Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-02 / 180. szám
f ! Szépasszony-völgy ä völgy ölén fehérük a pincesor ben letanyázva, a várat védelmező, őket meghódító vitéz Dobó Istvánt. Sajnos, nem bizonyított a dolog, így hát nem föltétien szükséges lefújni a port eme hősi-ősi napok pikáns részleteiről, elegendő korunk divatos csatakiáltását felidézni, ami szerint — bocsánat, hölgyeim —, nincsenek csúnya nők, csak keveset ittunk. .. A férfiú tehát, aki végigkóstolja a borokat a völgyben, könnyen ama balga következtetésre juthat, hogy csupa szépasszonyokból áll a világ... Ihaj, csuhaj, még egy lityi vöröset, öregem...! Kis kút, kerekes kút van az udvarunkban, egy szép barna kislány... Bocsánat, kicsit elragadtattam magamat. Ami egyébként a Szép- asszony-völgyet illeti. igazán nem rossz hely. Minddukál. .. \F ölgy — tatok, • Sejtelem. Talán éppen ezért: az sem ismeri, aki szinte ismerni véli. Nincs kora, nincsenek méretei — időtlen. Csak az „udvaráról” vall, nem őróla, ha kitudódik: körülötte, érte 750 parcellaszív dobog (hektárban mérve), s benne őszre váró szőlők, gyümölcsösök. Van viszont vendéglője három, pavilonja öt. S mellettük 178 (!) pincét bújtat ölében. Kitűnhet ebből, hogy meg. lehetősen csapzott, elhanyagolt volt egykoron — illett is ez dekadens szép asszonyokhoz —, majd kicsit kikozmetikázta magát, tisztálkodott, így hát mostanság nem haragszik rá — a KÖJÁL. .. Sőt — de ezt csak titokban súgjuk meg — a rendőrség sem, mert (bér hihetnénk, úgy vélhetnénk) nem burjánzott el az erőszak, jó a közbiztonság. Nyugodtan szállhat — ha hangulat hozza — az ének. És, mert időtlen: eljövendő megifjodása is van a Völgynek. Terveznek (két) kétlovas hintóiáratot — a Telekesi úttól, ,s oda vissza —, hogy ne fáradozzanak sokat a „hódolók”, mert ez, mármint a közlekedés, a mai napig meg nem oldott, és terveznek lovaspályét, szerény színpadot, továbbá szánkót, télire, csengettyű- set. S most, ezek után nézzük őt, a Völgyet. X „Tata”, Elek Ernő bácsi: Hej, de más veit itt az étet...! Magáról a nevéről keveset tudunk. Egyesek szerint dicső s nemes kapitányukat kisérték korábbi, teljes férfit kívánó csatározásainak boldog tudói és alanyai, a nők, s ágy várták, a völgy- Völgyi hangulat — ahogy járt ott van, ha éppenséggek balra tartva ereszkedünk le a lejtőn, szóval ott, a leendő vétkek kezdetén a Ködmön. amit egyesek szerint egy ilyen nevű ember bitorolt egykoron, ez azonban esetünkben egyáltalán nem lényeges. Sokkal inkább. hogy hordószájával úgy be tudja kapni az embert. hogy később Ipacs Bandi, a profi főnök is alig bírja kitenni a szűrét. — Most azt mondd meg nekünk, ha nem szakmai titok, hogy mi a helyzet ezzel az őr eghölgy’ völggyel? Mert mí itt már napok óta bóklászunk, s úgy tűnik, mintha kicsit elhagyták volna a szeretői... — Nézzétek — int kezével körbe a szőke séf —, a völgy változatlanul szép, varázsa megmaradt, ami viszont a forgalmat illeti..'! — Tessék parancsolni még egy liter bikavér... Na, mondanom sem kell) ez meg a pincér, aki félreértette a főnök előbbi moai dulatát. s pincebidegen oda; helyezi elénk az asztalra ál tüzes örömök eme forrását. És ha már kihozta, ne fáradjon vele, hogy visszaviszi, folytassuk lélekemelő el. mélkedésünket a völgyről. De előtte illik a koccintás. Egészségünkre! o o o Szólottunft »gye, ferftebb arról a bizonyos bokrosbozontos „V”-ről, ahogyan az út ott, a Tulipán-kertnél elágazik. Nos, az a helyzet, hogy a Szépasszonynak az a fele. amely — mondjuk úgy — jobbra terül el, bizony, meglehetősen elhagyatott, jóllehet, épp olyan kellemdús, mint a bal oldali részletek. Valahogy mégis úgy hozta, hogy — a baloldal itt is előretörni látszik, vagy — mint — Dornet Ferenc, az „elhanyagolt” részen árválkodó vendéglő vezetője vélekedik — oda. mármint a Ködmön felé, valósággal beleesik az út. s vele a vendég, valahogy az a természetes járása. odasodorja az embereket. Hiába, ez van, nem sokai tehetünk ellene. De azért ne nagyon búslakodjunk, inkább olajozzuk meg kicsit a torkunkat, mert úgy jobban csúszik a bor, na meg a szó is. ökör iszik magába — tölts pajtás a pohárba! Na, ez már igen, jó lesz megjegyezni. A „Tata” mondta, Elek Ernő bocsi, a Tulipán nyolcvan esztendős tulaja. Tőle bérli a Vendéglátó az üzletet, ő meg magányosan él az épület hátsó lakásában, egy ösvad-szépsé- gű kert mélyén, bokrok, fák, virágok, gyümölcsök között, olyan pompás illatú levegővel, hogy aki belekóstol, könnyen megszédülhet. Mint mi, amikor megittuk a tíze* dik János-poharat a BERBER BÄR melletti tsz-boro- zóban. annak ürügyén, hogy Horváth Gábor és Gecse Pál a bortudomány rejtelmeibe bevezetni igyekező» bennünket. o o o Hát bizony, való igaz, más manapság az élet. mint amilyen Ernő bácsi idejében lehetett. Akkor — így meséli — menő iparosok, snájdig katonatisztek — szép dámák oldalán — fi&keren érkeztek, és voltak itt olyan, de olyan mulatások. . . Még esy litert ide nekünk, vagv hogy is szól a száz szál gyertya... ? Szóval, nem én mondom, a Tata, hogy nagyon sok pezsgő, meg bikavér, meg mindenféle elfolyt itt a Völgyben. és hogy a szépasszonyok idejártak megcsalni a fé.rjü~ két, persze, nem tegnap délután (az valakj egészen más volt), hanem még M>15-ben *s az azt követő évtizedekVendégre várva. X félrelépésekre bizonyos időnként, meg egyáltalán, kevésbé romantikus félrelépésekre is sor kerül, ha úgy hozza a szükség. Viszont erre szolgáló bódét, vagy egyebet nem találtak a bortól, meg a „katzérkodástól” ki- hevült hölgyek. S ez azzal járhatott, hogy végül mégis félreléptek — egy másik bokor mögé..! Szóval, eléggé kellemetlen dolog ez, hogy nyilvános Damen és Herren feliratú, vagy egyéb becenevű épület mindössze egyetlenegy található, az is mindjárt az elején, a Ködmön előtt. Ha viszont valakire mondjuk éppen a 13. pince körül jön rá a félreléphetnék, hát akkor bizony... Ö O ö Persze, régi dolgok ezek, múzeumba valók. Apropó, múzeum. Ilyen is lesz. Az 1770-es években megnyílni kezdett pincék egyike, szem. ben a kertvendéglővel, két fő részből áll. Egyik a borház. ahol a borfeldolgozás egykori eszközei láthatók, mint például páros fasatu, aztán kanta, cerpák, léhó, fából készült, faragott bor- betöltők, teljesen olyanok, mint a tölcsér, csak egészen mások... Bent. a pincében a bortárolás eszközei, a hordók, főhelyen három ovális, Rupert Antal kádármester és Tajthy Kálmán fafaragó közös alkotása, az 1922. évből. A bal oldalin Durbints sógor és a felirat: A szép asszony mög a bor mögvígasztal min~ denkor. Középen Göre Gábor: Ez a világ mi vóna, ha egy kis bor nem vóna. Jobb; oldalt Kátsa cigány: Bolond azs, aki többet dolgozsikl mint amennyit musáj... Erről persze egyből eszünkbe jut, hogy alaposan elfáradtunk, le kellene már tenni a poharat. Pardon, ai tollat. Viszont a VILATI Madame Curie szocialista brigád; ja — Klátyik Kálmánná! Trenka Gáborné, Kiss Lászióné, Márkus hászlóné. Szét rencsi Józsefné — ha már itt tartok, úgyis felsorolom az egészet — szóval, Csanádi Györgyné és Nagy Imrénél akik igen vidám hangulat^ bán múlatják az időt. — Férjet hoztak-e? — Igen. Kellett a favágói És nevetve mutatják at nehezét vállaló férfiakat; akik nagy buzgalommal é* szakértéssel emelgetik a por harakat, míg a nők szépért felsorakoznak a dupla bogJ rácsgulyásnál. Finom illatok. A fáS lombjai közt madarak veszekednek, de a fülnek meg- nyugtató-kellemesen. Búcsúz-; nánk is ezzel a jó érzéssel; ám a régi nagy csábító — a Szépasszony — nehezen en~. ged. Bűvköréből végül még; is sikerül kicsúszni sikló; mód, és egy percre jónak hihetjük magunkat. Győzött tehát újfent az erény, s nehéz szívvel — tétova lábbal — elindulunk haza, felfelé ezen a de meredek lejtőn. És újfent felemleget) üli Ernő bácsi igazságait: Ki a bort, asszonyt szereti — az életet megérdemli. Aki vizet önt a borba azt istennyila csapja orrba! B. Kun Tibor ^ ' «Wort* y Két üstben tő a gulyás, víg az asszonyfírT&sret, ,- -----; ;.jobb híján: egy kis lerefere
