Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-11 / 85. szám
Nem jótékonylcoelás Szerződött milliók A legújabb bányászlakások közül valók a Kálvária-parton épült otthonok ElCSZOK „MAGUKNAK" VESZIK AT A lakásépítés belső ellenőrei Kereken harmincmillió forint: a következő öt évben ilyen értékkel bővül az a keret, amely a gyöngyösi városi tanács rendelkezésére áll településfejlesztésre. Ez a tekintélyes összeg azonban nem a szokott forrásból származik, , hanem társadalmi segítség. A Mát- raalji Szénbányák adja Gyöngyösnek. Adja, mert nem lenne kötelessége. Miért ez a jószívűség? Lakások, lakások A gondok gondja mindenütt manapság a lakás. És marad még Gyöngyösön is egy jó ideig, pedig évente több száz új otthonba költöznek be a családok ebben a városban is. De ha kétszer annyi lakás lenne, az is kevés lenne. A szénbányák tehát megállapodást kötött a helyi tanáccsal, amiben pontosan meghatározott célokra milliókat ajánlott fel. Aligha véletlen, hogy az írásos egyezség első pontja éppen a lakásüggyel foglalkozik. Tételesen sorolja fel, hogy hány bérlakáshoz, hány munkáslakáshoz, csoportos családi házhoz és lakáscserékhez, azok bérlőinek, tulajdonosainak kijelöléséhez kap jogot a bánya. Persze nemcsak úgy, hanem megfelelő ellenérték fejében. Ami azt is jelzi, hogy nemcsak az jár jól, aki kap, hanem az is, aki ad. De hogy még érzékelhetőbb legyen a lakáskérdés súlya, azt. is közöljük,, a szerződés második és harmadik pont-, ja szintén ezt a tárgykört öleli fel, az előzőektől eltérő megoldási lehetőségek nyújtásával. Víz és sport Minél több a lakás, minél több az üzem, annál jobban fogy a viz. Annál több víz kell. De honnan? A visontai külfejtésben éppen a sok víz okoz gondot. Mi sem természetesebb, hogy ezt a vizet Gyöngyösnek adják. Igaz elég mesz- sze van a két hely egymástól, de még nagyobb baj, hogy köztük ott púposodik a Sárhegy. Ennek gerincén már építik a kétezer köbméteres víztárolót. A bánya arra vállalkozik, hogy a vezetékrendszer megépítését 1982-től megkezdi és „csapra kész” állapotban át is adja majd. Csupán nyolcmilliót ér ez a „besegítés”. Csupán? De az elhasznált .vízzel is kell valamit kezdeni. Az elvezető csatorna lefektetését a Kálvária-parti lakótelep nyugati részén, ugyancsak a bánya vállalja magára. Ebben az ügyben egymilliós segítséget ad. Ha még nincs is pontosan körvonalazott megoldás: a városi sportmunkacsamok és a műjégpálya megépítése már sokszor szóba került. A bánya nem zárkózik el attól, hogy azok megvalósítását is segítse anyagilag. Ha már a kivitelezési tervek is elkészültek, hozzájárulásának mértékét akkor közli. Nyolc tanterem A puszta tény: nyolc tanterem. nyolcmillió forint, ti* elkészül, kitehetik rá a táblát: a Mátraalji Szénbányák ajándéka Gyöngyösnek. Épül pedig majd a Martinovics utcában. — Valamiféle jószivűskö- dés készteti a szénbányát erre a harmincmilliós segítségadásra? — Nem. Szeretnénk, ha dolgozóink többsége Gyöngyösön élne. A városi élet mégiscsak jobban vonz mindenkit, mintha a környező községekben adnánk lakást a bányászainknak. Jól felfogott vállalati érdekből segítünk a városnak. Nekünk az sem közömbös, milyen hangulatban érkeznek a dolgozóink a munkahelyre — hallottuk a választ Győry Sándortól, a szénbányák igazgatójától. — De hát bányászok a környező községekben is élnek. Azok a tanácsi szervek nem várhatnak segítséget? — Dehogynem. Eddig is segítettünk a különböző községekben, ezután is segítünk. Készülünk arra, hogy a járási hivatallal egyeztetve, évente mintegy millió forint értéket nyújtsunk a községeknek is. Amiből az is kiderül, hogy a szénbányák nemcsak egyetlen települést választott ki magának. A folyamat része Amikor a szerződést aláírták, a városi pártbizottság székhazában, az első titkár, Kónya Lajos jelenlétében vették a kezükbe a tollat a szerződő felek. — Ügy gondolom, hogy ez a körülmény is jelentőséggel bír — mondta a bányák igazgatója. Igen: a pártszerv figyelmét kérték. Ennek a ténynek pedig nemcsak gesztus- értéke van. Abban is megállapodtak, hogy évente egyszer áttekintik a szerződés végrehajtását, aminek folyamatáról a bányászokat is, a városi választott szerv tagjait is tájékoztatják az illetékesek. Ha úgy tetszik: társadalmi ellenőrzést szerveznek a jó kezdeményezés napi tettekre váltásához. A kölcsönös támogatás jegyében Tír Dezső, a városi tanács elnöke április 7. napján találkozott a bányászok küldötteivel a vállalat központjában, ahol a város terveiről, gondjairól, eredményeiről esett saó. A közvélemény bevonása néfkül ugyanis aligha lehet lelkes, eredményes végrehajtást várni még a legeszményibb elképzeléseknél sem. Trabant karosszéria- eleinek — hazai gyártóiéi Régóta hiánycikként számon tartott gépkocsikarosz- széria-elemek gyártására vállalkozott a Hungária Műanyagfeldolgozó Szövetkezet. Hosszú ideig gondot okozott a Trabant gépkocsi tulajdonosoknak a megrongálódott, tönkrement sárvédők pótlása. A . sürgető igényt felismerve, a szövetkezet még az elmúlt évben hozzáfogott a szerszámok kialakításához — köztudomásúlag ezek a legmunkaigényesebb és legköltségesebb elemei a műanyagfeldolgozó iparnak — s megkezdte a próbagyártást. A termék alapanyagául a Nitrokémia üvegvázas poliésztere szolgál, amelynek ütésállósága, időjárással, egyéb károsító hatásokkal szembeni ellenállása az eredeti bakelizált karosszériánál jóval kedvezőbb. Előnyei közé tartózik — mivel felületét speciális polietilén réteggel vonják be —, hogy festése jóval egyszerűbb és rövidebb ideig tart A szövetkezet. ebben a félévben mintegy 8 ezer sárvédőt gyárt, ezeket elsősorban az AFIT hozza forgalomba. A tervek szerint továbbfejlesztik hiánycikkpótló tevékenységüket: a következő félévtől kezdve vállalják mindazon — nemcsak Trabant karosszéria- elem gyártását, amelyeket nem hegesztéssel, hanem úgynevezett bontható kötéssel szerelnek fel. Jó minőségű termék ma már nem képzelhető el korszerűtlen, színvonalában elmaradott kiegészítőkkel. Az ízléses, divatos, funkciójának nemcsak hibátlanul, hanem esztétikailag is megfelelő apróságok, mivel a minőséget befolyásolják, az áru értékét is emelik. Ezért napjainkban e cikkek szerepe nemcsak a konfekció*, hanem a Cipő- és a bőr— Az idén már a belső átadások előzik meg a műszaki átadás-átvételt a lakásépítkezéseken — mondja Fucskó János, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat termelési osztályveze- zetője. — Miért van erre szükség? — Az átadás általában azért késik, mert amikor készre jelentik, a lakásokban sok még a javítanivaló. Hiánypótlás miatt százezreket fizettünk ki az elmúlt években is. A belső műszaki átadás tulajdonképpen önkontroll, a munkahelyi ellenőrzés utolsó láncszeme. Az önmeózás egyébként, az épület alapjainak kitűzésekor kezdődik és kiterjed valamennyi munkafázisra. Ha az utolsó ellenőrzés már nem talál hibát, elkerülhető a „kötélhúzás” és mindenki nver: a kivitelező, a beruházó és legfőképpen a lakó. — önök garantálják ezt? — Természetesen. A kezdeményezés új, de a minőségi követelmények teljesítése már régi igény a vállalatnál. Cégünk jelenlegi helyzetében létkérdés, hogy mindenki pontosan végezze el a kötelességét, a munka- feltételek megteremtése pedig a mi feladatunk. Ezt szolgálja az ösztönzés is: ha a termelő kollektívák munkájukat a programnak megfelelően. jó minőségben végzik. 5—600 forint prémiumot kapnak. Gyöngyösön az iskolakomplexumnál, Egerben a PEVA és házgyári építési szalagon jobbak a munkafeltételek. Lizák Vince főművezető: — A termelési osztály kezdeményezését nem mindendiszmű-, sőt a bútoriparban is egyre növekszik. A kellékeket, szerelékeket és segédanyagokat a hazai termelő vállalatok különböző csatornákon szerezhetik be. A Bőr és Cipőkellék Kereskedelmi Vállalat egy esztendeje, a nevében jelzett iparágak ellátása mellett, a konfekció-, a kötszövő- és a bútoripar kellékeinek forgalmazásával is foglalkozik. ki fogadta örömmel a munkahelyeken. Eddig azok is megkapták a pénzüket, akik rosszul dolgoztak. Az újabb követelmények azonban lassan megváltoztatják ezt az áldatlan állapotot: ha csúszik a munkaterület átadása, nem megfelelő a minőség, akor „ugrik” a prémium. Igaz, nemcsak erre tudunk példát. Kuczik And. rás komplex brigádja elhasznált PEVA-szerkezettel dolgozik a Csebokszári-város- részben. Nem feladatuk a karbantartás, hát inkább dobják ki a kisebb javításokkal még hasznosítható szerkezetet? A brigád maga vállalta a felújítást. A tavalyról „áthúzódó” lakásokkal együtt a$ idén 334 új otthont épít a vállalat I-es számú területi főépítés- vezetősége. — A házgyári építési szalagon eddig 115 lakás szerelésével végeztünk — mondja Mészáros Imre. főépítés- vezető. — Ahhoz, hogy az átadások sikeresek legyenek, növeljük a brigádok erkölcsi és anyagi felelősségét is. A brigád vezetőknek maguknak kell szervezniük a munkájukat. Kukolya József irányításával a laboratóriumban folyamatosan vizsgálják a beton szilárdságát, a munkahelyeken pedig az előregyár- tást eltenőrzik. — Mi történik azokkal, akik nem tartják meg a technológiai előírásokat? — Eddig csak bosszankodtunk — válaszolja a csoport- vezető. — Ez azonban nem hozott változást. A fegyelem erősítéséhez, ha szükséges, kártérítésre, vagy éppenséggel elbocsátásra is gondol, nunk kel... Mika István A BÖRKER kínálatában szereplő cikkeknek jelenleg mintegy 25 százaléka — több ezer fele apró kellék, szerelék külföldről származik. Ezt az arányt a jövőben, a választék csökkenése nélkül, a hazai termékek javára kívánják megváltoztatni. Eat elősegítendő, termelési kooperációk létrehozását kezdeményezik. G. Molnár Ferenc Végre megérkezett a deszka, lehet építeni a melegágyat (Fotó: Szabó Sándor) Dinnyés remények Április nemcsak igazi tavaszt hozott, hanem a nyár ígéretével is meglepett bennünket. Talán ez magyarázza azt, hogy a dinnyés Vörös házaspár, amely a Csá- nyi út mentén kapott a Lenin Termelőszövetkezettől részes művelésre hat hektár földet, kedélyesen fogadja a látogatókat. Áll már a kunyhó. Be is kukkantunk. Az első helyiség tágas, kényelmesen elférnek itt a legszükségesebb bútorok, háztartási felszerelések. és természetesen nem hiányzik majd a korszerűséget jelentő rádió, televízió sem. A férj így avat be az „építkezés” titkaiba: — Ez csak látszólag* tűnik egyszerűnek. hiszen megvan a fortélya annak, hogy a különböző gerendák hova kerüljenek. Ráadásul nem könnyű dolog a tetőre felhányni a meleget biztosító földbundát. Az mindjárt kiderült, hogy ők nem sokat bíbelődtek a honfoglalással. íme a magyarázat: — Tulajdonképpen gyerekkorunkban sajátítottuk el e szép, változatos szakma fogásait. Ügy is mondhatnánk, hogy a különböző mozzanatokat ellestük szüléinktől. És már akkor vérünkké váltak, amikor még módunk sem volt a gyakorlására. Szerettük volna később is! De hát az élet úgy hozta, hogy előbb sok mással kellett foglalkoznunk. Tizenhárom éve annak, hogy a hatvani közös gazdaság ba kerültünk. Már akkor fantáziát láttunk a. részes művelésben, ám nem dinynye-, hanem paradicsom- termesztést vártak tőlünk. Mi tagadás, ezzel is boldogultunk, könnyítve a szövetkezet nehézségeit, szolgálva a magunk javát. A feleség fűzi tovább e gondolatsort: — Hat éve végre diny- nyeföldhöz juttattak bennünket. Elképzelhetik, , mennyire örültünk, és rögvest megfogadtuk, hogy bizonyítunk. Más szóval: a siker érdekében hadba vetünk minden tőlünk telhetőt. Rólunk. « a hozzánk hasonlókról egyébként azt tartják; hogy csak a pénzre utazunk, esztendőnként hatalmas summát rakunk el. Hadd oszlassam el ezt a téveszmét! Az igaz, hogy többet keresünk, mint a máshol tevékenykedő szellemi. kétkezi munkások, az is tény, hogy hat,- hét hónapot töltünk a földeken. Ez azonban az érem látványosabb oldala. Erre szoktak felfigyelni, arra azonban nem gondolnak, hogy ezalatt állandó készenlétben kell lennünk, nincs köröttünk összkomfort, naponta tizenhat órát vagyunk talpon, a jó termésre pedig a szeszélyes idő miatt nincs garancia. Ezzel kapcsolatba/! egyébként mindjárt szemléletes .adalékot közöl férje: — Hadcí említsem föl a tavalyi esztendőt! Országszerte, sőt a környéken is, szép termésátlagot hoztak a földek, tőlünk azonban elpártolt a szerencse, mert a remélt menyiségnek a felét sem szedhettük le. Olyan betegség támadta meg a dinnyét, amire nem számítottunk. És előállt az, hogy ebben a helyzetben a biztosító sem fizetett egy árva garast sem. Vörösek egyébként március elsején költöztek ki, mindazokkal a szomszédokkal, akiknek ezen a táblán jutott terület. Amíg nem állt a kunyhó, amíg végleg be nem rendezkedtek, naponta jártak haza, mint nyolcvan társuk. A munka dandárja most vár rájuk. — Sokan otthon csíráztatják a magvakat, közülük a legtöbben kétszáz éves módszer szerint, dunna alatt. Mi soha nem voltunk híve ennek a gyakorlatnak. Amint megérkeznek a 'gyep- kockák, azokba helyezzük a magvakat. Vagyis megspórolunk egy munkafázist. Itt jutottunk el aztán a minden dinnyést foglalkoztató gondokig. Össze is válogattunk belőlük egy csokorra valót. — Jó érzés tudni, hogy a termelőszövetkezet általában felkarol bennünket, a termésből nekik jutó 70 százalék fejében. A kiültetéshez. kapáláshoz gépeket biztosít, amelyek használati díját ugyan még mi térítjük. A baj csak az, hogy ezzel zárul is a kör. Több ígéretet ugyanis nem mindenben váltottak valóra. A melegágyakhoz, a palánta- neveléshez nélkülözhetetlen deszkát, üveget ugyanis sokáig hiába reklamáltuk. Márpedig a dinnyével játszani nem lehet. Minden tennivalónak megvan a sajátos módja, a saját ideje... A témához Lisztik Lászlónak is van hozzáfűzni valója. Vörösék tőszomszédja, öjt esztendeje dinnyés. — Tudom, hogy nehéz annyiunk igényét kiszolgálni, teljesíteni. De hát minden megállapodásnak akkor van értelme, ha a szerződő felek állják a szavukat. Én leginkább a tápkockabeszer- zést hiányolom. Legalább olyan fontosak, mint , az előbb emlegetett melegágvi rámák. Minden nap késés ugyanis a primőrjelleg rovására megy! Bízunk benne, hogy Vörösek, Lisztikék gondjai mihamar megoldódnak, ,s májusban indulhat a nagy türelmet és hozzáértést igénylő palántázás, majd a gépi és kézi kapálás. Ez utóbbira háromszor lesz szükség, s aztán csak beérik a ..szigetcsépi” görögdinnye, amit annyira kedvelnek Hatvanban és a város körnjté- kén. Moldvay Győző ,Nwmíb,0 1981. április 11., szómba. (MTI) r Értéknövelő apróságok
