Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-11 / 135. szám
Nyitódik és csukódik a nagy barna ajtó És a vizsgázó dalra fakad A pinceklubban e napokban a reggeli tej mellé jegyzeteket fogyasztanak. A csillagvizsgáló lépcsőjén szintén könyvvel a kézben gubbasztanak az ünneplőbe öltözött fiúk-lányok. Az egri tanárképző főiskolát ugyanis, nyugodtan mondhatni, a pincétől a padlásig elöntötte a vlzsgaláz. Érthető is, hiszen — nappalisok és levelezősök — mintegy kétezren adnak számot arról, egy hónapon át, mennyi tudást gyűjtöttek össze az elmúlt fél évben. A drukk mindig ugyanaz. Ám a nagy pillanat, a tételhúzás alkalmával van, aki matematikai levelezésen gondolkodik, van. aki verssorokat mormol, s olyan is akad. aki a vizsgáztató intésére dalra fakad. . . Az ének-zene tanszéken mindenesetre többen is. hiszen a negyedévesek karvezetői vizsgáján éppen öt kórusmű kiváló bemutatása, illetve a társak kórusának vezénylése á feladat. E speciális vizsgatételt ezúttal az teszi nehezebbé, hogy a csoport tagjai valamennyien levelezősök, munka melleit végzik az iskolát. Első szólam Brozman Sán- dorné, második szólam Király Józsefné, harmadik szólam Szlávik László. Tekintettel arra, hogy a trió ez utolsó tagja tűnik a legkevésbé izgulósnak, őt faggattuk először arról, mennyire lehet sikeres az önálló felkészülés, s mi van akkor, ha e kollektív vizsgán a többiek rontanak. A zagyvaszántói fiatalember helyreigazítással kezdi. — Sajnos én sem vagyok nyugodt típus, így épp any- nyi esélyem van hibázni, mint á többieknek. A másik tévedése miatt azonban egyikünknek sincs hátránya. Az éneklés alkalmával könnyen megállapítható, kinek kevésbé biztos a tudása, a kórus vezénylésénél pedig úgyis csak a dirigens ronthat. Tőle füag ugyanis, hogy a csoportot hogyan készítette föl, mennyire segített a művet ütemezni, a dal hangulatát, mondanivalóját kibontani, s a próbák során az előadást akár művészi szintre emelni. — A próbák sorára a levelezés csoportoknak azonban aligha van módjuk. .. — Bizony, nincs — veszi át a szót Brozman Sándor- né. — Én ugyan semmit nem szólhatok, hiszen három esztendeig nappalis' voltam, így a többieknél sokkal nagyobb gyakorlatra tehettem szert. Na meg, most is megvan a lehetőségem a próbára, mert Sajószentpéteren, ahol jelenleg tanítok, én vezénylem az iskolai kórust. A felkészüléshez ezenkívül — természetesen másik szakomhoz, a magyarhoz is — a kollegák is rengeteg segítséget adnak. Sok énekszakos levelezős azonban nálam rosszabb helyzetben van. Király Józsefné, a szemmel láthatóan legdrukko- sabb vizsgázó, most élénken bólogat. — Azt hiszem, azoknak a legnehezebb közülünk ezen a speciális szakon, akik még a pályára sem kerültünk. Mert ilyenek is vagyunk egy páran. Én például világ életemben pedagógus akartam lenni, de úgy alakult, hogy a zeneművészeti főiskola első éve után családi okok miatt el kellett mennem dolgozni. Nem volt más lehetőségem akkor, csak az egri távközlési üzem. Aztán jött az első, majd a második gyerek, kivettem a gj'es-t, s így azóta sem léphettem katedrára. A négy esztendő során talán érthető, ho-gy számomra a legnehezebb mindig is a módszertan volt, illetve az ilyen közösségi munkára épülő tantárgyak, mint a karvezetés. Hiába, a férjemnek és az ötéves kisfiamnak csak nem vezényelhetek... — A diplomaosztás napja ezek szerint ugyancsak gyökeres fordulatot hoz az életében. — Hát igen, azt hiszem, hármunk közül az enyémben a legtöbbet. Mert akármilyen nagy is az örömöm, bogy végre mehetek tanítani, a félsz, az ’ aggodalom csak bennem van. Hogy is lesz, mint is lesz, megállom-e a helyem? De pillanatnyilag azt hiszem jobb, ha nem ezen töprengek, hisz hátravan még a vizsga második fele... Nyitódik és csukódik a nagy barna ajtó a három tanárjelölt mögött. Aztán nemsokára frissen és üdén fölcsendül Bárdos egyik kórusműve. Dirigál Király Józsefné, s a laikus számára mindenképpen úgy tűnik: igen sikeresein. Németi Zsuzsa A Világ szín hit drA- matörténeü sorozatában külön helyet foglal el Madách műve, Az ember tragédiája. Két ok miatt is. Victor Hugó színműve, „A királyasszony lovagja” és a hét végén színre kerülő „Mózes”, a Nemzeti Színház és a Madách Színház bemutatóinak hangfelvételei, tehát egy-egy színházi este hangulatának őrzői, „Az ember tragédiája” viszont a nagy mű rádiószínpadra írt változata. Madách a Tragédia megírása idején maga sem gondolt arra, hogy műve valaha is színre kerül. Drámai költeményt írt és azt szokták mondani, hogy ez a költő vigasza azért, amiért nem lehetett filozófus. Madáchot az ötvenes évek végén az emberi élet nagy kérdéseire —, miért élünk?, mi az élet értelme és célja?, hová jutott és hová jut az emberiség története folyamin ? — foglalkoztatták. Müvében az emberi haladás ügye, a Világos utáni magyar köznemesség életszemlélete, családi problémái, a férfi és a nó viszonya foglalkoztatta. Pl. Előbbre viszi-e a forradalom az emberi haladás ügyét? Mit tehetünk az elbukott forradalom és szabadságharc után? Küzdhetünk-e olyan célokért, amelyek 48 előtt az egész nemzetet magukkal ragadták? Madách azoknak az eszméknek sorsát, változásait akarta bemutatni, amelyek az európai és magyar gondolkodók, természettudósok, politikusok gondolatvilágában akkor valamilyen formában jelentkeztek. A Tragédia témája a küzdelem a haladásért, a társadalmi igazságosságért, de mert ez a harc a történelem folyamán állandóan változott, más-más eszme tartotta fogva Egyiptom és más a Falanszter emberét, színeiben a bizalom és lelkesedés, a kételkedés, a remény és a kilátástalanság, az optimizmus és a peszKézsmárki Mohácsi Regős Ferenc illusztrációja 2. — Semmi baj. Kezsmarki úr — mondtam békítőén. — Éppen most említette, hogy visszajön a hideg, akkor pedig várni kell a vetéssel. Bólogatott, de láttam, hogy menne már, hát gyorsan elszámoltunk. Hanyagul begyűrte a pénzt a szivarzsebébe, kezet nyújtott., — Mit csinál még ma, Kézsmárki út? — Megfürdöm, átöltözöm, elmegyek vacsorázni, megiszom egy üveg bort, azután olvasgatok még egy keveset. — Mit szól az asszony, hogy házon kívül vacsorázik? — Asszony? Nékem az csak háziasszony. Albérlő vagyok — mondta, és kihúzta magát —, nem férj vagy. .. A sapkája ellenzőjéhez emelte a kezét, elindult,, de néhány lépés után visszanézett. — Ronda szájuk van az embereknek, szerkesztő úr. No, nem magára értettem, így hallotta, azért mondta, hogy asszony... Ahogy délután letette a nyírfaseprőt, >Kézsmárki úr rendszeresen eljárt hozzám néhány napig. Nem tért vissza a hideg, sőt enyhe, verőfényes napok következtek. Egyszer, amikor már majdnem készen voltunk az ásással, megkérdeztem: — Ugye, Földváron is dolgozott, Kézsmárki úr? összeráncolta a szemöldökét. — Hát ezt honnan tudja, szerkesztő úr? — Beszélik... — Mondom én. hogy ronda szájuk van az embereknek. No, nem magára értettem. .. Hallgattunk egy darabig, azután megkérdezte: — Mit meséltek a földvári dologról? — Csak annyit hallottam, hogy elment a biztosítóhoz A Upnuirfift i 35». június 11., szerda Földvárra, de egy hét múlva visszajött. Kicsit megnyugodott, lassan, gondosan csavart egy cigarettát. — Hát... — nagyokat pöfékelt — ... szólt egy ismerősöm a biztosítótól, hogy kellene egy szervező vagy mi, szóval ügynök Földvárra. Duruzsolt, hogy minek söprők én utcát tanult ember létemre, a fizetésből meg a jutalékból háromszor annyi összejön, mint most, meg hogy ott is sokat kell járkálni, egészséges munka, sőt még egészségesebb, mert a söpréskor fölvert port se szívom. Adtak egy kis előleget, egy kerékpárt, meg egy hónapra kifizették az albérletemé*-. Vagy négy napig járkáltam, kötöttem is néhány biztosítást, de gyorsan beláttam, hogy unalmas munka az. Amikor már öt- venszer magyaráztam el a föltételeket a sok bizalmatlan falusinak, egyszer csak megkérdeztem magamtól: „Jó ez neked, Kézsmárki?” Szó nélkül visszavettek a Városgazdálkodási Intézményhez. Mégis ráfizettem a kiruccanásra: letiltották a fizetésemből az előleget, az albérletet, a bicikli árát, meg azt a nyolcszáz forintot amit kölcsönkértem a földvári háziasszonyomtól. Megállt egy pillanatra. Talán rosszallást olvasott ki a tekintetemből, mert hirtelen megkeményedett a hangja. — öt napot se töltöttem az albérletben, mégis levonták a pénzt egész hónapra! A bicikliről meg senki sem mondta, hogy csak használatra adták, nem örökbe! A nyolcszáz forintot pedig magamtól is visszafizettem volna. Űjabb cigarettát sodort, remegett a keze. — Látja, szérkesztő úr, ez az értetlenség a legrosszabb. Soha többé nem keveredem ilyen gyanús kalandba! Három évem van a nyugdíjig, azt már gugolva is kibírom. Csak az asszony nem hagy békén. — Melyik asszony? — Az itteni háziasszonyom. A fejébe vette, hogy feleségül jön hozzám. Kilenc éve temette el az urát, most ötvenéves. Kell is nekem ilyen vénség! Utánam jött Földvárra, nem hitte el, hogy csak úgy állást változtattam, azt képzelte a maga kis tyúkeszével, hogy összeálltam valakivel. Szerencse, hogy a földvárt háziasszonyom hetvenkét éves volt, és csak bottal bírt járni, különben még összehozott volna bennünket. Amikor befejeztük az ásást, és végleg elszámoltunk, Kézsmárki úr meglepő kéréssel rukkolt elő. — Szinte mindennap olvasom a szerkesztő úr lapját. .. olyan sokféle emberről írnak benne, egyszer rólam is kanyaríthatnának valamit. El nevettem magam. .— Ilyen hiú lett, Kézsmárki úr? Szó nélkül otthagyott... éppen csak a kalapja karimájához érintette az ujját. Hosszú ideig nem találkoztunk, azután május vége felé egyszer meglátott az utcán. — Szerkesztő úr! Visszafordultam, a vállára vetette a seprőjét, és odaszaladt hozzám. — Már éppen fel akartam menni a hivatalába, hogy megmondjam, nem kell cikket írni rólam az újságba. — Kézsmárki úr — kezdtem bűntudatosan —, nem akartam megsérteni... — Nincs harag, én azt már elfelejtettem. Különben sem volna jó, ha a megyei lap írna rólam, amikor a Népszabadságban már megjelent a képem. Megértheti, szerkesztő úr, hogy most már nem adhatom alább... — Várta, hogy szólok valamit, de nem találtam szavakat. — Szerencséje, hogy véletlenül éppen nálam van az a szám, — folytatta, azután a csíkos mellény alól előhúzott egy szakadozott szélű újságot. Óvatosan széthajtotta, és az egyik képre bökött. — Hát ez az. Fújt a szél, lebegtette a lapot, csak néhány szót tudtam elolvasni a kép szövegéből. „ .. .ünnepélyesen. .. a vidék első közúti gyalogosaluljáróját. ..” Közelebb hajoltam. Kézsmárki úr nézett rám a képről, széles mosoly- lyal, a nyírfaseprőre támaszkodva. összehajtotta az újságot, és eltüntette a mellénye alá. Álltunk rnég^ egy darabig, azután Kézsmárki úr kezet nyújtott. — No, isten áldja! Nincs harag, ugye? Ha lesz hozzá egészségem, felásom a szerkesztő úr kertjét az ősszel. Lelépett a Járdáról, egy Volga csikorogva fékezett, Kézsmárki úr szemrehányóan megcsóválta a fejét. (VÉGE) szimizmus áll szemben egymással. Mindezt igen köny- nyű megértetni a nézővel a színházban, ahol szemei előtt peregnek le a történelem korszakai, mert a színpadi kép utal a korra, a helyszínre. Más a helyzet a Rádiószínházban, ahol a rendezőnek az író mondataival, a főszereplők, a tömeg, a kórusok hangjával, zenei kísérettel kell elérnie értelmi és érzelmi hatást. A rendező feladata itt az is, hogy mit tud megőrizni a Tragédia 4141 sorából úgy, hogy ne csonkítsa meg az író szándékát és ne bontsa meg a szerkezet logikáját. B ar l a y Gusztáv és Decsényi János jól és alázattal bántak ezzel a nemes anyaggal. Pl. amikor Ádám csalódik a falansztert mozgató célszerűségben, elvágyik a Földről azt remélve, hogy a Világűrben, a csillagok tiszta világában találja meg az élet értelmét és a választ a korábban feltett kérdésre. A rendező ezt a színt állította a mű középpontjába: „A cél voltaképp mi is? / A cél megszűnte a dicső csatának. / A cél a halál, az élet küzdelem, / S az ember célja e küzdés maga”. Ádám itt látja be, hogy bármennyire is hitvány volt az eszme, amelyért lelkesedett, „nagy és szent eszme volt” és „előre vitte az emberi nemet”. A sarki világgá torzult Egyenlítő, a kihűlő Föld, „a kevés a fóka, sok az ember” kiábrándító ugyan, de egyúttal bizonyítéka annak, hogy a tudomány segítségével az emberiség és a Föld megmenthető a végső pusztulástól. A zene, a barátok és eretnekek kórusa, a londoni szín sírjelenete, az Űr, Lucifer, Ádám és a Földszellem monológjai tették szemléletessé*, az egymásra torlódó eseményeket. (Szükségtelen is volt a felnyerítő ló hangját rá- kevemi a konstantinápolyi színre, hiszen Ádám kéréséből úgyis kiderül, hogy a csatákból hazatérő keresztes lovagok számára szállást keres a városban.) A főszereplők — Mécs Károly, Kohut Magda, Bessenyei Ferenc — megbízható szövegmondása hozta közel a ma emberéhez a Tragédia kissé darabos, a li- 1 berális köznemesség latin- ságtól még terhelt nyelvét, meghallva Arany János szavait: „Néhol némi darabos- í ság oly jól áll, hogy sajnál- J na az ember megválni tőle, mint Bánk bán nemely zor- donságaitól. Ebergényi Tibor Térkép Gyöngyösről' A növekvő idegenforgalomra való tekintetfel a gyöngyösi városi tanács és a Kartográfiai Vállalat közösen Í5 ezer példányban színes térképet adott ki a városról és környékéről, s a hozzá tartozó kirándulóhelyekről. Az útmutatóval, utcajegyzékkel és a nevezetesebb műemlékek feltüntetésével hasznos segítséget nyújthat a kiadvány a mátraalji településre látogatóknak. Felvételünk a Művelt Nép könyvterjesztő Vállalat Rákóczi Ferenc Könyvesboltjában készült, ahol már kelendő a térkép az ide betérő turisták körében. (Fotó: Szabó Sándor) Palyazafí fel hí uras Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület kőolaj-, földgáz- és vízszakosztálya, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint a Magyar Olajipari Múzeum Történeti pályázatot hirdet azzal a céllal, hogy a magyar olajipar dolgozóinak mind szélesebb rétege kapcsolódjon be az iparágunk életével, történetével, fejlődésével kapcsolatos anyag- gyűjtésbe, illetve feldolgozásba. Pályázni lehet a kiírás időpontjáig másutt még közlésre le nem adott egyéni vagy csoportos pályamunkákkal, szocialista brigádok kollektív alkotásaival; .üzemvagy vállalattörténettel, üee- mi és vállalati krónikával, brigádtörténeti feldolgozással, visszaemlékezésekkel, életrajzokkal, sport- és tömegszervezetek történetével. vezetési módszerek fejlődéstörténetével, olajipari események vagy történetek leírásával, technikáéi alkalmazástörténeti feldolgozásokkal. Kiemelt jelentőséget tulajdonítunk az egyénileg, brigádok vagy alkotó ifjúsági közössegek által készített technikatörténeti jellegű maketteknek, modelleknek, illetve oktatáshoz felhasználható eszközöknek. A pályázat titkos, így azon csak jeligével beküldött munkák vehetnek részt. A pályamű szerzőjén el: (szerzőinek) adatait lezárt, azonos jeligéjű borítékban kérjük mellékelni. A pályázatokat 2 példányban a Magyar Olajipari Múzeum címére (8901 Zalaegerszeg. pf. 88.) postán kell beküldeni. Beküldési határidő: 1981. május 31. Pályadíjak: I. díj 1 db 5000 Ft, II. díj 2 db, egyenként 3500 Ft, III. díj 4 db, egyenként 2000 Ft. Az eredményhirdetés 1981 októberében, a múzeumi és műemléki hónapban, a Magyar Olajipari Múzeum mú- zeumbaróti körének találkozóján lesz. Az OMBKE kőolaj-, földgáz- és vízszakosztálya Országos Kőolaj - és Gázipari Tröszt Magyar Olajipari MúaeMB
