Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-09 / 186. szám
Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Olaj a tűzre Elhalasztják, vagy megtartják? Mostanában nemcsak Észak-Irországban, hanem magában Angliában legalább annyiszor hangzik el ez a kérdés, mint rendes körülmények között a ködös Albionban oly megszokott időjárási kommentárok. A kérdés mindig ilyen rövid, senki számára nem szükséges hozzátenni, mit halasztanak el, vagy tartanak meg a kijelölt időpontban: II. Erzsébet királynő augusztus 10-re tervezett ulsteri (Észak-Írországi) látogatását. Miért kavar ilyen indulatokat ez a végülis csupán protokolláris esemény? Hiszen Észak-lrországban is mindenki tudja, hogy Nágy-Britannia és Észak-Irország egyesült királyságában az uralkodónak nincs közvetlen köze a politikához — az ulsteri politikához sem; nem ő hozza a döntéseket, nem sugalmazza és nem is kell szentesítenie azokat. Akik látták a magyar televízióban is bemutatott, Henessy című filmet, tudják e látszólagos rejtély meg- bldását: az ír szigeten az elmúlt évtizedekben, sőt évszázadokban a keserűség, a harag, a bosszúvágy olyan mennyiségű gyúanyaga halmozódott fel, ami a legkisebb szikrára is robbanhat. Az ír Köztársasági Hadsereg, (IRA) nevű terrorszervezete, az északír katolikusok ,.hivatalos szárnya” nemcsak a filmen ellenezte minden erejével a királynő elleni merénylet minden formáját, hanem egészen biztosan ezt teszi az életben is. A kétségbeesett gyűlöletnek ebben a pokoli közegében azonban már régen nincs olyan parancs — az értelemé, a rációé, az elemi politikai érzéké sem —, amelynek valamennyi potenciális merénylő engedelmeskedne. A személyes és a kollektív bosszúvágy olyan fokot ért el, amikor már nemcsak lehetséges, hanem egyenesen valószínű, hogy akadnak terroristák, akiket egyedül és kizárólag a gyűlölet vezérel — és ez nemcsak a katolikus, hanem a protestáns szélsőséges csoportokra is vonatkozik. Az ötszáz főnyi erősítéssel, összesen tizenhatezer ötszáz katona vigyáz majd Anglia uralkodónőjének testi épségére. Erzsébet a yachtján alszik és csak helikopteren közlekedik majd. Megtartják, vagy elhalasztják ezt az utat? Ez most a divatos kérdés. De az igazi kérdés mégis így hangzik: miért és milyen meggondolásokból kellett az érzelmileg lángoló Ulster tüzére ráloccsantani e látogatás olaját? Ázsiai csúcs Takeo az ASEAN vezetőivel tárgyalt Fukuda Takeo japán miniszterelnök vasárnap Kuala Lumpurban folytatta megbeszéléseit az ASEAN öt tagországának vezetőivel. A tárgyalásokról kiadott közös közleményből kitűnik, hogy Fukuda készségét hangoztatta az Indonéziából, Malaysiából, a Fülöp-szigetekről, Szingapúrból és Thaiföldről Japánba irányuló export fokozására. Az eszmecserén megállapodás született arról is, hogy alaposabban megvizsgálják, miként lehetne felszámolni az öt ország, illetve Japán közötti kereskedelmi akadályokat. A japán miniszterelnök nemzetközi politikai kérdésekkel foglalkozva kijelentette: hogy országa elkötelezi magát „a békés irányvonal mellett és nem válik katonai hatalommá”. Az ASEAN-államok és Japán — mint a közlemény hangoztatja — „a kölcsönös bizalom és a megértés szellemében tartóssá kívánják tenni az együttműködést". Folytatta megbeszéléseit Malcolm Fraser ausztrál miniszterelnök is. Gazdasági kérdésekkel foglalkozva az ö megbeszélésein is elsősorban a kereskedelmi védővámok rendszerének felszámolásáról volt szó. Az ugyancsak Kuala Lumpurban tartózkodó Robert Muldoon új-zélandi miniszterelnök vasárnap Fukuda Takeóval a két ország közötti kereskedelem kérdéseiről tárgyalt. Smilh elfogadja az angol-amerikai kezdeményezéseket lan Smith rhodesiai miniszterelnök hétfőn a Daily Nation című nairobi napilapban megjelent nyilatkozatában kijelentette, hogy elfogadja az angol—amerikai kezdeményezéseket, mivel az ő beavatkozásuk okozta elsősorban az ország, mármint Rhodesia, legfőbb gondjait és ezért logikus, hogy nekik kell segíteniük azoknak megoldásában. A választásokról szólva Smith ismét elvetette az egy ember—egy szavazat elvéti' Azzal „ijesztgetett”, hogy ,.az országot káosz fogja sújtani, ha pártja elveszíti a választásokat”. A rhodesiai rendezést illetően a fajüldöző rezsim vezetője megerősítette állás, pontját: nem hajlandó elfogadni a többségi uralmat. Kész ugyan tárgyalni fekete rhodesiai képviselőkkel,' de semmi esetre sem a Zimbabwei Hazafias Front vezetőivel. (MTI) 32 év után is szedi áldozatait Az 1945. augusztus 9-én Nagaszaki japán városra ledobott amerikai atombomba mind a mai napig szedi áldozatait. Az akkori bombatámadás következtében 73 ezer ember halt meg, de jóval nagyobb azoknak a száma, akik a térségben sugár- fertőzés miatt vesztették életüket. A nagaszaki Vöröskereszt kórház legfrissebb tájékoztatása szerint az 1945. évi atomrobbanás kórházi ápolás alatt állt sebesültjei közül leginkább a rák szedi áldozatait: TÖMEGSZERVEZET érettségizett férfi munkaerőt keres előadói munkakörbe. „Pályázat” jeligére az egri hirdetőbei EGRI CIPŐIPARI SZÖVETKEZET felvesz: korcsolyaszerelő munkára ügyes kezű férfiakat, és ehhez a munkához kisegítőnek női dolgozókat. Jelentkezés: Eger, Dobó tér 6. Amuzgar az új iráni miniszterelnök Az Iráni sah vasárnap Dzsamsid Amuzgart nevezte ki az ország új miniszterelnökévé, a szombaton lemondott Amir Abbasz Hoveida helyére — jelentették be hivatalosan Teheránban. Amuzgar, Irán „olajembere” képivselte az országot a kőolaj-exportáló országok szervezetében, az OPEC-ben. Ezenkívül ő az ország egyetlen pártjának, az Iráni Újjászületés Pártjának a főtitkára. Az új miniszterelnök a sah tengerparti üdülőjében vasárnap bemutatta az uralkodónak 25 miniszterből és államtitkárból álló kormányát A legfontosabb posztokon nem történt változás és megőrzi tisztségét Abbasz Ali Khalatbari külügyminiszter is. Kiválik viszont a kormányból Husáng Anszari gazdasági miniszter, akit korábban Hoveida utódjaként tartottak nyilván. (MTI) iVíziút-rendszer előnyökkel Északi-tengertől a Fekete-tengerig Gyors ütemben folytatódik a Duna—Majna—Rajna.csa- torna építése, amit a teljes hosszúságában a 80-as évek elején adnak át a forgalomnak. A 8 országot keresztülszelő víziút összeköttetést létesít a Fekete-tenger és az Atlanti-óceán között. Ahhoz, hogy a víziút a nemzetközi „szabványoknak” megfeleljen, vízlépcsőkkel, mederszabályozásokkal kell a hajózás követelményeinek alkalmassá tenni. A Majna—Duna-csator. nából már 416 kilométer és 37 lépcső készült el eddig, 141 km és 7 lépcső építése folyamatban van. A hajóút 150 m szélességű, 3,5 m vízmélységű lesz. 1 km csatorna építése például Nürnberg térségében — 16 millió márkába kerül, ezzel szemben 1 km új vasút lefektetésének költsége 25 millió, a müncheni földalattié kilométerenként 60—80 millió márka között mozog. A csatorna megépülése ütán a víziút forgalmának évi 10 százalékos növekedésével számolnak a szakemberek. Az Európai Gazdasági Bizottság kimutatása szerint a Rajna—Majna—Duna között létesítendő összeköttetés évente 4 százalékos nemzet- gazdasági nyereséget hoz az NSZK.nak. A víziútrendszer kiépítése, az érintett országok, vidékek gazdasági életét rendkívül kedvezően befolyásolja, mert a tapasztalatok szerint — a nagy víziutak mellett az ipar és általában a gazdaság gyorsabban fejlődik. Az épülő Majna-csaíorna mellé — például Nürnbergi? — 1945 és 1970 között 23J nagy, és kisipari üzem települt, melyeknek évi termelési értéke meghaladja a 30*■ milliárd márkát. A Duna komplex hasznosítási terve a Morva-folyó torkolata és a Fekete-tenger között 11 vízlépcső építését foglalja magában. Elkészült már a Vaskapu-erőmű Dro- beta—Turnu-Severinnél, további vízlépcső épül a román—bolgár Duna-szakaszo i is. Előkészületek történtek a pozsony—nagymarosi Duna. szakasz komplex hasznosítására, a Budapest alatti folyó-1 rész hajózhatóságának tökéletes biztosítására. Adonynél és Bajánál újabb vízlépcsői! megépítését tervezik. —TERRA— A KÁPOLNÁI ÁFÉSZ FELDEBRÖT SÜTŐÜZEMÉBE sütőipari szak- és betanított munkásokat vesz fel. Bérezés kollektív szerződés szerint. Jelentkezni lehet: az üzem vezetőjénél Feldebrőn. Franciaország mozgásban van. Augusztus első három napján kilencmillió francia zsúfolódott össze az országutakon. Négymilliónyian vakációról tértek haza, a másik ötmillió nyaralni utazott. Ennek a mozgásnak az időszakában szokott rendszerint bekövetkezni Franciaországban a politikai mozdulatlanság időszaka. Fü««etlen külpolitika Most is igy történt — legalábbis néhány hétre. Közvetlenül e néhány hetes szünet előtt azonban mindkét szemben álló táborban jelentős események zajlottak le, amelyek némileg megváltoztatták a korábban kialakult politikai képet. Viszonylag kisebb volt a változás a baloldal házatá. ján. Az 1972-ben kidolgozott Közös Program, amelyben a Francia KP és a Mitterrand vezette szocialista párt mellett a náluk jóval kisebb baloldali radikálisok is megegyeztek — alapvetően sikeresnek bizonyult és továbbra is érvényben van. A francia kommunisták javaslatára május óta vegyes munkacsoport dolgozott a Közös Program időszerűsíté- sén. Július utolsó napjaiban ezek a megbeszélések sikeresen befejeződtek. Két olyan Párizs: előjáték szeptemberhez kérdés maradt, amelyről őszszel még tárgyalásokat folytatnak a baloldali tömörülés három pártjának vezetői. Egyik az államosítások mértéke és jellege: a szocialisták természetszerűen kevésbé kiterjedt és kevésbé határozott államosítási intézkedéseket igényelnek, mint a kommunisták. A másik, bonyolultabb és ellentmondásosabb vitás kér. dés az úgynevezett „önálló francia védelmi politika”, ezen belül is a francia atom. ütőerő problémája. Korábbi álláspontját megváltoztatva, a világpolitikai helyzetet értékelve, néhány hónappal ezelőtt a Francia KP állást fog. Iáit amellett, hogy szükséges a külön francia atomütőerő fenntartása — de ennek pár. huzamosan kell haladnia olyan független nemzeti védelmi politikával, amely biz. tosítja Franciaország számára az adott szövetségi rendszeren belül a cselekvési sza. badságot. A szocialista párt és személyesen Mitterrand ebben a kérdésben még nem tudott egyértelmű és határozott álláspontot kidolgozni. Ennek alapvető oka az, hogy a szocialisták vonzódása a nyugat-európai politikai integrációhoz bizonyos „atlanti színezetet” ad magatartásuknak. Ez pedig nyilvánvalóan ellentétes a független külpolitikával párosított önálló atomütőerő elképzelésével. A jelek szerint e két felsorolt, fontos kérdésben a baloldali szövetség három pártjának vezetői szeptember közepén csúcstalálkozón hozzák meg a végső döntést. Addig is folytatnak azonban előkészítő tárgyalásokat, hiszen a szeptemberi döntésnek viszonylag gyorsnak és egyértelműnek kell lennie. Szeptember közepén ugyanis Franciaországot már csak fél esztendő választja el a vá. lasztásoktól, s elengedhetetlen, hogy időben készen álljon a baloldal egységes programja. Taktikai mozgás Kevésbé elvi jelentőségű, sokkal inkább választásitaktikai és személyi jellegű az a mozgás, amely a kormány, többség soraiban tapasztalható. Itt a Giscard d’Estaing elnök által vezetett köztársaságiak és a Chirac volt miniszterelnök által irányított gaulleisták állnak egymással szemben. Gazdasági és szociálpolitikáját illetően Giscard tábora kétségkívül nem annyira jobboldali, mint a gaulleisták. Ugyanakkor a nyugateurópai politikai integráció kérdésében Chirac pártja örökölte De Gaulle politikájának „nemzeti fenntartásait.” Most, a választás közeled, tével megkezdődött az egymástól árnyalatokban különböző két tábor kiegyezéskeresése. Ezt a folyamatot Giscard és Chirac személyes találkozása nyitotta meg, majd az úgynevezett „többség” pártjai munkaülésre gyűlték össze. Végleges megegyezés egyelőre nem született. Elsősorban azért nem, mert Chirac nem nyilatkozott: elismeri-e Barre miniszterelnököt a kormánytöbbség tényleges vezetőjének. Másodszor azért nem, mert a tárgyalóié-- lek nem tudták kidolgozni a közös választási Programm, a még a körvonalait sem. Ettől függetlenül a „két szomszéd vár” közötti feszültséget sikerült enyhíteni. Chirac úgy nyilatkozott, hogy ha ő lenne a miniszterelnök, lényegében ugyanazt tette volna, mint Barre. A kormánytöbbség esetéi ben is sor kerül majd Szeptember táján egy legfelső szinten tartott értekezletre, amelyen Giscard köztársasági elnök, Barre minisztereim' és Chirac mellett a két másik jelentősebb polgári párt,f a centristák, és a függetlenek! megbízottai is részt vesznek! Nyilvánvalónak látszik, itfl nem elvi kérdésekről van szőj hanem arról, hogy a válasz-- tás közeledtével a kormány- többség pártjai kényszerpáj lyára kerülnek. A baloldal közös programja — bármilyen nézeteltérések legyenek is kommunisták és szocialisták között — létező és hatásos program. A kormánytöbbség viszont csak akkor számíthat a választásokon a hatalom megőrzésére, ha eltemeti taktikai-személyi nézetkülönbségeit, látványos kibékülést produkál és legalább kívülről egységes polgári tömbként áll a vá^ lasztók elé. —i •
