Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-30 / 125. szám

Hűség a Itivaláshsz frő-olvasó találkozók — Irodalmi mGiorok — Folklórbemutatók Mától ünnepi könyvhét Az idén — immár 51-szer lA könyv ünnepe Egy szenvedély végig- ^ kísérte életemet. Múlhattak az évek, koro­sodhattam, megváltozhatott a véleményem ezernyi do­logról, de az olvasásvágy ma épp olyan erős bennem, mint kisdiák koromban volt. Akkor szinte megba- , bonáztak az írott szavak, hiszen- csodálatos, addig is­meretlen világok kapuit nyitották meg számomra. Emlékszem, először a gö- . rög mitológia fordulatos, költőien szép történetei babonáztak meg. Csodál- 1 tam Heraklészt, irigyeltem ' a mindentudó Pállasz Athénét, megértettem a csapodat" férjére dühöngő Zeuszt, az embereknek tü­zet rabló Prométheust. Az- | tán jöttek a Nibelung-szto- j rik, s a magyar mondakör ; hősei. Következett a mese- 4 mondó, a mindenkit lebi- 7 lincselő, a jóban naivan hí- i vő Jókai, a fanyar humorú ! Mikszáth. Aztán Suetonius 7 regélt a császárok életéről. } ösztönösen is bámultam J Cicero Catillina elleni 4 mennydörgésének remekbe 5 sikerült fordulatait. Ötödi- ! J kés voltam, nem értettem ] mindent, ezért a római his- j tóriával foglalkozó kötete- í két lapozgattam. Gimnázi- | umban a két Kisfaludy ♦ összes műveit böngésztem, I s Petőfi Apostola adott esz- 4 menyeket. Birkóztam Tolsz- J tojjál, Thomas Mannal. } Bámultam Sartre magas J ívű szárnyalását. I Ha nekem tetsző kötet­hez jutottam — s ez így van ma is — kiiktattam a mellettem robogó hétköz­napokat, ilyenkor nem lé- , tezett, ma sincs más szá- 4 momra, csak a szerzők ál- J tál szuggerált gondolatkör: S ' a lenyűgöző, az egyetértés­re. a vitára sarkalló. | Ez jut eszembe a könyv- 4 hét nyitásakor. Évről évre 4 emlékezetes ünnep ez so- 5 kak számára. Az írók, a ’ költők örülnek annak, ha j az irodalombarátoknak al- 4 kotóműhelyük titkairól be- ? szelhetnek, ha a 'középis- ; kolásokat ráébreszthetik a Szépre, az Igazra, a töpren- ! gésre késztető gondolatok- ; ra. Ilyenkor ők olyan ér­zelmi töltésű élményekkel gazdagodnak, amelyek ked­vezően befolyásolják sor- i suk formálódását. Azt su­gallják nekik, hogy soha ' ne fogadjanak senkitől te­kintélyelven diktált köz­helyeket, hogy ne csak ki- ' rukkoljanak a miértekkel, hanem keressék rájuk a válaszodat is. Ez is olyan ' ajándék, amit csak az iga­zán értékes művek adnak ■ azoknak, akik nem sajnál­ják a fáradságot arra, hogy megismerkedjenek velük. , Ünnep ez a hét a könyv- - tárosok számára is, akik ] a megszállottak konokságá- val hisznek ebben, s felké­szültségükkel, mindennapi , munkájukkal ezt a célt j szolgálják. Ök bíznak ab- ! ban, hogy ilyenkor — a kü- 1 lönböző rendezvények elő- 1 segítik ezt — azokban is i felébred az érdeklődés, akik korábban felesleges -időtöl­tésnek tartották az olvasást, akik eddig nem érezték, ! hogy a betűk, varázsa nél- - kül korántsem olyan tar- I talmas az életük, mint le­hetne. Jó néhányukban fel­lángolhat az a szenvedély. ! amely — annyi mással 1 együtt — kisiskolás korától I végigkíséri, értelmesebbé, színesebbé teszi napjaimat, a könyvek megannyi rajon­gójának jelenét és jövő­A MSnídmn 4*4. május 30-, péntek Patkó Györgyné, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola tanára tizennyolc évi lelki­ismeretes nevelő-oktató munkájának elismeréseként megkapta a Kiváló pedagó­gus kitüntetést. Nem riportalany-típus, olyan egyéniség, aki húzó­dozik az ■ önreklámozástól, a nyilvános szerepléstől. Ele­inte nehezen találja a sza­vakat, ám a kezdeti feszen­gés mindjárt feloldódik, ami­kor a hivatás szépségéről beszélünk. — El sem tudtam volna képzelni más pályát. Ez azon­nal érthető, ha elmondom, hogy anyám tanítónőként te­vékenykedett, s apám ma is az ifjúság javára mun­kálkodik, holott hamarosan betölti hetvenhetedik évét. Személyes példájuk hatott rám és lánytestvéremre. Nap mint nap láttuk azt a lel­kesedést, azt a semmivel sem pótolható örömet, amit az igazi, az önfeláldozással társult alkotás ad. Tőlük ta­nultam a türelmet, a csak azért is kitartást, azt, hogy a nehézségektől soha nem sza­bad megtorpanni, ezek ar­ra valók, hogy megbirkóz­zunk velüjí, s ennek során máskor kitűnően kamatoz­tatható tapasztalatok regi­mentjét gyűjtsük össze. A A szegedi tudományegye­tem magyai—német szakára jelentkezett. Akkor is, ha sejtette: nem lesz könnyű dolga. — A németet csak vá­lasztott tárgyként tanultam, azaz felvétel után is volt mit behozni. Erre aztán nem sajnáltam az időt. Jól­esett, hogy szorgalmam mél­tatásaképpen az első tanév után nyáron ösztöndíjasként küldtek az NDK-ba. Azt hi­szem: nem kell bizonygatni, hogy milyen sokat jelentett ez számomra. Máskor is ki­mentem, s a .szervezett to­vábbképzéseken is részt vet- tem. Ügy érzem: mindenki csak akkor mehet valamire, ha nem elégszik meg az el­ért szinttel, hanem edzi ön­Kabátban ültek a képvi­selők 1945. november 29-én az országgyűlés padsoraiban. Hideg volt, de az ország ak­kori helyzete még azt sem tette lehetővé, hogy legalább a törvényhozás házában fűt- senek az ülések idején. S odakint, szerte az országban még hidegebb volt: az értel­metlen vesztett rablóháború következményeként nem­csak a szén, hanem egyre inkább az élelem is hiány­zott, az infláció egyre na­gyobb sebességre kapcsolt. Nélkülöztek, szenvedtek a dolgozók. Azok a politikai erők azonban, akik tulaj­donképpeni okozói voltak az orsizág ilyen állapotának, örültek ennek a helyzetnek. Számukra mi sem volt fon­tosabb, minthogy megőriz­zék hatalmukat, uralmukat. Tagadhatatlan, hogy ez a kabátban összeült ország- gyűlés az ő sikerüket jelen­tette. Az 1945. november 4- én lezajlott választásokon 57 százalék jutott a Független Kisgazdapártnak — az azon a szavazáson indult legjobb-' oldalibb pártnak. Abszolút többség: erről álmodoztak és ezt meg is szerezték. Két- száznegyvenöt kisgazda 70 kommunista, 69 szociálde­mokrata és 23 parasztpárti mandátum ellenében! Ez már valami, ezzel már meg lehet akadályozni, hogy az ország tovább haladjon a demokratikus fejlődésnek azon az útján, amelyen a felszabadulás napjaiban el­indult. Nem lehetett, az urak gaz­da nélkül csinálták a szám­adást. Nagy Ferenc, miniszterel­nök nem egy csupa kisgaz­dapárti politikusokból, ha­nem egy koalíciós kormány kritikai érzékét, s folyvást gyarapítja ismereteit. Így nyújthat csak mind többet tanítványainak. 2 Róluk — eddig négy osz­tályt érettségiztetett — any- nyi mondanivalója akad. Fel­idézi volt és mai diákjai arc­élét, s azokat az emlékeket, amelyek erőt adnak a min­dennapi helytálláshoz. — Egyik gárdára sem pa- naszkodhatom. Sikerült fel­kelteni bennük a Tudás iránti vágyat, s ők valóban arra törekedtek, hogy adott­ságaik, képességeik legjavát nyújtsák. Ez egyáltalán nem szólam, hiszen — tagozato­sok lévén — a nyelvvizsgák akadályait könnyen vették, öregbítve ezzel az alma ma­ter hírnevét is. A tanulmá­nyi versenyeken rendszere­sen jól szerepeltek, s igen sokan kerültek be közülük a tanítóképzőkbe, a főiskolák­ra és az egyetemekre. Az különösképp szívmelengető érzés, hogy jó néhányan a pedagóguspályát választot­ták hivatásnak. Ügy vélem: ezért én is tettem valamit azzal, hogy önkéntelenül is ráébresztettem őket az em­berformálás szépségére. Elterjedt nézet az, hogy a nyelvismeret nálunk ritka erény s nemcsak a középis­kolás fiúk-lányok, hanem olykor tanáraik is hadilábon állnak ezzel. Így provoká­lom, ő azonban higgadtan válaszol. — Embere válogatja. Utal­tam már arra, hogy az egye­tem nem adhat , meg min­dent. Annyi útravalóval még­is felruház mindenkit, hogy később önállóan boldoguljon, s olyan csúcsra jusson fel, amilyenre akar. Ez a lehe­tőség bárki számára adott, ha nem hiányzik belőle a kitartás, az állandó önkép­zés igénye. A gyerekek? Büszke vagyok az enyéimre, mert ezt a szükségletet ala­kítottam ki bennükk A heti ötórai foglalkozás nem elég. Ezt ők éppúgy tudják, mint én. Ezért járnak rendszere­sen a szakköri órákra, emi­att gyakorolják a beszédet, s olvassák a német nyelvű fejeként mondta el bemutat­kozó beszédét az általános, titkos választásokon megvá­lasztott országgyűlés előtt. Már a választások előtt a kommunisták azt ajánlották, hogy a demokratikus pártok egyezzenek meg: a választá­sok után, bármi legyen azok eredménye, koalíciós kor­mányt alakítanak, és ahogy addig, a továbbiakban is közösen viselik majd a fe-. lelősséget az ország sorsáért. A kisgazdapárti jobboldal egyik legtekintélyesebb alakja Sulyok Dezső Volt. Egy ravasz pápai ügyvéd, a Horthy-időkben is honatya, a MÉP, a kormánypárt kép­viselője. Politikai irányvona­lára nézve elszánt nyugat­barát és ugyanakkor legiti­mista. Mégis, amikor eljött az ideje, hogy az országgyű­lés törvényt hozzon végre a királyság avítt és már 1918 óta csupán elviig működő rendjének megváltoztatá­sáról, és a Magyar Köztár­saság megteremtéséről, őt bízták meg a pártban a törvényjavaslat előadásával. Egyebek mellett azért, mert Sulyok mesterien értett ah­hoz, hogy látszólag új elvek hirdetésével a régi világot védelmezze. Lám, mint a köztársasági törvényjavaslat előadója is „kitett” magáért. Visszament egészen a görög városálla­mokig, de eszeágában sem volt egyetlen rossz szót sem szólni a Habsburgokról, vagy a királyságról. Viszont hosz- szan taglalta az Egyesült Államok és Anglia példáját. Mondván: az egyik köztár­saság, a másik királyság, de „egyik állam fejlődését, ha­talmának kifejlesztését sem akadályozta meg államfor­mája”. Viszont nagyon elis­könyveket. Persze az iskola nem hagyja magukra őket. Nyaranta csereüdülésekre, vagy az IBUSZ által szer­vezett utakra visszük a fia­talokat. Ezek a háromhetes programok igen hasznosak, hiszen mindannyian rá­kényszerülnek a beszédre, vagyis a hasznosat összeköt­jük a kellemessel. így aztán nem akármilyen szintet ér­nek el. Némelyik tolmács­ként is könnyedén boldogul. Számomra sikerélmény ez a javából... Pedagógusi hitvallásáról faggatom, s 6 így fogalmaz­za meg ars poeticáját. — Diákjaimban mindig az értékeket kerestem, s ha megleltem ezeket, erősítet­tem bennük. Ezt észreve­szik. s a törődés, a szeretet tudata szinte szárnyakat ad nekik. Nem lazsálnak, nem kutatják a könnyebb az egyszerűbb megoldást, ha­nem igyekeznek a lehető legtöbbet produkálni. Így a közös célért együtt dolgo­zunk, s az eredményeknek is — ezek nem maradhatnak el — így örülünk. A tizennyolc év mérlege? Azon kevesek közé tarto­zik, akik jól sáfárkodtak a szülői háztól rábízott talen­tumokkal. Megsokszorozta Azokat, nem elsősóroap a ma­ga elégedettségére, hanem az ifjúság hasznára... merő Szávákkal méltatta a Tanácsköztársaságot meg­kezdő Peidl-kormány politi­káját azzal, hogy „ebben a kormányban megvoltak a lehetőséged annak, hogy egy demokrácia valósulhatott volna meg Magyarországon”. Az a hatalmas tömeg, amely -1946. február elsején a Kossuth Lajos téren ün­nepelte a Magyar Köztársa­ság kikiáltását, nem ilyen kommunistáéi lenes, burzsoá országot, hanem népi de­mokráciát akart. Bár a vá­lasztók számát tekintve — noha ez sem biztos, hiszen nagyon sokan azért szavaz­tak a kisgazda képviselőkre, mert azok demokratikus jel­szavakkal is operáltak — talán kisebbségben voltak azok, akik meggyűlölték a régi világot, készek voltak harcolná visszatérése ellen és a további politikai hala­dásért, az erőt tekintve a baloldal ragadta magához a kezdeményezést. A reakciój amely — a parlamenti képviselők egy részének támogatását is él­vezte —■ először a földre­form ellen, a földek vissza­vételéért indított támadást, eiős és elszánt tömegmoz­galommal találta szemben magát. Csaknem négyszáz- ezer budapesti munkáshoz az ország különböző részei­ből érkezett parasztküldött­ségek is csatlakoztak, ami­kor 1946. március 7-én a Baloldali Blokk tömeggyű­lést hirdetett. A Blokk programját nyilvánosan magáévá tette néhány bal­oldali kisgazdapárti képvi- ■’lő is. Egyébként a tünte- ’s jelszavai között ott sze- épelt: ..A Kisgazdapárt de­mokratái barátaink, a reak­ciósokat elsöpörj ük 1” — megrendezésre kerülő könyvhéten nemcsak a gaz­dag könyvkínálatnak, a mintegy 100 új kötetnek örülhetnek az irodalombará­tok. hanem az ünnep alkal­mából tartott nívós progra­moknak is. Mint már hírül adtuk, a megyei megnyitóra ma dél­után 4 órakor kerül sor Egerben, az egy hétre árusí­tó pavilonokkal berendezett Szabadság téren. Már a kö­szöntőt megelőzően a Megyei Művelődési Központ nép­tánc együttese és a Téka ze­nekar szórakoztatja az ér­deklődőket. Háromnegyed 5- től pedig az Elektron-színpad ad műsort. Este 7 órától táncház várja a fiatalokat a művelődési központban. Hol­nap a Dobó Gimnázium ze­nekara és irodalmi színpada, valamint a Gúnya együttes szórakoztatja a könyvhét közönségét 3 órától. A népsze­rű író, Szakonyi Károly, pe­dig egy órától dedikál. Va­sárnap már délelőtt kezdődik a műsor, a vásári komédiák­kal. Délután pedig az egri Az ismeretterjesztésben, a szakköri és klubfoglalkozá­sok tervezésében több mint tízéves tapasztalattal ren­delkező TIT természettudo­mányi stúdió a jövőben a természettudományi szakköri tevékenység országos mód­szertani központjaként is működik. Ebből az alkalom­ból csütörtökön találkozóra hívták a Bocskai úti stúdió­ba a művelődési otthonok ve­zetőit, hogy ismerkedjenek az intézmény tevékenységé­vel, tapasztalataival, s tájé­Egy hét sem telt bele, s a Baloldali Blokknak a tö­megek erejével alátámasz­tott követelésére kizárták a Kisgazdapárt soraiból Su­lyok Dezsőt és húsz társát. A pápai ügyvéd-politikus ezek után megalakította a Magyar Szabadság Pártot. Az országgyűlés vitájában ezek egyre szélsőségesebb jobboldaliként jelentkeztek. A parlamenti összecsapások során sorra vereséget szen­vedtek, ha pedig — jórészt a levitézlett úri rend cseme­téiből, leventefunkcionáriu- sokból, turulistákból, sőt kismyilasokból verbuváló­dott — csoportjaik az utcá­kon összecsapásokat provo­káltak, a szó szaros értelmé­ben is megverték őket. Bár­milyen nagy reményeket fű­zött a reakció az 1945. no­vemberében * megválasztott országgyűlés összetételéhez, a parlamenti és a politikai tömegharc együttesen bizto­sította, hogy az ország egy­re határozottabban rátérjen a szocialista fejlődés felé vezető útra. Maga Sulyok, miután az új v^aíwtási törvény megtil­totta». hogy a Horthy-rend­tan árképző Szivárvány együttesének föllépésével folytatódik. A jövő hét egri eseményei közül kiemelkedik még a Harlekin bábegyüttes keddi, illetve a felnémeti citeraze- nekar és népdalkórus szer­dai. előadása. A megye író-költő vendé­gei közt — Szakonyi mellett — Maróti Lajost, László An­nát és Ladányi Mihályt üd­vözölhetik az érdeklődők. A könyvhéten mind a négyem számos író-olvasó találkozón vesznek részit. Ellátogatnak iskolákba, klubokba, üze­mekbe, művelődési házakba, s természetesen a könyvtá­rakba. A megyei programsoroza­tot rendhagyó irodalomórák, előadások színesítik. Hatvan­ban, az Ady Endre Könyv­tárban, ma délután 4 órától versmondó versenyt is ren­deznek. Hét órakor pedig a Tiszatáj-est kezdődik, mely­nek vendégei lesznek Vörös László főszerkesztő, Annus József és Olasz Sándor szer­kesztők, valamint Csoóri Sándor költő. kozódjanak a természettudo­mányos szakköri mozgalom közös feladatairól. Rendkívül kiterjedt az or­szágban a szakköri mozga­lom, a művelődési otthonok­ban 5700 ismeretterjesztő szakkör működik, több mint 170 ezer résztvevővel. Ezen­kívül a különböző társadalmi szervétoíafenél 7 'teer szak­körben és klubban»' 300 ezer tag dolgozik. E szakkörök­nek nyújt a jövőben a stú­dió módszertani, szakmai, szervezési segítséget. szer kormánypárti képvise­lői az 1947. augusztus 31-ér© kitűzött új választásokon in­duljanak, Sulyok pedig egy­kor MÉP-képviselő volt, lát­ványosan lemondott és fel­oszlatta pártját. Gondosan kerülve az igazi okot arra hivatkozott, hogy „nem biz­tosították számukra a mű­ködésükhöz szükséges sza­badságot”. A Szabad Nép megjegyzése: „A vég méltó volt a pályafutáshoz. A Su­lyok-párt úgy szűnt meg, ahogy működött: népellene­sen és nemzetellenesen”. Sulyok elhagyta az orszá­got és rövidesen valahol eur. Egyesült Államokban talál­kozhatott Nagy Ferenccel, aki már előzőleg megtette ezt az utat. Nagy volt az, aki 1945. novemberében, mint a Ház elnöke egyebek mellett ezt mondta megnyitó beszédében: „Arra kell töre­kednünk, hogy a nemzet­gyűlés munkáját mdndenek- felett a tiszta és kifogyha­tatlan hazaszeretet irányít­sa”. (Folytatjuk) Pásztor Imi# Pécsi István Régi idők parlamentje 11. Kabátban az ülésteremben Ismeretterjesztés a művelődési otthonokban 1946. március 7.: a Baloldali Blokk tömegtüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom