Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-04 / 2. szám

Játszani is engedd Ilclrcszes tv-sorozat a gyermekekről A gyermekeket körülvevő világról, a velük való törő­désről, fizikai és szellemi fei'ő.désükrql szóló hétrészes dokumentumfilm-sorozat su­gárzását kezdi meg szomba­ton — január 5-én — dél- plán a televízió. A „Játszani is engedd...” című műsorsorozat — József Attila szép szavaival — arra utal, hogy a játék is komoly dolog. Munkára és életre ne­vel. hozzájárul a gyermekek szellemi és testi gyarapodá­sához, hatással van kéz­ügyességük, megfigyelőké­pességük, találékonyságuk, fantáziájuk fejlődésére, ma­gatartásukra. jellemük, sze­mélyiségük alakulására. A filmsorozat — Endrődi Sándor rendező és Kővári Péter író-szerkesztő-riporter alkotása — hét, egymást kö­vető szombaton, félórás adá­sokban arra keres választ, mennyire tudunk élni a já­ték nyújtotta lehetőséggel, s azt tesszük-e, ami valóban szükséges a gyermekek egész, séses szellemi, testi fejlődé­séhez. (MTI) Hányán vagyunk, hogy élünk ... Népszámlálás megyeszékhelyünkön Sebestyén Máíyásné válaszol déseire Üjra pillanatfelvételt ké­szítenek, most 1980. január elsejének 0. órájának Ma­gyarországáról, fölmérve há­nyán voltunk ebben az esz­mei időpontban. Az adatok Kuzsinszky-cmlckércm Egy régész kitüntetése —- A föld valóságos mú­zeum. Hajdan-volt kultúrák, történelmi idők emlékeit őrzik az egymásra rakódott talajrétegek. Roppant izgal­mas dolog, amikor a régész­ásó nyomán napfényre buk­kannak az elmúlt korok ér­tékes leletei... Szabó János Győző, az egri' vármúzeum régésze, tudomá­nyos főmunkatársa vallja ezt hivatásáról. Huszonhét éve vallatja a földet. Nemrég az ásatások, tudományos kuta­tásai eredményességének el­ismeréséül rangos kitüntetést adományoztak neki: a Ku- zsinszky Bálint-emlékérmet. Kuzsinszky Bálint 1864-ben született és 1938-ban halt meg. Régész volt, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Hazánk ró­mai kon emlékeinek kiváló kutatójaként tartják számon. 1888-tól ő vezette az aquin­cumi ásatásokat, megalapító­ja és igazgatója volt az Aqu­incumi Múzeumnak és a Székesfővárosi Múzeumnak. Halála után néhány évvel, munkássága tiszteletéül, em­lékérmet alapítottak nevével, amelyet mindenkor a régé­szet kiválóságainak adtak át. Az emlékérem legelső átadá­sára 1942-ben került sor, s azója huszonöt régész része­sült ebben a kitüntetésben. A kitüntetettek listájára ke­rült most fel Szabó János Győző neve. — Mennyi ásatást végzett eddigi munkássága során, és melyik volt ezek közül a leg- emlékezetesebb? — Ahogy Dante írta: „az emberélet útjának felén” már jóval túljutottam, ötvenéves vagyok. Ha mindent össze­számolok úgy nyolcvan ása­tás van már mögöttem. Tu­lajdonképpen leletmentő régész voltam mindig. Nehéz feladat, nincs idő sokat me­ditálni. kényelmeskedni. Olyan ez. mint a mentőorvos dolga. Gyorsan kell cseleked­ni. kutató, felfedező munká­ra nem jut semmi idő. Ne­kem azért sikerült úgy meg­szervezni az életemet, hogy futotta belőle tudományos munkálkodásra, tapasztala­taim közreadására, tanulmá­nyok írására is ... Már első ásatásom is. leletmentés volt. Eavetemistaként vettem részt a Keszthely melletti Fenék, pusztán esv avar kori teme­tő feltárásán. Legemlékeze­tesebb ásatásom azonban az első önálló munka volt. En­ne!* helyszíne Szentes mel­OäMäM s’iFO. január 4., péntek lett található, Borbás-tanyán, az időpont pedig 1953. októ­bere. Egy homokbányát nyi­tottak itt, s mert akkor még több gondosság élt az embe­rekben, mindjárt az első csontok előkerülése után le­állították a munkát, értesí­tették a múzeumot. Tizedik századi kis temetőt tártam fel. Pálmonostoráról fogad­tam egy régi, valóságos ku- bikosbrigádot, ők voltak se­gítőim a leletmentésben. Két őszön át tartott ez a munka és nagyon élénk érdeklődés kísérte. Ha akkoriban végig­mentem a szentesi piacon, ismeretlen emberek köszön­tek rárh. megállítottak a ko­fák. s mind arról kérdezős­ködtek: mi újság, hol tar­tunk a feltárással, mit talál­tunk? — Sok táját bejárta az országnak, sok helyütt val­latta régészásójával a föld- mélyi rétegeket. — Igen, mert 1963-ig olyan szervezeti beosztásunk volt, hogy a Nemzeti Múzeum küldte ki a régészeket az ország több pontjára lelet­mentésre, ásatásra. Azután számos munkát bízott ránk a Magyar Tudományos Akadé­mia is. Nagyszabású lelet- mentésit végeztünk például a kiskörei vízlépcső és a le­endő víztározó körzetében. Poroszló és Űjlőrincfalva kö­zött egy hajdan-volt, elpusz­tult falu. Magyarad határá­ban, ahol a földgyaluk a hul­lámtér gátját éoítették Ár­pád-kori gödörházak alapjai­ra, a közelben pedig Árpád- és avar kori temető sírjaira bukkantunk. Halászó nép la­kott itt a Tiszához közel, amire a megtalált eszközök­ből. halak csontjaiból követ­keztethetünk; de előkerültek a feltárt rétegekből háziálla­tok, például lovak csontjai is. — Mi volt legutóbbi mun­kája és milyen új feladatok­ra készül? — Két feltárást is említ­hetek. Az egyik Hatvan ha­tárában volt, Bajpusztán, ahol néhány szarmata kori gödröt találtam és egy kelta sír szétdúlt maradványait. A másik ásatás Abasárhoz kötődik. Egy korai Árpád­kori templom alaprajzi tisz­tázását végzem itt. közel a faluhoz, a Pétermáli-dűlöben, egy régi malom szomszédsá­gában. A dűlő neve arra utal, hogy minden valószínű­ség szerint Szent Péternek emelték ezt a templomot, míg a mái szó régi jelentésé­ben napos déli-délkeleti ol dalt jelent. Ezt az ásatás: még folytatni kell és a jövő évben be is fejezem ... . ImtaJjy) Venczel Katalin összeíró kcr- (Fotó: Szabó Sándor) értéke távlati terveinkhez fölmérhetetlen. Természetesen nem tud aK egész ország mozdulatlanul várni, míg ez a portré el­készül : a számlálóbiztosok­nak ezért nehéz a dolguk. Mindenki segítségére, meg­értésére szükség van, míg végül minden papír, kitöltött adatlap az ország közös nagy asztalára kerülhet. ahol szembesítenek minden ada­tot. és összeállhat a teljes kép. Megyeszékhelyünkön sincs könnyű dolga azoknak, akik most ezért nyakukba vették a várost. A hetvenes évek­ben a lakosság fele új ott­honba költözött. így arány­lag ..ismeretlen” tereoen. ala­posan megváltozott körülmé­nyek között kell a fölmérést elvégezni, összesen 16 kör­zetre osztották Egert, s min­den körzet köz.pontiában négy fölülvizsgáló ütötte fel tanyáját. Nekik egyenként négy számlálóbiztost kell el- lenőriznük. akikre pedig fe­jenként körülbelül száz la­kás jut. A megbízottak január 15-ig majdnem mindig úton van­nak. különösen a délutáni órákban. Ezért a népszám­lálás első nanián három köz­pontot is vésig kellett járnunk, míg valakit bent ta’á'tunk. Az utolsó helyen: a lajosvá- rosi 7-es számú általános is­kolában viszont igazi ..nagy­üzem” fogadott bennünket; útra készülődő számlálóbiz­tosok hallgatták tapasztal­tabb társaik tanácsait. Studt Sándorné felülvizsgáló éppen legutóbbi látogatásainak eredményeiről mesélt: — Amikor egyik család­hoz becsöngettem, csak a férjet találtam otthon. Azt mondta, minden rendben van, a felesége meghagyta a sze­mélyi számát egy cédulán. Akkor kezdődtek a bajok. amikor nekiültünk a beszél­getésnek. Először is nem tudta, hogy mikor házasod­tak össze, majd azt sem tud­ta megmondani, hogy hol la­kik a fia, mert — úgymond — igényes a kölyök, folyton költözködik, így hát a mun­kahelyén leveleznek. Végül kiderült, hogy még azt a cé­dulát is elvesztette, amire a felesége a személyi számát írta. Volt még egy-két érde­kes eset, ahol komolyan gon­dolkodóba kellett esnünk, hogy kié voltaképpen a la­kás. mert a lakók maguk sem tudták eldönteni. — Általában azt kifogásol­ják a nők, — nevet Studt Sándorné —, hogy csak az ő házasságukat és a gyerme­keiket firtatja a kérdőív, a férfiakét nem. Persze ennél sokkal komolyabb problémák is vannak: az a baj, hogy az emberek általában nincsenek tisztában saját körülménye- iklkkel sem. Az eligazítás után elkísér­tük az egyik fiatal számláló- biztost, Venczel Katalint, a megyei tanács dolgozóját, el­ső fölmérésére. Az ő terüle­te a Szovjet Hadsereg út és a Grónay út eleje. Elsőként a Szovjet Hadsereg út 1/a számú épületébe mentünk, és beesöngettünk az 1-es számú lakásba Sebestyén Mátyásék- hoz. Nagyon szívesen fogad­tak bennünket, bár ahogy az asszony mondta, félóra múl­va már nem találjuk otthon őket. A férj nem volt oda­haza. a személyi számát nem is tudták megmondani. Ami­kor azonban már mindent megérdeklődtünk, megérke­zett ő is. így végleg el tudott tőlük búcsúzni Venczel Ka­talin. A második és harmadik helyen is az volt a gond, hogy felkészületlenül vártak ránk. a hozzátartozók nem hagyták otthon személyi szá­mukat, ezért aztán a szám­lálóbiztosnak vissza kell még térnie. Nem követtük tovább ro­konszenves számlálóbiztosun­kat, hanem elbúcsúztunk tőle. azt kívánva neki — és kol­legáinak —. hogy gyorsan és gördülékenyen sikerüljön munkájukat elvégezniük. Eh­hez. pedig az, kell, hogy ki-ki segítsen azzal, hogy saját portáján összegyűjti a szük­séges adatokat, ahogy az or­szág is számba veszi a jelen­legi helyzetét. Nem nagy ké­rés, de azok. akik vállalták ezt a fáradságos munkát. így könnyeben végzik el felada­tukat. (í7- l) Koccanás Magyarországon évente egy falunyi ember hal meg közt* úti baleset miatt. Az országutak könyörtelenül szedik áldoj zatukat és tulajdonképpen senki sem tudja hogy .., Óriási csődület. ( , ' — Maga őrült! Mit csinált! Nem látta, hogy..Ji — Ebben a ködben? — Akkor ült volna otthon a fenekén! És különbem isi!} A mogyorószínű Zsiguli behorpadt sárhányóval ■ pihen aa árokban. — Ilyen fél bolondot még nem láttam! — Legyen szíves, ne sértegessen! — Még magának áll feljebb? Miféle ember maga? Az arcok szürkék, a szemek csillognak, A kárt szenve­dett kiskabátban didereg. — Bocsásson meg, elismerem a hibámat, és természete? sen a költségeket. — Hallják! Méghogy bocsássák meg neki! Egy hülyének,’ aki nem tud közlekedni, aki protekcióval ment át a KRESZ? vizsgán, aki nincs tisztában a látási viszonyokkal, aki fittyet hány a féktávolságra. — Tessék, kérem, itt a betétlapom, A sérhegeééaeket pedig visszautasítom. Értse meg! Nem hajtottam gyorsan, mert ak­kor nem csupán a sárhányó lenne horpadt. Közben a csődület feloszlik, most már csak ők reemeken­nek az árok szélén. — Mit utasít maga vissza? Méghogy vmsambMttjal Szörnyű, milyen emberek vannak! Biztosan, watt! — Hívjunk rendőrt! Nem ittam egy kortyot sem.’ — Honnan hívna? Gondolja, hogy minden lüké sofőtf mellett egy rendőr áll? Teherautó áll meg mögöttük.' — összeugrottunk, Sizakikám, össaeugrettumk? Előfordulj az ilyen szörnyű ködben. Még szerencse, hogy nem ment gyorsan a Skoda. 1 — Magának mi köze hozzá? Üsse bele az orrét aJJJ !l A teherautós cigarettát kapar elő. — Csak azért ütöm bele az orromat, mert trraságodai ki akarom rántani az árokból. Engedőimével, segítenék! A kiskabátos azonnal hangnemet változtat. 41 — Mit szól ehhez a hülyéhez? Nem belém szaladt? Ép? pen ma egyéves a Zsigám. — Ismételten kikérem magáimnak! Ne sértegessenl Rendbe hozzák a kocsiját és kész. Nincs joga sértegetni! A kiskabátos fejében teljesen felszökik a vér. Vállon rcu gadja a skodást és ütni készül. A teherautós odaugrik és fél kézzel az árokba vágja ai kötekedőt. — Felment a pumoája. szakikém? Még verekedni akar! Hozza inkább ide a kötelet, azután kirántom. A zsigulis felágaskodik és mintha hideg vízzel öntötték volna nyakon teljesen megnyugszik. — Köszönöm magának! — nyújtja kezét a sokat szidott ember. — Mit köszön? Vesse inkább neki a vállát a Zsigának,' hogy a rántástól vissza ne boruljon! öt perc múlva a Zsiguli már az útpadkán áll. és dol­gozik a motor. A teherautós bedobja'a -'kötelet éat beül a volán mellé. Indulás előtt még kinyitja az ajtót §1 kiszól: — Induljanak csak maguk is, nehogy Itt nekem ... A két férfi, mintha rendőrtől kapná a parancsot, beül a kocsiba. — Micsoda emberek vannak?,— rántja fel a teherautós az ablakot és bekapcsolja az ablaktörlőt. Nem is gondolja, hogy most itt a ködös országúton em. berségből ötösre vizsgázott... Szalay István Textiltapéta Győrből Textiltapétával bővíti vá­lasztékát az idén a Lenfonó és Szövőipari Vállalat győri gyára. Az újdonság gyártá­sát. megkezdték, s már az el­ső negyedévben 40 ezer négyzetmétert szállítanak be­lőle Finnországba, Dániába és Svédországba, de bizo­nyára megnyeri a hazai vá­sárlók tetszését is az új ter­mék. amelyet a centrum áruházak forgalmaznak majd. (MTI) ZÓX | dt&rÓMj' — Azt ajánlom, hogy na­ponta sétáljon egy keveset — mondta az orvos. — Sétáljak? — kérdezte a beteg. — Igen. — Hová sétáljak? — Sehova. Csak úgy jár­káljon. Az utcán. — Melyik utcán? Ne ha­ragudjon, nem értem. — Bármelyik utcán. Ame­lyiken kedve tartja. — Szóval, mondjuk, na­ponta menjek el a piacig és vissza? — Ne határozzon el sem­mit. Egyszerűen kószáljon. — Nem lehet egyszerűen kószálni. Tegyük föl. hogy nem a piac leié megyek, hn- nem például a Duna felé. akkor ugye odaérek, és mit csináljak azután? Visszafor­duljak,, vagy menjek tovább a parton? De jobbra vagy balra? Egyébként bármerre me­gyek, megint elérek valaho­vá és akkor újra ott a kér­dés, hogy visszaforduljak, vagy továbbmenjek jobbra, vagy balra? — Tudja, mit nevezünk sétálásnak? — Nem tudom. — A szót magát, azt, hogy sétálás, ismeri? — Persze. — Ismeri, és mégsem tud­ja, hogy mit jelent. — Igen. — Magának anyanyelve a magyar? — Az. — Beszél valamilyen ide­gen nyelven? — Németül és angolul. — Mit jelent az, hogy spazieren, vagy az, hogy to walk? — Ezek a sétálni szó meg­felelői. Sétál, céltalanul kó­szál. Értem én, mire akar kilyukadni, doktor úr. — Akkor nem kell ide­geskednie. Naponta kószáljon egy keveset céltalanul. Szó­val sétáljon. — Vagyis naponta menjek az utcára azzal a céllal, hogy céltalanul kószáljak. — Ne legyen ideges, mondtam már! Maga még soha életében nem sétált? Ezt állítja? — Mindig mentem vala­hová. Ha sehová sem kell mennem, mit keresnék az utcán? Nem vagyok bolond. — Gondoljon a gyerekko­rára. A szüleivel biztosan sétált. — Persze. Azt mondták, elmegyünk sétálni... — És olyankor mit csinált? — Mentem a szüleimmel. Vittek magukkal. — És a szülei mit csinál­tak olyankor? — Engem vittek sétálni. — Hát vigye maga is a gyerekét, vagy a feleségét. — Ne tréfáljon, doktor úr. A fiam negyvenkét éves gé­pészmérnök. A feleségem a nyugdíjazásom után három évvel meghalt. — Értse meg. ha állandó­an otthon ül. idő előtt tönk­remegy maga is. Naponta sétálni kell! — Nem tudok sétálni. — Dehogynem tud! Maga vem akar. Egyszerűen csö­könyös. Hu nincs szüksége a tanácsomra, minek jött hoz­zám? — Szükségem van a ta­nácsára. doktor úr. — Akkor menjen le min­dennap az utcára. — Hány órakor? — Mindegy. Menjen dél­után. — Négykor jó lesz? — Jó lesz. Ballagjon le a Duna-partig, vagy ameddig akar. — A Duna-part megfelel. — Helyes. A víz megnyug­tatja az embert. Nézelődjön egy kicsit. — Meddig? — Ameddig jólesik. Tíz percet, vagy egy negyedórát. — Negyedórát. — Utána menjen szépen haza. — Lassan, vagy gyorsan? — Ahogy szokott. — Ha sietek valahová, gyorsan szoktam menni. Jól bírom a járást. — Lassan menjen, nyu­godtan. kényelmesen. — Meg fogom csinálni. ' — Ennyi az egész. — Ha még egyszer el­mondaná doktor úr, én 'Jel­írnám magamnak. És pon­tosan így fogom csinálni mindennap, h? * A

Next

/
Oldalképek
Tartalom