Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-29 / 24. szám

A bizalom címletei Beszélgetés az armatúrás műhelyben Farkas Bertalan és Magyari Béla ismét Visontán Az ígéret szép szó.» A SOK EGYÉB megállapí­tás és határozat között a tagság alig figyelt fel arra, hogy a XII. pártkongresszus — a taggyűlésekről, párt­értekezletekről érkezett ja­vaslatok alapján — a párt­tagdíjfizetés szabályozását a Központi Bizottság hatáskö­rébe utalta. Ma már beszé­lünk róla. A párttagsági díj — mivel a tagság hosszú évek - óta rendszeresen és fegyelme­zetten tesz eleget e forintok­ban kifejezhető kötelességé­nek is — valóban nem olyan alapvető ügy, hogy a fizetés szabályozásának jogát a kongresszus magának tartsa fenn. Van. annyira fontos azonban, hogy fizetésének rendjét —1 a politikai munka és a szervezeti élet más szfé­ráihoz hasonlóan — célszerű legyen a társadalmi-gazda­sági élet változásaihoz, to­vábbá a kommunisták érett­ségéhez és a velük szem­ben támasztott mindenkori politikai, erkölcsi követel­ményekhez igazítani. Felha­talmazásával élve lényegé­ben ezért módosította a Központi Bizottság — ok­tóber 16—i határozatában — a tagdíjfizetés rendjét, ele­gendő időt hagyva a hatá­rozat megismerésére, végre­hajtására is. Ezekben a na­pokban kell az irányító pártszerveknek e feladat elvégzésére felkészíteniök az alapszervezetek vezetősége­it és a pártcsoportbizalimáa- kaf. A párttagokkal való személyes beszélgetésekre, a tagdíjak megállapítására februárban és márciusban kerül sor, majd a márciusi alapszerveaeti taggyűlések Tegnap, január 28-án ülést tartott Egerben a Szakszer­vezetek Heves megyed Ta­nácsának elnöksége. Az ülé­sen — amelyen részt vett Ambrus József, a megyei pártbizottság osztályveze­tő-helyettese is — Gubán Dezső, az SZMT elnöke el­sőként dr. Hortobágyi Ist­vánnak, a megyei tanács osztályvezetőjének adott szót. Az ő előterjesztésébenfcdtatta meg az elnökség a tanácsi lesznek hivatottak összegez­ni a tagdíjbesorolások ta­pasztalatait. Mi a lényege ennek a határozatnak? Ügy gondo­lom, hogy a kölcsönös bi­zalom, Természetesen az is fontos, — ami egyébként a pártonkívüliek számára sem érdektelen —, hogy a párt­vezetés a tagdíjkategóriák közötti különbségek mér­séklésével — gazdasági ne­hézségeinkhez igazodva — a pártmunka költségeinek csökkentését is vállalta, hi­szen e költségek túlnyomó részét mindig a tagdíjakból befolyt összeg fedezte, s ez az összeg most kevesebb lesz. És fontos az is, hogy áprilistól elsősorban a fizi­kai munkakörökben dolgo­zó kommunisták fizetnek kevesebb tagdíjat, hiszen a túlóradíjból, a műszakpót­lékból, a veszélyességi pót­lékból mindenekelőtt ők részesednek, márpedig a bérjellegű juttatások közül ezek azok a nyugdíjjárulék­kal csökkentett plusz-jöve­delmek, amelyek után nem kell tagsági díjat fizetni. DE A LEGFONTOSABB a bizalom, A Központi Bizott­ság és a tagság közötti kölcsönös bizalom, amelyet a tagdíjfizetés rendjének egy igen lényeges új eleme is kifejez, nevezetesen az, hogy a jövőben a tagdíj Összegét nem adminisztra­tív úton, hanem a pártta­gok önkéntes kereset-beval­lása alapján, velük egyet­értésben kell megállapíta­ni. Ez a bizalom egyúttal nagyobb önállóságot ad a pártalapszervezeteknek, amelyeknek vezetőségei — gazdálkodás fejlesztéséről szóló jelentést. Ezt követően a szakszervezetek, a KISZ és az úttörőmozgalom együtt­működésének 1981. évi fel­adatairól az SZMT titkára, Lévai Ferenc és Gazsó László, a KISZ Heves megyei Bizottságának titkára tartott vitaindítót. Az elnökségi ülés végeze­tül a szakszervezetek megyei tanácsa 1981. évi munka- programjáról döntött. adott esetekben, egy-egy párttag helyzetének isme­retében — a fokozatosság elvét kellő rugalmassággal' maguk is érvényesíthetik, hi­szen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy — kiugróan magas előző évi átlagkereset ese­tén — a fizetendő tagdíj összege ne több, hanem csak egy kategóriával nö­vekedjék. Ezért is állapított meg a pártvezetés a koráb­bi 13 helyett 22 tagdíjka­tegóriát, amelynek révén a tagdíj növekedésének mér­téke — noha progresszív marad — a keresetnöveke­déshez is arányosabban iga­zodhat, amennyiben a párt- szervezetek, a bizalmiak munkájára építve megfele­lőképpen előkészítik. A párttagokat a kerese­tek önkéntes bevallásának joga fele1 ős pontosságra és őszinteségre kötelezi, olyas­mire tehát, ami a politikai munkában egyébként sem nélkülözhető. A párttagbé­lyeg éppen azért a kölcsö­nös bizalom jelképe is, mert a tagsági díj korántsem jelképes, hanem — önként vállalva az elviselhető ter­het — aqyagi hozzájárulás is a párt működéséhez. A tagdíjfizetés persze ezután sem pusztán pénzügyi mű­velet: továbbra is nélkülöz­hetetlen része a pártfegye- lemmek, a párhoz való tar­tozás kifejezője. ÉS EZ A BIZALMI kap­csolat független attól, hogy egy-egy párttagbélyeg cím­lete hatsaáz, vagy éppen­séggel egyetlen forint. (A. G.) ajtók Sopronból Bővíti a bejárati ajtók vá­lasztékát az Épületasztalos­ipari és Faipari Vállalat sop­roni gyára. A korszerű, szép ajtók közös jellemzője, hogy fenyőfa szerkezetüket mind­két oldalon nemesfaréteg bo­rítja; s a tölgy, illetve egzó- taborítás meggátolja a pu­hafa mozgását, az oly gyak­ran és jogosan kifogásolt ve­temedéseket, Az ajtókat szi­getelőanyaggal is ellátták. Többféle változatban: bordá­zattal, üvegbetéttel, fém­ráccsal és zsaluiborítással gyártják az új termékeket. ... ha megtartják, úgy jó. A régi-régi közmondást azért , idézzük, mert egy jó fél évvel ezelőtt az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan és Magyari Béla kiképzett űrhajós ígéretet tett arra, hogy találkoznak még a visontaiakkal. Annak idején, amikor szovjet űr­hajóstársával, illetve az űr­repülés irányítóival meg­koszorúzták Gagarin szob­rát a hőerőmű bejáratánál, Farkas Bertalan így búcsú­zott: Őszintén remélem, hogy módom lesz találkozni a kollektívával kötetlenebb formában is, és megosztha­tom mindannyiukkal űruta­zásunk nagyszerű élmé­nyét. Kívánok tiszta szív­ből minden jót, további si­kereket űrhajóstársaim ne­vében is, a mielőbbi vi­szontlátásig. .. Nos, a viszontlátásra teg­nap került sor, az űrhajó­sok megtartották ígéretü­ket. A hőerőmű dolgozói nagy izgalommal és érdek­lődéssel várták ezt a napot, hiszen a meghívás még az űrutazás idején elhangzott. Visontáról távirat 'indultaz űrkabin fedélzetére: „...Si­keres visszatérése, majd hazatérése után szeretettel várjuk vállalatunkhoz, a Jurij Gagarin nevét viselő hőerőműbe, Visontára!” És a népszerű Berci űrhajóstár­sával most az erőművesek nehéz munkájával ismer­kedett : érdeklődött, beszél­getett, mindenhová bekuk­kantott, ahová csak az ide­je engedte. A Il-es blokk vezérlőtermében Ludányi György üzemvezető és Kö­rösi Gábor művezető mu­tatta meg a két vendégnek, hoigy innen éppen 70 me­gawatt energiát kap az or­szág. Aztán a Gagarin, majd az Űrhajós brigád — a sikeres kozmoszutazás hírére vették fel ezt a ne­vet — naplójába került be a röpke bejegyzés: „Az űr­hajósok nevében sok sikert kívánok a munkájukhoz.. Tengely Sándor fődiszpé­cser egy mindkönyvet szo­rongatott, s büszkén mutat­ta Farkas Bertalannak Ku- bászov aláírását, amely mellé most odakerül Berci autogramja is. — Könyvtáram értékes darabja mától ez a kiad­vány, amely az lnterkoz- mosz és hazánk címet vi­seli. .. — újságolta a fő­diszpécser. Szirmai Sándor- né turbinagépész sem sej­tette néhány nappal ezelőtt, hogy a tegnap délelőtti mű­szakban ilyen kedves láto­gatói lesznek. A 3-as tur­bina felügyelője szakava­tottan mutatta be a hatal­mas berendezést, amelynek dübörgésétől nehezen lehe­tett ugyan szót váltani. — Hem zavarja ez a zaj? — érdeklődött a két űrha­jós. — Tizenegy esztendeje vagyok itt, megszoktam, ta­lán máshol nem is érezném már jól magam — hangzott a válasz. Berciék fejbólin- tása jelezte, tisztelik, be­csülik a helytállását. Mi több: még egy-egy puszit is kapott a gépésznő a bú­csúzáskor. A beszélgetésre kedvezőbb hely vol. az úgynevezett armatúrás műhely, ahol űrhajósainkat Juhász Ró. bért, Bartizál István, Pre- zenszky Endre, Gulyás Ist­ván és Kocsis Károly fog­ta körül, valamennyien a Lenin I. szocialista brigád tagjai. Sző esett a turbinák javításáról, a munkakörül­ményekről, s arról is, hogy van, aki harminc-negyven kilométerről jár ide dolgoz­ni, mert szereti az erőmű­vet. .. Aztán ők kérdeztek, a válaszadásra azonban már csak délután, műszakvál­tás után került sor, amikor a kollektíva képviselői meg­hallgatták az űrhajósok élménybeszámolóit. A ren- dégeknek volt mire vála­szolniuk, záporoztak a kér­dések, hogy: van-e más űrhajósjelölt hazánkban, mi volt a legkellemesebb és a legkellemetlenebb érzés az utazáskor, fentröl milyen a Föld, . vannak-e UFO-k, mikor repül az űrbe Ma­gyari Béla, s hogy egyálta­lán vannak-e hétköznapja­ik. ..? —1 Vannak bizony — hangzott a válasz. — S ilyenkor szakítunk időt ar­ra. hogy eljussunk azokhoz, akik meghívtak bennünket. Hiszen olyan jól érezzük magunkat az emberek kö­zött, mint itt is, Vison­tán. . . ! Szilvás István Ülést tartott az SZMT elnöksége Erk és Zárónk lakóinak gyógyítója Egy körorvos mindennapjai A jó körzeti orvos olyan, mint egy családtag: végigkí­séri életünket, apróbb-na- gyobb bajainkat; segítségünk­re. támogatásunkra van. Ta­lán senkivel sem kerülünk — a legközelebbi hozzátarto­zóinkat kivéve — ilyen kö­zeli kapcsolatba. Szinte min­denki őriz gyermekkorából — a kanyaró, vagy a sza- márköhöíés örvényéből — egy felcsillanó, kedves arcot; kezet, amely hűsen végigsi­mítja a homlokot, jmielött kézbe venné az oly félelmes injekciós tűt... A kisebb községekben még inkább igv van: a kötődés szorosabb, talán azért is, mert a falvak sok helyen elöre­gednek: a fiatalok máshol keresnek boldogulást. Így van ez Erken és Zaránkon :s, ahol dr. Fehér Lenke már több mint tíz esztendeje fog­lalkozik gyógyítással. A két apró település a körzete, s a hozzátartozó tanyák. Ami lendületet ad —- Szerencsés természettel születtem — vallja a doktor­nő —. s így nem tekintem taposómalomnak ezt a tevé­kenységet. Mindig találok va­lami újat és érdekeset, amely továbbvisz, lendületet ad. Élő szervezettel „dolgozunk”, smelv meglepetésekkel szol­gál. ma már nem ugyanaz, rrunt tegnap. — Szeretem a falusi em­bereket — magam is az va­gyok — így szót tudok velük érteni Előttem volt itt né­hány hónapig egy kolléga­nőm,' ak; sehogyan sem ta­lálta meg az illő hangot: durván beszélt. Engem vi­szont befogadtak; érzem, hogy bíznak bennem. — Ami egyáltalán feszült~ ségforrást jelenthet, az a táp­pénz megítélésénél; a kérdé­se. Vannak ugyanis olyan emberek, akik minden külö­nösebb indok nélkül szeret­nének betegállományba jnen- ni. Csak azért jönnek, 'mert kapni szeretnének egy iga­zolást. mivel hogy elaludtak Eleinte még sűrűn előfordult ilyesmi — különösen az erk: cigányok között —. de mee- változott a helyzet az évek során. Ma már nemigen mer­nek ilyen ürüggyel a sze­mem elé kerülni. Ügy érzem, tekintélyre tettem szert, s erre faluhelyen igen nagy szükség van. Állandó készenlétben — A munkám egé^z na­pos készenlé*et követel. A rendelés voltaképpen 4 óra naponta. . s hetente kétszer járok át Zaránkra. de bár­mikor jöhetnek, ha valami baj van. Az itt töltött idő alatt már az is természetes­sé vált, hogy csak valóban indokolt esetben ker«*een«ik meg éjszaka, így is oda már a nyugodt álmom; minden motorzajra, ajtócsikordulásra fölriadok. Régebben a része­gek csináltak legtöbbször ga­libát: mióta könyörtelenül kimosom a gyomrukat, meg­gondolják a dolgot. — Télen, járványok idején több betegem van, de átla­gosan 30—40 panaszost kell megvizsgálnom egy nap. Nem sok, de nem is kevés. Külön feladatot jelent szá­munkra az a kísérletsorozat, amelyben megyénkben még talán egy kolléga vesz részt rajtam kívül. Nemzetközi kezdeményezésre az egész felnőttlakósságot 14 éven fe­lül megvizsgáljuk, s nyolcol­dalas nyomtatványokat töl­tünk ki egészségügyi állapo­tukról Ez személyenként fél­órát jelent. Remélhetőler végzünk fél év alatt ezzel. A sok fáradság mellett haszna is van máris ennek a műve­letnek : például nemigen for­dult elő váratlan agyvérzés mostanában, mert adatokat gyűjtünk a vérnyomásról is. Társközségekben — Az elmúlt években féle összevonás történt: so községet csatoltak össze köz­igazgatásilag. de társultak iskolák, termelőszövetkezetek is. Természetesen sok ellent­mondást rejt magában ez, a nyilvánvaló előnyök mellett. Ez *£ orvosi körzet két olyan faluból áll, amelyeket más­más nagyobb társukhoz kap­csoltak. Mi erről a doktornő tapasztalata? — Apróbb-nagyobb bosz- ozúságok származtak már be­lőle, összességében úgy érez­zük. hogy emiatt kevésbé fi­gyelnek ránk. Előfordult pél­dául, hogy négy hónapig víz nélkül maradtunk, s a tar- naörsi tanácson azt mondták — ők a munkáltatóim —, csak külföldről lehet besze­rezni, az elromlott motor má­sát. Szaladtunk aztán fűhöz- fához. s végül\kiderült, hosv még a járásban is kanhaté "sak nem jártak utána Ezé" kívül még számos dolgot ér­zek sérelmesnek. Gondot je­lent például, hogy nagyon' minimális térítést adnak a kocsihasználatért, mivel a körzetem másik településé­nek ellátása nem közvetlen érdekük. Része van — azt gyanítom — ebben annak is, hogy nő vagyok, s a „férfiak társadalmában” nem tekin­tenek egyenrangúnak. Szüle­immel együtt élek ebben a házban, amelyben az orvosi rendelő is van. A központi fűtést még nem vezették be, s még nem is parkettáztak ki, mint kollégáimnak. Még ha osak ilyesmiről lenne szó: évekig küzdöttem azért, hogy elkészítsék a bekötő utat, amely csak néhány hónappal ezelőtt épült meg. Addig a gépkocsik sorra elakadtak, ha nem álltak meg 50 mé­terrel kintebb. a betegeket nem tudták a kapuig szállí­tani Ügy érzem, mindent, amihez jogom van. csak ké­sőn, az utolsó pillanatban kapok meg. Pedig a mun­kámra igazán nem lehet pa­nasz. — Két segítőtársamról kell még említést tennem: Tóth Péterné írnok Tárná Örsről jár be, Szlarha Józsefné házi betegápoló pedig Tarnamérá- ról. Hosszú évek alatt jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk, számíthatok rá­juk. Annak ellenére, hogy már ők is a nagyobb társ­községekbe költöztek, kitű­nően látják el feladatukat. Tréfásan szólva: afféle „há­rom grácia” vagyunk itt. A falvak életében — A kis létszámú falusi értelmiségben jelentős szere­pük van az orvosoknak, már csak társadalmi helyük, te­kintélyük miatt is. A gyógyí­táson kívül milyen feladato­kat vállal még? — Évekig tanácstag vol­tam. de erről a megbízatá­somról sok elfogultságom miatt lemondtam. Szerintem az egészségvédelem, a meg­előzés lehet még kulcsfontos­ságú munkája a körzeti or­vosnak. Az iskolákban már kevésbé tudok ilyen erőfe­szítéseket kifejteni, mivel a felső tagozat Tarnaörsre köl­tözött. Hely sem igen van; Erken nincs kultúrterem, ezért a felülvizsgálatok ide­jén szoktam egy-egy negyed­órás tájékoztatót tartani az összenyitott váróban. Filmet meg végképp nem tudnék vetíteni... Közegészségügyi munkát is végzek, ellenőriz­ve a boltot, kocsmát. — Nagyon kevesen va­gyunk itt értelmiségiek: né­ha ugyan találkozunk, de magam is pihenő időmet in­kább máshol töltöm, hogy valóban kikapcsolódássá vál­jék: ilyenkor a szomszédos körzet orvosa helyettesít. Szeretek itt dolgozni, élni. s úgy vélem, be is fogadtak az itteniek. Otthon vagyok Er­ken és Zaránkon. .. ~k Hogy ezt nemcsak a dok­tornő gondolja így, mi sem bizonyítja jobban, hogy bíz­nak benne, kedvelik az itte­niek. S hogy több mint tíz­éves fáradságos munkája el­ismeréséül az elmúlt eszten­dőben megkapta a Kiváló or­vos kitüntetést. Gábor László 1881. január 29., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom