Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1980-10-19 / 246. szám

Gondok után, siker küszöbén A csányi „Búiakalász” portáján jártunk A csányi Budakalász Ter­melőszövetkezet a megye ki­sebb gazdaságai köze tar­tozik, sajátos profilja révén azonban gyakorta kelt ér­deklődést. Itt kifejezetten a zöldségre, a dinnye termesz­tésére gondolunk, amely év­ről évre jelentősen hozzájá­rul a hazai és a külföldi piac ellátásához, illetve te­temes árbevételhez juttatja a közös gazdasagot. Nehány esős nap után, amit nagyon vártak már a csányiak, hi­szen a kőkemény föld lehe­tetlenné tette az őszj talaj- előkészítést, végre napfényes reggelen látogathattunk Csányba, hogy számot ad­junk a szövetkezetiek eddigi eredményeiről, a mutatkozó lehetőségekről. Vagyis arra kerestünk választ, hogy mi­lyen zárást ígér az év? A búza segített Kétszáz hektáron termesz­tettek dinnyét ebben az esz­tendőben a csányiak. Sajnos, nem úgy váltotta be a re­ményeket, ahogyan erre számítottak. Jő húsz vagon­nal kevesebb termett a ter­vezettnél, s az átvételi ár alakulása erősen befolyá­solta az idei dinnye jövedel­mezőségét. Egy ponton azonban neon engedtek a gazdaság vezetői, ez pedig az exportkötelezettseg. A szezon lezártával 250 vagon- nyi ízletes, piros bélű cse­mege talalt vásárlóra, fo­gyasztóra külföldön, főleg nyugatnémet piacon. Ugyan­ekkor kedvező hangulatot teremtett a szövetkezetiek . körében a kilencszáz hektá­ron felüli búzatermés beta­karítása. Ez a növény jóval a számításokon felül fizetett, másfél millió forint bevéte­li többlete behozta a diny- nyeben mutatkozó kiesest, nem beszélve a kenyérga­bona jó minősegéről. kedvező betakarításai vesze- lyeztetve. Igaz. hogy a hú­sos. jó áron értékesíthető paprikából 21 vagonnyit el­szállították már a gyártelep­re. de legalább 10—12 vagon termés meg szaron van, s varja a további napsütést, hogy pirosodjék, Egy hó­napja viszont nem kerülhet­te el a közös , gazdaság a súlyos elemi csapást. Szep­tember első íeieben. egy va­sárnap délután olyan jég­verés pusztított a határban, amit mostanáig szenved 500 hektár kukorica. A jéggo­lyóbisok a növény levélze- tet tették tönkre, megfoszt­va párologtató felületétől, ezer! most lassúbb, nehe­zebb az érés. A tervezett 40 mázsás átlagra azonban így is számítanak Csanyon. Leg­fej lebb azt teszik hozzá: mi lett volna, ha ...1 A terv jön napos hatart Fagyveszélyben Jó ez a nappali főiméle- gedés, a kividult határ. Az viszont megrettenti a csá- nyiakat, hogy az eső szün- tével fagypont körüli éjsza­kák köszöntöttek a gazda­ságra, különösképpen a Hat­vani Konzervgyárnak' szer­ződési leg lekötött 54 hektár piútarninpaprika termesének Emlegettük a több esőt. ami a csányi áztatta. Hát ez rtenicsak a talajmunkák szempontjá­ból volt igen hasznos, ha­nem kellett a már földbe került magvaknak is. Ter­vezett 930 hektárnyi ke­nyérgabonájukból ugyanis 400 hektáron már elvégez­tek a vetést, továbbá 300 hektáron az őszi árpa jól előkészített ágyba kerül. Pillanatnyilag ennél még nagyobb gond a mélyszán­tás folytatása, hiszen mind­máig alig 300 hektárral vé­geztek. És ha 1981-től ugyancsak kedvező termest várnak, akkor az időjárás elromlása előtt ezer vagon szerves trágyát kell szétte­ríteniük a határ különböző részein. így fogalmaztunk: ugyancsak! Ezt a csányi „Búzakalász” szakemberei mondták ki előttünk, éspe­dig az idei gazdasági eszten­dő sikeres zárására vonat­koztatva. Mert dinnyevesz­teség ide, paprikaveszély oda — közbeszúrva említsük még egyszer a jegkáii is! — november első harmadá­ban úgy kívánják befejezni a szántóföldi munkálatokat, hogy azzal együtt fölrajzo­lódjék az 1980-as év gazda­sági mérlege, amj már most egyértelműen jó, hozza a tervet. Moldva,v Győző A C6L ELŐTT AZ ATOMERŐMŰ BERUHÁZÁSA Vendégségben Pakson Az első rcaktnrblokk belső szerelőiére (Szántó György felvételei.) Megváltozik a csendes dunai táj „Ha meg tovább marad­nánk, hamarosan képzett szakemberek lennénk az atomenergia hasznosításá­ban.” Horváth Tamás, a cso­portunk vezetője, a megyei pártbizottság munkatársa je­gyezte ezt meg, miután meg­hallgattuk a vendéglátók igencsak alapos, de a kívül­állók számára is érthető mó­don előadott szakmai ismer­tetőjét. Persze, csak a tré­fa kedvéért mondta: hiszen valóban bonyolult, a hazai szakember számára is tel­jesen új feladat az. amit ma Paks jelent. Sok évig tartó, kemény tanulás kellett az is­meretek elsajátításához, amíg eljutottak idáig. Büszkén új­ságolták: a Paksi Atomerő­mű Vállalatnál az első blok­kot üzemeltető személyzet már felkészülve várja az in­dítást. Vendégségben jártunk a na­pokban Pakson. A Magyar —Szovjet Baráti Társaság megyei tagcsoportjainak ve­zetői, a járási-városi pártbi­zottságok munkatársai részé­re szervezte ezt a kirándu­lást, a leendő „testvér” meg­látogatását a visontai Gaga­rin Hőerőmű MSZBT-tagcso­portja. Ez a testvér jóval na­gyobb lesz a visontai óriás­nál is. hatalmas erejével jö­vőre már segíti az idóseb­Lakóíelep, amely újszerű épületeivel is különbözik a töb­biektől az országban Kiárusítás A kiárusításon két rövid ujjú inget vásároltam. Egy lilát és egy kéket, darabját 67 forint és ötven fillérért. Igazán csinos holmik vol­tak. rögtön használatba is vettem egymás után mind a kettőt. Olyan kellemes viselet volt ez a két ing, hogy valóság­gal belejük szerettem. Él­veztem simogató ölelésüket. A mosás után a két új ing száradt a fregolin. Unoka­öcsém szerint „haláli mo­dem’" volt a kék foltos lila és a lila foltos kék, de ne­kem eredetiben valahogy jobban tetszettek. Következett hát a hipózás, a tejben áztatás, a sózás. Sikerült is elérnünk, hogy a kék. illetve lila tavacská­kat fehér, illetve sárgás fo­lyócskák fussák körül és által. Ezek után betettem egy nylonzacskóba a két inget és vittem a Patyolatba, aztán a szövetkezetibe, majd a maszekhoz. Kértem, könyö­rögtem. dupla árat ígértem, de mintha összebeszéltek volna, egyik sem vállalta. Vissza a zacskóba, bána­tosan bandukolok hazafelé. Útközben betérek a piacra, vásárolok a termelőnél egv Ink* «safbanack«» As papírból tekeri zacskó az erett gyümölcstől nyomban átázik. Mit tegyek? Kive­szem a két inget a nylon­ból. a vállamra dobom, és helyükre teszem a barackot. Alig lépek hármat, érzem, hogy valaki rángatja az in­geimet. Egy nagyra nőtt kamasz. Rosszallóan megcsó­válom a fejemet, az ujjarri- mal ráfenyegetek, és megyek tovább., azaz mennék, ha nem állná el az utamat a hölgy. Népviseletbe (cifra ing. pantalló) öltözött, jól táplált asszonyság. Hamiskásan ka­csint, és előveszi az erszé­nyét. Jaj, nekem! Mit akar ez tőlem? — Bocsánatot kérek ... — mondom zavartan és meg­próbálok finom testcsellel elhúzni mellette. — Anyu. tud magyarul — hallom ekkor a hölgy hátte­rében álló kamasz hangját. — Csakugyan! — A hölgy elkapja a karomat, es maga felé fordít: — Beszél magya­rul is? — Csak magyarul beszé­lek. — Akkor mondja meg magyarul — mosolygott ram —, mit kér érte? — Tessék.? — neaefc rá értette*«! — Megveszem mind a , kettőt. — Micsodát? — Ne féljen, most men-) tek el a rendőrök. — Ötöt adok a kettőért — > szólt ekkor a földből elő- ) bújva egy cingár emberke. < — Hohó, uram! Én voltam itt előbb — taszítja dühösen - félre a hölgy, akii újra az; erszényével birizgálja az or- $ romát: — Szóval mennyi? Mondanék valamit neki. de már nincs ott, mert egy szemüveges úr elsodorta. Az állt előttem öt másodper­cig, aztán a sokszoknyás néni került a helyére, majd a szakállas legény. Olyan volt az egész, mint valami rémálom. Menekülni próbáltam, de egyre jobban szorult körülöttem a fényé- ( gető embergyűrű. Épp se- £ gitségévt akartam kiáltani,; amikor egy erős kéz megra- ; gadta a karomat, kiemelt a í tömegből, magával vitt a ; szemközti ház kapualjába. j A dohos, cúgos félhomály- > ban .tértem magamhoz. A S maj-komban nyolc százast f szorongattam, de a két ked- j véne ingem eltűnt a vállam- ; ról. i (S. £ ) > bekel az ország energiaellá­tásának nagy munkájában.. Érthető hát a kíváncsiság; hazánk e legnagyobb beru­házása. a nemzetközi össze­fogás szép példája, a cél előtt áll. Az atomerőmű vállalat MSZBT-aktíváinak vendége­ként. ha csak rövid időre is. de bepillanthattunk az or­szág minden részéből ide- sereglett szakemberek, mun­kások életébe, láthattuk a Duna partján magasodó erő­művet az óriás daruk erde­jében. Magyarországon 1950 és 1977 között a villamosener- gia-hálózat csúcsterhelése 486 megawattról 4700 megawatt­ra nőtt. Ez az ütem ma sem csökkent, így a terhelés 1990- re várhatóan már 12—14 ezer megawatt lesz. Milyen kicsinek tűnik így már a vi­sontai erőmű 800 megawatt teljesítménye! Igencsak szük­ség lesz tehát az új, a min­den eddiginél nagyobb tel­jesítményű energiaszolgálta­tóra. amely új fűtőanyaggal is dolgozik, az atomenergiát hasznosítja. 1966-ban kötötték meg a magyar—szovjet államközi egyezményt, ennek az el­múlt években történt kiegé­szítése alapján határoztak úgy', hogy 19S4-ig üzembelép a paksi atomerőműben négn. egyenként 440 megavatt tel­jesítményű reaktorblokk. Az erőmű persze ezután is to­vább épül. távlatokban az 5000 megawatt teljesítménv a cél. A Szovjetunióban már jó néhány atomerőmű dolgozik évtizedes tapasztalatokkal. Szovjet szakemberek segít­ségével készültek a tervek, szovjet gyártmányú a beren­dezések túlnyomó . többsége. A novovoronyezsi oktatóköz­pontban képezték ki és ké­pezik ma is folyamatosan az erőművet kezelő magyar munkásokat. Az építkezésen szovjet szakértők mellett dol­goznak itt több más ország­ból is: csehszlovák, lengyel, NDK-beli munkásoké egy- egy terület. S nemcsak a ba­ráti államoknak, de az egész országnak össze kellett fog­ni e hatalmas munkában: dolgoznak itt jócskán Heves megyéből is. Nemegyszer számoltak már be büszkén lapunkban például a Mátra- alji Szénbányák dolgozói, hogy több milliós értékben szállítanak acélszerkezeteket Paksra. Ahogy a feladatok megkívánják, úgy jönnek ide a brigádok megyénk építő­ipari vállalataitól is. Az’ olvasónak, aki mosta­nában számtalan gazdasági elemzéssel, takarékosságra ösztökélő publikációval ta­lálkozik, biztosan sokat mond ez a szám: 80 milliárd fo­rintba kerül a paksi beruhá­zás. Tavaly, amikor már na­gyobb lendületet vett a mun­ka, ötmilliárd forint értéket építettek be itt, a Duna part­ján, az idén pedig 11 millí- árdot terveznek. Katz József, a biztonság­technikái osztály, vezetője volt egyik kalauzunk. Tíz éve végzett egyetemet a Szovjetunióban, gépészmér­nök. Tőle tudtuk meg, ho- gj'an fékezik meg itt a nuk­leáris energiát, mit is jelent az urán 235, amely az erő­mű üzemanyaga lesz. Szak­emberek tsgjwm ö£ö> tettunk. dé annyit megtudtunk, hogf kis rudak formájában hoz­zak, cirkónium burkolatban az uránt tartalmazó üzem­anyagot, szovjetunióbeli dú- sítókból. Kazettákba rakják és ezeket kötegekben enge­dik a reaktor aktív zónájá­ba. Amikor feltöltik. 42 ton­na üzemanyagot raknak be; 11 hónap után áll le az erő­mű, s akkor cserélik ki en­nek egyharmadát. Sugárzás? Biztonság? Mi lesz a vízzel? Természetes, a legtöbben erre kíváncsiak mindenütt az országban, ahol csak szóba kerül ez az erőmű. Megnyug­tatni nem szándékozunk sen­kit, de kétségtelen, a bizton­ságtechnikai előírások itt szi­gorúbbak a Szovjetunióban alkalmazottaknál is, különö­sen a víz tisztaságára ügyel­nek nagy gonddal. Nem vé­letlenül: 45 ezer köbméter lesz óránként az erőmű víz­forgalma! Már jó ideje mé­rik a természetben levő su­gárzás erősségét a környéken, hogy az úgynevezett „null”- szintet beállítsák. Az erőmű üzembe lépése után e2 a su­gárzás csupán egy százalék­kal lehet nagyobb. Három- kilométeres körben teljes a kontroll, 28 kilométeres kör­ben pedig meghatározott pontokon végeznek ellenőr­zéseket. ötvenkilométeres körzetben vizsgálják viszont például a tejet. Ezek a szi­gorú előírások biztosítják,’ hogy a hagyomán3'os erőmű­veknél is jóval kisebb lesz a szennyező hatása a kör­nyezetre. Fiatal technikus mutatta be az első blokk építkezé­sét. Ő az úgynevezett pri­nter körben, tehát a reak­tor körül teljesít majd szol­gálatot. — Űj dolog ez, s mint minden újtól, ettől is lehet félni — mondta. — De én bízom abban, hogy bizton­ságos lesz a munkahelyem. Miért? Két évtizede működ­nek már ilyen erőművek —: biztonságosan. Gyarmati László, a Paks! Atomerőmű Vállalat pártve­zetőségének titkára szólt azokról a változásokról, ame­lyek a kis1 Duna-parti falu­ban. végbementek az elmúlt évtizedben. A község déli ré­szén körülbelül kétezer la­kás épült az itt dolgozóknak, az erőmű személyzetének. Munkásszállás itt nincs, ezek­ben a lakásokban kaptak he­lyet ideiglenesen az építők is. — Elterjedt a híre, hogy ak: ide jön dolgozni, mind­járt lakást kap. Az ország minden részéből százával jöttek aztán, nem igazán olyanok, akiket mi itt ’sze­retnénk letelepíteni. Nem is kaptak lakást; egyébként, mint mindenütt, itt is gond a lakások biztosítása, gyor­san fejlődik, gyarapodik" ez a település. Tízezer ember dolgozik most is a beruhá­záson. Azt hiszem, elég, ha csak ennyit mondok, s nem sorolom a gond j arakat, a tennivalóinkat. Tavaly, november 7-én ala-J kult az ösztöndíjasok klub­ja az erőműnél. Azok a szak­emberek a tagjai, akik a Szovjetunióban szereztek diplomát, vagyis igen sokan az itt dolgozók közül. Ez a klub rendszeresen szervez találkozókat külföldről jött munkásokkal, tagjai az or­szág különböző részébe ki­rándulnak szovjet kollégáik­kal és családtagjaikkal. Igaz,' éppen ezek az ösztöndíjasok sokat utaznak a szakmájuk miatt is. Egyik héten az NDK-ba, a másikon a Szov­jetunióba, utána esetleg Csehszlovákiába. Munkás hetek, hónapolj vannak még hátra itt, Pak­son. Vendéglátóink sem tit­kolták gondjaikat, amikor az épülő erőműben kalauzoltak.' De. mint ők mondták, egy a fontos: ..felépítjük az erő­művet .. (lékeli Sándor 1981 aktober 13,,

Next

/
Oldalképek
Tartalom