Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-08 / 133. szám

Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban Friedrich Dürrenmatt:

Hímző asszonyok Hátraftireden

Áz öreg hölgy látogatása

Az egri színház bemutatójának műsorfüzete melodrámának nevezi Dürrenmatt darabjait, míg Fáy Árpád fordításában a tragikus komédia meghatározás áll. A melodráma rossz ízű szó nálunk, de nem is adja vissza azt a tartalmat jelen esetben, amit a svájci író színpadi műve takar.

Dürrenmatt napjainknak egyik kisvároskájában, Gül- lenben játszatja el tragikus komédiáját, ahol valamikor jobb napokat éltek az emberek. Mindenütt pangás, a gyors meg sem áll, elmúltak végérvényesen azok az idők, amikor itt Goethe megszállhatott. Ezt a nyomorúságos fészket a polgármester, a pedagógus, a pap — és pénz vagy pénz hiánya igazgatják. Ki-ki éli a maga nyomorúságát abban az egymásra utaltságban, amelv kisszerűvé, törpévé és sóvárrá teszi a viszonylag fentit és a minden viszonyok alján levőt is.

Dürrenmatt színházat csinál ebből a kisvárosból, csoportokra osztja a Komikus és mégis balvégzetet hordozó játék szereplőit. A látogatók élén Claire Zachanassian áll, az örmény olajból származó milliárdiaival. Kísérete három. egymást követő férje, főkomornvikja. majd a rágógumis kérődzők és a vakok. A meglátogatottak csoportja már bővebb, ezek viselik majd el közvetlenül a tragikum terhét ilyen vagy olyan elosztásban. Akadnak még a kényelmetlenek, akiket nem nagyon kedvelhet az író és részt vesznek ' még a Többiek is ebben a játékban. akik ugyan szürkék és semmitmondók, de úgy hozzátartoznak az élethez, mint bármi más.

Ezt a hadrendet hozza mozgásba a • rendező, Szűcs János. Nem könnyű feladat az eqri színpadon mozgásteret biztosítani — meg egyéb elgondolásai is lehetnek a rendezőnek —. így félkörű állványrendszert ém'ttetett. Mintha arénában lennénk, ahol a változó színeket, az állomás előtti térséget, a városka egvéb helyeit feliratokkal, olcsó tarkaságokkal jelzik. A nyitóképben az emberek ruházata siralmas: Ahogvan egymás közt a giillen'ek beszélgetnek, ahogy AUVor) III. körül forognak a do''ok, a téma. mármint Clafre látogatása, előzménvt kao. A félig kész feliratok, amik talán sohasem akartak egészen elkészülni, például a ..Pa nem et...”, az ..Isten hozta!” inkább a fé’á-hoora eresztett reménvt tálalták elénk, mint azt a magabiztosságot, ahogyan Alfréd III. ecseteli réei szereimének máig is fennálló hatását.

A meglátogatottak óeskán nyüzsgő népségébe robban bele és leteritett szőnveere léove az öreg hölgy és kísérete. ők is szerepet játszanak. el akarják hitetni magukról, hogy ők azok és csakis ők azok, akik a világról, önmagukról és az életről a helyes kénét hordozzák magukban. Pedig nem történik más, csak az, hogy ezek a figurák engedelmeskednek egyetlen akaratnak. Ez az egyetlen akarat a bosszú, illetve az a hatalom,

amely a pénzből árad és artiely hatalom túlléphet téren és időn, embereken átgázolhat, mert igazságot kíván szolgáltatni. De kinek és milyen igazságot? Van törvény, van tételes írás az ilyen igazságtevésre, mint aminőt az öreg hölgy kíván? Sem formailag, sem tartalmilag nincs szabály arra, mit kell tennie egy ilyen kis közösségnek, amikor egy ekkora meglepetés éri.

Ezt a belső folyamatot, ennek a folyamatnak a zül- löttségét, ahpgyan az emberek látszólag átalakulnak, itt-ott harsány eszközökkel, néhol jó ötletekkel, olykor be nem fejezett, vagy át nem gondolt megoldásokkal jelenítette meg a rendező. Kérdés marad, kellett-e bíbelődnie ennyit a feliratokkal, jó-e az autó megjátszása a két esernyővel, szabad-e így hozzányúlni a darab szövegéhez? De a rendezői szándék nem vitás: a látogatókat sorsúk szerinti tarkaságban, néhol rikító jellemzésekkel vonultatta fel, a meglátoga- tottakat igyekezett zárt rendszerbe gyömöszölni, hogy annál inkább kitessék: a

song nemcsak a közös nyelv ebben az esetben, hanem az érdek diktálta szólam is mindig, éppen a megfelelő pillanatban, azt a megfelelőt szólva, ami a lelki mozgást kifejezi.

Nem ítéljük el Szűcs János tarka színpadát, a songokat helyükön vafónak tartjuk, a ruhák, a színek, a kosztümök sfűuszagyvasáva is kifejez valamit abból a közép-európai kisszerűségből, zavartságból, szemtelenségből, amelyről Dürrenmatt ebben a tragikus komédiában a polgármester, a pedagógus, a pan száján át annyi jellemzőt vall.

A játék köznonti figurája természetesen Glaire szerepében Máthé Éva Jászai-díjas, érdemes művész. Más, mint Fv.lvnk SJtn.ria volt Pesten. Az ő hangja más érzelmeket és máekápn köz- votít_ mint a czivá^ahh alakításokra termett pesti színésznő. Ahogyan mórikálja magát Alfréd TTI. előtt, ahogvan — felülről — kiveszi a részét ebből a játékból, azt hizonyítia. hogv érti. a dür- renmatti gondolatot: ő nem- esak az pcmkori Wäseher- lápv Giillenből. do erre az öreg korra a pénz is, ..aki” társadalmi szerepét ebben az író által olv iót ismert világban úgy tölti be, lelki-.

leg is, ahogyan kénye-kedve diktálja.

Somló Ferenc Jászai-díjas Alfréd íll-ja a művész idei legjobb alakítása. Nincs egy hangos szava, mintha a bűn miatt, évtized óta csak halkan merne beszélni. Amikor az a hangos „Uram-Isten !” kifakad belőle, már késő, és ezt ő tudja a legjobban.

Sallós Gábor felhangjaival jellemzett egy olyan kisszerű zsarnokot, aki nyüzsgésével szervezi a pénz kívánságának a beteljesülését.

A fontosabb szerepekben jó csapatmunkával működtek közre: Csiszér András, Máthé Eta, Holl Zsuzsa Fehér Tibor, Kulcsár Imre, Varga Gyula, Dariday Róbert és Bánó Pál.

Vayer Tamás díszletein lehet vitatkozni, mennyire

járultak hozzá a darab megértéséhez: Vágvölgyi Ilona jelmezei a rendező elgondolásait szolgálták. Somoss Zsuzsa jól ismeri az egri színpad adottságait és játékmesteri közreműködése a játék fegyelmét erősítette.

Farkas András

(Tudósítónktól)

Több mint háröm éve alakult a kézimunkázó nők klubja a gyöngyösi művelődési központ mátrafüredi klubkönyvtárában. Ez idő alatt sok szép hímzett terítő, futó, blúz, ruha került ki szorgos kezük alól.

Szakmai irányítójuk és vezetőjük, Szakács József né segítségével megismerkedtek hazánk legkiemelkedőbb díszítőművészeti motívumaival. Munkáikból már több alkalommal rendeztek kiállítást.

A kézimunkázás mellett természetesen klubéletet is élnek, ök a házigazdái és rendezői a sikeres farsangi menyecskebáloknak. Felvették a kapcsolatot a székes- fehérvári kézimunkázó nők klubjával. Legutóbb a fehérváriak jártak Mátrafüreden, ahonnét a szép élmények mellett gazdag palóc és kalotaszegi motívumokkal tértek haza. Kedvelik a klubtagok a közös színházlátogatásokat, kollektív kirándulásokat.

Legfrissebb élményük a romániai társasút. Nagyvárad és Kolozsvár nevezetességei mellett a múzeumok néprajzi anyaga hatott rájuk leginkább. Az út szakmailag is

(Fotó: Szabó Sándor)

sokat jelentett számukra. A! híres kalotaszegi hímzéssel ä helyszínen ismerkedhettek me«.

(Patkós Magdolnát

rr

Megjelent az új ábécéskönyv

Százkilencvenezer példányban megjelent az új ábécéskönyv, amelyből — az új tantervek alapján — szeptembertől tanulnak az elsősök. Az új könyv gyakorló pedagógusok : Romankovics András és felesége, valamint Meixner Ildikó pszichológus munkája. Mind formájában mind tartalmában lényegesen eltér az eddig használt ábécéskönyvektől.

Mindenekelőtt : nem egy, hanem négy kötetből áll, az „Olvasni tanulok”, az „Olvasókönyv”, az „Írni tanulok”, és a „Feladatlapok” elnevezésű könyvecskékből, illetve kiadványból. Elsőként majd az „Olvasni tanulok”-ot forgatják a kicsik és a szerkeszd tő ígérete szerint nemcsak! olvashatnak belőle, hanem rajzolhatnak is bele, az ábj

rákal színezhetik, formálhat-) ják. A melléklete betűkára tyákat, szóképeket tartalmazj ezeket a gyerekek kivághat-) ják a könyvből. Használata tehát állandó aktív közremű-4 ködésüket igényli, így sajátít-) hatják el az olvasás és aa írás tudományát. Ismeretlen az új könyvben a szótagolfl szöveg, és a nagybetűket sen» helyettesítik piros betűkj Egyidejűleg tanulják ugyan-) is a gyerekek a kis- és a) nagybetűket, a korábbitól elá térő sorrendben.

“tvlOLNÄR ZOLTÁN

ELIEGVZES

14.

Kitalálta, hogy inkább Lajos bácsival beszél meg találkozót a gyár előtt, s majd vele együtt csap le az apjára. Ügy emlékezett, ő szokott későbben kijönni.

Felhívta Lajos bácsit; elmondta, mit akar.

De Lajos bácsi nem szerette a váratlan helyzeteket; szólt Gusztinak, hogy randevúja van a lányával, együtt várják meg a kapunál.

Guszti erre hazaszólt, hogy később megy, és igyekezett, hogy ne kelljen rá sokáig várni.

Próbáltak egy presszóba beülni, Kati javaslatára még egy kocsmával is megpróbálkoztak, de mindenütt annyi ember volt, hogy semmiképpen sem tudtak egy nyugodt helyet szerezni, ahol elbeszélgethetnek. Hiába, így csúcsforgalomban... La jos bácsi végül azt javasolta, hogy menjenek fel hozzá.

Ez tulajdonképpen nagyon romantikus volt; Kati úgy tartotta számon Lajos bácsi öreglegény-lakását, ahova rokon, vagy barát nem, legfeljebb valami titokzatos, senki által meg nem pillantható nő jár fel. Vagy nők.

És most ők hárman.

Lajos bácsi már az ajtót is másképpen nyitotta ki, mint a közönséges emberek. A rendes záron kívül volt egy Wertheim-zár, egészen felül, a szem magasságában, s egy apró kulcs nyitotta, amit nem a kulcstartó karikáján, hanem külön a pénztárcájában tartott.

Amíg Lajos bácsi kiment kávét főzni, Kati kutató szemmel tekintett körül a kis

szobában; minden olyan patyolattiszta és pormentes volt, mintha egy mániákus vénkisasszony örökké törül- getett volna.

— Egy kanárimadár hiányzik innen — mondta az apjának — vagy lehet, hogy ebben a szobában még az is rendetlenségnek számítana?

De apának nem volt érzéke az ilyesmihez.

— Még az hiányozna Lajosnak! Amikor elmegy napokra evezni, megdöglene a kanári.

Kati felhagyott a lakás bírálatával. Elhatározta,

hogy amíg a kávé megfő, ő rátér a tárgyra.

— Szóval Apa! megmondtam Anyunak, hogy nélküled pedig nincs eljegyzés. Most csak ezért... azt akartam, hogy tudd.

Komoly és határozott volt; szinte hősies.

Guszti nem tudta mire vélni.

— Hogy, kislányom? Vagyis ezen vitatkoztatok? Anyád talán nem akarta, hogy én...

Kati rájött, hogy nem egészen tökéletesen kezdte. A világért sem akart most az anyja meg az apja között összeütközést.

— Nem dehogyis, ő nem mondta azt. hogy nem... csak szóval én előre megmondtam, hogy eszébe se juthasson...

— Azt gondolod. Katikám, hogy esetleg eszébe juthatott volna... ?

— Nem gondolom. Nem gondolok semmit. De hogy ez semmiképpen se lehessen kétséges.

— Értem. Eszerint eljegyzés lesz.

— Nem mondta Lajos bácsi?

— Neki kellett volna megmondani?

— Nem, dehogy. Csak azt gondoltam, hogy ti mindent elmeséltek egymásnak.

— Hát általában nincs titkunk egymás előtt.

Ez szinte ünnepélyesen hangzott; bár éppen egy oyan pillanatban, amikor kiderült, hogy Lajos bácsi mégsem mondott el mindent a barátjának. Bár igaz, hogy nincs titok, vagy mindent elmondani, — ez a kettő nem pontosan ugyanaz.

De jött is Lajos bácsi a kávéval.

Kissé esetlen, darabos mozdulatokkal rakta le, tolta elébük, kínálta őket cukorral, de olyan megfontoltan és pontos, biztos szertartásossággal, hogy Katinak nevet- hetnékje támadt.

Lajos bácsi meg mintha kitalálta volna ezt a rejtett nevetési ingert, rámosoly- gott:

— Elmondtad, Katikám?

— Félig.

— Na mondd el egészen! Ha nem zavarok. Mert ha igen, akkor várj, amíg kiviszem.

— Ugyan, Lajos bácsi!

Felvette a kávéját, s az apjához fordult:

— Szóval Lajos bácsinál fogjuk tartani az eljegyzést, a csónakházban. Mit szólsz?

Apa egy icipicit csudálko- zott, de aztán egészen jónak találta az ötletet. Arra gondolt, hogy akárhol is volna az az eljegyzés, az ő helyzete, mint elvált apáé, mindenképpen eleve tartalmaz egy kis feszélyező tényezőt. De

éppen a csónakházban ez si minimumra csökken, sőt s helyzet még át is billen valahogy az ő oldalára, mert ot* ő van leginkább otthon az összes esetleges jelenlévő közül, Gittát magát is beleértve.

— Katikám, ha neked megfelel, én ennek csak örülök. Én Lajosnál otthon va-> gyök.

Kicsit önkéntelenül meg is veregette a Lajos bácsi la-) pockáját, szeretettel, termé-í szetes mozdulattal.

Kati agyán átvillant egy pillanatra, hogy vajon Anyu meggondolta-e ezt elég alaposan. Számolt-e ezzel, hogy ott inkább Apa lesz otthon. És vajon mennyire jön itt egyáltalán számításba az otthoni pálya előnye? Mint a sportban? Vagy itt nem jelent semmit? Anyu persze mindenütt feltalálja magát.

Ô meg odabújt Lajos bá-’ csihoz, s a másik lapockáját kislányosan, hízelgőén megsimogatta. Maga sem tudta, hogy a mozdulata önkéntelen-e, vagy tudatos; tálán íev akarta kiegyenlíteni a baráti lapockaveregetést. Lajos bácsi ugye mindenképpen fontos személy lesz az egész dologban.

— Azt hiszem, ennek az eljegyzésnek Lajos bácsi lesz a lehető legjobb házigazdái».

Egy kissé túlzottnak Sg érezve a szeretet megnyilvánulásait, Lajos bácsi gyakorlati dolgokra próbált rátérni:

— Gondolom, főzök egy kis birkapörköltet. Vagy haV lászlé jobb lenne?

— Ezt én nem is tudom .. ! hát...

Apa tényleg eléggé tanácstalannak látszott. Kati gyorsan a segítségére sietett.

— Azt hiszem, az ilyene-J két majd inkább Anyuval kellene megbeszélni, Lajos bácsi.

— Na, anyád is csak halo-' gatia. Ilyesmit nem lehet az utolsó pillanatra hagyni...

(Folytatjuk)