Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
A KÖJÁL mikroszkópja alatt Vizünk és levegőnk Arcok, tájak, városok Harman cs Szovjetunióról Az Országos Közegészség, ügyi Intézet egyike az Egészségügyi Minisztérium négy higiénés intézményének, olyan szerteágazó feladatkörrel, aminek tömör megfogalmazását tanácsos a szakemberekre bízni: dr. Dömök Istvánra, a járvány- ügyi és mikrobiológiai föosz. t.ály vezetőjére, dr. Kertész Magdolnára, a levegőhigiénés osztály vezetőjére és dr. Csanády Mihályra, a vízhigiénés osztály helyettes vezetőjére. — Intézményünk három nagy témaköre: a településegészségügy, a járványügy a gyermek- és ifjúságegészségvédelem közegészségügye. Mindhárom témakörben hármas — kutatási, gyakorlati és oktatási — feladatokat látunk el, mint az Egészségügyi Minisztérium szervezési-módszertani, kutató, és továbbképző alap- intézménye. — Saját kutatásaink alapján kidolgozzuk a szakterületünkbe vágó egészségártalmak megelőzésének módszereit és javaslatokat teszünk az Állami Közegészségügyi Járványügyi Főfelügyelőségnek a szükséges intézkedésekre. — Szóval, itt kapcsolódik az intézet tevékenysége szorosabban a lakosság egész_ ségvédelméhez? — Ezer szállal kapcsolódik! Az országos higiénés intézetek — köztük a miénk —, rendszeres szakmaimódszertani, irányító és ellenőrző tevékenységet folytatnak szakterületükön, a KÖJÁL-szolgálat helyi intézményei felett; szükség esetén aktívan kisegítjük a KÖJÁL területi szerveit különböző vizsgálatok vagy kiegészítő vizsgálatok elvégzésével, javaslatokat teszünk i}Z országos intézetek által kidolgozott új vizsgálati-ellenőrzési módszerek bevezetésére. Vagy: Mi látjuk el a KÖJÁL megyei intézményeinek mikrobiológiai laboratóriumait a vizsgálatokhoz szükséges táptalajokkal, táp- folyadékokkal, szövet- és sejtkultúrákkal. immunsavókkal, stb. Intézetünk végzi a KÖJÁL-szervezetben dolgozók továbbképzését. Itt van az Orvostovábbképző Intézet közegészségtani és járvánvtani tanszéke is. — Ami pedig a lakosság egészségvédelmének elméleti—gyakorlati feladatait illeti, arról is oldalakat lehetne beszélni, de ragadjunk ki a sokból csupán kettőt: a levegőhigiénés osztály és a vízhigiénés osztály tevékenységét. Mindkettő a település. egészségügyi főosztályhoz tartozik, s munkásságuk jelentős részét napjainkban a környezetvédelmi feladatok képezik. — A levegőhigiénés osztály működteti az országos légszennyezettségmérő hálózatot, mióta a levegőtisz- taságvédelmi program részeként a levegőminőség mérését a Minisztertanács az egészségügyi tárca hatáskörébe utalta. A méréseket a KÓJAL-szervek végzik a területükön levő mérőpontokon; ezekből 52 településen összesen 540 van az országban. — Mire terjednek ki a mérések? ~~ Az ülepedő és a szálló por mennyiségére, a kéndioxid-tartalomra, speciális szenn.vezőforrásoknál pedig az adott káros anyagok — nitrogén-oxidok, ammónia, szénmonoxid, fluor, a karcinogén-anyagok, az ólom stb, — mérésére, — Hol van a legtisztább levegő az országban? — A Mátravidéken, a természetvédelmi területe, ken, és az iparban szegény délkeleti megyékben. — És melyik a legszeny- nyezettebb? — Az észak-dunántúli és a borsodi iparvidék. Vannak fâNëwW, 1918. szeptember 11, vasárnap aztán olyan városok is, ahol a szennyezettség mértéke a megengedett normát még csak ritkán lépi túl, például Székesfehérvárott, Veszprémben, Egerben. — Úgy tudom, ez a mérőhálózat európai szinten is a fejlettek közé tartozik, a KGST-országok közül pedig a legfejlettebb. De — mi a mérések eredménye? —r Sürgős beavatkozás vagy — a krónikus ártalmak megelőzését szolgáló — hosszú távú intézkedés! Sürgős beavatkozást igényelt például a nagytétényi ólommérgezés, s ezt — mivel a KÖJÁL hatáskörét meghaladta — az Egészségügyi Minisztérium meg is tette — A bűz nem számit levegőszennyeződésne k ? — Mire gondol? — Olyan gyáregységre, mint Tökölön, amely évek óta bűzzel árasztja el — bizonyos szélirány esetén — a „horgászok és evezősök paradicsomát’', a ráckevei Dunát! — Ebben ás intézkedett már a Pest megyei KÖJÁL, jelenleg csak ideiglenes működési engedélye van az üzemnek. — Mi a feladata az OKI vízhigiénés osztályának? — A víz által okozott egészségügyi ártalmak megelőzése, legyenek azok kémiaiak, vagy fertőzőek. Mindenekelőtt az ivóvízmi- nőség rendszeres ellenőrzése a dolgunk. Ezt a munJcát a megyei KÖJÁL-ok végzik saját laboratóriumukban. Pest megye kivételével, számára az intézet végzi a vizsgálatokat. — Gondolom, az ilyen vizsgálatok sem a regisztrálás kedvéért, öncélúan történnek?. .. — Évente több mint egymillió adat gyűlik össze. Minden vízmintáról véleményt adunk ki, különböző operatív intézkedések alapjául szolgáló javaslattal. Ezek az adatok ma már nemcsak a konkrét döntésekhez nélkülözhetetlenek, hanem a hosszú távú fejlesz- tési.vizműépítési tervekhez is. — Hogy állunk ivóvíz dolgában? Igaz, hogy még mindig 400 községben hiányoznak a csecsemők számára is megfelelő vizű kutak? — Sajnos, igaz! Egyébként — több mint két esztendei munkával — most dolgoztuk ki az ivóvíz-minősítési szabványt, ami október 1-én lép életbe. — Miben különbözik a régitől? — Az előzőnél sokkal több kémiai szennyező anyagnál jelöli meg a határértéket, vagyis figyelembe veszi az ipar és a mezőgazdaság ke- mizációját. — Mi lesz azzal a 400 községgel? — Százötvenet lehetett közülük sürgősebb kategóriába sorolni, ahol a következő két évben meg kell oldani az egészséges ivóvízellátást. A többire csak azután kerülhet sor. — önök foglalkoznak a felszíni vizek — folyók, tavak — vízminőségének egészségügyi szempontból történő értékelésével is... — Igen. Feladatunk vizsgálatokat végezni — például — arról, hogy a Tisza adott szakaszán, vagy a Kőrösökben szabad-e fürödni? — És a Dunában? — A Dunában nem tanácsos! Képzelje el: a folyók vizét — KGST-normák alap. ján — 4 vízminőségi osztályba sorolják. Nos, a Duna kémiailag általában 2-es, bak- teriológiailag 3-as, de Budapest alatt 4-es osztályú vagyis erősen szennyezett! Ez alól csak a ráckevei Dunaág alsó szakasza kivétel. — A rádióban nemrég hallottam egy előadásban, hogy a keszthelyi öbölnél a Balaton erősen elalgásodott. Miért baj ez? — Ha az algatartalom növekszik, esetleg eléri a napfénytartalomból számítható maximumot — itt pedig az történt — az károsan hat a vízi világ többi élőlényeire, például a növényzetre. A b' Jógiai egyensúly felborul, a víz zavaros, gusztustalan lesz. Ráadásul bizonyos algafajták anyagcseretermékei allergiás panaszokat, bőrkiütéseket is okozhatnak. — S ki törődik a strandok vizével? — Például mi is. Sajnos, a medencés strandok legtöbbjének vízminősége nem megfelelő. Augusztusban emiatt több esetben is előfordult a dizentéria megbetegedés! Ebben elsősorban nemcsak a túlzsúfoltság a ludas, hanem a fürdők üzemeltetői is, mert nem tartják be a rendeletet. Általában megoldatlan a víz- forgatás : a víz folyamatos tisztítása és a tisztított, fertőtlenített víz visszavezetése a medencébe. Az utóbbi alól kivétel a Komjádi Uszoda, annak vizétől nem kell félni! Kinek egy elsuhanó mosoly, kinek egy hullám ölelte szikla, kinek egy tréfával te. liszájú balatoni gyümölcsárus jelenti az idei nyarat. Elmúlt a június, július, augusztus, véget ért az élmények gyűjtésének szezonja, s most már lassan megkezdődik az emlékek rendezgetése. Ilyenkor fényképek, diák, filmek, prospektusok kerülnek rendre dobozba, apró emléktárgyak a helyükre. S mind sűrűbben hangzik el a baráti érdeklődés is, na, merre jártatok, mit' láttatok az idén? Merre jártak, mit láttak? Ezt kérdeztük mi is Somfai Tibortól, a parádi általános iskola igazgatóhelyettesétől, Bátkay József Györgyné védőnőtől és Dobroviczky János mezőőrtől, akik az idén mindhárman a Szovjetunióban töltötték szabadságukat egy-egy IBUSZ-társasutazá- son. Az ország ugyanaz, ám az okok. a célok különbözőek. így eltérnek a válaszok is. Találkozó a medvével — Feleségem és én is mindketten történelem—földrajz szakosok vagyunk. Meggyőződésünk, hogy e két tantárgyat csak úgy lehet igazán jól tanítani, ha magunk is jól ismerjük mindazokat a tájakat, amelyekről egy-egy órán beszélnünk kell, —• kezdi Somfai Tibor, aki nagy munkát hagy félbe egy rövid időre. Hiszen így tanév elején minden perce foglalt a pedagógusoknak. — Sokfelé jártunk már, jóformán bebarangoltuk egész Európát, a Szovjetunióban is voltunk. A feleségem idén is éppen egy csebokszári utat intézett — három hétre meghívták ugyanis néptánccsoportunkat —, amikor megtudta, hogy lenne mód Szibériába utazni. Omszk; Bratszk, Irkutszk, a Bajkál,... mondanom sem kell, mennyire kíváncsiak lettünk erre a vidékre. ■. úgy gondoltuk, 25 éves házassági évfordulónk alkalmából ezzel lepjük meg magunkat. A beszélgetést már hármasban folytatjuk otthon. A lakás majd minden zuga őrzi az emlékeket. Matrjona babák, szamovár, faragott dobozok... — A valóság mindig egészen más, mint amit az útikönyvek leírnak. — kapcsolódik a beszélgetésbe Somfai Tiborné is. — Utazás előtt mindig föl szoktunk készülni alaposan a látnivalókra. Most is, Irkutszknak szinte már ismerősek voltak az utcái is a Verne-regényből készült Sztrogoff Mihály című filmből. De ott lenni — sokkal izgalmasabb. — A tajgát például úgy képzeltük el, mint áthatol- hatalan őserdőt, ahol — tréfálkoztunk — ha kis szerencsénk van, még vadállatokkal is találkozunk, A valóság azonban — mint ahogyan egy erdei kiránduláson megállapítottuk. — jóval szelí- debb. Nyírek, fenyvesek közt barangoltunk, s persze volt medve is, de csak ketrecben. .. A Bajkál-tó tiszta vize, a környezet szépsége azonban minden képzeletet felülmúlt. És persze az is, mennyire őrzik ezt a gyönyörű vidéket. A tóhoz tartozó múzeumban egyébként nemcsak a természetvédelmi munkával, de a Bajkál múltjával is megismertettek bennünket. Kis díszdoboz kerül elő, nézzük az innen származó gyönyörű féldrágaköveket. — Nekem azért a bratszki erőmű talán még jobban tetszett, — folytatja ismét Somfai Tiborné. — Lenyűgöző volt nézni a hatalmas gépeket, amelyeket mindössze két ember kezel. Mikor megláttam, úgy éreztem, a mi Tisza kettőnk mindössze gyufaskatulya hozzá képest. — Nehéz mindezt szóban visszaadni, de leforgattunk négy tekercs filmet is. Ha elkészül hozzá a magyarázó szöveg, azért reméljük, a gyerekeknek sikerül majd az élményeket továbbadni* A matuzsálemek hazájában Bátkay József Györgynéék nem tanulmányútra mentek, hanem pihenni. — Picunda, Szocsi, Szuho- mi... régóta készülünk már egy ilyen Fekete-tenger parti nyaralásra, de most is csak véletlenül sikerült kifogni, annyian jelentkeznek minden esztendőben, — kezdi az egri védőnő. — Nagy utazók vagyunk, de a Szovjetunióba eddig én még nem jutottam el, csak a férjem elbeszélése alapján ismertem az országot. A legnagyobb élménnyel kezdjem? — nevet. — Nos, visszafelé repülővel jöttünk, de a határtól vissza kellett fordulni, mert a gép pilótája rosszul lett. Mit mondjak, volt egy néhány izgalmas percünk... — Persze, az effajta kalandokhoz hozzá kell edződnie annak, aki szeret utazni, — fordítja komolyra a szót, és a szelídebb emlékekkel folytatja. — Az idei nyár nem nagyon kedvezett a strandoláshoz, de a fürdőzés elmaradt örömeiért kárpótoltak a látnivalók. Megismertük a félsziget nevét adó pictus fenyőt, ittunk valódi zöld grúz teát, láttuk, hogy az ültetvényeken hogyan gyűjtögetik a legzsengébb leveleket, meghallgattuk a száznegyven évig élő matuzsálem történetét, sétáltunk a tujafák közt a narancsligetekben, részt vettünk egy gyönyörű pravoszláv templomban, egy Bach-koncerten. Voltunk. Szocsiban a híres majomparkban. És mindemellett is rengeteget pihentünk. Errefelé sokkal kedvesebbek, vendégszeretőbbek az emberek. mint Európa más országaiban. És nemcsak azok voltak barátságosak, akikkel a szállodában találkoztunk, hanem a véletlen ismerősök is. Egyszer például több kilométeren át kísért egy te, herautósofőr bennünket, akitől csak az útirányt Kérdeztük. De az ottani világító- torony őre is készségesen kalauzolt bennünket — talán nem is egészen szabályosan — műszerei közt, amikor kíváncsiskodtunk. — Igen, azt hiszem az volt a legkellemesebb estén. —■ mondja elgondolkodva. Hajókirándulásra vittek bennünket a tengerre, amely valóban egészen, de egészen fekete ... Ott kinn a vízen méá ijesztő is volt egy kicsit. Aztán megnéztük a tornyot* megnéztük az esti Picund* fényeit, igazán csodálatos volt. Azt hiszem, legközelebb okvetlen visszük egy ilyen útra a gyerekeket is. Mert mondanom sem kell, máris visszavágyunk. Kijevtől Leningrádig Dobroviczky János, a verpeléti tsz mezőőre jó munkája jutalmaként mehetett a barátságvonattal a Szovjetunióba. — Nem először járok arra — mondja ravaszkásan, amikor beszélgetni kezdtünk. — Igaz, először nem jószántamból mentem, hanem vittek 44_ben. Persze akkor nem jutottunk el Moszkváig, Leningrádig, — teszi hozzá. —: Hát az ismerős vidéket én nagyon kíváncsian néztem. Az indulás első pillanatától a vonatablakra voltam tapadva, mindig, egészen addig, míg látni lehetett valamit. Persze gondoltam én, hogy sokat építettek azóta, de arra nem számítottam, hogy azt az összetört tájat így megújítják. A sógorral voltunk, együtt, sokat beszélgettünk. Az például már az utazáskor nagyon tetszett, hogy végig a sínek mentén mindenütt frissen kaszálták a füvet, rend volt a földeken, amerre csak jártunk. De a városokban is nagy a tisztaság és a rend. Én voltaképpen nem is tudom, hogy Ki- jev, Leningrád és Moszkva közül melyik volt a legszebb. Az biztos, hogy Kijevben, ha lehetne, még most is nézném a Dnyepert, meg azt a rengeteg ligetet, — fűzi tovább elgondolkodva. — Leningrad, az meg egy gyönyörű vízzel átszőtt város. A víz olyan tiszta, hogy horgásznak is benne, és még csak engedély se kell hozzá. A sógor megkérdezte, mert ő kotyorászik valamit oroszuL Na, és Moszkva, ott meg a népgazdasági kiállításon az űrhajópavilon volt a legérdekesebb. Hogy milyen fejlett már a technika... ! Hiába nézzük a tévén, ott azért csak nem látszik úgy minden. — Aztán az volt még szép, hogy a Szovjetunióban mennyire őrzik a történelmet. Mindegy, hogy ki mekkora betyár volt, ami hátramaradt tőle, azt megtartják, hogy láthassa az utókor is. Az ember röviden elmondani nem is tudja. Az a rengeteg palota — az a rengeteg múzeum. ... az a rengeteg kiállítás. .. máig sem győzöm mesélni az itthoniaknak. Az itthoniak, a felesége, a fia, lánya, a menye... — Sokat kell mesélni, mert a faluban sok mindent másképp tudnak a Szovjetunióról, amint van. Megmondom, még ijesztgettek is, mielőtt elindultunk hogy nagyon vigyázni kell a fegyelemre... Én nem is tudom, hogy honnan szedték, hiszen innen a tsz-bői is majd mindegyik évben volt kinn valaki. Szóval nekem minden nagyon tetszett — fejezi be Dobroviczky János — csak köszönni tudom, hogy az idén engem küldtek. Németi Zsuzsa Nyíri Éva Famatuzsálem A munkásmozgalom egykori illegális találkozóhelyén, Szegeden a Maros mentén álló kétszázötven éves nyárfát gyakran keresik fel kirándulók. A fa törzsének kerülete tizen, két méter. __ __ (MTI Fotó — Tóth Béla felvétele — KS)
