Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-23 / 171. szám
Kit mivel várnak? * Pedagógusállások a hevesi járásban A nyár a nevelők számára nemcsak a pihenés megérdemelt időszaka, hanem az elhelyezkedésé, az állásváltoztatásé is. Pályakezdők és régóta praktizálok keresik / azokat a tantestületeket, ahol képességeiket maradéktalanul kibontakoztathatják, ahol anyagilag sem csalódnak. Jól felkészült, ambiciózus kollégákat remélnek az igazgatók is. Szabályos rendbe sorolt alku ez, s akkor igazán eredményes, ha nemcsak az érdekelt jelek járnak jól, hanem az oktatásügy is. A kínálatról és az igényekről készítettünk összegzést a hevesi járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetőjével, Kerek Lászlóval. . Elöljáróban hadd jegyezzük meg: a kép akkor is kifejező, ha szeptember elejéig némileg módosulhat. Választék — közelről Nézzük most azt meR, hogy milyen szakosokat vártak, s akadtak-e ilyen jelentkezők? — Bízvást állíthatom, hogy a korábbi esztendőkhöz* viszonyítva számszerűleg nem változott a kínálat a tanítók és a tanárok esetében. Sokkal több óvónőre volt viszont szükségünk, mint bármikor. Ez érthető is. hiszen Hevesen az új tanév kezdetétől egy nagy gyermekintézmény nyitja majd kapuit. Az igazsághoz tartozik azon ha n az, hogy ajánlatunk korántsem olyan változatos, mint máskor. Magyar—történelem, matematika—fizika szakosokat például egyáltalán nem tudunk fogadni. Alsó tagozatosra csak egy helyütt — Erdőtelken — számítottak. Ennek ellenére senki sem kopogtatott. Valószínűleg azért, mert ettől az újszerű elfoglaltságtól meg idegenkednek az emberek. Élve a ■ minisztérium által jelzett lehetőséggel, tavaly alkalmaztunk volna olyanokat, akik óraadást, napközit, sőt óvodát is vállalnak akkor, ha valamelyik posztról kiesik valaki, azaz gyesre, megy. vagy megbetegszik. — Kellenének gyógypedagógusok is — három kartárs dolgozhatna nálunk —, de egy sem akadt. Magyar- orosz szakosból háromra lenne szükségünk, méghozzá Komlón, Pélyen es Kiskörén. Ezekben az esetekben sem tolongtak az igénylők, hiszen csak az utóbb említett községbe pályázott egy személy. Az sem vigasztaló, hogy a tizenkét óvónői állás közül négy még mindig betöltetlen. Annak azonban örülünk, hogy két zenepedagógust sikerült szereznünk. Milyen a fogadtatás? A pillanatnyi gondok valószínűleg megoldódnak akkorra. amikor megszólal az első csengetés. Ettől függetlenül elgondolkodtató a viszonylagos közömbösség és tartózkodás. Senkit sem kell meggyőzni arról, hogy az lenne az ideális, ha minden státuszért egészséges versengés alakulna ki, s azé lenne a pálma, aki arra leginkább jogosult, azaz a jók közül a legjobbé. Pályázók híján azonban ez csak vágyálom marad. Keressünk először arra vá. laszt. hogy mi az idegenkedés alapvető oka. A feleletet megkönnyíti az, ha mérlegeljük, értékeljük a kínálatot. — A falvak jellegétől, megközelíthetőségétől függően havi 200—600 forintig terjedő területi pótlékot biztosítunk mindenkinek. Ez a támogatás azért jár — megdolgozni nem kell érte —, hogy vállalják a nehézségeket. Természetesen nem marad el az. általában egy hold- nyi illetményföld sem. Jó néhányan ezért pénzbeli megváltást kérnek a termelőszövetkezetektől. szép számmal akadnak viszont olyanok is, akik maguk művelik meg ezeket a területeket. A letelepedési segély összege 4—10 000 forint, az előbbi summáért három, az utóbbiért hat évet kell egy iskolában tölteni. Ez mindenekelőtt azok számára kedvező, akik nem szeretik a vándorlást, akik gyökeret akarnak verni valahol. Azt ma már mondanom se kell. hogy az étkezési lehetőséget mindenütt biztosítják. Fészekrakás, beilleszkedés — A fészekrakást könnyíti meg a beilleszkedési kölcsön. Az OTP harmincezer forintot ad arra, hogy a fiatalok bútort vásároljanak, azaz túljussanak a gondok nehezén. A bérezésnél sem vagyunk szűkmarkúak, hiszen az alsó fizetési határnál egy-hétszáz forinttal többet adunk. — Szolgálati lakások? Arra mindjárt fénv derül, hogy ez bizony kényes pont, mert ezekben soha sem bővelkedtek. — Sajnos, most is csak egy áll rendelkezésünkre, a többiek számára átmeneti megoldásnak csak: az albérletet ajánlhattuk. Nyilvánvaló, hogy ez taszitóerö. Tévedés ne essék: nem mi zárkózunk el a segítség elől. Arról van szó, ■ hogy a tanácsoknak nincs pénzük házak vásárlására. Folyvást szorgalmazzuk ezt az ügyet, de a szűkös pénztárca miatt csak a jó szándékot könyvelhettük el. Ez persze nem nyugtatja meg az érdekelteket. Ezek után nem gond a válasz: a meghirdetett helyek nem túl vonzóak, mert az utóbbi időben nőttek mind a fiatalok, mind az idősebbek igényei. Ezek egyesek számára túlzónak tűnhetnek. Lehet emiatt füstölögni, s a hajdani szerénységet emlegetni, ám ettől függetlenül a tények nem váltóknak, s a kívánságokat tudomásul kell venni, akkor is. ha nem értünk velük egyel. Csak ez a jarhato ut. meri a katedrák nem maradhatnak üresen, s a hozzáértést nem pótolja a képesítés nélküliek esetleges lelkesedeee sem. Egyébként a mai áldozat később azért sokszorosan kamatozik: a nyugodt, a kiegyensúlyozott élet- és munkakörülmények ugyanis átlagon felüli helytállást ígérnek. s ez a felnövekvő nemzedékek alapvető érdeke... Pécsi István 24. — Köszönöm, köszönöm, Okszenya Ivanovna! Én igazán megbecsülöm, meghálálom — köszönte meg szívből Pelageja. es egy nagy kendőbe kötötte a két mellényt (mégse hozhatja hírbe azt, aki jót tett vele), es hazaindult, Visszafelé menet a klubbal szemben futott össze An- tonyida Petrovnával. Jön, divatos csizmája csikorog, arcát szörmegalléi ja rejti —az anyja szerint száz rubelt fizettek élte —, elgondolkozott. se nem lát. se nem hall. Pelageja, mint mindig elsőnek köszönt, amivel szörnyen zavarba hozta Antony-i- da Petrovnát, s aztán — kibújt belőle az ördög! — nem bírta megállni, kibontotta a kendót. Nézd csak. nézd csak, Antónyida Petrovna. Do' igazán ne vedd zokon. Akadnak még egyesek, akik gondolnak rank. Antonyina Pfctrovnanak tetszett a mellény. — Csinos... — motyogta. — Hát ti vettetek? Nem? — kérdezte Pelageja. — Nem. .. Azt hiszem, nem. • • — jött zavarba Anto- nyida Petrovna, és. félrenézett. CSrümmm MM. Sä» »zertia Hát persze, télen -biztosan semmit sem lat. amikor a szemüvege bepárásodik, csak vaktában megy, gondolta Pelage,1 a, és most megint, mint akkor nyáron a folyóparton, hirtelen megsajnálta Pjotr Ivanovics lányát. Pelageja szinte jóságrohamot kapott.: habozás nélkül kiragadta a mellényt — olyan szépen mutatott a fekete bársony a fehér havon, akár a szőrme. — Nesze, tedd el. Anto- n.vida Petrovna, En már öregasszony vagyok, elleszek bársony nélkül is. Minek az nekem ? — Nem. nem, köszönöm, hogy képzeli... — Ugyan, csak ne köszön- gesd! Mit gondolsz, Antonyi- da Petrovna... Azt hiszed, elfelejtettem, ha valaki jót tesz velem? Hát nincs nekem szívem? Hányszor kihúzott a bajból Pjotr Ivano- vics.. . Nem, nem, Antónyida Petrovna, fogadd csak el! És hallani se akarom... Antónyida Petrovna azt sem tudta, mit mondjon. To- porgott a csizmája sarkával, fintorgatta az orrát, aztán valamit motyogott, hogy a bársony már nem divatos. — Hogyhogy nem divatos? — csodálkozott Pelageja. — Évek óta pillanatok alatt szétkapkodják. .. — Az légen volt... Kérem, bocsásson meg, Pelageja Pro- kopievna, de ezek a mellények a múlt nyár óta ott há. nyodnak az üzletben.». Halkan, akadozva motyogta ezeket a szavakat To- nyecska a szőrmegallérjából, Pelageja szinte beleszédült. A bársonymellényeket mégis elvették tőle — az ügy egészen a községi tanács elnökéig eljutott. De ez csapás volt a számára. Borzasztó csapás. Nem is az háborította fel, hogy rászedték. Nem, az eszébe se jutott, úgy tekintette, hogy ebnek meg kellett történnie — valaki mindig rászed valakit. Egészén más nyugtalanította —, hogy ilyen ostobán hagyta magát tőrbe csalni. és beleesett Okszja csapdájába. Vagyis, gondolta magában, neked már semmi jó nem jut az életbőt, kiestél a pikszisből. Hát persze! Az átutazó hadnagy is rászedett, ez a bestia is rászedett... Mi lesz ezután ? Persze, elszállt felette az idő. és Pjotr Ivanovics nemhiába ejtette. Lemaradt. Kiment a divatból. Mint azok a bársonymellények, amelyekért úgy rohant ma. .. Otthon a köteleken lógtak a világos, Hatos krepdesin- anyagok — a kedvenc anyaga. és a vesszőkosárban is még benne hagyott két darabot. Csak ült az asztalnál, le sem vetkőzve, ugyanabban az öltözékben, amelyben az üzletbe ment. és a világért se moccant volna. Még csak nem is nézett sehová. Gondolkozott. Ezekre az átkozott mellényekre gon. dőlt, amelyeket három érig nem tudott megszerezni, az anyagokra — azokra, amelyek a kötélen lógtak, és azokra, amelyek a ládafiában hevertek. Elmúlt életére gondolt. Uramisten! Mire pazarolta el az éleiét? Sült-főtt a forró kemence mellett, cipelte a nehéz vedreket a moslékkal a túlpartról, malacokéit nevelt, alig aludt a. férjét is folyton hajA századforduló irodalmának hetei kereteben bemutatott elbeszélők (Thury,- Petelei. Rró- dy) és; lírán müvek iroda Imi fejlődésünknek egy korántsem nyugvó korszakát idézik. Reviczky Gyula költészete sem tisztán hangulati líra, hanem a magány, a társadalmi kivetettség. a társadalmi determináltság megjelenése, annak az életérzésnek kifejezése. mely szerint a költő környezete, tehetségének és életének alakulását történeti társadalmi tényezők nagymértékben befolyásolják. És bár Reviczky tanulmányaiban, esszéiben megkísérelte nemzedékének programját összefoglalni, hiába kutatott másfajta értékrendszerek után, csak odáig jutott el, hogy „könnyön keresztül kell nézni a világot”. S há már szó esett értékrendszerének forrásairól, érdemes lett volna idézni Schopenhauer ol vasasa közben című versét. A századvég a modem lí- na megszületésének időszaka, az Ady előtti tanácstalanság és reménytelenség ideje, amelyben — a felületeket nézve — valóban nem marad a költő számára más, mint örök emberi érzések és azok kifejezése. Viszont folytatása a reményvesztett szabadságharcos nemzedéknek. Vajda János, Tompa, sőt bizonyos mértékig Vörösmarty késői költészetének. Az ember tragédiája néhány színének s előzménye Ady lírájának. Kardos László írja, hogy Ady első verseskötetének néhány' darabja akár Rev'iczkyé is lehetne. Nem is nehéz összefüggéseket kimutatni a Pálma Hortobágyon es a Tisza-parton között. Németh G. Béla kitűnő bevezető előadásában utalt arra a még ma is jelenlévő hiedelemre és állítólagos ellentétre, ami Reviczky és Arany költészetében jelentkezett. Arany öregkori költészetének épp az a jellemző jegye, hogy nemzeti sorskérdéseinket képes volt összekapcsolni általános emberivel. Reviczky ék nem Arany Jánost támadták, hanem az Arany-epigonokat, azt az elfajzott népi költészetet. amely a népéletet a boldogság csodavilágának ábrázolta. Ezzel az idejét múlt posztfeudalis szemlélettel szemben, Jókai ellenétotta — és miért? Ezekért a krepdesinekért meg kartonokért, mindazért, amit most csak rongynak neveznek. .. Igen, igen. rongynak. Minek ámítsa magát? Pelageja hirtelen dühében sírva fakadt. De hát ki, ki a hibás, hogy ezek a rongyok tönkretették az életét, a férjét és mindent a világon? Hát lehet ő arról, hogy élete egy harmadat.' vé'gigehezte? Harmincháromban énen pusztult az apja meg a fivére? Na és a háborúban? És a háború után. amikor a szeme láttára sorvadt el a fia. az elsoszülott gyermeke? És ezekben az években egyet-, lenegy áru volt, amiért egy darabka kenyeret lehetett szerezni — a rongy. Mert az emberek azokban áz években hihetetlenül lerongyolódtak. Nincs mit csodálkozni rajta. hogy mihelyt a pékségbe került, minden erejét csakis arra fordította, hogy anyagot harácsoljon! Éveken át harácsolta, nem bírt megállni. Mert azt gondolta: nem kartont, nem selymet rak a ládákba, hanem magát az életet. Élelmet tartalékol. A lányának, a férjének, saját magának. .. E naptól kezdve Pelageja megint csak az ágyat nyomta. ★ ben isi, jelent újat költészetük, amely ugyan tűnő benyomásokra épül. mégis előkészítője az újnak, az irodalmi szecessziónak, a Hétnek és a Nyugatnak. A Magamról néhány sora tette szemléletessé ezt a megállapítást: „...a föld se jó, se ferde; / Se gyönyör, se bú tanyája, / Csak magadnak képef mása, / Ki sóhajtoz, ki mulat. / A világ , csak hangulat” Az irodalmi ismeretterjesztésnek ez a formája nemcsak gyarapítja a tudást, de alkalmas korábbi hibás nézetek helyesbítésére, öez- szefüggésekre mutat rá, érzékelhetővé tesz irodalmi fejlődésfolyamatokat, elődöket, és követőket, az irodalmi alkotásokban jelentkező poliitSfcumot, a társadalmi igazságtalanságokra adott válaszokat.' Ez Reviezkynél ki úttá lanság és reményvesz- tettség. Adynál viszont már nyílt politikai hitvallás és program. ★ „Csak arra vagyok kíváncsi’' — kérdezte Ve kérdi Tamás önmagától és asztaltársasága tagjaitól, mi lesz azokkal a gyerekekkel az ezredforduló tájékán, iskolai és egyetemi tanulmányaik befejezése után, ha mai iskolarendszerünk eltorzítja a személyiséget. Az apukáik és az anyukák Óvodai órarendekkel futkosnak, házi feladatokat kapnak a tudatos nevelés érdekében. Az iskolák követelményrendszere visszagyűrűzik a bölcsődére és tovább. Kétségtelen, hogy korunk a specializálódásnak kedvez. Az elmúlt évti2&> dekbem épp a határtudományok fejlődtek a leggyorsabban, az igazi fejlődés azonban ott van, amikor a specializálódás megszűnik és aa egész áttekintésére van lehetőség. A gyerekek azért tanulják szívesen az új matekot, mert ez megfelel képességeiknek, totális képed ad. Szemléletes volt & Kon« fuce-isikalára és a görög iskolákra visszautaló megjegyzés. A görög iskolában fő tantárgy voilt a karének, a kantánc és a fuvola, ehhez jött később a matematika és az anyanyelv. A gyerek csak ezután léphetett ki a gyakorlótérre és tehetett kísér, letet arra, hogy a ligetben találkozzék filozófusokkal! akik nem ismereteket közöltek velük, hanem arra ta* rutották őket, hogyan tudnak gondolkodra. Lehet; hagy mai iskolarendszerünk személyiségtorzítő, lehet, hogy a munkaképes lakosság 30 százaléka neurotikus, de mi korlátozatlan világban élünk, állandóan új és új dolgokat tudunk meg a vi-* lágról, meglepőéket, vigasztalókat s ez teszi lehetővé, hogy az ember képes legyen túllépni önmagán és eddigi ismeretein, A beszélgetések, tűnődések mindig gondolkodásra, különösen az ismeretlennek vélt jövő elemzésére késztetik a nem szakembert is, de mert Vekerdi Tamás most csak a jelent mérte fel, megérne egy összejövetelt a kiutak vizsgálata is, az elképzelhető század végi műveltségkép felidézése, hiszen alanyai, a gyerekek már közitünk vannak. Ebcrgcnyi Tibor AGRIA ’80 7 Bachtól Kodályig Peskó György hétfőn este orgonáit az egri székesegyházban. Műsorában Bach Esz-dúr prelúdium és fúgája, Mendelssohn d-moll szonátája, Franck a-moll koraija. Kodály Agnus Dei-je az Organoediábói es Liszt Weinen, Klagen-,ia szelepeit. Ha úgy tetszik, csupa fesztiválszám, talán , az egyet, Kodály Agnus Dei-jét kivéve. Egy hangverseny hangulatát sok minden — elsősorban a hallott zene — határozza meg. Azért nem tűnt el nyomtalanul a délutáni vihar hatása sem a hallgatóságból; a hűvös este, ez a szokatlan nyári idő. ez a zordnak. mondható külső előkészítés befolyásolta a hallgatóság kedélyállapotat. S mintha* egy kicsit erre a zordságra is válaszolt volna ez a muzsika Mendelssohn szonátájának kedélyesebb és lágyabb futamaival, mintha Franck a-mol; koraija a maga világosabb és déli- esebb. latin díszítőelemeivel át akarta volna hangolni a hallgatóságot. Kodály Agnus Ded-.ie nemcsak a liturgiái és az ahhoz simuló lélektani állapotot szólaltatta meg, hanem minket is, a darab élvezőit a csendes, de elmélyült .szeretetne intett. Bach . mindig, minden orgonista számára remek nyitány feladat. a prelúdium és fúga most is kizökkentette a közönséget a prózai mából. Peskó György mértéktartóan használta a nagyobb hang- tömböket, érzékeltette mindazt, amit ö a Bach-múzsa kából kiolvasott. Á legtartalmasabb élményt — úgy hisszük — a Liszt-zenével, a Weinen, K lagen t vá I tozatok kai n y ú jtotla át nekünk az orgona- művész. Nem először hallottuk már ezt a romantikus muzsikát, ezt a zenében tépe- lődést, ezt a férfisírásig és az önvád magas fokáig eljutó művet. Liszt muzsikáját hallgatván, akár szimfonikus költeményeit, akár kisebb darabjait, mindig is az jut eszünkbe, hogy ezt a vallomást, jelen esetben ezt a zenében panaszkodást úgy tördeli sóhajokká, futamokká, mondatokká Liszt, mintha az egészet énekelné, sírná, mormogná, a . szájáról is lepergő szavak tömörítenék mindazt elröppenő és megfej thetetleri szövegekbe, aminek csak a hangzatát halljuk, élvezzük. A panaszkodó, az önmagát vádoló férfi mellveréses bűnbónatát érijük, befogadjuk, a félig suttogott szavak felolvadnak a zenében. Talán a többi szómbál már bennünk meglévő élmény hatása növelte fel így a befejezésként felhangzó Weinen. Klagen! de kétségtelen, hogy ezzel a minden részében kidolgozott és átélt muzsikával tette le igazán névjegyét Peskó György Egerben. (farkas) Verseny matematikatanároknak Pelageja egész télen beteg volt. Igaz. feküdni feküdt de azért egy kicsit mindig tett-vett. dolgozni azonban nem tudott. Meg aztán, az igazat megvallva, már nem is volt kedve dolgozni. Alka nagyon ritkán írt. Rövid... kimért leveleket — tiszteltetem és ,,jól vagyok”. De hogvan? Egyedül? Vla- gvikkal? És ha a lelkét kikiabálja — akkor sincs válasz. Süket fülekre talál. (Folytatjuk) Idén is feladatmegoldó versenyre hívja az alsói és kö zépfok ú i n fézmén vek ta - nórait a Bolyai János Matematikai Társulat. A Művelődési Minisztériummal közös szakmai lapjukban. a matematikai tanításban olyan feladatokat tesznek közzé, amelyek ismerete jól hasznosítható a korszerű iskolai oktatásban, a tanári vagv szakköri munkában. Az idei versen riel ad a tok a valósanűségszáirúiás és a kombinatorika témakörét ölelik fel. Mi a valószínűsége annak, hogy tíz fekete és egy fehér golyó közül éppen az utóbbit húzzuk? — az ilyen és ehhez hasonló ’ 11 feladat megoldásához bármilyen szakirodalmat igénybe vehetnek a pályázók. A Matematika Tanítása című szaklapban közzétett feladatok megoldását ’ október elsejéig kell elküldeni a társulat címére: 1061 Budapest, Anker köz 1—3. (MTI/
