Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1980-10-30 / 255. szám

Korszerűsödő góbin Pontonhíd a Kettős-Körösön A békési híd tartószerkezetét egy teherautó megrongálta. A híd súlyosan megsérült és le kellett zárni a forgalom elől. A közlekedés biztosítására a honvédségi műszaki alakulat pontonhidat épített. A KPM megyei igazgatósága a pontonhíd feljáróihoz hétszáz méter aszfaltutat alakított ki. A hidat a folyó áradásakor lebontották, majd a Körösök vízszint­jének apadása után, az elmúlt napokban, ismét felépítették és átadták a forgalomnak. (MTI-fotó — Ilovszky Béla felv. — KS.) Egymillió mór elkészült mm Uvegdíszek karácsonyra Rövidebb határidő az elemes bútorokra A BUBIM és a bútorkereskedelem találkozója AZ ELMCLT eszten­dőkben a boltok százainak redőnyét húzták le végleg. Természetesen kis üzletekét, amelyek csekély forgalmat tudtak lebonyolítani, ezért a vállalat vagy a szövetke­zet számára gazdaságtalan volt a fenntartásuk. Csak­hogy az odaszokott vásárlók hoppon maradtak, illetve arra kényszerültek, hogy messzebbre utazzanak egy iskolafüzetért, egy harisnyá­ért vagy akár a mindennapi kenyérért, tejert. Miközben a városokban és a nagyobb községekben sorra épülnek, nyílnak ipar­cikk- és élelmiszer-aruházak, az 1—2 személyes, kicsiny üzletek száma megcsappant Holott a lakosság ezekre igényt tartana. A kisebb boltokat, vendég­látóhelyeket korábban, hogy kifizetődjenek, „gebinesí- tetáék”: egyszerűsítették az elszámolási rendszerüket. A gebinnek azonban — hiva­talos nevén: a szabadkasz- szás üzemeltetésnek — szá­mos árnyoldala is megmu­tatkozott az idők folyamán. A leglátványosabb visszaélé­sekre a gebines vendéglá­tóhelyek nyújtanak példát Mivei ezekben — a szabad- kasszás rendszernek meg­felelően — az áruval nem kell tételesen elszámolni, a vezető gyakran úgy növeli személyes jövedelmét, hogy „idegen árat” visz be az üz­letbe. Idegen árut, vagyis olyat, amilyet a központ tud­ta nélkül, annak megkerü­lésével szerez be. Hogyan lesz ebből busás jövedelem? Ügy, hogy a ge­bines vendéglős ezt az árut feldolgozza, majd értékesíti, ismét csak a központ tudta nélkül. így azután a haszon egyenesen az 6 zsebébe ván­dorolhat. Olyan helyzet áll tehát elő, amelyben a válla­lat vagy a szövetkezet vise­li a terheket, fizeti a bért, az energiát, a helyiségbért, az összes üzemelési költsé­get, míg a haszon a gebinesé. A kis boltok gazdaságta- lanságán, munkaerőhiányán és a gebin okozta bajokon igyekszik változtatni az a kormányrendelet, amely egyes kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletek szer­ződéses üzemeltetéséről in­tézkedik. Elsősorban azzal a céllal, hogy a lakosság vá­sárlási lehetőségeit bővítse, javítsa. A RENDEKET lehetőséget nyújt a vállalatoknak, szö­vetkezeteknek, hogy kisebb üzleteiket, vendéglátóhelyei­ket januártól szerződéses rendszerben üzemeltessék. Mit jelent ez közelebbről? A gazdálkodó szervezet szer­ződést köthet az arra vál­lalkozó szakképzett alkal­mazottjával. hogy meghatá­rozott díj fizetése ellenében az illető saját felelősségére és kockázatára, önállóan, de a vállalat nevében vezesse az üzletet. Ami haszonra az üzlet szert tesz. azzal — a szerződött díj befizetése után — a boltvezető szab- don rendelkezik. Adhat be­lőle például a beosztott dol­gozóknak, akik egyébként a vállalat, illetve a szövetke­zet alkalmazottai, és a szak­mában szokásos bér ellené­ben végzik munkájukat. A kormányrendelettel egy- időben jelent meg a belke­reskedelmi miniszter ren­deleté egyes állami üzletek bérletéről, amely az eddigi­nél tágabb teret ad a ma­gánkereskedőknek. hogy üz­letet, és — az eddigitől el­térően — vendéglátóhelyet is béreljenek. Módosították a magánkereskedelemről szó­ló rendeletet is: föloldottak több korlátozó intézkedést, és további harminc szakmá­ban adtak lehetőséget ma­gánkereskedői tevékenységre. A rendelkezések sokak érdeklődését felkeltették. Vannak, akik azt kérdezik: feladjuk a szocialista ke­reskedelem pozícióit? Erről természetesen szó sincs, hi­szen a szerződéses rendszer­ben működő boltok is szo­cialista tulajdoftban ma­radnak, nem beszélve arról, hogy az áruk messze túl­nyomó többségét továbbra is az ABC- és egyéb áruházak juttatják el a lakossághoz. Masok amiatt aggódnak, hogy a szerződéseknél a pro­tekciósok élveznek majd előnyt. Nos, a vállalatok, szövetkezetek, ha szerződés­be kívánnak majd adni üz­letet. kötelesek ezt a szán­dékukat nyilvánosan meg­hirdetni. és a szerződést az­zal kell megkötniük, aki — közjegyző jelenlétében a leg­magasabb díj fizetését vál­lalja. Természetesen, a szer­ződő boltvezetők jövedelme adóköteles. HA A RENDELET hatá­sára a mai 11 000 magánke­reskedő helyett néhány év múlva, mondjuk. 15 000 ma­szek boltos működik majd az országban, az csak javítja a kereskedelmet. A 11 000 ma­gánkereskedő egyébként az egész kiskereskedelmi for­galomnak mindössze egy százalékát bonyolítja le. Érdemesebb tehát azt vizs­gálni, milyen eredmények várhatók az új jogszabályok­tól? A bérleti rendszer, a magánkereskedői tevékeny­ség kiszélesítése javíthat a szakma munkaerő-helyze­tén: ezek a boltok ugyanis a családtagok munkájára számíthatnak. MIND A SZERZŐDÉSES, mind a bérelt, mind a ma­gánüzletek: kis boltok. Olya­nok, amelyek hiánya ma még súlyosan érinti egyes városnegyedek, idegenfor­galmi területek, községek lakóit. Ha csekély is a ré­szesedésük az országos for­galomból, a környék lakos­sága számára nagyon is fon­tosak, nélkülözhetetlenek. Azt várhatjuk, hogy ezek újra megnyílnak, illetve az új formákban, jobban rugal­masabban látják el a vásár­lóközönséget. Mert az idé­zett rendelkezések célja ez: a lakosság áruellátásának szélesítése, javítása. Gál Zsuzsa Elkészült az idei egyrmil- liomodik karácsonyfadísz a soproni Vegyesipari Válla­lat üvegtechnikai üzemében. A gyakran hiánycikként jelentkező üveg karácsonyfa- díszből a vállalat az idén 20 százalékkal többet gyárt a tavalyinál. Az egymillió után november végéig további 200 ezret készítenek 54 féle kivitelben, méretben. egy részüket kézi festéssel. A vállalat hrigádjai az idén is társadalmi munká­ban készítik . a parlamenti karácsonyfa 200 nagy méretű üvegdíszét. A Budapesti Bútoripari Vállalat 1981-ben mintegy 40 ezer lakás berendezésé­hez elegendő bútort gyárt. A jövő évre tervezett teljes termékválasztékot a vállalat mintatermében kiállításon mutatták be hazai kereske­delmi partnereiknek. A harmadik alkalommal megrendezett bemutató alap­vetően a termékek megis­mertetését szolgálja. Ennél azonban több is: alkalmat ad a gyártók és a kereske­dők párbeszédére, a forgal­mazási tapasztalatok kicseré­lésére. A vásárlók igényei­nek jobb megismerése ugyanis egyre fontosabb az iparvállalat számára. A bú­torok iránt jelenleg mérsé­kelt a kereslet, nem mindegy tehát, hogy azok a termékek, amelyek jövőre az üzletekbe kerülnek, meg­felelnek-e a vevők ízlésének, szükségletei nek. A BUBIV jövőre 850 millió forint értékű bútort szállít a hazai kereskedelmi vállalatoknak. Ennek több mint 70 százaléka szek­rénysor, lakószoba-berende­zésre alkalmas szekrényfal és elemes bútor, a többi kárpitos bútor, étkezőgarni­túra, asztal és szék. A ke­reskedők véleménye szerint ez az arány megfelel a fo­gyasztói igényeknek, mert legtöbben változatlanul a szekrénysorokat kedvelik és keresik. Az elemes bútorok, a „Réka” és a „Horizont” keresettségét azonban ked­vezőtlenül befolyásolja- a hosszú előjegyzési határidő, valamint a megsérült alkat­részek, elemék pótlásának gondja. A BUBIV képviselői közölték: azon túl, hogy jö­vőre további elemekkel bő­vítik a Réka-családot, a Ho­rizontot pedig cseresznyefa- fólia borítással is gyártják majd. a jelenlegi 90 napos szállítási határidőt mintegy 20 nappal csökkentik. és vállalják az alkatrészek kü­lön szállítását is. A kereskedők,' mivel a vasúti szállításoknál gyako­ribb a bútorok sérülése, az országúti fuvarozás fokozá­sát javasolták, de felhívták a figyelmet a gondosabb gyári csomagolásra is. Beáta kálváriája Töbt> színházunk is bemu­tatta a tavalyi évadban Schwajda György: Csoda cí­mű darabját. A szatíra alap­ötlete: egy megvakult nyom­dászt a leszázalékoló bizott­ság látóvá nyilvánít — te­hát ezentúl úgy kell élnie, dolgoznia, mintha valóban látna... Túltengő fantázia — mond­hatnánk — olyan eset, amelyhez még hasonlót sem produkál az élet. Vagy mégis? ★ Néhány nappal sikeres szakmunkásvizsgája után A. B. féléves munkaszerződést köt a boltokat üzemeltető vállalattal. Megyénk egyik kisközségéből a távirat hívá­sára siet a szerződés- kötésre. hogy a később oly sok bajt okozó papírt — jobb kezével — alá is írja. Ám munkába állva kiderül, hogy csak jobbja egészséges, bal kezefeje csaknem béna. A vendégek kifogásolják, hogy a poharakat testéhez szorítva tölti, a munkatár­saknak feltűnik, hogy bal kezéből minduntalan kiesik a pohár: és a raktári emel- getés sem megy neki. Az al­kalmazottakat a forgalom után fizetik — nem csoda, hogy még a próbaidő, az első tíz nap alatt a boltve­zető felmond A. B.-nek. Ám A. B. még a felmon­dás kézhezvétele előtt. 1980. július 8-án kiíratja magát — úgy vélekedve, hogy beteg­állományú dolgozót elkül­deni nem lehet. Azóta sem dolgozik: az olvashatatlan bélyegző.! ű, 935/80 csoport­számú táppénzes papírt he­tenként meghosszabbítják, táppénzét a 7407-es posta­utalványon küldik lakására. Miközben a papírharc megindul. ★ Jönnek, jönnek a közben­járó levelek a munkaadóhoz — mind A. B. visszavételét kérve. Szemelvény az augusztus 14-i keltezésűből — bár a levelek hasonlóak, így bármelyikből lehetne: „Szerződő fél csak a pró­baidő alatt élhet azzal a jo­gával, hogy a fennálló mun­kaviszonyt egyoldalú akarat­nyilvánítással megszüntesse. Esetünkben ez a próbaidő július 10-én letelt. Ez,t köve­tően a dolgozó munkaviszo­nyát — betegségére való te­kintettel — amúgy sem le­hetett volna megszüntetni. Kérem, az igazgató elv- társat, hogy a vállalat dön­tését megvizsgálni, a pana­szos munkaviszonyát helyre­állítani. és döntéséről.. .nkat tájékoztatni szíveskedjék.” A levélnek két szépséghi­bája van. Formai kifogás, hogy hiányzik róla az ikta­tószám — ám ennek hiá­nyában a levél nem igazán hivatalos, mert léte bizonyít­hatatlan. A másik apróság: a levél következetesen hi­básan emlegeti A. B. ne­vét ... Azt viszont ez a levél is mellőzi. — bár cseppet sem apró kérdés! — hogy A. B. egyáltalán alkalmas-e a hely­reállítandó munkaviszonynak eleget tenni? Pedig a röp­ködő paragrafusok — hivat­kozások mögött ö, egy élő ember áll! A munkaadó 1980 augusz­tus 25-i. 3682/80 jelű levele sem érinti a kérdést, pusz­tán jogászkodik. Idézem: „Vállalatunk jogsértést nem követett el. mivel ne­vezett munkaszerződésében nem 10, hanem 30 nap pró­baidőt kötött ki. A MTV 24. § 2. bekezdése, illetve az 1/1967. Mű. M., Eü. M. rende­let értelmében a munkavi­szony megszüntetése eseté­ben a tilalmakat és korláto­zásokat (konkrét esetben be­tegség) nem kell alkalmaz­ni.” Furcsa, hogy bár a válla­latnak azt az igazát, hbg.y A. B. képtelen bolti munká­ra, egyetlen levél sem tudja kikezdeni, de tanácsokat en­nek ellenére ad. Nem csoda, ha a vállalat türelmetlenül felajánlja a tanácsadóknak: azonnal visszaveszi A. B.-t, amennyiben a levélírók írás­ban vállalnak felelősséget azért a várható kaiéi t, ame­lyet A. B. magában, vagy tárgyakban okoz. Erre a le­vélre persze egyetlen tanács­adó sem válaszol... ★ Pedig felelősséget vállal­nia valakinek kell! Hiszen A. B. sorsának valódi meg­oldása. nem az. hogy a bolt­ba visszakerülve esetleg le­forrázza magát: olyan meg­oldást kell találni, amely adottságainak megfelelő, amely kisebbségi érzések nélküli életet biztosít neki. És nem megkérdőjelezni a boltvezető azon képességét, jogát, sőt kötelességét, hogy munkatársai alkalmasságát megállapítsa — hiszen őt mindezért valódi felelősség terheli. Nemrégiben egyik terme­lőszövetkezetünk állami dí­jas elnökhelyettese pana­szolta: két évébe került amíg egy részeges csavargó alkalmazottjától jogilag is rendezetten sikerült megvál­nia! Abszurdumnak nevezte, hogy neki. aki öt perc alatt dönthet akár tízmillió fo­rintról is. ennyi idegi ener­giát és munkaidőt kell for­dítania egyetlen ilyen em­ber sorsa rendezésére! Va­lamiféle álhumánum nevé­ben — az ő felelősségérze­tét kétségbevonók miatt. ★ A. B-t most pályaalkal­massági vizsgálatra küldték. Kicsit késve: ez a fogyaté­kossága ugyanis már több, mint két éve kiderült. De A. B. elvégezte a szakmun­kásképzőt, rendszeresen és eredményesen (?) részt vett a gyakorlati órákon — ugyanannál a vállalatnál egyébként, amely most fel­mondott neki — és végül megszerezte a szakmunkás­bizonyítványt is. És senki, de senki nem tette szóvá, hogy ezzel a kézzel nem le­het kereskedő! Tapintatból? Emberségből? Biztosan jó szándékkal: de rossz vég­eredménnyel. Az elodázott döntésekhez ' már csak az a hanyagság kellett, hogy a munkaadó vállalat látatlanban, szemé­lyes találkozás nélkül szer­ződött A. B-vel. És ezzel már kész is az ügy. Az az ügy. amelyben október 6-án, a 15/80 határozatban így foglaltak állást: ..A Munkaügyi Döntőbi­zottság javaslatot tesz az eredeti munkaviszony hely- reál Irtására.” Vagyis: A. B. kálváriáját december 31-ig meghosszab­bították. addig van állása. — még ha nem is tudja betölteni... Addig? Addig szanatóri­umba vonulva várja a dön­tő orvosi szakvéleményt, és már be sem megy az őt ..be­csapó” vállalathoz a táp­pénzért. És tele van tüské­vel. tele van a jövőt illető bizonytalansággal. Pedig de- vember 31-ig most már biz­tonságban ván. És azután? Költidi Imre Csekély hatmillióért < Maga a tény ugyan. na- £ gyón örvendetes, mindenkit 1 felderít, akit érint, de > semmi szenzáció nincs ben­> ne. Felújítónak egy utat, ‘ mintegy hatmilliós költség­ül gél. Ha meg azt is hozzá- ? tesszük, hogy a közúti épí­> töknek a hivatalos határ- idő miatt lett volna még ; mire várniuk, ez már több > figyelmet érdemlő körül­> meny. Fél évvel korábban í teljesíteni...? ^ Mindezen túl azonban > • van egy nagyon lényeges s vonása annak az útfelújí­< tásnak, ami Gyöngyöstar­> ján nevéhez fűződik. Az > történt ugyanis, hogy a l községbeliek közül többen j értetlenül kérdezték annak / idején: / — Ha már a patak fa­> Iának a csúszását megállítot- l ták. miért nem hozatja <5 rendbe a községi tanács a \ munkák során feltúrt köz- i utat is? / Az igény érthető. Ki I akar egy „meggyötört’’ > úton bukdácsolni a ko­> csijával? 5 Csak azt nem tudták a j községbeliek, hány mitlió­< ba került a patakmeder me- t redek falának a „megfogása” > és hogy az út rendezése is csekélyke hatmilliót köve­telt. Hogy honnan? Nyil­vánvalóan nem a községi pénztárból, mert oda ilyen összeg röpke idő alatt nem szokott bekerülni. De hát az igényt megfo­galmazni sokkal könnyebb, mint „zsebbe nyúlni”. Fő­ként a saját zsebbe. A Közúti Építő Válla­lat gyöngyösi föépítésveze- tője, Törő Imre úgy mond­ta, hogy most már a be­fejező munkákat végzik a községi szakaszon. A hónap végére lesznek készen a jő-- vő évi április 30. helyett. Most a tények mögé sze­rettünk volna betekintést nyújtani azoknak, akik ugyan jól látják és tudják, mit kellene megcsinálni, megvalósítani, de azt már aligha tudják: miből? Pedig a forint a fonto­sabb. Annak mennyiségétől függ jórészt minden. A fo­rint pedig nem magától fiadzik, hanem csak a hasznos munka révén. (—ár) 1980. október 39„ csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom