Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-14 / 241. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. október 14., szerda 5. KÖRÚTON A DIAKOK ÉRDEKÉBEN Mi újság a középiskolai kollégiumokban? Középiskolai kollégium, diákotthon. Sokszor szapult segítség, mégis nagy a tülekedés érte. Pontosabban: egy-egy férőhely megszerzéséért. Ily módon a zsúfoltság sem ritka jelenség. Legalábbis néhány esztendeje még ez volt a gyakorlat. De mi a helyzet napjainkban? Kollégiumjáró kőrútunkon ennek néztünk utána a megye három városában, kiszemelve egy-egy, a diákoknak otthont adó létesítményt. ★ Bajzás gimnazisták és egészségügyi szakközépiskolások lakóhelye Hatvanban a Kállai Éva Leánykollégium. — Két épületünkben 173 tanulónak tudunk helyet adni — tájékoztat Veres Andrásáé vezető. — Hat-, nyolc-, és tízágyas szobáink vannak. Az idén nyáron kétszázezer forintot fordítottunk az otthon csinosítására, teljes tapétázására. Jövőre a nyílászáró szerkezetek javítását tervezzük. Szólnom kell As a bizonyos rossz konstrukciójú ágy 1 áh. azonban arról is, hogy a korszerűnek vélt és nemrég beállított heverőkkel, sajnos, gondjaink vannak. Szinte nincs olyan nap, hogy ne tömé össze valamelyikük. Az ágylábak rossz konstrukcióban készültek, így hetente szükségessé válik a csavarok átvizsgálása, illetve kijavítása. A kollégiumvezető végigkalauzol bennünket a modem létesítményben. Emeletenként 45—45 személyes tanú lóhely iségek állnak a diákok rendelkezésére, emellett jól berendezett klubszoba, komolyzenei lemeztár és stúdió segtti a szabad idő hasznos eltöltését. A szociális ellátásra sem lehet panasz, az egyes szinteken ugyanis állandó hideg-meleg vizes fürdőszobákban zuhanyozhatnak a lányok, külön helyiségük van a mosásra, a szárításra és a főzésre. A kollégisták napi háromszori étkezését a földszinti melegítőkonyha és a mellette levő kis étterem biztosítja. Az első emeleti nagytanulóban találkozunk az egészségügyi szakközépiskolás Morvái Mariannával. — Kálból jöttem ide — mondja —, az osztályfőnököm javaslatára. Eleinte kicsit nehezen illeszkedtünk be a kollégiumi közösségbe, különösen a kimenő időtartamát tartottuk és tartjuk ma is rövidnek. Ennek ellenére jó kis csapat kovácso- lódott össze, s a rendtartással is megbarátkoztunk. Szívesen vállalunk részt az esti órákban rendszeresen megtartott kulturális programokból. A legutóbb például éppen a mi hálónk, a 103-as tartott politikai foglalkozást a szeptemberi eseményekről. Veres Andrásáétól azt is megtudjuk, a kollégium vezetése elsősorban arra törekszik, hogy a lányok önállóan alakítsák ki a tanulás utáni programjaikat. Ennek minden feltételét igyekeztek megteremteni, aminek köszönhetően hat alkalommal kaptak arany oklevelet, kétszer pedig a magas elismerést jelképező vörös zászlót. ★ — Sajátos helyzetben vagyunk — halljuk Gyöngyösön a Nemecz József Szak- középiskolában és Kollégiumban Vadász Endre igazgatótól és Juhász Béla kollégiumvezetőtől —, ugyanis nálunk laknak lányok és fiúk egyaránt, a város hat középfokú tanintézetének tanulói közül 148-an. Lévén köztük ipari tanulók és szakmunkásképzősök, valamint gimnazisták, elsősorban a megfelelő munkarend kialakítása okoz fejtörést. Annál is inkább, mivel a különböző intézményekbe járók időbeosztása nagyon eltérő egymástól. Négy-, illetve hatágyas szobákban fogadjuk a diákokat, a tanulásra hat tanterem szolgál. Sajnos gondjaink is vannak bőven, így rossz a nyílászárók állapota, a folyosó nem fűthető, s felújításra szorul az épület külső falazata. Persze igyekeztünk megoldani a problémákat, erre a tanévre fejeződött be a villanyhálózat korszerűsítése, a következő esztendőben pedig hatmillió forintot kapunk a városi tanácstól a felújítási munkákra. Az apróbb javítási munkálatok elvégzésére pedig most alakítunk ki a szakmunkásképzőben tanulókból kis házi karbantartó brigádot. A szabad idő hasznos kihasználására két társalgó is szolgál, az egyikben klubot alakítottak ki, ahol hetente egyszer közös kulturális műsorokat adnak az otthon lakói. Négy szakkör is működik, amelyeknek foglalkozásait kéthetenként tartják. ★ Az egri József Attila Középiskolai Leánykollégium bizony meglehetősen zsúfolt. A második emeleten háromszáz lány lakik, többségében tíz, tizenkettő és tizenhat ágyas szobákban. De van olyan hálóterem is, amelyben huszonötén vannak. — Kétségtelen, hogy zsúfoltan vagyunk — mondja Somlai Györgyné, a kollégium igazgatója. — Ennek megfelelően elegendő tanulóhelyiségünk sincs, rendszerint az ebédlőt és a társalgót is erre a célra használják a lányok. Sajnos, olyan helyiségünk sincs, ahol együttes szabad idős foglalkozásokat tarthatnánk. Pedig a tanulás utáni időszakra, vagyis estére számos rendezvényt szerveznek rendszeresen. Mindezt sajtófélórák, politikai és más közérdekű témákkal kapcsolatos foglalkozások, öntevékeny kulturális programok bizonyítják. — Meg kell mondanom — folytatja az igazgatónő —, hogy tíz évnél is régebben volt felújítás a létesítményben. Főleg az elhasználódott tetőszerkezet és a konyha korszerűsítése lenne sürgető feladat. Erre négymillió forint kellene, tavaly nyújtottuk be igényünket az egri városi tanácsnak. ★ Vasvári Attila, a kollégiumok szakfelügyelője nincs könnyű helyzetben. Ez érződik szavaiból is. — Heves megyében összesen 15 középfokú intézménynek van kollégiuma, illetve diákotthona. Közülük nyolc Egerben, négy Gyöngyösön, kettő Hatvanban, egy pedig Selypen. A középfokú tanintézetekben tanuló fiúknak teljes ellátást tudunk biztosítani, a lányoknak azonban még mindig nincs elegendő férőhely. Gondot okoz az is, hogy a kollégiumok és diákotthonok sajátosan kettős helyzetben vannak: szakmailag a megfelelő ágazati minisztériumhoz, anyagi szempontból azonban a helyi tanácsokhoz tartoznak. Ez egyébként országos probléma, máshonnan is jelezték, hogy változtatni kellene ezen a rendszeren... Szalay Zoltán Rögtönzött sajtófoglalkozás a gyöngyösi Nemecz József Mezőgazdasági Szakközépiskola és Kollégium társalgójában A 105-ös háló és lakói a hatvani Kállai fiva Leánykollégiumban (Fotó: Szabó Sándor) Múzeumi játék — fiataloknak A múzeumi hónap alkalmából az egri Dobó István Vármúzeum és a Népújság négyrészes vetélkedőt indított. Az első forduló kérdéseire adandó válaszokat — éppúgy, mint a következő bárom feladvány megfejtéseit — hetenként, vagy összegyűjtve egyszerre lehet beküldeni az alábbi címre: Dobó István Vármúzeum közművelődési osztálya, 3300 Eger, Vár 1. A múzeumi játék nyertesei értékes könyvjutalomban részesülnek, amelyeket postán küldjük el. A MÁSODIK HÉT KÉRDÉSEI: 1. Megyénk melyik községében született az a néprajztudós, aki a Magyar népmesetípusok című fő művével határainkon túl is hírnevet szerzett? Megfejtendő: a. község és a tudós neve. 2. Mit jelentenek az alábbi szavak? aj tiló bj verse ej márvány dj szuszék 3. Sorolj fel legalább öt Heves megyei múzeumi kiállítóhelyet. 4. A szemtanú hitelességével írta le Eger várának hősies védelmét. Címerében egy kard és egy hangszer látható. Kiről van szó? 5. Nevezz meg legalább négy olyan romjaiban megmaradt középkori várat, amely megyénkben ma is látható. 6. A hagyomány szerint kik' azok a magyar királyok, akiket megyénk területén temettek el — és hová? 7. Hol hirdeti emlékmű szűkebb hazánkban az 1848—49-es szabadságharc emlékét? 8. Jelentősebb ipari üzemeink közül megyénkben melyik a legrégebben alapított? A munkára, az elért eredményre voksoltak Hatvani monológ, parlament után Elsők között rendeztük meg „parlamentünket” a városban. És ahogyan néhány nap elteltével visz- szagondolok rá, úgy érzem, híven tükrözte mindazt a munkát, ami jellemzője csaknem negyven tagot számláló alapszervezetünk, életének. Vagy legalábbis annak az időnek, ami az 1978 őszén lezajlott hasonló esemény óta eltelt. Formálódott, szervezettebbé vált ténykedésünk, jelentősen javult a tagság munkaerkölcse, emberi tartása. Ezt nem én mondom, hanem Kozsa József üzemegység-vezetőnk parlamenti fejtegetéséből szűrhető le elsőként. De hozzátette a maga pozitív véleményét Mihók Rezső vál-. laíatigazgató éppen úgy, mint Csík János vállalati KISZ- titkár. Hogy miben fejeződik ki leginkább a hatvani afitos fiatalok helytállása? Elég talán annyi, hogy az itt dolgozók — akiknek 75 százaléka 35 éven alul, tehát együtt él, együtt gondolkodik az alapszervezet célkitűzéseivel —, már kétszer segítettek bennünket a „kiváló üzem” cím elnyeréséhez. És még nem szóltam arról, hogy az utóbbi évek hozták meg a dolgozói létszám, a szakembergárda stabilizálódását, ezzel együtt pedig a kezdeti, alig 10—15 tagot számláló KISZ izmosodását. Az üzemért, a teljesítményért, az egymásért való aggódás egyébként kihallatszott a felszólalásokból is! Birinyi Ferenc szerelő, munkavédelmi őrünk, aki például igen büszke az előző parlament óta létrehozott sportpályánkra, focistáink szereplésére, ezzel együtt megfogalmazta, hogy bizony vannak szépen munkahelyi gondok a házunk táján. A nagycsarnok teteje beázik, a művezetői fülkében olykor áll a víz. Nosza Tibor autóvillamossági szerelő, aki mellesleg szakszervezeti bizalmi, szóvá tette, hogy csak kis teljesítményű akkumulátortöltőink vannak, gátolván a Roburok kiszolgálását, és bár az öltöző gondját megoldotta a vállalat, ezt a villanyszerelő-műhely sínylette meg. A kibővítés ugyanis ennek a rovására történt. Személy szerint örültem Kurucz Károly szavainak is! ő, aki pártfeladatként patronálja alapszervezetünket, a lakatosműhely fűtési problémájára, valamint a szerelőakna-hiányra irányította a vezetőség figyelmét. És őszintén szólva meglepett Szovics Bandi, aki nem tagja ugyan alapszervezetünknek, de minőségi ellenőrként szükségesnek tartotta elmondani e fiatalok fórumán, hogy mi hiányzik a murrkafelvevő-helyiségből, és munkavédelmi szempontból mennyire fontos lenne mielőbb beszerezni szénmo- noxid-elvonó berendezéseket. 'Tudom, így elgondolkodván parlamentünk mondandójáról, hangulatáról, túlságosan termelésközpontú- nak tűnik a hozzászólások, a megfogalmazott gondok összessége. Ezt Mihók Rezső a szemünkre is lobbantotta. Én azonban Kovács László KISZ-titkárunk véleményét perdöntőnek tartom e kérdés megítélésében. Mert — kétségtelen — el kel! ismernünk a politikai nevelőmunka, a közművelődés, a sport személyiségformáló erejét, az e téren kivívott eredményeket. De ezzel együtt tudomásul kell venni, éppen az életkori sajátosságokból kiindulva, hogy minket pillanatnyilag első helyen érdekel a munka, az elért teljesítmény, ami létünket, tudatunkat meghatározza. Vagyis — magyarán szólva — sokan közülünk most alapítanak családot, mások otthonukat, házukat viszik tető alá, vagy pedig már a berendezésekre spórolnak. Miért ne tisztelnénk aggódásukat, ami — szerintem — nem csupán önös érdeket takar, hanem 120 munkásember közös boldogulását, vagy a népgazdaság velünk szemben támasztott igényének teljesültét, összecsengenek, együtt hatnak ezek a dolgok, ne vájjunk rést közéjük.. .1 Egyébként úgy vélem, hogy az előttünk álló követelményék, körülmények is a termelés feladatainak elsődleges vállalását parancsolják. Még akkor is, ha közben változatlanul patronáljuk a Bajcsy-Zsilinszky utcai iskolát, kommunista műszakokban veszünk részt, eljárunk honismereti utakra, művészeti rendezvényekre, tovább segítjük az ifjúsági tábor fejlesztését, vagy éppen rendszeresen gyarapítjuk politikai ismereteinket. Igen, mert bárhogy nézzük, egy-egy ötnapos munkahét teljesítményét az időalap csökkenése nélkül kell „hoznunk”. És az sem közömbös a tervezett 13 millió forint árbevétel szempontjából, hogy ezt — miként Képes István műszakvezetőnk kimondta — a munkánk iránt csappanó igény ellenére elvárja tőlünk a vállalatvezetés. Mi dolgunk tehát ez új alaphelyzetben? Ne legyen Gedeon Sándor a nevem, és ne szólítsanak művezetőnek, ha nem a hajtós, az okosan szervezett munkára voksolok, bízván benne, hogy az idő a mi ifjúsági parlamentünket igazolja majd... Moldvay Győző összeállította: Szilvás István
