az el­hunyt költő és barát emlé­két. Ezután a résztvevők dal­egyletekkel az élükön a zászlódíszbe öltözött Duna- korzón a szoborhoz vonultak, a lombokkal díszített, fello­bogózott térre, melyet ké­sőbb Petőfiről neveztek el. Ott ismét Ráth Károly be­szélt és megemlékezett min­denkiről, akinek az emlék­mű elkészítésében része volt. Beszéde közben hullt le a lepel a szoborról, s ezt a bizottság jegyzője, Remé­nyi Antal, Reményi Ede bátyja adta át megőrzésre a fővárosnak. Nagy Imre színész Endrődi Sándor díj­nyertes ódáját szavalta el, a dalárdák Petőfi Honfida­lát énekelték, az ünnepség végén pedig a Himnuszt. A talapzatot 101 atlasz- és selyemszalaggal díszített ko­szorú borította. Egy újság­író kiszámította, hogy 10 000 forintba kerültek. Ha a szo­bor helyett koszorúra gyűj­töttek volna, egy hét alatt összejön a költségek fele. A nagyközönséget kordon és lovasrendőrök tartották távol az emlékműtől. Csak a hivatalos ünnep után lep­hették el a teret, a lelkese­dés csak ekkor vált igazán naggyá és bensőségessé. Az egyszerű emberek hódolata késő estig tartott. A tér lombdíszét szétszedték, hogy mindenkinek jusson emlékül legalább egy-egy levél. Este a Vigadóban ünnepi bankettet tartottak nagyon magas, 10 forintos belépő­díjjal. Ezen már a kormány is képviseltette magát Tisza Kálmán miniszterelnökkel és Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter­rel. Ide az írók és művészek nem voltak hivatalosak, ők egy olcsóbb vacsorát ren­deztek maguk közt. Az ünnepségen két ember hiányzott: Reményi Ede, aki 1878 után Amerikában élt, és a költő legjobb barátja, Arany János, aki súlyos be­tegen feküdt és 'egy héttel a szoborleleplezés után el­hunyt. A budapesti Petőfi-szobor nemcsak Petőfinek, hanem az általa hirdetett szabad­ságeszmének is hódol. Már­cius 15-én ezért zarándokol­nak oda sokan. Itt rendezte meg 1942-ben a Történelmi Emlékbizottság is háború- és fasisztaellenes tüntetését, amelyen többek között Baj- csy-Zsilinszky Endre, Ság- vári Endre, Szakasits Árpád és Szekfű Gyula is részt vett. A szobrot ma is min­den évben megkoszorúzzák. Vértesy Miklós A Petőfi-szobor (MTI-fotó — Hámor Szabolcs felvétele — KS) Kiállítás Kolozsvári Márton és György: Szent György (Prága) KJ agy Lajos király ha- 1 ’ lálának hatszázadik évfordulója alkalmából a székesfehérvári Csók István Képtárban reprezentatív kiállítás nyílt. meg. Történelmünk folyamán egyetlen uralkodó kapta meg a „nagy” jelzőt a fran­cia királyi család nápolyi ágából, az Anjou dinasztiá­ból származó I. Lajos, aki­nek birodalma az Adriától a Baltikumig terjedt. Ural­kodása Magyarország egyik fénykora volt. Már kortár­sai kiemelték nemes lovagi jellemét, bőkezűségét, jám­borságát, dicsőséges hadjára­tait és diplomáciai sikereit. Kormányzása felvirágoz­tatta az országot. A közép­kori krónikák azt is feljegy­zik róla, hogy nemcsak az előkelőknek, hanem a nép­nek is gondját viselte, gyak­ran álruhában, mint ravasz felderítő, járta a falvakat és mezővárosokat, hogy meg­vizsgálja a vámosok és elöl­járók szokásait, és hogy a nép panaszaiból megismerje elkövetett jogtalanságaikat. Országlása (1342—1382) ide­jén az erős királyi hatalom védelme alatt a középkori viszonyok között kibontako­zó árutermelés révén hazánk a nemzetközi kereskedelem és diplomáciai kapcsolatok folytán Európa egyik köz­pontja volt. Nagy Lajos udvari építke­zései méltó fényt vetnek a lovagkirály kultúrájának igé­nyességére. A második vi­Dobozy Imre: Tűz és füst* A zötyögdi szövetkezet paj­tájában kigyulladt egy nyá­lát) szalma. Az égő szalma­csomón kívül a pajtában tartózkodott még egy rosta, egy rakás műtrágya, egy ha­lom üres zsák és egy tele benzineshordó. Ha eléri a tűz a hordót... nem is folyta­tom. És ezekben a vészter­hes pillanatokban ott tar­tózkodott három férfiú is: Kovács János, Tuskó András, Hozom Bertalan. Sós Lajos zötyögdi szüle­tésű, nőtlen, református, ha­zafias érzésű, szavahihető asztalossegéd, aki a rettene­tes percben ott haladt el a szövetkezet portája előtt, ké­sőbb így mondta el a törté­neteket : 1. a szalma lánggal égett; 2. Tuskó András szörnyű káromlást hallatva kirontott az udvar leghátsóbb hátul­jában emelt kis deszkabódé mögé: ott mindjárt abba­hagyta a káromkodást, hasra vágta magát, s behúnyta a szemét; 3. Hozom Bertalan nem káromkodott, ellenben beült a kútvödörbe, és leereszkedett a kútba; 4. Kovács János nagyon ijedten állt a tűz mellett, jobbra-balra kapkodta a fe­jét, de mégse szaladt el, mert már nem is volt ideje, haT nem ráhemperedett az égő szalmára, és addig hemper­• A nemrégiben elhunyt íróra emlékezve közöljük elbeszélését. gett rajta, amíg el nem ol­totta. Közben a ruhája is tüzet fogott, keze-lába csú­nyán összeégett, de végre is néhány seb árán megmen­tette a benzineshordót. Azazhogy dehogy a hor­dót! — pajtát, istállókat, kazlakat, gépeket, jószágot, rengeteg vagyont, ami mind a tűz martaléka lett volna; a fél Zötyögddel együtt, mert egy ilyen ben­zines, rohbanásos égés átcsa­pott volna a szomszéd há­zakra is ... Nos, a harmad­nap megtartott közgyűlésen, amelyen Kovács János bepó- lyálva és sántikálva jelent meg, ünnepélyesen felolvas­ták, hogy nevezett éppen egymillió-hétszázhatvanöt­ezer-négyszázkilencvenhá- rom forint ára értéket men­tett meg a pusztulástól. Ezért a példás cselekedetéért kö­szönet illeti, továbbá ötezer forint jutalom, továbbá bri­gádvezetői előléptetés. Ha egyszer az emberek hálásak kezdenek lenni, arc­kor határtalanul hálásak. Kovács Jánost, ezt a szótlan, csapott vállú kis embert, aki eleddig a munkáján kívül semmit nem produkált, el­halmozták dicsérettel és ajándékokkal. A vén Látó Imre elhozta neki a legszebb cseréppipáját. Nem pipá­zom — mondta szégyenlősen az ünnepelt. Nem baj, még rászokhatsz! — biztatta Lá­tó. De még ez csak kezdete volt az igazi megdicsőülés­nek, A tanácselnök egy gyű-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom