Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
\ A tézsa Endre: József Attila 75 éve született „Vagytok a ma, vagytok a holnap" — írta Ady Endre a ■ Csák Máté földjén című költeményében; alig néhány évvel azután, hogy József Attila megszületett. A jóslat nem egyetlen személyre, hanem egy egész osztályra vonatkozott. Mégis érdemes elidőzni annál a, fénynél, hogy még Ady életében — József Áron szappanfőző és Pőcze Borbála mosónő gyermekeként — megszületett az a proletárfiú, aki méltán lépett Ady örökébe. Aki emberként, forradalmárként, költőként és gondolkodóként, mindig a teljességet ostromolva, az „emberi felszabadulás” egyik legjelentősebb szószólója lett. József Attilában a kivételes érzékenység és a rendkívüli okosság olyan történelmi időszakban forrt össze egyetlen megváltó indulattá, amikor már — visszafelé nyomozva az időben — természetesnek hat, hogy valaki egymás mellé írja ezt a két mondatot a külvárosokról sítóiva: „Az egész emberi világ itt készül. Itt minden csupa rom". Abban az Ady megírta környezetben született, ahol „álmodott a nyomor". „Ha már ennyi a kín, világot vált valóra" .— hirdette osztály- történelmi küldetéséről József Attila. Gyermekkori hányattatása, félárvasága, nélkülözései — nem pusztán egyéni sorsának mozzanatai. „Szerte nézett, s nem leié honját a hazábanKölcsey sorai a Himnuszból — aktualizálva — a dolgozó többség életérzését fejezik ki a két világháború közti Magyarországon. József Attila életét önmagában is egyetlen hatalmas metaforának, egyetlen végsőkig sűrített jelképnek érzi a mai utód. Iskolai és költői eszmélke- dése természetszerűleg a baloldali mozgalmak és a háború utáni európai művészeti avantgarde vonzásában történik. Huszonéves korára már érett, saját hangú költő, aki a folklórból, a világköltészeti hagyományból, a kortárs modern törekvésekből és a Nyugat vívmányaiból egyaránt merített. Szinte már indulásakor tudatosan vallja magát az „utca és a föld fiának”. Félvállait és elkerülhetetlen narcai közepette korán felismeri a küzdelmeibe zárt ember esendőségét is: „A legutolsó harcos én legyek” — írja tizennyolc évesen. József Attila a haladó polgári eszmék és a marxizmus tanulmányozásával, kortár- . sai között kiemelkedő gondolkodói teljesítményével és szintézisteremtésével, költészeti gyakorlatában is kamatoztatta fölismeréseit. Költészetének történelmi ' mélységlátása — a maga élességében és következetességében — legnagyobb hazai és világirodalmi kortársaihoz viszonyítva is páratlan. Ő mutatja ki a legnagyobb meggyőző erővel, versei sokaságában — a „Retteg a szegénytől a gazdag, s a gazdagtól fél a szegény" alapállásából —, hogy a kizsákmányolás ténye milyen szükségszerűen eltorzítja a személyiséget, a kizsákmányolásnak még a haszonélvezői körében is. Ezért kell szerinte a munkásosztálynak „az egész emberiségért helytállni az örök talajon”, vállalni nem csupán a külső, hanem az ember belső felszabadításának hosszú folyamatát. Érett fővel megértette, hogy az emberben a történelem fejlődésével is csupán „finomul a kín”. De az „aljas, nyomorító hatalmak” megdöntését — épp ennek a felismerésnek a távlatában sürgette. A forradalom válása és jövetelének késése mellett, a fasizmus világméretű előretörését tapasztalhatta. „Az elnyomás csapatban károg, élő szívre, mint dögre száll” — adja meg a félelmetesen pontos képletet koráról. Elméletileg is szembenéz a legki- hivóbb kérdésekkel: a történelem törvényszerűségei, nemzet és osztályharc viszonya, az esztétikum és a politikum kapcsolódásának lehetőségei egyaránt mélyen foglalkoztatták. A nemzetet „közös ihlet”-nek nevezte. Szembeszállt a művészeti hatékonyság kérdésének minden szűkkeblű, lefokozógyakorlatias értelmezésével ugyanúgy, mint az öncélúság elvével. „Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra” — fogalmazza meg a természet és a történelem, a társadalmi fejlődés nagy törvényszerűségét a maga módján, egyetlen metaforasor láttató és átgondolásra kényszerítő erejével. A munkásosztály költője József Attila: — egyúttal a magyar nemzet költője is volt. „Édes hazám, fogadj szívedbe!" — szól fellebbezése az igazi nemzeti lelkiismerethez, a politikai szorongatottság és a belső számkivetettség idején. Új, szocialista internacionalizmust hirdet meg a Duna táján, a nagy előd, Ady Endre szavaival is egybehangzóan. S a harcos forradalmár, kora és kortársai kíméletlen bírálója, szenvedve panaszkodik: „Miért is kell fegyvert veretni f belőled, arany öntudat!” De bízik harcénak értelmében, s abban is, hogy az emberiség előtörténete véget ér egyszer, eljő a „szabadság békessége”, s „minket is elfelednek lassan lugasok csendes árnyain" — írja megnyugvást, feloldást keresve a jövőben a jelen harcosa. „A világ vagyok: minden, ami volt, vari." József Attila költészete intenzív foglalata nem csupán a megtörtént, de minden megtörténő vagy eljöhető időnek is. Jövőidézésének türelmetlensége egyéni életsorsának tragikussá válásával, szerencsétlen szerelmeivel, betegsége előrehaladásával is nyomatékot kap. „És testem végül megbetegedett, mert férfi vagyok és nem tudja senki, még magam sem, hogy mennyit szenvedek” — írja önvallomásként egyik töredékében. József Attiláról szólva különösen érvényes az a megfogalmazás, hogy az igaz. nagy költészet soha nem a kitalálás, hanem a megtalálás művészete. Az ő soraiban a tapasztalat törvény- erejűvé emelkedik; számtalan élethelyzetünkben idézzük őt, hogy önmagunkat is jobban megértsük. Volt- idő, amikor József Attilát csak a forradalmi, vagy éppenséggel a szűkebben vett mozgalmi versei alapján tartották elsősorban nagy költőnek. Minden kisajátító elfogultsággal szemben, ma is csak azt vallhatjuk: a teljes József Attila a miénk! » Világirodalmi jelentősége mellett (a két világháború közötti szocialista költészet legnagyobbjai sorában a helye!) ne feledkezzünk meg arról sem, hogy olyan magyar költőnagyságok kartársaként emelkedett ki, mint Kassák Lajos. Illyés Gyula. Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc. Több mint négy évtizede bekövetkezett - halála - után, képletes értelemben, öleljük öt vissza újra és újra a sínektől. Ne feledjük ma sem. hogy még életében, kulcsmondatként hagyta ránk költészetéhez: „Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret”. Becsüljük meg és szeressük őt a hozzá egyedül méltó, végletes és gyermeki őszinteséggel! (íme, hát megleltem hazámat...) Íme, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul írják fölcbem. ha eltemet, ki eltemet. E föld befogad, mint a persely. Mert nem kell (mily sajnálatos!) a háborúból visszamaradt húszfilléres, a vashatos. Sem a vasgyűrű, melybe vésve a szép szó áll, hogy új világ, jog, föld, — Törvényünk háborús még s szebbek az aranykarikák. Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan. ZELK ZOLTÁN: így éltem s voltam én hiába, megállapíthatom magam. Bolondot játszottak velem s már halálom is hasztalan. Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem. Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot már végképp másoknak remél. Nem tudsz te meghalni Hiába feküdtél a sínekre, lásd be, nem tudsz te meghalni. Vak vagonok sora düböröghet rajtad, s vonatnál dübörgőbb évek szerelvénye — nem fog rajtad halál. Megválthatsz egy népet, magad meg nem váltod, . a ipegvcáltők.sorsa kikelni.a sírból. Te sem rejtőzhetsz hát, hiába vágysz ülni holt rigók leikével, <ä semmi nyugalmas, fuvalom-se-bántja, rezdületlen ágán. S kínálnád még százszor magad a halálnak, lenne pusztulásod országos ezerszer, akkor sem bocsátna el az élő világ. Hogy is bocsájtanának! Szükség van szavadra. Arra is, mit szájjal a füleknek mondasz. Jöjj, lobbants hát lángra vitáink parazsát, fénylő, szép gondjaink ki ne aludjanak értetlen, vak szavak sivár hamujától. Jöjj, te Vitatkozó, jöjj, te Magyarázó, várnak éji szobák, s Költészet gondja. Lássuk, mily ábrákat vés mutatóujjad ércnél maradandóbb füstbe-lámpafénybe. Ne kéresd hát magad. Kelj föl a sínekről, te széttéphetetlen! S úgy jöjj közénkr haza, ahogyan éveid azt megkövetelik, már a tél derével hetyke bajuszodon, így illesz mái’ közénk. .. Hát még az ífjakhoz, kik atyjuknak Valiinak, s versed páncéljába, hűségbe öltözve vágnak az időnek — hidd ed, fölismernék, téli ág alatt is változtathatatlan, szép kamasz-mosolyod! Több mint fél évszázaddal * ezelőtt, e. húszas évek de. rekán egy akkor népszerű hetilap. a Ma Este, riportot közölt József Attiláról, aki a Baross ká" véház előtt, ® József körúton mint rikkancs, újságot árult. Márer György, a cikk szerzője meghívta a szerkesztőségbe az ifjú poétát, bemutatta a főnöknek, Várnai Istvánnak, valamint a munkatársaknak, köztük e sorok írójának. A vitatkozó kiedvű József Attila egy témán nyomban összeveszett a nálunk jóval idősebb dr. Weigl Géza tanárral és kritikussal. Alig lehetett kibékíteni őket. A szerkesztőség tagjai főként a szemben lévő Simplon kávéházban tanyáztak. Ez a kávéház a Népszínház utca és a József körút sarkán volt- Jómagam, aki a lapnál zenei dolgokról írtam, a hangversenyek után szintén felbukkantam ott. A Simplon ugyanis a fiatal avant- garde-ok, irodalmárok. színháziak, muzsikusok találkozóhelye volt. Oda jártak a Népszava ember,ei is. Kik voltak a vendégek? József Attila akkor ismerkedett meg Kelen Hugóval, Szelényi Istvánnal, Kozma Józseffel, Keleti Mártonnal, a későbbi filmrendezővel. A Ma Este asztalánál sokszor ott ült dr. Bánóczi László. Szebeni. Sándor. Byssz Róbert rajzolóművész, Varró István. Madzsar József, és Németh Andor, aki nem sokkal később írta a költőről, hogy József Attila pályafutása így festett: „Volt kanász, szárazdajka, fahordó, ‘kenyeres, cukrászfiú, hajósinas, kukoricacsősz, mezei napszámos, bankhivatalnok, könyvügynök, egyleti szolga, házi,tanító és rikkancs. Próbáit meghalni lúgkővel, gázzal, kötéllel, bicskával, méreggel, és vonatelgázolás- sal”. Pedig akkor József Attila mindössze 23 éves lett. Az ifjú „modernek” már jól ismerték abban az időben József Attilának első nyomtatásban megjelent versét, A „Távol, zongora mellett” című költeménj'ben szinte - egy életre szólóan hangzanak ezek 'a sorok: „A hangok ömlenek a zongorából, mint illatos teából száll a gőz..Korán megragadta őt a muzsika varázsa. Szabadjeggyel jártam koncertekre. Többször felajánlottam a költőnek, kísérjen el a Zeneakadémiára. vagy a Vigadóba. Néha kapott az alkalmon. Egy napon megkérdeztem, volna-e kedve eljönni Bartók Béla zongoraestjére? Rajongott a nagy zeneszerzőért, mint a legtöbb fiatal. (A mestert, már előzőleg ismertem: engedélyt kértem tőle, hogy lefordíthassam önéletrajzát, mely a bécsi Musikbláttér des Anbruehban jelent meg.) Raith Tivadar Ma. gyár írás című folyóirata közre is adta Bartók beleegyezésével. A hangverseny szünetében be akartam kísérni a költőit a művész- szobába, de megtorpant: — Nem, nem megyek be. Biztosan zavarnám. Elsietett és belevegyült a cigarettázó közönségbe. Ügy tudom, néhány évvel később Kelen Hugó vitte el Bartókhoz, szintén egy hangversenyén. Ma már a helyére tette a magyar zenetudomány Bartók Béla és József Attila szellemi kapcsolatát. A témát igen alaposan Bodnár György fejtette ki T örvény- keresők című kötetében. „A sokirányú vizsgálódás után most itt áll előttünk a két nagy rokon, kik hasonlóan vagy ugyanúgy érzik és érzékeltetik az ember helyét a mindenségben. a nagy pokoljárók. kiknek diszharmóniái a felbomlást és a kétségbeesést, a be-! tegségnek. és a magánynak, a barbárságnak, és a züllésnek deformáló hatását ábrázolják... József Attila költészetében- mindvégig ott vannak a népi dallamok, a-itmusformák, képek, műfajok, de (beolvasztva és egyre magasabb szintre emelve. S itt áll előttünk a két. művész, kik Történetek József Dttiláról megjárták az izmusok útját, s akik életük végén megteremtették a maguk új klasszicizmusát”Sok zenei kapcsolat volt Bartók és József Attila között. Erről Szabolcsi Benc.e, Szabolcsi Miklós és máspk írásai tanúskodnak. Közismert a költő Bartókról írt tanulmányvázlata, valamint egy 1936-ból Bartók Bélához intézett levele. • Az első dizőzök egyike, aki József Attila-sanzont énekelt, Sólyom Jahka volt. A költő többször meglátogatta Klotild utcai lakásán, ahol Buday Dénes zeneszerző elzongorázta az elkészült dalokat. A harmincas években Sólyom Janka a Bristol Szálló halijában lépett fel. A Duna-parti hotel terme minden este megtelt. Az énekesnő számai alatt pisszenés sem hallatszhatott, a pincérek: nem tálalhattak' az ének alatt, mert ebben az esetben a művésznő félbeszakí" totta voina az előadást. Az első dal. amit .József Attilától a műsorára tűzött, a Mama című verse. .volt, .Buday Dénes zenéjével. Sólyom Janka meghívta József Attilát, jöjjön el a Bristolba és hallgassa meg a sanzont. A költő csakugyan felbukkant a szállodában, de nem foglalt helyet egyik asztalnál sem. Az üvegajtó függönye mögül lesett a terembe! (Sólyom Jankának egyébként több más József At_ Szalay Lajos illusztrációja ■ tila-vers miatt meggyűlt a baja a rendőrséggel. A hatóság nem engedélyezte némelyiknek az előadását.) A Mama bemutatója után a költő szépen dedikált verseskötetével hálálta meg az előadóművésznő munkáját. Tudomásom szerint a dalért járó tiszteletdíjat nem fogadta el, hanem átengedte Buday Dénesnek. Kristóf Károly
