Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-12 / 291. szám
Lépéstartás A VI. ÖTÉVES TERV nyitottabb lesz, mint a most befejezésre kerülő ötödik, sokkal kevesebb számot tartalmaz, mint az előző részletes tervek. Fő célja változatlan, életszínvonalunk eredményeinek megőrzése! Ennek azonban külső és belső feltételei vannak. Egyrészt külgazdasági helyzetünk, vagyis hogy tovább növekszik-e versenyképességünk a világpiacon, illetve, hogy miként dolgozunk, ja- vul-e munkánk színvonala és szervezettsége. Ügy is mondhatjuk tehát, hogy a VI. ötéves terv az igényesség terve, amely még jobb minőségű termékek gyártását követeli meg. Szükséges ez azért, mert hazánk 150 országgal van kereskedelmi kapcsolatban, s jó hírünket az egyre élesedő világpiaci helyzetben csak versenyképes termékekkel tarthatjuk meg! Ennek feltétele pedig az új, a jobb módszerek keresése. különösen az iparban, melyre nagy feladatok várnak a következő öt esztendőben is. Nem véletlen tehát, hogy az MSZMP Központi Bizottságának ajánlása alapján az Elnöki Tanács december 5-i ülésén törvényerejű rendelettel létrehozta az Ipari Minisztériumot. Az ország további előrehaladásában ugyanis nélkülözhetetlen, hogy az ipar hatékonyabb és jövedelmezőbb munkájának követelményeivel az irányítás is lépést tartson. Az ipar modem, a társadalmi, gazdasági igényeknek megfelelő irányítása azt jelenti, hogy Az év végié közeledtével számos helyen végeznek számvetést a végzett munkáról. Értékelik, lezárják az elmúlt időszakot, meghatározzák a jövő feladatait, így volt ez a megyei KISZ* > bizottság ülésén is, amelyre csütörtökön délelőtt került sor az egri Hámán Kató Megyei Űttörőházban. Megtárgyalták egyebek közt az 1978.- évi megyei küldöttgyűlés óta végzett kádermunka tapasztalatait, majd jelentés hangzott el a KISZ tagépítő munkájának eredményeiről. Ezek szerint a megyében az ifjúsági szövetség taglétszáma 27 és fél ezer . Az említett időszak óta 1586-an lettek KISZ-tagok, ugyanakkor a 14—29 év közötti fiatalok metsző szél hóförgeteget kavar egy-egy gépkocsi nyomán a domosz- lói határban, a termelőszövetkezet kukoricaföldjét átszelő fölfagyott úton. A táblában kombájnok araszolnak, takarítják a termést. — Még legalább hatszáz hektárnyi van hátra, de remélhetőleg megbirkózunk vele — mondja Szőke Béla növénytermesztési agronó- mus. áld füzetbe vezeti a szárítók felé elhúzó teherautókat. — Ilyen évre különben nem emlékszem, pedig régen szolgálom a gazdaságot. De hát mit tehettünk volna? Az idén minden késett. A kukorica is, amit minél kisebb nedvességtartalommal szerettünk volna begyűjteni. Aztán hirtelen nyakunkba szakadt a hideg, a vele érkezett hó, s mivel kevés volt a gépünk, segítségért folyamodtunk. Nagy- réde, aztán az állami gazdaság. majd a hatvani Lenin Termelőszövetkezet sietett menteni a termést... Világvándorok Idős Józsa Pál és a Ro- nyecz-brigád július első napjaitól éjt nappallá téve szolgál a kombájnokon, erőgépeken. Miután learatták a „Lenin” gabonáját, irány Szlovákia, aztán Poroszló, a kormányzati szervek erőteljesebben vezessék az iparpolitika kidolgozását és megvalósítását. Ugyanakkor a vállalatok saját érdekeik alapján nagyobb felelősséggel és önállósággal vegyenek részt a végrehajtásban. Ez a központi irányításnak azt a feladatot adja, hogy dolgozzon ki az egész ipari ágazatot átfogó fejlesztési javaslatokat. Nem kevésbé fontos, hogy kijelölje a műszaki és az ipari kutatások fő irányait, elősegítse a tudomány és a gyakorlat közvetlen kapcsolatát, valamint működjön közre a népgazdasági tervek és a közgazdasági szabályozó rendszer kialakításában. Miután az ipar területén nagyon kiterjedt a nemzetközi munkamegosztás, így a központi irányításnak kell gondoskodni a kapcsolatok fejlesztéséről mind a szocialista, mind pedig a fejlett tőkés és a fejlődő országokkal. AZ IPARIRÁNYÍTÁS 1981. januárjától bevezetésre kerülő új. korszerű rendszere elősegíti a vállalatok versenyképességének növelését, és a szigorú közgazdasági körülményekhez való alkalmazkodását. Lehetővé tették, hogy a VI. ötéves terv iparpolitikai célkitűzéseinek megvalósítására, az irányítás- a népgazdasági tervezés, a közgazdasági szabályozás és a szervezeti keretek rtiind- jobban összhangba kerüljenek egymással. száma 3923-rnal csökkent. Folyamatos létszámnövekedés tapasztalható Egerben, ríatvanban, a hevesi és a füzesabonyi járás területén. Hullámzó a taglétszám alakulása Gyöngyösön és az egri járásban, folyamatosan csökkenő tendenciájú a gyöngyösi járásban. Ezek után részletesen tárgyalták a lakóterület szerinti munkahelyek, iskolák, s a nem termelő ágazatban dolgozó KISZ-fiatalök arányát. a fizikai, szellemi dolgozók, tanulók számát. A továbbiakban elhangzott a jövő évi megyei forradalmi ifjúsági napok feladattervének javaslata is. A testület egyéb ügyek tárgyalásával fejezte be munkáját. Sarud, most pedig a domosz- lói határ. — Legbetyárabbmak a sarud i napokat gondoltam, ahol úgjj arattunk, hogy minden félórában Rá-ba-Steiger- rel kellett kimenteni gépeinket a sárból. Hanem a mostani kemény hideg, a térdig érő hó hajazza az ilyenfajta élményeket. Reggel ötkor kelés, föl a műhelykocsira, utazás ide, itt fölkapaszkodik az ember a jéghideg pilótafülkébe, s neki a partnak. Este ötig jóformán csak akkor állunk meg, amikor az ebédelésre sor kerül. De ezt ' is legszívesebben hagynánk, hogy mielőbb túllegyünk a dolgon. Vétek lenne ezért a drága teményért! — így Ronyecz Sándor, aki fordulónál állítja meg néhány percre a John Deere-t. Egyébként öt géppel jöttünk, odébb villog a többi. Ocskó Pállal, Tóth Lacival, Papp Jóskával. Molnár Jánossal a nyergében. És velük tartott néhány teherkocsi, hogy a géptől rögtön a szárítókba vigye a kukoricát. A „peres" jól fizet Kíváncsian a terméshozamra, vissza bal lag-uhk Szőke Bélához. Hideg, szeles az idő a Tisza vidékén, talán még zordabb is, mint másutt ilyenkor. Ahol a folyó felé tartok, fázósan koppannak ösz- sze a megkopasztott faágak, felborzolt tollú madarak gubbasztanak póznán, kerítésen. Összefogom magamon a nagykabátot, s szemembe húzom bizony a kalapot, miközben a szolnoki téli kikötőt keresem. Lobogó sörényű fiatalember viharzik el mellettem. Utánaszólok, kérem: segítsen eligazodni. Készséggel hajlik a kívánságra, s mondja: akár el is kísér, mert szintén a part felé iparkodik. A fiúkhoz ugrott ki az irodából, néhány baráti szóra. Véletlen a találkozás. Katona Lajos ugyanis a Közép- Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság hajózási főelőadója. Ha úgy tetszik: a területi „flotta” kapitánya. Vagy: a telelő- parancsnok ... Haja szürke, arcéle markáns. S — magyarázza —, van. persze, hogy van egyenruhája is. Sapkával. „Igazi”! — Ha a májusi morzsolt- ban számolom, akkor a Peres-tábla hektáranként hetven mázsa felett hozott. Ott már sikerült mindent levágni. De erre a tájra, a Báró- és Holló-tagi földekre sem panaszkodhatunk. A negyven-ötven mázsás termés a mi talajadottságaink, a mi agrotechnikai lehetőségeink között jónak számít. Ez a megállapítás nem vonatkozik persze a silóból visszamaradt száz hektárnyi területre, amivel jóformán nem is számolunk. Az a fontos, ami a fővetésű kukoricatábláról lejön. — Kevésnek tűnik a szállító alkalmatosság. — Nem csak ez a baj! Hanem a mi ..Bábolna” és „Colman” rendszerű szárítóink képtelen megbirkózni a napi 25—30 vagon terméssel. ’ Emiatt Kápolnára megy' a kukorica zöme, időben és pénzben egyaránt károsítva bennünket. Nagy a távolság. Hasznos szövetség Hatvanból időközben megérkezik Szűrszabó Gusztáv, a „Lamn” elnöke, hogy a Ha korával, civil öltözetével netalán csalódást okdzott volna — folytatja mosolyogva —: hát elnézést kér. Nem „vén tengeri medve”. Tulajdonképpen, csupán amolyan hivatalnok itt, a szállítási üzemnél. A tengert legfeljebb megkóstolta. Azt is még MAHART-os korában, amikor Regensburgtól járta végig a Dunát. Toló- és vontatóhajókkal, meg a személyszállító, elegáns „Budapest”-tel. Hat esztendő óta pedig, hogy mostani ke- nj’éradójához került: még ilyen élményei sincsenek. Jószerével csak vezényli az úszó járműveket, szaktársait ellenőrzi a munkahelyeken. Vízi jártassági vizsgákra készíti fel kollégáit, részt vesz az éves műszaki szemléken. Munkavédelmi, tűz- rendészeti feladatokkal foglalkozik. Mindennapos elfoglaltságából egyedül az jelent nagyobb kizökkenést, érdekesebb, izgalmasabb időtöltést, ha szükség esetén olykor beugorhat valamelyik hajóvezető helyébe. Mindössze néhány hajó horgonyoz most a Tisza-par- ton. Könnyű kis ladikokon átvetett hajlékony pallón világvándorok munkája felől tájékozódjék. Előbb Józsa Pállal, majd néhány kom- bájnossal vált szót. Különösebb panaszuk nincs, ha csak az nem, hogy lassan vége az évnek, s a brigád tagjai egy napot sem töltöttek szabadságon. Meg is egyeznek rögtön, hogy a do- moszlói „kirándulást” otthon szabadságként könyvelik el, a „Mátragyöngye” pedig kifizeti a tisztes munkabérüket. De itt van a helyi elnök. Szalui Sándor is! Taggyűlési-e készül, a gond azonban nem hagyja nyugodni. Ahogy mondja, 3500 hektár művelhető földjükből ezerszáz volt a kukorica. Fontos termék, siettetik a begyűjtését. — Elnök elvtárs! — fordul Szűrszabó Gusztávhoz. — Ha adnának még néhány pótkocsis teherautót, tíz napon belül tető álá kerülne az idei kukorica. Számíthatunk a „Lenin”-re? Gyors számvetés, hazai feladatok áttekintése, aztán összekulcsolódik két kinyújtott tenyér. Ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy Hatvan és Domoszló szövetsége nemcsak szorosabbá, hanem hasznosabbá is vált. — Ritka kuriózumként még a karácsonyi ünnepek előtt befejeződhet a domoszlói kukorica betakarításai.' " * MoWwy ft>ő» közelítünk az egyikhez. Hullámzik, örvénylik alattunk s piszkos színű víz, meg-megújuló erővel belénk-belénk kap a fagyos alföldi szél Ide-oda himbálózik, dülöngél a kétmotoros „Martfű' amire felkapaszkodunk. Antal János, a tolóhaj< vezetöie a fütéskapcsolór babrál. Szerencsére nem nag' a baj — halljuk tőle —, vé géz vele egy-kettőre. Aztár mehet megint. Amint értesült: valószínűleg Tiszákécs- kére. az igazgatóság nagy beruházásához. Oda, ahol a folyókanyari. úgynevezett sugárrendezés folyik több éve és tart még jó sokáig, hogy azután már az 1500 tonnások is járhassanak arra. Különben az éjjel is hajózott. hajnaltájt tért visz- sza. Mert amíg csak a jég engedi, szántani kell a vizet. Rég’ elmúlt az a világ, hogy félidőben hetekig csak ücsörögtek a kikötőben és várták a jobb napokat! A tolóhajó — büszkélkedik vele a „gazdája” — az igazgatóság egyik legmodernebb, legkorszerűbb járműve. Radar, VRH-s rádió, mélységmérő segíti az eligazodásban. Gombnyomásra indul a motorja, fülkéjét központi fűtés melegíti. A civilruhás „flottaparancsnok” látogatásunk végén barátságosan beljebb invitál a cudar folyópartról. Útközben az irodához, két kiszolgált uszályt mutat. Még az elmúlt század végétől szelték a folyót, rakományaikból biztosan valóságos hegyet lehetne építeni itt, az Alföldön. A csupán számozott, nevüksincs-jármű- vek most már csak a MÉH- re várnak. Viharvert, rozzant. tönkrement „bárkák”, igazán hulladékban a helyük! — Valaki talán mégis megsiratta egyiket és a másikat is — sóhajtja kísérőm. — S mi tagadás: magam sem veszek éppen könnyen búcsút tőlük ... Az irodaház olyan, mint a többi. A szállítási üzem vezetője pedig, akihez a folyó 185 kilométeres szakaszának számos munkája, többi között a szolnoki bázis 32 vízijármüve tartozik — még nevében is szárazföldi: Szekeres István. Ám, ha évi kerek 100 millió forint értékű tevékenységüknek még harmada sem származik a hajózásból: hajómodell, kedves kis vasmacska irodájának a disze egy jókora pálma mellett. S csillog a szeme, amikor a vízről beszél! — Mindig is élveztem a vizet — beszéli. — Sportoló koromban vidéki bajnokságot, országos hatodik helyet nyertem rajta, egészen az ifiválogatott-kerettagságig vittem. Járműépítő mérnöki diplomám mellé szerzett testnevelési főiskolai oklevelemmel a zsebemben, évekig edzősködtem kajak-kenuban. Mostani posztomon sem kevesebb az örömöm. Sokrétű feladataink során közúton és vízen fuvarozzuk a mun- kánkhoz való anyagokat. Uszályokkal, úszó kotró- és rakodógépekkel segítj ük a medertisztítást, a folyamszabályozási művek építését, a hajózsilipek karbantartását az ugi és a füredi hidak között, Heves megyei is érintve. Részt veszünk a hajóutak kitűzésében, ellenőrizzük a . vízmélységet, a biztonságos közlekedést szolgáló vízi és parti jelek állapotát. S télidőben természetesen a mi dolgunk a kiskörei jogvédelem is. A tiszai tíz jégtörőből kettő a miénk. Még 1976-ban kaptuk őket a balatonfüredi gyárból. A Sión, a Dunán a jugoszláviai Ti télnél fordulva hoztuk tel hozzánk. Jégvirág a nev ük, mint a többinek. Szerencsére azonban még éppen a jéggel volt a legkevesebb gondjuk. Leszámítva a két esztendővel ezelőtti kiskörei bevetést, vagy a tavalyi megbízást, a balsai hídnál. Erről jut eszébe, hogy meg kellene kérdeznie: a „Jégvirág Vili.” vajon mit csinál jelenleg? Asztali telefonján előbb a belvárosi igazgató- sági székház tetején lévő diszpécserközpontot tárcsázza, aztán innen kapja a vonalat egyenesen a hajó vezetőjéhez. Nagykörű alól jelentkezik a „kapitány”, Szarvas László. — Követ hozok lefelé — jön a válasz a Tiszáról —, nemrég hagytam el az ava- tagi szivattyútelepet. Minden rendben, nincs semmi probléma velünk! A kagylót kölcsönkérve magam is szót váltok a hajóssal röpke néhány percre. Megtudom tőle, hogy 31 esztendős, s 1964 óta szolgál a vízen. Megbecsült ember, kapott már magas kitüntetést is. Szereti, amit csinál. El nem cserélné másért a pályát! — Mindkét jégtörőnk túl van már az idei téli felkészülésen, nemrégiben volt a műszaki szemléjük — folytatja az üzemvezető. — Ügy, hogy amikor szükség lesz rájuk, azonnal elfoglalják kiskörei állomáshelyüket. Addig pedig tovább fuvaroznak. Éppen a „Jégvirág VIII.” számára van egy jó idegen megrendelésünk is. Már meg is beszéltem a vezetőjével: egy tízegységes vízkivételi művet kellene a Dunán Százhalombattára vinnie. Fuvar... Fuvar. . . — emlegeti sűrűn Szekeres üzemvezető, s ez korántsem véletlen. Hiszen az év végéig csupán a tiszakécskei vállalkozásunknál még 4500 tonna követ szeretnénk beépíteni. Olyan fontos, sürgős a munka," hogy néhány napja már a műszaki dolgozókból is brigádot szerveztek, s aki csak teheti, hajóra száll műszak után. Szóval: a Tiszán télen sem unalmas a vízi élet... ! Gyóni Gyula A szerződéses fegyelemről Ülésezett a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság Csepelyi Károly elnökletével csütörtökön délután ígerben ülést tartott a Heves megyei Népi Ellenői’zési Jizottság. A testület dr. Pus. :ás Sándor előterjesztésében negtárgyalta azt az utóvizs- iálati jelentést, melyet a me. őgazdasági és élelmiszer- pari üzemek szerződéses fejeiméről készítették. Ezután értékelték a mm- ;aejFŐ-gazdáikodáü és a tsfmékváltás kapcsolatát az Egri Finomszerelvénygyár- ban. Végül a megyében működő járási népi ellenőrzési bizottságok jövő évi vizsgálati terveit hagyták jóvá. MIWSÓJI& 1365, december IS., péntek Mentusz Károly Számvetés több mint 27 ezer fiatal munkájáról Tanácskozott a megyei KISZ-bizottság Brigád a hóban Jégtörő háza táján Télen smcs pihenés a Tiszán
