Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-11 / 290. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1981. december 11., péntek Porgy és Bess A Magyar Állami Operaház Erkel Színházában a napokban új betanulásban láthatták az érdeklődők Gershwin Porgy és Bess című operáját. Rendezte: Mikó András. A képen: Sólyom Nagy Sándor és Kukely Júlia (MTI fotó: Ruzsonyi Gábor felv.) Családok — iskola — gyerekek — városszeretet Okos játék az egri tízesben HÁZTÓL SZÍNHÁZIG Ha átázik a A receipt végiül is úgy tűnik, igen egyszerű. Szerezz körülbelül negyven jegyet egy jó előadásra, toborozz ugyanannyi színházszerető embert, rendelj egy buszt a Volántól, s már indulhat is az „Utazó Publikum”. Azaz háztól színházig az e műfajt kedvelők társasága. Csuda tudja, ha valóban ilyen könnyű e remek program összehozása, miiért csaik két városban szervezték meg e járatokat mind ez ideig az országiban? öt esztendeje Pécsett, s másfél éve — másodikként — Egerben. Jónás Zoltán, az Agria Játékszín igazgatója, — s mondjuk így — az utazók házigazdája, az eddigi tapasztalatok birtokában hamar kész a válasszal. — E program csak akkor él meg, ha a lehető legolcsóbban kínáljuk. Tehát a busz- és a színházjegyen kívül, mindössze öt forint szervezési díjat kérünk. Az irodának így viszont semmiféle anyagi haszna nincsen rajta. — A kívülálló úgy vélné, az effajta szolgáltatás sokkal inkább egy művelődési központ, netán a TIT feladata lenne. Mi az, ami miatt mégis haszon nélkül is megéri a játékszínnek? — A válasz igen egyszerűen megfogalmazható. Ügy gondolom, egy színházigaz- gatóság számára alapvető érdek, hogy értő, sokfajta irányban tájékozott közönséget neveljen. Nos, mind ez ideig úgy tűnt, a miskolci:— egri társulat erre önmagában kevés, sőt, még az sem elegendő, hogy a hagyományoknak megfelelően, esztendőről esztendőre megrendezzük tavasszal a színházi heteket, vendégelőadásokat fogadva. Így került sor munkatársam ötletének megvalósítására. — Mekkora az érdeklődés? — Talán elég, ha annyit mondok, hogy a havonta egyszer induló, nyilvánosan meghirdetett járat mellett az idei évben már egy-két vállalatnak is kellett buszt indítanunk. Januárra már majdnem minden helyünk foglalt. Szvák Katalin, a Heves megyei Mozlüziemi Vállalat dolgozója novemberben jelentkezett első ízben a „Publikum-programra”. — Nincs a családunkban kocsi. Így tekintettel arra, publikum hogy az egri vonat- és buszközlekedés igen rossz, számomra szinte lehetetlen volt eddig Pestre, vagy Szolnokra színházba járni. Néhány éve még a vállalati KISZ-szervezett el mentünk kétnapos kirándulásokra a fővárosba. Amióta azonban megdrágultak a szállodaárak, ez a lehetőség sincs meg. i— Ez a háztól házig út így elsőre roppant rokonszenvesnek tűnt. Igaz, a frissiben leesett hó és sofőrünk komor jóslata, miszerint úgysem érünk föl kezdésre, először tócsit megijesztett. Ám az előadás, Csurka Ház- mestersiratója végül is kárpótolt az izgalmakért. Édesanyámmal így azonnal beneveztünk a következő útra. Kellner Judit levéltáros a törzsközönséghez tartozik. — Egyetemista koromban megszoktam, hogy egy-egy évadban, akár hússzor is — nem túl sokszor — elmehet- tam színházba. Hazaérkezve nagyon hiányzott ez az élmény. A helybéli előadások minősége és mennyisége sem volt számomra elegendő. — Az Utazó Publikum valamit tágít a lehetőségeimen. Különösen annak örülök. hogy nem lefutott, poros darabokat kínálnak a programban, hanem egészen friss előadásokat. A szolnokiak Koldusoperáját például az első héten láttuk. Persze, az lenne az igazi, ha minden darabot maga választhatna az ember, de erre sajnos nincs mód. Bár,... mint törzstagnak, meghallgatják a javaslataimat... A IV. Henriket például én kértem. .. Ha nem is egészen ebbe az irányba, de az „Utazó Publikum” fejlesztésére már gondolnak a szervezők. A tervek közt szerepel például, hogy az utazás közben előadást tartanak az adott darabról, szerzőről, korról. Gondolkodnak színházi hét vége meghirdetéséről is, vagyis kétnapos túrákról. S arról is, hogy tananyaghoz kapcsolódóan választva darabokat, az útitársasághoz toborozzák a középiskolás fiatalokat. Elképzelhető lenne néha egy-egy vita is. ~ Nos, íme tehát egy jó kezdeményezés receptje. Közreadjuk, hátha másutt is sikere lenne. Németi Zsuzsa Hatéves múltra tekint visz- sza, hogy az egri tízes számú általános iskola megrendezi az iskolába járó gyerekek családjainak vetélkedőjét. A gyerekek—szülők közös csapata tagjainak a játékos versengés közben arról kell számot adniuk, hogy hogyan épül be az otthoni beszélgetésekbe, szabadidő- programokba, közös sétákba a város történelmi múltjának, hagyományainak és jelenének megismerése, megismertetése. A hasznos erőösszemérés arra is jó keretet szolgáltat, hogy erősödjék a családi ház, a szülői otthon és az iskola közötti kapcsolat. A verssel, zenével egybekötött találkozón, amelyben a Hazafias Népfront is részt vállal, a gyerekek játszanak idegenvezetőt — mit mutatnának be messziről érkezett barátaiknak — fel kell ismerniük Eger jellegzetes tereit, utcáit, szobrait, s mindemellett még sportból is „vizsgáznak”. A tegnap, szerdán délután megrendezett összejövetelen csaknem száz család apraja- nagyja alkotott. közös csapatot és gyarapodott városismeretben, jó hangulatban. II. rész B: Azaz de sok szép verő- fényes vasárnap talált már úton minket. Miinek hova mentem, ki tudja, azt már. S miért, tán az isten se. Hanem ha igaz, ez akkor eshetett, amikor 'belebotlottam ebbe a Vihorlát Jankóba! (Nagy hangzavar, konster- náció, megütközés) Kapitány: Ama híres latorba? B: Janó? Vihorlát nekem jó pajtásom. Együtt voltunk Lengyelben, Danikában én vágtam ki a poroszlók kezéből. Ha nem vagyok, hát már varjak gyomrában len- \ ne. Bíró: Ott a helye, és oda is fog kerülni. Kapitány: Tovább! B: Nem volt se ételünk, se italunk, ezzel a Józsóval itt ugyancsak ránk fért a vendégség. Jankó meg szívesen látott. Jól tartott, bora is akadt, vigadtunk, majd hét álló napon ál Lehet, hogy többet, kevesebbet, ki tudja. Bíró: És? B: Nem emlékezem. De mintha ott lett volna ez az asszony. Bíró: Hogyhogy ott? A: Hazudik! Mányoki: Rendre asszony! Bíró: (összesúg Mányoki- val és Wartheggel, majd int) Poroszlók, vigyék kelmétek Ágota asszonyt ide által a kisterembe. Ne halljon semmit, ami itt hallatszik, el ne mehessen, és csak ha visszahívjuk, jöhessen ide. Te, lányom, hogy is hívnak? Pap: Erzsók. Bíró: Maradsz. Esküdtél? (A lány némán rebbent a fejével) Ügy jó. Akkor figyelj rám. Elindultatok kisasszony hónapja első vasárnapján reggel felbatyúzva Lankócra. Meddig mentetek? E: Hát... Bíró: Kivel találkoztatok először? E: A kapuban Németi úrral, a kapussal. Bíró: A városon kívül? E: Senkivel. Bíró: Kínpadra vonatlak, te. E: Jaj! Bíró: Vigyétek! E: Ne! A VencelleL Bíró: Ki az a Vencel? E: Lanikóci ő is, mert, hogy én is odavaló vagyok. A Vihorlát bandájában van. Olyan kopasz, kerek fejű, csúnya vörös szakálla van. El is akarna venni, de asz- szonyom nem engedett. Vencel ezért nagyon haragudott. Amikor aztán odaértünk a Rozsomák patak szurdokjához, megfogtak minket. Bíró: És? E: Jaj, nagy szégyen. Levették a ruhánkat, és odakötöttek minket egy fához. Bíró: És ők tették rajtatok erőszakot? E: ök ugyan nem. Volt ott sok lány. Bíró: Hát akkor miért vették le a ruhátokat? E: Mert a Vencel haragudott, az asszonyra, hogy nem adott, rám, hogy nem szöktem. De bántani nem mert, mert Vihbrlát nem volt ott. Dorka néni nem engedte. Bíró: Az öreg boszorkány? És Vihorlát Jankó? E: Ivott fönn, a Garadna- házban az úrral, evvel ni. Bíró: És akkor? E: És akkor Dorka eloldott, s adtak az asszonyok egy pendelyt. S akkor jött a Vihorlát, meg az úr. S akkor én többét nem tudok, mert engem ez a kuka itt elvonszolt a bokorba, itatott csúffá tett... aztán meg a Vencel megvert érte... Bíró: És az asszonyod? E: Áztat én nem tudom. Bíró: No jó. Jöjjön ide Ágota asszony! B: Igen, hát persze. Lementünk a tisztásra, három tűz is égett. Volt ott malac, berbécs, tyúk, nyársra húzva. Furulyára táncoltak, meg dobra, s énekeltek szellőszárnyú hegyi éneket. Följegyeztem a nótáját, szereztem is rá verset. Ugyan kinek? Pap: S ott láttad az asz- szonyt, Bálint úr? B: Ha láttam, bizonyosan ott. De nem emlékezem. Sok riibanc táncolt ott. Kapitány: Mégis, valamire csak kell emlékeznie, uram. Bíró: Asszonyom, szolgálója azt vallja, hogy önök latrok kezeibe estek, olyan zsiványokéba, kiket minden vármegye és minden város űz, mert lopnak, harácsolnak, gyújtogatnak, veszélyessé teszik az utakat, országháborító haramiák. Kend pedig nem azokat vádolja, hanem ezt a nemesurat. Miért? A: Mert ő volt, aki tette, amit tett. (Folytatjuk) A hó A legtöbb emberre különös hatással van a hó. A gyerekek örülnek, ugrándoznak, hóembert csinálnak és szánkózni indulnak. A felnőttek hangulatát is erősen befolyásolja a havazás, amely tulajdonképpen a tél érkeztét jelenti, az új évszak beköszöntését adja hírül. Számomra mindig új esemény, de mindig régi gondolatokat ébreszt, elmúlt, csaknem elfelejtett emlékeket idéz: — Édesanyám! Havazik. — Kiszakadt az angyalok dunnája, fiam! — Miért nem varrják be? Anyám a fejét csóválta, majd rosszallóan rám nézett és megparancsolta: — Hozz be fát, és tegyél a tűzre! Kisomfordáltam a konyhából, végigsinkóztam a kút előtti jégen, és egyenesen a nagy tuskóhoz mentem, ahol a fát szokta aprítani apám. Miért koptatod a cipőd talpát? — Ez már apám szava volt, amely még most is — több évtized távlatából — oly keményen hangzik, hogy e percben is hallom. Akkor, igaz, elengedtem a fülem mellett, mert visszafelé — ölemben a fával esakazértiis — végigcsúsztam a jégen. ■— Nem hallottad? Nézze meg az ember! Egyéb sem hiányzik, minthogy újra kelljen talpaltatni a cipődet... így azután azon a télen nem sinkóztam többé, de annál többet szánkóztam az oldalon. Egyszer — emlékszem — jött az öreg Kenyeres János, és beszélgettek apámmal: — Most kellene kimenni! Most az éjjel, a holdvilágnál... Apám szája elé tette a mutatóujját és megintette az öreget, hogy hallgasson. Én akkor már tudtam, hogy apám, meg az öreg, az éjszaka a tilosba indulnak vadászni. — Látott-e nyomokat? — Ha láttam volna, nem hívnálak... Másnap reggel, mire felébredtem, véres volt a hó a ház mögött, és jóllakottságukban öklendeztek a kutyák. — Mitől véres a hó, édesanyám? Anyám ijedtében a fejemre borította a nagy barna, berlinerkendőjét, és betuszkolt a konyhába. — Hallgass, te! — Miért hallgassak? Véres a hó, vagy nem véres? — Szájaskodtam, de ő még a kezét is összetette: — Hallgass, az Isten szent szerelmére, mert ha apád meghallja, akkor... Nyomban elhallgattam, mert apám komoly dolgokban nem ismerte a tréfát. Ettől a naptól számítva, egy hétig mindig húst ettünk. Miképpen is, meg ózonképpen - is, ahogyan annak idején mondták... A hó engem azóta is mindig felkavar. Felkavarja az emlékeimet! Pofont ígértek, ha sinkóztam és koptattam a cipőm talpát, viszont egy hétig nem fogyott ki a hús a fazékból. A minap — megint csak — ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor hallottam a rádióban, hogy a hó felcsalta a Mátrába a turisták százait... Szalay István Karácsony a televízióban Hacsaturján: Spartacus — Mensáros-est- Amerikai filmvígjáték Gazdag programot állított össze a televízió műsorszerkesztősége karácsonyra. December 24-én — immár hagyományosan — Beethoven IX. szimfóniájának dallamai csendülnek fel: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Ferencsik János vezényli. Műsorra tűzik a Moszkvai Nagyszínház művészeinek tolmácsolásában december 25- én, a 2-es programon Hacsaturján Spartacusának színes szovjet balettfilmváltozatát. A könnyebb műfaj kedvelőit operetthangversenyre invitálja a televízió december 25-én: számos világhírű operett komponistájának, Kálmán Imrének műveiből hangzanak el részletek. A színházkedvelőknek ígér kellemes szórakozást az Egy perc volt az életünk című műsor, a Madách Színház egyetemi színpadi vendégjátékának felvétele. Az Anton Csehov és Olga Knyipper, a Moszkvai Művész Színház színésznőjének levelezéséből összeállított játék szerepeit Psota Irén és Koltai János formálja meg. A rendező Pethes György. XX. század címmel két részletben — december 25- én és 26-án — a 2-es programon jelentkezik a képernyőn Mensáros László irodalmi estje. A felvétel ugyancsak az Egyetemi Színpadon készült. A televízió saját műhelyében formálódott alkotásait ezúttal a — Szabó Magda azonos című, nagy sikerű regényéből forgatott — Tündér Lala képviseli. A december 24-én este képernyőre kerülő tv-film rendezője Katkics Ilona. Az ünnepi filmprogramban Shakespeare Rómeó és Júlia című drámáját Franci Zeffi- relli feldolgozásában 24-én este ismerhetik meg a tv-né- zők. A két címszerepet fiatal művészek: a 15 éves Oli- via Hussey és a 17 éves Leonard Whiting formálja meg. Műsorra tűzik 25-én A sakál napja című angol—francia filmet. Fred Zinnemann műve — amelyet néhány éve nagy sikerrel játszottak a hazai mozikban, s könyvalakban is megjelent Magyarországon — a De Gaulle elleni egyik merényletkísérlet történetét eleveníti fel. Könnyedebb szórakozást nyújt majd — 26-án — a Mi van, doki? című amerikai filmvígjáték. Peter Bogdano- vich alkotásában — amelyet ugyancsak nemrég vetítettek a filmszínházak — Barbra Streisand és Ryan O’Neal tolmácsolja a főbb szerepeket. Nem feledkezik meg a televízió a sportkedvelők népes táboráról sem. A hagyományokhoz híven az idén is az ünnep két napján — december 25-én és 26-án — számol be az 1981-es esztendő legfontosabb sporteseményeiről.
