Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-27 / 122. szám
Szovjet —magyar űrexpedíció a világűrben (Folytatás az 1. oldalról) ban, színházakban már-már a kijárati ajtókat nyitotta a személyzet. A budapesti közlekedésrendészet középéé forgalmat jelzett, csakúgy mint a taxi ügyeletese és a posta távbeszélő központja. Az utcán járókelőknek először csak az tűnt fel. hogy sorban kigyulladtak a fények a már lehunyt szemű házakban. Azután a kitáruló ablakokból, a benépesedő erkélyekről is szárnyra kapott a hír. Sokan a főútvonalak késő este is nyitva tartó újságárus .pavilonjaihoz siettek: hátha írásban is viszontláthatják az élőszóban elhangzottakat. A nyomdagépek pedig mintha megpróbáltak volna versenyre kelni a Föld körül keringő űrhajóval. alig több, mint fél órával a rádióban és a televízióban elhangzott bejelentés Magasba emelkedik az űrhajó után kinyomtatták a magyar tudományok történetében egyedülálló vállalkozás megkezdéséről beszámoló első lamé'dán vokat. Tudta jól mindenki, hogy a Csillagvárosban magyar űrhajósjelöltek edzenek, készülnek a nagy föladatra szovjet elvtársaik, példaképeik. mestereik oldalán, más szocialista országok fiaival, hogy a csehszlovák, a len- gvel, az NDK-beli és a bolgár űrhajós nyomán, szovjet parancsnoknak társaként a starthelyre állított űrhajó kabinjába 'énjenek. Mégis gondolatot megpezsegtető, szívet megdobbantó élmény lett a bizonyosság. Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti a bajkonuri űrrepülőtérről: Pontosan 20 óra 20 perc Volt, budapesti idő szerint, amikor a már sötétbe borult bajkonuri űrrepülőtérről magasba emelkedett a Szojuz 3fi. űrhajó hatalmas hordozórakétája. hogy a Szaljut 6. űrállomáshoz juttassa a szovjet— magyar űrexpedíció két tagját: Valerij Kubászovot, a Szovjetunió kétszeres hősét, a világ egyik legismertebb űrhajósát. az expedíció parancsnokát és Farkas Bertalant, az első magyar kutatóűrhajóst. A hajtómű dübörgése elnyomta a jelenlevő vendégek tapsát, az indítóasztal alól kitörő lángcsóva megvilágította az űrrepülőtér zászlórúd.] án a szoviet zászló mellett lobogó piros-fehér-zöld zászlót. Csupán másodpercekig tartott, amíg a méltóságteljes lassúsággal induló rakéta fokozatosan felgyorsult, az alig látható mozgásból mind gyorsabban kezdet* emelkedni. Lángcsóvája még jó ideig látható a.Hmüsm 1980. május 27., kedd volt, szabad szemmel is jól lehetett látni, ahogy a pályára álló űrhajóról levált a hordozórakéta első fokozata. Rendben vált le a második és a harmadik lépcső is. 500 másodperccel a rajt után a Szojuz 36. űrhajó, megszabadulva védőburkától, ráállt a föld körüli keringési pályára. A Szaljut 6. űrállomáshoz pályamódosításokkal jut majd el. hogy automatikus vezérléssel és az űrhajósok ellenőrzésével összekapcsolódjék azzal, előreláthatólag körülbelül egy nappal a rajt után, a 18. fordulatban. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan a rajt első pillanatától kezdve állandóan kapcsolatban volt a bajkonuri indító- és ellenőrzőközponttal, beszámolt az egyes fejleményekről, közölte a műszerek állását, a fontosabb adatokat. A keringési pályáról megérkezett a jelentés: minden rendben, a Szojuz 36. pályára tért. Ekkor Bajkonur elbúcsúzott a személyzettől: ettől kezdve az űrhajó irányítását már a Moszkva közelében levő földi irányítóközpont vette át. Farkas Bertalan és parancsnoka már jó néhány napot töltött a rajt előtt az űrrepülőtéren. Bajkonur űrrepülőtere és a hozzátartozó lakótelep ezekben a napokban kétszeresen is ünnepel: a szovjet—magyar űrexpedíció rajtja után köszöntik a település fennállásának 25. évfordulóját. A kazahsztáni sztyeppe közepén épült űrközpont a májusi forróságban — a hőmérséklet ezekben a napokban 35 fok körül jár a déli órákban — e kettős ünnep jegyében él. A rajt napján azonban váratlanul eső áztatta az űrrepülőtér környékét. Magyari Béla is felkészült a páros űrrepülésre Farkas Bertalanokkal együtt érkeztek az űrrepülőtérre a felkészülésben részt vett társaik is: Vlagyimir Dzsanibe- kov, a Szovjetunió hőse, űrhajóspilóta és Magyari Béla, a másik magyar kiképzett űrhajós. A rajt előtti napokban a szakemberekkel együtt Baj- konurban közösen tekintették át a végleges programot, itt vizsgálták át a munkatervet, az elvégzendő feladatok ütemtervét. Ellátogattak a hatalmas szerelőcsarnokba is, ahol ekkor még a szerelőállványon feküdt a hatalmas hordozórakéta és az űrhajó: itt végezték el az összeszerelés előtti utolsó ellenőrzéseket. A rakéta és az űrhajó berendezéseit, a hajtómű működését ezernyi próbának vetik alá a szakértők. mielőtt engedélyeznék az űrutazás kezdetét. Kubászov és Farkas Bertalan maga is ellenőrizte az űrhajót, kipróbálta a „méretre készült”, a test formáját pontosan követő üléseket — erre azért van szükség, mert az ilyen ülésben az űrhajós könnyebben viseli el a rajtnál, illetve a visszatérésnél fellépő, a mellkastól a hát irányába ható négyszeres túlterhelést. Ugyancsak . kipróbálták a szintén méretre szabott űrruhát, a szkafandert, amely teljes védelmet nyújt az űrhajósnak minden helyzetben. Felkészülésük e szakaszában is elvégezték azokat a különleges gyakorlatokat, amelyek megkönnyítik az áttérést a tartós súlytalanságra. Az űrhajósok például úgy aludtak, hogy fejük lábuknál alacsonyabban volt, gazdagabb vérellátást kapott: a vérkeringés módosulása a súlytalanság első szakaszában korábban nehézségeket okozott, most viszont kellően fel tudnak már készülni erre. A hatalmas. 49 méteres hordozórakétát a vasúti szerelvény a szállító-felállító kereten még szombaton az Indítóálláshoz vitte. Ráfordították az indítórendszerre, majd ezt követően kezdődött meg a tartályok feltöltése a tüzelőanyaggal és az oxidáló- szerrel. A fel töltés minden műveletét a legnagyobb gonddal ellenőrizték a szakemberek. Május 24-én késő délután tartotta meg első ülését Baj- konurban az állami bizottság. Tagjai kimondták a végleges döntést, amely szerint a Szojuz—36. személyzeteként Valerij Kubászov és Farkas Bertalan kapott megbízatást az utazás végrehajtására. A bajkonuri napok nagy eseménye volt, amikor a szovjet—magyar űrexpedíció tagjai felkeresték az első szovjet mesterséges hold indításának színhelyén felállított emlékművet, ellátogattak abba a kis épületbe, ahol a világ első űrhajósa. Jurij Gagarin töltötte az 1961. április 12-re virradó éjszakát, megtekintették a szovjet kozmikus technika kimagasló alakja, a világhírű mérnök- tudós, Szergej Koroljov egykori lakóhelyét. Sor került arra is, hogy a rajt előtt még találkozzanak a magyar és a szovjet sajtó képviselőivel is. Az első magyar kutatóűrhajós elmondotta : nagy izgalommal és érdeklődéssel, várakozással készül útjára, rendkívüli megtiszteltetésnek tekinti, hogy rá esett a választás. „Az utolsó napok is feszültek voltak az előkészületeket változatlanul folytattuk. Most minden erőmmel azon leszek, hogy eleget tegyek a megbízatásnak” — mondotta. Az űrhajó parancsnoka, Valerij Kubászov az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva elmondotta: még nem járt ugyan eddig Magyarországon. de korábbi űrutazásai során több ízben is elhaladt az ország fölött. „Farkas Bertalantól a közös felkészülés során sokat hallottam Magyarországról. Bercivel igazán őszinte, baráti kapcsolatunk van, családjaink is összebarátkoztak az elmúlt időszakban” — mondotta Kubászov. Jelen volt a sajtókonferencián az űrhajósok kiképzésének több vezetője, az űrhajósok több parancsnoka is. Georgij Beregovo) altábornagy, a Jurij Gagarin Űrhajós Kiképző Központvezetője, aki részt vett Magyarország felszabadításában, s első ízben az ott tanúsított helytállásáért, a légih-arcokban elért győzelmeiért kapta meg a Szovjetunió Hőse kitünteFarkas Bertalan test, a következőket mondotta az MTI tudósítójának: „A harcok idején alakulatunk Nyíregyházán és Debrecenben is állomásozott, azon a vidéken, ahonnan Farkas Bertalan is származik. Természetesen akkor még nem gondoltunk arra, hogy a két nép együttműködése, amelynek 35 évvel ezelőtt ezek a harcok vetették meg az alapját, ilyen magaslatokig jut el. A közös űrrepülés nagyszerű feladat, s mindkét ország tudománya, népgazdasága számára hasznot hoz.’i Vlagyimir Satalov altábornagy, az űrhajósok kiképzésének vezetője, a sajtókonferencián kijelentette: Farkas Bertalan a kiképzés során minden szempontból megfelelt, s így esett rá a választás. bár a másik űrhajós- jelölt is kiváló eredményt ért el. Farkas Bertalan egyébként arra a kérdésre, kit vinne még magával, ha az űrhajó háromszemélyes lenne, habozás nélkül válaszolt: „A felkészülésben részt vett társamat, barátomat, Marvari Bélát.” Választásával Valerij Kubászov is egyetértett. Hétfőn nem túl korán volt ébresztő Farkas Bertalan és parancsnoka számára: az.űrhajósok később keltek, mert az esti rajt következtében éiszaka még sok munka várt rájuk. Az indítás lehetséges időpontját pontos ballisztikai számításokkal adják meg, az űrállomás pályaadataiból kiindulva határozzák meg. A rajt előtti utolsó megbeszélések. az étkezés, a pihenő után megkezdődött a beöltözés. A szkafander plaH az űrhaiósok különleges alsóruhát viselnek. A szkaV. Kubászov és Farkas Bertalan útban a világűr felé fanderben állandóan kellemes a hőmérséklet, tökéletes a szellőzés. A sisak lezárása esetén önálló a levegőellátás. a hírközlő eszközök működnek. Ezeket mind ellenőrizni kell a szakértőknek, így az űrhajósok beöltözése huzamos ideig tartó feladat. Amikor az űrhajós már szkafanderben van, a szellőztetésről, az életfenntartó bérén' dezések működéséről külön kis hordozható szerkezet gondoskodik, az a kis bőrönd, amit az űrhajósok a rajt előtt kezükben tartanak. Az épület elé gördült a kozmodrom sárga-fehér kü- lönautóbusza: ezt az űrhajósok céljaira már különleges belső berendezéssel szerelték fel. Ezen tette meg Valerij Kubászov és Farkas Bertalan az utat az indítórendszerig, ahol már készen várta őket a hatalmas hordozó- rakéta. Az űrhajó parancsnoka, Valerij Kubászov tett jelentést az állami bizottság elnökének. Kubászov jelentette, hogy a Szojuz—36. űrhajó személyzete készen áll a közős szovjet—magyar űrrepülésre. Előzőleg már meleg szeretettel vett búcsút a szovjet —magyar űrpárostól a magyar párt- és állami küldöttség, valamint a többi jelenlevő. A magyar és a szovjet vendégek az expedíció két tagjának sok szeretettel kívántak jó utat, a feladat végrehajtásához jó munkát és szerencsés visz- sza térést. A lift gyorsan a rakéta csúcsán levő űrhajóhoz vitte a két kozmonautát. A technikusok segítségével elhelyezkedtek az űrhajóban. Mintegy két órával a rajt időpontja előtt zárták le a bejárati nyílást: ettől kezdve az űrhajósokkal már csak a rádióberendezések és az űrhajóba szerelt televíziós adó útján lehetett kapcsolatot tartani. Az űrhajósok és a szakértők gondos munkával hajtották végre az utolsó ellenőrzéseket, míg elhangzott a végleges döntés: a hordozórakéta és az űrhajó rajtra kész. Ünnepélyes percek következtek: a televízió segítségével Valerij Kubászov és Farkas Bertalan nyilatkozott. Kubászov elmondotta: az iránta megnyilvánuló nagyfokú bizalom jelének tekinti, hogy a nemzetközi űrexpedíció parancsnoka lehet. Az utazás során folytatják annak a programnak végrehajtását, amelyet a szocialista országok az Interkozmosz együttműködésé" nek keretében közösen oldanak meg a Szojuz—Szaljut űrkomplexumon. „A Szojuz —36. űrhajó személyzetének n evében j elen tem: kés zen állunk az űrrepülésre, minden erőnkkel és tudásunkkal azon leszünk, hogy végrehajtsuk a ránk bízott felelősségteljes munkát.” Farkas Bertalan hangoztatta: nagy megtiszteltetésnek tekinti megbízatását, büszke arra, hogy a többi szocialista országgal együtt Magyarország is részt vesz a Szovjetunióval a világűr kutatásában. Hangsúlyozta: jelképes jelentőségű, hogy az űrutazásra röviddel hazánk történetének nagy eseménye, az ország felszabadulásának 35. évfordulója után kerül sor. „Közös űrrepülésünk méltón demonstrálja pártjaink, a magyar és a szovjet nép össze- foiTottságát” — mondotta. A magyar űrhajós köszönetét fejezte ki a két ország pártjainak és kormányainak a megtisztelő megbízatásért. „Jelentem: készen állunk a Szojuz—36. űrhajón végrehajtandó űrrepülésre, minden erőmet és tudásomat arra fordítom, hogy sí kel esein teljesítsem a iám bízott megtisztelő feladatot” — mondotta az űrhajóból a rajt előtt Farkas Bertalan. Akkor már csak rövid idő volt az indulásig, javában tartott a visszaszámlálás, az indítás utolsó szakaszának előkészítése. Pontosan a megadott időpontban az indítóállás parancsnoka kiadta az utasítást: a kulcsot a starthelyzethez, a szerelőállványok lassan oldalt dőltek, hogy a rajt ne okozzon kárt bennük, a kábelek automatikusan lekapcsolódtak. A következő parancs már a hajtómű indítására adott utasítást. Az indítóasztal alól kisüvített az első bíbor lángcsóva, a föld megremegett. A tartókarok lassan elengedték a hordozórakétát, s csak a hangszórók közvetítették-, amint az irányító jó utat kívánt az űrhajósoknak. A szovjet—magyar űrexpedíció, a Szojuz—36. űrhajó felbocsátásával megkezdődött. Magyar párt- és állami küldöttség "*■ érkezett Bajkonurba Hétfőn délben magyar párt- és állami küldöttség érkezett Bajkonurha a szovjet—magyar személyzettel útnak induló: Szojuz—36. űrhajó rajtjára. A küldöttséget Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. Tagjai: Czinege Lajos had- séregtábornok, honvédelmi miniszter és Marta Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Inter- kozmosz tanácsának elnöke. A magyar küldöttséget ünnepélyesen fogadták a repülőtéren. Ott voltak az űrhajózási program vezetői, az állami bizottság tagjai, az űrhajósok kiképzésének vezetői. A küldöttség látogatása tiszteletére az űrrepülőtér lakótelepét piros-fehér-zöld zászlókkal, üdvözlő feliratokkal díszítették fel. A párt- és állami küldöttség az űrhajósok lakóhelyén, a Kosamonavt szállóban találkozott a Szojuz—36. személyzetével, Valerij K u baszó vval és Farkas Bertalannál, akik már az űrhajó rajtjára készültek. A beszélgetés során Korom Mihály tolmácsolta Kádár János személyes üdvözletét. A szálloda közelében a látogatás emlékére fát ültettek. A magyar küldöttség tagjai a rajthelytől valamivel távolabb levő megfigyelő pontról tekintették meg a Szojuz—36. űrhajó indulását.
