Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-30 / 125. szám
Kádár János választási nagygyűlése Angyalföldön (Folytaids az 1. oldalról) rendezkedestöl függetlenül — a politikai és társadalmi rendről is szavaznak az emberek. Ez igy lesz nálunk is. A képviselőknek és a tanácstagoknak adott megbízatás mellett ez a választás egyszersmind szavazás politikai ínitézményeinikre és rendszerünkre is. A jelölteket mélyein demokratikus eljárás során választották ki. A választási rendszerekről. különbözőségükről természetesen vannak viták. Mi keveset beszélünk arról, hogy nálunk a demokrácia a szó régi, eredeti értelmében értendő, mert a demokrácia a régi görögök nyelvén azit jelenti, hogy népuralom- Nálunk néphatalom van, és ennek a jegyében választotta jelöltjeit a nép. A jelölést, a Hazafias Népfront ajánlására a jélö- lőgyűlések résztvevői végezték. A gyűléseken több mint kétmi.l-lió-kétszázezer ember, az összes választóknak nagy százaléka vetít részt, több mint 200 ezer ember fejtette ki véleményét., majd döntött arról, kiket jelöl a képviselő és tanácstagi választásokra. Többes jelölés aránylag nem sok a képviselőjelöltek között. Többször fordult elő a tanácstagjelölteknél. Ez, úgy látszik, a mi, talán még nem iielyes közfelfogásunk miatt alakult így. Akit a több jelölt közül nein választottak meg, azt úgy tekintik, mintha bukott ember volna. Pedig szerintem tiszteletre méltó minden ember, akárhányadiknak vették fel a nevét a jelöltlistára, akit a gyűlés felelős tisztségre méltónak tart. De aránylag azért sem sok a többes jelölés, mert az előkészítés keretében, a jelelőgyűléseken minden bizonnyal gondosan és alaposan mérlegelték a résztvevők, hogy kikre szavazzanak. Mi a társadalmi rendünk lényege? Azt hiszem az, amive{ számunkra az új világ kezdődött: a munkásosztály a nép hatalma. A választásokon ezt is megerősítjük: kiállunk a szocialista társadalmi rend mellett. Elvtársak! A mi pártunk, a Magyar Népköztársaság felelős vezető testületéi megnyilatkozásaikban mindig tartózkodnak attól, hogy fennálló intézményeinket, így politikai viszonyainkat is abszolút tökéletesnek, mintaképnek állítsák be. A fennálló politikai, társadalmi intézményeinkre sem mondtuk. hogy már befutották a fejlődés teljes pályáját. Tudjuk. hogy tovább kell javítanunk ezeket a szocialista demokrácia jegyében. Ugyanígy országunk gazdasági alapjaira is úgy tekintünk, mint kulturális intézményeire amelyek nagyon sokat jelentenek számunkra, s amelyeket szüntelenül tovább kell fejlesztenünk. De amikor mi munkánk gyengeségéről, intézményeink még javítandó oldaláról és vonásairól beszélünk, akkor — és szerintem ez a dolog politikai lén,vege — saját rendszerünkről és saját intézményeinkről beszelünk. Bízom benne, hogy a június 8-i választás napján népünk a szavazatával tehát a maga rendszerét erősíti tovább. (Taps.) A szocializmus és a kapitalizmus szóvivői között mindig vannak viták a rendszerekről. Melyik a jobb? Vajon ki tudja igazán összehasonlítani őket? Azt hiszem, a most élő magyarok közül — hogy finoman fejezzem ki magamat — a középkorúak és az idősebbek tudnak különbséget tenni a két rendszer között, mert ők már éltek a kapitalista társadalmi rendszerben is. Különbséget tudnak. és fognak is tenni láSO. május 30., péntek — gondolom — még június 8-án is. (Taps.) Nagy örömmel hallgattam amit Bozsik elvtárs és a többi felszólaló előttem mondott. Az egyikük, Oszlánsz- kiné elvtársnő arról szólt, hogy harminc éve ismeri Angyalföldet. Most nem tudom, örüljek vagy sajnáljam de én hosszabb ideje ismerem Angyalföldet, mert nyolcéves koromban lettem Hungária körúti lakos — a mai Róbert Károly körutat is úgy hívták akkor —, s bizony ennek már 60 éve. Emlékszem, hogy ifjú koromban, felnőtt emberként sokszor, s a közelmúlt években is megfordultam Angyalföldön. Amikor először jártam itt, habár mint kisgyerek, de már sokat láttam. Akkor másfajta Angyalfölddel találkoztam. A gyerekek mezítláb jártak, éhesek, rongyosak voltak. A felnőtt emAmikor azt mondjuk, hogy nálunk szocialista társadalmi rend van, akkor kijelentjük: a kapitalista múltat végképp, örökre eltemettük. (Taps.) A régi világ elmúlt Ma az öltözék alapján nem lehet megmondani, kinek mi a foglalkozása. Még kevésbé a gyermekekről, hogy mi a szüleik foglalkozása. Ez is a mi rendszerünk — egyik vívmánya. A munkáshatalom, a néphatalom a mi társadalmi rendszerünk, s ha időnként kritikus szemmel tekintünk intézményeire, akkor azt is meg kell érteni, hogy a felsí abadult népnek, a munkás- osztálynak nem volt tapasztalata a kormányzásban, a gazdasági munka irányításában, mert azelőtt másokj^á- nyitottak.- A tandíjat- meg ' kellett J fizetni. De a munkásosztály megtanulta, hogyan kell az országot vezetni, a gazdasági munkát irányítani, a kultúrát építeni, hogyan kell a pedagógiával, az egészségüggyel és sok egyébbel foglalkozni. Akkoriban a régi világnak e hatalomból kicsöppent emberei kárörvendve nézték a munkásosztályt, s- azt mondták: „ezek nem értenek semmihez, hogyan fogják az országot vezetni”. S bár akkor még romokban állt az ország, de népünk megmutatta. hogy tud élni a hatalommal, s megteremtette a szocialista rendszert. Elctársak! A politika legfőbb tényezőjét, a hatalmat illetően pártunknak és a Hazafias Népfrontnak van választási programja. Ha a felhívásban ezt így talán n«m is írtuk ki, de programunk az. hogy tovább erősítjük a munkásosztály, a nép hatalmát, szocialista rendszerünket. A választóktól azt kérjük: ezt a hatalmat támaszszák alá ismét, ország-világ előtt látható módon szavazataikkal június 8-án. (Taps.) A megválasztandó ország- gyűlés mint legfőbb törvényhozó szervünk határoz alkotmányos rendünkről, alkotja törvényeinket, megszabja, hogy a magyar állampolgárok milyen törvényes keretek között éljenek. A tanácsoktól is sok tekintetben függ az emberek mindennapi élete. Az a sok, látszólag apró kis ügy. amit a tanácsokban intéznek, jórészt meghatározza az emberek közérzetét, hangulatát, talán még a rendszerhez való viszonyát is. Mert néha még a rossz vízcsapért is a rendszert szidják. (Derültség.) Nekünk elkötelezett képviselőket kell választanunk, olyanokat, akik a Hazafias Népfront programját megvalósítva híven szolgálják népünket. a szocializmust. Az elkötelezett emberek is többfélék: vannak közöttük párttagok és pártonkívüliek; vannak munkások, szövetkezeti parasztok, mezőgazdasági és közlekedési dolgozók, pedagógusok, egészségiéin és más alkalmazottak. Művészek. tudósok, irodalmárok. És a szocializmusnak vannak berek egy részének, munkaképes, családos, dolgozni akaró embereknek nem volt munkájuk. Itt állt a Váci úton a Schlick—Nicholson gyár is, — amely előtt sok esetben, sok nyomorult ember ácsorgott munka nélkül. A cigarettavégeket lesték a járda szélén, hogy rágyújthassanak. Akkor ha az utcán ment valaki, pontosan meg lehetett mondani, mi a foglalkozása, a társadalmi állása,. és milyen az anyagi helyzete. A munkásembert messziről fel lehetett ismerni. A tisztviselőt is: bár a legtöbb otthon nélkülözött, de a társadalmi norma miatt neki muszáj volt gallért és nyakkendőt felvenni, ha az utcára ment. A vagyonos embert nem ismerték fel, mert az nem szokott mutatkozni azon a tájon. (Derültség.) támogatói a legkülönbözőbb hitfelekezetek egyházi férfiéi között is. De mindenkinek másfajta kötelmei vannak. Állami-társadalmi testületünkben kellő számban vannak párttagok és pártonkí- vüliek is. A képviselő- és tanácstagjelöltek nagy többsége párton.kívüli, mint ahogy a lakosság többsége is az. A mi rendszerünkben mindenki hű lehej saját világnézetéhez, élhet bármilyen hivatásnak. De aki képviselői és tanácstagi minőségében a szocializmust építő magyar nép szolgálatára vállalkozik, annak elkötelezettnek kell lennie. Nagyjából ismerem a jelölteket, s mondhatom, elkötelezettek, bizalommal lehet rájuk szavazni. Most nem magam mellett agitálok, de saját választókörzetemben ezt mégis el kell mondanom. (Derültség, taps.) A választás — számadás. Természetes, hogy a párt, a Hazafias Népfront és azoknak minden képviselője számadással is tartozik a népnek. Teljes számadásra itt nem vállalkozom, de ez nem is szükséges. 35 évvel ezelőtt szabadultunk fel, de amíg az elemi dolgokat a helyükre igazítottuk és végül is eldőlt, hogy kinek a javára kell az országot újjáépíteni, erre ráment egypár esztendő. De azután hozzákezdtünk a szocialista társadalom építéséhez, s ha harminc évet nézünk, akkor a pártnak a Hazafias Népfrontnak van mit mondania a különböző területen. A munkásosztály hatalmát megvédtük és tovább szilárdítottuk. Befejeztük szocialista társadalmi rendünk alapjainak lerakását, és továbbfejlesztettük a szocialista társadalmi rendet. Hazánk a felszabadulás előtt elmaradóit, félfeudális. agrár jellegű ország volt. 35 év alatt modern iparral és mezőgazdasággal, megfelelő közlekedéssel és egyéb termelő berendezéssel ellátott, közepesen fejlett ipari országgá vált. Megvan a reményünk és a lehetőségünk, hogy Magyarországot céltudatosan, egy irányba és megfelelően dolgozva, belátható időn belül az iparilag fejlett országok sorába emeljük. Ez a mi számadásunk. Harminc év alatt a nemzeti jövedelem ötszörösére növekedett, az ipar ma kilencszer annyit gyárt, a mezőgazdaság körülbelül 10 százalékkal kisebb területén, fele annyi dolgozóval kétszer annyit termel, mint 30 évvel ezelőtt. Szállításunk teljesítménye hétszeresére növekedett és ezt az összehasonlítást hosszan lehetne tovább folytatni. Választási programunk az, hogy hazánk tovább gyarapodjék, fejlesszük tovább a társadalmi rendszerünk gazdasági alapjait, — amelyekből valójában minden érték ered. ami nélkül nem tudunk létezni. Három évtizedre visszatekintve azt is el mondó altjuk, Á munkáshatalomra, a néphatalomra szavazunk hogy növekedett népünk műveltsége is. Ez idő alatt a nyolcosztályos általános iskolát, illetve a vele egyenértékű iskolát végzett emberek száma megháromszorozódott, s most már a felnőtt korosztály 58 százalékát teszi ki. A középiskolát végzettek száma ugyancsak háromszorosára nőtt, és ez ma a felnőttlakosság 18 százaléka. A főiskolát és egyetemet végzettek száma szintén háromszor akkora, mint 30 éve és most már meghaladja a felnőtt lakosság 5 százalékát, Ez óriási fejlődés. A könyvek példányszáma 4.5-szeresére, a szakképzett dolgozók száma körülbelül háromszorosára nőtt. és elérte az 1 millió 300 ezer főt. Itt nemcsak a szakmunkásokat említettem, mert most már a mezőgazdaságban is sok szakképzett dolgozó tevékenykedik. A munkásosztály 44 százaléka már szakképzett, akik között nem kevés az érettségizett. Mindez mutatja, hogy ezen a téren is óriási a fejlődés. Választási programunk az, hogy a műveltségnek és a szakképzettségnek töretlenül és gyorsan tovább kell növekednie, mert enélkül nem oldhatjuk meg feladatainkat. Az életszínvonalról szólva is csak azt mondhatom, amit a politikai rendszerünkről a népgazdaságnál mondtam: vannak még megoldandó feladataink, szociális problémáink, amelyeket nem vehetünk le a napirendről, ilyenek a kisgyermeket nevelő anyák vagy az. idős. nehezen élő. alacsony összegű nyugdíjasok és hasonlók problémái, a fiatal, házasulni akaró emberek lakásgondjai. Ezeket napirenden is fogjuk tartani, s lehetőségeinkhez képest a legközelebbi években is megteszünk mindént a gondok enyhítésére. De hát az életszínvonalfól szólva nemcsak gondokat sorolhatunk fel, hiszen biztosítottuk az életszínvonal alapját, a teljes foglalkoztatottságot. A mai nemzedék nagy része nem tudja eléggé becsülni ezt a vívmányt, , Akik valaha láttak munkanélküliségét. tudják, mi az. A dolgozó embernek nincs más létalapja, mint hogy dolgoz.hat, és megkeresheti a mindennapi betevő falatját, gondoskodni tud a gyerekeiről. Mindez párosul azzal is — amit én nagyon fonto.w-’: tartok —, hogy véleményünk szerint nálunk tisztes a bér, nem rossz a közellálas, s azt is számításba kell venni, hogy az utóbbi öt évben másfél- millió ember költözött új lakásba. ötszáztólezren vásároltak személygépkocsit. Évente több mint ötmillió magyar állampolgár utazott külföldre. Ezek a számok nagyon sokat mondanak az életszínvonalról! Budapesten is sok fontos változás történt az utóbbi öt évben. Felépült 80 ezer lakás. A metróvonalak hossza megkétszereződött, pedig szinte minden métere sok millió forintba kerül. Kilenc- száz új iskolai tanterem készült el. Az óvodákban a korosztály 85 százalékának jut hely és ezzel lassan megközelítjük a szükséges befogadóképességet. Az idén megkezdődik a gyógyítás a 800 ágyas dél-pesti kórházban, s ez. figyelemre méltó javulást hoz majd a fővárosi és a környékbeli egészségügyi ellátásban. Sok más fontos létesítmény is épült és épül Budapesten, ezen belül Angyalföldön. A kedvező változás a városrész külsején is látszik. A sok egyéb között a hajógyár segítségével — munkáslakásokkal is gyarapodott a kerület. A Magyar Hajó- és Daru- gyár kilencezre« kollektívája számottevő tényező Angyalföldön, és fontos szerepe van az egész népgazdaságban Néhány évvel ezelőtt nagyon bonyolult helyzet állott itt elő. Keresniük kellett a kiutat a kialakítandó gyártmányszerkezetet. Az erről folytatott beszélgetésekre néhány évvel ezelőtt és tavaly engem is meghívtak. És most megállapíthatjuk: jelentős és jó változások történtek itt a vezetők, a dolgozó kollektíva erőfeszítésével, a kormány, és más illetékes központi szervek segítségével. Sikeresen megváltoztatták a termék- szerkezetet, korszerű, jó gyártmányokat — konténereket, úszódarukat, kazánokat — -állítanak elő, és más intézkedéseket is tettek a gazdálkodás javítására. Ez jó dolog, örülünk neki. Gratulálok ahhoz az elismerő oklevélhez, amelyet a korábbi nehéz évek után, a fejlődés bizonyítékaként a gyár az idén is megkapott. Ez már az ötödik ilyen elismerő okmány az utóbbi években, de ezt különösen meg kell becsülni, mert most mindenkinek nehezebb feltételek között kell dolgoznia. Élve az alkalommal megköszönöm és szívből viszonzom a gyár dolgozóinak jókívánságait és jó egészséget, sok sikert kívánok p gyári kollektíva valamennyi tagjának. (Taps.) Az országban végbement fejlődésben nagy szerepet töltött és tölt be a Magyar ■ Szocialista Munkáspárt, az országgyűlés, a kormány, a tanácsok rendszeré, mert a párt iránymutatása, a kormány feladatmegjelölései és egyéb intézkedések nélkül nem lehetne dolgozni, előrehaladni. Maga az alkotás, a történelemformálás azonban az egész nép müve! Mindaz az eredmény, amit Angyalföldön, Budapesten, az országban elértek, ez a gyár, • Angyalföld, Budapest, az ország dolgozóinak, népünk szellemi, s kétkezi munkájának köszönhető. Ezt az eredményt tovább gyarapítani — ez a mi szándékunk! A választás napján is fejezzük ki. hogy az ország népe támogatja ezt a törekvést. Munkánk az életszínvonalat illetően is arra irányul, hogy megvédj tik, megszilárdítsuk az elért eredményeket. A feladat: a feszítő szociális kérdéseket menet, közben megoldani, s megteremteni az életszínvonal további emelkedésének anyagi félti! "leit. Mert nekünk változatlanul az a programunk, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Mindig is ez volt a politikánk, most is ezzel lépünk a választók elé, és kérjük támogatásukat. Néha elhangzik az is: hogy a szocializmus építésének a dolgozók életszínvonala állandó emelésével kell együtt járnia. Az ilyen megfogalmazás ellen én mindig tiltakoztam, hiszen ez nem lehetséges. Fontos viszont a rendszeres életszínvonalemelés, s e szabályhoz az is hozzátartozik, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. Céltudatos, állhatatos, szilárd vezetés szükséges Kedves elvtársnők, elvtársak! Feladataink nehezebbekké váltak. De aki figyelemmel követte a párt XII. kongresszusának átfogó helyzetértékelését, az meggyőződhetett róla, hogy .mi optimistán ítéljük meg népgazdaságunk jövőj.t. Igaz. ho-v a -fejlődés ütemét most egy kicsit mérsékel- nür^t kellett, de ezt is felhasználva hatékonyabban kell dolgoznunk. Most a minőségi munka időszakát él- jük minden tekintetben még a politikai munkában is. Minderről egy politikai anekdota jut eszembe. Egy japán és egy magyar tengerjáró halászhajóról van szó. A két hajó teljesítménynormái ugyanazok, az emberek képességei sem rosszabbak az egyiken, mint a másikon, a japán hajósok mégis több halat fognak. Miért van ex így? A japán erre azt mondja: „egyszerű, mi felhúzzuk a hálót, és ha üres, újra és. újra leengedjük, a magyarok pedig ilyenkor értekezletet tartanak”. (Nagy derültség.) tlát ezért mondom, hogy talán a vezető, az irányító munkát is javítani kell, beleértve a legfelső vezetést is. Céltudatos,, állhatatos, szilárd vezetés szükséges. A dolgozók részéről is még fegyelmezettebb és odaadó bb munka kell, mint amilyen, eddig volt. A mi népünk sokat szenvedett a régi rendszerben, sokat nélkülözött az * új világ születésének időszakában is. Infláció volt, háborús romokat kellett eltakarítani és a néphatalom gyakorlásában sem volt tapasztalatunk. Egyesek mégis valahogy előbb tanulták meg a jogokat, azt, hogy mi jár nekik, és csak fél füllel hallották meg a kötelezettsége- . ' két. E tekintetben is van 4 még változtatnivalónk. A megfelelő teljesítményt kivétel nélkül mindenkitől meg kell követelnünk. De azt erkölcsileg és anyagilag jobban meg is kell becsülnünk, mint ahogy eddig tettük. És ennek együtt kell járnia azzal is, hogy az élősdiséget fel kell számolni, fel kell lépni azok ellen, \ akik helyzetünk nehézségei- ’ vei visszaélve, manipulációk- • kai igyekeznek előnyökhöz jutni. Nálunk is vannak — ha elenyésző számban is — rablók. tolvajok, sikkasztok. Ezekkel az emberekkel a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás foglalkozik, amely rendesen, tisztességesen el- . végzi munkáját, szembeszáll az ilyenfajta társadálomeíte- nes elemekkel.. Nagyobb számban vannak - olyanok, akiket a rendőrség meg az ügyészség nem tud rajtakapni. Az ingyenélőkről és az élősdiekről van itt szó\ akik miatt mérgelődik, sőt 'i sokszor dühöng a tisztességesen dolgozó ember. Ezek az ingyenélök úgy fogják fel a szocializmust, mint egy utazást, amelyen ők a potyautasok. Nem vették meg .a jegyüket, vagy elfelejtették kifizetni, s úgy ülnek a helyükön. mintha a bérlet a zsebükben volna. Holott bérleté itt senkinek sincs, őnekik a legkevésbé. Társadalmi, közösségi feladat, hogy környezetük tndtukra adja: a szocializmusban senki sem lehet potyautas. Mindenkinek eleget kell tennie elemi kötelezettségeinek! A jövőt illetően elmondhatjuk, ráléptünk — s itt a vezetést meg a vezetetleket egyaránt értem — a helyes útra. Munkánk már a múlt esztendőben is határozottan jó irányba változott, s ez az idén folytatódik, ezen az úton kell járnunk tovább. Máris vannak eredményei ennek a munkának, annak, hagy egy kicsit komolyabban és szigorúbban vettünk olyan feladatokat, mint például a nemzetközi mérleg javítása az energia- és anvag- takarékosság, a helyes munkaerő-gazdálkodás. Már ta- kor az, amit a fólia alatt ter- valy javult a nemzetközi kereskedelmi mérlegünk, és az idén is mutatkoznak már bizonyos eredmények. Ez ev első négy hónapjában — a tavalyi hasonló időszakhoz képest — behozatalunk 2 százalékkal csökkent, kivitelünk pedig 6 százalékkal növekedett. Ez nagyon fontos a kereskedelmi mérleg alakulása szempontjából. .Javult — de természetesen még to vább javítható — a munkaerőhelyzet. A munkát szervező embereknek meg kell érteniük, hogy nincs több munkaerő, a technikai es a műszaki színvonalat kell fejleszteni. s a munkaszervezést javítani. örvendetes, hogy javult az ipar, a mező- gazdaság. a közlekedés munkája. Az építőipar az idén az első: négy hónapban — ésszerűbb és jobb munkával — 7 százalékkal több lakást adott át, mint amennyit korábban, az előző év hasonló időszakában. (Folytatás a 3. oldalon)
