Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-18 / 296. szám

3 * Megnyílt az országgyűlés téli ülésszaka NÉPÚJSÁG, 1981. december 18., péntek (Folytatás az 1. oldalról) 1980. évi színvonalát. Jövő­re már januártól érvényesül a-nyugdíjak minimális emel­kedésének 100 forintos alsó határa. Emeljük a felsőok­tatási intézmények hallgatói számára nyújtható ösztöndíj összegét. A költségvetési szervek kiadásai 0 százalékkal emelkednek. Ez lehető­séget ad arra, hogy to­vábbra is megőrizzük társadalompolitikai vív­mányainkat, és szerény mértékben tovább javít­suk az életkörülménye­ket ... 1982-ben a tanácsok kere­ken 110 milliárd forinttal gazdálkodhatnak. Ebből 75 milliárd forint jut az intéz­mények működtetésére és a tanácsi vállalatok támo­gatására, 35 milliárd pedig új létesítmények építésére. 1982-ben mintegy 1200 új kórházi ágy létesül. Jelen­tősebb fejlesztés valósul meg többek között a Szol­noki megyei kórházban. Fo­lyamatosan gondoskodunk az ország védelmi erejének fenntartásáról, fejlesztésé­ről. Az e célra fordított ki­adások mintegy 4 százalék­kal nőnek. A takarékosságot úgy kell gyakorolni, hogy tudjuk: társadalmunk­ban ez nem keresztezhe­ti társadalompolitikai céljainkat. A bevételeket és a kiadá­sokat összegezve 1982-re a költségvetés 491,5 milliárd forint bevételre tesz szert, ami az 1981. évit 4,4 száza­lékkal haladja m,eg, kiadá­sai ugyanakkor 506,5 milli­árd forintot, az ideinél 5,5 százalékkal többet jelente­nek. A költségvetés terve­zett hiánya tehát 15 milliárd forint. Folytatjuk a gazdasági mechanizmus javítását. A mindenkor időszerű szabályozási és a szer­vezetfejlesztési munkán túl, 1982-ben konkrét lé­péseket kívánunk tenni a vállalatirányítás terén. Befejezésül a miniszter utalt arra: az utóbbi időben sokszor mondjuk, hogy ki­hívással kell szembenéznünk, többet kell teljesítenünk már ahhoz is, hogy a már elért szinten maradhassunk. Ha pedig ennél többre vágyunk, magasabbra szeretnénk jut­ni, vállalnunk kell, hogy a nagyobb feladatra felkészül­ve, annak nagyságához iga­zítsuk erőfeszítéseinket. Azt szeretnénk — mondotta — ha ezt mindenki tudatosan vál­lalná, s mozgósítható» ener­giáit nem a kihívás előli ki­térésre, hanem a nagyobb teljesítményre való felkészü­lésre fordítaná, ezt tükrözi a Magyar Népköztársaság 1982. évre összeállított költ­ségvetése is — zárta expo­zéját Hetényi István. A pénzügyminiszteri expo­zét követő vitában felszó­lalt Novák Béla Pest megyei küldött, a Csepel Autógyár vezérigazgatója, a törvényja­vaslat bizottsági előadója. Kiemelte, hogy a VI. ötéves terv első évének gazdasáy­Képviselőink az ülésteremben (Fotó: Perl Márton) politikai feladata: a külgaz­dasági egyensúly javítása, valamint az életszínvonal megőrzése lényegében telje­sül. Peják Imre budapesti küldött hangsúlyozta, hogy a budapesti vállalatok pénz­ügyi helyzete lényegesen ja­vult 1981-ben, és többségük a szigorúbb szabályozók elle­nére jelentős nyereséget könyvelhet el. Skaliczki Ká­roly né Békés megye küldöt­te rámutatott, hogy az ipari és a mezőgazdasági üzemek között még mindig nincs összehangolt együttműködés. Batta János Pest megyei kül­dött kiemelte, hogy a haté­konyabb gazdálkodásra, gaz­dasági életünk élénkítésére a jövő évi terv több lehető­séget, vállalkozási formákat nyújt. Hornyák Tiborné Sza­bolcs-Szatmár megyei kül­dött kifejezte meggyőződését, hogy a törvénytervezet reá­lis célokat tartalmaz, melye­ket jobb minőségi munká­val, felelősségteljes magatar­tással, ésszerűbb takarékos­sággal teljesíteni • lehetne. Szigethy Dezső, Győr-Sop- i ron megyei képviselő után Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese emel­kedett szólásra. Marjai József felszólalása Egyetértek a költségvetés tervezetével és a pénzügy- miniszter által elmondottak­kal — kezdte hozzászólását a Minisztertanács elnökhe­lyettese. — A magyar nép pártunk politikáját támogatva, azzal egyezően meggyőződéssel vallja, hogy a szocializmus előnyei, értékei teljes ki­bontakozásának nélkülöz­hetetlen feltétele az enyhü­lés, a feszültség csökkenté­se. Természetes közegünk és minden ilyen jellegű tevé­kenységünk alapja a szocia­lista intergáció — és ezen belül együttmunkálkodás mindenekelőtt a Szovjetunió­val — amely 'meghatározott tényező a ma és a jövő szempontjából is. A világ minden más részével erre az alapra támaszkodva foly­tatjuk gazdasági kontaktu­saink fejlesztését. Az ország politikai és gazdasági stabi­litása, teljesítőképessége, né­pünk jó közérzete annak a politikának köszönhető, amelyet már több mint ne­gyedszázada követ a Magyar Szocialista Munkáspárt és amely nemcsak idehaza, de határainkon kívül is tiszte­letet és elismerést vált ki. Különösen nagy nemzeti, politikai és gazdasági érték, hogy történelmünkben soha ilyen jó hírünk, tekinté­lyünk és megbecsülésünk nem volt, mint most. Bizta­tás számunkra mindenek­előtt szocialista barátaink, testvéreink megbecsülése és a velünk szemben táplált bizalom. Ezért szívesen em­lékeztetem saját magunkat Leonyid Iljics Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnök­sége elnökének , elismerő megállapítására a Szovjet­unió kommunista Pártjának XXVI. kongresszusán, vagy Nyikolaj Tyihonovnak, a Szovjetunió miniszterelnö­kének magyarországi láto­gatása során megfogalmazott értékelésére, munkánkról, helytállásunkról a szocialista közösségben és a világban. Az utolsó időszakban je­lentős mértékben romlott a nemzetközi helyzet, időnként drámai módon kiéleződtek a nemzetközi politikai vi­szonyok, ennek minden köz­vetlen gazdasági és anyági hatásával és terheivel együtt. 1979-től következett be a második árrobbanás, amely méreteiben és hatásában az elsőnél nem volt kevésbé terhes. Ugyanebben az idő­szakban közel került mély­pontjához a tőkés világgaz­daság válsága, magával rántva a legfejlettebb orszá­gokat is, köztük legfonto­sabb kereskedelmi partne-** reinket. Politikánk és politikai gyakorlatunk helyességét — beleértve gazdaságpoliti­kánknak a Magyar Szocia­lista Munkáspárt XII. kong­resszusán megerősített irány­vonalát —, az ország stabi­litását, szocialista társadal­munk és gazdaságunk tel­jesítő képességét, igazolták a tények, és a nagy megpró­báltatások mércéjével érté­kelték fel az elmúlt évek. Most nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a szocia­lista Magyarország minden összehasonlításban — nem­csak az őt körülvevő világ­hoz mérve — erősítette helyzetét, pozícióit, megbe­csülését és hitelét, az iránta érzett, tanúsított bizalmat, hanem saját magához mér­ten is fejlődött, előrelépett. Eddig nemzetközileg is el­ismert módon teljesítettük két fő gazdaságpolitikai cél­kitűzésünket: az ország kül­gazdasági egyensúlya javult, külkereskedelmi mérlegünk gyakorlatilag egyensúlyba került, és megteremtettük a feltételeit annak, hogy a következő években fokoza­tosan többletet biztosítsunk. Lényegesen javult nemzet­közi fizetési mérlegünk, hi­telképességünk erősödött. A költségvetés, 1982. évi tervünk ezt a gazdaságpoli­tikát, ezt a gyakorlatot foly­tatja és fejleszti tovább. Eh­hez a szilárd alapokat, a szükséges önbizalmat a kongresszusi határozat vég­rehajtásának eredményei ad­ják. A terv és a költségvetés azt a szilárd ' elhatározást fejezik ki, hogy folytatjuk eddigi gazdaságpolitikánkat, folytatjuk a reformot. Foly­tatjuk az egész társadalom, és ezen belül mindenekelőtt a gazdaság ösztönzését, ha úgy tetszik: kényszerítését nagyobb teljesítmények el­érésére. Folytatjuk az alkotó erők lehetőségeinek szélesí­tését, ennek érdekében minden gát és korlát folya­matos és fokozatos felsza­badítását. Folytatjuk társa­dalmunk és gazdaságunk szocialista jellegének erősí­tését, a szocialista termelési Zsidei Istvánná képviselő a Mátravidéki Fémművek veze­tőinek társaságában a Parlament folyosóján A parlament folyosóján (Munkatársunk telefonje- lentése): Érdekes hagyomány, hogy az országgyűlés ülésszakait az egyes évszakokhoz kötik. A téli ülésszak azonban már esztendők óta nem volt „iga­zán téli”. Most viszont álta­lános beszédtéma volt a ta­nácskozás megkezdése előtt az időjárás, a havazás, az utak állapota, meg az a szik­rázó hósapka, amely az el­múlt éjszaka az Országház' karcsú kupolatornyára si­mult. — Nekünk nem okoz gon­dot a vastag hólepel — mondja Vadkerti Miklósné. Sőt: a fehér takaró csak hasz­nunkra van, megvédi a ve­tést a fagytól. De tudom, hogy ami a mezőgazdaság­nak jó, az máshol gondot okoz... — Nálunk például igen — bólint rá Eperjesi Iván, aki a visontai bányászokért ag­gódik. — A Keleti II. kül­fejtés egyébként is vizes, a havazás, az olvadás csak ne­hezíti a munkánkat. A süp- pedős, sáros talajon az MT— 7-es kotrógép meg sem tud mozdulni. A bányászat pedig fontos ágazata népgazdaságunknak. A pénzügyminiszter expozé­jában is elhangzott, hogy: . „ ... 1982-ben az energetikai beruházások összege mintegy 20 százalékkal nő, ezen belül például 1,3 milliárd forint for­dítható a szénbányászati vál­lalatok korszerűsítésére és fejlesztésére.” — Jó érzés volt hallani, hogy gondolnak, számítanak ránk. Ezzel kapcsolatban hadd említsem meg, hogy a .bányásztársadalom igyekszik is helytállni. Tél ide, rossz időjárás oda: a Keleti II-ből jövő augusztusban szenet fogunk adni...! A téli ülésszak az állam- háztartás zárszámadásának időszaka is. Mint ahogy szám­vetésre kerül sor ilyentájt a közös gazdaságokban is. Vadkerti Miklósné mondja ezzel kapcsolatban: — A tervek szerint febru­árban kerül sor nálunk, a feldebrői Rákóczi Termelő- szövetkezet zárszámadó köz­gyűlésére. — Hogyan gazdálkodtak az idén? — Ami a legfontosabb, nyereségesen zárjuk az évet. különösen az állattenyésztés­ben, illetve a napraforgó-ter­mesztésben értünk el jó ered­viszonyokból adódó előnyök gyakorlatias, jobb kihaszná­lását. A világon mindenki tud­ja, hogy kik vagyunk, és tudja, hogy mi ezek is ma­radunk. Szocialista ország, a Varsói Szerződés, a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsának tagja, megbíz­ható, szilárd szövetségese- barátainknak, korrekt part­nere mindenkinek a vilá­gon, aki velünk kapcsolat­ban áll, és együttműködni kész. Ez mind a szocialista fejlődés kérdéseiben, mind a nemzetközi viszonyokban a helyünket és magatartá­sunkat meghatározó, meg­változtathatatlan elkötele­zettség. Igaz, a kormány, a kor­mányszervek munkájának javításában még sok a te­endő. Az államigazgatási munkában még mindig nagy a bürokrácia, adódik tehe­tetlenség, gyakori a dönté­sekkel kapcsolatos huzavo­na, naponta meg kell küz­deni a régi beidegződöttsé- gek, a régi, rossz szokások új ratermelődésével. Erősítjük azt az irányvo­nalunkat, hogy a vállalatok, a termelő egységek önálló­sága növekedjék, bővüljenek, gazdagodjanak tényleges lehetőségeik is arra, hogy az önállósággal éljenek. Az irá­nyítás, a tervezés, a szabá­lyozás és a gazdaság szer­vezésének együttes feladata, hogy a vállalati vállalkozás lehetőségeit olyan irányban bővítse, amilyen irányban ezt a gazdaságpolitikai kö­vetelmények, az ország ér­deke igényli, állítson haté­kony korlatokat minden olyan vállalati tevékenység elé, amely ezzel ellentétes. Piaci pozícióink javításá­nak egyik fontos gátja pél­dául termékeink minősége. A gyártmányról ugyanakkor csak akkor mondhatjuk, hogy megfelel a minőségi követelményeknek, ha az ver. senyképes áron értékesíthe­tő. Tisztelt országgyűlés 1 Sok szó esik mostanában azok­ról a rendelkezésekről, ame­lyek kiterjesztik és gazda­gítják a vállalkozási formá­kat. Mindenekelőtt azt kell nagyon világosan látnunk, hogy itt nincs másról szó, mint olyan alkotó erők ör­ményeket. Az expozéban szó volt arról, hogy a mezőgaz­dasági üzemek az idén 2—3 százalékkal kevesebb ener­giát használtak fel, mint ko­rábban. — Az önök szövetkezeté­ben milyen teendők vannak ezen a téren? — Feljegyeztem, azt mond­ta dr. Hetényi István pénz­ügyminiszter, hogy: „Széles körben terjed például a sok energiát megtakarító nedves kukoricatárolás, vagy a mel­léktermékek és hulladékok energiatermelésre való hasz­nosítása.” Nos, ennek az új módszernek a bevezetésén gondolkodnak, dolgoznak a mi szakembereink is. Mind­járt megjegyzem, az ered­ményhez nem fér kétség ... ★ — Úttörőként, 1948-ban jártam az Országházban. Amit akkor láttam, feledhe­tetlen volt a számomra, ezért illetődtem meg most, hogy annyi év után újra végigsé­tálhatok a szebbnél szebb fo­lyosókon — újságolja Zsidei Istvánná egyik vendége, Fó- nad Sándor, a Mátrayidéki Fémművek személyzeti fő­osztályvezetője. A sirokiak .képviselőasszonya nemcsak őt, hanem Németh László vezérigazgatót és Révész Er­nőt, fejlesztési igazgatóhe­lyettest kalauzolja. Az or­szágházi ismerkedő körúton esik szó arról, hogy január­tól áttérnek az ötnapos mun­kahétre a nagyvállalatnál, amelyik a tervezett 125 mil­liós nyereség helyett körül­belül 160 millióval zárja a 80-as évek első esztendejét, vényesítéséről, felszínre ho­zásáról, olyan többletteljesít­mények lehetővé tételéről, amelyekre eddig nem fordí­tottunk kellő gondot. Tisztelt országgyűlés! Moz­galmas világban élünk, érde­kes és lelkesítő munka az, amit végzünk. Most a nép, a nemzet ér­deke azt követeli, hogy aki velünk van, annak a maga­tartásában, cselekvésében a közös nagy nemzeti célok mind tudatosabban és erőtel­jesebben testesüljenek meg, hogy a nemzeti egységet, az emberi alkotókészséget, a tu­dást és a tenni akarást, a le­leményességet szervezett és fegyelmezett formában anya­gi értékké változtassuk. Ez a mi dolgunk, és nem is kevés. ★ Az országgyűlés elnöke le­zárta a vitát, majd Ábrahám Kálmán építésügyi és város- fejlesztési miniszter vála­szolt több képviselő kérdé­sére. Ezután Hetényi István foglalta össze a vita tanulsá­gait. Mindenekelőtt azzal ér­tékelte a képviselői véle­ménycserét, hogy nemcsak a jövő évi előirányzatokról, feladatokról volt szó, hanem gazdaságunk időszerű témái­nak rendkívül konstruktív megközelítéséről is, ami örömmel nyugtázható. Vitaösszefoglalója végén a pénzügyminiszter — egyet­értését fejezve ki a kormátny kollektív elhatározásait meg­erősítő felszólalásokkal — hangsúlyozottan szólt a mun­ka, a teljesítmény becsületé­ről, amely társadalmunk to­vábbi előrehaladásának nem­csak alapvető követelmé­nye, hanem legfőbb záloga. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés a Ma­gyar Népköztársaság 1982. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot általános­ságban és részleteiben, az eredetileg beterjesztett ősz- szegekkel egyhangúlag elfo­gadta. Ezzel befejeződött az or­szággyűlés csütörtöki mun­kanapja, melyen felváltva elnökölt Apró Antal, Cser- venka Ferencné és Péter János. Az ülésszak pénteken 10 órakor folytatódik. s a sláger — akárcsak a jö­vő évi megrendelések szerint — a tubus volt. Ha nem is nevén nevezve, de ennek a megyei vállalat­nak az eredményei is ott sze­repeltek az expozé pénzügyi „rublikáiban”... ★ Ebéd utáni rövid pihenő­időben a díszes lámpafürtö­ket körülölelő pamlagon gyújt rá a megszokott szi­varjára Komjáthy Aladár, akivel arról beszélgetünk, miként tartja a kapcsolatot választóival egy Budapesten élő, Heves megyei képviselő. — A különböző egyházi és közéleti tevékenységem mi­att csak az év első felében tudtam megtartani az esedé­kes fogadónapjaimat — mondja. — Ettől függetlenül ismerem a körzet minden gondját, baját, mert a vá­lasztóim rendszeresen felke­resnek, írnak, érdeklődnek. Különösen a körzetmódosí­tással hozzám került Gyön­gyöspata, Gyöngyöstarján és Szűcsi vezetőivel alakult ki nagyon jó kapcsolatom. És még valamit — de ne vegye hízelgésnek —, nagyon so­kat segít a munkámban a megyei lap, a Népújság. An­nak idején, amikor 14 évig Egerben éltem, rendszeres olvasója voltam a lapnak. Képviselőként újra előfizet­tem rá, így minden lényeges megyei eseményről gyorsan tájékozódni tudok ... Mit mondhat erre a tudó­sító: köszönjük az elisme­rést! Szilvás István

Next

/
Oldalképek
Tartalom