Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
Beszélgetés leszállás előtt az aknaméívítnk brigádjával A vágatban... Fodor Istvánná az új munkahellyel ismerkedik 950 méter mélyen a föld alatt Képviselői „ a bányában A bányászokat szállító „bődön” másodpercenként négy métert süllyed, s nem egészen négy perc alatt leér a 950 méter mélyen kialakított rakodótérre. A leszál- loakna sötétjét csak az apró bányászlámpák fénye töri meg, időnként villan csak fel egy-egy szivattyútelep sápadt viUanyégője. A bődön végállomásánál, a recski ércbánya hatalmas rakodóterén, s odébb, az 1-es akna felé húzódó vágatban valamivel több fény fogadja a látogatót. Szokatlan hely ez egy képviselői fogadónapra, nem is hinném, ha nem látnám a saját szememmel, kikászálódva az imbolygó, kongó bödönből Fodor Istvánná országgyűlési képviselő után. Mit tagadjam, nem könnyű művelet a ki- és beszállás ezen a vizes, kissé nehéz levegőjű. nyári forróságot árasztó helyen, ahol a világító- és az életmentő oxigénkészülékkel a hátukon, sáraa műanyagruhában nyoló óráz dolgoznak az aknamélyítők. r — A bányásznap tiszteletére itt történt meg a két akna összelyukasztása — kalauzolják a képviselőnőt á Bányászati Aknamélyítö Vállalat recski 2-es üzemének dolgozói. Gyurkó István ak-' nász 1977-től dolgozik lenn, Juhász István harmad vezető- vájár viszont azok közé tartozik, akik ott voltak az első kapavágásnál. — Kilenc éve múlt április 1-én, hogy elkezdtük a munkát — meséli bányajárás közben. — Nagyon a szívünkhöz nőtt ez a tyánya, ezért is érdekel bennünket a jövő. Ahogy megállunk az egyik munkahelyen, el is hangzik az első kérdés. Ez már a — fogadónap! — Képviselőasszony, kérem, mit tud a beruházás indításáról? Főként arra lennénk kíváncsiak, hogy mi lesz a jövője a bányának és a bányásznak Recsken? Fodor Istvánné válaszából kiderül, hogy az illetékes kormányszervek most készítik elő a döntést, amely bizonyára kedvező lesz a bányászokat illetően. — A közeljövőben felkeresem majd az érintett tárcák vezetőit, a bányával kapcsolatban ugyanis több kérdésben szeretnék beszélni velük. Akkor bővebb fel- vi'ágosítást tudok majd adni m guknak is — mondja, majd hozzáteszi, hogy nem feledkezik meg a válaszról . . A rövid beszélgetés után újabb munkahelyre indulunk, botladozunk az itt-ott víz alá került sínpárok között. A kis bányászlámpák fényében meg-megcsillan a vágat fala, s a lábunk aló! felemelt kőzetdarabkában ott sárgállik egy-egy rézszemcse. A friss levegőt fújó ventillátorok zaját, a könyörtelenül . csöpögő víz „xiPozsik József né mindenek- előtt azt fájlalja, hogy nem megfelelő az üzemorvosi ellátás. Mindössze egyetlen óra jut az ércbányászok és az aknamélyítők egészségügyi ellátására, az egyetlen orvos nem győzi vizsgálni, ellátni a betegeket. Ráadásyl a kötelező vizsgálatokra Egerbe kell utazniuk, mindez rengeteg munkaidő-kiesést okoz. — A másik gondunk, hogy több kismama nem tud visz- szajönni dolgozni, bár szeretne. mert nehéz elhelyezni a bölcsödében, az óvodában az apróságokat ... — mondják, s most kivételesen is hasznos, hogy a képviselő: nő! Az effajta gondokat ma már a férfiak is átérzik, de egy nőhöz mégiscsak nagyobb bizalommal fordulnak a kismamák ... A műszak váltás után újabb, ügyes-bajos dolgaikat intéző, tanácsot kérő bányászok érkeznek. Egymást követően tizenöten ülnek ' le a képviselőasszony asztalához, hogy szóljanak az annyira hiányzó Recsk—E'ger, illetve Recsk—Budapest közötti autóbuszjáratról, az új iskola építéséről, a környezet- védelemről, a fürdő állapotáról és sok-sok egyéni A képviselőnő füzetébe kerül a nődolgozók javaslata . (Fotó: Perl Márton) fä.Nmüsw 55. november 25. vasárnap lofonjátékát” túlkiabálva folyik a beszélgetés a munkáról, a munkakörülményekről. A bányajárás után visz- szaindulunk az indulásra kész bödönhöz. Beszállás után meghintáztatja az utasokat, majd a vezetősínhez igazodva, haragosan dörömbölve és zötyögve elindul felfelé. A néhány méteres lejtős szakasz után simán, engedelmesen kúszik felfelé a vízáztatta betonfalak között. A gyér lámpafényben csak a szakember szeme veszi észre, hogy mellettünk — a szaknyelv szerint — „szánkóban ülve” a szokásos biztonsági ellenőrzést végzik az aknamélyítők. Egyszerre világosodni kezd, bakkan egyet a súlyos bődön, majd alattunk egy mozdulatra nehéz vasajtó borul az akna szájára. — Jó szerencsét — búcsúznak a „földalattiak”. — Jó szerencsét — int a képviselőnő, aki ezután még folytatja a< fogadónapi programját. A képviselőnőt — mielőtt bányászruhát öltve, a föld alatti munkahelyekre indult — tájékoztatta a nem kis feladatok megvalósításának üteméről, helyzetéről Szigeti Károly, a Recski Rézércmű igazgatója, illetve Simon Sándor, a Bányászati Aknamélyítö Vállalat recski üzemvezetője. így, már bizonyos ismeretekkel, tudnivalókkal felvértezve szállt alá, hogy a bányászok munkájáról, munkakörülményeiről, kisebb-nagyobb gondjáról, bajáról hű képet alkothasson. A bányajárás, valamint a két aknánál tett látogatás után egy-egy felvetést, kérdést már szinte várt is a fogadónapra érkezőktől. Az 1-es akna csatatérhez hasonló eligazítótermében ül le beszélgetni a képviselőnő a fogadóórájára érkező három fiatalasszonnyal. Az aknamélyítőknél dolgozó Zám János né, Abrudán Péterné és problémájukról. Fodor Istvánné szorgalmasan jegyzetel, telik a vastag füzet, újabb és és újabb elintézendő ügy kerül a képviselői dossziéba. Hiába, akit megszeretnek a bányászemberek, az előtt megnyílik a szivük ...! Nem tudom, hány' nő járt már a recski ércbányában, azt viszont igen, hogy Fodor Istvánné ezúttal volt lenn negyedszer. Az első alkalommal az egri járási pártbizottság munkatársaival, illetve Sas Kálmán országgyűlési képviselővel járt a bányászok között, ma már szinte otthonosan mozog a lenti munkahelyeken is. Képviselői ars poétikának is felfogható az ezzel kapcsolatos véleménye: — Ha megfelelően, a valóságos helyzetet ismerve akarom képviselni a választó- polgárokat, így a recski bányászokat, akkor nincs kibúvó. Mégha nő létemre a bánya mélyére kell lemennem is, vagy bármely más munkahelyre, ahol a választóim dolgoznak. Miért ne jöttem volna el hát a mostani bányajárásra is...? Szilvás István Legolcsóbb a megelőzés Árvízvédelem - áradás nélkül HAZÁNK FÖLDRAJZI FEKVÉSE miatt bármelyik folyónk mentén előfordulhat árvíz. Ebben alapvetően háromféle éghajlati hatás játszhat közre: a kontinentális hatás szélsőséges hideget, vagy meleget hoz, a tengeri légáramlás délről, vagy nyugatról esőt, csapadékot, általában felmelegedést eredményez. Télen folyóinkon akár 50 cm vastag jégpáncél is keletkezhet és ha a hőmérséklet hirtelen emelkedik, az olvadás jeges árvizet okozhat. Az őszi esők különösen az észak-magyarországi folyókon idézhetnek elő áradásokat. Nagyon veszélyes lehet a tavaszi zöldár is, melyet a magas hegyekben előforduló gyors hóolvadás okoz. Feljegyezték a krónikák az 1838-as pesti jeges árt, az 1878-as szegedi nagy árvizet, emlékezetes marad az idősebbeknek az 1956-os dunai jeges árvíz is. A zöldár 1954-ben öntötte el a Szigetközt, 1965-ben csehszlovák területen, a Csalóközben oko. zott hatalmas károkat. Sorolni lehetne a pusztító áradások történetét, amely végigkísérte országunk elmúlt századait. A magyarországi árvizek okozója az, hogy hazánk a Kárpát-medence legmélyebben fekvő részében helyezkedik el. Területének 70 százaléka a 200 méteres tengerszint feletti magasságot sem éri el, az ország egész területének körülbelül 25 százaléka az átlagos árvizek szintjénél alacsonyabban fekszik. Gyakorlatilag Európában csak Hollandia van hasonló helyzetben, amely területének körülbelül 21 százaléka fekszik a tengerszintnél mélyebben. A MAI ÁRVÍZVÉDELMI RENDSZERT a múlt század közepén kezdték kiépíteni és ez a munka a 30-as évek elejére be is fejeződött. Ezek a gátak azonban csak ideig- óráig tudtak a víz nyomásának ellenállni, újabb szakasz kezdődött az árvízvédelemben: 1948-ig a régi töltések alapjait felhasználva — már olyan gátrendszer épült ki, amelyik az 50 évenként egyszer előforduló árvizeknek képes ellenállni. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése, az emberi lakott települések számának emelkedése együttesen olyan — csak százmilliárdokban kifejezhető — értékeket hozott létre, melyeket egy 50 éves valószínűséggel bekövetkező áradás ellen is meg kell védeni. Ezért 1973-ban minisztertanácsi határozat született a megleyő árvíz- védelem biztonságának növelésére. Eszerint a töltéseket. gátakat és egyéb védelmi berendezéseket úvv kell fejleszteni, hogy a fővédvonalak átlagosan a ino évenkénti. a városok és ipartelepek védővonalai Jó hír autósoknak Egyelőre még csak fényképen tudjuk bemutatni, de a forgalmazó vállalat, az Autókcr szerint a közeljövőben már kapható lesz a hazai gyártmányú teherszállító utánfutó több típusa. Az autósok által keresett termékeket az érdeklődök a Népköztársaság útja 14. szám alatti bemutatóteremben tekinthetik meg. (MTI-fotó: Pintér Márta felvétele — KS) legalább a 120—150 évenkénti, a különösen magasfokú árvízvédelmi biztonságot igénylő területek (Budapest, Győr, Szeged stb., az algyői olaj mezőt) védő gátak az 1000 évenkénti — a kevésbé fontos lakatlan területek védvonalai pedig a 60—80- évenként egyszer előforduló legmagasabb árvíz ellen nyújtsanak biztonságot. Ahhoz, hogy teljes legyen a biztonság, még kereken 2450 kilométer védelmi vonalat kell még kisebb-nagyobb mértékben megerősíteni. Ezenkívül még 210 kilométer új töltést is meg kell építeni. A hátralevő munkák költsége körülbelül 15 milliárd forintot tesz ki, s hozzávetőlegesen 100 millió köbméter földmunkát kell elvégezni. Egy-egy ötéves tervidőszakban — figyelemmel népgazdaságunk anyagi lehetőségeire — csak mintegy 2 milliárd forintot fordíthatnak erre a célra, ezért a kormányhatározatnak megfelelő árvízvédelmi rendszer kiépítése előreláthatólag 35—40 évet vesz igénybe. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a Duna völgyében Baja és Dunapataj között, valamint Makéd térségében, a Rábán Győrnél és Körmendnél végeztek töltéserősítési munkákat. Erősítették a Dráva és a Mura töltéseit is. A Tisza völgyében Leninváros és Szeged térségében, a Szamoson, a Kőrösökön és a Maros mentén erősítették meg a védműve- ket. Szükségtározókat építettek a Körösök és a Zagyva völgyében. A következő ötéves tervben a Duna völgyében a csepel-szigeti, a bölcskei, ma- docsai töltéseket erősítik meg. a mosoni Dunaágon a szigetközi gátakat emelik magasabbra. A Rába mentén Szentgotthárdnál végeznek árvízvédelmi munkákat.’ A TISZA VÖLGYÉBEN, Szolnok térségében kell megerősíteni a Tisza és a Zagyva töltéseit, megjelennek a talajgyaluk és földgépek a Sajó és a Tárná töltésein, végül részben kiépítik a Bodrog jobb parti töltéseit is. Összesen a VI. ötéves tervben 300 kilométer védvonal fejlesztését tervezik. Ennek során 13 millió k#b- méter földet kell megmozgatni. Az árvízvédelmet jól felszerelt és szervezett testület látja el. Az országban 12 vízügyi igazgatóságnál 8—10 ezer munkás állandóan készenlétben van, illetve dolgozik a gátak erősítésén. Cölöpverők, szivattyúk, világító és hírközlő berendezések, úszó járművek, kotrók, föld- munkagépek, jégtörőhaiók és 3 repülőgép áll rendelkezésükre ehhez a munkához. Veszély esetén ezek az igazgatóságok területi védelmi szervezetté alakulnak. Mozgósíthatják a lakosságot, a vállalatok munkaerejét és technikai berendezéseit, a fegyveres testületek egységeit. Az 1970-es tiszai árvíz idején egyszerre 30 ezer ember dolgozott a gátakon. Az árvízvédelem — bonyolult feladat. Minden eshetőséget kidolgoztak és tervben rögzítették á vízügyi szakemberek. Ismerik az eddigi ártetőzések nagyságát, a rendelkezésre álló védelmi eszközöket, a töltések tcherbíróképességét. A lokalizációs tervek tartalmazzák a védett ártérre betört vizek útjának megakadályozását, tarozását és vtsz- szavezetését. Ismerik a munkaerő-szükségletet, az anyagnyerő helyeket, a szállításra alka'.rias útvonalakat. ÁRVf””' ' ASZTRÓFA ESETÉRE a kidolgozott kiürítési és visszatelepítési tervek tartalmazzák a lakosság, az állatállomány és a javak tervszerű mentésének és elhelyezésének tennivalóit. Nem feledkeztek meg az egészségügyi és élelmezési feladatok megoldásáról sem. Bermann István
