Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-12 / 240. szám

Járási psdagnguskórus alakúit Gyöngyösön (Tudósítónktól.) A művelődési osztály lei­hívására megalakult a Gyön­gyösi Járási Pedagógus Kó­rus. Tagjai közölt örömmel üdvözölték a gyöngyösi pe­dagógusokat is, és remé­lik, hogy többen is követik őket a városból. Az alaku­ló ülésen Murcsányi László, a járási hivatal művelődési osztályának vezetője köszön­tötte a kórust. A Pedagógu­sok Szakszervezete, a me­gyei művelődési osztály, a KÖTA megyei szervezete is kéoviseltette magát ezen az ülésen. * A próbákra kéthetenként, szerdán kerül sor a zeneis­kola nagytermében. A kó­rust Tóth Antal, a kará- csondi iskola énektanára vezeti. Szép hagyományai van­nak megyénkben a kórus­mozgalomnak, s ehhez a ré­gi hagyományhoz csatlakoz­va az amatőrmozgalom ze­nei életének nyújt segítséget ez a vállalkozás. Gajdó aki Zsuzsa Az Uljauov család\ Október tényei, A szovjet emberek Könyvekkel az évfordulóért Az utóbbi időben a Kos­suth Könyvkiadónak jó né­hány kiadványa látott nap­világot a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulójának tiszteletére, s a jövőben még újabb köny­vek is megjelennek. Varga Istvánnal, a kiadó megyei ki- rendeltségének vezetőjével arról beszélgettünk, hogy me­lyek most a legnépszerűbb kiadványok, illetve arról is, hogy az évforduló hatása érezhető-e a könyvforgalom­ban. — A kiadó megalakulása óta kiemelt feladatának tart­ja a politikai irodalom nép­szerűsítését, terjesztését, s ebből fakadóan is, igen nagy gondossággal készült fel az évfordulóra. Számos könyv jelent meg az elmúlt hóna­pokban, amely a forradalom történetével, hatásával, a Szovjetunió életével, a szov­jet emberek munkájával foglalkozik, de még a köze­li napokban is jelennek meg kiadványok. Mindet felsorol­ni nehéz lenne, ezért csak néhányat említek a már megjelent vagy most kiadás­ra kerülő művek közül. Igen nagy érdeklődésre tarthat számot pl. Leninnek Az októ­beri forradalomról című könyve, de az évforduló tisz­Az egri Liszt-hangversenyről Az esztergomi Balassa Bá­lint Énekkar és az Egri Szimfonikus Zenekar, az Operaház magánénekeseinek közreműködésével mutatta be Liszt Missa solemnisét az egri bazilikában hétfőn es­te. Liszt másik művét, a „Weinen, Klagen, Sorgen, Sagen” címűt, amely Bach 12. kantátájának egyik té­májára íródott, Baróti Ist­ván adta elő. A Missa solemnis, másik nevén az Esztergomi mise Lisztnek sokáig vitatott al­kotása. Kétségtelen, hogy ebben a műben arról a bizo­nyos áhitatos, a fenségest, a kitaposott utakon megköze­lítő vallásos elképzelésről, a hagyományoknak megfelelő musica sacráról szó 6incs. A Kyrie, a Gloria és a Credo a leghatározottabb zenedrá­mai gondolatokból szárma­zik, a szenvedélyek szélső­séges tombolása, a szöveg­részekben feltárható és a mondatokból kielemezhető minden tartalom a köntöst úgy kapja, mintha egy nagy arénában lennénk, ahol a karmester és a négy szólis­ta vezérszereplése mellett nagy drámai monológokat hallanánk. Nem tudni, mennyire képzelte el Liszt az esztergomi bazilikát ma­ga elé egy speciálisan értel­mezhető térnek, de az két­ségtelen, hogy a fúvósok hangtömbjei, egyre elinduló rohamai — a dobok dübör­gése közben — az elmé- lyülten imádkozó embert nem juttatják eszünkbe. Le­nyűgöz, ahogyan Liszt a ze­nében önmagát adja; aho­gyan a zenévé emelt szöve­get felmutatja, megmutatva annak azt az oldalát is, amely a hit átéléséhez és a mélységekhez vezethet. Az esztergomi miséből az erő sugárzik, a harsogás egy vallomást kísér mindvégig, mintha a töretlen magabiz­tosság és Liszt „wagneri” gondolatai itt öltöttek volna igazán testet. A „Weinen, Klagen ...” egészen más érzelmekből, más lelki anyagból szárma­zik. Liszt egyéni sorsa is baljós fordulathoz érkezett. 3877. október 12., szerda meghalt Blandine lánya is, amikor ezt a nagy-nagy szomorúságot megírta. Liszt az általa nagyon szeretett és nagyra becsült Bach egyik témáját vette elő és azon elelmélkedve fejtette fel lelkének nagy-nagy vi- gasztalhatatlanságát. Ezt a nagy lélegzetű alkotást Ba­róti István lelkesen szólal­tatta meg, hangsúlyozva az érzelmeket, azt a belső foj- tottságot, aminek viharzó habjai aztán a művet lezá­ró fúgában törnek a ma­gasba. Az Esztergomi miséről szólván el kell mondanunk, hogy a vezénylő karmester, Habó Tibor erőteljesen és határozottan a zenedrámai jelleget hangsúlyozta. Eger­ben is megismételte a he­tekkel ezelőtti esztergomi si­kert: ez a bazilika is meg­telt azzal a zenei áradás­sal, amely a miséből rátá­mad a hallgatóságra. A Cre- dónak szinte minden szaván éreztük azt a műgondot, amellyel a karmester a mon­dandót kidolgozta és értel­mezte. A Balassa-kórusban kitű­nő együttest ismertünk meg. Nem könnyű feladatát ér­zékletesen oldotta meg, a szélsőséges, szenvedélyes vi- habzást ismételten tudták fo­kozni. Az egri zenekarnak — Farkas István együttesé­nek — egyre elmélyülő mun­káját nyugtázhatjuk ez al­kalommal is. Keresi a hatá­rozottan felfelé ívelő fel­adatokat, mint ezt a Liszt­művet is, és teremt-keres kapcsolatokat ahhoz, hogy ilyen művek megszólalhas­sanak Egerben. Az Operaház szólistái — Rohonyi Anikó (szoprán), Seregéllv Katalin (alt), Keönch' Boldizsár (tenor) és Ütő Endre (basszus) — az oratóriuméneklés fegyelmét és méltóságát hozták az egyébként drámái effektu­sokkal is gazdagon tarkított misében. Egerben tíz napon belül három nagyméretű Liszt­szám hangzott el. Mindhá­rom a felfedezés és az él­mény örömével töltötte el az egri közönséget, mert ezeket a műveket csak ilyen környezetben lehet jól és hatásosan életre kelteni. Farkas András teleiére jelenik meg Lenin összes műveinek 50., illetve 51. kötete; A nagy forradal­már életéről átfogó képet rajzol az Életrajz című könyv, amely egy szerzői munkaközösség alkotása. Megemlíthetem John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot című művét, amely most harmadik kiadásban látott napvilágot. A. P. Nye- narokov: A nagy október cí­mű műve történelmi átte­kintést ad a forradalomról, dokumentumokkal, fényké­pekkel. S ugyancsak az év­forduló tiszteletére jelent meg Leonyid Brezsnyev: A gazdaságirányítás kérdései a fejlett szocialista társada­lomban és Kádár János: In­ternacionalizmus — szolida­ritás — szocialista hazafiság című műve. De megemlíthe- ' tem azt is, hogy a kiadó nem csupán könyvek megjelente­tésével készült, illetve ké­szül, hanem például plakát-, fényképsorozatok kibocsátá­sával, amelyek révén kiállí­tások rendezhetők. Ilyen fényképsorozat például a Hatvan év, hatvan kép című vagy olyan portrésorozat is kibocsátásra kerül, amely a forradalomban részt vett ma­gyar internacionalisták ké­peit tartalmazza. — Érezhető-e a könyvfor­galomban az évforduló hatá­sa? — Természetesen. Már az idei év eltelt hónapjaiban is nagyobb forgalmat bonyolí­tottunk le, mint tavaly, de várhatóan az utolsó negyed­évi forgalmunk még inkább meghaladja a tavalyi utolsó három havit. Az idén igen sok helyütt és sok témában rendeztek különböző vetélke­dőket a Szovjetunióval kap­csolatban, s ezekhez a vetél­kedőkhöz a könyveket, ki­adványokat többségében tő­lünk szerezték be. De rész­ben azt is az évforduló ha­tásának tulajdonítjuk, hogy nagymértékben megnöveke­dett az igény a marxizmus klasszikusainak művei iránt, sok esetben csak nehezen tudtuk az igényeket kielégí­teni. Másrészt a szépirodal­mi művek iránt is megnöve­kedett az érdeklődés — egy­re többen keresték a szov­jet írók munkáit. — Az idén a politikai könyvnapok rendezvénysoro­zata egybeesik az évforduló időpontjával. Hogyan készü­lődnek a pártalapszerveze- tek? — Az idén tizenhatodik al­kalommal kerül sor erre a rendezvényre. Érdemes meg­említeni, hogy az első orszá­gos megnyitóra éppen Heves megyében, Poroszlón kerül sor — elsődlegesen azért, mert a megye élen járt a po­litikai irodalom népszerűsí­tésében, terjesztésében. Most is igyekszünk megfelelően felkészülni. A központi ün­nepség megyénkben Kálban lesz, könyvkiállítással, kultu­rális műsorral egybekötve. Bár pontos adataink még nincsenek, de azt elmondha­tom, hogy ezenkívül legalább kétszáz pártalapszervezet rendez majd kiállítást és vá­sárt. Mindez igen jól szol­gálja a könyvterjesztés ügyét. — Az idén bővült-e új profillal a megyei kirendelt­ség munkája? — Nem csupán a miénk, hanem minden megyei ki- rendeltségé. Nemcsak köny­veket, pártfolyóiratokat és pártoktatási anyagokat for­galmazunk, hanem szemlélte­tő eszközöket is. Diasoroza­tok, szemléltető plakátok, térképek, fényképsorozatok segítik elevenebbé tenni az előadásokat. Például diasoro­zatunk van az SZKP XXV. kongresszusáról, de sorozat készült az évfordulóra is. S hogy még egy újdonságot em­lítsek; a közeljövőben a ki­adó gondozásában jelenik meg a Propagandista című folyóirat — ebben az ok­tatási évben négy alkalom­mal —, amely a párt vezető propagandistáinak nyújt el­vi, elméleti, és gyakorlati se­gítséget tevékenységük még színvonalasabb végzéséhez — mondta Varga István. Kaposi Levente CríRLK'CSEP Miklós Ady Endre élettörténete — 13. Nem célunk részletez­ni Ady Endre szerelmi életét, csupán azért utalunk rá, hogy magyarázattal szolgáljunk a költő és a múzsa közti sok békétlenkedés egyik okára. Mert meghamisítanánk a va­lóságot, ha felhőtlenül bol­dog kapcsolatról beszélnénk. Ilyen periódusok is voltak, sokszor hónapokon át. De máskor meg a kölcsönös ér­zelmi kínzás tartott hónapo­kig. Léda féltékenységgel gyötörte imádottjat, Ady vi­szont nem tűrt beleszólást független életébe. S ebbéli álláspontja nemcsak a nőkre vonatkozik, de az italra is. Tisztázatlan, sok ízléstelen kíváncsiságra okot adó kér­dés: miféle háromszög volt ez, miként viselhette el a férj a saját lakásán ezt a szerelmi románcot, melynek egyik alanya az általa is imádott feleség? Léda valóban rendkívüli asszony volt. Ezt vallja min­denki, aki valaha is látta. Személyének mély hatást gyakorló erejét azok is elis­merik, akik irigyelték és szí­vesen mondtak rá rosszat. Nem lehetett őt birtokolni. Ady is csak szerethette, an­nál kevésbé irányíthatta. Hi­szen a veszekedéseik főként a két egyformán önálló, egy­formán büszke jellem össze-. csapásaiból keletkeztek. In­nen a Héja-nász Ady-fogal- mazta nagyszerű szimbolista látomás. Diósi Ödön, a ma­ga nemében tekintélyt ér­demlő férj üzleti lekötöttsé­ge mellett idejéhez képest sokat művelődött, szerette, pártolta a haladó polgári irodalmat, emellett élénkén figyelte a Magyarországon zajló közéletet, az üzleti, tár­sasági viszonyok alakulását. Semmi hasonlóságot nem mutatott a mamlasz, átejt­hető, felszarvazható férjek­kel. Sőt. Az első perctől tu­dott mindent. De Lédát tel­jes önzetlenséggel határtalan odaadással szerette. Egyedül azt tartotta fontosnak, hogy Léda boldog legyen, persze a személyi kiválóságához méltó körülmények között. Mindkettőjüket megalázó, közönséges kapcsolatba sem­miképp nem törődött volna bele. Ám Ady Endre zsenijét ő is éppúgy felfogta, mint Léda. S mivel Léda való­sággal újjászületett az Ady- val való ismeretségben, ahe­lyett, hogy alacsony hiúság­ból, kicsinyes irigységből gyű­lölködött volna, minden le­hetőt elkövetett, hogy Ady helyzetét megkönnyítse. Nem irodalomtörténeti érdem, de kétségtelen bizonyíték Diósi Ödön nemeslelkűsége mellett, hogy az ő segítségével vé­szelhette át Ady Endre a gon­Szoborpark Szoborparkot létesített a székesfehérvári István király Mú­zeum. Jelenleg Schaár Erzsébet és Vilt Tibor alkotásai lát­hatók a múzeum szomszédságában levő üres telken meg­nyitott szoborkertben. Schaár Erzsébet a ,>Fal előtt és fal mögött” című alkotásai Schaár Erzsébet >,Ajtóban álló lány” című alkotása a> szoborparkban. (MTI fotó — Rózsás Sándor) dók, megpróbáltatások egész sorát. Érvényes volt hármuk helyzetére a régi mondás: „túl minden szennyen, min­den erkölcsön”. Szívesen hallgatnánk Ady vérbaj okozta megrázkódta­tásáról, de mert tény, muszáj megemlítenünk. 1904. máju­sában derült ki a szörnyű baj. Bölönyi György és Diósi Ödön vették gondjaikba, té­rítették el a hangoztatott ön­gyilkossági szándékától. Léda szintén felsőfokon vizsgázott emberségből. Nem tett szem­rehányást, nem faggatózott. Meg v,olt győződve, hogy a baj párizsi keletű. Egyedül Ady tudta akkor még, hogy súlyos fertőzöttségének ere­dője az a bizonyos Ríentzi Mária nagyváradi színésznő, akiről Az én menyasszo­nyom című verse szól. A gyengéd pártfogás, a barátok már-már szent gon­doskodása csodát művelt ve­le. Gyorsan gyógyult, lelete később teljesen negatív leit. Egészségével együtt élet- és munkakedvét is visszanyer­te. Megrázkódtatását feledni, új erőt gyűjteni a Riviérára utazott üdülni Lédával 1904 szeptember közepén. Kéthó­napos nizzai és monacói tar­tózkodás után, november 17- én érkeztek vissza Párizsba. Itt már ajánlatok várták Adyt, belső munkatársnak hívták különböző pesti la­pokhoz. A Vészi József szer­kesztette Budapesti Napló mellett döntött. Ügy vélte, hasznos lesz, ha Párizsból kivívott erkölcsi, költői, új­ságírói pozícióját közelről is megszilárdítja. Ezért bar há­rom-négy évre tervezte kin­ti tartózkodását, egy szűk esztendő múlva, 1905. január elején Budapestre utazott, elfoglalni helyét Vészi Jó­zsef lapjánál. Küldetését párizsi tartóz­kodása idején ismerte fel, amikor is faltörő kosnaic ne­vezvén magát azt írta: lehet, hogy a feje beszakad, de az általa ütött résen sokan át-f férnek majd. Küldetésének» pedig azt tekintette, hogy a gondolat erejével siettesse szétrombolni a feudális elő­jogok társadalmát, amelynek helyére a demokratikus, tel-: jes állampolgári egyenlőség gén alapuló társadalom fel­építését sürgette. írásainak nagy hatása hozta magával, hogy a vele hasonló elveket» vallók egyre határozottab­ban csoportosultak köréje, szilárd tekintélynek ismei'ték el, hivatkoztak rá, megái1 a- pításait érvekként sorakozó tatták fel — ha akarta, ha nem, vállalnia kellett a fény­forrás szerepét, A választott» és oly gyakran, oly hatáso­san vallott úthoz muszáj volt) ragaszkodnia, ha nem akarta önmagát mindenestől meg­tagadni. Nincsen abban tehát semJ mi csodálatos, hogy Párizs­ból megérkezve, szinte egyik pillanatról a másikra ben- fenntes tempódiktáló, méice és példakép lett pesti kör­nyezete számára. Vészi Jó­zsef Budapesti Naplója pe­dig neki nyújtott kedvező hadállást, és kellemes szö­vetségeseket. Főszerkesztője nemhogy fékezte volna vak­merő tollát, de gyengéd un­szolással egyenesen kizsarol­ta belőle a legmerészebb cik­keket, költeményeket. Az egyébként sem lusta Adyt sokszor éjszakánként is írásra kényszerítette a szeretet terrorjával. Aztán ott volt Bíró Lajos, aki Nagyváradról jött Budapest­re éppen azért, hogy megint Ady Endrével dolgozhasson egy szerkesztőségben. Vá-4 gyük teljesültével közös la-* kást béreltek, és oly tökéle­tesen megértették egymástj hogy még a kasszájuk is közös volt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom