Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-28 / 255. szám

Befejezte munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) ezres tehergépkocsipark, va­lamint — a dolgozók mun­kahelyre szállítása céljából — jelentős autóbuszpark jött létre. A kialakult helyzeten közvetett eszközökkel sem lenne célszerű változtatni. A területi szervekkel és a jár­műtulajdonosokkal együtt szándékunkban áll viszont hatékony intézkedéseket kez­deményezni a közületi gépko­csik kihasználásának növelé­sére és munkáslétszámának csökkentésére. Az utak 10 év alatt sokat javultak, főleg a 30 ezer ki­lométeres országos hálózat, amely az összforgalom 60 százalékát viseli. Szerény mértékben megkezdődött az autóutak és autópályák épí­tése is. A következő évtizedekben nagy programja az útháló­zat fejlesztésének: megkezdjük a Budapestet és a nagyvárosokat elke­rülő, szakmai körökben sugaras-gyűrűsnek neve­zett, úthálózati rendszer kiépítését. A főváros körzetében megindul a főútvonalakat összekötő körgyűrű kiépíté­se, az országos hálózat 70 százalékát alkalmassá tesz- szük a 10 tonna tengely- nyomású járművek forgal­mára. Budapest és a pvu- gati, valamint a déli szághatár között, és Mis­kolc irányába új gyorsfor­galmi utat építünk. A 90- es évekre 600—700 kilomé­teres „gyors” úthálózat áll a forgalom rendelkezésére, a városi bevezető és elosztó útszakaszokkal együtt. Budapest tömegközleke­dését elsősorban a metró oldhatja meg. összhangban a városfejlesztéssel 1986-ig megépül a teljes észak— déli vonal. Tervezzük a délbuda—rákospalotai vo­nal építését, valamint a cse­peli gyorsvasút bevezetését a Kálvin térig. A hazai , és a hazánkat érintő európai vízi úthálózat fejlesztésében, a hajózás fel­tételeiben fontos változá­soknak vagyunk tanúi. A Vaskapu vízilépcsö, a Du­na felső szakaszának várha­tó csatornázása, az épülő nagymaros—gabcsikovói ví- zilépcső, és a Duna—Maina —Rajna-csatorna, továbbá a tiszai vízilépcsők építése, a Duna—Tisza-csatorna ter­vezett létrehozása a folya­mi hajózás új távlatait ve­títik elénk. Kihasználásuk — kikötők és rakodók épí­tésén túl — a vízi szállítás felkarolását, a szemlélet változását is követeli. A légi közlekedésben ki­emelt feladat a Ferihegyi repülőtér fejlesztése és a repülésbiztonsági feltételek továbbjavítása. Csak így lehetséges 10—12 év múlva kulturáltan fogadni mintegy 6 millió légiutast. A korsze­rű légi járművek számát nagy hatósugarú repülőgé­pek beszerzésével is emelni kívánjuk. A korszerű szállítási mód­szerek elterjesztésében nem megfelelő a fejlődés és le­hetőségeinkkel sincs arány­ban. Téves az a felfogás, hogy a szállítási folyamat akkor kezdődik, amikor a fuvarozási igényt a közle­kedésnek bejelentik. Ez a tévedés már a gyárkapunál kiderül, mert a csomagolás nem teszi lehetővé a kor­szerű rakodást. Emiatt kihasználatlanul várakoz­nak a vasúti és a közúti teherkocsik, amelyekkel naponta több mint 2 mil­lió tonna árut kell elszál- lítani. A' Volán vállalatok tavaly 2,5 millió tonna téglát és cserepet fuvaroztak, de egy­ségrakományként mindösz- sze 400 ezer tonnát. Feles­leges mondani, hogy ez mi­lyen többletmunkát és jár- műkihasználatlainságot oko­zott. Az üzemi anyagmozga­tásban 4 millió rakodólapot használnak, de a külső szállításban csak 100 ezret, mert vagy a feladó, vagy az átvevő nincs felkészülve a rakodólapok gépi mozgatá­sára» .-a Képviselőink: Nagy Márta, Szabó Imre, Eperjesi Iván, Novák Pálné dr., Fodor Istvánné. Előtérben: Szabó István, a TOT elnöke, valamint Úszta Gyula és Hever Lajos Heves me. gyei képviselők. kérjük annak megértését, hogy ezt korlátozott lehetősé­geink sem engedik meg. Ezenkívül azt sem téveszt­hetjük szem elől. hogy — a helyi érdekeket is figyelem­be véve — országosan egysé­ges rendszerben kell fejlesz­teni a közlekedést. A szomszédos országokkal 24 vasúti és 32 közúti határ- átkelőhellyel van összekötte­tésünk. Az export-import és a tranzitszállításokat olyan színvonalon kell teljesíte­nünk. amivel jó minőségben, korrekten szolgáljuk ki meg­bízóinkat. Ehhez a műszaki fejlesztés mellett kulturál- üzletpolitikára és gyakorlatra van szükség. Ma még megfe­lelünk a nemzetközi igények­nek, nem kerüli el közlekedé­si hálózatunkat az idegenfor­galom és a nemzetközi áru­forgalom. A tranzitvonalak fejlesztésével ennek az elő­nyös helyzetnek a megtartá­sára törekszünk. A nemzetközi kapcsolatok figyelmes ápolásán belül Raktáraink többségénél sincsenek meg a korszerű, egységrakományos árukeze- zelés feltételei. Az elmúlt évtizedben 120 ezerről 800 ezerre emelkedett a személygépkocsik száma. Az imponáló fejlődés azon­ban újabb gondokat szült. A íjno p—«V- •’ gépkocsi­;■ /ekedé­se a motorizáció uj szaka­szát jelenti majd. Nem is tudjuk pontosan, sokan pe­dig nem merik, nem akarják felmérni azt a helyzetet, amit az akár csak a duplájá­ra növekvő személygépkocsi­állomány idézhet elő. Buda­pesten már a mai negyedmil­lió személyautó mellett- is érezhető a hidak és a rájuk vezető utak szinte állandó­sult csúcsforgalma, de így van ez néhány városi csomó­ponton és a bevezető szaka­szok nagy részén is. A személyautók számának növekedésével a jövőben is számolunk. Erre a folyamat­ra időben fel kell készülni. Megfelelő tervezéssel és sza­bályozással — mérlegelve a gépkocsit használók nagyobb részvételét a teherviselésben, — az arányok ésszerű alakí­tásával elkerülhetjük, illetve nagymértékben mérsékelhet­jük a kedvezőtlen hatáso­kat. A nagy városokban, első­sorban Budapesten, a beveze­tő utak csomópontjai és a metróállomások mellett nagy parkolóhelyeket kell létesíte­ni. A „Parkolj és utazz to­vább tömegközlekedési esz­közzel” módszert ezzel lehet elterjeszteni. A gépkocsitula.i- donos így majd választhat, hogy 60—80, vagy 20 perc alatt kíván-e munkahelyére érni. Nem vehetjük érzéktelenül tudomásul, hogy hetenként 20—25 halottja és több száz sérültje van a közúti közle­kedésnek. Ez arra kényszerít mindenkit, hogy közös aka­rattal és cselekvéssel, javít­suk a közlekedési morált. A biztonságos közlekedés érdekében fel kell hasz­nálni a propaganda, az oktatás és továbbképzés, de szükségszerűen a bír­ság, büntetés eszközeit is. A koncepció céljainak megfelelően gazdaságosabbá, hatékonyabbá vált a közleke­dés. — Állapította meg a miniszter. — A vasútról a közútra tereltük át a gazda­ságtalan darabáru-fuvaro­zást, csaknem 300 vasútállo­máson megszűnt az árufor­galom, a körzeti állomások vették át. A vontatás is gaz­daságosabbá vált azzal, hogy ma már jelentéktelen, alig 5—6 százalék a gőzmozdo- nyok aránya. Jelentős devizaszerző szer­vezeteket fejlesztettünk ki, olyanokat, mint a Hungaro- camion. amely évről évre dollárok 10 millióival járul az .államháztartás bevételei­hez. A vasúti áruforgalom több mint felét az export­import és tranzitszállítások teszik ki. Hatékonyabb folya­mi és tengeri hajók, repülőgé­pek üzembe állításával is növeltük, a közlekedés devi-. Apró Antal, az országgyűlés elnöke ülésszakot zabevételét. De mindezek el­lenére sem lehetünk elégedet­tek a közlekedési szolgálta­tások minőségének színvona­lával és a szállítások gazda­ságossága érdekében is sokat kell még tenni. A közlekedési munka elis­merését látjuk abban, hogy dolgozóink számos bérprob­lémáját sikerült megoldani. Ennek ellenére néhány terü­leten — mint például a vas­úti kocsirendező, sarus, for­galmi utazó, rakodómunkás, autóbuszvezető — tartós . a munkaerőhiány. A helyzeten — a műszaki fejlesztésen túl — csakis a munkakörülmé­nyek és a szociális ellátás ja­vításával változtathatunk. Évente egymilliárd forintot költünk szociálpolitikai cé­lokra, a munkakörülmények javítására. Ezirányú terveink végrehajtását nyomatékosan ellenőrizzük. Közlekedésben dolgozni embert próbáló munka. De kevés embernek jut osztály­részül az, ami például a mozdonyvezetőnek. aki egye­dül 50 millió forint értékű vonatot vezet, nem is beszél­ve a nagy teljesítményű re­pülőgépek, hajók értékéről, sebességéről, vagy a nagy te­herbírású gépkocsik és az esztétikailag is gyönyörköd­tető autóbuszok műszaki színvonaláról. Szükség van még több jó szakmunkásra, mérnökre, közgazdászra, mert a közlekedésnek gyorsuló ütemben kell alkalmaznia a korszerű technikát, technoló­giát, az új szervezési módsze­reket. A közlekedés hatékony tá­mogatást kapott az egész társadalomtól, a területi párt­szervektől és tanácsoktól. Tudjuk, hogy minden vezető és felelős testület azt szeret­né, ha kiemelten fejlesztenék a hatáskörébe tartozó közle­kedést. De hagyományosan jó kapcsolataink alapján is berekeszti az őszi (Fotó: Perl Márton) megkülönböztetett felada­tunk, hogy jó szállítási mun­kával mozdítsuk elő a bővülő szocialista integrációt. El­mondhatjuk, hogy a nemzet­közi kapcsolatok bővítésének feltételeit sikerült megterem­teni és a magyar közlekedés hatékonyan. megbízhatóan szolgálja mind a sajátosan magyar, mind a szocialista országokkal közös érdekei n- ket. (Munkatársunk talefonjelen- tésc): Az oktatási miniszter be­számolójához huszonegy kép­viselő fűzött gondolatokat, elemezve közoktatásunk hely­zetét. A huszonegy felszólaló között volt mindjárt az első napon Fodor Istvánné is, s most már beszámolhatok ró­la, hogy a tizen hármas szám a Parlamentben a Heves me­gyei képviselők számára nem gelegt sfjaxri rosszai. . Bizo­nyára már átnézték a felszó­lalás szövegét, tehát olva­sóink tisztában vannak vele. milyen fontos gondolatokat mondott el képviselőnőnk. Beszéde osztatlan sikert ara­tott. — Nagyszerű volt — jegy­zi meg Eperjesi Iván a szü­netben, amikor Vadkerti Miklósné, Nagy Márta, dr. Novák Pálné, Fiala Tivadar- né és Komjáthy Aladár tár­saságában beszélgettünk —, ahogyan „szakértő” módon hidat teremtett a két napi­rend között. .— Látjátok — jegyzi meg mosolyogva Komjáthy Aladár — azért nem mertem még eddig felszólalni, mert nem tudok olyan szépen beszélni, mint Irmuska... ★ Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter úgy­nevezett „szűzbeszéde” hang­zott el még tegnap. Az új­ságírók ezzel kapcsolatban máris kicserélték észrevéte­leiket, miszerint rendhagyó eset történt. Pullai Árpád ugyanis székfoglalója előtt már szerepelt a Parlament­ben: interpellációra adott vá­laszt. Ha a sorrend egy kicsit meg is fordult, tegyük gyor­san hozzá, hogy a régi „gya­korlattól” eltérően, egyre ke­vesebb interpellációt kap a közlekedési tárca. Az őszi ülésszakon például egyet sem. — Tíz év fejlődése — szö­gezi le valaki, = Annak ellenére ~ bálin I lelkesen egy másik kolléga —, hogy csütörtökön száz percet késett a Tokaj-ex- pressz, tíz évvel ezelőtt pe­dig csak ötöt. .. A legjobban egy vasutas­képviselő nevetett e „nega­tív” bizonyítékon. Az expozé hangvételét, őszinteségét azonban mindenki nagy elis­meréssel méltatta. ★ Aztán egymás után támad­tak tol a gondolatok, termé­szetesen a terítéken levő té­ma hatására. — Markazon van egy kissé idegesítő ügy — mondja Eperjesi Iván. — Megépült az út a község határáig, meg a túlsó szélétől tovább, de bent, a településen már öt éve nem végezték el a munkát. A ki­sajátítás vagy harminc csalá­dot érint, s ennyi idő után érthetően türelmetlenek. Egyébként összesen csak másfél kilométerről lenne szó! — Biztatónak éreztem a közlekedés- és postaügyi mi­niszter beszédét — veszi át a .szót Hever Lajos. — Első­sorban Heves nagyköz­ség szempontjából, ami­kor az egyes rako­dóállomásokkal foglalkozott. Ebben az ötéves tervben jó összefogással már a negyedik rakodóterületet sikerült ki­alakítani az állomáson. S ha a következő tervidőszakban felépülne a kétezer vagonos hűtöház, már ez önmagában hordozná a további fejlesztés tehetőséget, . ____..... .... A z 19fiS-i»s közi cit ed'-srm'i. tikal koncepció alapclvci­ben, fő irányaiban helyes volt. az élet igazolta. Célunk, hogy — a végrehaj­tás tapasztalatait hasznosítva — a megváltozott körülmé­nyekhez igazítsuk a jövő köz­lekedéspolitikáját. Feladataink meghatározó sakor abból indulunk ki. hogy közlekedési rendszerünk min­denekelőtt a vasútra és a köz­útra épül. A szállítás ezen all vagy bukik. E két alágazal- nak — mind a belföldi, mind a nemzetközi szállításokban — növekvő hatékonysággal kell ellátnia folyamatos és biztonságos üzemét. Ennek érdekében a vasúti közleke­dés elmaradt területein gyor­suló és folyamatos fejlesztés­re van szükség. Ki kell alakítani a tömeg- közlekedés és a tovább bővü­lő egyéni közlekedés ésszerű arányait. Üthálózatunkat úgy kell fejleszteni, hogy a vár­ható nagyobb forgalom ne fo­kozza tovább a jelenlegi fe­szültségeket. Meggyőződésünk, hogy a közlekedés érdekében ilyen szellemben végzett munka eredményeként az évezred végén — lényegében a mai hálózatokon — egy korsze­rűbb, megjelenésében meg­változott, hatékony és bizton­ságos közlekedés szolgálhatja országunk érdekeit. A közlekedést nem önma­gáért, hanem társadalmi cél­jaink érdekében, a Magyar Szocialista Munkáspárt prog­ramnyilatkozatainak szelle­mében kell fejleszteni. Meg­tisztelő feladatunk, hogy min­den erőnkkel e nemzeti prog­ram megvalósításán munkál­kodjunk. Kérem a tisztelt országgyű­lést. vitassa meg és fogadja el a beszámolót, és támogassa a kormánynak a közlekedés jö­vőjét formáló törekvéseit. Áz expozét követő vitában tizennégyen mondták el vé­leményüket, a közlekedésről, májd Puílai Árpád válasz­adása következett. Áz országgyűlés a közle­kedés- és postaügyi minisz­ter beszámolóját jóváhagyó­lag tudomásul vette. Ezután interpellációkra ke­rült sor, amelyekre Gonda György, az Országos Környe­zet és Természetvédelmi Hi­vatal elnöke, Ábrahám Kál­mán és Simon Pál miniszte­rek válaszoltak. Az országgyűlés őszi ülés­szaka Apró Antal zárszavá­val crt véget.. (MTI) Dr. Novák Pálné vendége volt az ülésszakon Szokott i Ferenc, a hatvani városi pártbizottság első titkára. Ve­le beszélgettünk a szünetben. — Igen reálisan állapította meg az expozé, hogy az el­telt tíz év alatt milyen fejlő­désen ment keresztül közle­kedésünk. Bennünket, hatva­niakat i* érint ez, hiszen igen jelentős a vasúti csomópont. Tovább kell fejlesztenünk, elsősorban a biztosító beren­dezések, de a szociális felté­telek szempontjából is, hi­szen körülbelül kétezer dol­gozó munkakörülményeinek a javításáról is szó van. Már többször jeleztük ezt a fel­sőbb szerveknek, ahol való­ban ismerik gondjainkat. Fő­vonalon fekszik a csomópont, s a fejlesztését a miniszter is szükségesnek tartotta. Így hát reménykedünk. hogy 4 következő ötéves tervben, összhangban a népqazdasági érdekekkel sikerül e gondon is enyhíteni. ★ A országgyűlés és a par­lamenti tudósító ezzel befe­jezte munkáját. Kátai Gábor 137S, oktoíter 58.' mmfal

Next

/
Oldalképek
Tartalom