Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-16 / 39. szám

Ä kér TÍZ ESZTENDEJE, 1970. február 18—19-i ülésén fo­gadta el a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága a nőpolitikái hatá­rozatként emlegetett doku­mentumot. Az állásfoglalás első ízben fogalmazta meg átfogóan a nőpolitika elveit, s úgy, hogy ugyanakkor szo­rosan egybekapcsolta a tár­sadalom- és gazdaságpolitika egészével. A vezető párttes­tület a történelmi tények­nek megfelelően joggal álla­pította meg határozatában: „A szocialista társadalom minden korábbinál na­gyobb számban vonta be a nőket a társadalmi terme­lésbe.” Az azóta eltelt tíz esztendő még inkább iga­zolta ezt a folyamatot; nap­jainkban minden száz mun­kaképes korú nőből hetven­nyolc dolgozik, a „gyen­gébb nem” részesedése az aktív keresők táborából 44,5 százalék. Nőtt a szakképzettséggel rendelkező asszonyok és lá­nyok aránya a keresők kö­zött, csökkent az azonos munkakörben foglalkozta­tott férfiak és nők bérkü­lönbsége, a munkahelyek fo­kozott figyelemmel javítják a nők szociális ellátását. Ugyanakkor gondok is van­nak: még mindig alacsony a szakképzettek aránya a női keresők között, a bérkülönb­ségek sok esetben nem in­dokolhatók, á szociális ellá­tás földrajzi és népgazdasági területenként nagy eltéré­seket mutat. Korántsem, a szavakkal való játék az előbbi ellentétpárok fölállí­tása, ugyanazoknak a té­nyeknek a más előjelű el­rendezése, sokkal inkább kí­sérlet annak érzékeltetésére, hogy folyamatok tanúi va­gyunk, s ami haladás, ered­mény, az nem kezelhető véglegesként, befejezettként. Napjainkban a dolgozó nők fele a munkásosztályhoz tartozik, 35 százalék a szel­lemi foglalkozásúak aránya, s a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben tevékeny­kedik a kereső pők 12 szá­zaléka. Az előbbi két cso­portban egy évtized alatt gyarapodott, az utóbbiban mérséklődött létszámuk. Ami nem egyszerű összeadás vagy kivonás, hiszen a fog­lalkoztatási szerkezet módo­sulása törvényszerűen magá­val hozza a képzettség irán­ti szükséglet, az ingázás, a gyér meki n íézmé nyék kel szembeni igény változását. rr wr so no Amikor tehát azt mondjuk, hogy a kereső nők túlnyomó része derekasan megállja a helyét a munkában, akkor arról is beszélnünk kell, milyen társadalmi, gazdasá­gi intézkedések segítik ezt a helytállást. SOK SZÓ ESIK például arról, hogy bizonyos foglal­kozások — pedagógusok, az igazságszolgáltatásban, az egészségügyben dolgozók „el­nőiesednek”. Arról azonban már ritkábban beszélünk, hogy bár az aktív kereső nők 62,1 százaléka fizikai foglalkozású, valamennyi népgazdasági területet fi­gyelembe véve. csupán 11 százalék közöttük a szak­munkás! A férfiaknál ez utóbbi arány 41 százalék. Az iparban dolgozó nők az átlagosnál valamivel kedve­zőbben részesednek a szak­munkások táborából, 21 szá­zalékkal. ám a mezőgazda­ságban száz fizikai foglalko­zású nőből mindössze nyolc mondhatja el. hogy valami­lyen szakma birtokosa. S bár csökkent a férfiak és a nők keresetkülönbsége az azonos munkaterületeken, ám így is elgondolkoztató, hogy míg a szocialista szek­tor egészében a nőknek több mint a fele háromezer forintnál kevesebbet keres, addig a férfiak esetében ez az arány 14 százalék. Ugyan­akkor négyszer több férfi tartozik a legmagasabb kere­setűek csoportjába, mint nő ... A NEHÉZSÉGEK ELLE­NÉRE a határozat óta eltelt eg.y évtized bizonyítja: a nő­politika egyre inkább ter­mészetes alkotóeleme, s nem különálló tényezője társadal­mi. gazdasági teendőinknek. A kereső nő mind több he­lyen megkapja azt, ami tár­sadalmi szerepé alapján megilleti, s ami neki járan­dóság, az a társadalomnak kötelezettség. Mégis, a Köz­ponti Bizottság határozatának valóra váltása hosszú fo­lyamat. s ebben meghatáro­zó szerepe van annak, amit a dokumentumban holnao- utánig is érvényes aktuali­tással így fogalmaztak meg: „A nők gazdasági helyzeté­nek megkönnyítése, szociális ellátásuk javítása érdekében az üzemek, termelőszövetke­zetek és tanácsok vezetői bátrabban kezdeményezzék a helyi lehetőségek kihaszná­lását. és tegyenek konkrét in­tézkedéseket.” <M. O.) Hatvan változó arca ■ft Ha valaki most. az V. öt­éves tervciklus utolsó esz­tendejében, a párt XII. kongresszusának küszöbén, megpróbálná röviden fölvá­zolni Hatvan és a hozzá tar­tozó települések társadalmi viszonyainak fejlődését, har­mincezernél több polgár élet­vitelének fő jellemzőit: ne­héz helyzetbe kerülne. Mert szaporodtak ugyan a gon­dok, de nem kevesebb ná­luk az eredmény, á mind­annyiunk javát szolgáló gaz­dagodás. Olyan „márkás” üzemek mellett, mint a kon­zervgyár, vagy a cukorgyár, több száz asszonynak nyújt munkaalkalmat a Duna Ci­pőgyár kerekharaszti telepe, komoly felfutás lehetősége csillant meg az aprítógép­gyárnál, az egyesülés révén kirajzolódott egy nagyüzemi gazdálkodás szempontjából előnyös, tízezer hektár földet birtokló termelőszövetkezet markáns arculata. Kik és hogyan élnek e le­hetőségekből, ide sorolva az ellátás szempontjából oly fontos áfész kereskedelmi te­vékenységét is? S milyenek a szociális lehetőségek? Ti­zenhatezer foglalkoztatott 35 százaléka már az iparban keresi meg a kenyerét. 20 százalék talál megélhetést a szállítás, hírközlés területén. 8 százalék a mezőgazdaság­ban. s 22 százalékra tehető az intézményeknél, egyebütt elhelyezkedettek arányszá­ma. A kereskedelem és szol­gáltatás a munkaerő 11 szá­zalékát köti le. A párt ifjú­ságpolitikai irányító tevé­kenysége igen hatékonynak bizonyult. A város és kör­nyéke ötezer fiataljának dön­tő többsége becsülettel dol­gozik, tanul, amit a társada­lom méltóan honorál is. Az állami és OTP-lakások 60 százalékát például ifjú há­zasok kapták, családalapítá­sukat 60 új bölcsődei és 150 óvodai hely segíti. Ami pe­dig a nők helyzetét illeti: közéleti tevékenységük meg­élénkült, s arányuk a veze­tők között ma már eléri a 22 százalékot. Korszerűsítések Ha a gazdasági építő munka és az életszínvonal összefüggésében tekintünk Hatvan mai arculatára, dön­tő vonásként könyvelhetjük el az élelmiszeripar terüle­tén végbevitt nagyarányú korszerűsítést. Ez a cukor­gyár portáján 5 százalékos veszteségcsökkenést, nagyobb gőztermelő kapacitást ered­ményezett, míg a „konzer- veseknél” könnyebbé vált, meggyorsult a kiszerelés, a csomagolás és az anyagmoz­gatás. Utóbbi helyen nagy fontossága van a paradicsom­sűrítő üzem 300 millió fo­rintos rekonstrukciójának, ami még a köztudottan rossz 1979-es esztendőben is bizto­sította a vállalat tőkésex- port-tervének teljesítését, il­letve az ezzel összefüggő fejlesztési hitel időarányos visszafizetését. Az export- termékek aránya egyébként a Duna Cipőgyárban szintén kedvezően alakult a ciklus folyamán, s az elmúlt év vé­gén 60 százalékra emelke­dett. Az évi egymillió pár cipőt, csizmát ugyanekkor korszerűbb termelési körül­mények között állítják elő az üzem munkásai, A szövetkezeti ipar terén az építők teljesítménye mu­tat örvendetesen évi 8—10 százalékos növekedést, amit sokban segített a tanács gé­pi fejlesztésre fordítható öt­millió forintos támogatása. Amit a vasúti csomópont kapcsán nem hallgathatunk el: a műszaki fejlesztés megrekedése nem. csupán a hatvani állomás áteresztő- képességét korlátozza egyre inkább, hanem visszahat a dolgozók munkahelyi közér­zetére. Jelentős nyereség Fölemlítvén ismét az egyesült Lenin Termelőszö­vetkezetet, ahol jelentős erő­feszítést tettek a növényter­mesztési főágazatban mutat­kozó 1979-es terméskiesés pótlására, néhány pozitívu­mot nem hallgathatunk el, összefüggésben a város cs környéke életszínvonalának alakulásával. így minőségi­leg sokat lépett előre a szarvasmarha és a baromfi tenyésztése, a csaknem nyolcezres kibocsátású ser­téstelep pedig hosszú évek múltán először zárt évet. je- . lentős nyereséggel. A háztá­ji és kisegítő gazdaságok ugyancsak fontos szerepet töltöttek be a lakosság zöld­ség-, gyümölcs-, hús-, tojás- ellátásában. S a lakosság évente 20 százalékkal nö­vekvő megtakarítását sok­ban segítette a fogyasztási szövetkezet, amely a terv­időszakban 40 millió forin­tot fordított a kereskedelmi hálózat bővítésére, korszerű­sítésére. Ami viszont sajná­latos: az alapvető szükségle­ti cikkek, élelmiszerek bősé­ge nem mondható el a bú­toráruk, lakásberendezési tárgyak kínálatára. Itt érdemel említést a la­kásépítési és közműfejleszté­si akció, amely fontos helyet kapott már a városi pártbi­zottság 1976-os cselekvési programjában. Nos. a ter­vek jobbára beváltak! Az előirányzott ezer lakásból például csak nyolcvannak az átadása „csúszik” az építő­ipar kapacitáshiánya miatt, a közműfejlesztés azonban ennél rosszabbul fest. Elma­radt a tervtől az ivóvíz, szennyvíz, csapadékvíz háló­zatának dinamikus bővítése. A gáz viszont már 1400 csa­lád életét tette kényelmeseb­bé. otthonosabbá. S a párt életszínvonal-politikájának eredményeként könyvelhet­jük el a tartós fogyasztási cikkekből, háztartási felsze­relésekből való ellátottság fejlődését, amelyet jól il­lusztrál a • Hatvanban és környékén számon tartott 1300 személygépkocsi is. Egészséges lokálpatriotizmus Hogy mindezen kézzelfog­ható produktum mellett mi­ként fejlődött város és falu lakosságának tudata? A ket­tő nem választható el egy­mástól. Vagyis kimondhat­juk, hogy .az elért gazdasági sikerek, jóléti eredmények Sarolta néninek és Sándor bácsinak, szeretettel — Lássák, kedveseim, mi­lyen csúf a nevem. .., ide ü'jenek le, vegyenek a süte­ményből. — Köszönjük szépen, fi­nom. És nem csúnya a ne­ve. Sarolta néni, inkább az, hogy nagyon is szép. Akár­ha egy kedves, régi dallam ré-ze lenne... Tiszanána. Bem út 30.; balra az utolsó ház, ha Sa­rud felé megyünk. Egy kedves kert az ud­var: tiszta, megmetszett sző­lő. fák. jó vizű kút, két kap­tár méh, három köcsög a köcsögfán. A hátsó udvar­ban — nem nagyon mérge­sen — kutya ugat. A kony­ha: középen asztal, hoked­lik Zománctűzhely és gáz- kálvha. tiszta abrosszal le- ferílve. Szemközt a szobaaj- tóval. zöld-sárga, régi kre- denc. avitt, cinkserpenyős mérleg a tetején, mellette te­nyérnyi ébresztőóra, vado­natúj is lehetne. És a szoba kellemes levegője, és a fény­képek a falon. — Ez a mi esküvői ké­pünk. ez Rózsi ka lányunké, ez Annáé, ezek a fiúk itt. a csooort-kénen: a gátőr társa­im. Nézzük csak, ez még él. ez is. ez már nem, ő sem. ő szintén nem. Hiába, fogyunk, pedig de nagyon jó társaság volt...! Legfelül a színezett családi kép: elöl Sarolta né­ni és Sándor bácsi, mögöt­tük a két lány, Anna és Ró- zsika mosolyog. Itt vannak most is, a két lány — már aaaymamák — és a szülők. Anna mondja: régi felvé­tel, akkor februárban vol­tam 17 éves. Rózsika, a hú­gom 14 talán. Most is Anna érkezett előbb, ajándékot hozott az édesanyjának. — Menyasszonyi ruhát — néz rá szeretettel —. hogy szép legyen. Igazít egyet az új ruháján — és elsírja magát Sarolta néni. — Na — mondja Sándor bácsi —. na. ne ríjj. És könnyű kézzel, mintha nem is olyan nagy, erős em­ber lenne, átöleli a vállát. Negyvenkét évig volt a Vízügynél, és ebből az utol­só harmincötöt Dinnyéshá­ton töltötték. Tisza-parti ta­nyájuk több mint négy kilo­méterre esett a falu legszél­ső házától, a két kislány in­nen járt be az iskolába, té­li hidegben, sárban, fagy­ban. Sándor bácsinak eszébe jut erről egy történet: hábo­rús idő volt és ő katonás­kodott akkoriban. A cipőt, meg sok minden mást. jegy­re mértek akkoriban. Miért, miért nem — a bíró vagy a jegyző, vagy melyik úr jó­voltából — a Prokai gyere­kek nem kaptak cipőjegyet, pedig... — Jaj. nem kell ezeket felemlegetni — tiltakozik Sa­rolta néni —, rég volt, el­múlt hál’ istennek. — Dehogy is nem! — mondja Sándor bácsi. — Szó­val, katona voltam, és mond­tam a főhadnagyomnak, hogy nem adtak cipőjegyet a gyerekeknek. Na — azt mondja nekem a főhadnagy —, eriggy haza, Sándor, menjél el a hivatalba, üss az asztal sarkára, és mondd meg annak az embernek, hogy adja ki. de tüstént ne­ked a jegyet, vagy úgy be­hívatom katonának, hogy so­ha le nem szerel... ! így lett végül is. nagy ne­hezen a lányok lábára cipő. — Minek arról beszélni.. . — mondja Sarolta néni. — Nagyon jó ember volt a főhadnagyom — mondja Prokai Sándor. — Jól van már, jó. .. Sándor bácsi májusban tölti be a 71-et, Sarolta né­ni augusztusban. Szent Ist­ván napján a 68.-at. És most lesz pontosan ötven éve an­nak, hogy 1930. február 18- án a szép tarnaszentmiklósi menyasszonyt elvitte a sa­ruéi gátőr. Távol mindentől, ki a Tiszához, ide. oda. leg­végül a Dinnyéshátra. — Szép életük volt, ugye. Roziként ? — fordul Anna asszony a húgához — Igen. nagyon .szép — mondia Rózsika. — És hiába, hogy ott, kint voltunk — meséli Sa­rolta néni. gyakran jöttek ki hozzánk emberek, munká­sok,. fát vágni, rozsét kötni a gátra, meg barátok a falu­ból. Kömlőről. Kisköréről. . . — Kiültünk a fák alá. nagy bográcsban halat főz­tünk. 'vagy szalonnáztunk, vagy tyúkot vágott Sarolta­Néha asszonyok is jöttek, emlékszem, egyszer szemle volt, de akkor úgy kellett ragyogjon minden, mintha katulyából vették volna ki, egy fiatalasszony súrolta a garádicsot. Na. ahogy leha­jolva súrolta, kivolt neki. ugye az a szép fehér lába. meg a combja, persze, hogy odanéztem, de a körei rend­őrnek is majd a szeme esett ki. — Te is szépre emlékezel '— korholja szeretettel a fe­lesége. — Ha egyszer szép volt...?! De oda van, mit csináljunk? Oda a szép erdő, oda, ahogy az asszonyok énekeltek. .. Kint eloszlott a csúnya köd. a szobában porcukor­ral hintett sütemény illata, meg a finom vörös boré. — Apám is gátőr volt, (Fotó: Perl Márton) nagyapám is, így lettem én is az, és hiába, hogy nehéz volt, meg kell hagyni: szép volt, ugye, Sarolta? A szép. menyasszonyi ru­hás néni int a szemével, ta­lán. hogy szólni ne kelljen, hogy ne legyen boldogságos sírás a szóból az aranylako­dalmukon. Most ülik. szombaton, szép családi körben: a lányaik, az unokáik, meg a dédunokák. És ha vendég érkezne, régi jó barát, persze, hogy szíve­sen hivják-látják, remélik, odatailálnak hozzájuk a jó emberek. Süssön nekik a szép téli nap, mint amikor a köd fel­szállt. és csillogjon a fény­képeken. és az emlékektől, szeretettől szép, tiszta sze­mükben. B. Kun Tibor mögött hatékony ideológiai munka húzódik meg. Kialakult és fölerő­södött mindenütt a helyes, közösségi tartalommal telí­tett lokálpatriotizmus, amely aztán a legkülönbözőbb fej­lesztési munkák társadalmi megoldásához vezetett. Hat­vanban piactereket fedtek be, óvodát, bölcsődét bőví­tettek, ifjúsági tábort építet­tek, Heréden tűzoltószertár létesült, majd Nagyköké­nyest összekötötték vízháló­zatukkal a helybéliek, Bol­dogon pedig. hogy csak egyetlen példát említsünk, a hagyományápolás jegyében táj házat teremtetlek és ren­deztek be. A propaganda, a képzés helyes és tömegméretű meg­jelenési formája egyébként évente hatezer embert moz­gat meg, visz közelebb a párt ideológiájához, illetve a bél­és külpolitikai kérdések jó értelmezéséhez. Éneikül pél­dául talán gyökeret sem ereszthetett volna a város­ban a Társadalmi Ünnepeket és i. Szertartásokat Szervező Iroda, amely a legutóbbi esz­tendő adatai szerint a há­zasságkötések 65, a névadók 23. az összes temetések 22 százalékát, bonyolította le. Mi jellemzi ugyanekkor-• Halvan közoktatását? Szorít a tanteremhiány, A megyei 33 fős átlaggal szemben itt 42 tanulóra jut egy terem, amit. az egyébként eredmé­nyes „Egy üzem — egy is­kola” akció sem tud ellen­súlyozni. A pártvezetés tervez Amit eddigiekben megpen­dítettünk, az igencsak jelleín- zi Hatvanban és környékén a vezető, irányító testületek legközelebbi, vagy hosszabb távú feladatát. Jobbára tő­mondatokra szorítkozva ér­demes is ide sorakoztatni kö­zülük a legfontosabbakat. Azt: például, hogy a külön­böző helyeken jelentkező létszámgond nem tűri az át­csoportosítások elodázását. A vasutat, vagy a Lenin Ter­melőszövetkezetet említsük? Az észrevétel mindkét helyen 'ül. A varosfejlesztés koncep­ciója legyen ugyanekkor fi­gyelmes a közművelődés sa­nyarú tárgyi lehetőségeire, s a VI. ötéves terv társadalmi munkáit e cél megoldására összpontosítsa. A vasúti, közúti szállítás feltételei, igaz, tervszerű munkameg­osztással, szervezettséggel javíthatók. De a pályaudvar forgalmi biztonságának meg­oldása sem túr hosszú ha­lasztást. Vagy ott. az 1300 lakás­igénylő! Hatvan vezető tes­tületéi a következő ötéves tervciklusban is ezer lakás átadását szerepeltetik, s tá­mogatják a saját erőből épít­kező családokat, ami az ál­lam terhein könnyít. Ideoló­gia. műveltség? A ma ősz- ' szeülő városi pártértekezlet különös figyelmet, fordít a . tanuló- és munkásifjúság nevelésének, általános és szakmai műveltségének kér­déseire is. Hiszen ennek ha­tékonyságán, színvonalán nyugszik a; jövendő társadal­ma, a szocialista építés mind merészebb távlata. Moldvay Győző NmüsSafö 1980. február 16., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom