Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-30 / 125. szám

Kádár János választási nagygyűlése Angyalföldön (Folytaids az 1. oldalról) rendezkedestöl függetlenül — a politikai és társadalmi rendről is szavaznak az em­berek. Ez igy lesz nálunk is. A képviselőknek és a ta­nácstagoknak adott megbíza­tás mellett ez a válasz­tás egyszersmind szavazás politikai ínitézményeinikre és rendszerünkre is. A jelölteket mélyein de­mokratikus eljárás során vá­lasztották ki. A választási rendszerekről. különbözősé­gükről természetesen vannak viták. Mi keveset beszélünk arról, hogy nálunk a demok­rácia a szó régi, eredeti ér­telmében értendő, mert a demokrácia a régi görögök nyelvén azit jelenti, hogy népuralom- Nálunk népha­talom van, és ennek a je­gyében választotta jelöltjeit a nép. A jelölést, a Hazafias Népfront ajánlására a jélö- lőgyűlések résztvevői végez­ték. A gyűléseken több mint kétmi.l-lió-kétszázezer ember, az összes választóknak nagy százaléka vetít részt, több mint 200 ezer ember fejtette ki véleményét., majd döntött arról, kiket jelöl a képvise­lő és tanácstagi választások­ra. Többes jelölés aránylag nem sok a képviselőjelöltek között. Többször fordult elő a tanácstagjelölteknél. Ez, úgy látszik, a mi, talán még nem iielyes közfelfogásunk miatt alakult így. Akit a több jelölt közül nein vá­lasztottak meg, azt úgy te­kintik, mintha bukott em­ber volna. Pedig szerintem tiszteletre méltó minden em­ber, akárhányadiknak vették fel a nevét a jelöltlistára, akit a gyűlés felelős tiszt­ségre méltónak tart. De aránylag azért sem sok a többes jelölés, mert az előkészítés keretében, a je­lelőgyűléseken minden bi­zonnyal gondosan és alapo­san mérlegelték a résztve­vők, hogy kikre szavazzanak. Mi a társadalmi rendünk lényege? Azt hiszem az, amive{ számunkra az új vi­lág kezdődött: a munkás­osztály a nép hatalma. A választásokon ezt is meg­erősítjük: kiállunk a szocia­lista társadalmi rend mel­lett. Elvtársak! A mi pártunk, a Magyar Népköztársaság fe­lelős vezető testületéi meg­nyilatkozásaikban mindig tartózkodnak attól, hogy fennálló intézményeinket, így politikai viszonyainkat is ab­szolút tökéletesnek, minta­képnek állítsák be. A fenn­álló politikai, társadalmi in­tézményeinkre sem mond­tuk. hogy már befutották a fejlődés teljes pályáját. Tud­juk. hogy tovább kell javí­tanunk ezeket a szocialista demokrácia jegyében. Ugyan­így országunk gazdasági alapjaira is úgy tekintünk, mint kulturális intézményei­re amelyek nagyon sokat je­lentenek számunkra, s ame­lyeket szüntelenül tovább kell fejlesztenünk. De amikor mi munkánk gyengeségéről, intézménye­ink még javítandó oldaláról és vonásairól beszélünk, ak­kor — és szerintem ez a do­log politikai lén,vege — sa­ját rendszerünkről és saját intézményeinkről beszelünk. Bízom benne, hogy a június 8-i választás napján népünk a szavazatával tehát a maga rendszerét erősíti tovább. (Taps.) A szocializmus és a kapi­talizmus szóvivői között min­dig vannak viták a rendsze­rekről. Melyik a jobb? Va­jon ki tudja igazán összeha­sonlítani őket? Azt hiszem, a most élő magyarok közül — hogy finoman fejezzem ki magamat — a középkorúak és az idősebbek tudnak kü­lönbséget tenni a két rend­szer között, mert ők már él­tek a kapitalista társadalmi rendszerben is. Különbséget tudnak. és fognak is tenni láSO. május 30., péntek — gondolom — még június 8-án is. (Taps.) Nagy örömmel hallgattam amit Bozsik elvtárs és a többi felszólaló előttem mon­dott. Az egyikük, Oszlánsz- kiné elvtársnő arról szólt, hogy harminc éve ismeri An­gyalföldet. Most nem tudom, örüljek vagy sajnáljam de én hosszabb ideje ismerem Angyalföldet, mert nyolc­éves koromban lettem Hun­gária körúti lakos — a mai Róbert Károly körutat is úgy hívták akkor —, s bi­zony ennek már 60 éve. Em­lékszem, hogy ifjú korom­ban, felnőtt emberként sok­szor, s a közelmúlt években is megfordultam Angyalföl­dön. Amikor először jártam itt, habár mint kisgyerek, de már sokat láttam. Akkor másfajta Angyalfölddel ta­lálkoztam. A gyerekek me­zítláb jártak, éhesek, ron­gyosak voltak. A felnőtt em­Amikor azt mondjuk, hogy nálunk szocialista társadalmi rend van, akkor kijelentjük: a kapitalista múltat végképp, örökre eltemettük. (Taps.) A régi világ elmúlt Ma az öl­tözék alapján nem lehet megmondani, kinek mi a foglalkozása. Még kevésbé a gyermekekről, hogy mi a szü­leik foglalkozása. Ez is a mi rendszerünk — egyik vív­mánya. A munkáshatalom, a nép­hatalom a mi társadalmi rendszerünk, s ha időnként kritikus szemmel tekintünk intézményeire, akkor azt is meg kell érteni, hogy a fel­sí abadult népnek, a munkás- osztálynak nem volt tapasz­talata a kormányzásban, a gazdasági munka irányításá­ban, mert azelőtt másokj^á- nyitottak.- A tandíjat- meg ' kellett J fizetni. De a mun­kásosztály megtanulta, ho­gyan kell az országot vezet­ni, a gazdasági munkát irá­nyítani, a kultúrát építeni, hogyan kell a pedagógiával, az egészségüggyel és sok egyébbel foglalkozni. Akkoriban a régi világnak e hatalomból kicsöppent em­berei kárörvendve nézték a munkásosztályt, s- azt mond­ták: „ezek nem értenek sem­mihez, hogyan fogják az or­szágot vezetni”. S bár akkor még romokban állt az or­szág, de népünk megmutat­ta. hogy tud élni a hatalom­mal, s megteremtette a szo­cialista rendszert. Elctársak! A politika leg­főbb tényezőjét, a hatalmat illetően pártunknak és a Ha­zafias Népfrontnak van vá­lasztási programja. Ha a fel­hívásban ezt így talán n«m is írtuk ki, de programunk az. hogy tovább erősítjük a munkásosztály, a nép hatal­mát, szocialista rendszerün­ket. A választóktól azt kér­jük: ezt a hatalmat támasz­szák alá ismét, ország-világ előtt látható módon szavaza­taikkal június 8-án. (Taps.) A megválasztandó ország- gyűlés mint legfőbb törvény­hozó szervünk határoz al­kotmányos rendünkről, alkot­ja törvényeinket, megszabja, hogy a magyar állampolgá­rok milyen törvényes kere­tek között éljenek. A taná­csoktól is sok tekintetben függ az emberek mindenna­pi élete. Az a sok, látszólag apró kis ügy. amit a taná­csokban intéznek, jórészt meghatározza az emberek közérzetét, hangulatát, talán még a rendszerhez való vi­szonyát is. Mert néha még a rossz vízcsapért is a rend­szert szidják. (Derültség.) Nekünk elkötelezett kép­viselőket kell választanunk, olyanokat, akik a Hazafias Népfront programját megva­lósítva híven szolgálják né­pünket. a szocializmust. Az elkötelezett emberek is többfélék: vannak közöttük párttagok és pártonkívüliek; vannak munkások, szövetke­zeti parasztok, mezőgazdasá­gi és közlekedési dolgozók, pedagógusok, egészségiéin és más alkalmazottak. Művé­szek. tudósok, irodalmárok. És a szocializmusnak vannak berek egy részének, munka­képes, családos, dolgozni akaró embereknek nem volt munkájuk. Itt állt a Váci úton a Schlick—Nicholson gyár is, — amely előtt sok esetben, sok nyomorult em­ber ácsorgott munka nélkül. A cigarettavégeket lesték a járda szélén, hogy rágyújt­hassanak. Akkor ha az utcán ment valaki, pontosan meg lehe­tett mondani, mi a foglalko­zása, a társadalmi állása,. és milyen az anyagi helyzete. A munkásembert messziről fel lehetett ismerni. A tiszt­viselőt is: bár a legtöbb ott­hon nélkülözött, de a társa­dalmi norma miatt neki mu­száj volt gallért és nyakken­dőt felvenni, ha az utcára ment. A vagyonos embert nem ismerték fel, mert az nem szokott mutatkozni azon a tájon. (Derültség.) támogatói a legkülönbözőbb hitfelekezetek egyházi férfiéi között is. De mindenkinek másfajta kötelmei vannak. Állami-társadalmi testüle­tünkben kellő számban van­nak párttagok és pártonkí- vüliek is. A képviselő- és ta­nácstagjelöltek nagy többsé­ge párton.kívüli, mint ahogy a lakosság többsége is az. A mi rendszerünkben minden­ki hű lehej saját világnéze­téhez, élhet bármilyen hiva­tásnak. De aki képviselői és tanácstagi minőségében a szocializmust építő magyar nép szolgálatára vállalkozik, annak elkötelezettnek kell lennie. Nagyjából ismerem a jelölteket, s mondhatom, el­kötelezettek, bizalommal le­het rájuk szavazni. Most nem magam mellett agitálok, de saját választókörzetemben ezt mégis el kell mondanom. (Derültség, taps.) A választás — számadás. Természetes, hogy a párt, a Hazafias Népfront és azok­nak minden képviselője szám­adással is tartozik a nép­nek. Teljes számadásra itt nem vállalkozom, de ez nem is szükséges. 35 évvel ezelőtt szabadultunk fel, de amíg az elemi dolgokat a helyükre igazítottuk és végül is el­dőlt, hogy kinek a javára kell az országot újjáépíteni, erre ráment egypár esztendő. De azután hozzákezdtünk a szocialista társadalom építé­séhez, s ha harminc évet nézünk, akkor a pártnak a Hazafias Népfrontnak van mit mondania a különböző területen. A munkásosztály ha­talmát megvédtük és to­vább szilárdítottuk. Befe­jeztük szocialista társa­dalmi rendünk alapjainak lerakását, és továbbfejlesz­tettük a szocialista társadal­mi rendet. Hazánk a felsza­badulás előtt elmaradóit, fél­feudális. agrár jellegű ország volt. 35 év alatt modern iparral és mezőgazdasággal, megfelelő közlekedéssel és egyéb termelő berendezéssel ellátott, közepesen fejlett ipari országgá vált. Megvan a reményünk és a lehetősé­günk, hogy Magyarországot céltudatosan, egy irányba és megfelelően dolgozva, belát­ható időn belül az iparilag fejlett országok sorába emel­jük. Ez a mi számadásunk. Harminc év alatt a nem­zeti jövedelem ötszörösére növekedett, az ipar ma ki­lencszer annyit gyárt, a me­zőgazdaság körülbelül 10 százalékkal kisebb területén, fele annyi dolgozóval kétszer annyit termel, mint 30 év­vel ezelőtt. Szállításunk tel­jesítménye hétszeresére nö­vekedett és ezt az összeha­sonlítást hosszan lehetne to­vább folytatni. Választási programunk az, hogy hazánk tovább gyara­podjék, fejlesszük tovább a társadalmi rendszerünk gaz­dasági alapjait, — amelyek­ből valójában minden érték ered. ami nélkül nem tu­dunk létezni. Három évtizedre visszate­kintve azt is el mondó altjuk, Á munkáshatalomra, a néphatalomra szavazunk hogy növekedett népünk műveltsége is. Ez idő alatt a nyolcosztályos általános is­kolát, illetve a vele egyen­értékű iskolát végzett embe­rek száma megháromszorozó­dott, s most már a felnőtt korosztály 58 százalékát te­szi ki. A középiskolát vég­zettek száma ugyancsak há­romszorosára nőtt, és ez ma a felnőttlakosság 18 százalé­ka. A főiskolát és egyete­met végzettek száma szin­tén háromszor akkora, mint 30 éve és most már megha­ladja a felnőtt lakosság 5 százalékát, Ez óriási fejlő­dés. A könyvek példányszá­ma 4.5-szeresére, a szakkép­zett dolgozók száma körül­belül háromszorosára nőtt. és elérte az 1 millió 300 ezer főt. Itt nemcsak a szakmun­kásokat említettem, mert most már a mezőgazdaságban is sok szakképzett dolgozó te­vékenykedik. A munkásosz­tály 44 százaléka már szak­képzett, akik között nem kevés az érettségizett. Mind­ez mutatja, hogy ezen a té­ren is óriási a fejlődés. Vá­lasztási programunk az, hogy a műveltségnek és a szakképzettségnek töretlenül és gyorsan tovább kell nö­vekednie, mert enélkül nem oldhatjuk meg feladatain­kat. Az életszínvonalról szólva is csak azt mondhatom, amit a politikai rendsze­rünkről a népgazdaságnál mondtam: vannak még megoldandó feladataink, szociális problémáink, ame­lyeket nem vehetünk le a napirendről, ilyenek a kis­gyermeket nevelő anyák vagy az. idős. nehezen élő. alacsony összegű nyugdíja­sok és hasonlók problémái, a fiatal, házasulni akaró em­berek lakásgondjai. Ezeket napirenden is fogjuk tartani, s lehetőségeinkhez képest a legközelebbi években is megteszünk mindént a gon­dok enyhítésére. De hát az életszínvonalfól szólva nemcsak gondokat sorolhatunk fel, hiszen biz­tosítottuk az életszínvonal alapját, a teljes foglalkoz­tatottságot. A mai nemze­dék nagy része nem tudja eléggé becsülni ezt a vív­mányt, , Akik valaha láttak munkanélküliségét. tudják, mi az. A dolgozó em­bernek nincs más létalapja, mint hogy dolgoz.hat, és megkeresheti a mindennapi betevő falatját, gondoskodni tud a gyerekeiről. Mindez párosul azzal is — amit én nagyon fonto.w-’: tartok —, hogy véleményünk szerint nálunk tisztes a bér, nem rossz a közellálas, s azt is számításba kell venni, hogy az utóbbi öt évben másfél- millió ember költözött új la­kásba. ötszáztólezren vásá­roltak személygépkocsit. Évente több mint ötmillió magyar állampolgár utazott külföldre. Ezek a számok na­gyon sokat mondanak az életszínvonalról! Budapesten is sok fontos változás történt az utóbbi öt évben. Felépült 80 ezer la­kás. A metróvonalak hossza megkétszereződött, pedig szinte minden métere sok millió forintba kerül. Kilenc- száz új iskolai tanterem ké­szült el. Az óvodákban a korosztály 85 százalékának jut hely és ezzel lassan meg­közelítjük a szükséges befo­gadóképességet. Az idén megkezdődik a gyógyítás a 800 ágyas dél-pesti kórház­ban, s ez. figyelemre méltó javulást hoz majd a fővárosi és a környékbeli egészség­ügyi ellátásban. Sok más fontos létesítmény is épült és épül Budapesten, ezen belül Angyalföldön. A ked­vező változás a városrész külsején is látszik. A sok egyéb között a hajógyár se­gítségével — munkáslakások­kal is gyarapodott a kerület. A Magyar Hajó- és Daru- gyár kilencezre« kollektívája számottevő tényező Angyal­földön, és fontos szerepe van az egész népgazdaságban Néhány évvel ezelőtt na­gyon bonyolult helyzet állott itt elő. Keresniük kellett a kiutat a kialakítandó gyárt­mányszerkezetet. Az erről folytatott beszélgetésekre né­hány évvel ezelőtt és tavaly engem is meghívtak. És most megállapíthatjuk: jelentős és jó változások történtek itt a vezetők, a dolgozó kollektíva erőfeszítésével, a kormány, és más illetékes központi szer­vek segítségével. Sikeresen megváltoztatták a termék- szerkezetet, korszerű, jó gyártmányokat — konténere­ket, úszódarukat, kazánokat — -állítanak elő, és más in­tézkedéseket is tettek a gaz­dálkodás javítására. Ez jó dolog, örülünk neki. Gratulálok ahhoz az elis­merő oklevélhez, amelyet a korábbi nehéz évek után, a fejlődés bizonyítékaként a gyár az idén is megkapott. Ez már az ötödik ilyen el­ismerő okmány az utóbbi években, de ezt különösen meg kell becsülni, mert most mindenkinek nehezebb fel­tételek között kell dolgoznia. Élve az alkalommal megkö­szönöm és szívből viszonzom a gyár dolgozóinak jókíván­ságait és jó egészséget, sok sikert kívánok p gyári kol­lektíva valamennyi tagjá­nak. (Taps.) Az országban végbement fejlődésben nagy szerepet töltött és tölt be a Magyar ■ Szocialista Munkáspárt, az országgyűlés, a kormány, a tanácsok rendszeré, mert a párt iránymutatása, a kor­mány feladatmegjelölései és egyéb intézkedések nélkül nem lehetne dolgozni, előre­haladni. Maga az alkotás, a történelemformálás azonban az egész nép müve! Mindaz az eredmény, amit Angyal­földön, Budapesten, az or­szágban elértek, ez a gyár, • Angyalföld, Budapest, az ország dolgozóinak, népünk szellemi, s kétkezi munkájá­nak köszönhető. Ezt az ered­ményt tovább gyarapítani — ez a mi szándékunk! A vá­lasztás napján is fejezzük ki. hogy az ország népe támo­gatja ezt a törekvést. Munkánk az életszínvona­lat illetően is arra irányul, hogy megvédj tik, megszilár­dítsuk az elért eredménye­ket. A feladat: a feszítő szo­ciális kérdéseket menet, köz­ben megoldani, s megterem­teni az életszínvonal továb­bi emelkedésének anyagi fél­ti! "leit. Mert nekünk válto­zatlanul az a programunk, hogy a szocialista társada­lom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvo­nalának rendszeres emelke­désével. Mindig is ez volt a politikánk, most is ezzel lé­pünk a választók elé, és kérjük támogatásukat. Né­ha elhangzik az is: hogy a szocializmus építésének a dolgozók életszínvonala ál­landó emelésével kell együtt járnia. Az ilyen megfogal­mazás ellen én mindig tilta­koztam, hiszen ez nem le­hetséges. Fontos viszont a rendszeres életszínvonal­emelés, s e szabályhoz az is hozzátartozik, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megter­meltünk. Céltudatos, állhatatos, szilárd vezetés szükséges Kedves elvtársnők, elv­társak! Feladataink nehe­zebbekké váltak. De aki figyelemmel követte a párt XII. kongresszusának átfogó helyzetértékelését, az meg­győződhetett róla, hogy .mi optimistán ítéljük meg népgazdaságunk jövőj.t. Igaz. ho-v a -fejlődés ütemét most egy kicsit mérsékel- nür^t kellett, de ezt is fel­használva hatékonyabban kell dolgoznunk. Most a mi­nőségi munka időszakát él- jük minden tekintetben még a politikai munkában is. Minderről egy politikai anekdota jut eszembe. Egy japán és egy magyar tenger­járó halászhajóról van szó. A két hajó teljesítménynor­mái ugyanazok, az emberek képességei sem rosszabbak az egyiken, mint a másikon, a japán hajósok mégis több halat fognak. Miért van ex így? A japán erre azt mond­ja: „egyszerű, mi felhúzzuk a hálót, és ha üres, újra és. újra leengedjük, a magyarok pedig ilyenkor értekezletet tartanak”. (Nagy derültség.) tlát ezért mondom, hogy talán a vezető, az irányító munkát is javítani kell, be­leértve a legfelső vezetést is. Céltudatos,, állhatatos, szi­lárd vezetés szükséges. A dolgozók részéről is még fe­gyelmezettebb és odaadó bb munka kell, mint amilyen, eddig volt. A mi népünk so­kat szenvedett a régi rend­szerben, sokat nélkülözött az * új világ születésének idő­szakában is. Infláció volt, háborús romokat kellett el­takarítani és a néphatalom gyakorlásában sem volt ta­pasztalatunk. Egyesek mégis valahogy előbb tanulták meg a jogokat, azt, hogy mi jár nekik, és csak fél füllel hal­lották meg a kötelezettsége- . ' két. E tekintetben is van 4 még változtatnivalónk. A megfelelő teljesítményt kivétel nélkül mindenkitől meg kell követelnünk. De azt erkölcsileg és anyagilag jobban meg is kell becsül­nünk, mint ahogy eddig tet­tük. És ennek együtt kell járnia azzal is, hogy az élősdiséget fel kell számolni, fel kell lépni azok ellen, \ akik helyzetünk nehézségei- ’ vei visszaélve, manipulációk- • kai igyekeznek előnyökhöz jutni. Nálunk is vannak — ha elenyésző számban is — rab­lók. tolvajok, sikkasztok. Ezekkel az emberekkel a bűnüldözés, az igazságszol­gáltatás foglalkozik, amely rendesen, tisztességesen el- . végzi munkáját, szembeszáll az ilyenfajta társadálomeíte- nes elemekkel.. Nagyobb számban vannak - olyanok, akiket a rendőrség meg az ügyészség nem tud rajtakapni. Az ingyenélőkről és az élősdiekről van itt szó\ akik miatt mérgelődik, sőt 'i sokszor dühöng a tisztessé­gesen dolgozó ember. Ezek az ingyenélök úgy fogják fel a szocializmust, mint egy utazást, amelyen ők a potya­utasok. Nem vették meg .a jegyüket, vagy elfelejtették kifizetni, s úgy ülnek a he­lyükön. mintha a bérlet a zsebükben volna. Holott bér­leté itt senkinek sincs, őne­kik a legkevésbé. Társadal­mi, közösségi feladat, hogy környezetük tndtukra adja: a szocializmusban senki sem lehet potyautas. Mindenki­nek eleget kell tennie elemi kötelezettségeinek! A jövőt illetően elmond­hatjuk, ráléptünk — s itt a vezetést meg a vezetetleket egyaránt értem — a helyes útra. Munkánk már a múlt esztendőben is határozottan jó irányba változott, s ez az idén folytatódik, ezen az úton kell járnunk tovább. Máris vannak eredményei ennek a munkának, annak, hagy egy kicsit komolyab­ban és szigorúbban vettünk olyan feladatokat, mint pél­dául a nemzetközi mérleg javítása az energia- és anvag- takarékosság, a helyes mun­kaerő-gazdálkodás. Már ta- kor az, amit a fólia alatt ter- valy javult a nemzetközi ke­reskedelmi mérlegünk, és az idén is mutatkoznak már bi­zonyos eredmények. Ez ev első négy hónapjában — a tavalyi hasonló időszakhoz képest — behozatalunk 2 százalékkal csökkent, kivite­lünk pedig 6 százalékkal nö­vekedett. Ez nagyon fontos a kereskedelmi mérleg ala­kulása szempontjából. .Javult — de természetesen még to vább javítható — a munka­erőhelyzet. A munkát szer­vező embereknek meg kell érteniük, hogy nincs több munkaerő, a technikai es a műszaki színvonalat kell fej­leszteni. s a munkaszerve­zést javítani. örvendetes, hogy javult az ipar, a mező- gazdaság. a közlekedés mun­kája. Az építőipar az idén az első: négy hónapban — ésszerűbb és jobb munkával — 7 százalékkal több lakást adott át, mint amennyit ko­rábban, az előző év hasonló időszakában. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom