Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-24 / 95. szám

Agria, ó te védtelen! A törökök egykor Eger várát ostromolták, napjaink­ban pedig a város latin nevét veszik célba azok, akik di­vatból, vagy egyszerűen csak fontoskodásból használják fel a jól csengő Agria nevét. A történelmi múltját, ha­gyományait. mindig hűséggel ápoló Eger nagyszabású nyá­ri rendezvényeit, jelentős üzemét jogosan fémjelezheti az ősi elnevezés, de... Az Agriából is megárt a sok! Még csak különösebb fan­tázia sem kell ahhoz, hogy elképzeljük egy krónikásnak Egerből keltezett nyári tu­dósítását, valahogy így: — Az idei nyáron is ellá­togattunk Egerbe, az egykori Agriába, ahol ismét megren­dezték a már hagyományos­nak mondható Agria-napo- kát. Nyitányként az Agria nyári karnevál vidám műso­ra szórakoztatta a közönsé­get, majd az Agria 77 nyári program kiemelkedő esemé­nye. az Agria Játékszín be­mutatója aratott megérde­melten nagy sikert. A kö­zönség és a szakm a elismerése kísérte az Agria quinteltből ki­nőtt Agria énekegyüttes mű­sorát, de sikert aratott az Agria kamarakórus is. Nem maradhat ki a krónikából az a zenés irodalmi műsor sem, amely Agria históriák cí­men került bemutatásra. — Az előadások után a ,szórakozni vágyó vendégek az átalakítás miatt zárva tar­tott Agria Taverna helyett a Fehér Szarvasban poharaz- gattak, mégpedig az Agria- duó hangulatos muzsikája mellett. Több kiállítás is nyílt a történelmi várpsban, ahol többek között megte­kintettük az Agria Bútorgyár kiváló termékeit, a szövet­kezet Agria márkájú ké­nyelmes cipőit. Ott voltunk természetesen a különböző sporteseményeken is. Az Ag­ria SC, NB III-as tekézői ügyesen gurítottak, az ököl­vívók keményen ütöttek, s izgalmas perceket szereztek a nézőknek az Agria Kupa nemzetközi labdarúgótorna mérkőzései is. A kispályás focicsapatok Agria Kupáért versengő találkozóját sajnos nem láthattuk, mert ezúttal Békéscsaba vállalta a visz- szavágó rendezését. Igaz, kárpótlásként az Agria 77 vegyesmester sakkverseny húsztáblás szimultánját szur­kolhatta végig a közöség. — Remek nyári program tanúi voltunk, az Agria 77 beváltotta ígéretét. Az elis­merés sem marad cl, bizo­nyára többen megkapják a Pro Agria kitüntetést. A humort és a túlzásokat egyaránt nélkülöző rög­tönzött tudósításból is látha­tó, bizony divat Egerben az Agria, és félő, hogy ily mó­don devalválódik ez a pati­nás név. Stopot hát az Ag- riának, az Agria védelmé­ben! Es Gárdonyi Géza védel­mében is! Akinek Egerben utca, tér, színház, gimnázi­um, emlékmúzeum, irodal­mi-művészeti társaság, köny­vesbolt viseli nevét, a kör­nyéken még termelőszövet­kezet is. Védeni kellene valami módon a minaretet és a Do­bó-szobrot is, hogy ne vés­hesse ki-ki kénye-kcdvérc emblémájába múltunk em­lékeit, egykor volt hőseink, jeles nagyjaink nevét, alak­ját. Egy elrettentő példa: négyoldalas meghívó címlap­ján selyembelétes grafikai zűrzavar. Fenn az egri vár korabeli metszete, középen az ismert Dobó-szobor, amely­nek talapzatán egy nyesedék- aprító gép trónol, lentebb pe­dig felirat hirdeti, hogy MEZŐGÉP. Mentség már csak az lehet, hogy a példa korábbi kelte­zésű. De ki védi meg Dobót és vitézeit attól. hogy ne kelljen újfent őrt állniuk egy-egy vállalat terméke fe­lett? Es ki védi meg az Ag­ria nevet az elkoptató, el- szürkítő mindennapi hasz­nálattól? Márkus/ László Olvasó kerestetik,..? Családos üdültetés; 1977 — Az idén 375 ezer em­ber pihen majd a szakszer­vezeti üdülőkben. 423 millió forint állami hozzájárulás­sal. Milyen kedvezményeket véglegesítenek, milyen előny­ben részesítik a kisgyerme­keseket és a nagycsaládoso­kat? — kérdezem Kovács Istvánt, a Szakszervezetek Országos Tanácsa Üdülési és Szanatóriumi Főigazgató­ság vezetőjét. — A családos üdültetés­ben részt vevő gyermekek al­só korhatárát a három évről két éves korra szállítottuk le. Más szóval, az érintett szülőknek és nagyobb test­véreknek elvileg csak két évig kell nélkülözniük ezt a társadalmi kedvezményt... A kismamás, kisbabás üdül­tetést 1975-től kísérleti jel­leggel vezettük be, a sopro­ni Textilmunkás, a balaton- lellei Di Vittorio, a leány­falui Építőmunkás, s a mát­raházi Vasutas Üdülőkben. Alkalmassá tettük a bé­bik fogadására; fürdőzési, mosási, szárítási feltételeket teremtettünk, valamint meg­felelő étkeztetést, s külön teakonyhát hoztunk létre, ahol a mama maga is elké­szítheti gyermekének az ételt, az üdülőtől kapott nyersanyagból. Ezt a fajta üdültetést most véglegesít­jük. Mint ismeretes, 1974. óta a harmadik gyerek, után a szülőknek nem kell térí­tési díjat fizetniük. Ez a SZOT elnökségi határozat azt is előírja, hogy a szakszer­vezetek az úgynezevett üdü­lési alapból segítsék a nagy- családosokat a megérdemelt kéthetes pihenéshez. — Tudomásom szerint a gyógyüdülő-beutalók iránt nagy az igény a. családosok körében is. Milyenek a lehe­tőségek e téren? — Néhány kisebb gyógy­üdülőben — Hévízen. Hajdú­szoboszlón és Debrecenben —, ahol a szobák alapterü­lete ezt lehetővé tette, to­vábbi ágyak elhelyezésével családos; üdültetést szervez­tünk Jgy reumatikus bán­faimákban szenvedő szülők helyzetét segítjük. Minden igényt természetesen nem tudunk kielégíteni. Más csa­ládos üdülőkben, ahol az építési adottságok ezt lehe­tővé teszik, szobák egybe- nyitásával oldjuk meg a há­rom-, négygyermekes csa­ládok elhelyezését. Ezzel az intézkedéssel ugyan keve­sebb családot, de több nagy- családost tudunk üdültetni. A személyek száma tehát nem csökkent, csak az ösz- szetétel változott, úgy gon­doljuk, szerencsésen. De esetenként nyolc-tizenkét gyerekes családok pihenését, gyógyulását is lehetővé tet­tük és tesszük az idén is. — Milyen új létesímé- nyekkel gyarapodnak az idén? — Több családos-, felnőtt- és gyermeküdülőt adunk át hamarosan: elkészült a bu- konybéli kis faházas telep, Balatonbogláron a Liget Kemping Üdülő (korszerű hideg-meleg zuhannyal fel­szerelt faházakban), felújí­tottuk az alsóőrsi kemping- telepünket, hasonló módon. A tavaly létesített szántó- di révkemping turnuson­ként 92 nagycsalád befoga­dására alkalmas. Hamarosan elkészül a 300 férőhelyes bükkfürdői gyógyüdülő, amelynek 150 szobájában szintén egy- és kétgyerme­kes családokat tudunk elhe­lyezni. Hajdúszoboszlói üdü­lőnkben 150 szobát tudunk a nagycsaládosok rendelkezé­sére bocsátani. Megszüntet­tük a korszerűtlen zirci, ba- konybéli és balatonalmádi kempingeket, s az idén eze­ken a helyeken is kényel­mes faházas telepeket léte­sítünk. Önody Éva — Mikor boldog egy falusi könyvtáros? • • — Télen. Meg amikor esik az eső. Olyankor nem köti le az embereket annyira a munka, a háztáji. Szíveseb­ben olvasnak, gyakrabban nyitják ránk az ajtót. Rózsaszentmártónban ez a kapu most már szépen fes­tett, akár az egész könyvtár- épület, amit a régi iskolából alakítottak ki hat esztende­je. Bent is rend, tisztaság, s falak mentén. a polcokon nyolcezernél több kötet so­rakozik, amit évente gyara- pít Zsák Ferencné a fejlesz­tésre biztosított pénzből. — Éves költségvetésünk hetvenezer fórint körül mo­zog, s most már tizenhat ez­ret fordíthatunk beszerzés­re. Ez jó dolog. Bár több is elkelne. Sokan keresik az újat. Szépirodalmat, mesét, szakkönyveket. Különösen a szőlő- és gyümölcstermesz­téssel, konyhakertészettel foglalkozó munkák kelen­dők, a faluban majd min­denkinek van némi földecs- kéje, telke! Kapcsosat a latoval Megnéztük az összesítőt. Tavaly 18 ezer kötetet köl­csönzött ki 651 olvasójának a könyvtár. Ez önmagában is sokat mond, ha azt vesszük, hogy a községnek alig 2700 lakosa van. A szelíd mosolyú, szemüveges Zsákné több esz­tendős munkáját azonban ennél jobban fémjelzi az ol­vasók megoszlása. Amíg többfelé jóformán csak gye­rekek járnak a kölcsönzőbe, itt az arány erősen a felnőt­tek javára billen. A rend­szeres olvasók kétharmadát adják. — Amikor falusi orvosír­nokból könyvtáros lettem, s elvégeztem az alapfokú szak­tanfolyamot, éreztem én is a beszűkülés veszélyét. Olvasó kerestetik, adtam ki akkor a jelszót, magamnak, ,. .s igye­keztem mind szélesebb: kap­csolatot.teremteni a község­gel,' "az ' itt'"leva.. üzemekkel,. munkahelyekkel'. A konzerv­gyár helyi telepéről például mindenki beiratkozott, s nemcsak kölcsönöz, hanem eljár irodalmi estjeinkre, ve­télkedőinkre. A faipari szö­vetkezetnél- más módszert alkalmaztam. Ott Tóth Er­zsébet személyében megbí­zottunk van, aki az üzembe küldött katalógus alapján veszi fel a „rendelést”, s jön a könyvekért minden hé­ten. Vannak olvasóim az egyesült termelőszövetkezet­ből is! Csupán a műanyago­sokkal állok hadilábon. Pe­dig a szocialista brigádoknak kulturális vállalásaik van­nak. olvasniuk kellene. Még­sem megy. Ha keresem őket, meghallgatnak figyelmesen, bólogatnak, aztán csak a némaság. Fontos kötelesség Míg a kényelmes fotelek­ben beszélgetünk, többször nyílik az ajtó. Olvasók jön­nek. Léptüket egyenesen a polcokhoz irányítják, bön­gészgetnek kedvükre, mi­előtt leadnák a visszahozott kötetet. Később Nagy László­vá, az iskola megbízott igaz­gatónője érkezik, hogy vala-' milyen közös ünnepségről tárgyaljon a könyvtár veze­tőjével. Igen jó a munka- kapcsolatuk, amit mindket­ten szép és fontos köteles­ségként emlegetnek. — Életre nevelünk, s ez akkor megy a legjobban, ha mind többször kimozdulunk az iskola falai közül. Érvé­nyes ez a könyvtárra éppen úgy, mint ha üzembe, gazda­ságba látogatunk el — jegy­zi meg Nagy Lászlóné. — A dolgok természeténél fogva azonban a mi barálkozásunk meghittebb, szorosabb. Mondhatom úgy, hogy máso­dik munkahelyünk ez a szép intézmény. Legapróbb nö­vendékeink például ide jár- , nak meselemezt hallgatni, filmet nézni, olvasgatnak a polcról leemelt mesésköny­vekből, szokják a környeze­tet. A nagyobbaknak ugyan­akkor tanórákat tartunk a könyvtárban, vagy különbö­ző szakköri foglalkozásra jönp^k el.-Tasi- Jánosné a bá- bospkattanítgatja . különbö­ző, fogásokra, a Sanyi manót már be is tanulták. Jakab Istvánná. Danis Dóra, Kuz- movics Vologya orosz nyelvi előkészítőt vezet Zsáknéval egyetértésben, aki polcain bőséggel tart kéziszótárt, könnyebb irodalmat, hogy segítse a szélesedő diákleve­lezést. De az iskolai tan. anyaghoz szükséges könyvek­nek sincs híjával. Ha jól tu­dom, a Kincskereső kisköd- mön, Robinson, Gogol Revi­zora 15—20 példányban meg­van a maga helyén, s nagyon kedvelt kölcsönportéka a Ké­pes Történelem. Könyvritkaság Azt tudjuk most már, hog> a helyi párt- és tanácsi szer­vek kellő figyelmet fordíta­nak erre a közművelődés intézményre. Azt is földerítet, tűk. hogyan sikerült az utób bi években a könyvtári for­galmat íöllendíteni, s ho: kapott e munkához segítsé­get a most már főiskolái Zsák Ferencné. Időközben statisztikai lapokat nézeget­ve, nyilvánvaló lett az év kölcsönzés aránya „műfajon­ként” is. A tavaly kézen for■ gott kötetek 40 százaléka fel nőtt szépirodalom, 30 száza.- léka szakmai mü, s csak 3t százalékban gyermekolvas• mány. Tehát nem Jogható c könyvtárosra, hogy tévé: kenysége egyoldalú, netán is­kolások beterelésével muta fel szép összegezést. Véletler elszólás nyomán, s jóformái búcsúzóban szereztünk vi szont tudomást arról, hog: megbúvik a polcokon eg’ könyvritkaság, ami jórész három példányban „jelen - meg”. Igaz, csak gé . pelve, s belső hasz náiatra, de mindenképpel alkalmasan arra, hogy ak Rózsaszentmárton múltjával életével jobban meg kivár ismerkedni, haszonnal per­gesse lapjait. A vaskos, ke­mény borítású, fényképekké gazdagon dokumentált mun ka — bejegyzés szerint — Nagy László bányatechnikui és pedagógus felesége nevé­hez fűződik. Évekig járták ; különböző múzeumokat, le véltárakat, hiteles fórrá: után kutatva, s vallattál Rózsaszentmárton öregjeit a; újább kor eseményeiről. Sol érdekességet rejt a ' könyv s igazán sajnálatos, hogy író nem vettek részt vele vala­mely helytörténeti pályáza­ton, amely a nagyobb nyilvá­nosság felé is utat tört volru munkájuknak. •: Moldvay Győző Szabadtéri szoborkiállítás (MTI fotó — Branstetter Sándor felv. — KS) 1977. április 34,, vasárnap Sok érdeklődőt vonz Sopron­ba a Beloiannisz téren. Veszprémi Imre szobrászmű­vész „kezek — vonzások — kövek” című kiállítása. DANCZA JÁNOS: Két mártír íi. Józsi válaszában élesen közöl­te, hogy nem igaz, a Vörös Hadsereg nem bomlott feli egyetlen visszavonuló kato­nával se találkoztak és hogy a parasztság is velünk van, kész megvédeni a hazát, csak fegyvert kér és frontba való beosztást. Persze a vá­lasz ugyanaz volt: menjünk haza. Rövid tanácskozás után arra a meggyőződésre jutot­tunk. hogy a főparancsnok­ságon árulók vannak, akik pánikot igyekeznek kelteni. Felhívtuk telefonon a Had­ügyi Népbiztosságot, de ugyanazt a hírt kaptuk on­nét is. Ennek se hittünk, hanem felhívtuk a népbizto­sok elnökségét is. Ekkor már derengett az égen a hajnal. Ekkor kaptuk azt a lesújtó hírt, hogy a Ta­nácsköztársaság megbukott, a Kormányzótanács lemon­dott és a kormányt tiszta szociáldemokrata vezetőkből állították össze. Tehát vége mindennek, menjünk haza. Leírhatatlan volt az elke­seredés a táborban e hírek hallatára. Súlyos kifakadá- sok hangzottak el, egyesek követelték, hogy vonuljunk Budapestre az áruló szociál­demokraták ellen, másoknak az volt a véleményük, hogy vegyük fel a harcot az el­lenséggel, mert csatlakozni fognak hoZzánk más mun­káskülönítmények is.” Ezeket a javaslatokat a vezetők elvetették és az ala­kulat visszatért Gyöngyösre, de a helyzetre való tekin­tettel az egység fegyverben maradt. Gyöngyösön a bur­zsoázia örömmámorban úszott, de a fegyveres erő miatt nyíltan nem mert fel­lépni. Augusztus 2-án Ne- mecz József, mint a vörös­őrség parancsnoka, még ren­deletet közölt falragaszokon a rémhírterjesztők ellen. A burzsoázia küldöttséget me­nesztett az ellenséges csa­patok elé, kérve, hogy mi­előbb vonuljon be a vá­rosba, Nemecz maró gúny­nyal. jegyzi meg: ,,Ez. volta burzsoázia igazi hazafisága. Találóan írta a Vörös Mát­ra vidék a burzsoázia hazafi - ságáról, hogy „az ő hazá­juk a több száz holdas sző­lőjük és beláthatatlan lati- fundumaik ...” Mihelyt ezt elvetették, megszűntek sze­retni a hazát és szövetkez­tek az ellenséggel, hogy azok segítségével nyerjék vissza nagybirtokaikat.” A kommunista párt ille­galitásba ment. Központi utasítás szerint az exponált vezetőknek emigrálniuk kel­lett. Nemecz Józsefnek az volt a véleménye, hogy itt­hon, föld alatti munkával kell folytatni a harcot az ellenforradalom ellen. A megbészélés eredményeként úgy döntöttek, hogy egye­sek Gyöngyös környékén, míg Nemecz József és Ala­jos, továbbá Endrész József, Kovács Antal és Cifferszki Károly Pesten rejtőznek el. Nemecz említi, hogy abban reménykedtek, hogy rövid időn belül újból a munkás­osztály kerül hatalomra. Ne- meczék augusztus 3-án hagy­ták el Gyöngyöst és mi­után Cifferszki elvált tőlük, Kovács Antallal Dunakeszi községbe mentek, ahol any­juk testvéré. Paál Ödön la­kott. Nagybátyjuk segítsé­gével, álnév alatt munka­könyvhöz jutották és el is helyezkedtek az alagi va­gongyár építkezésénél. A munkavezető jó barátja volt Paálnak és azt is tudta, hogy kik az ő lapátolói. Iparkodott Nemeczéknelí könnyebb munkát adni és odaadta nekik lakásnak az egyik régi épületet, amely­ben priccsek voltak. Nemecz József bekerült az irodába s itt lehetősége volt arra, hop? röpiratokat és mint jó rajzoló, gúnyrajzokat ké­szítsen az ellenforradalmá­rokról. Ezeket az öccse és Kovács Antal vitték maguk­kal és helyezték el. amikor Pestre vagy Dunakeszire bevásárolni mentek. A röp- iratok közölték a munkás­sággal, hogy a kommunista párt él és tovább vezeti a forradalmi harcot. Nemecz Józsefet -nem engedték rej­tekhelyükről kimozdulni, ne­hogy felismerjék, hiszen or­szágos körözés volt kiadva ellene. A fizetésük nagyon csekély volt és hogy az élel­mezésüket valamicskét fel­javítsák, Kovács Antal Du­nakeszin külön ácsmunkát vállalt. Bár nagyon óvato­san és körültekintően rejtőz­tek, egy véletlen esemény másfél hónapi rejtőzés után a csendőrök kezére juttat­ta őket. Ezt Nemecz a kö­vetkezőképpen írja le: „Szep­tember közepe táján egyik vasárnap Kovács Tóni volt a soros az élelem beszerzé­sénél, bement tehát Pest­re, ahonnét délután jött ha za vonattal, melyről az ala gi állomáson szállt le. Amin később megtudtuk, ugyan azzal a vonattal jöttek a alagi lóversenyre valam gyöngyösi burzsoák, aki; felismerték Kovács Tónii Azonnal szaladtak a csend őrségre, ahol közölték, hog Kovács Tóni volt a Nernec József leghűségesebb mun kajtársa, tehát valószínűiéi együtt lesznek most is. Tizenkét csendőr vonul fel ellenünk, körbevették : munkatelepet, négyen pedi, szuronyszegezve léptek be: lakásunkba, ahol mi mi sem sejtve, nyugodtan he verésztünk a priccsen. í szobának két szemben levi ajtaja volt, mindegyikei két-két csendőr rontott be szuronyos fegyverüket mel lünknek szegezve. Védeke zésre gondolni sem leheteti Mire felocsúdtunk, az egyil kakastollas csendőr sípjelé re még másik négy esendő rontott be lakásunkba, - ránl vetették magukat a pries csen és bilincsbe tették ke zeinket; rabok lettünk. A két gyöngyösi ellenfor- radalmár, akik a csendőrö két nyomra vezették, kin várakoztok s nagy örömmé vették tudomásul, hogy Ne- mecz József is fogoly lett amit azonnal táviratilag kö­zöltek a gyögyösiekkél.” Nemeczéket a Pest vidék fogházba szállították, aho! a letartóztatásban levő ■'Ív­társak megkísérelték Ne­mecz József megszöktetését Becsempésztek hozzá égj zsilettpengét, hogy ejtsen sebet a nyakán, majd átszál­lítják a rabkórházba, ahon­nét az elvtársak megszök­tetik és külföldre csempé­szik. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom