Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
LAZAfi ISTVÁN: Mindennapi környezetvéde/em Elindulok az ország szivétől az ország bármely sarka feli, fts sz utat kétoldalt végig szinte összefüggő szemét- csíkok kísérik. Me- illők szinte bárhol kies erdőszéleken és a bokrok ala suvasztva építési törmelék, háztartási hulladék, üzemi szemét. De még ahová nem vezet rtiás, csak turista-gyalogósvény, ott is bemocskolja az erdőt, a a rétet az uzsonnazacskó, az üres konzervdoboz, sörösüveg. Idillikus környezetű erdei falvakat keresek föl, védett völgy katlanok ban meghúzódó „pózna vége”. ..zsákutca" községeket, ahonnan út tovább már nem vezet: s közelségüket messziről jelzi, hogy a patakmeder teli el- hajigált gönccel, kibelezett mosógéppel, lyukas vödörrel, csirketóllal. köztük néhol büklő macska- és malacdögök Eigyönyorködnék a szépen elmunkált szántóföldben, a frissen zöldellő vetésben, ha nem rondítaná a látvánvt a hévben széthajigált. a szél által a táblavégi bokorsorig henpergetett, ott az ágakra felakadt műtrágya« és növényvédő szeres zsikok sokasága. Meg azok a rikító foltok, amelyek jelzik, hogy a vegyszerszóró gépek feltöltésekor oda se néztek a mellé ömlő néhány kilóra, olv- kor néhány mázsára, ami pedig évekre megmérgezi maga körül a talajt. ■Vemreg egv eldugott erdei forrásnál jártam, mélynek szépségét csak múlt századi poétáink tudnák kellően megénekelni. Ritka madarak tészkelőhelye a környék, s ivóhelye a forrás; ritka növények termőhelye körülötte a vizenyős láprét. Az odavezető utat már messziről szegélyezte a leszedett, ám hazafelé eldobált virág. Mint húsvéti körmenetek útvonalán, annyi volt a földön, a földbe tiporva a halott szirom, S a forrás körül pontosan annyi nylontasak. ahány tanulója van az iskolai osrtálvTíak, amelv bizonnyal ió érzésekké! éltelve tartja számon a sikerült tavaszi erdei kirándulást; ha jelentés készül róla, naplóbejegyzés, mert helye volt a tanmenetben is, bizonyára külön kiemeltetik a sokféle oktatási és nevelési cél, amely ezen a napon megvalósult... Csak nagyon keserűen tudok írni minderről. Ügy bánunk az országsa!, mint aki árvédelmi töltés mellé települve, a gát agyagjából veti a vályogot. Aztán majd csodálkozni fog, ha házát elviszi a víz. A holnapunkat, sőt a mánkat éljük föl sok helyütt, amikor barbár módon csonkítjuk egyrészt a természetet, amely az emberi életnek fenntartója, s nem egyszerűen szintre, avagy éppen dekorációja: másrészt azt a civilizatorikus környezetet. amely attól, hogy nem természeti, hanem emberi képződmény, még nem vált sebezh eteti enné létrehozójának rombolásba átforduló tetteivel szemben. Nálunk sokan azt hiszik, hogy a természétvédelem egyenlő néhány szögesdróttal körülkerített rezervátummal, melvekben fura. szakállas természetbúvárok ritka é'ölé- nyek megfigyelésével pepecselnek, herdálva az állam dm?a pénzét, és ahová mást természetesen nem engednék belépni. Nálunk sokan azt hiszik, hogy a környezetvédelem a cementgyárak dolga, amelyeknek füst- és porszűrőt kell kéményeikre szereltetniük, és azért elv drága a cémem. amit kerítésük építéséhez mentek vásárolni: az. atéhM-odósok dolga, akik megteremtik a paksi atomerőmű birtonsános működésének feltételeit; a Nemzetközi Duna-bizottság dolga, amely egyezményeket köt. hogy kevesebb nagyvárosi szennyvíz és olájmócsók kerüljön a m=r résen nem eleven kék. hanem halottszürke Dunába. És akik ezt hiszik, azok maguk hanyagul lökik a. csikkét bárhol a lábuk elé: kibelezett díványukat ürfes telkekre -viszik, vaay éjszaka orvul a játszótéren hagyják: beállnak a Dunába, a Tiszába, bármelyik vízbe, amelybe be lehet hajtani, s ott mossák gépkocsijukat, a jó gazda gondosságával. Csak nagyon keserűen tudok írni minderről. Persze, az állampolgárnak vannak mentségei. Sajnos gyakori, hogy a városok, és községek vezetése eltűri a legszembetűnőbb káros jelenségeket, a természet- és kör- n reze* védelmi szabályok, sőt törvények megszegéseit: ha nem tudja rászorítani a hatásköre alá tartozó üzemeket a szükséges rendre: ha képtelen megszervezni az utcák tisrtán tartását, vagy a szemételszóllítást. s a kijelölt széméMérakó helvek rendjét, akkor — a szükséges „állami fegyelem” híján — sokkal nehezebb elvárni a szükséges állampolgári fegyelmet. Ha vidéken egy tanács- háza környéke is szemetés és ha Budaoest eltűri például, hogy a drága burkolatú árkádokat teleraaasszék béat- kőbeé-V és iógaiskola-hirdetéíekkel. vagy hogy az aluljárókban évek óta szotvolát áruljanak, akkor bizony sókkal nehezebb szemrehányást tenni mindazért, amit á lakosság egyedenként vét a'lakóhelyi környezet ellen. Mégis, én a felmentést nem adom meg. Egymásra Ii- . ebálva ugyanis a károk okozásában, illetve eltűrésében fiém következhet más. mint hogy az illetékes tisztségviselők és az ugyancsak illetékes állampolgárok nvakig szeméíben-bűzben küldözgetik egymásnak szemrehányásaikat. Csak a közös felelősség felismerése, kialakítása hozhat megoldást. S az olykor elkerülhetetlen felelősségre vonás sem lehet egyoldalú, illetve egyirányú. Ahoev a vezetésnek élnie kell közigazgatási és jogi eszközeivel, ugyanúgy az állampolgárnak is érvénj'ésítenie kell a maga jogait., akár vissza is híva azt a tisztségviselőt, aki elhanyagolja. sokadrangúnak véli teendői között mindazt, aihi az emberi — természeti és lakóhelyi — környezet mindennapi megóvásával kapcsolatos. Inkább a jó példákat kellett volna sorolnom? Sajnos, mindennapi mozgásomban annyi riasztót látok, hogv a jó példák ismerete mellett is úgy érzem, ezek fölemleco- téee. követésre ajánlása kévés. Ismételten: nézze meg bárki ay. utak mentét, az erdőszéleket:, elhagyott bányák gödreit, városok foghíjtelkeit, a faluszéleket, erdei patakvölgyeket, nagyüzemi táblák szélét, úton-ütfélen autók és háztartási gépek szerteszórt roncsait.. S akkor — hiszem — megérti: C.ÜÄ: attgye* keserűen tydok írni minderről. Amikor a nyelvöltögetés nem a gúnyolódás jele: dr. Nyíri Lászlóné a hangképződ gyakoroltatja. (Fotó: Szabó Sándor) logopédusok — munka közben Megküzdeni minden hangért gyerek kicsi: öt-hat éves. Az ismeretlen néni előtt még kisebbre zsugorodik, szinte nem is látszik a felnőttekre méretezett széken, Az apja hiába biztatja, a kisfiú egyre jobban fél: a nénin fehér köpeny van. s ez őt az „injekciós tűk urára és parancsolójára”, a doktor bácsira emlékezteti. A játék során azonban megélénkül. A néni képeket mutat, rajtuk cica, csiga, csacsi; a gyermek mondja is szorgalmasan: szisza, sziga, szaszi. .. — Verset tudsz-e? Hát persze. Már szavalja is. de alig lehet egy-két szót belőle kivenni. A néni erre nem ad injekciót, csak kedvesen mosolyog, feljegyzi a kisfiú adatait egy könyvbe, s azt mondja: — Majd gyere cl anyukád, dal. vagy apukáddal hetente kétszer, s játszani fogunk. Ezután az apjához fordul: — Két-három hónap múlva reméljük, már szépen fog beszélni, ha rendesen jár. ★ Egerben, a Széchenyi úti óvoda mellett két logopédus dolgozik. Két parányi helyiségük van. akkorák, mint egy-egy babaszoba. Egyikben a szülök várakoznak, míg a másikban egyszerre háromnégy gyermeket oktatnak a beszéd orvosai, összesen hányat is? Évente vagy 200 kis tanítványuk van. Sok. Délutánra bizony már érzik a hangszálaikat a sok gyakorlat után. A Siketek Általános Iskolája és Névelőotthona keretében működik ez a beszédjavító intézet. A szülőkre való tekintettel el kellett költözniük onnét, mert bizony sokan idegenkedtek ettől a ..cégjelzéstől". Faluhelyen pedig különösen hamar megindult a szóbeszéd, ha .ilvén fejbélyegzővel ellátott borítékot hozott valakinek a postás. A „beutaltakat”. a hibás beszédű apróságokat a? óvodákból, az iskolaérettségi vizsgálatokról és az iskolákból küldik hozzájuk, de az aggódó szülök maguk is behozzák gyermekeiket. ■ár Dr. Nyiri Lászlóné és ./«- kabné Marton Erzsébet már jó néhány éve végzik ezt a munkát. — Evekre visszatekintve nő. vagy csökken a beszédhibás gyermekek száma? — Ügy vesszük észre, hogy nő. Furcsa, ellentétet tapasztalunk : mindenhol előtérbe került a beszéd, jobban ügyelnek rá óvodában, iskolában. a gyermekek szókincse egyre nagyobb, mégis romlott a kiejtés. Ez abból adódhat, hogy a kicsik kevesebbet beszélgetnek szüleikkel. s egyre több időt töltenek gyermekközösségekben, ahol egymástól „kapják el”, tanulják meg a hibás hangképzést. Vannak olyan ovodák. ahonnét valósággal „ömlesztik” a beszédhibás gyermekeket. Ha egy ilyen csöppség valami miatt imponál a többiek előtt, biztosan elterjeszti a rossz, helytelen kiej tést. — Melyek a leggyakrabban előforduló beszédhibák? — A leggyakoribbak a hanghibák, például a pösze- ség, amelyek a beszédszervek renyheségének következményei : ezeken aránylag köny- nyebben segíthetünk. A dadogás már nehezebben javítható. Ennek idegrendszeri okai vannak. Itt már jelentős szerepet játszhat a családi háttér. Sokszor a Szülő csinál a gyerekéből dadogót, figyelmeztetgetéseivel, túlságos féltésével. A beszédtanulás nehéz dolog: könnyen megtorpan benne a gyerek, ilyenkor türelemmel kell bánni vele. A- másik véglel persze az, hogy nem segítenek. nem figyelnek a kicsi- lé: sok esetben zűrös családi háttér áll mögöttük. Előfordul még a méakésett beszed- feilődés is: különböző okokból néhány gyermek később ke'd az első szavak megformálásához. — El lehet-e teljésen tüntetni ezeket a „nyelvi szépséghibákat”? — Szívós, kitartó munkával. .sok-sók játékkal segíteni lehel rajtuk. Ehhéz az. kell. högv a szülő és a gyermek bizalommal legyén irántunk. Természetesen nem egyszerű doló? ez. de ha ideiében hozzák el a gyermekeket. nem tudatosul — nem tudatosítják — bennük, hogy ők beszédhibások, akkor ered mén j^esen kezelhetjük őket. — Melyik az „ideális" kor? — Az ötödik-hatodik év. ek'-or mm az isko'oke "lés előtt rendbe tudjuk hozni a gyermekék beszédét. •— Hogyan lehet erre a tanfolyamra jelentkezni? — Minden 14 éven alulit el lehet hozni: lehet hogy egy bizonyos ideig várakoznia kell, de hamarosan sorra kerül, mert nem kötött tanrendben dolgozunk, hanem addig -foglalkozunk valakivel. amíg meg nem gyógyul. Szpmbaton délelőttönként tanácsadást is tartunk. — Elöfordult-e. hogy felnőtt jött önökhöz segítséget kérni hibás beszéde miatt? — Volt már ilyen, de velük nem tudunk foglalkozni: nincs időnk, a gyermekek is nagybn sokan vannak. Volt például nemrégiben itt egy fiatalember, aki nősülni szereteti volna, de szegyeibe dadogását. Könyvvel, tanáccsal tudtunk rajta segíteni. Olyanok is vannak, akik agyvérzés után szeretnének újra megtanulni beszélni. Érzésünk szerint nagy szükség lenne felnőttekkel foglalkozó logopédusra is. — Engedjenek meg egy szémélyes kérdést: hogyan választották ezt a hivatást? — Én dunántúli vagyok — mosolyodott el Jakabné Marton Erzsébet —, onnét kerültem érettségi, után a Budapesti Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. A szomszédunkban lakott egy kisfiú, akit társai kiközösítettek maguk közül hibás beszédé miatt, nagyon megsajnáltam: talán azért választottam ézt a szakot. Nen! bántam meg: szép dolog mégküzdéni a hangokért, figyelni, hogyan fejlődik szóvá, mohdatlá a gyermekék ajkán. — Én még a sikétékkel foglalkoztam évékén át — veszi át a szót dr. Nyiri Lászlóné —. úgy szerettem meg ezt a hivatást és levelezőként végeznem el a főiskolát. + A gyermekek nagyón kegyetlenek tudnak leiifn. Rossz beszédű, dadőgós társukat kicsúfölják. a gúny céltáblájává teszik. Ezért az ilyen vergődik, küszködik az iskolában. Ezt tudva, jó figyelni azokat a gyermekeket, akiknek játék közben, a gyakorlatok alatt későbbi sorsukat, életüket ia eligazgatják a beszéd Orvosai. Gábor Laaetó—• Kiss Benedek: Egy virág | kérdezgetése | Ostorménfa- ostorménfa, honnan vagy té, ostorménfa? Bokor-fejjel ostór-móii-fa miért lettél) ostorménfa? Os to rm étifa: mén. fa, ostor beírván lesz egy hajlói bokor? Emlékszel te még magadra? Árva bőkor, óstorrtiénfa! í ; Patkói Tivadar: Az erdei tornapályán — Guggoljon le, Gyalogfenyői — Nem vágyók én í Gyaiódfényó; bécé né vem; < Kéráé Gergő, s mert a lábam, mint a létra, azért vaáyok langaléta, első számú Föatléta! / / ■ / \ Viktor Lunyin: ? Álomszuszék Higgyétek él, Ném tréfálok! Én egész nap Szunyókálok. Almás vágyók, Mikör kélék, És amikór Ebédelek. Hti ötvösök, t buzgósag ültömben is «ínyóm. Séta közben egy-két oral Pedig «tu« alszom. Lehetek én vendégségben, . Ott se vágyók soha ébren, j Egész nap csak Ásítok, És élndni Áhitok. De amikor Agyba dugnak, Elaltéttii mégse tudnak. Fordította; íresik Vilaáof í f
