Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-23 / 94. szám

Szovjet-NDK film Marx életéről fiatrészes tv-filmct forgatnak az NDK-ban szovjet és NDK.-1 filmesek Marx Károly életé' nek 1835—48-ig terjedő sza­kaszáról. Marx szerepét (ké­pünkön) a bolgár Venceszlav Kisszjov alakítja; Jenny Marx szerepében az NDK- beli Renate Blum mutatko­zik be. (ADN—ZB—MTI—KS) Duroc, a katona Francia film A kellemesen vidám fran­cia film jókedéllyei mesél el egy kiskatonával megtörtént esetet, 1944-ből, amikor a szövetséges csapatok egy is­ten háta megetti kisvároskót, Senlis-t akarták felszadíta- ni, némi stratégiai fontossá­got tulajdonítva ennek a földrajzi pontnak. Senlis kis egység magában Franciaor­szágban. Duroc, a katona ta­lán még kisebb, s mégis él­ménnyé dagad bennünk ez a film, jó humorával, remek­be szabott arcéleivel, vaskos­katonás kiszólásaival és az­zal a kalanddal, amely in­kább körkép, mozaikrend­szer apróbb és nagyobb fi­gurákról, odavetett megjegy­zések jellemekről, jellemte- lenségekről, amik a háború­ban bűnné fokozódhatnak, vagy legalábbis az élettel le­het fizetni értük. Michel Gerard írta és ren­dezte ezt a filmet. Lehet és kell észrevenni, hogy ez a Duroc nemcsak a francia kiskatona, hanem a szemé­lyes élmények halmazából visszaidézett fiatal fiú, aki Senlis közelében nem tud el­lenállni a kísértésnek: haza­megy az ő Nicole-jához bár­mi áron is. Pedig ebben a Senlisben az ő elhatározása idején még a németek tart­ják a frontot. Az író és ren­dező Michel Gerard e ked- ves-bohókás fiú köré szövi azt az apró legendát, amely nem világrengető esemény utólagos felértékelése, inkább lelkiismeretvizsgálat, szem­benézés azokkal a közelről ismert hősökkel és hősnek nem nevezhető emberekkel, akik akkor, a háború nyo­masztó atmoszférájában, névtelenül és olykor dicste­lenül, de kinevethetően mu­latságos emberek maradtak. Kedélyes kaland ez a film. Alaphangja a szelíd mosoly- lyal hőssé tevés ?s az a meg­bocsátás, amely harminc éven túl már annyi mindezt kész másképp látni és más­képp láttatni. És ,ha már itt tartunk, ne hagyjuk említés nélkül azt a gondolatot, amely a film lepergése után visszamaradt bennünk. No, CUSA BÍBOROS ÉS LÄZAR DEÁK — MIKOR JELÖLTÉK EGER VAROSAT ELŐSZÖR LATIN NEVÉN AGRIA-NAK? — A „KACSA” NEVŰ VÁROSI KORCSMA RAJZISKOLÁ- VA VÁLTOZTATÁSÁNAK TERVE — PAPÍRON MARADT ÜDÜLÖHAZAK Történelem — térképekben Az utóbbi időben örvende­tesen gyarapodik azoknak a helytörténeti kiad vány oknak a száma, amelyek Eger tör­ténelmi múltját örökitik. Ez­úttal Sugár István „Eger tér­képei 1491—1950” című mun­kája ad okot örvendezni. Olyan helytelepülés-, mező- gazdaság- és kultúrtörténeti adatokat sorakoztat elénk 190 oldalas kötetében, hogy szin­te filmszerűen elevenedik meg előttünk Eger fejlődése a különböző korokban, s nyomon követhetjük a váro­siasodás teljes folyamatát a múlt időktől napjainkig. 413 térképet, helyszínrajzot kuta­tott fel, közöttük bécsi és drezdai forráshelyekről is, részletes leírásokban tájé­koztatva arról, hogy milyen adatokat rögzítenek az egyes térképek. A kötet elsőnek említett térképe Nicolaus Cusa pápai követ, későbbi bíboros mun­kája. A Nürnbergben őrzött eredeti réznyomólemezen a dátum is rajta van: „Anno Salutis 1491 XII Kalendis Augusti perfectum” — azaz 1491. augusztus 21. Ez a tér­kép Közép-Európát és a szomszédos területek egy ré­szét ábrázolja, benne Ma­gyarországot is, először tün­tetve fel Eger városát „AG- RIA” latin megjelöléssel, egy több tornyos épülethalmaz rajzával. Egy másik, ugyan­csak említésre érdemes tér­kép Bakócz Tamás esztergo­mi bíboros érsek titkárának, Lázár deáknak munkája 1528-ból való. Ezen Eger vá­rosa AGRIA és AGRAN né­ven szerepel. A városnév feletti rajzocska falakkal kö­rülvett épülethalmazt mutal, melyből két magas templom- torony emelkedik ki. A vá­Qjmm 1877. április 33., szombat rostól északra elterülő hegy­vidéket vakondtúrásos hal- mocskák formájában jeleníti meg a térkép. A „Barátok mellett nyitott Utza” kéziratos színes rajza arról tudósít, hogy 1840-ben kezdték meg a mai Egész­ségház utca kialakítását, amelynek költségeihez Pyr- ker érsek is fizetett 4707 fo­rintot. A mai Klapka utca ezen a rajzon „Meleg vizi fürdőhöz vezető út” névvel szerepel. A mai, immár „Hajnal” névre keresztelt „Kacsa” italbolt sokak előtt ismert. Azt azonban már kevesen tudják, hogy létezett egy ha­sonló nevű elődje, amely a mai Bródy Sándor utca 3. számú házában működött. Mindezt egy 1843-ból kelte­zett térrajz tanúsítja, amely az okból készíttetett, hogy határozat született „A ,kacsa’ című városi korcsma Rajz­iskolává változtatására” és mellette egy új utca létesí­tésére. 1938. március 26. a dátuma annak a helyszínrajznak, amelyet az Érsekkertben épí­tendő üdülőházak elhelyezé­sével kapcsolatban készített Rapcsák József városi mű­szaki tanácsos. Ez a hely­színrajz a mai Népkert északkeleti negyedének rész­letes térképe valójában, a patakkal és a mai Klapka utcával. Itt a patakparti ré­szen három 400—500 négy­szögöles körülhatárolt terü­letet szántak az üdülőházak elhelyezésére. Sugár István térképmono­gráfiáját — melynek kiadója az Egri Városi Tanács VB. Műszaki Osztálya — a jele­sebb egri térképkészítő mér­nökök életrajzának, munkás­ságának ismertetése zárja be. Mint az adatok sorából kitű­nik, Eger városának már az 1770—80-as években saját hites mérnöke volt Zathu- reczky Sándor személyében. (pataky) lám, annyi háborús téma, annyi patétikus, megrázó és a borzalmakat szinte végle­teken túl is halmozó — mert a háború mint téma ezt a halmozást lehetővé is teszi! — háború embertelenségét mércévé és stílussá előlép­tető alkotás után, évtizedek lecsillapító múlásával előto­lakszik egy morzsányi törté­nelem, emberi közelről mu­tatva meg azt, ami ma is és mindig is eleven valóság: hogy az emberek többsége szürke, kicsi és fél, de ha a szükség úgy hozza, tud és akar maga fölé kerekedni. Duroc, a kiskatona is így lesz a szerelem indítása és a véletlenek játéka folytán hőssé és hadnaggyá; a kisvá­rosi tanárnőből hazafi, pedig botlásai nemcsak a heves asszonyi vérnek tudhatok be. így válik a pékből ismét francia polgár, pedig az ér­dek és a félelem a németek oldalára csapta őt is. És egy bizonyos idő után minden eseményen mosolygunk, vagy nevetünk, attól függően, hogy hol és miért és mire emlékezünk ezekből az idők­ből. Michel Gerard kitűnő szí­nészekkel dolgozik együtt. Regis Porte Duroc szerepé­ben mintha Gerard Philip-re emlékeztetne. Robert Webber „ami”-katonája jellegzetes típusa a frontfarkasnak, aki mindenhol feltalálja magát és nyugalma ettől rendíthe­tetlen. Benedicte Bucher bá­jos és új arc, Marc Dudico- urt altisztje egy hatalmi szemlélet karikatúrája. Ezt a filmet nemcsak a jó­kedély, de a színészi alakí­tások miatt is érdemes meg­nézni. Farkas András Kiből nem lesz szakmunkás? Egy felmérés tanulságokkal Keveset hallunk róluk, pe­dig sokan vannak. Ók azok, akik megtorpan­nak, akik riadoznak a nehéz­ségektől, akik — különböző okok miatt — abbahagyják gimnáziumi, szakközépiskolai, szakmunkásképző intézeti tanulmányaikat. íme egy kifejező adat: az 1974—75. és az 1975—76-os tanévek során a 24 923 be­iratkozott tanuló közül 1088- an maradtak ki. Vajon miért? Erre a kérdésre keresett választ az a felmérés, ame­lyet a Heves megyei Pálya- választási Tanácsadó Inté­zet munkatársai végeztek. Utravaló, otthonról A kudarc elsősorban azok­nál jelentkezik, akik általá­nos iskolai tanulmányaik be­fejezése után valamilyen szakmát választanak. A leg­kevésbé a mezőgazdaságban tevékenykedő fizikai dolgo­zók fiai és leányai boldogul­nak. Visszahúzó erő a szü­lők alacsony iskolai végzett­sége, a rossz anyagi helyzet. A beilleszkedés egyébként is számos buktatóval jár. A magasabb követelményeknek a jórészt elégséges és köze­pes átlageredményű diákok csak ritkán tesznek eleget. Az is tény, hogy pályaisme­retük is hiányos. Általában különösebb tájékozódás nél­kül, hirtelen határoztak, ne­velőik nem tájékoztatták őket valamennyi lehetőség­ről, nem kaptak senkitől sem tippeket arra: miként kamatoztathatják leghatéko­nyabban egyéni adottságai­kat. Sajnos, eredeti elképze­léseiket később se módosít­hatják: vagy megszokják a választott szakmát, vagy bú­csút mondanak az intézet­nek. Többen az utóbbi meg­oldást tartják ésszerűnek. Ügy tűnik, hogy a lányok — esztergályosként, köszö­rűsként — nehezen találják meg a helyüket. A szakkö­zépiskolákban viszont a fiúk bizonytalanabbak. Tanácstalan fiatalok A szakemberek kíváncsiak voltak a tanulók véleményé­re. A kitöltött kérdőívek — hatszáznegyvenből száz­nyolcvan érkezett vissza — adatai az előbb említett ösz- szefüggéseket erősítették meg. Huszonöt százalékuk idegenkedik leendő hivatásá­tól. ök, nyolcadikos koruk­ban nem tudták, hogy mire mondanak igent. így aztán érthető a későbbi csalódás. Mindez elkerülhető, ha az osztályfőnökök, a pályavá­lasztási felelősök pontos fel­világosítást adnak, s útba­igazítják a tanácstalanokat, a bizonytalankodókat. Jó né- hányan máshová szerettek volna kerülni, ám mivel nem vették fel őket, csak a szak­munkásképzőbe jöhettek. Csoda-e, ha kötelességeiket csak ímmel-ámmal teljesí­tik? Kár róluk megfeledkez­ni, hiszen ha külön foglal­koznának velük, akkor ta­lán beilleszkednének. Mi ta­gadás: akadnak olyanok is, akik a munkától idegenked­nek. Nos, ezért a káros szem­léletért szinte egyértelműen az iskolai felkészítés hibáz­tatható. Az ifjak tizenöt százalékát a viszonylag magas mérce riasztja el. Jó részük a mi­nimális ismereteket sem sa­játította el, azaz hiányzik az az alap, amelyre építeni lehetne. Tartanak a matema­tikától, anyanyelvi műveltsé­gük gyenge, beszéd- és írás­készségük gyatra. A legtöb­ben ezért már az első év­ben megtorpannak, s elmen­nek segédmunkásnak. Ebbe a helyzetbe semmiképp nem szabad belenyugodni. El kell érni, — az eddiginél haté­konyabb oktatómunkával —, hogy az általános iskolák tar­talmasabb útravalót adjanak a diákoknak. Ne csak azok­kal törődjünk, ne csak azo­kat korrepetáljuk, akik gim­náziumba vagy szakközépis­kolába akarnak menni, ha­nem azokat is, akik munká­sok lesznek. Felületes orvosi vizsgálat A lemorzsolódottak tizen­négy százaléka egészségügyi okokra hivatkozva nem foly­tatta tanulmányait. Sajnos, a szakmai alkalmassági vizs­gálat meglehetősen felületes, elnagyolt. Az orvosok nem deritik fel a károsodást. E téren sürgős cselekvésre van szükség, hiszen a fiatalokat csak így menthetjük meg a későbbi csalódástól. Ha pon­tos tájékoztatást kap a szülő, az iskola, akkor még időben módpsíthatják az eredeti el» határozást, s a gyerek olyan pályát választhat, amelyre valóban alkalmas, , ahol ki­bontakozhatnak adottságai. Kimaradáshoz vezethet a sok hiányzás is. Különös­képp nehéz a nagyobb tá­volságról bejárók helyzetei Egyes szakmákban — ilyen például a szobafestő-mázoló — a tanulók már a képzési idő alatt maszek munkát vál­lalnak, s emiatt nem jelen­nek meg az órákon. Másokat a rosszul választott baráti társaság visz tévútra Mindenáron érettségi Másképp alakulnak az öszJ szetevők a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban. Innen jóval kevesebben ma­radnak ki, mint a szakmun­kásképzőkből. Az alapvető indok — erre utal a fiatalok hetvenöt százaléka — a gyenge tanulmányi ered­mény. Ez elsősorban a normál tantervű osztályokra érvé­nyes. Ide ugyanis nemcsak azok jelentkeznek, akik négy év múltán egyetemre vagy főiskolára szeretnének menni, hanem azok is, akik­nek végcéljuk, vágyálmuk az érettségi, őket nem érdek­lik az érdemjegyek, csak ar- ra törekszenek, hogy osz­tályról osztályra átevickélje- nek. Ha mégis kudarcot vaH lanak, nem keserednek eli hanem valahol, valamilyen szakképzettséget szereznek: Aki viszont a szakmunkás- képzőt hagyja ott, alig ha lát kiutat, Jó formán csak egyet tehet: elmegy segéd­munkásnak. Épp ezért elsősorban veJ lük kell foglalkozni. Az ed­diginél hatékonyabbá kelt formálni a szakmaismertetéstj felhasználva a különböző ki­adványokat. fényképeket, fil­meket. Ha a diákok ismerik a le­hetőségeket, ha nem érté­kelik túl képességeiket, akkor helyes döntés születik. Köny- nyű kimondani a végső vé­leményt, a rideg eltanácso- lás azonban nem pedagógus­erény. Arra kell törekedni — főként a szakmunkáskép­zőkben —, hogy megtartsuk a gyerekeket. A megértés, a sokoldalú segítség hozzájá­rulhat ahhoz, hogy kijussa­nak a kátyúból. Pécsi István DANCZA JÄNOS: Két mártír 10. Ebben az időszakban tar­tották meg Budapesten a pártkongresszust, amelyen a gyöngyösi munkásságot Ne- mecz József képviselte. A pártkongresszus után a gyöngyösi elvtársak is több hiányosságot fedeztek fel a tennivalók közt. Elsősorban azt, hogy kevés elvtárs van tisztában Marx és Lenin ta­nításának a lényegével. Még azok is, akik kommunista szellemben dolgoztak, ezt in­kább ösztönszerűen. de kel­lő marxista tudás nélkül tették. Ezeken a hiányossá­gokon segítendő, politikai tanfolyamokat szerveztek a vezetők, a tantestület és a tisztviselői kar részére, ame­lyek két-három hétig tartot­tak. Agitátorképző tanfolya­mot is szerveztek, amely már két-három hónapra volt tervezve. Itt már komolyabb marxi—lenini anyagot adtak elő és Pestről is kaptak hozzá előadókat, akik érté­kes előadásokat tartottak. A pártba való felvételhez is szigorúbb feltételeket szab­tak. amire szükség is volt, mert a két párt egyesülésé­vel sok opportunista elem maradt a pártban. A pártvezetőség elhatároz­ta, hogy a proletárgyereke­ket nyaraltatni fogja és er­re a célra lefoglalták a mát­raházi nyaralótelep villáit. Az első csoportban 360 pro­letárgyerek ment nyaral­ni Mátraíüredre, ahol min­den kényelemmel ellátott villákban helyezték el őket a tantestület tagjainak a felügyelete alatt. Egy másik csoport nyaraltatását is tervbe vették, de a közbe­jött események miatt erre már nem került sor. Mint ismeretes, a jobb­oldali szociáldemokraták kö­vetelésére a Kormányzóta­nács elfogadta a Vyx-féle ántántjegyzéket és leállítot­ta a Vörös Hadsereg győ­zelmes északi hadműveleteit és feladta a harcok árán fel­szabadított területeket. Emi­att lemondott a Vörös Had­sereg megszervezője és nagy­szerű vezptője, a vezérkar főnöke. Stromfeld Aurél, és tiltakozásként, Sárói Szabó Tibor is, a 39-es dandár pa­rancsnoka, aki Rimaszom­batban búcsúzott el kato­náitól. Beszédében nyíltan a magyar proletáriátus eláru­lásának bélyegezte a felsza­badított területek feladását és a Vörös Hadseregnek a demarkációs vonalra való visszavonását. Ezen kijelen­tései egyik katonájához írt levelében is megismétlőd­nek, aminek fotókópiája a Dobó István Múzeum ar­chívumában van. Ez az in­tézkedés demoralizálta a hadsereg harcosait. Viszont az ántánt szószegően nem rendelte vissza a Tisza vo­naláról a demarkációs vo­nalra a román hadsereget. A szociáldemokrata vezetők követelésére július végén a Vörös Hadsereg támadást intézett a román hadsereg ellen. A Stromfeld helyére kinevezett Julier vezérkari főnök részletesen tájékoztat­ta a román hadsereg ve­zérkarát a Vörös Hadsereg támadásának irányáról, lét­számáról stb.. És ezzel az árulással meg­pecsételte a Vörös Hadsereg és a Tanácsköztársaság sor­sát. A riasztó hírek hatására Nemecz József, mint a mun­kászászlóalj parancsnoka, azonnal összehívta a zász­lóaljat és egész vezetőségét. Erről így ír Nemecz Alajos: „Közölte velünk, hogy ve­szélyben a proletariátus dik­tatúrája és felszólított min­den dolgozót, hogy azonnal siessen élete kockáztatásá­val is a Tanácsköztársaság védelmére. A beszédnek nagy hatása volt, kimondták a munkás­ság fegyveres 1 felvonulását az ellenség feltartóztatására. A már nagyjában megszer­vezett munkászászlóaljon kí­vül olyan nagy számmal jeJ lentkeztek még fegyvc. aa szolgálatra, hogy az újon­nan jelentkezők nagy részét vissza kellett tartani, mert nem volt elegendő fegyver azok felfegyverzésére. így is majdnem két teljes zászlóalj állt fegyverben, szervezet­ten, indulásra készen a pro­letár hazáért. Józsi volt az osztag parancsnoka, én a gépfegyveres osztagot vezé­nyeltem.” A Tiszához érve Neme- czék nem hallottak lövöldö­zést, sem visszaözönlő, szét­vert katonai alakulatokkal nem találkoztak. Az egység letáborozott és a főbb pa­rancsnokok bementek a köz­ségbe, hogy Nemecz József telefonon jelentkezzék a had­seregparancsnokságon az egységnek az arcvonalba va­ló beosztása miatt. Az ösz- szeköttetást sikerült is meg­teremteni, amiről Nemecz Alajos a következőket ina: ,.A telefonbeszélgetés drá­mai lefolyású volt. Nem vz József jelentette, hogy két zászlóalinyi különítménmel felvonult a gyöngyösi prole- társág a haza védelmére, kérte a frontba való beosz­tást, Megdöbbentő volt a válasz: a Vörös Hadsereg felbomlott, minden elve­szett, minket már nem oszd tanak be a frontba, ^anem menjünk szépen haza (Folytatjuk) J

Next

/
Oldalképek
Tartalom