Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-10 / 108. szám

|^^>>*AAAÄAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^VWWW VWVWWVWWWVWW­Kedd e$*J tr* '^'Hilroi Itommentdrunks illëptelen tárgyal öterem ­A VILÁGSAJTÓT BEJÁRT A A HIR: New Yorkban felfüggesztették az öt nyugati hatalom és a délnyugat-afrikai felszabaditási mozgalom (SWAPO) közötti tárgyalásokat. Mi történt voltaképpen? Délnyugat-Afrikát- vagyis Namíbiát, ezt az ásvá­nyi kincsekben rendkívül gazdag hatalmas területet évtizedek óta jogtalanul kezeli saját birtokaként a pretoriai apartheid-rezsim. Nincs olyan esztendő, amelynek során a világszervezet különböző fórumai ne hoznának döntést arra, hogy a térségből ki kell vonni a dél-afrikai csapatokat. Ezeket a nemzetközi jogi érvényű határozatokat Johannes Balthazar Vors- ter kabinetje elődeihez hasonlóan rendre semmibe veszi. Magatartása ma már, amikor a világszervezet­ben is számolni kell a szocialista és a fejlődő orszá­gok egyértelmű álláspontjával- a Nyugatnak is gon­dokat okoz. Ezért az Egyesült Államok, Kanada- Nagy-Britannia- Franciaország és a Német Szövetsé­gi Köztársaság úgy határozott, megpróbál közvetíte­ni a térség népeinek igazi képviselője, a SWAPO és a dél-afrikai vezetés között. A SWAPO elfogadta a kezdeményezést. Nem tit­kolta: tisztában van azzal, hogy széles a szakadék a nyugati elképzelések és a délnyugat-afrikai nép va­lós érdekei között, de — 'mint ezt Sam Nujoma, a szervezet vezetője kijelentette — ,-minden lehető­séget meg kell próbálni a tárgyalásos rendezésre”. Ilyen előzmények között kezdődtek volna hétfőn a megbeszélések a világszervezet székhelyén, New- Yorkban. Csakhogy a legutóbbi napokban három olyan tényező vált világossá, amely enyhén szólva kérdésessé tette a mostani megbeszélések kilátásait: 1. Pretoria közölte, hogy még „Namíbia önálló­sága” esetén sem adja át a térség legfontosabb mély­tengeri kikötőjét- Walvis Bay-t; 2. Vorster világossá tette, hogy ebben a vonat­kozásban is afféle ,,bantusztán-megoldást” szeretne, vagyis azon fáradozik- hogy — a SWAPO kirekesz­tésével — saját fehér és fekete bábjai kezébe játssza a namíbiai hatalmat; és 3. Pretoriai csapatok brutális támadást intéztek az angolai területen levő cassingai tábor ellen, ahol namíbiai menekültek élnek. A halálos áldozatok szá­ma hatszáz- a sebesülteké legalább háromszáz. A HÁROM TÉNYEZŐ KÖZÜL egy is elég indok lenne ahhoz, hogy a SWAPO látványos gesztussal, érzékeltesse: csak úgy van igazán értelme a nyuga­tiakkal való tárgyalásoknak, ha azok latba vetik nem kis dél-afrikai befolyásukat és legalább mini­mális józanságra kényszerítik Vorsteréket. í Harmat Endre ­Közös közlemény a vegyi fegyverek betiltásáról folyó tárgyalásokról A leszerelési bizottság keddi plenáris ülésén Viktor Lihacsov, a Szovjetunió kép­viselője előterjesztette a ve­gyi fegyverek betiltásával foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalásokról szóló közös közleményt. A közlemény szerint a fe­lek a leszerelési bizottságban 1976. augusztusa óta mun­kálkodnak ennek a problé­mának a megoldásán, és párhuzamosan kétoldalú tár­gyalásokat folytatnak, hogy közös ajánlásokat terjessze­nek a leszerelési bizottság elé. Ezek a tárgyalások je­lenleg is intenzíven folynak. A leendő konvenciónak — hangsúlyozza a közlemény — elő kell irányoznia a ve­gyi fegyverek kidolgozásá­nak, gyártásának és felhal­mozásának teljes, hatékony és ellenőrizhető betiltását, valamint ezeknek a fegyve­reknek a megsemmisítését. A felek haladást értek el a betiltás volumene tekinte­tében. A kölcsönös megértés alapján elvi megállapodás született a szóban forgó kér­dések többségében. Ennek megfelelően az egyes konk­rét vegyi anyagokat abban a mértékben kell betiltani, amilyen mértékben azokat vegyi hadviselésre, nem pe­dig ipari, kutatási vagy más polgári szükségletekre hasz­nálják fel. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok szerint a kon­vencióban vállalandó köte­lezettségek teljesítését meg­felelően ellenőrizni kell. Az ellenőrzés foglalja magában a nemzeti és a nemzetközi intézkedéseket, beleértve egy konzultatív bizottság létrehozását. Ezen a téren a felek egyeztettek néhány in­tézkedést és ügyrendi kér­dést. A közlemény végezetül le­szögezi: a felek nagy jelen­tőséget tulajdonítanak a kon­venció megkötésének, és to­vábbra is minden tőlük tel­hetőt elkövetnek, hogy ez­zel a fontos és rendkívül bo­nyolult problémával kap­csolatban minél előbb befe­jezzék a kétoldalú tárgyalá­sokat. Vízi utak Európában U Dunától a Rajnáig „Szeretném megérni, hogy a Duna és a Rajna között kapcsolat létesüljön" — mondotta Goethe röviddel 1832-ben bekövetkezett halá­la előtt. Milyen szerény kí­vánság ! Ma összehasonlítha­tatlanul izgalmasabb esemé­nyeket élhetne meg a költő. MAR NAPOLEON IS A mesterséges csatornák­ról szóló álom majdnem egyidős Európa történetével, hiszen az elképzelés szinte az ókorban született. A Raj­na—Majna—Duna-csa torna létesítésének gondolata már Nagy Károlynál és Napóle­onnál is felmerült, s a bár­kák részére működött is egy a Rajna és a Rhone között. A Duna—Odera—Elba-csator­na terve a XVIII. században készült el először. Egy bizo­nyos Lotharius Vogemont VI. Károly német—római császárnak, Mária Terézia apjának 1712-ben nyújtotta be tervét Németország fo­lyóinak összekapcsolására. Ebben szerepel a Duna—El­ba—Odera-csatorna a Morva és Becsva folyók felhaszná­lásával. Ez a terv majdnem pontosan egyezik a maival, csupán méreteiben marad el a XX. századéktól: Voge­mont 40 tonnás hajókra ala­pozta elképzeléseit, ma vi­szont 1500—3000 tonnás szál­lítmányokról beszélnek. 1978. május 10., szerda Az első lökést a csatorna- építésre a XIX, század má­sodik fele és a XX. század első évei adták meg. amikor a nehézipar gyors iramban fejlődött. Mindenekelőtt Franciaország, Belgium, Hol­landia és Németország fej­lesztette belvízi hajózását. Hollandiában 1872-ben nyílt meg a Nieuwe Waterweg és 1876-ban az Északi-tengeri csatorna, Németországban egész rendszer alakult ki : az Ems-csatorna (1887), a part­vidéki (1895), a Dortmund— Ems (1899), Elba—Lübeck (1900) és mások. Az első világháború után kezdik meg a folyók összekö­tését. Belgiumban a Maas és Schelde között megépült az Albert-csatorna (1935), Hol­landiában a Maas és a Waal között a Julianna-csatorna (1927), Németországban a Dortmund—Ems csatornát az Elbával összekötő vízi út és a Rajnát a Ruhr-ral összekötő Wesel-csatorna (1938). A Szovjetunióban ebben az idő­ben készül el a Moszkva— Volga-coatorna (19^51 és a KeleM-tengert a Fehér-ten­gerrel összekötő csatorna (1933). A második világháború után 1952-ben megépült a Volga—Don- és 1964-ben a Vol sa—Kel ef i_+en <*er_esa tor­na Nagyarányú fotyószélesí- tési és -mélyítési munkák folytak a Rajnán, a Dunán a Vaskapunál és a Rhone-on Franciaországban, 1952-ben pedig felavatják az Amster­dam—Rajna-csatornát. HÁROM TERV 1960-ban bekapcsolódott a munkába az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága. Ez újabb lendületet adott az ad­digi terveknek. Munkacso­portot hoztak létre az egysé­ges európai víziúthálózattal kapcsolatos problémák meg­vizsgálására. Első lépésként három kiemelt csatornaépíté-’ si tervet tekintettek át: 1. a Rajna—Majna—Duna; 2. a Duna—Odera—Elba; és 3. a Dnyeper—Visztula—Odera csatornáét. A cél. hogy az európai víziúthálóza* lehető­leg egységes feltételeket nyújtson a hajózáshoz. összeurópai szempontból kétségtelenül a Rajna—Maj­na—Duna-csatorna a legfon­tosabb. Ez a 3500 kilométe­res, nagy teljesítményű hajó­út a 80-as évek közepére kö­ti össze majd a Duna és a Rajna térségét. Az észak- nyugati végpont: az Északi­tenger Rotterdammal, a világ legnagyobb kikötőjével. A délkeleti végpont a Fekete­tenger, a román Constanta, Sulina. illetve a szoviet Iz­mail kikötővel. A vízi út a kontinens tizenhárom álla­mát, több mint 477 millió la­kost kapcsol össze. A Rajna— Majna—Duna-csatorna, amelynek építését 1959-ben kezdték el jelenti maid a 133 kilométeres ún. „Európa-csa- tornát”. a Nürnberg—Kelhe­im vonalon. A Rajna és a Duna vízválasztóján keresz­tül (406 méterrel a tenger­szint fölött) zsilipekkel, duz­zasztólépcsőkkel és a talajvíz­Moröt meggyilkolták Róma belvárosában egy autóban megtalálták Aldo Moro holttestét. A kereszténydemokrata politikust a „vörös brigá­dok” nevű terrorista csoport március 16-án rabolta el. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) ta egy olyan parlamenti többség kialakítását, amely­ben a kommunisták is helyet kaptak. Attól a személyiség­től veszünk ma végső búcsút, akinek emlékét nemcsak a demokratikus katolikusok őr­zik meg, hanem az egész olasz nép, benne mi, kom­munisták is, hiszen összetett müve fontos állomás azon az úton, amelyen a különböző politikai orientációjú dolgozó tömegek előrehaladtak az olasz állam megújítása felé" — mondotta Berlinguer. Az OKP kedd este kiált­ványban bélyegezte meg a gyilkosokat. Aldo Moro meg­gyilkolása bűnös kihívás az egység, a demokrácia és a köztársaság ellen. Meg kell erősíteni a népi mozgalom, a demokratikus erők egysé­gét. A kommunisták szolida­ritásukról biztosítják Moro családját és a keresztényde­mokrata pártot — áll a ki­áltványban. ★ Világszerte mély megdöb­benést és felháborodást, együttérzést és fájdalmat okozott az ötvenöt nappal ezelőtt elrabolt Aldo Moro, az Olasz Kereszténydemokra­ta Párt elnöke meggyilkolá­sának híre. New Yorkban Kurt Waldhe­im az ENSZ főtitkára szóvi­vője útján a legerélyesebben elítélte a „vörös brigádok” brutális és embertelen tettét. A politikus pályafutását mél­tatva hangsúlyozta, hogy Mo­ro egész életét hazájának szentelte, s kimagasló érde­meket szerzett a nemzetközi béke és egyetértés ügyének elősegítésében is. Washingtonban a külügy­minisztérium hivatalos közle­ményben ítélte el az aljas és gyáva gyilkosságot, amelyet „bűnözők kis csoportja” kö­vetett el. „Osztozunk az olasz népnek egyik legkiválóbb ál­lampolgára elvesztése feletti fájdalmában” — hangsúlyoz­ta közleményében az ameri­kai külügyminisztérium. Párizsban a francia nem­zetgyűlés és a szenátus Aldo Moro meggyilkolásáról érte­sülve, a gyász jeléül felfüg­gesztette keddi tanácskozá­sait. Európa viziúthálózatának szabályozással teszik lehető­vé a hajózást. A 80-AS ÉVEKBEN E főútvonal mellett egész sor nagy fontosságú csatorna­építési terv készült a víziút­hálózat kiterjesztésére. A franciák a Szajnát, a Moselt, a Rhone-t és a Rajnát kíván­ják összekötni. Különösen ez utóbbit igyekeznek mielőbb elkészíteni, hogy a Rajna— Majna—Duna-csatornával egyidejűleg a 80-as években megkezdhesse működését. Romániában Cernavoda és Constanta között építenek csatornát, amely a Duna és a Fekete-tenger közötti vízi utat több mint 300 kilomé­terrel rövidíti meg. Magyar- ország és Jugoszlávia hajózá­si célokra a Tisza megkezdett mélyítését és szélesítését folytatja. Lengyelországban tíz éven belül ki akariák épí­teni az Odera és a Visztula felhasználásával azt a vízi utat. amely a Felső-Szilézia iparvidékétől 2000 tonnás ha­jók közlekedését teszi majd Bonnban Klaus Bölling, a kormány szóvivője kijelen­tette: „az NSZK kormányát mélységesen megrendítette Aldo Moro aljas meggyilko­lásának híre”. Közölte, hogy a bonni kormány részvétét nyilvánította Moro családtag­jainak és az összes olasz de­mokratáknak. Bölling szerint Moro meggyilkolását az ösz- szes civilizált államok kor­mányainak „felhívásként kell értelmezniük arra, hogy fo­kozzák közös harcukat a nemzetközi terrorizmus el­len”. Oslóban Odvar Nordli nor­vég miniszterelnök hangsú­lyozta: az olasz kormány he­lyes álláspontra helyezkedett, amikor visszautasított min­dennemű alkudozást a „vörös brigádokkal”. Moro meggyil­kolását megvetendő bűncse­lekménynek minősítette, s eavüttérzését fejezte ki az olasz néppel a jelenlegi nehéz helyzetben. Hasonlóképpen foglalt állást Hágában a holland kormány is. Bécsben Hannes Androsch, Ausztria alkancellárja az olasz kereszténydemokrata pártelnök meggyilkolását „tragikus bizonyítéknak” mi­nősítette, amely alátámasztja azt a követelményt, hogy mindent meg kell tenni a terrorizmus szétzúzásáért.. Strasbourgban az európai parlament a gyász jeléül el­jclenc és jövője lehetővé. A jugoszlávok Du­na—Száva—Adria-csatornát terveznek, amely a zágrábi iparvidéket kapcsolná össze a Dunával. Terv készült a Belgrád—Szaloniki-csatorna megépítésére is a Morava dunai torkolatától az Égéi- tengerig. A Kelet—Nyugat közötti belvízi hajózás kiegészítését szolgálná a Duna—Odera— Elba-csatorna: a Duna felső szakaszát kötné össze az Északi-tengerrel (Hamburg) és a Keleti-tenderrel (Szce- czin). A másik útvonal a Visztulától keletre vezetne a Bug folyón keresztül, tovább a Dnyeper-csatornáig. Ebből ágazna ki a Visztulát. Kali- nyingráddal összekötő csator­na. A Duna—Odera-csatorná­hoz kapcsolódna a jelenleg is működő 40 kilométer hosszú Gliwicze-c'atorna, amely a felső-sziléziai iparvidéket kö­ti össze az Oderával. Oáti Tstván (Következik: II. Előretör a hajózás> __________________ n apolta ülését, s egyperces néma csenddel adózott Aldo Moro emlékének. Brüsszelben Leo Tinde- mans belga miniszterelnök kijelentette, hogy „barátjá­nak, Aldo Morónak halála mélyen megrázta”. Rámuta­tott, hogy az Olasz Keresz­ténydemokrata Párt egyik legnagyobb emberét, egyik legjobb taktikusát vesztette el. A brutális gyilkosságról ér­tesülve mélységes felháboro­dásának adott hangott a Tue Brit és a CFDT Francia Szakszervezeti Szövetség is. ★ Aldo Moro 1916. szeptem- bér 23-án született a dél­olaszországi Maglieben (Lec­ce mellett). Édesapja pedagó­gus volt. Moro 21 éves korá­ban jogi diplomát szerzett és ügyvéd lett. 1939—42 között az olasz katolikus egyetemi szövetségnek, majd a katoli­kus diplomások mozgalmá­nak elnökeként tevékenyke­dett. Ez utóbbinak volt a káplánja Montini atya, ma VI. Pál pápa. 1945-ben Moro felvételét kérte a szocialista pártba, de kérelmét elutasították. Egy évre rá a kereszténydemok­rata párt (DC) listáján meg­választották az alkotmányozó nemzetgyűlésbe. A „75-ök csoportjának" tagjaként részt, vett a köztársasági alkot­mány megszerkesztésében. 1948-ban megválasztották ba­ri kereszténydemokrata par- lamenti képviselőjévé, s ki­nevezték a De Gasperi-kor- mány külügyminiszter-he­lyettesévé. A büntetőjog professzora­ként rendszeres oktatómun­kát végzett az egyetemeken, köztük a római jogi karon. Számos tudományos monog­ráfia szerzője. 1953-ban megválasztották a parlament igazságügyi bizott­ságának tagjává 1955-ben pe­dig a DC képviselőházi cso­portjának elnökévé. A DC trentoi kongresszusán beke­rült a párt vezetőségébe, majd Segni kormányának igazság'‘ovm’niszterévé. utá­na pedig Zoli kormányá­nak (1957) igazságügyminisz­terévé nevezték ki. 1959-ben a DC főtitkára, a párt firen­zei kongresszusán a doroty- tyás (jobboldali) szárny egyik képviselője. Aldo Moro politikai pálya­futását baloldali körökben „jobbról balra tartónak" ne­vezték. Nevéhez fűződik a szocialisták felé való kezde­ményezés, a „nyitás balra” három „középbal” koalíciós kormányt irányítottak 1963— 68 között. Az 1968-as válasz­tást követően lemondott és önálló áramlatot alakított a DC-ben. 1969—74 közöt t többször kapott külügymi­niszteri tárcát. Ebben a mi­nőségében Magyarországon is járt 1970-ben és 1974-ben. A válásról tartott népszavazás után 1974-ben negyedszer, majd ötödször is kormányt alakított. 1976-ban Morót a DC elnökévé választották. 1977-ben tevékeny szerepet játszott az OKP-t is felölelő hatpárti program megállapo­dás kidolgozásában, március 16.-i elrablása előtt pedig ab­ban, hogy az OKP-t bevon­ták az Andreotti-kormányt támogató parlamenti több­ségbe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom