Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-26 / 174. szám

O.IÜ <A Csodagyerekből — nagy zeneművész Dohnányi Ernő centenáriuma Nagyszabású jubileumi ün­nepre készül a magyar- zenei elet. Július 27-én lesz száz esztendeje, hogy megszüle­tett Dohnányi Ernő, a világ­hírű zongoraművész, zene­szerző, karmester és pedagó­gus. Emlékére őszi kiállítást készítenek elő a Nemzeti Mú­zeum dísztermében, ahol be­mutatják Dohnányi művésze­tének tárgyi dokumentumait. Az évforduló alkalmából fel­elevenítjük életpályáját. Megkíséreljük összefoglalni a széles munkaterületet, ame­lyet a zenei életben 1960. feb­ruár 9-ig (haláláig) idehaza és külföldön betöltött. A tanár fia Dohnányi Ernő Pozsony­ban született, gimnáziumi ta­nár fiaként. „A zenélés Po­zsonyban akkortájt — írja Ujfalussy József — nemcsak az ünnepnapokat emelte ki, hanem a hétköznapokat is végigkísérte.” Dohnányi Fri­gyes hamar felfedezte fia te­hetségét. Átsegítette a zongo­rázás kezdeti nehézségein: ő maga irányította, oktatta. Hatéves korában zongorázni tanította és megismertette a zene alapelemeivel. Dohnányi professzor jeles — gordonka- művész volt. Bécs közelsége révén az ottani mesterek mu­zsikája hagyott nyomot a ze­nélő Pozsonyban: Mozart, Brahms művészete. (Bécsben voltak a „Brahms-tábor” hí­vei.) Förster Károly pozsonyi orgonista is ilyen szellemben tanította tovább a fiatal mű­vészt, akinek első nyilvános fellépése a középiskolában zajlott le. Első szerzeményé­vel 15 éves korában került a közönség elé. Bartók is azt vallotta később: „Brahms és a nálam négy évvel idősebb Dohnányi hatottak rám ak­kor a legerősebben". A Zeueakadémián 1894-ben Budapestre jött tanulni. Mestere Thomán Ist­ván volt a zongorázásban, Koessler János a zeneszerzés­ben, mint Bartóknak is. Doh­nányi hamarosan elnyerte a Liszt Ferenc díjat. Sokat komponált és Zrínyi-nyitá­nyával millenniumi király­dijat nyert. Egyik kompozí­cióját Brahms is megcsodálta és ajánlására Bécsben is elő­adták. Egy évvel a század- forduló előtt kezdte meg zon­goraművészi pályafutását az ifjú Dohnányi. Londonban két hónap alatt harminckét- szer zongorázott, úgy, mint a legnagyobb virtuózok. Hír­neve gyorsan terjedt. A kö­vetkező évben már az Egye­sült Államokban turnézott. Bravúros koncertsorozata egészen 1905-ig tartott, akkor a berlini Zeneakadémia ta­nára lett és egy évtizeden át oktatta az új zongoraművész nemzedéket. Az első világ­háború alatt Mibalovich Ödönnek, a budapesti Zene- akadémia igazgatójának fel­kérésére Budapestre jött és itt elfoglalta az őt megillető helyet Zeneakadémiánkon. 1919... A Tanácsköztársaság ide­jén, Mihalovich nyugalomba vonulása után, Dohnányi Er­nő lett a Zeneakadémia igaz­gatója. majd állását — a Ta­nácsköztársaság leverésekor — átengedte Hubay Jenőnek. Egy időre megvált az inté­zettől. Csak 1928-ban, az idő­közben Zeneművészeti Főis­kolává alakult Zeneakadémi­ára hívták ismét vissza. De még 1919-ben az Operaház zenekarából álló Filharmóniai Társaság elnök karnagyává választotta. A tőzeneigazgaió Evekig élt ezután külföl­dön, mint karmester és pro­fesszor. Amikor aztán haza­Dohnányi korabeli, fiatal­kori fotója (Kristóf Károly (gyűjteményéből) tért, kitüntetésekkel halmoz­ták el. A Zeneművészeti Fő­iskola főigazgatói székében az új magyar muzsikus nem­zedék legfőbb irányításával nehéz pedagógiai feladatokat oldott meg, de remek gár­dát nevelt. Ugyanakkor ő lett a Magyar Rádió főzeneigaz­gatója is, szellemileg irányí­totta a zenei műsort. Így volt ez a második világhá­ború végéig. 1945-ben előbb Ausztriába, majd Amerikába emigrált. Argentínában tele­pedett le. 1949-ben az Egye- sült Államokba költözött át, mint a tallahassee-i Flori- da-egyetem tanára. Idős kor­ban is lankadatlan erővel dolgozott, sokat komponált és ott írta meg II. szimfóniá­ját, II. hegedűversenyét es Amerikai rapszódiáját. Az életmű Gazdag és színes opuszok egész serege jelzi Dohnányi Ernő művészetét. Ezek közül a legismertebbek a R uráli a Hungarica, az Ünnepi nyi­tány, a Szegedi Templom­szentelő Mise. a Szimfonikus percek című zenekari műve. Szívesen dolgozott színpadra, vagy megengedte, hogy szer­zeményeit színpadra alkal­mazzák. Ilyen volt a Magyar Televízióban is megörökített A tenor című vígoperája, a Szent fáklya című balett, amelynek szövegét Dohnányi- né Galafrés Elza táncmű­vésznő és koreográfusnő ír­ta, vagy A vajda tornya cí­mű opera. Legszebb balett­je a Pierette fátyola. Európa sok színpadát bejárta. De az életmű nemcsak a kompozí­cióiban és az általa dirigált sok-sok hangversenyben tel­jesül ki, hanem tanítványai­ban, akik között ma olyan nagy művészeket tisztelünk, mint Fischer Annié. Egyéb­ként ami a Tanácsköztársa­ság idején történteket illeti Dohnányival kapcsolatban, őt még Károlyi Mihály ne­vezte ki igazgatónak a Zene- akadémián, de a nyáron és az 1919/20-as év elején kül­földön turnézott. Októberben jött haza. s akkor vette tu­domásul, hogy „szabadságol­ták”. Dohnányi szabadságo­lásának hírére 14 tanár sztrájkolni kezdett a Zene- akadémián ... Az új igazga­tó, Hubay, számított Dohná­nyi segítségére, de a művész feltételt szabott: ne essék a sztrájkolás után tanártársai­nak bántódása. Ezt a feltételt nem teljesítették! Még Ko­dály Zoltán ellen is vizsgála­tot indítottak „a kommün alatti magatartás” címén. Ezért nem vállalt Dohnányi állást Pesten, hanem hosszú évekre ismét külföldre szer­ződött. A tervezett Dohnányi-etn- lékklállftáson ennek az ese­ménynek a dokumentumai is láthatók lesznek majd. Kristóf Károly 4 rovarok és a kipufogógáz Az egyre nagyobb mére­teket öltő gépkocsiforgalom es az élővilág kapcsolatát az utóbbi években sokféle szem­szögből vizsgálták már. Azonban kevés adatunk van arról, hogyan befolyásolja a közutak' gépkocsiforgalma az út menti élővilág közül a ro­varok viselkedését. Legújab­ban két amerikai rovartan­nal foglalkozó tudós éveken át végzett vizsgálatokkal egy rejtélyes közúti jelenségre keresett magyarázatot. Flo­rida autóútjain minden év­ben március—június között milliószámra lepik el a le­vegőt egy légyfaj rajai. Ezek ilyenkor heves nászra kel­nek, mintha szerelmi őrület­be estek volna. Talán ezért is kapta a faj a szó szerinti „.szerelem poloskája” nevet. (A faj tudományos neve: Plecia neare.) A rajzó le­gyek sok kellemetlenséget okoznak, a nyitott ablak mellett utazók szemébG hul­lanak, ellepik a szélvédő üvegeket, eltömítik a gépko. esik hűtőberendezését. Bach egyetlen utazása VAN EGY életrajzi adata Johann Sebastian Bachról szóló írásokban, melyet min­den történetíró szűkszavú tárgyilagossággal említ Mint egyszerű tényt. Soha nem ér­tettem meg, miért nem szen­telnek külön fejezetet ennek az egyetlen utazásnak? Mi­ért tartják olyan természe­tesnek, hogy így történt? Vagy, ha ez valóban olyan magától értetődő — miért olyan zaklató a felismerés: ugyan ki tenné meg ugyan­ezt ma? Az életrajzi adat közis­mert: Bach alig húsz eszten­dősen, Arnstadt város kine­vezett orgonistájaként, kinek „elképesztő mesterségbeli tu­dása” előtt már akkor tisz­telettel meghajoltak a város polgárai, négy hét szabadsá­got kért, hogy elmenjen Lü- beckbe és meghallgassa a kor hírneves, idős orgonistáját, a svéd Dietrich Buxtehudét. Mert úgy érezte, ő az, akitől még feltétlenül tanulnia kell. 1705. október elsején indult útnak. Gyalog a 450 kilomé­terre levő városba. Nem vár­ta gazdag mecénások támo­gatását. nem riasztotta yisz- sza az esetleges éhezés, az utazás gyötrelme. Noha kö­rülötte már egyhangú volt a vélemény: a fiatal Bach min­dent tud, amit az orgonáról tudni lehet, ő maga egy per­cig 6em hitte ezt. Néhány napra hivatalos kiküldetésben Lipcsébe utaz­tam, többed magammal. Nem kaptunk sem repülőjegyet, sem hálókocsijegyet, másod- osztályon utaztunk másfél napot. Fel voltunk háborod­va. Fáradtan, dühösen érkez­tünk meg egy idegen város­ba. ahová tanulni, élményt gyűjteni küldtek. A Tamás-templomba, Bach templomába már igencsak szégyenkezve zarándokoltam. No, nem gyalog, mint an­nak idején a zeneszerző, nem is több száz kilométert, mind­össze néhányat, azt is villa­mossal. De a szégyenkezés őszinte volt. Miért változ­tunk meg ennyire? Miért til­takozunk a legkisebb áldo­zatvállalás ellen ? Bennünk lenne a hiba? Vagy csak a hangsúlyok tolódták el éle­tünk rendjében? Gyorsan szeretnénk elérni, megkapni mindent? És készen is. elvég­re megszenvedett előttünk, értünk már annyi más? KORA DÉLELŐTT volt, turistacsoport érkezett a Ta­más-templomba. Meghallgat­ták a rövid ismertetést: 1723- tól haláláig, 1750-ig Lipcsé­ben élt és dolgozott Johann Sebastian Bach, a Tamás­templom kántoraként. Taní­tott a templom híres kórus­iskolájában, ahol minden ne­gyedik héten felügyelői mi­nőségben is kellett szolgálnia. Hajnaltól estig fegyelmet tartani, majd lefekvés után a világítást eloltani. Ö visel­te a felelősséget a város templomainak zenei műsorai­ért Az oltár előtt. Bach kő­padló alá süllyesztett örök nyughelyén egy szál élő vi­rág. Senki nincs rajtam kí­vül most a templomban. Hal­kan megkérdem hát: Meg­érte? Megérte a gyalogút Lü- beckbe, meghallgatni az öreg orgonista játékát? — Ö, a választ jól tudom, csak hal­lani szeretném mégis. Mert, ha ö maga nem hitte volna, hogy megéri — ho­gyan viselte volna el mu­zsikája értetlensége mellett a személye ellen is irányuló támadásokat, melyek tízéves lipcsei munkálkodása után ilyen levél megírására kész­tették II. Friedrich August választófejedelemhez? Az uralkodónak küldött levélhez Bach a ma h-moll misének nevezett csodálatos zenemű­vet mellékelte: „Legkegyelmesebb, főma­gasságú Választófejedelem. A legmélyebb hódolattal nyújtom át Felségednek a ze­ne terén elért ügyességemnek e jelentéktelen példáját, az­zal a legalázatosabb kérelem­mel, hogy Felséged ne csak azt tekintse, vajon mint kompozíciót milyen megíté­lés illetné meg érdemei sze­rint ezt a művet, hanem fo­gadja azt a jól ismert irgal­masságával és kegyeskedjék engem oly hathatós pártfo­gásába venni. Néhány éve gyakorlom Lipcse két fő templomában a zene direktó­riumát, s ebben az állásban nem csupán különféle sérté­seket kellett elszenvednem, amelyekre nem szolgáltam rá. hanem még azt is. hogy csökkentsék a nekem járó akoidenciát; .Ilyen bosszú­ságok feltehetően nem ismét­lődhetnének meg, ha Felsé­ged méltóztatna engem fel­venni udvari zenekarába, s az illetékes helyet utasítaná ilyen értelmű rendelkezés ki­adására. Felséged kegyes vá­lasza az én legalázatosabb kérelmemre örökre adósává tesz majd, és a legnagyobb mértékű kötelességtudó en­gedelmességgel, lankadatlan szorgalommal készen állok arra. hogy teljesítsem Felsé­ged parancsait egyházi vagy orkesztrális zene komponálá­sára vonatkozóan, minden erőmet Felséged szolgálatá­nak szentelve.” A SZELÍD válasz ott van a lábam előtt. Az egy szál élő virág. A naponta odaíek- tetett egy szál élő virág. Amit hálával helyez oda mindig valaki, aki száz év távolából is, meghallja az üzenetet: ér­demes volt. Érdemes volt el­zarándokolni Lübeckbe. Ér­demes megtalálni mindenki­nek a maga Buxtehudeját, azt az eszményképet, akiért minden nehézségre vállalko­zik. Mert lám, ki emlékszik a haragos lipcsei városatyák­ra, akik annyi keserűséget okoztak Bachnak? László Ilona Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy ember — egy bizonyos vállalat igazgatója (itt a megnevezésnek semmi jelentősége nincs), aki kifo­gástalan kapcsolatban állt beosztottjaival. Megértő, ked­ves, és ezen felül még igaz­ságos is volt. És persze sze­líd, rokonszenves. Soha sen­kire nem kiabált rá, nem szidott senkit és idegességé­ben nem dobált el cigaretta- csikkeket. Mégis mindezek mellett mindig az ő vállala­ta teljesítette pontosan a tervet, gyakran határidő előtt. A munka meleg, ba­ráti légkörben folyt, s ez nagyrészt neki volt köszön­hető. Az egész intézmény egy csöndes laboratóriumhoz ha­sonlított. Mégis a központ­ban az értekezleteken állan­dóan őt gyötörték a kollé­gái, sőt a felettesei is. — Tulajdonképpen igazad van — mondták folyton. — Semmi hibát nem követsz el. De próbálj meg legalább egyszer rájuk kiabálni. Az még egy dolgozónak sem ár­tett meg. És olyan sokáig molesztálták szegény igazga­tót, amíg az beadta a dere­kát. — Jól van. Legyen ahogy kívánjátok — gondol­ta. — Mi bajom származhat belőle? Egyszer kikiabálom magam, aztán minden megy majd mint régen. Teszek egy kísérletet — gondolta magában. A jóságos igazgató által vezetett vállalat egy bizo­nyos osztályán élt, vagyis inkább dolgozott — ponto­sabban dolgozott és azért élt egy csodálatos leány. Ne­mes szívű, tele jó tulajdon­ságokkal úgyis mint dolgo­zó, úgyis mint ember. És persze hódolók gyűrűjével körülvéve. Ennek ellenére nem érezte jól magát a lel­kes udvarlók társaságában. A sok édes bók, túláradó ér. zelmeskedések után termé­szetes emberi megnyilvánu­lások után vágyott. 0, ha valaki egyszer úgy igazi fér­fiasán, nyersen rámkiabálna! Na tessék, kiabálást De ki fog itt kiabálni? Mikor itt mindenki körülötte ... Így hát a lány a bizonyos osz­tályról elhatározta, hogy aki legelőször rákiabál, az lesz az ő hites férje. Hiábavaló tehát a fiatal imádók ver­sengése. És ekkor, amikor ezt elhatározta, hirtelen éle­sen megszólalt a telefon. — Az elvtársnőt hivatja az igazgató elvtárs — mond­ta éles hangon a titkárnő, aki mint minden titkárnő, jól tudta, mire készül az igazgató, és őrülten szerel­mes is volt belé az ő jósá­gáért, persze eredmény nél­kül, és közben természete, sen gyűlölte a csodálatosan szép leányt a bizonyos osz­tályról. A nemes lelkű, szépséges leány a bizonyos osztályról örömteli műmosollyal az ar­cán, de belülről fásultan (mert akárki mást. de ép­pen ezt az udvarias igazga­tót nem vette számításba) bátran lépett be az igazga­tói iroda ajtaján. Aztán óriá­si kiabálás hallatszott. Egy hónappal később... A Men- delssohn-nászinduló. A meséből kettős tanulsá­got szűrhetünk le: A házasság ellenzőinek: az igazgatóság és a beosztottak szoros kapcsolata vagy ve­szélyekkel fenyeget. A házasság pártolóinak: az igazgatóság és a beosztottak közötti ritka találkozás i* végződhet holtig tartó kap­csolattal. (Varga Magdolna fordítása) MAI műsorok: HADIÓ KOSSUTH 8.25: Schumann: Négy ének kettős karra. 8.45: , Üj idők­nek ú.1 dalaival’'. 9.15: Bartók kamarazenéjéből. 10.05: Zön­gészde. 10.22: Zenekari mu­zsika. 11.40: Ady Endre: Éle­tem nyitott könyve. 12.35: Me­lódiakoktél. 14.01: Tüzpatak a Garadnán. '14.50: Éneklő Ifjú­ság. 15.10: Somogyi népdal­kórusok; 15.30: Cseh fúvós­muzsika; 15.44: Magyarán szólva; 16.05: Harsan a kürt­szó! 16.35: Amerikai munkás­dalok; 16.50: Filmzene. 17.07: Idén már jobban megy? 17.32: Sándor Renée zongorázik; 18.00: A Szabó család: 13.30: Esti magazin; 19.15: Tudósí­tás az országos öttusa baj­nokságról; 19.20: Beethoven­és Liszt-művek; 19.50: Rho­desiától Zimbabwéig (dok.- műsor); 20.20: Népzenei ma­gazin; 21.05: Kilátó: 22.20: Dzsesszfelvételekből: 22.50: Meditáció. 23.00: Népi zene; 23.30: Tánczene. PETŐFI 8.33: Szemforgatás nélkül: 8.43: Boccaccio (Operettrészl.); 9.15: Az élő népdal. 9.25: Mo­nológ; 9.33: Derűre is derű: 10.01: Zenés műsor üdülők­nek; 11.55: Látószög; 12.00: Népi zene; 12.33: Arcképek a szovjet irodalomból; 12.50: Csajkovszkij: Szextett; 13.25: Szobanövénykedvelőknek; 13.33: Kantáta; 14.00: Kettőtől hatig... 18.00: Harminc perc rock; 18.33: Beszélni nehéz; 18.4S: Népt zene- 19.15: Lap­szemle: 19.30: Csak fiatalok­nak! 20.33: A rádió dalszín­háza. 21.06: Mikrofonközeiben. 21.42: Flotow: Márta (vígope­ra). Szolnoki rádió 17.00-től 18.30-íg. Miskolci rádió 17.00: Hírek, időjárás — Fia­talok zenés találkozója; Szer­kesztő Varsányi Zsuzsa — Az igazságügy fóruma; Az álla­mi ellenőrzés újszerű felada­tairól tájékoztat dr. Timár László; 18.00: Észak-magyar­országi krónika (A tartalom­ból: Miskolc városi tanácsá­nak vb-üléséről — A nyug­díj előkészítés helyzetéről tár­gyalt a Borsod megyei SZMT — A helyiipari kiállítás szak­mai napja — Benépesítik az új baromfitenyésztő telepet — Házy Erzsébet énekel — 18.25: Hírösszefoglaló — Lap- és műsorelőzetes. TEJ 16.25: Kicsit közelebb a fél- hőkhöz (NDK tévéfilm); 18.15: Játék a betűkkel; 18.40: Két győzelem; 19.20: 'Tévétorng; 19.30: Tv-híradó; 20.00: Kis­filmek a nagyvilágból; 21.30: Csak ülök és mesélek. . . Kb. 22.35: Tv-híradó 2. 2. műsor 20.01: Suppé: A szép Galathea (zenés játék); 20.50: Tv-hira- dó 2. 21.10: Sakk-matt; 21.30: Tehetségek és hódolók (szov­jet film). mozi EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Du. fél 4, fél 6 és 8 órakor: Kaland a szigeten Verne regénye színes, szinkronizált román—NSZK filmen EGRI BRÖDY (Telefon: 14-07.) Du. fél 4, fél 6 és fél 8 órakor: A piros alma Kísért egy régi arc Színes szovjet film EGRI KERT Este 8 órakor: Nyomozás Osztravában GYÖNGYÖSI PUSKIN Du. fél 4 órakor: A villámcsináló Du. háromnegyed 6 és este 8 órakor: Katharina Blum elvesztett tisztessége GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Du. fél 4 és esi»e 7 órakor: A jégsziget foglyai I—II. GYÖNGYÖSI KERT Este 8 órakor: Lázadás a buszon HATVANI VÖRÖS CSILLAG Chaplin revü HATVANI KOSSUTH Árvácska FÜZESABONY Púpos lovacska

Next

/
Oldalképek
Tartalom