Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-14 / 86. szám

Kincses kemence A kaposvári Agyagiparosok Háziipari Szövetkezetében a múlt évben több mint 12 millió torint értékű kerá­miát és cserepet gyártottak. Képünkön: habán típusú kor­sókat égetnek ki az elektro- mos kemencében. Hevesiek a salgótarjáni tavaszi tárlaton Hetedszer nyílt tavaszi tár­lat a Karancs alján a Kép­zőművészek Észak-magyar­országi Területi Szövetsége rendezésében, s a legújabb kiállítás többféle gondolatot ébreszt a látogatóban. Elő­ször is örül a műfaji tágu­lásnak. A művelődési köz­pont ilyen célra nem éppen alkalmas üvegtermébe bevo­nult az üveg, mint a forma- tervezés fontos nyersanya­ga, hétköznapjaink ízlésfor- máló tevékenységének hasz­nos eszköze. Bővült a „bűvös kör” is! A rendezők éltek jo­gukkal; több festőt, grafi­kust, szobrászt hívtak meg, a.kik jószerint nem lakói, nem elszármazottal Nógrád, Heves, Borsod megyéknek, de részvételük tartalmasabbá, tanulságosabbá tette az össz­képet. Somogyi' József Falusi emléke például jóval több formai bravúrnál. Kapu elé ifit asszonyfigurái olyan nyu­galmat árasztanak, ami visz- szavisz egykori önmagunk­hoz, csendet és emberséget lopva életünkbe. Janzer Fri­gyes Nagy Balogh-büsztje, szintén több a mester emlé­kének szóló tiszteletadásnál. A letisztult fogalmazás, sal­langmentes megjelenítés azt erősíti ismét, amit tudtunk: a fiatal művész legjobb port- réistáink közé nőtt. Ugyan­így emelik a tárlat rangját Szurcsik János „vendégfest- f ményei”, utalva egyúttal arra a tagadhatatlan tényre, hogy mesterünk arcképekben pró­bálja megismételni azt a mű­vészi tettet, amit korábban rámákat szétfeszítő, paraszti drámát jelenbe, jövőbe ágya­zó alkotásaival ért eL A tárlat nagydíját Kokas Ignácnak ítélte a zsűri ez al­kalommal. A döntéssel lehet vitázni, hiszen kvalitásban jó néhányan ütik ezt a szin­tet. Semmi kétség azonban, hogy a festő művészetének robbanásszerű alakulása most érkezett a csúcshoz, s a Sal­gótarjánban kiállított Gyer­mekkor például nem csupán érzelmi telítettségével fogja meg az embert, hanem a művész jelképrendszerének letisztulásáról, higgadásáról is tudósít Grafikában Cso- hány Kálmán külön atmosz­féra, mint ahogyan Feledy Gyula népművészeti elemek­ből táplálkozó vonalvilágát, szimbolikáját sem tévesztheti össze a műbarát Czinke Fe­renc. Lenkey Zoltán hason­lóan elvonatkoztatott művei­vel. Egyébként csaknem hetven kiállítója van a tavaszi tár­latnak, s ebből csupán ötöt mondhatunk szűkebb pát­riánk, Heves megye művé­szének. Valóságos ez az arány, ha összevetjük az erő­viszonyokat? Jó képzőművé­szeknek nem vagyunk bővé­ben. ez cáfolhatatlan. De meg kell mondanunk• ugyanakkor, hogy amíg a tarjániak, mis­kolciak éltek a lehetőséggel, s ott született, vagy oda te­lepedett alkotóik mellé fel­sorakoztatták a Nógrádból, Borsodból elszármazottakat, sőt Félszerfalváig, Herceg- szántóig — Somogyi, Szur­csik! — nyúlt a kezük, ad­dig mi. belterjességünkkel torzítottuk a jóval többet, a gazdagabb valóságot. Gon­doljunk csak a Szolnokon munkálkodó Szabó László, a Pesten élő és dolgozó Kő Pál, Nagy Mária plasztikáinak erejére, a Debrecenben reme- téskedő Bíró Lajos festői nyelvezetének friss vonásai­ra, Galambos Tamás képei­nek mesevilágára: igazi ma­gunkat velük vállvetve mu­tathattuk volna fel az or­szágnak. Akik ott voltak, természe­tesen becsülettel bizonyítot­tak. Különösen vonatkozik ez Nagy. Ernő pasztellszerű, tur- neri párhuzamot sejdítő téli tájképeire, amelyek hűséggel igazodnak a művész puritán formakultúrájához, de szug- gesztívebbek, közvetlenebbek minden korábbi munkájánál. Blaskó János ezúttal nem késztet fejtörésre, bár meg­marad az absztrakciónál, il­letve két szín — kék, barna! — szembefordításának talá­nyos, hangulatkavaró kísér­leténél. Vagy több ez a kép? Feltétlenül. Faktúrában mes­terien megfogott, korhadt ke­rítésdeszkák nyílásain át a vágyott tisztaság, fiatalság égboltja, horizontja világot Kishonthy Jenő maradt ked­velt, bensőséges lírai téma­körénél, a családnál. Ám Szoptató anyája talán a leg- szerkesztettebb, legösszefo- gottabb, kevés színével is leg­színesebb műve ennek a sor­nak, egyben felszabadultsag- ról, a művészi kifejezésmód magasabb ívű szárnyalásáról küldve tudósítást Seres Já­nos, szokott szinten alkotta barnába hajló csendéletét, tájképét, s ahogyan az ő hangütését erősítette a ki­sebb formátum, úgy érvé­nyes ez a megállapítá­sunk Nagy Ernő előbb idé­zett alkotásaira. örömmel láttuk ötödik hevesiként Ka­tona Zoltánt a kiállítók kö­zött Műteremrészlete rendet, belső fegyelmet közvetít a homályba vesző, geometrikus elemek jó egyensúlyával. Még egyszer utalva fő gon­dunkra: hasonló seregszem­léken ne legyünk álszemér­mesek. Aki eltávozott szű­kebb körünkből, nem biztos, hogy elszakadt.... ! Moldvay Győző Egy iskola megújul MI TAG AD AS: a füzes­abonyi gimnázium az elmúlt évek során válságos helyzet­be került. Akadozott, a beis­kolázás. Tavaly először csak tizennégyen jelentkeztek, pe­dig két osztályra való tanu­lót várták. Az is tény, hogy zömében elégséges, közepes jegyekkel szerénykedő fia­talok kopogtattak, azok, aki­ket a megyeszékhelyen sehol sem fogadtak volna. Ide vi­szont minden különösebb ne­hézség nélkül bekerültek. Sokan a helyi oktató-nevelő munka színvonalát is meg­kérdőjelezték. A téves néze­tet szárnyára kapta a hír. Kevesen gondolták arra, hogy az igen gyenge képes­ségű fiúkkal-lányokkal nem lehet csodát mívelni, s már az is kiugró eredmény, ha eljutnak az érettségiig, s ott sikeresen veszik az akadá­lyokat. S még egy gond: aki innen indult, szakképzettség híján legfeljebb adminiszt­rátorként helyezkedhetett el valahol. Abban csak néhá­nyan bízhattak, hogy beke­rülnek valamelyik főiskolá­ra .vagy egyetemre. A megyei művelődésügyi osztály igykezett vonzóbbá formálni ezt az intézményt. A diákok egy része több éves felkészítés után hivatá­sos gépkocsivezető lehetett, a másik pedig a legfonto­sabb államigazgatási ismere­teket sajátíthatta el. Valljuk meg: egyik módozat sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az előbbi eset­ben épphogy sikerült a lét­számot biztosítani — kevés a fiú — a létszámstop nyir­bálta meg az érdeklődést. AZ HAMAR KIDERÜLT, hogy ez a fakultáció csak áthidaló megoldás, ezért más lehetőségek után kutattak. Egy időben — a Volán 4-es számú Vállalatával együtt­működve — forgalmi tiszte­ket akartak képezni itt. El­vileg nem volt rossz ötlet, csak hát hiányoztak a kivi­telezéshez szükséges milliók. Aztán jelentkezett a Mis­kolci Postaigazgatóság. Ja­vaslatának lényege a követ­kező: az 1977—78-as tanév­ben már induljon egy posta- forgalmi szakközépiskolai osztály. Azt is vállalta, hogy gondoskodik a tárgyi feltéte­lek megteremtéséről, s egy termet telexszobának rendez be, a másikban viszont gya­korló postahivatalt alakít ki. Nem feledkezik meg a szak­mai felügyeletről, s olyan oktatóitat küld, akik eliga­zítják a fiatalokat a tudni­valók dzsungelében. Ez a pillanatnyi ajánlat, ám a távlati még biztatóbb; ez a már-már haldokló intézmény megújul, s idővel átalakul szakközépiskolává. A VI. öt­éves tervben — valószínűleg már az elején — megkezdik a száz gyereknek otthont adó kollégium építését. Ha ez el­készül, akkor a szomszédos megyékből, is felvehetnek pályázókat. A nagyközség vasúti csomópont, minde­nünnen könnyen megközelít­hető, ezért a bejárás sem túl nehézkes. Az külön örömhír, hogy gondoltak a gimnazisták sa­játos igényeire is. Az elsősök és a másodikosok szakkörökön sajátíthatják el a telexgépek kezelésének fortélyait. Har- madikban-negyedikben már jelentős, óraszámban tanul­hatják ezt a mesterséget. Komoly előny ez, mert nem útravaló nélkül indulnak az életbe, s könnyen szerezhet­nek állást — ez a lányok számára előny — bármelyik nagyobb szövetkezetnél, üzemnél, vállalatnál. AZ IGAZI NYERTESEK persze a többiek, ők négy év múltán — így fogalmaz a felvételi tájékoztató — a posta- és távközlésforgalom­ban, a hírlapszolgálatban kamatoztathatják tudásukat. A legjobbak természetesen tovább is tanulhatnak, be­kerülhetnek például a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolára. A megújulás egyébként számos változással jár. Uj tárgyak — főként szakmai jellegűek — lépnek be, s né­hány régit — ilyen a bioló­gia _ nem oktatnak majd. Alakúi az óraszámok aránya is. Kötelező lesz a francia nyelv. Mindez aggodalmat kelthet a tanárokban. Fe­lesleges a riadalom, hiszen aki akar, maradhat, mert a leendő kollégiumban is szük­ség lesz nevelőkre. Első osztályba huszonha- tan jelentkeztek — vala­mennyien lányok, pedig egy­két fiút is vártak volna —, s többségük közepes, négyes vagy jeles érdemjegyeket szerzett az általános iskolá­ban. Ez mennyiségi és minő­ségi előrelépés a tavalyi szinthez viszonyítva. Jöttek a füzesabonyi járás községei­ből, valamint Mezőkövesd­ről, Bükkszékről, Selypről, Hatvanból. Az iskola történetében elő­ször tartottak felvételit: a diákok magyarból és mate­matikából írásbeliztek. No­ha ez még csak formális kö­vetelmény, mert — teljesít­ményétől függetlenül —min­denkit felvettek, mégis arra utal. hogy a jövőben polgár­jogot nyer az igényesség. Ma még kevesen tudnak — el­maradt a széles körű tájé­koztatás — az új lehetőség­ről, ám egy-két év múltán Füzesabonyban is versengnek majd a bejutásért. (pécsi) DANCZA JÁNOS: Két mártír @ rimíim i7. április csütörtök 2. Különösen a lobba­nékony lelkű Józsi volt az, akinek az eset felborította addigi lelki egyensúlyát és a családjukat nyomorba döntő igazságta­lanság egész életére nyomot hagyott benne. Apjának és anyjának a tiltakozása elle­nére elment édesapjával együtt* erdőt irtani. A kettő­jük keresete ellenére is vé­gigkoplalták volna a telet, ha az édesapja nevelte há­rom kőműves nem segít raj­tuk: a favágásnál keresett pénzük nagyobbik részét a családnak adták. Józsi később magánúton sikeresen elvégezte a gimná­zium negyedik osztályát is. A Nemecz család, a szülők és testvérek áldozatkészségé­re jellemző, hogy lehetősé­geiket meghaladóan áldoztak a gyerekek oktatására. Az események hatása alatt Józsi kijelentette, hogy nem tér vissza a gimnáziumba, mert ő többé nem fog ki­szolgálni egyetlen papot sem. Otthon maradt és tanul­ta a kőműves szakmát, és apja segítségével megtanul­ta az épületek tervrajzainak az elkészítését is. A baj azonban nem jár egyedüL Nemecz mester ugyan a kör­nyéken az egyetlen katolikus kőművesmester volt, aki ed­dig sok munkát kapott a környékbeli egyházi intéz­ményektől, de a széplaki pappal való pőre után eze­ket a munkákat megvonták tőle. Munkalehetősége na­gyon összezsugorodott, emi­att nem tudta fizeni a bank­kölcsönből épített házacská­ja után járó kamatokat, s egy napon el kellett adnia a kis családi házat. A család beköltözött Szilágysomlyóra, ahol József már az édesap­jával együtt járt munkára. Ekkor már kedvtelésből na- gyobbszabású és modernebb épületek terveit is el tudta készíteni. Általában mint ügyes rajzoló vált ismertté. Közben megszerezte a kőmű­ves „segédlevelet” és szoros kapcsolatot tartott az építő­munkásokkal. Szilágysomlyó sem volt ki­vétel az akkori általános munkaviszonyok között, s ez úgy nézett ki. hogy a munka­idő látástól vakulásig tartott, vagyis a nyári hónapokban reggel 3—4 órától este 9 órá­ig'. Ez napi 15—16 munka­órát jelentett. Az építőmun­kások ez ellen az emberte­len kizsákmányolás ellen harcot indítottak! Azt köve­telték, hogy reggel öttől este hétig tartson a munkaidő. Ezt a követelésüket el is érték. A fiatal Nemecz ez idő tájt néhány hónapra felkerült. Nagyváradra, ahol az építő- munkások már a „hattól hat­ig”, vagyis á tíz és fél órás munkanapért harcoltak, és eredményesen, ö volt az, aki ezt a követelést elhozta Szi­lágysomlyóra, de akkor még ott ezt a követelést nem tud­ták kivívni. Egy napon Nemecz rajzait megtekintette volt rajztaná­ra. A rajzok kőműveseket, malterkeverőket, ácsokat és épületeket ábrázoltak. A raj­zok felkeltették a rajztanár érdeklődését, és megkérte a családfőt, hogy engedje el a fiát a nagybányai festőisko­lába. ő maga küldte el Ne­mecz rajzait, és kérte felvé­telét egy ingyenes helyre. Thorma János rövidesen ér­tesítette a családot, hogy Ne- meczet felvették az iskolá­ba. Két évet töltött itt Ne­mecz és Thorma egyik leg­kedvesebb tanítványa lett, és mégsem maradhatott festő­művész. A szülők ismerősei bebeszélték az öregeknek, hogy a festőművész pálya nem való szegényember gye­rekének, mert az nem nyújt biztos kenyeret. A legidő­sebb fiú, Károly — aki tiszt­viselő volt — maga is ezen a véleményen volt és azt javasolta, hogy Józsefet írassák be a buda­pesti Felső Építőipari Iskolá­ba. Így lett Nemecz József 1906. szeptemberében az is­kola elsőéves hallgatója. Az iskoláztatás költségét Károly bátyja fedezte. Tanu­lótársai hamar megszerették, mert szabad idejében1 sorban lerajzolta őket és a képeket nekik ajándékozta. Szépen hegedült és a játékát tanuló- társai énekkel kísérték. Rö­vid idő alatt a tanárai is megkedvelték a szerény, _ de határozott jellemű és kitűnő­en tanuló fiatalembert. Egy napon az utcán összetalálko­zott Egri Lajos kőművessel, apjának egyik volt tanítvá­nyával Megörültek egymás­nak és többször is összejöt­tek. Egy alkalommal Egri magával vitte Nemeczet és bemutatta Bokányi Dezső­nek, az egyszerű kőműves­ből lett neves szakszervezeti vezetőnek, aki korának egyik nagyszerű szónoka volt. Bo­kányinak nagyon megtetszett a fiatalember, és gyakran el­beszélgetett vele. megismer­tetve a munkásmozgalom céljait, Marx és Engels taní­tásait. Nemecz kezdett Marx, Engels és más szocialista íróktól származó munkákat olvasni. Az átélt események hatása alatt szinte szívta magába a szocialista tanokat, és kezdte megérteni a tőkés kizsákmányolás lényegét. Ezeknek a műveknek az ol­vasása cselekvésre késztette. Mint az iskolai önképző­kör, elnöke, elhatározta, hogy tőle telhetőén megkezdi a kollektív társadalom kialakí­tását az iskolában a tanulás terén. Megszervezte a kollek­tív tanulást a műszaki rajz­ból és számtanból, ahol leg­erősebbnek érezte magát. Ti­zenöt osztálytársa tartozott a kollektívához. Akkoriban kezdett tért hódítani Buda­pesten a diáksapka-mozga- lom. , (Folytatása következik) Az egri kamaraegyüttesek tavaszi hangversenyéről A műsorrendező irodáé a gondolat, az egri kamara- együtteseké az érdem, hogy összefogtak és tiszteletre méltó lelkesedéssel két hang­versenyt is adnak. Az első műsort kedden rendezték a házasságkötő teremben, ahoi természetesen szerepet kapott az orgona is. A zenés, irodalmi összeál­lítást Kovács Péter orgona­művész három száma vezette be. Az egri közönséget bi­zonyára meglepte, hogy a könnyű műfajban otthont ta­láló művész milyen elmélye­déssel kezeli a kiválasztott zenei anyagot és a nehézve­retű dallamok mögül hogyan bukkan elő egyénisége, el­mélkedő hajlama, amelyet líra sző át, mint például a Vivaldi—Bach a-moll con- certóban. örülünk annak is, hogy a madrigálokat előadó Agria együttesben új éneklőközös­séget köszönthetünk. A főis­kolai együttes nyilvánvalóan Tar Lőrincnek és Rózsa Lász­lónak, a karvezetőknek az in­dítására jött létre, akik ma­guk is részt vállalnak az éneklésben. Teljesítményük maradandó élmény. A kar beosztását érdemes feljegyez­ni: Papp Éva, Mészáros Tün­de szoprán, Rácz Anikó mez­zoszoprán, Cseri Piroska és P. Diósi Ágnes alt, Tar Lőrinc tenor és Rózsa László basz- szus. Az Egri Vonósnégyest ez alkalommal Radnóti Tibor, Lévay Zsolt, Bereczki Vilma és Farkas István alkotta, és így adta elő Mozart Kis éji zenéjét A zene támasztotta hangulatot és a muzsika per­ceit lelkesen köszönte a kö­zönség. Morvát Éva és Juhász Ákos — az Egri Irodalmi Színpad versmondói — Juhász Ferenc, Garai Gábor és Somlyó György egy-egy versét mon­dották el. Hosszú idő óta. elő­ször történik Egerben, hogj nagy hatású verseket iktat­nak be zenés műsorba, mintegy folytatni szándékoz­ván a tízegynéhány évvel ez­előtt még, virágzó versmon­dóéletet Egerben Fsak biz­tatni tudjuk ezt az újrakez­dést,. mert. irodalom és zene, pódium és vers együttesen, komoly hatásokat kelthetnek. Varkas András , (MTI fotó — Tulok András felv. — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom