Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
Mennyi is a negyvennégy? — Hány órát dolgoznak ma Magyarországon? — Nyolc és felet... — Dolgoznak? — Nem, dolgozni nem dolgoznak annyit, mert ugye félóra az ebédidő, amit fizetnek, és... — Nyolc óra a munkaidő, amit szintén fizetnek, s amikor dolgozni kell. Így van? — Ne nevettesd ki magad. Hol dolgoznak ebben az országban nyolc órát? Hetet, hatot, van ahol meg annyit sem... így a párbeszéd, teljesen mindegy, hogy kik között, mikor és hol. A párbeszéd, amelyben az az érdekes, hogy be lehet helyettesíteni bárkivel a kérdezőt, és bárkivel a válaszolót, sőt meg lehet őket egymással cserélni is, mindig lesz olyan a kérdező és a válaszoló között, aki méltatlankodni képes, akár túlórában is, de dolgozni maga sem ügyködi ki ama bizonyos nyolc órát. A téma ismert, a földön fekszik, le sem kell hajolni érte. S ez nem oly értelmű és rezignált megállapítás, hogy tehetünk mi bármit, írhatunk, agitálhatunk, ahogy akarunk, bennünk van a rossz, a vérünkben a dologtalan- ság magyar átok. A török ellen volt áfium, a munkafe- gyelmezetlenség ellen nincs. Kész. Mi lógva megyünk el a kommunizmusba. Mert a téma valóban ismert és agyonbeszélt, de mégsem hiába beszélt, mert azért már ott van a levegőben a lógás elítélésének kényszere, ha még a magam munkájában a fegyelem kényszere nem is zsong a fejünk körül, mint a dolgos méhecske. Állnak a csatornázok, támasztják a lapátot, csákányt, folyik a szó, csak a munka nem. Egy arrajáró megtorpan, nem is állja meg szó nélkül: — Hé, jó emberek ... Bevezették már a szabad szerdát is? Akkor meg minek vannak itt, usgyi a tusinak..,— és már lohol is tovább, hogy ne hallja a választ, amely nem tűri ugyan a nyomdafestéket, de legalább őszinte, és ami a lényeg: mégiscsak visszakászálódnak a munka- árokba. Ott ugyan még állnak egy pillanatig, megvitatva az iménti pimaszságot, aztán szaporázzák a munkát, mind serényebben. Már vannak lám, akik nem állják meg szó nélkül a munkátlanságot. Legalábbis másoknál. Mesélem a kis esetet, vonnám is le a tanulságot szaporán, amikor beszélgető partnerem közbeszól: — Hány órás munkahét, van Magyarországon? — Hogyhogy hány? Mindenki tudja, hogy negyvennégy. — Na látod, itt a tévedés — és közelebb hajol, mintha • olyan titkot súgna, amelyet másnak nem szabad megtudnia: Itt a tévedés, mert nem negyvennégy, hanem csak negyvenegy és fél. Ennyi a munkaidő Magyarországon... Utánaszámolok, nem stimmel. — Mert mit számolsz te, munkaidőt, vagy... — A munkaidőt, azt természetesen ... Ugye, az ötször nyolc és fél, az annyi, mint... — Állj! Itt van a kutya elásva... Miért nyolc és fél, amikor a félóra ebédidő, s nem munkaidő. Fizetett munkaidő az csak nyolc, úgyhogy ha megszerződ, meg ősz- szeadod, az derül ki, hogy valójában a munkahét áz csak negyvenegy és fél... Utánaszámolok, most stimmel. Csak meg ne tudják ezt, el ne olvassák ezt, utána ne számoljanak ott a Duna-parton. mert á fizetett ebédidő az valóban vívmány, de a negyvenegy és fél órás munkaidő is igaz. S riadtan képzelem el, amint valaki arra jár- a nagy Duna mentében, és kajánul behajolva az ablakon, odaszólva valakinek: — Elvtársam ... Hány órás munkahét van ma Magyarországon? És az elvtársam utánaszámol és... Nem, elképzelni is rossz. Maradiunk csak annál, hogy ma hazánkban negyvennégy órás a munkahét és a magyar dolgozó inkább kidolgozza és nem kibeszéli ezt a negyvennégy órát Mintsem, hogy utánaszámoljanak. Nem igaz? KERESZTURY DEZSŐ: Lovondute Levendula, levendula, 'fanyarédes arfí.mula, lettél lila lángfurulya, mert perzsel vad kánikula. Levendulámat illan, az a madár meg se cikken, de ami volt mégis itt van híven őrzött álmaimban. Kék a lába, zöld a szárnya, a madár heh gyöngyén járja; vele hivó szép dalára vén szívem is lépne párba. Talán csak egy pillantásra megéled az éj varázsa; virággal telik a váz, ha szívós élet lobban lángra. Fenn az égen sűrű csillag, enn fekete falú falvak; éj ködében tarló, parlag, jobb ki békén hazaballag. Viliik tánca hív már útra, s valami megárad újra: telt szivem veled virulna levendula, levendula. Deák Rózsi riportja fl harmadik ! jwsCTf °1 kezdődik a sokgyerÍFbI mekes család? Éok u I íj embertől megkérdez- jl _ I tem és szinte egybey 1 9 hangzóan, fiatalok és QL £ idősebbek egyaránt a pPUi három gyermekeseknél kezdték a felsorolást. Három gyermek mar nagy család. Amikor anyám a negyedik gyermekét várta, már közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz, apám így vígasztalgatta: egy gyerek nem gyerek, két gyerek fél gyerek, három gyerek egy gyerek és az egy gyereknek párja kell. S talán azért, mert az én nemzedékem még elég népes családokban nőtt fel, talán azért mert fiatal korunkban az Ormánság egykéje szinte azonos voit a nemzeti pusztulás jelével, ma is nehezen fogadom el, hogy három gyerek a „sok” gyerek. A két gyereket ma már általában elfogadják. Ennyi kell, mert az egyetlennek mégsem jó. Es mert a Ratkó- korszak után felnövekvő egyetlenkék saját sorsukon okulva testvért akarnak gyermeküknek. Hellyel-köz- zel hozzájárul ehhez talán a lakás is, amelyért vállalják a két gyereket. De hogyan fogadják a harmadikat, azt a. bizonyos ideális harmadikat a köztudatban, az otthonokban, a családi költségvetéseknél? A szülői szívekben? Ezt próbáltam nyomon követni. A pszichológusnő: Ti? éven át dolgoztam egy gyermek-ideggyógyászaton. Kis pácienseim között csak elvétve akadt olyan, aki harmadik gyerek a családban, mert a harmadik általában a legkiegyensúlyozottabb. Az első gyerek jöhet váratlanul, a második gyerek bizonyos anyagi meggondolásokkal, de o harmadik az mindig a „megtervezett”, a várt gyerek. Hogy miért? Hozzájárul ehhez az, hogy az első kettő egy kicsit kinő már a szülők kezei közül, és vágynak egy kicsire, akit még dédelgetni, óvni kell jobban. Érdekes, hogy a harmadik gyermekre már általában nem féltékenyek a nagyobbak, apáskodó, anyáskodó szeretettel fogadják, hiszen áz ő jöttével egy kicsit már ők is a felnőttek közé kerülnek. A háromgyerekes családokban általában kiegyensúlyozottabbak a gyerekek. Mivel kiskoruktól fogva megszokják. hogy osztozni keil mindenben, kevésbé önzők és könnyebben illeszkednek a közösségbe. Jobb az alkalmazkodóképességük, mert nem csupán körülöttük forog a világ, és így még a sikertelenségeket is könnyebben viselik el. Érzelemgaz- tíagabbak is. Sok gyerek elmondta már, amikor beszélgettem velük a vizsgálatok során, mindenét odaadná, ha lenne egy kistestvére. Kamaszkorban különösen sokat jelentenek a testvérek, hiszen akkorra a szülőkhöz való kötődés más formát, más értelmet nyer A leg- ideálisabbnak tartom a három gyermeket — nekem is annyi van —, és nem csupán közgazdasági szempontból, s nem is csak azért, mert a népesedéspolitika ezt tartja kívánatosnak. Úgy vallom, o gyermekének az ad legtöbbet, aki testvért ad neki. A védőnő: Az egykén túlvagyunk, de a három gyermek már a sok gyerek fogalmát jelenti. Hogy miért? A szülők általában úgy érzik, hogy a két. gyermek is óriási anyagi megterhelés, Persze ez a megterhelés sokszor furcsán értelmezett dolog. Van olyan falu, ahol a gyerekhez, ház is jár. Az ilyen helyeken valóban nem vállalnak még két gyereket sem. De hármat aztán végképpen nem. Városon már változik a helyzet, jobban vállalják a két gyereket, s elvétve már a harmadikat is. Az anyagi lehetőség sokszor beszédtéma, persze ez ma már nem azt jelenti, jut-e elég kenyér mindenkinek. De! Három gyereknél már ritkábban telik irhabundára, külföldi farmerre, amilyen a szomszéd gyermekének már van. A szülők egy része és sajnos elég nagy része nem tudja elképzelni, hogy az ő gyereke ne kapjon lehetőleg japán magnót, hogy elmaradjon a többiek mögött. A közhan. gúlát az első gyereket természetesnek tartja, a másodikat elfogadja, a harmadikat már kevésbé. A munkahelyen sem fogadják kitörő örömmel, ha valaki már a harmadik gyerek érkezését jelenti be. Csak annyit látnak: ez már megint örökké otthon marad, mert három gverek közül egy biztos beteg lesz. Rendelet már nagyon sok van a gyerekes anyák védelmében, de a köz-' vélemény nem változik ilyen gyorsan. A főnök (-nő): Szerintem az az ideális, ha a három gyermekes anya legfeljebb 4 órás munkaidőben dolgozik. Mert jó és tiszteletre méltó a három gyermek vállalása, de mit tehet a munkahelyi vezető, amikor egyik napról a másikra otthon maradnak. Nem győzik pótolni őket. És ez minden munkahelyen gond. Nem mondom, amikor bent vannak, a legtöbbjük dolgozik becsülettel, talán még többet is és jobban is, mint mások, — ha egészséges a gyerek. De, ha úgy viszik az oviba, hogy reggel már köhög, akkor egész nap azon jár az eszük, vajon vihetik-e holnap is. Szerintem, amíg a gyerekek kicsik, legjobb otthon, vagy legfeljebb félállásban. Igaz, hogy a több gyerekhez több pénz kell, de ezt másképp kellene megoldani. A „közvélemény” hangjai : A harmadik jön? Meg. őrültetek? Ki győz manapság három gyereket, hiszen a kettő is éppen elég sokba kerül? NekeYn egy van és alig győzöm, hiszen már egy kis ruha 300 forintnál kezdődik. Felelőtlenség három gyereket szülni! A dolgozó asszonynak ideje sincs nevelni őket. — A harmadik? Szegénykém, tudod te mit vállaltál magadra?t _____ —- Harmadik? Persze, igy gyorsabban kaptok lakást. Tulajdonképpen igazatok van, de én nem vállalnám. — A harmadik? Sok örömöd lesz benne... A lakásügyről: A három, vagy ennél több gyerekes családok általában két éven belül lakást kapnak. Nagyobb lakást. Hogy milyen a nagyobb lakás? Jelenleg többségük kétszobás, legfeljebb két és fél szobás, esetleg egy szoba — két fél szobás. Am akármilyen elosztással is, de a lakások alapterülete 55—65 négyzetméter között van. És akik ekkorát kapnak, már a szerencsések közé tartoznak. Nyolcvan négyzetméter alapterületű lakás legfeljebb társasházakban található, ezeket viszont általában nem a háj-om-négy gyerekesek építik. Sokszor így tevődik fel a kérdés: sok lakás, vagy nagy lakás ? Hosz- szú távon ' nehéz ezt így elfogadni. Sok családban éppen a lakás mérete határozza meg akarva-aka ratl a n a a gyerekek szamát. Mert amíg kicsik, elfér a három gyerek az egy-két szobás lakásban, de a lakás nem nő együtt a gyerekekkel. Legfeljebb minőségi cseréről lehet szó, de akkor mi van? Lakást cseréíő anya : J Kétszobás szövetkezeti lakást kaptunk, akkor markét gyerekünk volt. Nagyon boldogok voltunk, hiszen addig egy szobában laktunk a szülőknél. Remekül elfértünk, az egyik gyerek hároméves volt, a másik egy. De közben jött a harmadik. A három lurkónak kicsi ez, tehát minőségi cserére jelentkeztünk. Meg is kaptuk. És azóta szaladgálunk fűhöz-fá- hoz, mert úgy érezzük, bennünket ezzel a cserével egyáltalán nem segítettek. Megkaptuk a kétszobás lakást, annak idején (körülbelül négy éve) 300 ezer forint körül volt az ára. Kifizettük a belépőt, valami 24 ezer forintot, megkaptuk a 60 ezer forintos kedvezményt, maradt 200 ezer valamennyi fizetnivaló. Amikor elcseréltük a lakást, régi lakásunkat a régi árban számították be. De az új lakást, amely csupán 12 négyzetméterrel nagyobb, a napi áron kaptuk meg, 400 ezer valamennyiért, s a mi régi lakásunkat az új tulajdonos szintén napi áron vásárolta meg, jóval többért, mint amennyit nekünk beszámítottak, Annyival drágább az új lakásunk, hogy a harmadik gyermek után járó újabb 30 ezer forint kedvezményt már meg sem érezzük. Mi, a több gyerek miatt cseréltük nagyobbra a lakást, miért bírálják él hát ügyünket éppen úgy, mint azét, aki kényelmi szempont miatt cserél. Miért nem tesz a törvény megkülönböztetést? A pénzügyi szakember: Voltaképpen igaza van az Iménti riportalanynak. A rendelkezés valóban nem tesz különbséget, hogy a lakáscserét a több gyerek teszi szükségessé, vagy csupán nagyobbra vágyik-e valaki, Jelenleg körülbelül 46-féíe lakásépítési, vásárlási ked, vezmény van. Valahol egységesebbé kellene tenni es erőteljesebben egyenlővé a gyerekes családok támogatását. Mert például, hogy csak egyet említsünk: a kezdő műszaki fizetése nem nagyobb és még hosszú ideig nem is lesz nagyobb, mint » fizikai munkásé. Vegyünk két 25 éves családalapító embert, az egyik megkapja a kedvezményt, a másik nem, pedig fiatal házasokról kisgyerekesekről lévén szó, egyformán rászorulnak mind a ketten. m. Az újságíró (-nő): Lakás, pénz, — visszatérő ■dolgok, amikor a gyermekekről beszélünk. És, bár vallom azt, hogy a gyermekek számát alapvetően mégsem az anyagi körülményes határozzák meg, valahol ez is közrejátszik. Az is furcsa szemlélet, hogy sok lakás legyen, vagy nagy lakás legyen. Egerben nemrég adtak át lakásokat. Viszonylag sokat. Körülnéztem a lakásokban. Parányi szobák, falat- nyi konyhák. Nem arról van szó, hogy a régi építkezések nagy konyhái kellenek, de legalább akkorák, hogy négy-öt személy részére étkezősarkot lehessen kialakítani, hiszen a kicsire méretezett másfél, vagy kétszobás lakásokban nem lehet ebédlőket berendezni. Alig férnek el a hűtőszekrények, pedig ez ma már egyáltalán nem luxuscikk. A főzőfülkékben mozdulni sem lehet, egy személyre méretezettek, jobb híján mégis kénytelenek gyerekes családoknak kiutalni ezeket a lakásokat. Ha a harmadik gyereket akarjuk és kívánatosnak tartjuk, már valahol a lakás- tervezésnél gondolni kell rájuk, hiszen a három gyermeknek hely is kell. A közeljövőben — úgy tűnik — várható a h«». '.adik gyerek után járó családi pótlék progresszív emelése. Nagyon nagy szükség is van rá, hiszen a három gyermekes családoknál az egy főre eső kereseti átlag körülbelül a fele az egy gyerekes családokénál. A közelmúltban szerettem volna találkozni az egri szülészeten egy három gyermekes anyával. Azon a héten nem született harmadik gyerek. De az előző héten sem. Várjuk a harmadikat, kívánatosnak tartjuk a harmadikat, elvileg, de a közvélemény nem tart itt. Szerinte a három gyerek már sok gyerek, erőn felül vállalt teher. Tizenéves fiúkat és lányokat is megkérdeztem, ha megnősülnek, férjhez mennek, vajon hány gyereket szeretnének. Sokan válaszolták: hármat. Am félek, mire felnőnek és elérnek a család- alapításhoz, megváltozik a véleményük, mert a mai felnőttek és a mai körülmények meggyőzik őket, hoay a három, — az nagyon sok,
