Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-28 / 123. szám

Városról falura Egy óvónő hétköznapjai szakembert keresett, éppen pályakezdőt, olyat, aki eset­leg gyökereit is ver, s nem mond búcsút egy-két eszten­dő után. — Fájlaltam a megszokott környezetet, de izgatott az új. az eddig ismeretlen. Sej­tettem: szabad kezet adnak, tilalomfák nélkül próbálha­tom kibontakoztatni egyéni­ségemet. Egerben viszont a sok-sok tanács gúzsba kötött vona. Így aztán igent mond­tam, s az sem zavart, hogy vállalnom kellett a napi vo­natozást. s az ezzel járó te­temes időveszteséget. Most jó érzés elmondani: egyálta­lán nem csalódtam. A bizal­mat mindjárt e'őlegezték. Ezt. jelzi az is. hogy már másfél éve megbízott óvó­nőként ' tevékenykedem. A megbecsülésre sem panasz­kodhatok: amikor férjhez : mentem — a nárom techni­kus a bélanatfalili cement­gyárnál. vele sem ismerked­tem volna még. ha nem jö­vök ide — mindjárt igé­nyeinknek megfelelő szolgá­lati lakást, kaptunk. Mi más lenne ez, mint a törődés és a 'figyelmesség jele? lyekre nagy szűk egük lesz az iskolában. A falusi kis­fiúk ' és kislányok legalább olyan értelmesek, mint a , vá­rosiak, legfeljebb érdeklődési körük más. Környezetisme­retből például sokkal jobban eligazodnak, mint a rrásufct élők. . Máig is^ azt vallom: pines szebb hivatás, mint az értelem- és érzelemviláguk formálásával bíbelődni. Azonnal megmutatkozó kö­szönetük, hálájuk kárpótol minden fáradozásért. Az érettségivel nem elé­gedett meg. hanem a szar­vasi felsőfokú óvónőkép­zőbe oályázott. — örültem, hogy felvettek, mert legalább addig illik ta­nulni, amíg az ember fiatal. Egyébként sem árt, ha az ember magasabb képzettség­gel rendelkezik, mint ami munkakörének maradéktalan ellátásához szükséges, A diploma ugyan csak egy okmány, de jelzi a maga­sabb képzettséget', s azt folyvást . hasznosíthatom. Azt hiszem, most ezért sze­retnék bejutni a jászberényi tanítóképző kiegészítő szaká­ra. Ha sikerül, s túl leszek ezen is, akkor még többet adhatok a gyerekeknek mint eddig. , Ahogy korosodik az em­ber. úgy értékeli át- a fia­talokról alkotott vélemé­nyét. Módosul \a kép, de eg.y vari&s azért marad: a leginkább vonzó az. ha nem elégszenek meg az elért szinttel, ha nem ülnek a ba­bérjaikon, hanem arra tö­rekszenek, hogy a minden­napi munkával járó, olykor igen sok elfoglaltság mellett is gyarapítsák ismereteiket. Ilyen típus a Bükkszent- mártonban dolgozó és élő Kormos Istvánrié is, aki városi létére sem húzódozott a falutól. —- 1977-ben végeztem az egri Gárdonyi Géza Gimná­zium és Óvónői Szakközép- iskolában, Ide azért jelent­keztem, mért elsősorban a pedagógiai munka érdekelt, s úgy éreztem, hogy a szak­mai tudnivalókkal felvérte­zetten jól elboldogulok majd a kicsinyekkel. A felkészítés­ről csak elismeréssel szólha­tok. Az e Írnél éti oktatás igen magas színvonalú volt, s a gyakorlatokat is előre­látóan szervezték meg. Ta­náraink célja az volt, hogy minél több olyan útravalót adjanak nekünk, amit a hét­köznapok során sokoldalúan, kamatoztathatunk. Bízvást állíthatom, hogy vállalkozá­suk sikerrel járt. Később, amikor a főiskolán tanultam, tulajdonképpen abból éltem, amit itt szereztem. Az elhelyezkedés egyálta­lán nem ment könnyen- A megyeszékhelyen nőtt fel. s első gondolata az volt, hogy itt is marad. Addig kilin­cselt, amíg ígértek is neki egy belvárosi intézményt. Közben adódott egy újabb lehetőség. A községi tanács A nehézségék .«sorával kel- lét.t megbirkóznia, ám ezek­től nem riadt meg, hanem úrrá lett felettük. — A zsúfoltság itt. is naav. száznegyven százalékos. Mé­gis felvettünk minden- je­lentkezőt. mért első a szü­lők érdeke, s az is tény, hogv az apróságok itt olyan többletet szereznek, amit otthon nem mindannyian kapnának meg. Ráadásul megszokják a közösséget, bátrabbá, könnyebben meg- nvilatkózóbbá válnak, s ezek olyan tulajdonságok, ame­3 A , vidéki életritmus más, mint a városi: aki erre es­küszik, egy kissé otthonülő­vé válik. Ezzel egyet is ért, de mindjárt hozzáteszi,----Az unalmat nem isme­rem. A munka és a tanulás teljes embert kíván, s azt a tudatot erősíti meg bennem, hogy a pillanatnyi áldozat­hozatal távlatilag nemcsak mások, de a magam számá­ra is gyümölcsöző. M ennyire igaza van..: Pécsi István Régi idők parlamentje 3. KENYERES—KAUFMAN KONTRA BAJCSY ZSILINSZKY ENDRE, A Magyarország című na­pilap- 1935. március 31-i szá­mából idézünk: „Áz urnák elé járul a 'nemzet, hogy szavazatával összehívja az új nemzet­gyűlést. Mit- érzünk a sors­döntő vasárnap előtt? Nincs egyéb . mondani valómes­sünk túl rajta, ilyen érzés­sel ülhetünk be egy világtól elmaradt vidéki fogorvos székébe: essünk túl rajta”. Maga a „műtét” már jó­val előbb kezdődött — s egyáltalán nem steril eszkö­zökkel. Idő előtti házfelosz-. látással, amelyet a kor­mánypártban dúló ellenté­tek,. idéztek elő. Gömbös Gyula miniszterelnök, Hor­thy szegedi tizenkét kapitá­nyának egyike. Hitler lel­kes hí.ve, az elszánt akar­nék, elérkezettnek látta az időt, hogy megszabaduljon Bethlen István gyámkodá­sától, aki ugyan átadta a miniszterelnöki pozíciót, de továbbra is a kormánypárt vezére maradt. Az új vá­lasztásokon Bethlen hívei ' helyett Gömbös emberei let­tek a kormánypárti jelöltek. Alighogy ily módon már­cius 5-én feloszlatták a Há­zat, megkezdődött a „foghú­zás” előkészítése. A válasz­tási törvény szerint nem in­dulhatott mindenki, (csak az, akinek a jelölését legalább a választók 10 százaléka — ajánlási íven — aláírásával támogatta. Vagyis, négy-öt jelölt esetén már a válasz­tók fele előzőleg aláírásával bizonyította, hogy milyen jelöltet támogat. Az aláírá­sokat a választási főbiztosok bírálták felül. A választási főbiztosokat , viszont a kor­mány nevezte ki. Így aztán a kormánypárt listáin nyu­godtan .szerepelhettek „holt ■lelkek” — már régen teme-, tőben nyugvó vagy akár so­ha nem élt emberek. 1980. május 38-, szerda. Az ellenzéki páldok szá­mára viszont ajánlatos volt, hogy a szükséges aláírások kétszeresét-háromszorosát tartalékban tartsák. Még a legjobb indulaté választási főbiztos is legalább az' alá­írások egyötödébe belekö­tött, s érvénytelennek je­lentette ki. Ezen a választáson csak az lehetett képviselő,, akit Gömbös is annak szánt. Ki­adta a parancsot: Bajcsy- Zsilinszky Endréből nem le­het ' az. 'Gyűlölte őt, mert 1933-ban, amikor Gömbös a parlament háta mögött meglátogatta — mégpedig elsőnek a külföldi államfők közül — ,a hatalomra jutott Hitlert, Zsilinszky felelős­ségre vonta a képviselőház­iján, s többek között kije­lentette: „Vegye tudomásul a miniszterelnök úr, hogy itt német világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz! Hogy ezt megakadályozzuk, elme­gyünk a golyókig és az akasztófáig!" Bajcsy-Zsilinszkyt az elő­ző parlamentbe Tarpa küld­te. s most. ott jelöltette magát. Az Egységes Párt él- lenjelöltjéül Kenyeres Mik­lóst állította, Gömbös Gyula táviratban ajánlotta: „Küld­jétek az országgyűlésbe ba­rátomat. Kenyeres Miklóst!” A választások előtt kilenc nappal éjszaka a csendőrök megszállták Tarpát és kiuta­sították - Bajcsy-Zsilinszky három, megbízottját. A , főis­pán, a főszolgabíró és a vég­rehajtó járta a falut. Zak­latták azokat, akiket Bajcsy- Zsilinszky híveinek ismer­tek. Tíz-húsz-harrninc pen­gőt fizettek viszont egy Ke- nyeres-voksórt. A Vitézi Szék — amelynek pedig Bajcsy-Zsilinszky ekkor még tagja volt, a választások után mondott le címéről. — •utasította tagjait, hogy Ke­nyeresre adják szavazatu­kat. S akit még ily módon nem „győztek meg”. hogy Tarpa és az ország népe számára az egyedüli üdvözí­tő, ha Kenyeres Miklós be­i kerül a Parlament padso­raiba, azt a választás előtti éjszakán a csendőrök tar­tóztatták le. Hatalmas hóvi­harban, szuronyok .közt kí­sérték őket a huszonkét ki­lométerre levő Vásárosna- ményba. És a választások estéjén a főispán és a fő­szolgabíró mosolyogva gra­tulálhatott Kenyeresnek: győzött a nyílt szavazáson. A Szabadság, Bajcsy-Zsi­linszky lapja, ekkor már több nagy cikkben" leplezte le, hogy kicsoda Gömbösék tarpai képviselőjelöltje. Be­bizonyította, hogy az illető, jóllehet a Kenyeres nevet használja, ezt jogtalanul te­szi, tulajdonképpen neve Kaufmann, s az igazi ke­resztneve sem Miklós. Gömbösék nem vették tu­domásul a leleplezéseket. Csak amikor -Dinnyés Lajos interpellált a Parlamentben, akkor voltak kénytelenek a Kenyeres.—Kaufmann-ügy- 'ben elrendelni a vizsgálatot. A közigazgatósági bíróság- megsemmisí tette mandátu­mát, s bíróság elé állították! Okirathamisításért és szél­hámosságért ítélték el. A megüresedett mandátumért pedig pótválasztásokat tar­tottak. A hatóságok ismét kíméletlen terrorra kaptak utasítást. A pótválasetáson Konkoly—Thege huszár ez­redest hatvankilenc szó­többséggel választották kép­viselővé. Bajcsy-Zsilins7,ky pedig kiszorult a parlament­ből. Az 1939-e.. választások után Bajcsy-Zsilinsaiky, aki valóban a nemzet érdekei­nek képviseletét tartotta fel­adatának, ismét elfoglalhat­ta helyét a képviselőhóz.i pfftlsorokban. Jelen volt 1941. június 27-én, amikor Szinyei Merse Jenő alelnök így nyitotta meg a tanács­kozást : — Az egész országban nagy megdöbbenést és mély­séges felháborodást váltott ki az a nép.jo#ellenes táma­dás, amelyet hazánk eg Vés területei ellen a szovjet légi haderő a tegnapi napon in­S o 1 oh o v korai eltieszé- léfje, az.Idegen vér em- i lékezés és búcsú is a régi­től, vállalása az újnak, a háború értelmetlenségének a felidézése, előképe a Csen­des Donrrak, kifejezése an- hak, hogy az ember élete része a nagy természetnek, a történelem széles áradásá­nak, amelyben . legyen öreg vagy fiatal olyan mint az őszi falevél. Solohov nagy élménye 1917, a szovjet hatalom har­cai és megerősödése, a me­zőgazdaság kollektivizálása és a Nagy Honvédő Háború, szóval a világtörténelem. Életrajzában írta: „A polgár- háború idején a Don mellett éltem. 1920-tól mint katona ide-oda vetődtem a Don-vi- déken. Sokáig az élelmiszer­begyűjtésnél dolgoztam. Ker­gettem a bandákat, amelyek 1922-ig a Don vidékén ga­rázdálkodtak s a bandák is kergettek bennünket. fin­den o maga rendjén ment. Nemegyszer kerültem ku­tyaszorítóba, de mindez már a múlté..Ma is Vesen- szkojében él, s akkor sem hagyta el szülőföldjét, ami­kor világhírű író lett. Ezért is van, hogy olyan szemléle­tes képekben jelenik meg írásaiban a Don, a doni sztyeppe. Áz időpont a polgárhábo­rú utolsó éve, amikor még' fel-fellobban a harc, de a hatalom kérdése már koráb­ban eldőlt. Akármennyire is fájdalmasan érinti az öreg kozákot ügyetlen fia elvesz­tése, amikor ébred a termé­szet és felgyógyul a fiatal vöröskatona, őt is hívja a kötelesség, szántani, vetni kell, ki kell javítani a ka­szálógépet, mert a föld itt mindig jő termést ígér. Az uráli munkásgyerek,' Nikolaj Koszitt, akit szívesen fogad­na fiának az elveszett he­lyett, a hívó szóra visszatér a gyárba. Az öregek hát is­mét magukra maradnak. Solohov természeti képei soha nem öncélúak, mindig kifejezik hősei lelkiállapo­tát, szenvedélyek viharait, reménységeket, kétségek el- nyugvásá.t. Hallgassuk, csak! „A Don vize, amíg be nem áll télire, sebesen . folyik, zölden. . . Tavasszal szilajon i zúg mint a fergeteg. Ilyen­kor télen, bár széi járja, moccanatlan, mint az öreg­ember. Hallgat, vár, a ' ta­vaszt lesi. Hóba takarózik. Bundát vészén, hogy a szél elől menedéke legyen. Erő­sen hallgat is, mint a titkok tudója. Amikor moccan a föld a Don is zúgni kezd, kavarog, pördül.a vize, par- tor szakaszt, harcsát vadít, . fülzeket roskaszt,.Az egyet­len fiú elvesztését hallva: „Van-e annyi víz benned öreg Don, mint ahiennyi bá­nata van egy öreg kozák­nak?” A sebesült katona gyógyulása után: „Kiröppen­tek már a varjak, á seregé­lyek is, magot vár a föld öle, melegen süt a nap, akár­mennyire fölsebezték is... Már a Dont is feszegeti. A rendező — Kőváry Ka­talin — és a színész — Sza­bó Gyula — követve az író szándékát, ha kellett a táj­leíró részeknek, máskor az öreg viharzó szenvedélyének, majd az elnyugvó érzelmek­nek adott hangot, ügyelve a zárt szerkezelű elbeszélés arányaira. Ez a bemutató, ami főhaj­tás is volt kissé a 75 éves örökifjú és teljes értékű al­kotó előtt, ismét arról győ­zött meg; hogy az elbeszé- ’ lések alkalmasabbak rádiós feldolgozásokra mint a re­gények. Itt az idő megőrzi a mű egységét és harmóniáját, a‘ történet szűk körre korlá­tozódik ellentétben az epi- • zódokkal és mellékszerep­lőkkel zsúfolt, több részre tagolt, folytatásokban köz­vetített regényekkel. Így oly­kor az elbeszélés többet nju- tat meg az íróból, mint re- gértyeinek bemutatói. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a „Doni elbeszélések” előzmé­nye a Csendes Donnak s az „Idegen vér” csak egy pilla­nata a világhírű regénynek, teljességével emelkedett ki a szokásos adaptációk közül, érzékelhetővé tette Solohov világát, eszméit és alkotó módszerét. Ebergényi Tibor A Handel-oratórium egri előadásáról ~ Az Országos Filharmónia az idei egri hangversenyso­rozatot Händel oratóriumá­val, a Messiással fejezte be. A hangverseny színhelye a székesegyház volt, a művet a Miskolci Szimfonikus Zene­kar adta elő az ugyancsak miskolci Bartók kórus közre­. működésével. A szólókat Kovács I. Brigitta (szoprán) Németh Zsuzsa (alt), Szondi Ferenc (tenor), e és Antallfy Albert (basszus), a Filhar­mónia magánénekesei éne­kelték. A karmester Remé­nyi 'János volt, a zenetörté­neti bevezetőt Pándi Mari­ann mondotta el. Magát a híranyagot, amely egy ilyen hangversenybeszá­molónál elengedhetetlen, rögtön a híradás elejére rakT juk, hogy azután már csak a műről, az oratórium által keltett hatásról szólhassunk. Mért évek hosszú sora óta azt tartjuk elsőrendű felada­tunknak, hogy azt a hatást, azt áz esetlegesen szenvedé­lyes érzelmi tartalmat, amit a zene kivált belőlünk, egy- egy ilyen méretű zenei elő­adás alkalmával érzékeltes­sük. Mindezt tesszük azért, mert az a meggyőződésünk, hogy á művészet és ezen be­lül természetesén elsőrangú­an a zene az embernek ön­magáról alkotott legmaga­sabb rendű vallomása. Nem­csak azért, mert a művé­szetben a szépség és az igaz­ság a legmagasabb szinten, a legteljesebb harmóniában tud megjelenni, hanem azért is, mert a művészetben meg­van az az erő és készség, hogy az embert rádöbbentse önmagára. Händel Messiása ■ nemcsak témájánál, vagy nem első­sorban témájánál fogva az a mű, amely megrendíti a hallgatót. Még lemezen hall­gatva is. Élőben azonban egészen más! Hogy ebben a műben a fenségest mindig is átélő és kifejező Händel mu­zsikáján mennyit és hogyan változtatott Mozart átírása ma már inkább zenetörténe­ti kérdés. Az a lényeges, ' hogy ebben a műben egv nagyszerű széliem a -lélek olyan pillanatait, rezdülése­it fogta még és tárta fel, amelyek nélkül mi, itt, a XX. Században. ha Händel érzelmi és szellemi hagyaté­kát nem találnánk szinte kézzelfoghatónak, jóval sze­gényebbek lennénk. A befe­jező Amen-feldolgozásra és ennek is előtte az Allel újára gondolunk. . A közönség sokáig lelke­sen ünnepelte a zenészeket, akik minden bizonnyal a sa­ját örömükre is, ráadásként, megismételték’ az Alleluját, és a sorsnak van néha a nemes élményhez még külön ajándéka is: mire hazatér­tünk a hangversenyről, a magyar űrhajós már a világ, űrben volt. És a tévé képén láttuk azt a fennséges vala­mit. amiről a zene eddig szólt. Farkas András tézett. Ügy vélem, a tisztelt Ház, minden egyes tagjának érzelmeit is tolmácsolom akkor, amikor innét, a kép- viselőház elnöki székéből ezt a minősíthetetlen támadást megbélyegzőm. És egyúttal mélységes részvétünket nyilvánítom az ártatlan ál­dozatok és hozzátartozóik itánt. Bárdossy miniszterelnök felállt: — Tisztelt Ház! Egészen rövid bejelentést szeretnék tenni. A Ház elnöke méltó szavakkal bélyegezte meg á szovjet népjogellenes és mi­nősíthetetlen támadást. A magyar királyi kormány megállapítja, hogy e táma­dások következtében Ma­gyarország és a Szovjetunió között a hadiállapot beállott. A . Ház mindkét oldalán éljenezni, tapsolni kezdtek a képviselők. Bárdossy fel­emelte kezét, csendet kért, s aztán így folytatta: — Még csak egy monda­tot. A magyar haderő a megfelelő megtorló intézke­déseket meg fogja tenni. Űjra felhangzott az éljen­zés. a taps. Az általános ovációban elveszett egy köz­bekiáltás. — önnek neon volt jo­ga.. . — szólt Bájcsy-Zsi- linszky Endre, de hiába til­takozott. Az ellenzék der- medten ült a helyén. Bár- dossy. akárcsak a képviselő­ház tágjai, tudomást sem vettek Bajcsy-Zsilinszky Endre- közbes Tolásáról.' Á Ház áttért a földművelés­iig,yi bizottság jelentésére a „rendkívüli fahasználatok mértékéről”. A ház, amely­nek tagjai olyan sokszor hi­vatkoztak az', „alkotmányos­ságra”, nem tudták, hogy mind a -hadba lépéshez, mind a magyar haderő ide­gen földön való alkalmazá­sához az országgyűlés előze­tes beleegyezése lett volna szükséges. Azt sem voltak hajlandók tudomásul, venni a képviselők, amiről a fél ország beszélt: Kassát való­jában nem szovjet, hanem álcázott német repülőgépek -bombázták — a német és a magyar vezérkar ezzel a provokációval teremtett ürügyet Magyarországnak a Szovjetunió elleni hadüzene­téhez. Végül estére már" azt is tudták valamennyien, hogy amikor Bárdossy be-' jelentette: a magyar haderő intézkedéseket fog tenni, va­lójában már magyar repü­lőgépek ' szovjet városokat bombáztak. A képviselők mégis hallgattak. Igaz, Bár­dossy csak bejelentett, s — alkotmányellenesen — nem szavaztatott. De senki nem, szólt a bejelentés ellen. Sem a szociáldemokraták, sem a polgári ellenzék tagjai, aki­ket pedig egy világ válasz­tott . el a hadüzenetet tom­bolva ünneplő . nyilasoktól. Ezek a nyilasok hatalomna- j^tasuk után meggyilkoltat­ták a tisztánlátó, bátor kép­viselőt. (Folytatjuk) . Pásztor Imre rarpa, 1935-ös választások: Bajcsy Zsilinszky Endre a vá- asztóliclyiség előtt, csendőrök között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom